A ​Dűne – A corrini csata (A Dűne legendái 3.) 35 csillagozás

Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A corrini csata

Száz év háborúskodás után a gondolkodó gépek még mindig léteznek. Az emberiség szabadságáért küzdők számára csupán egy reménysugár maradt: egy találmány, mely forradalmasítja az űrutazást, és lehetővé teszi Omnius legyőzését egyszer és mindenkorra. A diadalnak azonban emberi ésszel szinte felfoghatatlan ára van. Vajon vállalhatják ezt a katonai vezetők? Vajon felmentheti őket a győzelemért vállalt bűn alól a későbbi korok embere? Sokféle válasz létezhet… Egy azonban biztos: a Butleri Dzsihad iszonyata egy új korszakot és egy új társadalmi rendet hoz az emberiségre, előkészítve annak az univerzumnak a születését, melyet Frank Herbert álmodott meg klasszikus Dűne-regényeiben.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Szukits, Szeged, 2005
482 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634970966 · Fordította: Galamb Zoltán

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

Joshua182>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A corrini csata

Nehéz szülés volt, jobbra számítottam.
A trilógia befejező részére már megkerülhetetlenül kiütköztek a hiányosságok és fogyatékosságok. Ami személy szerint leginkább zavart, az a gyermeteg történetvezetés, egyes elemeket rettentő hosszan és részletesen, már-már unalmasan vezet be és épít fel, sokszor csak azért, hogy utána másfél-két oldalban összecsapja az adott cselekményszál lezárását. A hangsúlyok emiatt teljesen eltolódnak, lényegtelen dolgok kerülnek kifejtésre a lényegesek rovására, így jó néhány karaktert szerintem méltatlan módon búcsúztatnak a szerzők.
Na igen, a karakterek: bár a cselekmény ismét ugrik néhány évtizedet, az új szereplők többsége mintha az előző részekben bemutatott felmenőik és elődeik replikái lennének, minimális változtatásokkal, szinte ugyanolyan jellemvonásokkal. A legtöbb új szereplő esetében olyan érzésem volt, hogy valamelyik korábbi részben már szerepelt más névvel.
Hirtelen nem is tudnék kiemelni egyet sem, aki üdítő kivétel lehetne, mintha a szerzők a korábbi karaktereket próbálták volna meg pótolni az újakkal, az érdekesebbek közül Abulurd, Rayna vagy akár Raquella is megfeleltethető többé-kevésbé valamelyik korábbinak, életútját, tulajdonságait, helyenként akár mindkettőt tekintve. Azért pozitívum is akad, például Erasmus jellemfejlődése látványos, erre a részre kiteljesedik.
Emellett sajnos sokszor nagyon monoton a narráció és arányaiban kevésnek éreztem a dialógust, emiatt elég gyakran maradt abba az olvasás.
Mindezek ellenére, még ha nem is szegezett a fotelba a könyv, azért az érdeklődésem minimálisan fenntartotta, újra és újra kinyitottam, érdekelt hogy mi fog történni, érezhető, hogy ez valami komolyabb dolog felvezetése, a hibáival együtt pontosan annyira informatív, hogy az olvasó, aki a Dűnére „készül”, ne hagyja félbe.

BabusM>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A corrini csata

A Dűne-könyvek közül a legnyögvenyelősebb. Az elejének semmi stílusa, mintha valami száraz eseményfelsorolás lenne, jellemek, hangulat nulla. A harmadától valami beindul, de ahogy megpróbálja elmondani, hogy hogyan alakultak ki a Dűne világának ismert elemei, annyira erőltetett, hogy… nincs is rá szavam. Sajnos azt kell mondanom, hogy a Dűne legendái-trilógiának kár volt megíródnia. Az első kötete még csak-csak, de a két másik csak annak a bizonyítéka, hogy nem mindig kell előzményeket megírni. Főleg, ha nem is az eredeti szerző írja azokat.

>!
Szukits, Szeged, 2005
482 oldal · keménytáblás · ISBN: 9634970966 · Fordította: Galamb Zoltán
Andrea_Kovács_2>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A corrini csata

Valamikor réges-régen a boldogult nyolcvanas évek közepén olvastam először a Dűnét.
Aztán újra, meg újra, meg újra… később a szüleim beszerezték a Frank Herbert által írt folytatásokat.
Amikor a harmadik gyermekemet vártam, veszélyeztetett állapotosként az első trimeszterben túl sok mindent nem tehettem az olvasáson kívül, beiratkoztam hát a helyi könyvtárba, és szépen kivettem a Dűne-előzményeket, meg a Házak történeteit, és szépen sorba elolvastam őket… A corrini csata kivételével, azt ugyanis akkoriban nem lehetett nálunk kapni.
Most, majd tíz évvel később, amikor legutóbbi utam a munkaügyi hivatalba vezetett levettem immár a saját polcunkról, és mivel elég vaskosnak tűnt ahhoz, hogy a hosszúnak ígérkező várakozás unalmas óráit elüssem vele, magammal vittem hát, és már a kilences buszon bele is kezdtem.
Nem mondhatnám, hogy a legjobb Dűne-eresztés, sőt… ugyan jó pár lukat befoltoz a Dűne-univerzum általam ismeretlen területein, de tény, hogy ilyen kevés fantáziával megírt történetet ritkán olvastam.
Pedig maguk a történetek érdekesek, sőt izgalmasak lehetnének -legalábbis nekem sok plusz információt adnak a már ismert nevek, tények, történelmi események eredetének történetei; a Bene Gesserit megalakulása, az első Mentát felbukkanása, a Liga kialakulása, a Suk Egyetem ötlete, a Navigátorok… és persze magának a Corrino-háznak a megalakulása, a fremenek elvándorlása az Arrakis dűnéi közé, és folytathatnám… mégis… körülbelül annyire száraz, és semmitmondó formában sikerült a szerzőpárosnak ezeket a legendákat papírra vetni, mint ahogy én ezeket a sorokat idepötyögöm.
Megpróbálom csupán adatként elraktározni a papírlapok közül kinyert információkat, mert sajnos irodalmi élménynek nem igazán mondanám. :(

Most újraolvasok… jelesül épp A Dűne istencsászárát, és csak reménykedem benne, hogy a könyv első kölökkori olvasásakor szerzett emlékeimben nem kell csalódnom.

Szencsike P>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A corrini csata

Alapjában véve érdekes volt látni, hogy végződött az évszázados hadokozás a gépek és a kimekek ellen. Sajnálom azt is, ahogy az Atreidesek és a Harkonnenek végül így összekaptak, mert ezek a Harkonnenek kedvelhetőek voltak… Szintén érdekes volt, ahogy létrejöttek azok a szervezetek, címek, amik a Dűnében már 100%-on működtek. Mégis, mintha valami hadi élménybeszámolót olvastam volna egy törikönyves felütéssel és ennek megfelelő izgalommal. Nem mondom, voltak pörgősebb részek is, de a könyv egésze kissé lassú…

Melchiadesian>!
Brian Herbert – Kevin J. Anderson: A Dűne – A corrini csata

Ebből a részből végre egyértelműen kiderül, hogy hogyan jöttek létre a Dűnéből megismert hatalmi csoportosulások: a Bene Gesserit-rend, a Liga, a Mentátok, a fremenek, illetve maga az Impérium is. A Dűne kedvelőinek csak ajánlani tudom.


Népszerű idézetek

Joshua182>!

Némelyek azt mondják, jobb uralkodni a Pokolban mint szolgálni a Mennyben. Defetista hozzáállás. Jómagam mindenhol uralkodni akarok, nem csak a Pokolban.

AGAMEMNÓN TÁBORNOK:
ÚJ EMLÉKIRATOK

213. oldal

Joshua182>!

Az evolúció a Halál szobalánya.

(ISHMAEL NAIB: EGY ZENSZUNI
SZÚTRA PARAFRÁZISA)

144. oldal

Joshua182>!

A leggyilkosabb mérgeket nem lehet kielemezni semmiféle laboratóriumban, mivel az elmében rejlenek.

RAQUELLA BERTO-ANIRUL:
A LÉLEK BIOLÓGIÁJA

258. oldal

Joshua182>!

A legnagyobb hiba, amit egy gondolkodó ember elkövethet, az, hogy a történelem valamely verzióját megkérdőjelezhetetlen ténynek hiszi. A történelmet a megfigyelők egész sora jegyzi le, akiknek egyike sem pártatlan. A tényeket az idő puszta múlása is eltorzítja, és az emberiség több évezredes sötét korszaka, a vallási szekták szándékos félreértelmezései, valamint a figyelmetlenségből elkövetett hibák lassú felhalmozódásának elkerülhetetlen rontó hatása szintén ehhez vezet. A bölcs ezért úgy tekint a történelemre, mint megtanulandó leckék sorára, mint választásokra és szerteágazó hatásokra, melyeket végiggondolni és megvitatni kell, s mint hibákra, melyeket nem szabad még egyszer megismételni.
IRULAN HERCEGNŐ: A BUTLERI DZSIHAD TÖRTÉNETE ELŐSZAVÁBAN

9. oldal

Joshua182>!

A világmindenség megváltozhat, a sivatag azonban nem. Az Arrakis a saját óráját követi. Aki nem hajlandó ezzel számolni, annak szembe kell néznie saját botorságának következményeivel.
FÉREGLOVAS SZELIM LEGENDÁJA

39. oldal

Joshua182>!

Ha lehetőségen nyílna rá, hogy magam írjam meg a saját sírfeliratomat, sok mindent nem mondanék el, sok mindent nem ismernék be. „Egy harcos lelke rejtezett benne.” Ennél jobb emlék állítását nem remélhetem.

VORIAN ATREIDES FŐPARANCSNOK:
EGY ÉLETRAJZÍRÓHOZ

188. oldal

Joshua182>!

Miután egyik repkedő figyelőkutasza révén megszemlélte a képet, Omnius még mindig nem értette, miféle értékeket lát a robot a festményben.
– Az ábra négyszázharmincegy részletében pontatlan. Maga a festészet szinte minden szempontból alsóbbrendű a sajátos képalkotó folyamatoknál. Miért tekinted ezt… művészetnek?
– Mert nehéz létrehozni – felelte Erasmus. – Az alkotó tevékenység bonyolult folyamat, az emberek mégis mesterei.

169. oldal

Joshua182>!

Akár holnap is meghalhatunk, de ma még reménykednünk kell. Habár ezzel nem hosszabbíthatjuk meg az életünket, de legalább értelmet adhatunk neki.

ABULURD HARKONNEN:
BESZÁMOLÓ A SALUSA
SECUNDUS UTOLSÓ NAPJÁRÓL

175. oldal

Joshua182>!

– Nem menthetjük meg őket. A terv szerint dobjátok le az összes robbanófejet!
Az egyik mártírista önkéntes, aki a zászlóshajó letapogató-állásán teljesített szolgálatot, bólintott.
– A Paradicsomba kerülnek, ha életüket a Szent Dzsihadért áldozzák fel.
– Mától fogva a Paradicsom zsúfolt hely lesz… – morogta maga elé Vor, miközben a képernyőre meredt.

183. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
S. J. Kincaid: A kárhozott
Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve
Marissa Meyer: Cinder
Scott Westerfeld: Behemót
Suzanne Collins: Futótűz
Pittacus Lore: Ötödik csapdája
James S. A. Corey: Kalibán háborúja