American ​Psycho 26 csillagozás

Bret Easton Ellis: American Psycho Bret Easton Ellis: American Psycho Bret Easton Ellis: American Psycho Bret Easton Ellis: American Psycho Bret Easton Ellis: American Psycho Bret Easton Ellis: American Psycho Bret Easton Ellis: American Psycho

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Patrick Bateman is twenty-six and works on Wall Street; he is handsome, sophisticated, charming and intelligent. He is also a psychopath. American Psycho is a bleak, bitter, black comedy about a world we all recognize but do not wish to face and it takes us on a head-on collision with America's greatest dream – and its worst nightmare.

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Pan Macmillan, London, 2015
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781447277705
>!
Picador, London, 2012
418 oldal · ASIN: B0073HNKYG
>!
Picador, London, 2011
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780330536301

6 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 8

Most olvassa 7

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
Bret Easton Ellis: American Psycho

Mindent, amire az élethez szükségem van, megtanultam az Amerikai psychóból :
1) Szürke nadrághoz szürke zoknit kell viselni, esetleg feketét, de csak abban az esetben, ha a cipő is fekete. A lábbeli színét nem tanácsos az öv színéhez igazítani, mert a cipő túl messze esik az öv vonalától; ehelyett az övnek a nadrággal kell összhangban lennie.
2) A diétás Pepsi sokkal buborékosabb, mint a diétás Coca-Cola, és a nátrium tartalma is alacsonyabb.
3) Egy olyan közegben, ahol a neved, a stílusod vagy a személyiséged helyett az határozza meg az identitásodat, hogy melyik étterembe tudsz asztalt foglalni csúcsidőben, mennyire stílusos a névjegykártyád, illetve mennyire és milyen egyenletesen vagy lebarnulva, nos, ott a legkevésbé hibbant embert az különbözteti meg a többitől, hogy ő legszívesebben kinyírna mindenkit, akit az útjába kerül. Nem is akárhogyan.

Én lepődtem meg a legjobban, mennyire tetszik ez a könyv. A férjem, aki előttem olvasta pár héttel, sorozatosan agyf*szt kapott az öltözetek részletes leírásától, neki ez teljesen agyoncsapta az egészet, úgyhogy fel voltam készülve… és imádtam! Imádtam, ahogy ez a csapat agyatlan zombi semmi mást nem csinál, csak gyúr, itt-ott vacsorázik (vagy pánikba esik, amiért nem tudott asztalt foglalni), literszámra issza a pezsgőt és az ásványvizet (szigorúan üvegeset, nem műanyag flakonosat), ruhákról beszélget, és annyira unja magát, annyira nem tud mit csinálni, hogy az egyikük teljesen becsavarodik. Az elején a sok semmittevést néha megszakítja egy-egy gyilkosság – a végén a sok gyilkosságot néha megszakítja egy-egy vacsora. Ennek ellenére abszolút megértem, ha valaki halálra unja magát a könyv első felén (és/vagy felfordul a gyomra a másodiktól).

Egyébként személyes okom van rá, hogy ne csak értsem a szatírát, hanem bele is tudjam magam élni. Évekkel ezelőtt a legjobb barátom úgy döntött, hogy gyökeresen változtat az életén, és a divatszakma felé fordul. Először még csak eladó volt egy ruhaboltban, aztán egyre feljebb küzdötte magát, és ezzel párhuzamosan levetkőzte minden olyan tulajdonságát, amiért barátok voltunk 8 évig. Egyre ritkuló találkozásainkat elkezdtük a munkahelyén való furkálódásokról, más ruhamárkák cikizéséről, és a legújabb klubokban töltött VIP partikról való (egyoldalú) beszélgetéssel tölteni. Néha elmentem megnyitókra, megismerkedtem az „új barátaival” (képzeljetek ide egy tetszőleges asztaljelenetet a könyvből: na, kb. ilyen volt), lenyeltem a csípős megjegyzéseket a nem márkás ruháimmal kapcsolatban. Ehhez képest két év után sem tudta, milyen szakos vagyok az egyetemen. Egy tavasszal kijelentettem, hogy kordkabátot akarok venni, mire ő megvetően végigmért, és megkérdezte: „Csak nem képzeled , hogy egy valamire való divatcég kollekciójának része lehet a kord tavasszal ?!” Azt hiszem, nem sokkal ezután váltak el útjaink. Ó, és ha nem említettem volna: fiú volt az illető. Micsoda párhuzam, hm? :) Szóval, ha ezzel az élménnyel nem vagyok gazdagabb, azt gondolom a könyvbéli jeleneteknél, hogy ilyen nincs. De van. Elképesztő, de van. És nem hogy nem tudtam utálni Batemant, de kifejezetten együtt éreztem vele – hiszen egy-egy ilyen ebédnél az „új barátokkal” én is azon kaptam magam, hogy elképzelem, amint felállok, és a kávémat elegánsan arra az új, és minden bizonnyal nagyon drága kabátra öntöm, amiről az imént megismert, hajlakktól bűzlő srác már 15 perce beszél. Végül is ezt csinálja Bateman is. Csak nagyban.

Ha már itt tartunk, óvva intek mindenkit: az öldöklős jelenetek nagyon szemléletesek. Stephen King leggonoszabb hangulatában a Fűrész sorozat összes forgatókönyvírójával felfegyverkezve tudna csak ilyen vérengzést rendezni. De az élét pont ez tompítja: annyira brutális, hogy már abszurd, és ezért nem lehet teljesen komolyan venni. Mint egy Tarantino film. (Mondjuk attól a gyomrod még felfordulhat.) Azért, mint sokat látott gagyihorror-rajongó, fejet hajtok Ellis találékonysága előtt, erre nem számítottam. Mindezek ellenére a legfélelmetesebb mozzanat számomra az volt, amikor Bateman menekül keresztül New Yorkon, és közben a narráció E/1-ből E/3-ba vált. Ez megint csak az írót dicséri, azt hiszem.

Oké, összegzem. Az elmúlt pár hónap legjobb új olvasás-élménye volt ez. Élveztem a folyamatot, ahogy fel van építve. Szuperek az utalások, amik a könyv végére vonatkoznak. Bateman egy szerencsétlen állat, de nem azért, mert mindenkit ki akar nyírni, hanem mert közben ő is ugyanolyan, mint mindenki más. Szeretem a morbid módon szatirikus könyveket, és ez nagyon betalált. Döntöttem: felveszem a kedvenceim közé! Gap Perfect Skinny farmer (mosottkék), vörös Zara Basic felső, és acélkék H&M kardigán van rajtam, de a napszemüvegem Ray-Ban, csak idebent nem süt a nap.

>!
Vintage, New York, 1991
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780679735779
26 hozzászólás
>!
entropic P
Bret Easton Ellis: American Psycho

Már kb. ötödször olvastam, de még mindig nem tudom, mi történik, és megtörténik-e. Nem mintha számítana – akár megtörténik, akár nem, rém szórakoztató és borzasztó.

Azért most különösen örülök, hogy e-ben olvastam – abba nehezebb másoknak belenézni, és nem annyira szeretném, hogy közlekedési eszközökön véletlenül mellettem ülő emberek azt gondolják, hogy nagy rajongója vagyok a kínzós-pornónak.

Egyszer rég írtam róla egész értelmesen is, azt most nem másolom ide – http://e-konyv.blog.hu/2012/05/24/bret_easton_ellis_ame…

Kb. most is az van (az agyamban), mint akkor, legutóbb. Maximum annyi a különbség, hogy most már kevésbé veszem komolyan. (Kiégett yuppie lettem időközben, biztos.)

>!
Holdranéző
Bret Easton Ellis: American Psycho

Nem tudom, mit tudnék még elmondani erről a könyvről, amit ő maga nem kommunikál prímán, vagy mások nem mondták még el róla – pedig egészen komolyan mondom, hogy szeretnék róla beszélni, mert nyomot hagyott bennem. Jelzők sokaságával lehetne illetni Ellis könyvét: csípős, fekete, keserű, vérmocskos szatíra, egy lélektelen kultúra lélektelen szülöttjéről, egyben pedig egy beteg elme tűpontos krónikája. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott, erőseknek talán-talán, kötélidegzetűeknek pedig legfeljebb egy vállvonogatás kíséretében, mert az idegtépően monoton yuppie hétköznapok és az elképesztően morbid, fröcsögő erőszak keveréke a legedzettebb olvasót is kikezdheti pár száz oldal után. Ettől függetlenül fontos könyvnek tartom az American Psycho-t, csak bírni kell gyomorral: a maszkulinitás, fogyasztói társadalom, felső tízezer és elidegenedés témáit ugyanis tényleg remekül tárgyalja a brutális körítés alatt. Ehhez pedig hozzájön még a kíméletlen humor, ami az élesen szatirikus és a groteszkül fekete között egyensúlyozva szinte már külön kategóriát hoz létre saját magából, az enyhe szürreál spoiler, a tökéletes, elevenbe találó nyelvezet és az egyik legjobb zárómondat, amit mostanában olvastam – és így alakul ki az idei évem talán ha nem is legjobb, de mindenképpen egyik legerősebb könyvélménye. Mondhatni: nem csak kell, de érdemes is bírni gyomorral.

>!
LuPuS_007 P
Bret Easton Ellis: American Psycho

American Psycho

25 évvel ezelőtt adták ki a művet, azaz :Patrick, Boldog születésnapot! -ám ez nem igaz , te kedves szeretni való antiember, te örök IFJÚ* maradsz.
https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…
Társadalom kritika amely, a mai kor szemszögéből nézve semmit sem veszített, sőt erősődött. NY vagy éppen az Esquire a napokban foglalkozott a PB hatással ami a mostani generációt érinti. Öltözködés, de inkább a kényszeres testi megfelelés végett:

http://nypost.com/2016/04/18/how-american-psycho-taught
Minden oldala mai szemmel is sokkoló lehet( biztosan???), igaz vannak felesleges átkötő részek benne amivel lehetett volna rövidíteni, de kérem ez nem KIJÁRAT, tessék végig menni rajta és kimozdulni a komfortzónából. Ne feledjük a szörnyek bennünk élnek, csak mi vagyunk képesek igazából ezen fenevadakat kordában tartani.

https://www.youtube.com/watch…

:
Kiegészítésként érdekességek a műhöz kapcsolódóan:
http://www.zimbio.com/Beyond+the+Box+Office/articles/bo…

*( a könyvben 26/27 éves, még a filmben 27 éves_I am twenty-six years old I am thinking . I will be twenty-seven next year. )

Egy említés szintjén lévő karakter is aktuálisabb, mint 25 éve. Ő nem más, mint Aduász János Donald, azaz Donald John Trump.

>!
LiiL
Bret Easton Ellis: American Psycho

Minden ízében beteges, mégis élmény olvasni. Ami nekem nagyon tetszett az Ellis felvezetése. Patrick a teljesen „átlagos” gazdag, jól nevelt, kifinomult ízléssel megáldott yuppie fokozatos átváltozása sorozatgyilkossá.
Az utolsó 30 oldal különösen erőteljes, hogy az emberben egyfajta kételyt, minek köszönhetően az olvasó még órákkal a könyv letétele után is azon mereng.

>!
Mal
Bret Easton Ellis: American Psycho

Az A. P. Ellis egyik legismertebb műve, ami egy újabb korjelenséget vesz górcső alá. Teljesen nihilista, sötét és cinikus hangvételű mű, aminek a főszereplője már egy előző könyvében is cameo szerephez jut (~Vonzás szabályai), mégis itt látjuk először, hogy milyen is valójában. Patrick Bateman korunk műembere, valóságos pszichopata, aki a reklámok és mások elvárásai, mások viselkedése alapján tökéletes maskarát készített magának,amivel sikeres üzletemberként képes funkcionálni és látszólag élénk szociális életet él, szórakozni jár a munkatársaival, barátnője van.
A valóság ennél sokkal mélyebben rejtőzik, Bateman álarcai mögött, ahogy arra maga is utal. Az író zavarba ejtően és kíméletlenül leás ennek az üres pszichopatának egész a lelke legmélyéig és nem riad vissza attól, hogy egész mákvirág módjára, mint amikor a rosszcsont gyerekek a vacsoraasztalnál kidugják a nyelvüket, hogy megmutassák az egész családnak min rágódtak idáig, megmutassa „hősének” legbetegebb, legrejtettebb fantáziáit, legtitkosabb vágyait és legszörnyűbb tetteit.
Mégsem az a legnyomasztóbb a regényben, hogy egy sorozatgyilkos őrültről szól, hanem arról, hogy milyen játszi könnyedséggel képes elrejtőzni a társadalmunkban. Sőt, úgy néz ki maga a modern társadalom nyújt ideális életteret ennek az embertípusnak – a közöny, a tömegmagány, tömegnyomor. Ellis szituációi látszólag a sikeres üzletemberek világát és szociális életét mutatják be, ezek az élethelyzetek azonban üresek, nem töltik be szociális funkciójukat. Az Amerikai Pszicho szereplői egymás mellett léteznek, lézengenek, énközpontú és önző mindenki. Ennek a legegyértelműbb jele a párbeszédek céltalansága: a szereplők már-már Csehovot megközelítő módon elbeszélnek egymás mellett, nincs információcsere, a könyv üzenete (akár a Vonzás szabályaié), hogy végső soron senki sem értheti meg a másik embert.
Az A. P. összetett, bonyolult regény, ami csupán a felszínen szól egy pszichopata lelki világáról. Épp úgy, akár Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése inkább egy korideológiát dolgoz fel antihősének képében. A regény fő vonzereje számomra, hogy jelenetről jelenetre kérdések sorát állítja az olvasó elé, sosem lehetünk biztosak benne, hogy a főhős mikor hallucinál, mikor játszik csupán el képzeletben, hogy valóban elköveti a gyilkosságokat, amiket olyan beteg érzékletességgel részletez.

>!
DeadInside
Bret Easton Ellis: American Psycho

Sokat vártam ettől a könyvtől, de sajnos nagyon nem jött be.
A sok leírást mindenki öltözetéről és a fejezeteket a különböző előadókról nagyon unalmasnak találtam. Utóbbiak nem is igazán értem mért kerültek a könyvbe, mert szerintem nem adtak semmit a storyhoz.
A szex jelenetek és a gyilkosságok viszont nagyon jól meg lettek írva.

>!
rabbit_republic
Bret Easton Ellis: American Psycho

Ez egy olyan könyv, amin nehéz lesz túllendülni.
Szeretem a horrot, a krimit, thrillereket stb. szóval úgy gondolom edzett olvasó vagyok, nem könnyen akadok ki, de az ebben a regényben lévő hosszú-hosszú csonkolós, belezős, nemi erőszak-jelenetektől egyszerűen fizikailag rosszul lettem olvasás közben.
Nem is tudom, hogy maga az erőszak volt-e a borzalmasabb vagy pedig a teljesen közömbös, hideg hangnem ahogy Patrick narrálja nekünk mi történik.
Akkor mégis mire a négy csillag? Nem tudom magam sem megmagyarázni, maga az írás rabul ejtett, érdekes volt belemászni egy ilyen pszichopata fejébe, tényleg élmény volt olvasni… viszont nem hiszem, hogy valaha újraolvasom, és per pillanat senki se jut eszembe a barátaim vagy családom körében, akinek nyugodt szívvel ajánlanám.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
zoja

”I'm into, oh, murders and executions mostly. It depends." I shrug.
”Do you like it?" she asks, unfazed.
”Um… It depends. Why?" I take a bite of sorbet.
”Well, most guys I know who work in mergers and acquisitions don't really like it," she says.

>!
NannyOgg SP

“We should do it,” she says softly. “Patrick…”
“Are you proposing to me?” I laugh, trying to fathom this reasoning. I take the champagne glass away from her and sniff its rim.
“Patrick?” she asks, waiting for my answer.
“Jeez, Evelyn,” I say, stuck. “I don’t know.”
“Why not?” she asks petulantly. “Give me one good reason we shouldn’t.”
“Because trying to fuck you is like trying to French-kiss a very… small and… lively gerbil?” I tell her. “I don’t know.”
“Yes?” she says. “And?”
“With braces?” I finish, shrugging.

125. oldal (Vintage Contemporaries, 1991)

>!
zoja

A young girl, a freshman, I met in a bar in Cambridge my junior year at Harvard told me early one fall that ”Life is full of endless possibilities." I tried valiantly not to choke on the beer nuts I was chewing while she gushed this kidney stone of wisdom, and I calmly washed down with the rest of a Heineken, smiled and concentrated on the dart game that was going on in the corner. Needless to say she did not live to see her sophomore year.

>!
zoja

”Yeah," Price sighs. ”If all your friends are morons is it a felony, a misdemeanor or an act of God if you blow their fucking heads off with a thirty-eight magnum?"

>!
Szelén P

„Listen to me, Bateman,” Hamlin says. „The only reason chicks exist is to get us turned on, like you said. Survival of the species, right? It’s as simple"—he lifts an olive out of his drink and pops it into his mouth—"as that.”

>!
NannyOgg SP

After a deliberate pause I say, “Do you know what Ed Gein said about women?”
“Ed Gein?” one of them asks. “Ma^itre d’ at Canal Bar?”
“No,” I say, “Serial killer, Wisconsin in the fifties. He was an interesting guy.”
“You’ve always been interested in stuff like that, Bateman,” Reeves says, and then to Hamlin, “Bateman reads these biographies all the time: Ted Bundy and Son of Sam and Fatal Vision and Charlie Manson. All of them.”
“So what did Ed say?” Hamlin asks, interested.
“He said,” I begin, “ ’When I see a pretty girl walking down the street I think two things. One part of me wants to take her out and talk to her and be real nice and sweet and treat her right.’” I stop, finish my J&B in one swallow.
“What does the other part of him think?” Hamlin asks tentatively.
“What her head would look like on a stick,” I say.

92. oldal (Vintage Contemporaries, 1991)

>!
NannyOgg SP

…where there was nature and earth, life and water, I saw a desert landscape that was unending, resembling some sort of crater, so devoid of reason and light and spirit that the mind could not grasp it on any sort of conscious level and if you came close the mind would reel backward, unable to take it in. It was a vision so clear and real and vital to me that in its purity it was almost abstract. This was what I could understand, this was how I lived my life, what I constructed my movement around, how I dealt with the tangible. This was the geography around which my reality revolved: it did not occur to me, ever, that people were good or that a man was capable of change or that the world could be a better place through one’s taking pleasure in a feeling or a look or a gesture, of receiving another person’s love or kindness. Nothing was affirmative, the term “generosity of spirit” applied to nothing, was a cliché, was some kind of bad joke. Sex is mathematics. Individuality no longer an issue. What does intelligence signify? Define reason. Desire—meaningless. Intellect is not a cure. Justice is dead. Fear, recrimination, innocence, sympathy, guilt, waste, failure, grief, were things, emotions, that no one really felt anymore. Reflection is useless, the world is senseless. Evil is its only permanence. God is not alive. Love cannot be trusted. Surface, surface, surface was all that anyone found meaning in… this was civilization as I saw it, colossal and jagged…

374-375. oldal (Vintage Contemporaries, 1991)

>!
zoja

I'm also the first to make it to the boardroom. Luis Carruthers follows like a puppy dog at my heels, a close second, and takes the seat next to mine which means I'm supposed to take off my Walkman. […] He starts rattling on about a restaurant in Phoenix, Propheteers, that I'm actually interested in hearing abut but not from Luis Carruthers, yet I'm on ten milligrams of Valium and for that reason I can manage.

>!
Cheril

„Tiffany lamps… are making a comeback.”

337. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: The Godfather
J. D. Salinger: The Catcher in the Rye
Stephen King: Under the Dome
Dennis Lehane: Shutter Island
Stephen King: Night Shift
Chuck Palahniuk: Fight Club
William R. Forstchen: Day of Wrath
Alice Walker: The Color Purple
Beth Flynn: Nine Minutes