Dűne: ​Caladan hercege (Dűne: Caladan-trilógia 1.) 24 csillagozás

Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Caladan hercege

LETO ATREIDES a békés Caladan bolygó hercege, aki igyekszik távol maradni a politikai csatározásoktól. Ám az Impérium tele van cselszövéssel.
Egy szakadárokból álló szervezet merényletet kísérel meg a Padisah Császár, IV. Shaddam ellen. Vladimir Harkonnen báró, az Arrakis kormányzója titokban még nagyobb vagyonra és hatalomra próbál szert tenni a fűszer segítségével. A Bene Gesserit tagjai haldokló rendtársuk látomásaitól vezérelve ősi embernemesítési programjuk fordulópontjához érkeznek. Mindeközben a Caladanon egy rejtélyes kábítószer szedi áldozatait, aminek nyomai a feltérképezetlen vadonba vezetnek.
Frank Herbert fia, Brian Herbert és írótársa, Kevin J. Anderson a klasszikus Dűnéből ismerős történet előzményében megmutatják, milyen események vezettek az Atreides-ház végzetének beteljesedéséhez és a sivatagbolygó, a Dűne felemelkedéséhez.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2021
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635662173 · Fordította: Tamás Gábor
>!
GABO, Budapest, 2021
428 oldal · ISBN: 9789635662616 · Fordította: Tamás Gábor

Most olvassa 5

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 69

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nuwiel P>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Caladan hercege

Olvasás alatt álló könyvről ritkán szoktam értékeléseket tenni, de ennél a könyvnél kivételt tettem, még a Goodreadsen is szétnéztem. Segített megnyugodni, hogy nem csak szerintem teljesen felesleges volt megírni és kiadni. Azt hiszem ez a klasszikus guilty pleasure: tudtam, hogy nagyon rossz lesz, de el kellett olvasnom.

Tekintve, hogy a Dűne eseményei adottak, az írópáros is írt már egy előzménytrilógiát, amelynek szintén adott a vége, így elég minimális mozgásterük volt a történet szempontjából, de azért próbálkoztak. De minek… Az a baj, hogy a szereplők épségéért érzett aggodalom teljesen kiesik, tekintve, hogy mindegyiküknek túl kell élniük az eseményeket, hogy eljussunk Frank Herbert Dűnéjéhez. Jellemüket tekintve ugyanazokat a sablonokat használják újra és újra, amiket Frank Herbert adott: Leto becsületes és hűséges, imádja Jessicát, Jessica őrlődik a Leto és a Bene Gesserit között, Paul próbál felnőni az elvárásokhoz, Duncan kemény, mint a vídia, Gurney zenél és szintén kemény, mint a vídia, Thufir pedig mindent is tud.

A legnagyobb baj, hogy a könyv ennyi. Mint egy Goodreadsen olvasott értékelés is írja, az írók kötelességüknek érzik, hogy a szereplők minden egyes felbukkanásakor felsorolják jellemzőiket, mint valami állandó eposzi jelző. Akár egy fejezeten belül többször is. Mintha az olvasóik buták lennének, és azonnal elfelejtenék, mit olvastak két oldallal korábban. Emellett iszonyatosan bénák a szereplők: Thufir, a mindent is tudó kémfőnök, mentát, harcos soha nem vesz észre semmit időben, mindig utólag ismeri be, hogy túljártak az eszén, Leto orra előtt zajlik egy fél kontinensen drogtermelés, és így tovább.

Összegezve fájdalmasan buta mind a történet, mind a karakterek, látszik, hogy szegény rókát már a csontjáig lenyúzták, de muszáj kifacsarni minden centet apuci örökségéből. A végén ráadásul olyan ordítóan béna cliffhangert tudtak húzni, hogy kedvem lett volna kivágni a könyvet a villamos ablakán. Tehetségesebb írók kellenének ehhez az univerzumhoz, ha már semmiképp sem akarják elengedni az örökösök.

Lisie87>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Caladan hercege

Nagyon izgatta a fantáziámat a megjelenés óta, és örültem, hogy megkaptam Riszpimtől karácsonyra! <3
Bele is vágtam, mert jól jött a „listához”, igaz az eredeti sorozatban még a 3. rész jön nekem.
Visszatérve a könyvre. Nagyon tetszett, főleg, hogy szinte minden szereplőt már ismertem, és újra átélhettem velük kalandot, intrikát és harcokat. Sok apró utalás van az erdeti történetre, ezeket megmosolyogtam. :))) Tetszett mindegyik szál, amin haladt a történet, és ez a másfajta írásmód, ami eltér az eredetitől, tényleg inkább cselekményközpontú, mint filozofikus.
Várom a folytatást!!
2021 utolsó olvasmánya!

Mircsi>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Caladan hercege

Nem sok kedvem volt belevágni ebbe, főleg azért mert olyan hosszú, és sűrűn van szedve (ilyenkor kevésbé van haladásérzetem és azt nem szeretem), ráadásul ez az első olyan könyvem, a Dűne univerzumból, amit nem az eredeti Herbert írt. Szóval bármekkore Leto-fangirl is vagyok, ez azért némileg aggasztott.

Az aggódásom szerencsére hiábavalónak bizonyult, mert nagyon tetszett, és a hosszához képest, hamar elolvastam. Ha az eredetihez kéne hasonlítanom, akkor azt mondanám, hogy az nagyon epic, meg pátoszos, és sokkal inkább a nagy képen van a hangsúly, míg a Caladan hercegében én sokkal közelebb éreztem magam a szereplőkhöz. Sokkal mélyebben ki van fejtve, hogy mit éreznek, mit miért csinálnak.

Számomra nagyon olvastatta magát, és nem csak azért, mert úgy tűnik a szerzők is igazi Leto fanboyok off, hanem mert olyan ügyesen szőtték a szálakat, a sok különböző történetszál gond nélkül folyt egymásba, és meglepő módon mindegyik érdekelt. A filozófikus elmélkedések aránya erősen közelít a 0-hoz, ami pedig mégis van, az nem a szerzőtől jön, hanem egy szereplő tanítja a másikat, és szerintem ettől sokkal kevésbé lesz pátoszos. Nem mintha amúgy bajom lenne a pátosszal, az „eredeti” Dűne is nagyon király, csak máshogy.

Mivel nekem kb Leto a kedvencem, meg újabban Jessica, eléggé elkényeztetve éreztem magam, és az is nagyon tetszett, hogy kicsit jobban megismertük azoka a random mellékszereplőket is, akik a Dűnében felvillanak mondjuk 20 oldalig, hogy aztán eltűnjenek, de nem igazán tudunk meg róluk semmit. Mondjuk Fenring gróf és a felesége. Körülbelül nekem az a kategória, amikor elolvastam a Dűnét és tetszett, de most, hogy elolvastam ezt, rájöttem, hogy eddig ez hiányzott. És ami talán a legfőbb félelmem volt, hogy majd utólagosan mindenfélét megpróbálnak belepréselni a szereplők életébe, és túl erőltetett lesz. Egyáltalán nem volt ilyen érzésem, és talán azért sem, mert a Dűne annyira in medias res kezdődik, ráadásul rögtön annyira összetett, és annyi szereplőt mozgat, hogy kimondottan jól esett nekem, hogy valahogy mégiscsak fölvezetik azt, hogy hogy jutottunk oda.

Ellenben a többi Dűne könyvvel, amit eddig olvastam (1-4), itt nem zárul le egyetlen kötetben a cselekmény, sőt gyakorlatilag egy bazi nagy cliff hangerrel végződik, ami egyedül azért nem ejt kétségbe, mert tudom, hogy a Dűne hogy kezdődik, és addigra úgy tűnik, bizonyos dolgok már megoldódtak spoiler.

Azt hiszem, ez után bátrabban fogok nem Frank Herbert által írt dűnés könyveket olvasni.

Bogi_könyveskuckója>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Caladan hercege

Galaktikusan szuper volt ez a könyv!
Kicsit tartottam a nyelvezetétől, mivel Frank Herbert eredeti Dűne sorozatának különleges stílusa volt, mely nagy figyelmet és koncentrációt igényelt.
Ez a kötet modernebb stílusban íródott, így az olvasása is gördülékeny volt.
Maga a könyv cselekménye az eredeti Dűne cselekményeinek előzményeit tárja elénk, hogy miként alakulnak úgy a történések, keressük az eredőket.
Mivel már ismerem az alap történéseket, nem volt nehéz kiigazodni a történeten. A szereplőgárda is ismert volt. Mindenkit el tudtam helyezni.
A szerzőpáros nagyon szépen mutatta be az egyes szereplők kapcsolatát, a társadalmi viszonyokat. A szereplők viszonylag szépen ki vannak dolgozva.
A cselekményszál is izgalmas volt, pörgős és egyben baljós is.
Fantasztikus nyitókötet volt. Remélem a következő rész is hozza ezt a szintet….sőt…túlszárnyalja.

Near>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Caladan hercege

A barátaim azt mondták, miután kifakadtam nekik a Dűne gyermekei és Dűne istencsászára hatalmas csalódása után, hogy legalább ezzel a kötettel megtudom, mire képes Brian és KJA. Ha ezt elolvasom, megtudom, akarok-e szenvedni Frank további két kötetével az eredeti sorozatból, hogy utána az „fiatalok” munkáját újult erővel olvashassam.

A válaszom röviden: igen! Akarom a 7. és 8. részt, szóval valahogy, valamikor átrágom magam a végtelen, sehova nem vezető gondolatok tengerén.

A Caladan hercegéről pedig: fogalmam sincs, mit vártam ettől a kötettől. A csalódások után valószínűleg semmit. Talán ezért is szórakoztatott annyira. Persze meg sem közelíti az eredeti Dűne kötetet, még logikai buktató is akad benne – vagy a fordítás nem volt tökéletes? –, de nem vagyok én olyan szőrősszívű, hogy ezért haragudjak rá. Elszórakoztatott, jó volt olvasni, érdekes – még ha meglepni nem is igazán tudott. Most nekem ennél többre nem volt szükségem.
Na jó, talán arra, hogy valaki még egyszer átnézze ezt a kötetet, mielőtt kiadásra kerül. Az azért nem lett volna rossz. Túl sokszor maradtak ki vesszők vagy épp nem tudták eldönteni, hogy Chan vagy Chaen. A fura mondatokról már nem is beszélve, amiket többször el kellett olvasnom, mire össze tudtam tenni, mi is lenne itt és miért bántja a szemem/fülem.
„Jessica helyezte még oda neki, elolvasni”, illetve „De óvatos legyél…” stb. stb.

zsof>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Caladan hercege

Eleinte úgy gondoltam, hogy nem kell ez a könyv, csak pénzlehúzás, és nem lesz jó. De a fulszöveg tetszett. Aztán ahogy beleolvastam egy könyvesboltban, úgy is tetszett. Miután a ponton értékeléseket is láttam, beszereztem a kötetet. Naná, hogy nem bántam meg!
Nem tudom, hogy azért éreztem, hogy valami nem stimmel, mert tudtam, hogy nem Frank Herbert írta, vagy azért, mert ez nem a fő Dűne szál. Valószínűleg kicsit mind a kettő, de ezektől függetlenül izgalmas könyv lett ez.
Remélem kijön magyarul az egész trilógia!

lombhullato>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Caladan hercege

Olvasmányos, patikamérleges kalandregény Herbert univerzumában, Herbert zsenije nélkül. Míg az apánál a regények központi kérdés a hatalom, addig bár ez a könyv tele van intrikával, cselszövéssel, tulajdonképpen nem tesz fel semmilyen kérdést, csupán szórakoztat.

GeeBoy>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Caladan hercege

Izgalmas olvasmány. Nem mondanám, hogy letehetetlen, de pár rész kivételével zökkenőmentesen zajlanak az események. A történet ügyesen illeszkedik a Dűne univerzumba, és sokszor utal régebbi eseményekre. Nagyon zavart, hogy a főigazgatót rendszeresen főignek rövidíti (gondolom az eredetiben CFO-t írtak). Bátran ajánlom! Esténként kandalló mellett egy pohár borral könnyen fogyasztható.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Bogi_könyveskuckója>!

Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek a félelemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem távozott, nem marad semmi, csak én magam.

399. oldal

zsof>!

A felfedezés öröme, szellemi gyönyöre abból ered, hogy megértünk valamilyen fogalmat, vagy feltárunk valamit, ami korábban ismeretlen volt. Azonban egyes felfedezések terhet és átkot hoznak magukkal. Megfontoltan, óvatosan keress hát.

243. oldal

zsof>!

A túlélés képessége azt jelenti, hogy szembenézünk a váratlan veszéllyel és felülkerekedünk rajta.

23. oldal

Near>!

Mindig mindenki akar valamit, és hasznot lehet termelni azzal, hogy ezt biztosítják nekik.

korbács>!

Mikor lesz az álmokból valóság, és mikor csusszan át a valóság az álmokba?

korbács>!

Életünk célja végső soron, hogy amennyire csak lehet, emberek maradjunk, és hogy olyan messzire jussunk, amennyire ez csak sikerülhet. Amikor Duncan egyszer csak előreszökkent, Paul eltáncolt az útjából és megpördült, hogy fölemelt pallossal nézzen szembe vele. – Másfelől – kezdte a fiatalember –, soha nem hagyhatjuk el ősi módszereinket, soha nem engedhetjük elsorvadni alapvető érzékeinket és veleszületett képességeinket.

korbács>!

Egészen logikus szempontból szemlélve minden életet pozitív és negatív befolyásból álló döntési fának lehet tekinteni, ahogy az ember igyekszik a legjobb eredményre jutni. Csakhogy nem minden döntés logikus, és a probléma legtöbbször épp ezen az úton található. 

korbács>!

A történelem eszköz, amit használni kell, fegyver, amit forgatni érdemes.

korbács>!

– Mindenki talál szépséget azon a világon, ahol otthon érzi magát. Számomra a Caladan mindig is a hullámok és a tengerpart alkotta mestermű lesz. A családom kastélya lenyűgöző látványt nyújt, egyúttal elképzelni sem tudok ennél kényelmesebb helyet. Huszonhat nemzedék óta az Atreides-család tulajdona. Halkan felsóhajtott. – Szeretek az erkélyen álldogálni és onnan nézni a tengerpartot, amikor jön a dagály. Foszforeszkál az óceán, amikor a hold nincs fönn az égen, és olyankor halványzölden fénylik az egész látóhatár. Olyankor gyakorta csatlakozik hozzám az én Jessica úrnőm.


A sorozat következő kötete

Dűne: Caladan-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pierce Brown: Hajnalcsillag
Frank Herbert: A Dűne
Orson Scott Card: Végjáték
Frederik Pohl: Az átjáró
John Scalzi: Vének háborúja
Timothy Zahn: Thrawn
George R. R. Martin: Tuf utazásai
James S. A. Corey: Cibola meghódítása
Joe Haldeman: Örök háború
Alfred Bester: Tigris! Tigris!