Ne ​hagyd el a hajót! 19 csillagozás

Brian Doyle: Ne hagyd el a hajót!

Declan O’Donnell hajóra száll, s nekiindul a széles, vad óceánnak, mivel elege van az emberekből és problémáikból. Örül, hogy végre egyedül lesz saját kis világában, nem tartozik majd sehová, nem kötődik senki emberfiához.
Ám a sors hamarosan egy sor különös, szórakoztató és veszélyes utast sodor az útjába. Miközben egy rejtélyes ellenség üldözi, O’Donnell vonakodva gyűjti be egyik utasát a másik után, hogy magányos hajója lassan megteljen humorral és szeretettel, veszekedéssel és feszültséggel, no meg madarakkal.
Tengeri kalandregény az élet meglepő ösvényeiről, előre eltervezett és váratlan megoldásairól.

Eredeti cím: The Plover

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Tarandus, Győr, 2015
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155261978 · Fordította: Pordán Ferenc
>!
Tarandus, Győr, 2015
328 oldal · ISBN: 9786155261985 · Fordította: Pordán Ferenc

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Brian Doyle: Ne hagyd el a hajót!

Kissé zaklatott tengeri kalandok. Amikor egyedül akarsz lenni, elbújni, elmenekülni… és rá jössz: nem megy.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/09/ne-hagyd-el-hajot.html

Bea_Könyvutca P>!
Brian Doyle: Ne hagyd el a hajót!

A történet elején nem tudtam eldönteni, hogy egy sajátos, óceáni zarándoklatról olvasok, vagy inkább egy ismeretterjesztő könyvről, benne rengeteg tudnivalóval a Csendes-óceánról, bölcsességek és elmélkedések sorával. Volt ez a Declan O Donnell, aki „kurtára” (ahogy ő mondaná) magára akart maradni, elege volt az emberekből, igazi filozofikus alkat, elindult hajójával az óceánon. Először régi barátjával Piko-val találkozik egy szigeten, és annak kislányával Pipával, akik tulajdonképpen rá vártak és csatlakoznak hozzá. Majd jönnek a többiek. A szereplői elsőre amolyan groteszk jellemek voltak, furcsa tulajdonságokkal felruházva, van aki jobban, van aki kevésbé, de ahogy olvastam a könyvet, úgy kedveltem meg a szereplőket a mindenféle tulajdonságaikkal együtt. Mert nagyon mókásak és szerethetőek voltak. Szinte egytől egyig. Azért szinte, mert volt egy rájuk leselkedő gonosz is, akiről azonban kiderül, hogy neki is megvan a maga keresztje.

Nagyon különleges történet ez, kicsit abszurd, kicsit misztikus, vagy inkább misztikusan ezoterikus. Helyenként bonyolult, fájdalmas, zűrzavaros, akár az élet, de mindvégig tele van sok-sok szeretettel és humorral.
Bővebben:hhttp://konyvutca.blogspot.hu/2015/09/brian-doyle-ne-hag…

barbarell_a>!
Brian Doyle: Ne hagyd el a hajót!

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, régóta szemeztem vele, majd a könyvhéten mindössze 500 forintért találtam rá, és nem bírtam ott hagyni; ráadásul az úriember azt mondta, látja rajtam, hogy tetszeni fog. És így is lett.
Valamiért egy sokkal szomorúbb történetre számítottam, azonban minden nehéz sors és hányattatás ellenére sikerült legkevésbé sem erőltetett, jópofa humorral megírni a művet, kialakítani a „kissé” bizarr karaktereket, akik egytől egyig tele vannak jó adag szeretnivaló tulajdonsággal spoiler.
Mindezek mellett megtudhatunk sok különleges információt a Csendes-óceánról, ami ismét fellobbantotta bennem a kamaszkori vágyat, hogy tengerbiológus legyek, habár ezzel már jócskán elkéstem… Minden esetre nem minden nap találkozom olyan tengeri kalandregénnyel, ami ilyen sokféle, összetett témát, érzést és karaktert ilyen remek stílusban tud megjeleníteni.

dre>!
Brian Doyle: Ne hagyd el a hajót!

Becsapós egy könyv ez, több szempontból is. Úgy kezdtem el olvasni, hogy azt hittem, valami tengeri kalandregényt tartok a kezemben, aztán szép lassan teljesen összezavart: nem tudtam, hogy a főszereplő milyen idős, nem tudtam, hogy merre halad a történet, fogalmam sem volt róla, hogy a sok mellékszereplő milyen céllal került a történetbe, aztán kezdtem úgy érezni, hogy a filozofálgatás került a középpontba, majd bejött valami erősen misztikus szál, érdekes lehetőségek csillantak meg, aztán elhagytuk őket… De mégis, ahogy lapoztam az oldalakat, a sok-sok szál apránként összefonódott, és egy legkevésbé sem hétköznapi történetté állt össze. A részletek sem maradtak homályosak a végére.
A szereplők egyediek voltak, jól kidolgozottak és nagyon kedvelhetőek. Az író stílusa sem volt közömbös, nekem kifejezetten tetszett, a monológok és barokkos körmondatok ellenére (vagy épp amiatt) is.
A hangulata, a mondanivalója és az egyedisége viszont nem volt elég ahhoz, hogy kedvencemnek mondhassam. Nem tudok eltekinteni attól, hogy voltak benne unalmasabb részek, vagy olyan lehetőségek, amiket jobban ki lehetett volna fejteni. Tetszett, érdekes volt, a vége kifejezetten jól sikerült szerintem, nagyon sajnáltam volna, ha máshogy zárja le az író a Lile történetét. Mindenképpen bekerül az újraolvasnivalók közé.

Hidden_fremen>!
Brian Doyle: Ne hagyd el a hajót!

Ezt a könyvet soha nem olvastam volna el, ha nem kapom ajándékba. De így lett és ha már nyár gondoltam egy tengeri kaland jól fog esni. Teljesen más a könyv, mint amire számítottam. Ez nem egy kalandregény, bár az elején még azt gondoltam. Ez inkább filozófikus mű és nekem nagyon a Kis hercegre hasonlít stílusában, bár annál jobb. Az elvárások miatt – stílusosan – hullámzó volt a könyvhöz való hozzáállásom, de a végére nagyon megszerettem. A borító is nagyon igényes. Tengerre fel!


Népszerű idézetek

robinson P>!

– Nem szeretem a problémákat – folytatja Declan. A problémák nem nekem valók. Nem szeretem a drámát meg a rejtélyeket: én az igazán egyszerű dolgokat szeretem.

276. oldal

robinson P>!

Közvetlenül azután, hogy a Nap beleolvadt a tengerbe, és a sötétség fellopózott a hajóra, olyan teljes és mély csönd támadt, hogy Declan kiült a tatra hallgatni azt.

38. oldal

robinson P>!

Döntésre kényszerítesz, pedig én nem akarok döntéseket hozni. Ez az egész út lényege: nincsenek döntések, nincs gondolkodás, csak megyek előre.

41. oldal

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Senki nem olvassa már Burk-öt, én meg megsajnáltam, és arra jutottam, hogy majd én olvasom az írásait.

Bea_Könyvutca P>!

… csak abban lehetsz biztos, hogy nem lehetsz biztos abban, hogy miben lehetsz biztos.

Bea_Könyvutca P>!

Vannak csöndek, amelyek annyira óriásiak, annyira terhesek, kísértetiesek, nyomasztóak és sokkolóak, hogy csak vannak, és semmi értelmes dolgot nem lehet mondani róluk. Nem lehet mást tenni, mint megtapasztalni őket, valami mély fájdalommal eltelve amiatt, hogy efféle csöndek köszöntenek ránk, és szótlan sajgással kiállni őket.

dre>!

Képesek vagyunk döntéseket hozni: nem a körülmények szabják meg a döntéseinket, hanem a döntéseink szabják meg, hogy hogyan alakulnak a körülmények.

256. oldal

robinson P>!

A kislány félt a tengertől, a fiú pedig nem értette,hogyan lehetséges ez. Ő úgy rohant be a vízbe, mintha az csak rá várt volna: a tenger mindig ott zúgott, ott dübörgött az álmaiban – benne akart lenni a vízben, eggyé akart válni vele, meg akarta lovagolni, és alá akart merülni benne.

103. oldal

River_Song>!

Nem tudom, merre igyekszel, de arrafelé tartunk.

49. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sullivan: A Smaragdvihar
Ken Follett: Egy új korszak hajnala
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Ruby Saw: A Vörös és a Vadász
Dane Huckelbridge: Vízkastély
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
Erin Morgenstern: Csillagtalan Tenger
Douglas Preston – Lincoln Child: Jég alatt
Amitav Ghosh: A puskakereskedő legendája
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban