A ​Dűne – Az Atreides-ház (Előjáték a Dűnéhez 1.) 62 csillagozás

Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

A Dűne és annak folytatásai – Frank Herbert klasszikussá vált regényciklusa – minden idők legsikeresebb science fiction remekének számít. E prológus – az eredeti mű nagyívű, fordulatos cselekményéhez méltóan – hatalmas szenvedélyek és sorsfordító események sodrában láttatja szereplőit, s szövi tovább Frank Herbert több mint harminc éve írt meséjének szálait. A majd négy évtizeddel korábbról induló A Dűne: Az Atreides-ház felsorakoztatja mindazokat a kulcsfigurákat, szövetségeseket, az alapkonfliktusokat okozó összefonódásokat, sötét csalárdságokat és fényes reményeket, amelyek A Dűne magvát alkották.
A Dűne-ciklus rajongói számára nem mindennapi élményt jelenthet, hogy ismét belevethetik magukat Frank Herbert színes és izgalmas világába, az új olvasók pedig bebocsátást nyernek egy páratlanul gazdag képzelettel megrajzolt jövőbe, ahol az egész univerzum sorsa forog kockán….

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Szukits, Szeged, 2007
410 oldal · ISBN: 963927853X · Fordította: Mohácsi Enikő
>!
Szukits, Szeged, 2000
414 oldal · ISBN: 963927853X · Fordította: Mohácsi Enikő

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Attila_Márton>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Egész jó volt. A Dűne gyermekeit követően elhatároztam, hogy nekiesek az előzményeknek, mert állítólag gyengébbek és tudom magamról, hogy ha a végére érek az eredeti regényeknek, akkor nem fogom kibírni, hogy ne olvassak még több Dűnét. Így viszont a végére hagyom a csemegét. :D
A könyv egy kicsit nehezen indul, afféle All Star Looney Toons Kids érzésem volt, tudjátok, amikor minden karakter (tapsihapsi, taz, stb.) gyerekkorú. :)
Szóval egy kicsit erőltetett, néha szájbarágós, párszor ismétli önmagát, azonban vannak pozitív oldalai. Megismerhetjük az ixieket és világukat, részletezve van a Ligahajók működése és a liganavigátorok tevékenysége, kiképzése.
Viszont – ellenben az eredeti regényekkel – nagy mondanivalója nincs, inkább egy Star Warsos történetmeséléshez tudnám hasonlítani az egészet.

Spoiler:
Két kérdés merült fel bennem.
– A Dűne 1-ben nem az volt, hogy amikor Jessica nézi a bikafejet meg Paulus képét akkor megjegyzi, hogy nem szerette az öreg herceget? Eszerint nem is találkoztak, mert kb. abban az évben halt Paulus, amikor Jessica született.
– A nem-tér, amivel a Harkonnenek álcázzák a kishajót, miért nem zavarta meg a navigátort? A nem-tér egy módosítása a Holtzmann-térnek, amit alapból pajzsként használnak és a pajzs meg is zavarta, ahogy láthattuk/olvashattuk.

1 hozzászólás
gyoengyi>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Erős négyes. Talán a karaktereken lehetett volna még csiszolni, mert a pozitív szereplőket nem igazán éreztem közel magamhoz. A történet fordulatos, pörgős, igazából a sztori rendben volt, határozottan tetszett.

András_a_László>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Értékelésem az egész „trilógiáról” szól, úgyhogy ezt írom mindegyik kötethez, hisz nincs jelentősége….

Sajnálom a rá szánt időt, energiát. Annyi bajom van vele, annyira haragszom rá, hogy nem is tudnám normálisan leírni.
Fogalmam sincs hogyan kell könyvet, regényt, történetet írni/szerkeszteni, DE tuti hogy nem így.

pro.: Egy maréknyi, ~100 oldalnyi tényleg jó történet. (ezért kap egy fél csillagot)

kontra:
– Ez minden csak nem tagolás. Apró kis fejezetecskék, többnyire irreleváns idézetekkel elválasztva, egymást teljesen véletlenszerűen követő történeti szálakkal. Három kötetbe összefűzve (melyek címeinek SEMMI jelentőségi nincs)

– Minden kis fejezetecske elején néhány bekezdés arról szól, hogy mi történt az aktuális cselekményszálban ideáig… Így ugyanazon a köteten belül pl 3-szor is ki van hangsúlyozva, hogy ki mit csinált 40 oldallal ezelőtt…. Ezzel egy sok-szálas regénynél még oké, de erre volna jó a fejezetes tagolás, vagy logikusabb szerkesztés.
– Gyakorlatilag akárhol kinyitod a könyvet és elkezded olvasni sem maradsz ki semmiből, hisz úgyis szájbarágósan össze lesz foglalva.. A Könyv 33,33%-a önmagának az ismétlése…

– Felvezetésre és kidolgozásra kerülnek olyan történeti szálak, amikről (ha akárcsak egy kicsit is járatos vagy a Dűne világában), tudod hogy 2-3 fejezetecske után meg fogják ölni a szereplőt valami gusztustalan módon …. Azaz kihagyva 3-4 ilyen fejezetecskét sem maradsz ki semmiből….hisz úúúúgyis meg lesz magyarázva néhány bekezdésben hogy ki volt és mit csinált az adott szereplő.
– NAgyjából 33,33% Teljesen fölöslegesen kibontott érdektelen cselekmények, szereplők fölöslegesen részletes tárgyalása.
– Az „előzmény” "trilógia" érdemi tartalma EGYetlen kötetbe is belefért volna.

--Az Atreidesek annyira JÓK, a Harkonnenek annyira gonoszak, hogy már-már komikus… Rajzfilmbeli vegytiszta-gonoszság kegyetlen realista leírással. Minden fekete-fehér. Ez nem volna gond, de a Harkonnenek gonoszsága, és az emberi élet semmibevétele nincs igazából megmagyarázva… csak úgy vannak, Ők a gonoszak, és kész… sehol egy mélyebb, árnyaltabb magyarázat, csak halvány pár mondatos utalás egy-két ősre, de PONT azok nincsenek kifejtve.

– A Legnagyobb bajom, hogy A Corrino-Ház kötet 15 évvel az Eredeti DŰNE cselekményei előtt ér véget, azaz PONT nem tudjuk meg milyen gazdasági, és politikai háttere van a Frank Herbert -féle remekműnek.

VERDICT: A fentiek miatt kifejezetten Fájdalmas volt olvasni. Pedig nagyon-nagyon akartam szeretni, de az utolsó néhány száz oldalt már úgy olvastam „Jaaaahj mennyi van még, legyen már vége, fogyjanak már el a lapok……..” Őszintén sajnálom hogy elkezdtem olvasni. Ha meg akarod magad kímélni nagyjából 1200 oldalnyi rosszul megírt, érdektelen valamitől, akkor azt tanácsolom ne akard elolvasni… Nem leszel tőle okosabb!!

Szencsike P>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Szódával elmegy. Az utolsó kb. 150 oldal érdekes volt, a többi felejthető. De hiányzik belőle Frank bácsi…

BlackSheep>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Félve kezdtem bele ebbe a könyvbe. Fogalmam sem volt, mire számítsak, egyáltalán hogyan viszonyuljak egy olyan Dűne-regényhez, amit nem Frank Herbert írt, hanem a fia, és Kevin J. Anderson, akitől már olvastam ezt-azt, és nem egy kiemelkedő író. A félelmeim szerencsére csak részben igazolódtak be, ráadásul nem is olyan módon, ahogy először gondoltam. Az Atreides-ház ugyanis egy baromi jó könyv… a maga kategóriájában.

Az, hogy nem a Dűne kitalálója írta, tagadhatatlanul érződik minden egyes oldalon. Ez a történet – ami az eredeti regény előzményeibe vezet be – nem rendelkezik azzal a többsíkúsággal, metafizikai és filozófiai többlettel, amivel A Dűne, és folytatásai. Emiatt sokkal egyszerűbb, kevésbé súlyos, olyan mintha egy lebutított-dűnét olvasna az ember. Ez nyilván negatívum kéne hogy legyen, és az is. De mégsem! Ugyanis Az Atreides-ház amellett, hogy nem olyan komplex és bonyolult, mint A Dűne, pont emiatt sokkal olvasmányosabb, befogadhatóbb, és a több történetszálnak és rengeteg szereplőnek köszönhetően jóval pörgősebb. Nincs ami – csúnya szóval – elvegye a terjedelmet a cselekménytől, így az maximális fordulatszámon tud pörögni, és ez nagyon klassz.

Ami még nagyon tetszett, hogy végre nem csak az Arrakisra koncentrálódik a sztori, hanem az összes többi fontos Ház és rend bolygóját jobban meg lehet ismerni, ráadásul bepillantást kapunk a Bene Tleilax, a Bene Gesserit, vagy például a Liga navigátorainak működésébe. Ez utóbbiért voltam a leghálásabb, mert szerintem az egész Dűne-univerzumnak a navigátorok talán a legérdekesebb lényei.

Egyszóval ha valaki tart a Dűne-univerzumtól, akkor Az Atreides-házat nagyon tudom ajánlani, mint kezdő-regény, mert még nem csap arcon a töménytelen filozófálással, hanem könnyeden vezet be a világába. Persze, nyomába sem ér az eredetihez, de ez talán megbocsátható.

Jaime>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Talán ez az, ami a leginkább eszembe jut erről a könyvről:
Papa sikeréből szeretnék némi pénzt kovácsolni, de sajnos az írás nem az én mesterségem.

Maga történet még akár izlamas is lehetett volna, ha 100 oldallal kevesebb, és a karakterek nem egydimenziósak.

Teadora_Tyler>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Nem tökéletes ötös, de nagyon tetszett. Könnyen bele tudtam csobbanni a világába, pörgős volt és fordulatos, bár híján a nagy meglepetéseknek. Pozitív élmény volt, szerettem olvasni.:)

melin>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

A Dűne után ez a kedvencem a sorozatból, megismerhettem annak a világnak az előzményét amit a Dűnében oly nagyon szerettem, a szereplők családját, a bolygókon zajló életet, a nagycsaládok közti konfliktusok okait.

girlhu>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Ez volt az első Dűnés regényem, s rögtön elragadott abba a világba…. :)


Népszerű idézetek

melin>!

A legbiztosabb mód arra, hogy egy titkot megőrizzünk, az, ha elhitetjük az emberekkel, hogy már ismerik a választ.

Ősi Fremen mondás


A sorozat következő kötete

Előjáték a Dűnéhez sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Scott Westerfeld: Behemót
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Michael Crichton: Őslénypark
Ransom Riggs: Üresek városa
Tal M. Klein: Portál
Pittacus Lore: Hetedik bosszúja
Douglas Preston – Lincoln Child: Jég alatt
Christie Golden: Assassin's Creed – Hivatalos filmregény
Paul Monette: A Ragadozó