A ​Dűne – A Harkonnen-ház (Előjáték a Dűnéhez 2.) 48 csillagozás

Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A Harkonnen-ház Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A Harkonnen-ház

A ​Harkonnen-ház a Dűne: Az Atreides-házban megkezdett történet folytatásaként a már jól ismert karakterek segítségével idézi meg a titok, az ígéret és a csoda varázslatos világát, mely először Frank Herbert népszerű regényciklusának lapjain kelt életre.
Az aranyoroszlános trónus új urának, Shaddamnak hatalma még ingatag. Uralmát Vladimir Harkonnen báró is veszélyezteti, aki kielégíthetetlen hatalomvágytól vezérelve szinte bárkivel kész harcba szállni, csak hogy Háza eddig soha nem látott hatalomra tehessen szert. Elsődleges célpontjai az Atreides-ház és a titokzatos Bene Gesserit rend. A Dűne sivatagos világa, az Ix gépbolygója és számtalan más meghódított planéta nyögi a könyörtelen új elnyomók uralmát, akik az erőforrások – köztük a legismertebb, a csak a Dűnén fellelhető fűszer – végletekig való kihasználásában érdekeltek. Lázadók kis csoportjai azonban felveszik velük a harcot.
Leto Atreides számára, aki biztonságban és nyugalomban nőtt fel,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Szukits, Szeged, 2007
428 oldal · ISBN: 9639393347 · Fordította: Mohácsi Enikő
>!
Szukits, Szeged, 2002
426 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639393347 · Fordította: Mohácsi Enikő

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

András_a_László>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A Harkonnen-ház

Értékelésem az egész „trilógiáról” szól, úgyhogy ezt írom mindegyik kötethez, hisz nincs jelentősége….

Sajnálom a rá szánt időt, energiát. Annyi bajom van vele, annyira haragszom rá, hogy nem is tudnám normálisan leírni.
Fogalmam sincs hogyan kell könyvet, regényt, történetet írni/szerkeszteni, DE tuti hogy nem így.

pro.: Egy maréknyi, ~100 oldalnyi tényleg jó történet. (ezért kap egy fél csillagot)

kontra:
– Ez minden csak nem tagolás. Apró kis fejezetecskék, többnyire irreleváns idézetekkel elválasztva, egymást teljesen véletlenszerűen követő történeti szálakkal. Három kötetbe összefűzve (melyek címeinek SEMMI jelentőségi nincs)

– Minden kis fejezetecske elején néhány bekezdés arról szól, hogy mi történt az aktuális cselekményszálban ideáig… Így ugyanazon a köteten belül pl 3-szor is ki van hangsúlyozva, hogy ki mit csinált 40 oldallal ezelőtt…. Ezzel egy sok-szálas regénynél még oké, de erre volna jó a fejezetes tagolás, vagy logikusabb szerkesztés.
– Gyakorlatilag akárhol kinyitod a könyvet és elkezded olvasni sem maradsz ki semmiből, hisz úgyis szájbarágósan össze lesz foglalva.. A Könyv 33,33%-a önmagának az ismétlése…

– Felvezetésre és kidolgozásra kerülnek olyan történeti szálak, amikről (ha akárcsak egy kicsit is járatos vagy a Dűne világában), tudod hogy 2-3 fejezetecske után meg fogják ölni a szereplőt valami gusztustalan módon …. Azaz kihagyva 3-4 ilyen fejezetecskét sem maradsz ki semmiből….hisz úúúúgyis meg lesz magyarázva néhány bekezdésben hogy ki volt és mit csinált az adott szereplő.
– NAgyjából 33,33% Teljesen fölöslegesen kibontott érdektelen cselekmények, szereplők fölöslegesen részletes tárgyalása.
– Az „előzmény” „trilógia” érdemi tartalma EGYetlen kötetbe is belefért volna.

–Az Atreidesek annyira JÓK, a Harkonnenek annyira gonoszak, hogy már-már komikus… Rajzfilmbeli vegytiszta-gonoszság kegyetlen realista leírással. Minden fekete-fehér. Ez nem volna gond, de a Harkonnenek gonoszsága, és az emberi élet semmibevétele nincs igazából megmagyarázva… csak úgy vannak, Ők a gonoszak, és kész… sehol egy mélyebb, árnyaltabb magyarázat, csak halvány pár mondatos utalás egy-két ősre, de PONT azok nincsenek kifejtve.

– A Legnagyobb bajom, hogy A Corrino-Ház kötet 15 évvel az Eredeti DŰNE cselekményei előtt ér véget, azaz PONT nem tudjuk meg milyen gazdasági, és politikai háttere van a Frank Herbert -féle remekműnek.

VERDICT: A fentiek miatt kifejezetten Fájdalmas volt olvasni. Pedig nagyon-nagyon akartam szeretni, de az utolsó néhány száz oldalt már úgy olvastam „Jaaaahj mennyi van még, legyen már vége, fogyjanak már el a lapok……..” Őszintén sajnálom hogy elkezdtem olvasni. Ha meg akarod magad kímélni nagyjából 1200 oldalnyi rosszul megírt, érdektelen valamitől, akkor azt tanácsolom ne akard elolvasni… Nem leszel tőle okosabb!!

Szencsike P>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A Harkonnen-ház

Nem tudnám pontosan megindokolni, miért kapott ennyi csillagot… Talán azért mert jó volt visszatérni a Dűnére. Nagyon sok esemény volt, én fele-fele arányban éreztem az érdekes-érdektelen arányt, de ízlés kérdése. De még mindig azt kérdezem, hogy vajon Frank bácsi mit írt volna?

Jaime>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A Harkonnen-ház

Folytatódik az első könyvben megismert egysíkú, unalmas történetmesélés.

BlackSheep>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A Harkonnen-ház

Egy évtized elteltével folytatódik a Dűne házainak politikai csatározása, sajnos ezúttal nagyjából olyan színvonalon, amire az Atreides-háztól is számítottam, mielőtt kellemesen meglepett volna.

Azért nem rossz könyv a Harkonnen-ház sem, még mindig kellemes érzés látni, ahogy a cselekmény szép lassan beéri a Dűne nyitányát, és a szereplők elfoglalják a helyüket a sakktáblán. A legfőbb gondok azonban az Atreides-házzal szemben, hogy egy csomó történetszál nem érdekes. A Harkonnenek-é eleinte az, de egy idő után már kezd idegesítő lenni, hogy mennyire irreálisan gonosznak vannak beállítva. Amikor Vladimir a huszadik szolgáját kínozza halálra, Rabban pedig már negyedjére megy vissza a szülőbolygójára terroristáskodni, ott már enyhén önismétlővé és hatásvadásszá válik az egész. Értem, hogy gonoszak, de a kevesebb néha több. Ugyanez van az Ixi fejezetekben is. Értjük, hogy rossz ott a helyzet, értjük, hogy elnyomják őket. Nem kell minden egyes fejezetben oldalakat szánni a bemutatására!

Ugyanakkor Abulurd figurája meg valami elképesztően naív és szerencsétlen. Ugyanaz játszódik le vele, mint Rabbannal, csak fordított előjellel: eleinte még együttérez vele az ember, később már csak a szemét forgatva szánja, hogy hogy lehet valaki ekkora csődtömeg! Aztán ott van Duncan Idaho története, ami teljesen felesleges és dögunalmas, meg Gurney-é, ami nem tart sehová, és Dominic-é, ami meg… na, inkább hagyjuk. Nem mondom, hogy nincsenek jó pillanataik, de összegészében kevesek, mint Arrakison az üdítőautomata.

Egyedül Leto és Kynes fejezeteiért éri meg olvasni, azok végig izgalmasak és fordulatosak, ráadásul ezek ágyaznak meg a legjobban a későbbi könyveknek. Itt komoly karakterépítés is zajlik, főleg persze Leto esetében, akit érdekes ilyen fiatalon, mondhatni naívan mesimerni. És persze a könyv végét is meg kell említeni, ahol megtörténik a Dűne-univerzum talán legfontosabb eseménye.

Egyszóval nem rossz könyv ez, de a feszes és pörgős Atreides-ház után a folytatás nagyon vontatottnak és önismétlőnek tűnt, amiben bőven nem történik annyi érdemleges dolog, amik miatt szükséges egy ennyire hosszú regényt írni.


A sorozat következő kötete

Előjáték a Dűnéhez sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
S. J. Kincaid: A kárhozott
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Marissa Meyer: Cinder
Scott Westerfeld: Behemót
Suzanne Collins: Futótűz
Pittacus Lore: Ötödik csapdája
James S. A. Corey: Kalibán háborúja