Lex ​Luthor: Az Acélember 50 csillagozás

Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

LEX LUTHOR: AZ ACÉLEMBER
Eredeti megjelenés a Lex Luthor: Az Acélember 1-5. számában, 2005. március és szeptember között

Lex Luthor Metropolis legsikeresebb iparmágnása, tudományos és üzleti eredményei révén köztiszteletben álló és csodált férfiú. Azonban kevesen tudják, milyen alantas dolgokra is képes azért, hogy a város fölötti hatalmát megtarthassa.

A hősként ünnepelt földönkívüli, Superman azonban felveszi a harcot Luthorral, aki elhatározza, hogy megbuktatja őt. Ennek érdekben Lex megkíséreli maga mellé állítani Bruce Wayne-t, azaz Batmant, és még egy nagy erejű Acélnőt is bevet, hogy kiüsse a nyeregből Supermant.

ACTION COMICS, 23. szám
Eredeti megjelenés 1940 áprilisában.

Superman és Lois Lane megakadályozzák, hogy egy zseniális, ámde nagyzási hóbortban szenvedő tudós két országot pusztító háborúba sodorjon.

>!
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788377182123 · Illusztrálta: Lee Bermejo

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Lex Luthor


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Dominik_Blasir
Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Ezt hiányoltam az eddigi kötetekből! Sarkosan fogalmazva: hogy felnőttnek tekintse mind a karaktereit, mind az olvasóit.
Ráadásul végre itt egy jó Superman-sztori! Persze valójában nem az „ő sztorija”, de azért mégis: félelmetesen izgalmas az a kép, ami Lex szemén keresztül kirajzolódik az emberiség megmentőjéről. Luthornak pedig remek kérdései vannak: sajátos nézőpontja jóval túlmutat a triviális meglátásokon, és úgy képes az átlagember (vagy inkább az átlag amerikai?) helyzetét érzékelni, hogy valójában ő is távol áll tőle. Bizonyos szempontból olyan ez, mint a rivális kiadó Csodák korája, csak Lexnél még az „őrült tudós” figurája rátesz egy lapáttal. Bár a mellékszereplők és a történet terén vannak kisebb-nagyobb egyenetlenségei a kötetnek, Lex Hope-pal való kapcsolata lenyűgöző, Batman feltűnése hibátlan, a folyamatos narrálás pedig olyan érzelmi töltetet ad az egésznek, ami miatt a retróképregény bárgyúságát jobb inkább későbbre halasztani, és inkább megmaradni az öt rész hatása alatt.
Amihez egyébként Bermejo is nagyon sokat hozzátett: már a Karácsonyi énekben is nagyon szerettem a képeit, és most is teljesen elkápráztatott. Metropolis látképe, Batman ruhája, Superman feltűnései, Hope megjelenései – brutálisan szépek, tökéletesen átadják a hangulatot és az érzést, amit Azzarello a szöveggel kivált.
Az Eaglemoss-gyűjtemény eddigi főként „tulajdonképpen, ha akarom, egész jó” és „végülis nem tudok belekötni, szóval jó” kategóriájú kötetei után egyenesen lehengerlő volt a Lex Luthor: Az Acélember. Jöhetne még pár ilyen.

1 hozzászólás
>!
Evione
Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Ez a kötet mindenképpen a DC sorozat egyik gyöngyszeme! Már csak azért is mert ez az első olyan képregény ebben a sorozatban, amelynek nem egy szuperhős a főszereplője, hanem konkrétan Superman főellensége. Már önmagában ettől is különleges, és ez az egyik ok, amely miatt bátran ajánlanám olyanoknak is a Lex Luthort, akik nem igazán szoktak képregényt olvasni. Mindehhez jön még a gyönyörű rajzolás, és a történet, amelyben akkora csavar van, amire tényleg nem számítottam.
Még több ilyet szeretnék ebbe a sorozatba!

>!
Kilgores P
Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Minden kétséget kizáróan az egyik legérdekesebb itthon is megjelent DC képregény. Brian Azzarello-t szerintem egy képregény kedvelőnek sem kell bemutatni, valószínűleg betéve tudja nem csak a képregényírás csínját-bínját, de a DC univerzumot is. Ehhez még hozzá is vehetjük Lee Bermejo illusztrációit, ami talán annyira még nem kiforrott, mint az itthon is megjelent Karásonyi ének esetén, de évek óta olyan stabil minőséget hoz, ami bármelyik illusztrátornak dicsőségére válna. Csak párat említek: Joker, Before Watchmen: Rorschach, Suiciders.
Maga a történet egyfajta frissességet hoz a gonosztevők, pontosabban Luthor karakterébe. Milliószor olvashattuk, hogy mennyire megszállottan próbálja rossz fényben feltüntetni vagy nemes egyszerűséggel legyőzni Superman-t (vagy a Ligát), de szinte mindig Clark szemén keresztül figyelhettük ezt meg. Pedig olvasva ezt a kötetet, még akár olyan gondolatot is olvashatunk, amivel egyet is értenénk, ha nem is ilyen szélsőségesen. Számomra néhol Bruce mentalitása köszönt vissza, csak sokkal radikálisabban, megszállottabban.
Egy dolgot emelnék ki, ami nekem nagyon tetszett: Superman az egész kötetben egy szót sem szólt. Én ezt úgy interpretáltam magamban, hogy lényegtelen lett volna bármit is mondania. Sőt! Lehet, hogy mondott is, de Luthor szemével láttuk a történetet, akire meg szavak úgysem hatottak volna. Zseniális.
Ha a másik, DC-vel foglalkozó kiadó helyében lennék, rögtön hoznám a Joker című spirituális folytatást, mert ellenkező esetben egy újabb kihagyott ziccer lenne.

>!
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9788377182123 · Illusztrálta: Lee Bermejo
>!
ftamas
Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Ez a könyv nem a pozitív szuperhősökről szól, ez superman fő ellenségéről Lex-ről. Az akció minimális benne, viszont bemutatja mit él át Lex. Szinte tejhatalommal rendelkezik, mindent és mindenkit megvehet. Mindenkin átgázolhat és nincs ellenfele. Erre lesz… Egy olyan ember, aki villámgyorsan odaér bárhová, aki átlát a falakon és megvesztegethetetlen. Grafikailag nagyon szép. Érdekes, hogy abszolút Lex szemszögéből van megrajzolva, így Superman olyan mint egy pusztítógép. A történet jó és tényleg látszik, hogy része kellett, hogy legyen ennek a sorozatnak.

>!
tetsuo
Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Azt hiszem, a sorozatból eddig ez a képregény tetszett a legjobban, mind témájában, mind kivitelezésében.
Superman sohasem volt még annyira idegen és fenyegető, mint Lex Luthor szemén keresztül.
Érdekes, ahogy a kopasz milliárdos próbálja feldolgozni, hogy miatta megrendül hatalma, miközben – a Metallicától az Am I Evil?-t dúdolgatva – nem válogat az eszközökben, hogy visszaállítsa azt, hiszen végeredményben ő csak jót akar az emberiségnek, még ha a jóhoz vezető út pokollal is van kikövezve.

>!
fowler P
Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Vallomás 1: Eddig ez a kötet tetszett leginkább a DC Nagy Képregénygyűjteményéből.
Vallomás 2: Eddig ez a Luthor-értelmezés áll hozzám legközelebb.
Vallomás 3: Alighanem Lex helyében ugyanígy, vagy kisértetiesen hasonlóan reagálnék a Kiscserkész ténykedésére.
Vallomás 4: Superman továbbra sem lesz a kedvencem.
Vallomás 5: Luthor sem, de itt és ebben a formában határozottan csíptem.

A grafika pedig zseniális! Rajz, kihúzás, színek, minden!

>!
marcipáncica P
Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Ez most egy rövidebbre sikerült gyűjtemény volt, nagy akciójelenetek és hőskollaborációk nélkül, viszont nekem annál jobban bejött. A cselekmény (vagy annak hiánya) nem lineáris eseményekből állt össze, inkább csak gondolatok, képek egyvelege volt, szinte végig Lex belső monológjára építkezve, igazi mélységet adva a karakternek. Nagyon tetszett, hogy végig Luthor-ra koncentrált a történet, igazán emberivé téve a gondolkodását, cselekedeteit, és megkérdőjelezve a jó és rossz viszonyát. A grafika először kicsit idegennek tűnt, viszont az első pár oldal után gyönyörűbbnél gyönyörűbb illusztrációk következtek, Superman, Batman és Hope ábrázolásai fantasztikusak voltak, a városképek, hátterek pedig szépen illeszkedtek és kiegészítették a történetet. Tényleg csak azt bánom, hogy ilyen rövid volt (vagy annak érződött legalább is), mert egy élmény volt olvasni.

>!
LoneWolf
Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Ha ilyen Luthor-t kaptunk volna a Batman v. Superman-ben, szerintem senki nem panaszkodott volna. Ebből a kötetből kiderül, hogy a manipulatív üzletember tettei mögött elég összetett és sokszor ellentmondásos okok állnak, ezáltal pedig a ridegség álarca mögött egy igencsak tragikus és törékeny lélek lapul. Az Eaglemoss gyűjteményének talán eddigi legsúlyosabb darabja, ami az erős filozófiai és pszichológiai tölteten kívül, a művészibb, vagy inkább sötétebb rajzokon is meglátszik. Szerintem igazi csemege, szóval ezt bátran ajánlom mindenkinek, aki alapjában már ismeri a karaktereket, de sokkal mélyebb bepillantásra vágyik Superman és Lex kapcsolatába.

>!
Banditaa P
Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Bepillantás Lex Luthor világába, illetve abba, ahogy ő Supermant látja. Valami betegebbre számítottam, a történet maga nem volt akkora durranás, de a rajzolás valami elképesztő! Ez a kötet magasan viszi a pálmát, remélem még kapunk pár hasonlót!

>!
Lamond
Brian Azzarello: Lex Luthor: Az Acélember

Semmi különös „csak” a világ, ahogy Lex Luthor látja.
Nagyon összeszedett történet, lassú, de pontosan adagolt, kiszámítható (a szó pozitív értelmében).
Említést érdemel a rajzolás is a maga realista vonalvezetésével, sötét tónusával megidéz számomra egy másik kort, amikor nem csak egy idegen volt aki célkeresztbe került – bár itt Luthor maga is fél egy kriptoni inváziótól és ez hajtja/hajszolja mindenen át a végsőkig.


Népszerű idézetek

>!
Th3DarkKn1ght

A fű színét nem tudom megváltoztatni. De képes vagyok-e befolyásolni, milyen színűnek látják az emberek? Úgy hiszem, igen.

>!
Sylvanas_Windrunner 

A világ egyre csak forog, forog. Nappalra jön az éjszaka, éjszakára pedig a vágyódás. Így telik el az egész élet egyedül. Elszomorít a tudat, hogy muszáj így élnem. És mégsem élhetek másként. Ez a ráeszmélés olyan… Fojtogató.

Kapcsolódó szócikkek: Lex Luthor
>!
Th3DarkKn1ght

Néhányan azt állítják az élet problémák sorozata. Ezt kár lenne tagadni… de miért kéne ezekben elveszni? Miért ne emelkedjünk föléjük… és legyen jó életünk? Nem úgy kéne inkább tekintenünk a problémákra, mint feladatokra, amelyek… megoldásra várnak?

>!
Th3DarkKn1ght

Nehéz megtalálni a megoldásokat. Nem hevernek csak úgy szerteszét, szépen becsomagolva színes selyempapírba. Mint minden érték, a megoldások is mélyen lapulnak, és sokszor a legkeményebb földbe kell leásni értük… saját emberi mélységeinkbe.

>!
Th3DarkKn1ght

Mert arra teremtettünk, hogy megteremtsük önmagunkat. Ez a legnagyobb ajándék, amit a Teremtőtől kaphattunk. Ezzel csak az a próbléma, hogy sok embernek ez az ajándék túl kicsi ahhoz képest, amiről úgy tartják, hogy előjogként kijár nekik. Hazugság, hogy a nagyságra születni kell. A sors fogalmát pedig a gyávák találták ki, de a végzetünket… a saját kezünkben tartjuk.

>!
Th3DarkKn1ght

Szeretném kedvelni Bruce Waynet… és nem azért, mert minden erejével azon van, hogy ne tegyem… vagy azért, mert az életstílusával nem vagyok kibékülve… valamiféle… állatias kisugárzás árad belőle. Lehet, hogy ezt irigylem tőle… vagy talán engem is megbabonáz, mint oly sok embert. Nem tudom. Még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán valós-e ez a kisugárzás, vagy csak a „milliomos playboy” szerep része. De egy dologban biztos vagyok vele kapcsolatban, a maszkja mögött… ott van maga a szenvedély. Szinte tapintani lehet, olyan erős, talán még nála is hatalmasabb. És ahol szenvedély van… ott van vágy is. A vágy pedig azt mutatja, hogy űr van a lelkében. Nem csak arra vagyok kiváncsi, mitől támadt ez az űr… hanem arra is, mennyire mély.

>!
Th3DarkKn1ght

Mindannyiunk… mindenki… megérdemli, hogy naggyá váljon. Csak hinnünk kell benne, hogy lehetséges.

>!
Th3DarkKn1ght

Az önbizalomhiányban szenvedők mindig meg akarják mondani másoknak, hogyan kellene gondolkodniuk. Viszont megtanultam, hogy amit gondolunk, csupán másodlagos… ahhoz képest amit érzünk. Nem vagyunk gépek… emberi lények vagyunk. S akár tetszik, akár nem… ki vagyunk szolgáltatva az érzelmeinknek.


Hasonló könyvek címkék alapján

Alan Moore – Dave Gibbons: Watchmen – Az Őrzők
Kurt Busiek: Csodák kora
Brian Michael Bendis: Fenegyerek 1. – Alfőnök
Mark Millar: Polgárháború
Frank Miller: Batman: Az első év
J. M. DeMatteis: A hihetetlen Pókember – Kraven utolsó vadászata
Brian Michael Bendis: Mutánsvilág – Angyalok és Mutánsok
Todd McFarlane: Spawn: Kezdetek 1.
Warren Ellis: Vasember – Extremis
Fekete-fehér képregényantológia 6. – Betonfejek és cemendék