A ​birodalom bűnei (A vér és lőpor istenei 1.) 52 csillagozás

Brian McClellan: A birodalom bűnei

„Hiába az elsöprő túlerő – a lőpor és a vér legyőzhetetlen!”

Fatraszta nem túl nyugodt hely: bűnözők, szerencsevadászok, vakmerő telepesek és az ősidők relikviái után kutató mágusok végső állomása a vadon kapujában. Csak a kancellárasszony vasakarata és a titkos rendőrség acélos ökle tartja egyben az országot – egyelőre. Az elnyomott nép és a nagyhatalmú birodalmak szorítása egyre erősödik.

A fővárost, Szárazpartot fenyegető felkelés ellen ármánnyal és fegyverrel egyszerre lehet csak küzdeni. A feladat súlya három megbízott vállát nyomja: a simlis ügynök, Michel Bravis, egy jogtalanul elítélt, verhetetlen háborús veterán, Őrült Ben Styke és a lőpormágus zsoldostábornok Vlora Flint képezi az utolsó védvonalat a káosszal szemben.

Amikor egy ásatás során ősi, felfoghatatlan hatalmú monolitra bukkannak, a szárazparti vezetésnek rá kell döbbennie, hogy a lázongás volt a legkisebb problémája…

Egy szenzációs új trilógia nyitánya a népszerű Lőpormágus-világban!

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Fumax, Budapest, 2018
608 oldal · ISBN: 9789634700876 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2018
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700401 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Olem · őrült · Ben Styke · Vlora Flint


Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 111

Kívánságlistára tette 134

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Brian McClellan: A birodalom bűnei

Az érzés, amikor…
– a regény első harmadában rájössz, hogy nagyképűen rálazultál egy trilógiára,
– az első száz oldal környékén viszket a kezed, hogy félretedd a könyvet és előkapd az Őszi köztársaságot, ami hirtelen égető hiánnyá válik a könyvespolcodon,
– visszavonhatatlanul rádöbbensz, hogy McClellan cserébe hátba rúgott néhány akkora spoilerrel, hogy a lőportransz adja a másikat.
Összegezve: engem senki nem figyelmeztetett, hogy A birodalom bűnei előtt feltétlenül olvassam el A Lőpormágus-trilógia záróakkordját. De ez az én egyéni szocproblémám. Most már tudom, hogy kevesebb lennék, ha ezek után csalódottan félreteszem ezt a kötetet.
Számomra A birodalom bűnei lett az a regény, amellyel a szerző igazán befutott, beérett, felnőtté vált stb.
Nem azért, mert okosan, elismerésre méltó profizmussal építgeti karakterei sorsát, de azért sem, mert úgy teszi 600 oldalnyi akcióval izgalmasan puskaporossá a levegőt, hogy közben biztos kézzel szövi a cselekmény igencsak bonyolult szálait. Még csak nem is azért, mert a világot meghatározó mágiákat és a képességekkel bánni tudókat egyre mélyebben megismerteti az olvasóval, ezzel is komfortosabbá téve a kirándulást Fatraszta földjén.
Az elismerés szerintem azért illeti McClellant, mert mindezt szinte észrevétlenül, törés nélkül, az önmaga képzelte világ komplexitásában teszi, a Lőpormágus-univerzum kereteinek áttűnés-szerű kitolásával, az univerzum adta lehetőségek egyre fantáziadúsabb kihasználásával. Magyarán, észre sem vesszük és az adrói-kez háborúból úgy csöppenünk egy más földrész idegen kultúrájába, mintha csak a kényelmes olvasó fotelből kiugranánk a konyhába egy jó forró, lőporfüstös kávéra.
McClellan alkotott egy olyan történetindító regényt, ahol kezdetben senki nem az, aminek látszik, amelyben a nyomozós szál sokfedeles kémjátszmává válik, a lázongó őslakosok megfékezésére indított büntető expedíciók pedig egyszer csak nagyszabású csatajelenetekkel festett honvédő háború véres tablójává eszkalálódnak.
Természetesen továbbra is a karakterábrázolást tartom az író igazi erősségének, de kétségtelen, hogy A birodalom bűnei számos más zsánerjegyét tekintve is minőségi ugrás. Úgy vélem, korai még isteníteni McClellant, de ha a következő kötetben sem törik meg a lendület, akkor könnyen kedvenccé válhat. Az azonban már most is vitathatatlan, hogy a szerző a spoiler flintlock alzsáner biztos kezű mestere.
Számomra pedig óriási tanulság, hogy ha van elég időd, akkor fejezd be, amit elkezdtél, hiszen attól válik teljessé egy alkotás.

>!
Rodwin
Brian McClellan: A birodalom bűnei

McClellan üde színfoltja a hazai könyvkiadásnak, ezt már bizonyította az előző trilógiájával. Hasonlóan ott is, bele kellett melegedni a részletekbe,de a trilógia végére az egyik kedvenc sorozatommá vált. Így nagy örömmel fogadtam, hogy a kiadó továbbra is egyengeti az író útját, még így is, hogy nem az egyik legsikeresebb sorozatuk eladási szempontból.
A Birodalom bűnei hasonló érzéseket keltett bennem, mint egykoron a Vérrel írt ígéretek. Remek kezdés mindkét részről, de érződik rajta, hogy ez nagyon csak a bevezető kötetünk. Mondhatni kevés nagyobb fordulat, a könyv nagy része megágyaz a folytatásoknak.
Tíz évvel járunk az adrói háború után, a birodalom eddigi ismeretlen pontján, igaz Fatrasztát már említés szintjén ismertük. Újabb titokzatos népeket ismerhetünk meg, és a háttérben egy újabb konfliktus van kialakulóban.
Néhány régi ismerős is visszakacsint a múltból, és hasonlóan az eddigiekhez több fő nézőpontkarakter szemén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket. Számomra egyértelműen Ben Styke volt a könyv fénypontja, igazán megkedveltem a mogorva óriást. Vlora és Michel szálát sokszor untam,de ők is lényegesen hozzátettek az eseményekhez.
A mágia továbbra is hatásos, bár most kevesebb teret kapott. Szerencsére lőpormágusok voltak, vannak, és lesznek is.
Daníz fenyegetés erősebb mint valaha, a Palo népről is van még mit megtudnunk.
Manapság mindenki trilógiákat ír talán anyagi okokból, talán mert valóban ennyi mondanivalója van. Személy szerint jobban örülnék egy feszesebb, mondjuk ezer oldalas könyvnek, melyben a trilógia történése szerepel.
Hamarosan itt a folytatás, és bízzunk a legjobbakban!
Sok figyeltem ötösre értékelt, nálam egy erős négyes volt a könyv, a jobbik fajtából.

>!
Fumax, Budapest, 2018
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700401 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Razor SMP
Brian McClellan: A birodalom bűnei

Először is köszönet illeti a @Fumax Kiadót, hogy a sötét fellegek ellenére is – az előző trilógia állítólag nem fogyott olyan jól – belevágtak McClellan új trilógiájába. Sokaknak okoztak ezzel örömet.
A vér és lőpor istenei 10 évvel a Lőpormágus-trilógia eseményei után játszódik az ott oly sokszor emlegetett Fatrasztában. Míg akkoriban Fatraszta épphogy túl volt a kezzel vívott háborún, most a palo őslakókkal gyűlik meg a bajuk. Ezért hívják a birodalomba két régi ismerősünk, a Vlora és Olem által vezetett Puskamestereket. Ám az elégedetlenkedés nem csak vidéken dúl, így hamarosan a fővárosba hívják őket. Itt kapcsolódik be a történetbe a másik két nézőpontkarakter. Michael Bravis a Feketekalaposok, a helyi titkosrendőrség tagja, szolgál Vlora összekötőjeként, miközben egy államellenes pamflet, A Birodalom bűnei után nyomoz. Eközben a halottnak mondott, háborús bűnösként elítélt és munkatáborban sínylődő Őrült Ben Styke-ot váratlanul kiszabadítja egy titokzatos férfi és Vlora megfigyelésével és védelmével bízza meg.
A regény első fele inkább lassabb, nyomozós, miközben Michel a pamflet ügyében, Vlora pedig a palók után nyomoz. Később aztán középpontba kerül a fülszövegben említett monolit és a regény sebessége is rákapcsol, hogy aztán bővelkedjen a Brianre jellemző minőségű csatákban.
Mivel egy trilógia nyitó kötetéről van szó, így természetesen érezhető az alapozás, ezzel együtt a regény sikeresen épített és bővítette az előző trilógia világát, ugyanakkor nem feltétlen szükséges az előzmények ismerete.
Jöhet a folytatás!

>!
Fumax, Budapest, 2018
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700401 · Fordította: Rusznyák Csaba
7 hozzászólás
>!
Riszperidon P
Brian McClellan: A birodalom bűnei

Hé, Blájen, te emberállat, hát mit műveltél itt le???
Amikor nálam egy könyvben úgy röppen el 100 oldal, hogy észre sem veszem, az nagyon nagy szó! Nem értettem, hogy hogyan tud izgalomra izgalmat hozni? Mert szinte minden fejezetben történt valami ütős és elképesztő.
Nagyon jó volt visszakanyarodni ehhez a világhoz. Nem gondoltam, hogy ennyire hiányzott, sőt tartottam tőle, hogy esetleg untatni fog, de nagyon nem így történt.
Hülyén hangzik, de nekem a vége nem lett olyan ütős, mert azt vártam, hogy remegni fogok a folytatásért, de nem, ezért is a fél csillag levonás, mert nekem egy kicsit lendületét vesztette, de összességében nem ront az élményen amit a könyv okozott nekem, sőt, 2019-ben eddig ez tetszett a legjobban. Jó, versenyben van még vele az Ordashold.
Mindenesetre a végén arra jutottam, hogy jó is kicsit, hogy a végét lendületét vesztettnek éreztem, mert így egészséges mértékben várom a folytatást. Persze annyira egészségesen, hogy majd előrendelem, és ahogy kézhez kapom, egyből nekikezdek! :D

>!
NewL P
Brian McClellan: A birodalom bűnei

Hiába olvastam lassan, minden percét élvezve, azért csak a végére értem a kötetnek. Az író nem sokkal ez előző trilógia vége után veszi fel újra a fonalat az általa megálmodott világban. Fokozatosan, fejezetről fejezetre bontakozik ki a történet, és egyre többet tudunk meg nemcsak a szereplőkről, hanem a miértekre is elkezdünk válaszokat találni, bár jó sok nyitott kérdés maradt azért. Nagyon megszerettem a szereplőket, főleg Ben Stykes -t.
A kiadás nagyon igényes lett, szeretem hogy a fejezet elején szereplő képből ki tudtam találni, ki lesz az adott rész főszereplője, kit követünk éppen az események sodrásában.

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Brian McClellan: A birodalom bűnei

Nagy reményekkel vágtam bele az író új sorozatának első kötetébe. A Lőpormágus trilógia nagyon tetszett így magasan volt a mérce, amit megugrott a Birodalom Bűnei.
Nagyon izgalmasra sikeredett az első rész, végig izgultam a történetet. Megvolt benne minden ami egy igazi kalandregényhez kell. Jó csaták, jó szereplők, jó történet.
Régi ismerős karakterek is felbukkannak a lapok között akiknek én nagyon örültem. A sok nem várt fordulat még izgalmasabbá teszi a cselekményt. Kár volt idáig halogatnom ennek a könyvnek az olvasását. Nagyon várom a folytatást, remélem mihamarabb megjelenik!! Kedvenc lett terméseztessen!!

>!
Szilárd_Berke I
Brian McClellan: A birodalom bűnei

McClellan megint lenyűgözött.
Az tény, hogy feltalálta a saját receptjét, és professzionális színvonalon újra és újra elkészíti belőle a nyerő formulát. Úgy tűnik, számomra legalábbis, hogy a neve egyet jelent a magas minőséggel, azzal, hogy remekül szórakozik az ember, lapozgatva az általa létrehozott műveket. Kiváló érzékkel építi fel a teljes képet: elindul Fatrasztából, egyetlen nézőpont karakterből, és felvillantja egy lehetséges lázadás rémképét, amelyhez elsőként egy titkosrendőr olvasatából kerülünk közelebb, aztán jól adagolva, mérnöki precizitással húzza tágabbra a horizontot. A lehetséges összkép elkülönült mozaikdarabkái igen gyors iramban tünedeznek fel a másik két nézőpont oldalán. Mi sem jobb, nekünk olvasóknak, hogy ez a két újabb (majdnem) FPS karakter a lőpormágus Lady Flint és a „nyomorék” Őrült Ben (Lándzsás) Styke. McClellan gondoskodik róla, hogy szinte mindvégig bizonytalanságban tartsa az olvasót a tekintetben, valójában ki kivel van, és vajon hányféle hatalmasság kívánja megkaparintani a titokzatos monolitot. Már ha egyáltalán ez a tét, hiszen konfliktusból bőven akad a 66 fejezetbe foglalva.
Az író magabiztos kézzel sodorja bele váratlan helyzetekbe a karaktereit, és a közel tucatnyi mellékszereplő sem csupán töltelék az izgalmas fősodorhoz illesztve. Továbbra is úgy érzem, a hadiállapot, a csatatér, a közelharc szavakkal való életre keltésének egyik kiemelkedően tehetséges mestere McClellan. Karakterábrázolásban nemkülönben parádés: még kevesebb szóval képes ugyanarra ebben az írói stílusirányzatban, amire Joe Abercrombie…
Nekem egyre inkább olyan ő saját területén, mint David Gemmell a heroikus alzsánerben. Amolyan fáklyavivő, első számú példakép, akinek kisujjában a szakma minden fortélya. Letehetetlen volt a kötet, szóval ha kérhetem, ide a folytatást! Most! :) (angolul már berendelve ugyanez a kötet, mert szeretném kicsemegézni az egyes mondatok szintjén; ugyanis remek a szövegezés; már megint).

>!
Dominik_Blasir 
Brian McClellan: A birodalom bűnei

Brian McClellan most sem fukarkodik meglepetésekkel és fordulatokkal – ezúttal egy olyan szegletét tárja fel a világnak, amelyről eddig nem annyira esett szó, ugyanakkor már most látszik, hogy a következő kötetekből nem fognak hiányozni a grandiózus-világformáló események sem. Egyelőre persze még a bevezetésnél tartunk, de már eközben sem érünk rá unatkozni: kapkodjuk a fejünket a különböző oldalak között, próbáljuk összerakni a motivációkat és célokat, bár ezúttal nem pörögnek még olyan sebességgel az események, mint mondjuk az első trilógia zárlatában.
De ez éppenhogy előnyére válik: van ideje kifejteni egy-egy szituációt, részletesebb képet kapunk a fennálló helyzetről, nem mellesleg pedig a figurákról. A legnagyobb erőssége a kötetnek pont a szereplőkben rejlik, akik sokkal inkább benne vannak a „szürkezónában”, mint Tamás, Tániel vagy Adamat valaha is. Ellentmondásos alakok, és bár ezt az irányt mintha meglepően korán elengedné McClellan, a kötet elején nagyon szimpatikus, hogy mennyire nem egyértelmű a történetben betöltött szerepük.
Szóval remek nyitánya az új trilógiának – lesz szerintem ez még erősebb is, de legalább annyi kiderült, hogy van még bőven ebben a világban érdekes és izgalmas elem.
Bővebben: http://ekultura.hu/2018/12/13/brian-mcclellan-a-birodal…

>!
Lisie87 P
Brian McClellan: A birodalom bűnei

Ez a rész is nagyon tetszett, szinte újra éreztem az előző trilógia hangulatát, nem is kellett nagyon belerázódnom, egy ismerős, régi baráttal találkoztam az oldalakon. :)
Fordulatos, izgalmas, sok meglepetéssel, az író nem hagyta az olvasókat lélegzethez jutni. Kíváncsian várom a folytatást, remélem még sok könyv fog jönni az írótól magyarul is .

5 hozzászólás
>!
Navi P
Brian McClellan: A birodalom bűnei

Bevallom hősiesen: az előzmény-trilógiába bizony beletört a bicskám.
Ez viszont: magába szippantott, nem engedett, s szinte behabzsoltam ezt a cirka 600 oldalt.
Egyáltalán nem hiányzott az előzmény, simán értettem mindent.
Egy saját világ, saját történelemmel, mitológiával, hősökkel és bűnösökkel.
Csak kapkodtam a fejemet, mik ki nem derültek, hogy ki kicsoda valójában, mire képes a relikvia és mire képesek egyesek a hatalomért.
Ben, Celine és az ő kapcsolatuk, Vlora, Olem, Tampo, Vallencian, Michel …
Sok-sok érdekes és összetett karakter, szinte kibogozhatatlan kapcsolati hálóval és átfedésekkel.
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra …
Időnként hajazott egy kicsit a Lépcsők városára, jó értelemben.


Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

– Emlékszel, hogyan viselkedtél a táborban? – kérdezte Styke Celine-től.
– Óvatosan?
– Aha. Mostantól megint óvatosnak kell lenned, csak ezúttal nehezebb lesz. Már nem a táborban vagyunk, és nem mindenki az ellenségünk.
– De hát annyival könnyebb a dolgunk, nem?
– Azt hinnéd, csakhogy idekint nem tudhatod, kik a barátaid, és kik az ellenségeid. Mindenki, akit látsz, lehet bármelyik, és magadnak kell eldöntened, hogy melyik csoportba sorolod őket.
– Apa mindig azt mondta, ne bízzak senkiben.
– Néha muszáj bízni valakiben. Máskülönben mi értelme az életnek?

81. oldal, 7. fejezet

>!
Fumax KU

Styke elgondolkodva dörzsölgette a papírt a hüvelyk- meg a mutatóujja között, és összerezzent, amikor az hirtelen lángra kapott. A levelet pillanatok alatt elemésztette a mágikus tűz.
– Mi történt? – kérdezte Ibana.
Styke lerázta az ujjról a hamut, és beleszagolt.
– Bűbáj. Valószínűleg úgy találták ki, hogy néhány perccel a pecsét feltörése után égesse el az üzenetet.

586. oldal, 65. fejezet

1 hozzászólás
>!
Riszperidon P

Soha senkinek a szenvedése nem olyan elviselhetetlen, mint a sajátod.

452. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ben Styke
>!
Razor SMP

A fatrasztai katonák gyakran arrogáns pöcsfejek, de Vlora ritkán találkozott valakivel, aki ennyire goromba. Megtapogatta a pisztolya agyánt.
– Ugye nem lenne szörnyen primitív húzás, ha ellőném a sapkáját?
– De igen – válaszolta Olem anélkül, hogy felpillantott volna a levélből.

25. oldal, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Olem · Vlora Flint
>!
Razor SMP

(…) Sebezhetőnek érezte magát. Hagyta, hogy az aggodalma kiüljön az arcára, és Olemhez fordult. – Mondd, hogy nem ültettem magunkat lőporos hordóra, és gyújtottam meg a kanócot.
– Nem ültettél minket lőporos hordóra, és gyújtottad meg a kanócot.
– Most hazudsz nekem?
Olem ezen mintha elgondolkodott volna, aztán hátat fordított a tenger felől fújó szélnek, hogy meggyújtson egy újabb cigarettát.
– Többé-kevésbé.
– Hát nem nyugtattál meg.

76. oldal, 6. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Olem · Vlora Flint
>!
NewL P

Michel a barátjának tekintette Tánielt, de csak annyira, amennyire egy barátságos barlangi oroszlánt a háziállatának tekintett volna.

Kapcsolódó szócikkek: Kétlövetű Tániel
>!
Razor SMP

(…) – Mi folyik odakint?
– A fiúk most bontják le az első házat – válaszolta Olem.
– Az ma reggel van? A fenébe is, emlékeztetned kell, hogy ne igyak annyit.
Olem felvonta a szemöldökét.
– És emlékeztetnem kell téged, mi történik, ha emlékeztetlek valamire.
– Csak akkor egyszer vertelek képen.
– Ami azt illeti, kétszer.

236. oldal, 25. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Olem · Vlora Flint
>!
Dávidmoly

– Bűn, hogy az ember szabad akar lenni? – kérdezte az öregasszony tökéletes adrói kiejtéssel.
– Ebben az országban? Határozottan.

361. oldal, 39. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: bűn · szabadság · Vlora Flint
>!
Razor SMP

– Itt nem fér el ötezer ember.
– Pár utcányira innen van két kisebb erőd. – Michel megfordult, és két ellenkező irányba mutatott. – Loel Északi Szárnya és Loel Déli Szárnya. Mindkettőben tisztességes laktanyát találnak. Így már lesz elég helyük. Ellátjuk önöket anyagokkal, hogy megjavíthassák a lyukas tetőket és kicserélhessék a törött ablakokat. Addig feltételezem, vannak sátraik.
Vlora a lábán dobolt az ujjaival, és farkasszemet nézett Olemmel. Kört formált a kezével,és Michel nyakára mutatott.
Olem együttérzőn megrázta a fejét.
Vlora a kérlek szót tátogta.
Olem a szemét forgatta. Michel gyászos arccal vizslatta az erődöt, a jelek szerint nem tűnt fel neki a néma kommunikáció.

109. oldal, 10. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Olem · Vlora Flint

A sorozat következő kötete

A vér és lőpor istenei sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget
Joe Abercrombie: Miután felkötötték őket
Sebastien de Castell: Az áruló pengéje
Ilona Andrews: Mágikus találkozás
Jennifer A. Nielsen: The Shadow Throne – Az Árnytrón
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
George R. R. Martin – Elio M. García Jr – Linda Antonsson: A tűz és jég világa
Krencz Nóra – Robin O'Wrightly: Menedék
Raoul Renier: A kívülálló
Eliza Beth: Isteni sakkjátszma