Glamoráma 123 csillagozás

Bret Easton Ellis: Glamoráma Bret Easton Ellis: Glamoráma

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Glamoráma – azaz hírességek, sztárok, csillogó egyéniségek panorámája. Ezt kínálja új, fergeteges cselekményű könyvében Bret Easton Ellis: kandi kíváncsiságunk kielégítését, hogyan élnek, hogyan szeretnek, ölelnek, ölnek, üzletelnek a sztárok, egy új világ új, veszélyes elitje… A szerző könnyed, csipkelődő szatírának induló regényéből végül kafkai hangulatú vízió bomlik ki, amelyben úgy kavarognak korunk „hősei”, a film- és popsztárok, topmodellek, rendezők, producerek, sportolók, divattervezők, mint konfettik egy végtelen buliban… vagy mint egy felrobbantott repülőgép utasai.

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Európa, Budapest, 2016
656 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634055242 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Európa, Budapest, 2005
656 oldal · ISBN: 9630778904 · Fordította: M. Nagy Miklós
>!
Európa, Budapest, 2000
656 oldal · ISBN: 9630767031 · Fordította: M. Nagy Miklós

Enciklopédia 8


Kedvencelte 15

Most olvassa 8

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 48

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Bret Easton Ellis: Glamoráma

Színház az egész világ – vagy esetünkben inkább mozi. Főhősünk, a Victor nevű, nagyjából szokásos BEE-i karakter, valóság és film határán egyensúlyoz, elmosva azt, bizonytalanná téve és megkérdőjelezve a realitás határait. A regény első fele a Nullánál is kevesebb nihiljét és minimalizmusát idézi, csak sodródunk té s tova, mint az a bizonyos ördögszekér, és nincs értéke semminek, sem anyagiaknak, sem érzelmeknek – az utóbbiakra karaktereink szokás szerint kvázi képtelenek is. Akinek lennének még illúziói az amerikai celebvilágot illetően, annak ideje rányitni a szemét a valóságra, amely a legkevésbé sem irigylésre méltó. A nyitójelenet, melyben főhősünk több tíz oldalon át rugózik azon, hogy egy szórakozóhely designja nem egyezik az elképzeléseivel, roppant lényeglátóan megragadja anyagias és felszínes társadalmunk velejét, amiként a könyv egész első fele a szokásos, céltalan sodródással, melyben gyakran idegenek köszönnek ránk, akikre abszolút nem emlékszünk ugyan, de azért drogozunk és közösülünk velük.

A folytatásban azonban főhősünk belesodródik egy terrorszervezetbe, ami felpörgeti a cselekményt, a könyv kárára, Bretet ugyanis nem a pörgős cselekmény kedvéért olvasunk. Hogy ki áll a terrorszervezet mögött, és kinek a megbízására került Victor kapcsolatba velük, az úgyszólván egyáltalán nem érdekelt, hiszen nem krimire szerződtem, és nem ilyesmit várok Brettől.

A szöveget végigkísérő szimbolika sommásan megragadja kiüresedett, értékeit vesztett posztmodern társadalmunk lényegét: mindenhol konfettieső hull, ürülékszag száll, légyrajok döngenek, és olyan hideg van, hogy néha elcsúszunk a jeges padlón. A vége megint felfelé ível, amikor európai „kalandjai” után az egyik nője némiképp naivan előadja Victornak a „világmegváltó” terveit, főhősünk meg tapasztalatai fényében csak hümmög és bólogat, az a jelenet remélhetőleg szöget üt a naivabb olvasók fejébe is (már ha vannak egyáltalán Bretnek ilyenjei).

Sokadik Bret-regényként az erőszak és a perverzió tobzódása már nem kavart fel, a könyv fő erényei az említett szimbólumrendszer, valamint a valóság összemosása az illúzióval a filmes elemeken keresztül.

Messze nem olyan átütő erejű, mint a Nullánál is kevesebb vagy az Amerikai psycho, a realitás határainak feszegetése pedig a Holdparkban precízebb – noha itt bizonyos szempontból könnyebben dekódolható. Jelentőség szempontjából megelőzi a Királyi hálószobákat, de Az informátorokat már nem biztosan.

Nem az életmű legkiemelkedőbb darabja, de a mai társadalom lényegét frappánsan megragadó szimbólumok és a plasztikusan ábrázolt nihil miatt érdemes elolvasni, Bret jelentősebb művei után.

4 hozzászólás
Alvarando P>!
Bret Easton Ellis: Glamoráma

"A dolgok csak visszatekintve kapják meg az igazi értéküket.”

Victor 27 éves modell és készül megnyitni a saját klubját egy csendestárssal, akinek a barátnőjével mellesleg összeszűrte a levet, úgy hogy van barátnője. Nagyon sok sztár hivatalos a partira, ami meg is nyílik, aztán Victornak Európába kell mennie egy volt barátnőjét felkeresni, ahol nem mindennapi kalandokban lesz része…

Az Amerikai psycho szerzője most sem hazudtolja meg magát és egy igazi posztmodern történettel örvendeztet meg minket, ami lényegében 6 kisebb történet több mint 600 oldalon, csak a főszereplő ugyanaz. Victor egy igazi nagymenő, aki tudja hogy kell sikeresnek lenni:

„Ahhoz, hogy felszínen maradj, bébi, nemcsak jó üzletembernek kell hogy tartsanak, hanem minden tekintetben menő fazonnak is.”

Miközben szervezi a klub megnyitását, láthatjuk, hogy nem éppen egy mintapolgár életét éli. Drogozik, és persze a szintén modell, ráadásul csodaszép barátnőjét is agyba-főbe csalja az üzlettársa barátnőjével. Miután befuccsol az üzlet, titkos ügynök lesz belőle, ahol nagyon durva kalandokat él át, amelyben rendkívüli főszerepet játszanak a testnedvek, hol a vér, hol egyebek. A történet végére pedig megkomolyodik és továbbtanul.

Maga a történet leírása nagyon részletes, a cselekményt össze lehetne foglalni a könyv felében is, de az író minden részletre kiterjedően informál minket, hol a felrobbanó emberek maradványain, hol a rendkívül perverz naturalisztikus leírásokon keresztül. Ugyan a brutalitást az Amerikai psychóban megszokhattuk, ez a könyv mégse annyira az, mint nagy sikerű elődje, azonban a vért és egyéb testnedveket nem kedvelő olvasóknak kissé sok lehet a mennyisége.

A rendkívül részletes jelenetek mellett komoly visszaemlékezést kapunk így a jelenben a 90-es évek popkultúrájáról. Nagyon sok korabeli színész, zeneszám és film meg van benne említve, számomra külön öröm volt olvasni a Melrose Place és pár szereplő (Thomas Calabro, Laura Leigthon és Amy Locane) konkrét megemlítését. Maga a főhős nagy Nirvana rajongó, így főleg a zenei világában a rock és az alternatív muzsika dominál. Külön nosztalgikus foghatja el a 90-es években szocializálódott olvasót, amikor előkerül a videomagnó és a walkman. A korabeli technikai kütyük mellett megjelenik a manipulált valóság, ez alapján pedig egy érdekes párbeszéd alakul ki két szereplő között, amely napjainkban még jobban aktuális lett:

„– Szóval azt akarja beadni nekem, hogy többé nem hihetünk semmiben, amit mutatnak nekünk? – kérdezem. – Hogy minden meg van változtatva? Hogy minden hazugság? És hogy ezt mindenki el fogja hinni?
– Igen, ez tény – mondja Palakon.
– Akkor mi igaz? – kiáltom.
– Semmi, Victor – mondja Palakon . – Különböző igazságok vannak.
– Akkor mi történik velünk?
– Változunk – vonja meg a vállát. – Alkalmazkodunk.
– Mihez. A jobbhoz? A rosszabbhoz?
– Nem vagyok benne biztos, hogy ezek a fogalmak még használhatók.
– Miért nem? – üvöltöm. Miért nem használhatók?
– Mert senkit sem izgat, hogy mi a „jobb”. Sem az, hogy mi a „rosszabb” – mondja Palakon. – Senkit. Ma már minden más.”

A rendkívül nyers és olykor vulgárisan leírt cselekmény mellett nem hiányozhatnak az érdekes gondolatok, amelyek közül szerintem ezek a legérdekesebbek:

„Amit nem tudsz, az számít a legtöbbet.”
„A világ egy dzsungel. Bárhova mész, úgyis csak ugyanazt találod.”
„A zavar és a reménytelenség nem feltétlenül bírja rá az embert a cselekvésre.”

A történet szövege rendkívül olvasmányos, az olykor vulgáris és durva leírás ellenére beszippantja az olvasót, emellett a barokkos körmondatok kedvelőit is kielégíti rendesen a szerző, mert olykor egy mondat eltart vagy tíz-húsz soron keresztül is. A fejezetek tagolása is nagyon érdekes, az első öt nagy fejezet kisebb részekre van bontva, amelyek visszafelé vannak számozva. Igazi posztmodern, rendkívül durva, vulgáris és naturalisztikus történetet vehet kezébe a kedves olvasó, de ha ugyanakkor egy kis 90-es évek utáni nosztalgiára vágyik, akkor mindenképpen érdemes elolvasni ezt a történetet!

Rocketdog>!
Bret Easton Ellis: Glamoráma

Ettől a könyvtől azt álmodtam, hogy Pamela Anderson erőszakol meg egy fekete műanyag pénisszel.

És ezzel sikerült a véleményemet a könyv szintjére helyezni.

OlvasóMókus>!
Bret Easton Ellis: Glamoráma

Elkezdtem olvasni a könyvet, egy tipikus Ellis regény volt. Olvastam tovább, aztán átcsapott valami másba, mintha egy teljesen más könyvet olvasnék. A vége pedig már olyan borzasztó események sorozata volt, mintha egy harmadik könyvet olvasnék. Bár lehet, hogy ez minden Ellis regénynél így van, csak még én nem olvastam sokat. Szóval néha kapkodnom kellett a fejem, hogy most mi van? Ki kicsoda? Ki kivel van? Mindezek mellett és ezek ellenére igazán jól szórakoztam.

3 hozzászólás
Csabi>!
Bret Easton Ellis: Glamoráma

Nyers és brutális, ahogy BEE-től megszoktuk. Viszont kevés olyan író van a piacon, aki ezen a színvonalon hozza ezt a világot. Aki bírja gyomorral és idegekkel, annak nehezen felejthető olvasmány lesz.

aglaja>!
Bret Easton Ellis: Glamoráma

drogos tripek és sztárság és álmodhatatlan perverziók. izzasztó nyáron kell olvasni, kellő éhséggel a szerzői ízekre.

atünde>!
Bret Easton Ellis: Glamoráma

Felkavaró ez a könyv. Egy hete olvastam és még mindig a hatása alatt vagyok.

oscarmániás>!
Bret Easton Ellis: Glamoráma

Alapjában véve nem ez a nekem való olvasmány, a celebvilág nem hoz lázba, ahogy a 18 pluszos részletek sem. Mostanság. Tulajdonképpen száz oldalt kellett várnom arra, hogy elérve az első kavarásig felébredjen a remény, hogy mégis érdemes elolvasni. Úgyhogy azt kell mondjam, nagyon bejött ez az egész, így ahogy össze lett szépen rakva, a befejezésen átfutva még a kezdeti kínlódásom is átértékelődött, átértékelődik. Nagyon pöpec olvasnivaló, na.
UI. aki elalél David Lynch világától, az sikítani fog a gyönyörűségtől. Nekem legalábbis összefutott a nyál a számban párszor….

1 hozzászólás
lalazs>!
Bret Easton Ellis: Glamoráma

Már 4 éve ott porosodott a polcom, de most rászántam magam, hogy elolvasom. „Hogy mi a véleményem? Túl sok a szájtépés.” Túl hosszú; bizonyos jeleneteket kihagytam volna belőle. Amikor egy-egy helyen felcsillant a szemem, hogy ebből talán kisülhet még valami jó, azokat végül BEE kiaknázatlanul hagyta. Egyébként a fülszöveg gyakorlatilag leírja a könyv lényegét. Hiába BEE megszokott stílusa, a hollywoodi celebség görbe tükre és az a rafináltság, amellyel a szerző összemossa a fikciót és a (fikcionált) valóságot, nekem ez a könyv nem tetszett.


Népszerű idézetek

Tarja_Kauppinen IP>!

Érezted már valaha úgy, hogy szeretnél bemászni az asztal alá, és ott élni egy héten át?

232. oldal

1 hozzászólás
Alvarando P>!

A zavar és a reménytelenség nem feltétlenül bírja rá az embert a cselekvésre.

560. oldal

Alvarando P>!

A világ egy dzsungel. Bárhova mész, úgyis csak ugyanazt találod.

242. oldal

Alvarando P>!

mindenben kell hogy legyen egy első alkalom

174. oldal

Alvarando P>!

Amit nem tudsz, az számít a legtöbbet.

479. oldal

Alvarando P>!

– Ide hallgasson, Palakon, mennem kell…
– Hová olyan sietős, Mr. Ward?
– Tíz perc múlva kezdődik egy kertitörpe-készítő tanfolyam, és ott akarok lenni az elején.

325. oldal

Alvarando P>!

– Victor! – kiáltja JD utánam. – Tudod, mi a különbség a fuxia és a fixa idea között?
– Az egyik… egy virág?
– De melyik?
– A franc tudja

108. oldal

Tarja_Kauppinen IP>!

Én csak azt gondolom, hogy az embernek számot kell vetnie a realitással.

618. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Patti Smith: Kölykök
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Marilynne Robinson: Itthon
E. Annie Proulx: Kikötői hírek
Paul Auster: Láthatatlan
David Foster Wallace: Végtelen tréfa
Philip Roth: Szégyenfolt