A ​kozmosz szövedéke 14 csillagozás

Brian Greene: A kozmosz szövedéke

A világ vezető fizikusainak egyike, Az elegáns univerzum szerzője, Pulitzer-díjra jelölt Brian Greene a Világegyetemen átívelő túrára visz minket, mely után teljesen másként fogjuk látni a világot.

Bár a kozmosz alapvető szerkezetét a tér és az idő határozza meg, ezek mindmáig legrejtélyesebb fogalmaink közé tartoznak. Létezike a tér? Létezhet-e a Világegyetem tér és idő nélkül? Miért van iránya az időnek? Visszautazhatunk-e a múltba? Greene felfedezőútra visz bennünket, melynek során megismerkedhetünk a modern fizika által feltárt, a mindennapi világunk felszíne alatt meghúzódó valóság új rétegeivel. A szerző végigkíséri az olvasót Newton abszolút térrel és idővel bíró világától a téridő einsteini elgondolásáig vezető úton, és a kvantummechanika izgalmasan bizarr elmélete mellett bemutatja a tudományos életet napjainkban foglalkoztató, többségében eddig megválaszolatlan problémákat is.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Talentum Tudományos Könyvtár Akkord

>!
Akkord, Budapest, 2011
516 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632520612 · Fordította: Koronczay Dávid, Marschalkó Gábor

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 3

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 46


Kiemelt értékelések

Marcus>!
Brian Greene: A kozmosz szövedéke

Egy újabb „magas fizika” könyv, és azt hiszem egy ideig az utolsó, amit olvastam.
Greene könyve nagyon aprólékosan megy végig a fizikán, indulva az alapoktól, amit az általános iskolában tanultunk, majd rátérve arra, amit mi már (még?) nem tanultunk, azaz a relativisztikus fizikára, a kvantumfizikára, majd végül eljutva a legújabb eredményekig. Mindeközben a tudománytörténet sem marad háttérben, ez érdekes módon más könyvekben is fontos elem, bár mint minden más, itt ez is részletesebben van kifejtve. De maguk a fizikai elméletek azok, amelyekkel a legtöbbet foglalkozik az író, és ez a foglalkozás általában rengeteg példát jelent, azaz egy fizikai jelenség megértéséhez több, másképpen elmagyarázott példa is jár. Ez néha kicsit fárasztó, de nem tagadhatom, hogy tényleg segíti a megértést.
És itt jön be az, ami sok más fizikával foglalkozó ismeretterjesztő könyvnél is hiba: az alapokat agyonmagyarázza, majd amikor a nehéz részekhez érünk, hirtelen egyetemi hallgatóknak tekinti az olvasót, és már alig magyaráz. Ehelyett elmélyül a matematikai háttérben, bármiféle konkrétum nélkül, mivel feltételezi, hogy úgysem értenénk (jogosan). Viszont ha sem a matekot, sem jobb magyarázatot nem kapunk, akkor a fikciós művekből ismerős „hitetlenkedés felfüggesztése” (suspension of disbelief) alkalmazására kényszerít – no de egy ismeretterjesztő műben?
Ez a fajta „elengedem az olvasó kezét” egyre súlyosabbá válik az egyre bonyolultabb fizikai elméletekhez érve, és akkor ér a csúcsra, amikor Greene a saját elméleteit kezdi ismertetni a kvantum/húr/hurokfizika témakörében, ahol ugye még maguk a tudósok is vitatkoznak. Innentől kezdve már inkább zombi-üzemmódban olvastam, és már csak egy-egy érdekesebb részlet ragadta meg a figyelmem, ami lehet, hogy az én hibám, de ha Greg Egan hatására tudook négy (öt, hat) dimenzióban álmodni, akkor mégiscsak elmagyarázható ez jobban is.
Nem mondanám persze kifejezetten rossznak ezt a könyvet, de van ennél jobb – például az általam is nemrég olvasott Rovelli, aki gyakorlatilag ugyanezt elmagyarázza, tizedennyi (vagy még kevesebb) terjedelemben.

bedeguar>!
Brian Greene: A kozmosz szövedéke

Amíg A kozmosz szövedékét nem olvastam, el sem tudtam volna képzelni, hogy ismeretterjesztő könyv hatására lelki segítséget kell kérnem.
Greene olyan lelkiismeretesen írja le a késleltetett választási kísérlet körüli elmélethalmazt, és azok következtetéseit, hogy egy teljes napig azzal a tudattal éltem, hogy az idő egyszerre több irányban is telhet, és aznap nagyon nehéz volt bármi másra gondolnom.
Nem csak a múlt századi fizikáról ír ilyen lelkiismeretesen, hanem kedvencéről, a húrelmélet(ek)ről is, amit ebben a műben sokkal érthetőbben fogalmaz meg, mint Az elegáns univerzumban. De ír a „rivális” elméletekről is, mint a hurok-kvantumgravitáció. Ebből a könyvből értettem meg a Higgs-tér működését, amit Ledermannál, így utólag belegondolva, kicsit félreértettem; továbbgondoltatta velem az ősrobbanás felfúvódás szakaszát; közvetlen hangnemben ír a teleportációról, és mindezt úgy teszi, hogy ahol az ember elvesztené a fonalat, ott figyelmezteti rá, mire emlékezzen.
Egy átlag gimnáziumi fizikatudással olvasható könyv. Köszönöm, Brájen!!!

bartha_zoli P>!
Brian Greene: A kozmosz szövedéke

Tizenévesen több TTK-s könyv is megfordult a kezemben és mindig lenyűgözve olvastam őket. Az utóbbi 10-15 évben azonban valahogy elmaradtak, ezért is örültem meg a kihívásnak, hiszen az újból átélt „Hűha!” – effektus ez esetben nem kevés nosztalgiával is társult.
Maga a könyv nagyon tetszett, Brian Green előző kötetét, Az elegáns univerzumot annak idején ugyancsak imádtam, talán a sorozatból az volt rám a legnagyobb hatással. A jelenlegi könyv hozta a már megkopott emlékek szülte elvárásokat. Mindig is nagy élmény olyan valakitől hallgatni/olvasni a magyarázatot, aki imádja azt, amivel foglalkozik. Ez ebben az esetben is sugárzik az oldalakról. Az én érdeklődésemet sikeresen tartotta fenn a légvégéig és sok újdonsággal szolgált.
A fél csillag levonás az érzésem szerint több helyen kissé túlnyújtott, túlmagyarázott részekért jár, amiket ha meghúzott volna, kissé talán rövidebb, de tudásmennyiséget tekintve változatlan, viszont feszesebb olvasmányt kaptunk volna.
Összességében egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, jól szórakoztam – és még tanultam is :)

MrDatalogin>!
Brian Greene: A kozmosz szövedéke

A filozófia révén jutottam el a kozmológiáig, első inkább fizikai és matematikai tudásra épülő könyv, amit olvasok ebben a témában. Soha nem voltam jó fizikából, így én nem mindent értettem, de azért az elmondja az írás minőségét, hogy kb. két hét alatt elolvastam. Ez egy hosszabb lélegzetvételű, alapban kb. 10 órás olvasási idővel járó könyv, ha az ember egyből érti, amit olvas. Vannak plusz magyarázatok a könyv végén, mivel Kindlen olvastam sajnos későn vettem észre, pedig sokat számít azok elolvasása a szöveg még alaposabb megértéséhez, ezért hasznosabb az ilyen nagy lélegzetvételű, laikusnak esetleg magyarázatot igénylő könyvet inkább fizikai formában olvasni és nem ebookon.

hispan>!
Brian Greene: A kozmosz szövedéke

Akárcsak a szerző előző megszólalása, Az elegáns univerzum, ez is remekbe szabott gondolati szálak mentén vezeti végig a legújabb elgondolásokat arról, mi is a létező, és miért is létezik. Bár az előszóban az imént említett kötet folytatásaként tünteti fel legújabb könyvét, az valóságban sokkal több annál: vadonatúj tematikát választ, és olyan kérdésekre keresi a választ, amik az előző kötetből kimaradtak: mi a tér és mi az idő? – csak hogy két példát említsek. Letehetetlen darab.

István_Zachar>!
Brian Greene: A kozmosz szövedéke

Talán még jobb, mint a szerző másik könyve, Az elegáns univerzum. Olvasmányos és a laikus számára is érthető módon magyarázza el a relativitáselmélet és a kvantummechanika alapjait, s mi sem példázza jobban Greene ügyességét, hogy még én is megértettem. A könyv vége felé szokás szerint kicsit elborul a szerző agya és féktelen lelkesedését már nem sikerült minden esetben követnem. Ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy ha valakinek el akarnám magyarázni a fény, a tér, az idő vagy a gravitáció természetét, ezt a könyvet ütném fel először.


Népszerű idézetek

bedeguar>!

Egyre több jel mutat tehát abba az irányba, hogy a téridő csupán egy elméletről elméletre változó díszítő, mintsem a valóságot felépítő alapvető elem.

448. oldal

Kapcsolódó szócikkek: téridő

Hasonló könyvek címkék alapján

Roger Penrose: A császár új elméje
Jorge Cham – Daniel Whiteson: Az Univerzum – gyakran ismételt kérdések és válaszok
James Gleick: Káosz
Erwin Schrödinger: Erwin Schrödinger válogatott írásai
Richard P. Feynman: QED
Pergel Attila: Véletlen könyv
Leon Lederman – Dick Teresi: Az isteni a-tom
Kip Thorne: Az Interstellar és a tudomány
Werner Heisenberg: A rész és az egész
Michio Kaku: Einstein kozmosza