George ​Lucas 89% 28 csillagozás

Jonas Lucas életrajza nem hivatalos életrajz, ami azt jelenti, hogy nem Lucas beleegyezésével, támogatásával és közreműködésével készült. Ennek van egy hátránya és egy előnye. A hátránya, hogy nincsenek a szereplőkkel riportok, nem kerülnek elő személyes élmények, eddig titokban maradt dolgok, Lucas nem osztja meg az olvasókkal, mit is gondol mindenről. Az előnye viszont, hogy az író nincs kitéve pressziónak, nem kell tekintettel lennie a szereplők érzékenységére, nem kell megkötnie a kompromisszumait. Márpedig, a könyvből megismerve Lucast, erősen ki lett volna téve ennek. Szóval ez az utóbbi verzió nekem jobban tetszik.

A fenti hiányosság ellenére egy percig sem éreztem, hogy nem lennék ellátva információkkal. Jones elképesztő gyűjtőmunkát végzett, a legapróbb részletekig megismerhetjük a filmmogul életét a gyerekkortól 2016-ig. Szerintem még Lucas sem lett volna képes ezt így összehozni, a megszépítő felejtés, ugye.
A történet persze elsősorban a filmes pályafutás mentén bontakozik ki, de Lucas esetében ez nem sokban különbözött személyes életétől, annyira alárendelt mindent a filmkészítésnek. Erről első felsége mesélhetne, de nem mesélt.
Jones nem mond nyíltan véleményt alanyáról, ha valami személyes hangzik el a rendezőről, az biztos, hogy valaki más szájából hangzik el, de úgy hiszem, hogy ez így sokkal hitelesebb. Nem mond véleményt sem pro, sem kontra, így a végén egy vegyes kép alakult ki bennem Lucasról, valószínűleg ez is volt a cél. Van egy fiatalember, aki művészi ambíciókkal indul, mélyen megveti a hollywoodi stúdiórendszert, aztán hamar rájön, hogy a független filmkészítéshez pénz kell. Nagyon sok. És ő tudta, hogy kell megteremteni magának ezt a lehetőséget, vagy legalább is megvolt benne az elszánás, hogy rálépjen erre az útra. Hogy aztán ő maga is egy hatalmas filmvállalat feje legyen. Kétségkívül ő volt az, aki átformálta a filmkészítést, olyanná, mint ahogy most ismerjük. Digitálissá, szórakoztatás központúvá, csillogóvá és logikátlanná.

A könyv, mint mondtam, rendkívül részletes, ez azt is jelenti, oldalanként 4-5 forrás hivatkozás is szerepel, vagyis nem lehet Jonest azzal vádolni, hogy légből kapott információkkal színesíti a könyvét. Mindehhez a végén egy száz oldalas végjegyzet járul, ami az olvasónak teljesen felesleges (meg drágítja is a könyvet), de gondolom ez inkább a jogi következmények megelőzése érdekében történt.
Egy percig sem unatkoztam olvasás közben, igaz, néha már kicsit sok volt a részlet, a Csillagok háborúja készítési nehézségei pl. olyan részletes leírást kaptak, hogy egy idő után magam is aggódni kezdtem, elkészül-e valaha ez a film.
Azoknak, akik időnkét leveszik a Csillagok háborúja vagy az Indiana Jones széria darabjait a polcról egy kis felhőtlen szórakozás kedvéért, csak ajánlani tudom ezt a könyvet.

Hiába tartom magam Star Wars-rajongónak, George Lucas személye sosem érdekelt. Nem tartottam különösen érdekes filmkészítőnek, akiért rajongani kellene – az SW és mondjuk az Indiana Jones sokkal inkább a világával és a karaktereivel fogott meg, semmint az elmével, aki az egész mögött állt. Ráadásul a krónikus kockás flanelingviselést sem találtam vonzónak. Brian Jay Jones könyve viszont elgondolkodtatott.

Mivel nem hivatalos életrajzról van szó, ezért a szerzőnek fel kellett kötni azt a bizonyost, és nem is vallott kudarcot: hihetetlen tényanyag, rengeteg interjúrészlet, kritika, cikk alkotja a kötet gerincét, amiért őszinte elismerés illeti meg. Ha valaki tényleg utána akar olvasni Lucasnak és az SW-nek, érdemes átbogarásznia a jegyzeteket, mert rengeteg mindent találhat. Az anyagok pedig pontosan alátámasztják Jones narratíváját arról, hogy szeretett rendezőnk mekkora kontrollmániás ember volt egész életében. Ez gyakorlatilag tény, hiszen bárki, aki látta az előtrilógiát, biztos lehet benne, hogy Lucas senkit nem hallgatott meg – ha más nem, ez is igazolja a filmek minőségét.

Sokkal érdekesebb azonban a dolog miértje – az új Hollywood óriásainak korai csetlése-botlása, Coppola és Lucas barátsága, Milius és a többi ifjú titán mondatai remek adalékul szolgálnak bárkinek, akit egy kicsit is érdekel a stúdiórendszer felbomlása és a szerzői hangok megjelenése. Ahogyan keresték a lehetőségeket és ahová eljutottak, impozáns és hihetetlenül izgalmas. Bizonyos szempontból sokkal érdekesebb, mint bármi, amit a Star Wars-szal kapcsolatban leír a szerző. Ezután kezdtem el sajnálni, hogy Lucas, mint kísérletező szerzői filmes eltűnt – bár valószínűleg sosem hagyott volna ekkora nyomot a világban, ha az egyetemi munkáját folytatja. Tudom, bizonyos értelemben ezt tette, de ez a fajta kísérletezés mégis sokkal kommerszebbé vált, mint amilyenek kísérleti filmjei lehettek.

Legalább ennyire izgalmas volt, ahogyan a filmkészítésről, a vágásról és egyéb részelemekről beszélt a szerző, ettől még inkább átélhetővé vált, miért is többszereplős munka a mozi – és miért is gondolom, hogy tévedett Lucas, mikor egy személyben akart mindent megalkotni. Minden esetre talán nem is történhetett volna másképp, ami történt, mert a hihetetlen makacsság hajtotta előre is. Mi pedig talán okosabbak lehetünk azzal a gondolattal, hogy néha érdemes megkérdezni másokat, mielőtt cselekszünk, de sose felejtsünk el lépni. Még akkor sem, ha nem is lesz belőlünk világok és történetek világhírű mestere.

Az Erő már olyan régen velünk van, hogy az életünk részévé vált, azonban a messzi-messzi galaxis eléggé magának való atyjáról nem sokat tudunk, ezen a helyzeten sokat javít ez a nemrégiben megjelent nem hivatalos életrajz. Trekkie-ként is nagy tisztelője vagyok George Lucas munkásságának, hiszen a Star Wars sagán nőttem fel, mint mindenki más, mert emberünk egy önálló univerzumot épített, és sokat tett azért, hogy a digitális trükkök ma ott tartanak, ahol. Emlékszem, kisgyerekként milyen ámulattal néztem az űrcsatákat a moziban, évekkel később a dinókat, majd még később az Avatar technikai csodáit, ezeket a a pillanatokat sohasem élhettük volna át, ha Lucas nem hozza létre a saját vállalalát, amely oroszlánrészt vállalt ezeknek a látványfilmnek a sikerében. Sőt, még a rivális franchise-ba is besegített, hiszen a Star Trek mozifilmek is az ő trükkmestereinek köszönhetően is nyűgözhették le a nézőiket. Ezért Mark Hamill viccesesen leárulózta Lucast, aki erre azt válaszolta, hogy első az üzlet, kölyök. És valóban, a rendező ezen a téren is forradalmasította a filmgyártást, hiszen a kiváló érzékkel aknázta ki a Csillagok háborújában rejlő lehetőségeket, és lett dollármillárdossá, még azelőtt, hogy horribilis áron továbbadta volna élete főművének jogait a Disneynek. Nem tartja magát művésznek, csak egy tisztes iparosnak, akire szerinte a digitális filmkészítés egyik úttörőjeként fog emlékezni az utókor, és „talán azért, hogy csináltam pár jelentéktelen science-fiction filmet a 20. században”. És közben feltalálta a blockbustert, a jediket, és egy olyan galaxist, amelyben még a mostani, erősen felhigított változatában is otthon tudja érezni magát kicsi és nagy egyaránt. Ebben a könyvben áttekintésre kerül ez a különleges életmű, és a zárkózott rendező magánéletéről is sok mindent megtudhatunk, olvasmányos stílusban, mégsem felszínesen. Nemcsak rajongóknak érdemes elolvasni, hanem mindenkinek, aki szereti a mozi világát, amelynek George Lucas megkerülhetetlen szereplője.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2018/02/06/konyvkritika_b…

Nem hivatalos életrajz. Kicsit hiányzott belőle maga az az ember, akiről szól a könyv, hogy elmondja a véleményét dolgokról, de nem tudtam levonni semmit, mert Jones hihetetlen gyűjtőmunkát végzett! Emiatt is az 5 csillag, hiába van egy kicsi hiányérzetem.
Arra jöttem rá, amikor olvastam a kötetet, hogy ezért jó életrajzokat, memoárokat olvasnom, mert megismerem egy-egy név mögött az embert is. Persze akinek érdekel annyira az élete.
Egyrészt egy kihívás miatt olvastam el a könyvet, de abszolút nem bántam meg!

Brian Jay Jones elolvasott mindent – és még annál is többet – amit csak Lucasról találni lehetett interjúkban, visszaemlékezésekben vagy éppen könyvtárak mélyén fel lelhető szakkönyvekben és az egész tudásanyagot beleszerkesztette egy könyvbe. Az elején nagyon nehezen indult, túlságosan száraznak tűnt, ahogy az állandó hivatkozások tengerében próbál evickélni a szöveg, de a göröngyös gyermekévek után már nagyon jól olvastatta magát.

Nem tudom, milyen céllal készül egy ilyen kötet, de engem eléggé felcsigázott, hogy végre megnézzem az American Graffitit, és az első három Indi-filmet se láttam már vagy harminc éve, arról nem is beszélve, hogy Lucas korai rövidfilmjeit olvasás közben gyorsan meg is néztem telefonon. Sokrétű, kimerítő mélységű olvasmány, még úgyis, hogy már régóta nem nagyon nézek filmeket, de hihetetlenül élveztem a blockbusterek mögötti történéseket, ahogy a fészerben képregényeket olvasgató kölyök szép lassan minden szempontból megváltoztatja a (film)világot.

Legjobban azért mégiscsak azon röhögcséltem, hogy a minden egyes garasért lehajoló milliárdos vajon mit szólt volna ahhoz, hogy a nyolcvanas években egy kis kelet-európai országban hatszázezer példányban adtak el saját fejlesztésű Csillagok háborúja-képregényeket, a korabeli trafikok pedig rogyásig voltak Star Wars képekkel, kártyákkal, poszterekkel, meg mindenféle fröccsöntött jósággal, és mindebből a Lucasfilm egy büdös vasat nem látott.

Mint rajongó, a star warsos érdekességek miatt vettem meg a könyvet, de ugyanolyan izgalommal es élvezettel olvastam a sci-fi klasszikus megszületése előtti idők eseményeit, akárcsak a közben történt, a csillagok háborújától független történeteket.

Az egyik legjobb életrajzi kötet, amit valaha olvastam, márpedig elég sokat olvastam. Tetszett a szerző elkötelezettsége, a részletekre való odafigyelés, ami szerintem nem rontja az olvasásélményt. További jó pont jár az objektivitásért, ami egyáltalán nem magától értetődő egy életrajzban (sajnos). A képmelléklet is meggyőző, bár lehetne hosszabb.

Nos, nem olvastam el minden sorát, sőt, egyből az egyetemi évekre ugrottam, hiszen Chris Taylor How Star Wars Conquered the Universe c. hangoskönyvében G.L. korai éveiről is hallottam már eleget. Az életműből főleg a Csillagok háborúja-filmekre koncentrál és nem is mond sok újdonságot a HSWCtU-hoz képest, ami jóval részletesebb volt. Aki George Lucasra, a kreatív zsenire vagy a filmekkel kapcsolatos apróságokra lenne kíváncsi (mint én is), az ne ezt a könyvet olvassa el: Lucas itt inkább üzletember, cégalapító, tulajdonos, feltaláló és technológiai újító. A másik könyvben az alkotási folyamat művészi oldaláról (pl. forgatókönyvírás) több szó esett, ezért jobban is élveztem, akárcsak J. W. Rinzlernek az eredeti trilógia készítéséről írt könyveit. Mindenesetre komoly magyar nyelvű filmes szakirodalmi művel lettünk gazdagabbak Varró Attila hozzáértő fordításában. És újra kell néznem valamikor az American Graffitit.

Lucashoz méltó megjelenésű és terjedelmű életrajzi műről beszélhetünk. Azonban nekem vannak problémáim a könyvvel kapcsolatban. Példának okáért számomra elég nehezen ment ledarálni az első 150 oldalt. A nyelvezete elég száraznak érződött, mintha csak nyers adatokat akarnának lenyomni a torkomon, nem pedig egy csodás élettörténet meghallgatására invitálnának. Épp ezért számomra a 200. oldal körül vált érdekessé, amikor is az író elkezdi ecsetelni, honnan és mi alapján gyűjtötte össze Lucas a Csillagok Háborúja egyes elemeit és ötleteit.

Teljes véleményemet itt olvashatjátok: http://bit.ly/coruscant-citizen-george-lucas