Philadelphia, ​itt vagyok! 1 csillagozás

Három dráma
Brian Friel: Philadelphia, itt vagyok!

Három ​darab – egy színhely: Baile Beag apró, eldugott faluja, amely valahol Írország vadregényes, északnyugati tengerpartján fekszik. A három színmű ennek az isten háta mögötti községnek – valójában az ír nemzet mikrokozmikus másának – a sorsát dramatizálja. A Helynevek 1830-as évekbeli Baile Beagjében, mely még a hagyományos, kissé pásztori és kissé iszákos világban él, a közösségnek arra kell választ találnia, hogy az angol hódítók hozta modernségben miként maradhat meg a nemzet, ha már a nyelve sem lesz a magáé. A Philadelphia, itt vagyok! angolosított Ballybegjében, az 1960-as években már csupa zsákutca a közösségi lét, s a főhősnek Amerikába való kivándorlása előestéjén megjelenik belső énje, hogy kellemetlen kérdéseket tegyen föl hovatrartozásról, sorsvállalásról és elszakadásról. Az Indulatmondat mai Ballybegjéből pedig csak egy víkendházban újrateremtett népi idill paródiájára telik, ami mégis egy nemzet tragikus sorsát példázza.
E drámák a nemzet sorskérdéseiről… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 1990
294 oldal · ISBN: 9630751917 · Fordította: Mesterházi Márton, Nóvé Béla

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Gedi P
Brian Friel: Philadelphia, itt vagyok!

Röviden: zseniális. Akinek ennyi elég: könyörgöm, olvassátok! :)

De lévén én vagyok az első szöveges értékelő (ráadásul ott éktelenkedik egy teljességgel érthetetlen kettes osztályzat is), ezt hosszabban is ki kell fejtenem. Brian Frielt többen nevezik a huszadik század második felének (Beckett melletti) egyik legnagyobb angol nyelvű drámaírójának, bár ő a nagy kortárssal ellentétben közös hazájuknak, Írországnak szentelte életét és művészetét; szépen beilleszkedik a Synge által megnyitott ír irodalmi fejlődésbe, mely Yeatsen át egészen Samus Heany-ig meghatározta a századot; a hatvanas évektől a legzavarosabb időkben is kiállt az ír érdekekért a politikai és a másik színpadon is, ő volt „az írek egyetemes hangja”. Drámáinak többsége a fiktív ír kisvárosban, Ballybagben (írül: Baile Beag, szó szerint „kisváros”, a Helynevek című darabban Kistanyás) játszódik, mely amolyan ír Macondóként, Yoknapatawpha megyeként járja körbe az írek történelmi tragédiáját, a népi kultúrához való ambivalens kötődést, az elnyomást és kilátástalanságot, a modernizáció hatásait. Magyarul ez a három darabból álló válogatás érhető el tőle mindösszesen*, mindhárom helyszíne Ballybag; három fantasztikus, nagyon jellemző, nagyon ír dráma, köztük fő műve, a Translations.**

A Philadelphia, itt vagyok! Friel első nagy sikere, mellyel egy csapásra az ír/angolszász és nemzetközi drámairodalom élvonalába került. A cselekmény a darab írásakor (1964) játszódik, a 25 éves Gar éppen kivándorolni készül Amerikában élő nagynénjéhez. Zseniális a technikai elem, amit Friel alkalmaz – Gart két színész játssza, az egyik a Külső, akit minden más szereplő lát, a másik pedig a Belső énje, akit csak a „külső” hall, ő képviseli a ki nem mondott szavakat, a lelkiismeretet, a rejtett gondolatokat, és ebből a kommunikációs játékból származik a darab sok komikus vonása. Így az egész kötet ismeretében is mondhatom, hogy nagyon is jellemző már ez a korai mű is, egyrészt a lágy szomorúság és a háttérben meghúzódó tragédiák egyszerre történő ábrázolása a helyzet- és jellemkomikumokkal, másrészt a kommunikáció, illetve annak hiánya mint a cselekmény mozgatórugója. Gar mellett a másik főszereplő ugyanis idős, özvegy boltos apja, aki a darab folyamán szinte egy szót sem szól, és ez a zajos hallgatás sűrűsödik közéjük az évek és a sok szürke kisvárosi nap folyamán.

Az 1980-ban bemutatott Helynevek (Translations) Friel fő műve, mely egy roppant érdekes és nehéz fordítói feladat is egyben. A darab az 1830-as években játszódik, még a nagy éhínség előtt, de a század eleji lázadás leverése után, amikor Írország már Nagy-Britannia része; megkezdődik az angol állami iskolák létesítése, részletes térkép készül az országról – a kimondhatatlan nevű helységneveket elkezdik angolosítani, hangzás és/vagy jelentés alapján angolra „fordítani”. Ez a dráma központi cselekményszála. Mesterházi Márton fordítói döntése alapján ez úgy néz ki a magyar változatban, hogy az eredeti ír neveket is és az angol neveket is felcserélte magyar, ill. elferdített magyar nevekre, mert ahogyan írja a bevezetőjében, „[h]a e helyneveket lefordítatlanul hagyom, a darab (magyarul) nem szól semmiről. Ha csak az angol helyneveket magyarítom, éppen a méltóságukban megcsúfolt írektől idegenítem el a közönséget. Ha csak a gael helyneveket magyarítom, angol szöveget hagyok a darabban, melynek minden (angol) mondatát magyarra fordítottam. Kizárólag az istenkísértést éreztem logikusnak ezúttal.” Hát így. Őszintén: nem tudom, mi lett volna a megfelelő megoldás, talán valóban ez a kompromisszum a legtisztább, és becsülöm ezért a bevállalt „istenkísértésért”, bár talán az is tény, hogy ha nem 1990-ben, hanem 2017-ben jelenik meg ez a kötet magyarul, nem lenne olyan nagy probléma az sem, ha angolul (és persze gaelül) maradnak a szövegben a helynevek. Szóval 1833, Baile Beag (avagy Kistanyás). A szereplők írek, akik kizárólag írül és angolok, akik kizárólag angolul értenek és beszélnek. Az utószót jegyző Bertha Csilla szerint ez Friel egyetlen igazi tragédiája, de én azért hozzátenném, hogy ugyanúgy bővelkedik a komikus jelenetekben és szereplőkben, mint az előző darab. A komikumot elsősorban az szolgáltatja, hogy tényleg senki nem érti a másikat. Az írek az angolt, az angolok az írt, de nem értjük az ír népi iskola „csodagyerekét”, a hatvanas Jimmy Jacket, aki görögül szaval Homéroszt és latinul Ovidiust, a részeges tanítót, Hugh-t, akinek legfőbb szórakozása, hogy gael beszédébe latin kifejezéseket szór, vagy ott van Sarah, aki többnyire mutogatva érteti csak meg magát. És ott van Owen, akinek tolmácsként kellene közvetítenie az apja által vezetett iskola, az archaikus ír nyelv által képviselt régi világ és az új, modern szép új világ között, amit az angolosítás hoz el. Rendkívül érdekes és szomorú darab, melyre a személyes, családi és szerelmi konfliktuson túl és az ezeket okozó kommunikációs gátak révén kibontakozó nemzeti tragédia árnyékol be.

A harmadik, ’82-ben megjelent Indulatmondat a Helynevek kifordított, igazi klasszikus shakespeare-i komédiába oltott változata. A már napjainkban (80-as években) játszódó darab kulcstémája itt is a kommunikáció, illetve annak hiánya, ami viszont itt elképesztően vicces párbeszédeket és jeleneteket jelent az egymást nem vagy félreértő szereplők között. Tényleg klasszikus vígjáték: senki sem az, akinek mondja magát, vagy legalábbis mindenki mindenkit másnak gondol, mint aki; van itt kamu németet beszélő figura és kamu franciát beszélő ír lány, akiről azt hiszik, nem ért angolul, de persze itt van az igazi német, aki tényleg nem tud angolul és az igazi francia, aki tökéletesen beszél angolul… Tim, a főszereplő ráadásul egy félszeg, ideges egyetemi tanár, aki abban a leggyengébb, amiről a majd-valamikor-elkészülő doktori disszertációja szól (és amely témáról egyébként egyedül tud kommunikálni): a kommunikációs helyzetekről és a beszédaktusok funkciójáról. Így a darab egyfajta paródiája is Timen keresztül Friel (és lányegében minden színdarab) örök témájának, a kommunikáció szerepének az emberi kapcsolatokban. Itt is megjelenik egyébként a hagyományos ír múlt és a modern életmód szembenállása, pontosabban az előbbi iránti fals nosztalgia kifigurázása, és hát nem is írekről lenne szó, ha a fergeteges komédiát ne spoiler lehetne feloldani.

Olvassátok! (Persze, nézni lenne az igazi.)

*Illetőleg gyors keresés alapján elérhető tőle 1-1 dráma ebben az antológiában és egy 74-es Nagyvilágban, továbbá egy hangjáték itt és egy novella itt.
**Ami egyébként kötelező az anglisztika kortárs irodalmi kurzusán (Friel 2005-ben hunyt el), és emlékeim szerint ötös esszét írtam belőle a vizsgán, pedig csak most olvastam először.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Enda Walsh: Misterman
Emma Donoghue: Room
Sinéad Moriarty: Született szülők
Herbie Brennan: Az ókori Egyiptom titkos története – Hogyan tűnt el egy fejlett civilizáció?
Cecelia Ahern: A szerelem kézikönyve
Roddy Doyle: A vihogik
Roddy Doyle: A Commitments
Cecelia Ahern: Where Rainbows End
Cecelia Ahern: Girl in the Mirror
Fynn: Hallo Mister Gott, hier spricht Anna