A ​Dűne – Az Atreides-ház (Előjáték a Dűnéhez 1.) 64 csillagozás

Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

A Dűne és annak folytatásai – Frank Herbert klasszikussá vált regényciklusa – minden idők legsikeresebb science fiction remekének számít. E prológus – az eredeti mű nagyívű, fordulatos cselekményéhez méltóan – hatalmas szenvedélyek és sorsfordító események sodrában láttatja szereplőit, s szövi tovább Frank Herbert több mint harminc éve írt meséjének szálait. A majd négy évtizeddel korábbról induló A Dűne: Az Atreides-ház felsorakoztatja mindazokat a kulcsfigurákat, szövetségeseket, az alapkonfliktusokat okozó összefonódásokat, sötét csalárdságokat és fényes reményeket, amelyek A Dűne magvát alkották.
A Dűne-ciklus rajongói számára nem mindennapi élményt jelenthet, hogy ismét belevethetik magukat Frank Herbert színes és izgalmas világába, az új olvasók pedig bebocsátást nyernek egy páratlanul gazdag képzelettel megrajzolt jövőbe, ahol az egész univerzum sorsa forog kockán….

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Szukits, Szeged, 2007
410 oldal · ISBN: 963927853X · Fordította: Mohácsi Enikő
>!
Szukits, Szeged, 2000
414 oldal · ISBN: 963927853X · Fordította: Mohácsi Enikő

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

Attila_Márton>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Egész jó volt. A Dűne gyermekeit követően elhatároztam, hogy nekiesek az előzményeknek, mert állítólag gyengébbek és tudom magamról, hogy ha a végére érek az eredeti regényeknek, akkor nem fogom kibírni, hogy ne olvassak még több Dűnét. Így viszont a végére hagyom a csemegét. :D
A könyv egy kicsit nehezen indul, afféle All Star Looney Toons Kids érzésem volt, tudjátok, amikor minden karakter (tapsihapsi, taz, stb.) gyerekkorú. :)
Szóval egy kicsit erőltetett, néha szájbarágós, párszor ismétli önmagát, azonban vannak pozitív oldalai. Megismerhetjük az ixieket és világukat, részletezve van a Ligahajók működése és a liganavigátorok tevékenysége, kiképzése.
Viszont – ellenben az eredeti regényekkel – nagy mondanivalója nincs, inkább egy Star Warsos történetmeséléshez tudnám hasonlítani az egészet.

Spoiler:
Két kérdés merült fel bennem.
– A Dűne 1-ben nem az volt, hogy amikor Jessica nézi a bikafejet meg Paulus képét akkor megjegyzi, hogy nem szerette az öreg herceget? Eszerint nem is találkoztak, mert kb. abban az évben halt Paulus, amikor Jessica született.
– A nem-tér, amivel a Harkonnenek álcázzák a kishajót, miért nem zavarta meg a navigátort? A nem-tér egy módosítása a Holtzmann-térnek, amit alapból pajzsként használnak és a pajzs meg is zavarta, ahogy láthattuk/olvashattuk.

1 hozzászólás
gyoengyi>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Erős négyes. Talán a karaktereken lehetett volna még csiszolni, mert a pozitív szereplőket nem igazán éreztem közel magamhoz. A történet fordulatos, pörgős, igazából a sztori rendben volt, határozottan tetszett.

Szencsike P>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Szódával elmegy. Az utolsó kb. 150 oldal érdekes volt, a többi felejthető. De hiányzik belőle Frank bácsi…

BlackSheep>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Félve kezdtem bele ebbe a könyvbe. Fogalmam sem volt, mire számítsak, egyáltalán hogyan viszonyuljak egy olyan Dűne-regényhez, amit nem Frank Herbert írt, hanem a fia, és Kevin J. Anderson, akitől már olvastam ezt-azt, és nem egy kiemelkedő író. A félelmeim szerencsére csak részben igazolódtak be, ráadásul nem is olyan módon, ahogy először gondoltam. Az Atreides-ház ugyanis egy baromi jó könyv… a maga kategóriájában.

Az, hogy nem a Dűne kitalálója írta, tagadhatatlanul érződik minden egyes oldalon. Ez a történet – ami az eredeti regény előzményeibe vezet be – nem rendelkezik azzal a többsíkúsággal, metafizikai és filozófiai többlettel, amivel A Dűne, és folytatásai. Emiatt sokkal egyszerűbb, kevésbé súlyos, olyan mintha egy lebutított-dűnét olvasna az ember. Ez nyilván negatívum kéne hogy legyen, és az is. De mégsem! Ugyanis Az Atreides-ház amellett, hogy nem olyan komplex és bonyolult, mint A Dűne, pont emiatt sokkal olvasmányosabb, befogadhatóbb, és a több történetszálnak és rengeteg szereplőnek köszönhetően jóval pörgősebb. Nincs ami – csúnya szóval – elvegye a terjedelmet a cselekménytől, így az maximális fordulatszámon tud pörögni, és ez nagyon klassz.

Ami még nagyon tetszett, hogy végre nem csak az Arrakisra koncentrálódik a sztori, hanem az összes többi fontos Ház és rend bolygóját jobban meg lehet ismerni, ráadásul bepillantást kapunk a Bene Tleilax, a Bene Gesserit, vagy például a Liga navigátorainak működésébe. Ez utóbbiért voltam a leghálásabb, mert szerintem az egész Dűne-univerzumnak a navigátorok talán a legérdekesebb lényei.

Egyszóval ha valaki tart a Dűne-univerzumtól, akkor Az Atreides-házat nagyon tudom ajánlani, mint kezdő-regény, mert még nem csap arcon a töménytelen filozófálással, hanem könnyeden vezet be a világába. Persze, nyomába sem ér az eredetihez, de ez talán megbocsátható.

Jaime>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Talán ez az, ami a leginkább eszembe jut erről a könyvről:
Papa sikeréből szeretnék némi pénzt kovácsolni, de sajnos az írás nem az én mesterségem.

Maga történet még akár izlamas is lehetett volna, ha 100 oldallal kevesebb, és a karakterek nem egydimenziósak.

Teadora_Tyler>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Nem tökéletes ötös, de nagyon tetszett. Könnyen bele tudtam csobbanni a világába, pörgős volt és fordulatos, bár híján a nagy meglepetéseknek. Pozitív élmény volt, szerettem olvasni.:)

melin>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

A Dűne után ez a kedvencem a sorozatból, megismerhettem annak a világnak az előzményét amit a Dűnében oly nagyon szerettem, a szereplők családját, a bolygókon zajló életet, a nagycsaládok közti konfliktusok okait.

N_Gergo_2005>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

A Dűne: az Atreides-Ház, melyet már nem Frank Herbert, hanem fia, Brian és írótársa, Kevin J. Anderson írtak, sok szempontból eltávolodott az eredeti alapoktól, de legalább annyi mindenben -ha nem több dologban- az alapoknál maradt, és ez nagyon jól áll neki.

A történet 30-40 évvel a Dűne 1. előtt veszi fel a fonalat, és annak fontosabb karakterei múltját helyezi előtérbe, személyes motivációikkal és eredettörténetükkel. Sokmindent megtudhatunk az Impérium múltjáról, ezzel tovább tágítva ezt a hatalmas fiktív világot. A történet kicsit kevésbé helyezi a hangsúlyt a társadalom nagy kérdéseire, vallással pedig csak minimálisan foglalkozik, ezek viszont a történetből adódnak, nem pedig az írók hiányos tehetségéből. A regény története egyszerűen nem követeli meg ezeknek a kérdéseknek a jelenlétét, helyettük a húség, tisztesség, barátság és az egyéni érzelmek kerülnek előtérbe.

A regény új elemei közül vannak, amik (szerintem) nagyon jól működnek, és van néhány, ami nem tetszett. Mivel ezekből van kevesebb, az utóbbiakkal kezdem a szubjektív értékelésemet.

A könyv több ponton is leegyszerűsített nyelvezetet és egyszerű mondatokat használ. Ez természetesen lehet a fordítás hibája is, minden esetre számomra zavaró volt. A másik, ami sokszor zavart a könyv olvasása közben az a kissé kusza történetvezetés: a könyv cselekménye rengeteg szálon fut, ami szerintem egy hatalmas pozitívum, azonban ezek a szálak gyakran egymásba futnak és kuszán elkeverednek. Ezt talán leginkább a fremenek szála bánta meg, hiszen alig kapott hangsúlyt és kevés figyelmet szentelt neki a történet.

A kevés negatívum után pedig folytatnám a pozitívumokkal, melyek különleges alkotássá teszik ezt a könyvet. A regény rengeteget foglalkozik a Harkonnen-Házzal is a címszereplő Atreidesek mellett, ezzel tovább mélyítve a róluk kialakult képet. Emellett felvázolja a Giedi Prime mindennapjait és a Harkonnenek szándékait, motivációit. A konfliktus sok bolygón ível át, sok helyszínt behálóz minden szervezet tevékenysége, ezzel a történet sokkal monumentálisabbá válik, és érezzük hogy itt tényleg az egész Impérium jövője forog kockán. A történet mögöttes mondanivalója most nem bújik annyira a cselekmény mögé, sokszor maguk a karakterek mondanak ki egyes bölcsességeket, de ezt nem nevetségesen és erőltetetten teszik, hanem a történet megköveteli a szereplőktől. A karakterek maguk nem igazán látnak át minden háttérben meghúzódó cselszövést, mégis magukhoz mérten bölcsen és átgondoltan cselekszenek, a maguk hibáival együtt. A rengeteg történetszál, melyek a történet elején még függetlenek egysmástól egy nagy pontban futnak össze a könyv végén és teljesednek ki, néhány karakter helyzete azonban nincs teljesen tisztázva.

Összességében szerintem abszolút megéri az olvasást, viszont a könyv beszerzése nehézkes lehet, jómagam is egy antikvár példányt tudtam csak beszerezni.

girlhu>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – Az Atreides-ház

Ez volt az első Dűnés regényem, s rögtön elragadott abba a világba…. :)


Népszerű idézetek

melin>!

A legbiztosabb mód arra, hogy egy titkot megőrizzünk, az, ha elhitetjük az emberekkel, hogy már ismerik a választ.

Ősi Fremen mondás


A sorozat következő kötete

Előjáték a Dűnéhez sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Ness: Válasz és Kérdés
Scott Westerfeld: Behemót
Kathy Reichs: Virals – Kincsvadászok
Michael Crichton: Őslénypark
Ransom Riggs: Üresek városa
Tal M. Klein: Portál
Pittacus Lore: Hetedik bosszúja
Douglas Preston – Lincoln Child: Jég alatt
Christie Golden: Assassin's Creed – Hivatalos filmregény
Paul Monette: A Ragadozó