Az ​elegáns univerzum 31 csillagozás

Brian Greene: Az elegáns univerzum

Ami ​Einsteinnek nem sikerült – olyan elméletet találni, mely a természet erőit egyetlen, mindent magában foglaló egységes rendszerbe szervezi – azt Brian Greene könyvének „főhőse”, a szuperhúrelmélet képes megmagyarázni. Az elegáns univerzum képzeletbeli űrutasok, a vidám park körforgása, locsolócsövön élő hangyák világa segítségével próbálja megmagyarázni a kozmosz megértésében az elmúlt tíz évben bekövetkezett lélegzetelállító fejlemények jelentős részét. A szerző megvilágítja a modern fizika néhány olyan alapvető fejezetét, mint a speciális relativitáselmélet, általános relativitáselmélet stb., miközben átad valamit a kutatók által sokáig keresett egyesített elmélet iránti lelkesedéséből. A szuperhúrelmélet egyesíti a kis és nagy kiterjedések fizikáját, a kozmosz legtávolabbi zugát jellemző és az anyag legkisebb morzsáját uraló törvényeket. A tér és az idő hagyományos dimenzióin túl féltárul egy mikroszkopikus rezgő húrok alkotta 11 dimenziós univerzum, amelyben a tér szövedéke… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1999

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Talentum Tudományos Könyvtár Akkord

>!
Akkord, Budapest, 2003
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639429325 · Fordította: Gergely Árpád László

Enciklopédia 6


Kedvencelte 5

Most olvassa 7

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

robcsy>!
Brian Greene: Az elegáns univerzum

Nagyon érdekes és érthető módon magyarázza a relativitáselmélet a kvantumfizika és a húrelmélethez kapcsolódó kísérleteket, elméleteket. AKit érdekel a fizika, csillagászat, nagyon érdekesnek fogja találni.


Népszerű idézetek

Lali P>!

Már láttuk, hogy a felénk mozgó megfigyelő órája lassabban jár a sajátunknál. Vagyis az időn való áthaladási sebessége kisebb lesz. És itt jön az új gondolat: Einstein kijelentette, hogy az Univerzumban az összes tárgy egy adott, rögzített sebességgel – a fény sebességével – halad a téridőn keresztül. Ami rendkívül furcsa, hiszen ahhoz vagyunk szokva, hogy a tárgyak a fény sebességénél jóval lassabban mozognak, mint ahogyan annyiszor hangsúlyoztuk már a relativisztikus effektusok köznapi életben tapasztalt szokatlanságával kapcsolatosan. Kijelentésünk ennek ellenére igaz, ha egy tárgy összesített sebességéről beszélünk mind a négy (három tér- és egy idő-) dimenzión keresztül. A tárgyak sebessége ebben az általánosított értelemben egyezik a fény sebességével. Akárcsak a rögzített sebességű gépkocsi esetében, ez a sebesség is megoszlik a különböző dimenziók között – a tér- és az idő- dimenziók között. A hozzánk képest nyugalmi állapotú tárgy nem mozog a térben, vagyis […] csupán egyetlen dimenzióban, az időben halad. Mindaz, ami hozzánk (és egy-máshoz) képest nyugalomban van, ugyanakkora sebességgel mozog az időben, azaz öregszik. A térben mozgó tárgyaknak viszont időbeli mozgásuk egy részét térbeli elmozdulásra kell fordítani. Akár a szögben haladó gépkocsi esetében, a térben haladó tárgyak időbeli mozgása is lassúbb lesz a nyugvó tárgyakénál, mivel a mozgás egy része térben történik. Vagyis az óra ritkábban ver, amikor mozgásban van. Ugyanerre a következtetésre jutottunk korábban. A felénk haladó tárgyak ideje azért lassul le, mert az időbeli mozgásuk egy részét térbeli mozgásra pazarolják. Egy tárgy térbeli sebessége annak a mértéke, hogy időbeli mozgásából mekkora részt sikerült „eltéríteni".

Az is nyilvánvaló, hogy a tárgyak térbeli sebessége korlátozott: akkor maximális, ha időbeli sebességük egészét térbeli sebességgé konvertálják. Ez akkor történik meg, ha a fénysebességű időbeli mozgás teljes mértékben fénysebességű térbeli mozgássá alakul. Mivel az időbeli sebesség egészét elhasználtuk, a lehető leggyorsabb térszerű sebesség állt elő, amit valamely tárgy elérhet. […] A térben fénysebességgel haladó tárgyaknak nincs idő irányú sebességük. Vagyis a fény nem öregszik: az ősrobbanásban keletkezett foton ma is ugyanolyan idős, mint akkor volt. Fénysebességen az idő megáll.

55-56. oldal, 2. fejezet - A tér, az idő és amit a megfigyelő lát (Akkord, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: tárgy
8 hozzászólás
rensaman>!

A húrelmélet gyökeresen megváltoztatja a képet, kimondva, hogy minden anyag és minden erő összetétele azonos. Az elemi részecskék egyetlen húrból állnak, és minden húr egyforma. A különbségek a rezgésállapotok egymástól való eltéréséből adódnak. A különböző elemi részecskék a fundamentális húr különböző „hangjai”. Az Univerzum – melyet hatalmas mennyiségű húr alkot – egyetlen kozmikus szimfónia.

136. oldal

rensaman>!

A húrelmélet szépséges egyszerűsége, ahogyan az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika közötti összeférhetetlenséget elsimítja, csodálatos képessége, hogy egyesítse a természet alkotóelemeit és előrejelző erejének gazdagsága mind megéri a kockázatot.

198. oldal

Kapcsolódó szócikkek: húrelmélet · kvantummechanika · relativitáselmélet
Lali P>!

Witten és a tudományterület többi kutatójának véleménye szerint évtizedek vagy éppenséggel századok telhetnek el a húrelmélet teljes kidolgozásáig. A húrelmélet matematikája olyannyira bonyolult, hogy napjainkig nem ismeri senki az elmélet pontos egyenleteit. Az ismert közelítő egyenletek bonyolultságát pedig az jellemzi leginkább, hogy csak részben sikerült megoldani őket. Mégis, az 1990-es évek második felében olyan áttörések következtek be, melyek elképzelhetetlenül nehéz elméleti kérdéseket válaszoltak meg – ez pedig arra utalhat, hogy talán közelebb állunk a célhoz, mint korábban gondolták. A fizikusok világszerte olyan új és hatásos technikákat fejlesztenek ki, melyek a korábban alkalmazott számos közelítő eljárást felválthatják, és hatalmas lelkesedéssel próbálják összefüggő egésszé illeszteni a húrelmélet puzzle-darabkáit.

29. oldal, 1. fejezet - Húrokkal tele a világ (Akkord, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: húrelmélet
2 hozzászólás
Maria_Imre>!

Mivel a kozmikus rendben semmilyen megoldatlan kérdés nem
látszott akkoriban, mely a müon létezését megkívánta volna, a Nobel-
díjas fizikus, Isidor Isaac Rabi a müon felfedezését a nem túlságosan
lelkes „Ezt meg ki rendelte?" kérdéssel üdvözölte. Mindenesetre ott
volt. És még többen követték.

18. oldal 1.fejezet

rensaman>!

1919-ben azonban egy alig ismert lengyel matematikus, a königsbergi egyetemen dolgozó Theodor Klauza megkérdőjelezte a nyilvánvalót – azt javasolta, hogy az Univerzumnak nem három, hanem több térdimenziója van. Az őrülten hangzó javaslatok néha egyszerűen őrültségek. Máskor azonban megingatják a fizika alapzatát. Bár el kellett telnie valamennyi időnek, míg ismertté vált, Klauza javaslata forradalmasította a fizika törvényeinek megfogalmazását. Még mindig érezzük megdöbbentő, látnoki javaslatának utórezgéseit.

168. oldal (Több a dimenzió, mint ameddig a szem ellát)

rensaman>!

A gyakorlatban ez a konfliktus eléggé konkrét formában üti fel a fejét. A kvantummechanikát és az általános relativitáselméletet egyaránt figyelembe vevő számítások jellemzően ugyanazt a képtelen eredményt szolgáltatják: a végtelent. Akár a régmúlt idők tanítója által kiosztott szigorú körmös, a végtelen mint válasz, a természet figyelmeztetése számunkra, hogy valamit meglehetősen rosszul kezelünk. Az általános relativitáselmélet egyenletei nem tudnak mit kezdeni a kvantumhab fenséges viharzásával.

121. oldal (Egy új elmélet szükségessége...)


Hasonló könyvek címkék alapján

Roger Penrose: A császár új elméje
Richard P. Feynman: QED
Kip Thorne: Az Interstellar és a tudomány
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák
Werner Heisenberg: A rész és az egész
Michio Kaku: Einstein kozmosza
Carl Sagan: Az éden sárkányai
Carlo Rovelli: A valóság nem olyan, amilyennek látjuk
Leonard Susskind – Art Friedman: Az elméleti minimum II.
Elizabeth Kolbert: A hatodik kihalás