Dűne: ​Atreides-ház 1. (Dűne: Atreides-ház 1.) 64 csillagozás

Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

A LENYŰGÖZŐ DŰNE
hivatalos előzménye

Üdvözlünk a távoli jövőben, az Arrakison, ahol Pardot Kynes planetológus a bolygó titkát kutatja. Eközben Elrood Császár fia halálos cselszövésre készül; a nyolcéves rabszolga, Duncan Idaho kegyetlen urai elől menekül; és egy fiatalember, Leto Atreides végzetes utazásra indul. Ezen különleges alakok mindegyike hamarosan felfedezi, hogy a sorsuk az, hogy megváltoztassák a történelem menetét.

A New York Times bestsellerregény, a Dűne: Atreides-ház először jelenik meg képregényként Brian Herbert és Kevin J. Anderson tolmácsolásában, akik az eredeti Dűne alkotójának, Frank Herbertnek a jegyzetei alapján írták meg az alapanyagul szolgáló könyvüket, illusztrátorként pedig Dev Pramanik (Paradiso) működött közre. Jelen gyűjtemény a Dűne: Atreides-ház első négy füzetét tartalmazza.

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
GABO, Budapest, 2021
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635662180 · Fordította: Tamás Gábor · Illusztrálta: Dev Pramanik

Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 47

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

FélszipókásŐsmoly P>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

Ez a képregény (az azonos című regény első harmadát feldolgozva) a Dűne múltjába, az L. sz. 10150-es évekbe kalauzolja olvasóját (35+ évvel az első alapmű előttre). A sivatagbolygót és a fűszerkitermelést a Harkonnen-ház uralja, a még viszonylag fiatal, tetterős (és nem végletekig elhízott, járásképtelen) Vladimir báró vezetésével. Kihívások elé állítja őket a sajátos környezet ismeretlensége, és persze a fremenek. Liet-Kynes még meg sem született, de az apját épp e történetben küldik az Arrakisra, hogy tanulmányozza és fordítsa felfedezéseit a birodalom javára. Nem meglepő, hogy itt zajlik az egyik legérdekesebb szál: A mindenre gyermeki kíváncsisággal rácsodálkozó Doktor Kynes és a fremenek találkozása, az ifjú Stligar feltűnése, a Harkonnenek kegyetlenkedése, a homokférgek és a sivatagi technológia már eléggé ismert az alapművekből, de népszerű, kellően hatásos motívumok. Sok újat nem ad, de Brian Herbert kellemesen eljátszik a szereplőkkel, mint rajongó geek a figuráival.

A másik legérdekesebb, egyben újszerű élményként ható történetszál a kamasz Duncan Idahóé a Giedi Prime-on, a Harkonnenek anyabolygóján, ahol igyekszik megszökni a fogságból. A kötetbe a legtöbb izgalmat ez hozza, hangzatosnak szánt egysorosokkal igyekszik menőbbnek tűnni.

Caladan vízben gazdag bolygóján Paulus Atreides a háza feje, fiatal fiát, Letót terelgeti a majdani hercegi szerep felé. Ez egyelőre lassú vízként folydogál, de talán a későbbi kötetekben felpörög majd ez a szál is. Elvégre a cím arra utalna, hogy ők lennének a főszereplők…

Ami érdekes volt még, hogy az alapművekben megismert császár még csak koronaherceg, de elődje túlságosan sokáig él ahhoz, hogy Shaddam kivárja a sorát, így titokban igyekszik felgyorsítani a folyamatot (ennek kivitelezése egyébként számomra kissé felületesnek tűnt, bár az ötlet tetszett). Szóval a politika és intrika inkább alattomos akciós stílusban van jelen, mint finom mozgatórúgókkal dolgozó, szövevényes terveket szolgáló eszközként. Nyilván a kimenetel ismert, szóval csak írni kellett hozzá némi előzményt.

Dev Pramanik rajzaiból és Alex Guimarães színeivel megelevenedő képi világ kellemes, megfelelően szolgálja a történetet, gyakran filmszerű nézőpontokat használ, mozgalmas jeleneteknél is remekel. Jae Lee és June Chung borítóképei különösen jók lettek, szembetűnően ötletesen használják a Dűne univerzum jelképeit, sőt, a 14 oldalnyi galériában, még bámulatosabb stílussal alkotott képeken megtalálhatjuk több ház főbb alakjait, szóval arcképcsarnokként is kiváló!

Összességében mégis nagyon soványka egy mű (90 oldal a képregény történeti része), a Dűne regények grandiózussága sehol sincs, a recept inkább egy csipetnyi ebből-abból: kaland, harc, intrika, különféle bolygók és uralkodói házak. Az, hogy három képregénykötetből rakható majd össze a teljes mű ( off ), tovább nehezíti, hogy elégedetten zárjam be.

Ennek ellenére felkeltette az érdeklődésemet az előzménykötetek iránt – bár sokat nem várok azoktól sem, legfeljebb részletesebb ábrázolást, bővebb kifejtést.

2 hozzászólás
KingucK P>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

Bár Atreides-ház a címe a képregény sorozatnak, nem csak Leto Atreides történetét ismerhetjük meg, a képregényben párhuzamosan több szálon, sőt több bolygón történek az események. Így a képregény nagyon mozgalmas, néha oda is kellett figyelnem, hogy most éppen hol járunk.

A képi világa nagyon szép.
Még szerencse, hogy most olvastam, mert már nálam van a második kötet, sőt a harmadik (úgy tudom a befejező) része is most jelent meg, így nem felejtem el az olvasottakat.

Sci-fi és képregény rajongók szerintem ne hagyják ki! :)

Nuwiel P>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

A jóindulattal is csak erős közepesnek mondható Dűne előzménytrilógia első kötete első harmadának feldolgozása képregényként. Nem sok mindent tudok róla mondani, a film kapcsán felerősödött ugyan a lelkesedésem minden iránt, ami Dűne, de az jobban elkapta szerintem a hangulatot, a világot, ez nem sokat tudott hozzátenni a fejemben élő képhez.

Bogi_könyveskuckója>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

Teljesen beszippantott a Dűne világa, így nem is volt kérdés, hogy ez a kötet is a polcomon landol.
A kötet hihetetlenül igényes kivitelezésű. Az illusztrációk egyszerűen lenyűgözőek.
Jó volt belelesni a Dűne előtt történő eseményekbe. Megismerhettük Leto fiatalkorát és azt a konfliktust, ami a Dűnében lévő történésekhez vezet. Caladan és a Dűne világa is szépen fel van benne építve olyan módon, hogy aki eddig nem olvasta az alap művet és ezzel kezdi, szerintem ki tud rajta igazodni.
Az egyik kedvenc szereplőm Duncan Idaho, akiről szintén kaptunk azért infó morzsákat a könyvben.
Élvezet volt olvasni, közben lesni a csodás illusztrációkat. Már nagyon várom a következő kötetet.

Hirsch_Betti P>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

Meseszép képregény .Gyönyörű igényes rajzok. Bár a könyvet nem pótólja , nagyon minimálisra van csökkentve az eredeti regény, de ennek ellenére kiváló lapozgató.még sosem olvastam képregényt , ezért döbbentem meg , hogy mennyire minimalista.

BBetti86>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

Ahogy a cím árulkodik, a történet kiemelt családjával foglalkozunk, de még nem Paul a főszereplő, hanem annak apja, Leto kezdi meg a tanulóéveit. De nem ez az egyetlen szál a képregényben, inkább csak egyike a sok egyenrangú történetnek.

Sokféle történetet kapunk így: a fővárosban merénylet van folyamatban a császár ellen, és már most feltűnő, hogy a tanácsadójának milyen hatalma van a leendő császár felett. Amit ő sugall, azt csinálják. Ez egy kis politikai, hatalmi harcos, kivárós rész. Ott van a Bene Gesserit, akik már majdnem elérték a genetikai célt és már csak pár generáció van vissza a várt örökösig. Ők is zsarolnak a céljuk érdekében, bár ez messze más játszma, mint a császári udvarban… Van itt embervadászat, kamaszos barátkozás és zűrbe kerülős is. De van sivatagi harc, megjelenik a féreg is. Nem unalmas, sőt.

Csak éppen végig olyan érzésem volt, hogy tudnom kellene már most, hogy miből mi fog majd következni. Ez a Dűne előzménye, és már mozgásban vannak a szálak, amelyek annak a történetnek a világát teremtik majd meg. Mivel a Dűnét még nem olvastam, így marad az érzés, hogy tudnom kellene több mindent.
Jó, egyetlen szálat lenyomoztam annyira, hogy van elméletem, itt hol tartunk ahhoz képest. Arra rákerestem, mi az a Kwisatz Haderach, amiért a papnők annyit dolgoznak. Hogy rájöjjek, ki és nem mi. Úgyhogy szerintem a kislány, aki spoiler

Mivel képregény, kérdés, milyenek a rajzai? Nálam az elmegy kategória. Nem kifejezetten szép, de nem is ronda. Az emberek normálisan rajzoltak és megkülönböztethetőek egymástól, a bolygóknak is készítettek sajátos jegyeket, és ránézésre meg lehet mondani, melyik melyik.

Mircsi>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

Tudom, ne ítéljünk a borító alapján, de őszintén, ott volt az a sok csodálatos borító, és pont ezt kellett közülük kiválasztani?? Emiatt nem sok kedvem volt belekezdeni, pedig egyébként a rajzolásával nagyon elégedett voltam.

A sztori igazából mivel csak a harmada egy teljes történetnek, elég felvezető jellegű volt. Nagyjából megismerjük a szereplőket (Leto, Duncan Idaho, Vladimir Harkonnen, és még páran, akiket az eredeti Dűnéből már ismerhetünk, csak itt jóval fiatalabbak), és belekerülnek egy helyzetbe. Kb itt véget is ér a könyv, szóval várom a következőt.

theodora P>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

Az új Dűne film ill. a képregény mellé tökéletes kiegészítés volt az előzményekről szóló történet. A főszerepben egyrészt Paul apja, Leto van – és persze az Arrakis, a sivatagbolygó ahonnan a birodalom egyik fontos cikkét – a fűszert nyerik ki.
A képregény több helyszínnel, karakterrel dolgozik, de jól követhető minden szál – van ahol ismételi – összegzi is az információkat.
A képi világa is tetszett, bár a történetet nem érzem egészen magaménak – ezért csak a 4 csillag.

Póli_Róbert>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

Kíváncsian vártam, hogy kézbe vehessem ezt a képregényt, illetve a teljes sorozatot.
Örömmel olvastam, néztem végig.
A sztori vezetése, illetve azok a cselekményszálak, amiken elindul, megfelel az eredeti történetnek, a könyvnek.
A rajzok tetszetősek, kifejezőek. A borítóképek pedig egyenes művésziek, egyiket-másikat szívesen kitenném a szoba falára festményként.
Ha most ismerkedsz A Dűne világával, érdemes ezzel kezdeni, ha már ismered a világot, szeritem kicsi a valószínűsége, hogy csalódnál.

mohapapa I>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: Dűne: Atreides-ház 1.

Az a helyzet kedves feleim, hogy megint érvényesül a mindent a szemnek. Tehát sokkal jobban jársz, ha a bejegyzést az eredeti megjelenési helyén olvasod el: a blogomon.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/brian_herber…

*
Úgy vagyok a Dűnével mint sorozattal, hogy se vele, se nélküle. Egyfelől úgy zseniális az egész, ahogyan van, másfelől meg piszokul nem haladok a sorozattal. Pedig a Corrini csata kivételével itt van az összes, Szukits-os kiadás mögöttem, a polcon. Igen, nem csupán az eredeti sorozat köteteit szereztem meg. Az érdeklődésem tehát permanens, de nem fejveszett.
*
Itthon valahogy szóba került valami részlet az első kötet alapján készített film történéséből.
Dűne? Melyik is volt az? – nézett rám gyönyörű, macskazöld szemeivel Szerelmetesfeleségtársam. Mondom neki a hívószavakat a tavalyi filmmel kapcsolatban.
– Te nagyon gáz, hogy semmire sem emlékszem belőle?
– Két hónapja láttuk, kedvesem!
– Tényleg?
Az a gáz, hogy valahogy én is így vagyok vele. Nem ragadnak meg bennem a részletek. Pedig, SzFT-vel szemben engem még érdekel is.

*
Viszont így, amikor a könyvtárban összetalálkoztam ezzel a kötettel, azonnal jött velem. A megjelenésének a tényéről tudtam, csak még nem volt alkalmam belelapozni. Ott, a könyvtári polc előtt állva megtettem, és meggyőzőnek tűnt. Az, hogy ez nem a Herbert-féle Dűne, hanem a fia-féle utózmánya, csak itthon tűnt fel. A könyvet, amiből a képregény készült, még nem olvastam.

Szerintem ez lesz az egyik legrövidebb értékelésem. Majd meglátod, miért.

Leszögezem, nem olvastam az eredeti regényt. Ezáltal szándékomban sem lehet elmerülni a nagyjából általános fikázásában. Ugyanis, akik szeretik Frank Herbert eredeti, hatkötetes sorozatát, azok jobbára veszettül rühellik azokat a regényeket, amiket a fia, Brian Herbert írt, Kevin J. Andersonnal.

A Dűne az írófi és a munkatársa jóvoltából univerzummá nőtte magát. Ahogy említettem a sorozat atyja, Frank Herbert hat eredeti könyvet írt. A csemetéje és az írótársa ezt a hatot kiegészítette még kettővel.

Aztán nem bírtak magukkal és univerzumot csináltak a Dűnéből. Három kötetben megírták a Dűne legendái sorozatot. Majd újabb háromban az Előjáték a Dűnéhez címűt. Majd a két kötet jelent meg A Dűne hősei sorozatcímmel. Sőt, volt egy vegyesvágott kötet is, A Dűne ösvényei. S ne feledjük, a 2020-ban megjelent Caladan-trilógia első kötetét sem, amely már magyarul is olvasható.

Van egy képregény feldolgozása Herbert alap-Dűnéjének. Aztán meg itt van ez az album, Az Atreides-ház című könyv képpé-dolgozásának az első része. Vagyis önmagában nem teljes a kötet. S mivel az Előjáték a Dűnéhez-alsorozat első kötete alapján készült, ezáltal még önmagán túl sem teljes. Vagyis azt várni tőle, hogy a képregény kiadja a teljes élvezeti értékét: balgaság. Nem adhatja ki.

Beláttuk, hogy nem egyszerű az élet! :-D

ÚGY ÁLTALÁBAN
Mivel az alapművet nem olvastam, viszonyítani nem tudok. Így a képregényt csak önmagában tudom megítélni. Ez akár elsülhet így is, úgy is.

A cselekmény nem lineáris. Abban az értelemben nem, hogy több főszereplője van, akik azonban egymástól függetlenül cselekszenek, kik-ki a maga bolygóján. A két szerző biztosra ment: az alakok nem ismeretlenek, kapcsolódnak az eredeti, Frank Herbert-féle sorozathoz. Konkrétan, hogyan máshogyan is, az egész miskulancia arra épül.

Ez egyfelől jó megoldás, mert a rengeteg ismerős név, kapcsolódási pont miatt otthonosan érezhetjük magunkat a közegben, a szereplők, a fogalmak, a későbbi események előzetes ismerete miatt. Tényleg jó érzés. De azért átfutott az agyamon, hogy ugyanez lehet a halála is ennek a képregénynek. Ugyanis ha valaki nem ismeri az előzményeket (amik ebben az esetben, ugye, utózmányok) annak úgy lesz lila az egész, ahogyan van. Ugrálunk egyik bolygóról a másikra, nézzük egy kicsit ezt a szereplőt, majd egy másikat, majd egy harmadikat, közben csapkodnak a semmit se mondó fogalmak is (melanzs, homokféreg, Bene Gesserit Rend, fremenek, stb). Tehát senkiről és semmiről nem tudjuk meg igazán, hogy kicsoda, micsoda.

Nem tudom, hogy aki teljesen Dűne-szűz, annak ez a képregény mond-e így bármit is, s főleg, csinál-e kedvet, hogy kézbe vegye a folytatást is? (A második kötet már megjelent magyarul.)

Az tény, hogy aki túl van már néhány Dűne-könyvön, -filmen, abban a kapcsolódási pontok megbizgetik a beavatottsági érzést. Ismét mondom, nem tudom, milyen a képregény a könyvhöz képest. Nekem, aki nem ismerem ennek a képregénynek az eredeti regényét, kimondottan tetszett mind a szereplőváltásos szerkezet, mind maga a történet. Vagy inkább a történetek. Képzeld, kedvet csinált az eredetihez! Most mondd!

A RAJZOK
önmagukért beszélnek, úgy gondolom. A tetszési indexem minden bizonnyal emiatt is szól a kötet mellett. Jellegzetesek, következetesek a karakterek, dinamikusak a mozgások, nagyon jók a terek és a látószögek, érzékletes a színezés. Szóval semmi baj nincsen vele. Mutassam, milyen?

Nos, itt marad ki a lényeg: a rajzok. De csak itt, a Molyon.
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/9999/12/31/brian_herber…

Vagyis nem csupán a történet, a látvány is kézben tartatja a könyvet. Ami egy képregény esetében, ugyebár, nagyon nem mellékes.

Mivel egy regény adaptációjáról van szó, nem fenyeget az a veszély, hogy parttalanná, majd egy idő után lapossá válik a történet, mint ahogyan az a nem lezárt történetek esetében lenni szokott.

Összefoglalva tehát bevezetésnek nagyon jó, amit láthatunk, nézhetünk, s a teljes élvezet feltétele annyi, hogy legalább valamelyik Dűne-film már mögöttünk legyen. De leginkább Herbert alapregénye. Némi előismeret nélkül, úgy gondolom, teljessé válhat a káosz és a tanácstalanság. Alapismerettel kimondottan élvezetes.


A sorozat következő kötete

Dűne: Atreides-ház sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jody Houser: Star Wars: Thrawn
Jeremy Barlow: Star Wars: Darth Maul – A Dathomir fia
Charles Soule: Star Wars: Darth Vader, a Sith sötét nagyura 2. – A Jedik hagyatéka
Brian K. Vaughan: Saga 1.
George Orwell – Fido Nesti: 1984
Greg Weisman: Star Wars: Kanan 1. – Az utolsó padavan
Charles Soule: Star Wars 1. – A sors ösvénye
George Lucas – Cs. Horváth Tibor: Csillagok háborúja
Greg Pak: Star Wars: Darth Vader 1. – A Sith sötét szíve
Kieron Gillen – Cullen Bunn: Star Wars 9. – Múló remény