Túl ​az árnyakon (Éjangyal-trilógia 3.) 236 csillagozás

Brent Weeks: Túl az árnyakon

„Azért küzdj, hogy győzz! Ne azért, hogy ne veszíts.”

Hogyan lehet választani két élet között? Hogyan döntheted el, feláldozod-e azt, akit szeretsz, azért, hogy megmenthess valaki mást?

Kylar nekivág a lehetetlennek, hogy megmentse a barátai – és talán az ellenségei – életét. Egy istennő életére tör.

Választhatsz becsület és barátság között? Te melyiket választanád?

A szörnyetegek által ostromlott Cenaria romokban hever. Logannek két választása van: mindent kockára tesz, vagy elpusztítja a királyságot. Az Istenkirály is tervez valamit északon…

„Lebilincselő. A feledhetetlen szereplők és a fordulatos történet mindvégig fogva tartott.” Terry Brooks, New York Times bestseller író

Eredeti megjelenés éve: 2008

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
688 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454504
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
688 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632455259 · Fordította: Gazdag Tímea
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
688 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632454504 · Fordította: Gazdag Tímea

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Durzo Blint · Kylar Stern · Viridiana Sovari · Logan Gyre · Solon Tofusin · Dorian · Kaede Wariyamo


Kedvencelte 68

Most olvassa 7

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 115


Kiemelt értékelések

>!
Niitaa P
Brent Weeks: Túl az árnyakon

Fordulatos. Váratlan. Megdöbbentő.
Az Éjangyal trilógia méltó befejezése.
Mikor a végére értem a könyvnek legszívesebben sírva fakadtam volna. Vége, ennyi volt Kyler története. Annyi minden történt, hogy órákig tudnék mesélni róla, ugyanakkor én már nem fogom tudni, hogy mi lett a további sorsa. ( Légy átkozott Weeks, hogy nincs ebből a csodálatos történtből még legalább 6 rész! Azt nem hiszem el, hogy a mesélőkéd kifogyott, túl jó vagy ahhoz! )
Imádtam a karakterek összetettségét, hogy soha senki nem volt egyértelműen fehér vagy fekete, hanem mindenki szürke.
Elene-el még mindig nem békéltem teljesen meg, nem fog sosem kedvenc szereplő lenni számomra, de becsülöm a tetteiért.
Legjobban Durzo és Kylar újbóli együttese tetszett, imádtam azokat a fejezeteket!
S most szépen csendben elvonulok és emésztgetem még a történetet, mert tényleg felfoghatatlan, mennyire szét tudja cincálni az olvasó agyát Weeks. Tulzott kíváncsiságban szenvedtem végig.

>!
Shad
Brent Weeks: Túl az árnyakon

Ég veled Kylar :) hát mit ne mondjak hatalmas kaland volt az utolsó könyv:) Kaptunk örömöt/bánatot/mágiát/csatákat/szerelmet/önfeláldozást és még órákig sorolhatnám:)
Egyetlen icipici negatívum, hogy rengeteg szálon futott a történet és egy-egy váltásnál volt, hogy hirtelen azt sem tudtam hova csöppentem:) de aztán a rengeteg mellékszál az utolsó 20%-ban szépen lassan összeforrt és kiadta az egészet. A legvégén a csata leírhatatlanul „látványosra” sikeredett. spoiler Imádtam azt a részt, mikor Kylar megint összekerült Durzóval:) Szóbeli csatározásaikon mindig jót mosolyogtam:) Dorianért megszakadt a szívem, spoiler
Egy pillanatot sem bánok abból az időből, amit az Éjangyallal töltöttem:) Fantaszikus egy hét volt:) (Miért érzem úgy, hogy a vége nem is igazi lezárás? Erősen úgy tűnt jó pár utalás volt a jövőre nézve, ami konfliktust szülhet :) Remény hal meg utoljára, talán jön még egy trilógia a jövő történéseivel:P)

>!
Leonidas
Brent Weeks: Túl az árnyakon

Sokáig azt hittem, ez a rész jobb lesz, mint az előző volt. A végére rá kellett jönnöm, hogy nem jobb egy hajszállal sem. Pedig voltak ígéretes pillanatai, de amint ismét előkerült Elene és tovább folytatódott a fárasztó romantikázás, egyből visszasüllyedt a színvonal a 2. rész szintjére.
A csaták és varázslatok továbbra is látványosak, a történet többnyire izgalmas, sajnos az író nem tudott igazán jó karaktereket alkotni. Túl sok a sírás meg hisztizés, amit elég nehezen viselek, főleg ha értelmetlen időhúzás az egész.
Sokkal jobb is lehetett volna. Ugyan enyhe csalódás a sorozat, de egy próbát megér.

>!
Shanara
Brent Weeks: Túl az árnyakon

Sajnos azt kell mondanom, hogy a trilógia nem fogott meg, nem bűvölt el. Az első részt nagyon szerettem, majd az én szememben egyre csökkent a színvonal. A könyv és a történet nem rossz, nem bántam meg, hogy elolvastam, de nem is azt kaptam, amire számítottam. A fölösleges ájtatoskodások, a rengeteg szűz pasi és az a tény, hogy ezt elég sokszor megemlítik a könyvben elég lehangoló. A trilógia főszereplője, Kylar a többiekhez képest nem sokat szerepel ebben a kötetben. A többi szereplő átvette a tőle a főszerepet, talán túlságosan is. Találtam logikátlanságokat, képtelenségeket, meg nem magyarázott vagy éppen túlmagyarázott dolgokat, eseményeket a könyvben. A könyvet az én szememben a krullok legendája és az éjangyalok történetének teljessé válása mentette meg.
Ha nem akart volna ennyi mindent elmondani az író, ha nem esett volna túlzásokba és végig Kylar, esetleg Logan maradt volna a főszerepben és nem csúsznak ki a kezéből a szálak, akkor nagyon szerettem volna a könyvet, a sorozatot. De így elvesztettem az érdeklődésem és nem nyűgözött le a cselekmény. A befejezés pedig határozottan furcsára sikerült.
Leginkább a csalódottság beszél belőlem, mert másra számítottam. Ettől függetlenül sem bántam meg az olvasást.
Bővebben a bloglinknél.

14 hozzászólás
>!
elge76 P
Brent Weeks: Túl az árnyakon

Véget ért hát a nagy utazás.
A trilógia utolsó részében Weeks szerencsére nem fogta vissza magát, így hát ebben a részben megkaptunk mindent, mi szem-szájnak ingere.
Mágiát, csatákat, árulást, csodát, halált, életet és a keserű szerelmet egyaránt. Mindezt ezerrel… százezerrel felpörgetve.
A trilógia lezáró részében annyi információt kapunk, ami szemrebbenés nélkül túlszárnyalja az első 2 könyvet együtt. Hihetetlen amit Weeks művel, elképesztő, hogy hogyan képes valaki ennyi mindent fejben tartani.
Mindezt megfejelve azzal, hogy amikor a történet úgy kívánja, akár egyszerre 6 (!!!) szálon is fut a sztori. Olyan csavarokkal, hogy a történet egész egyszerűen öngerjesztővé válik és csak robog, robog egyre gyorsabban a végkifejlet irányába. Amikor pedig eljutunk ehhez a ponthoz, akkor kapunk egy olyan epikus lezárást, hogy az utolsó 10 oldalt folyamatosan könnybe lábadt szemmel olvastam végig.
Zseniális.
A könyv egyik ajánlóját idézve:
„Tégy magadnak egy szívességet és vedd meg mindhárom kötetet egyszerre. Ne kövesd el azt a hibát, hogy csak egyet rendelsz meg, hogy kiderüljön, tetszik-e a sorozat.”
Ha tehetném 10 csillagot adnék rá.

Az mellett viszont ismételten nem tudok elmenni szó nélkül, ahogy az előző 2 könyvnél is, ez a rész is hemzseg a helyesírási hibáktól, az elírásoktól, a betű kihagyásoktól, a +1 mondatvégi pontoktól, az oda nem illő szavaktól, a szó ismétlésektől, és egy darab feleslegesen leütött entertől, ami középen szakítja ketté a mondatot.
A hibák számolását 30 darab környékén hagytam abba. Ejnye-bejnye @Könyvmolyképző
):

>!
RVivi
Brent Weeks: Túl az árnyakon

Lassan haladtam vele, mert nem akartam, hogy vége legyen. Még a vége után is Vi és Elene közül Vi a szimpibb. Elene nagyon idegesítő tud lenni, de a végére már fejlődött valamennyit. De azt sajnáltam, hogy jóval kevesebbszer volt bene Kylar, mint az előző részekben. Logan már az előző részbe se nagyon tetszett, de itt már majdnem ott tartottam, hogy utálom. Azután, amit csinált, ha lenne több rész és normálisabb lenne se tudnám már megszeretni.
A történet lassabb volt és kevesebb dolog is történt, mint az előző részekben. Ennek ellenére ugyanúgy megszerettem ezt is. Mindhárom borító gyönyörű, igazából amiatt is figyeltem fel a könyvekre.
Hiába téglanagyságúak a könyvek, ha végig nem is, de még biztosan bele-bele fogok olvasgatni a trilógiába.

>!
Irasalgor
Brent Weeks: Túl az árnyakon

Próféciák, elveszettnek hitt varázstárgyak, epikus, szinte minden országra kiterjedő végső ütközet, istenek, szentimentalizmus, történelemidézés, egyszóval minden megtalálható a záró részben, amellyel egy fantasy trilógia utolsó darabja kerek egészet alkothat. Noha Weeks ebben a regényben talán túlságosan is látványosan kotyvasztotta össze a művét más alkotásokból – sőt még a saját történelmünkből is! – de ezt megbocsátjuk neki. Ugyanis egységesítette a szereplőket, melynek következtében nem kacsingatunk ki temérdek mellékszálra, valamint végre megtalálta írói hangját, és tökéletesen olvasztotta össze az első két rész írói tematikáját, nem beszélve, hogy kidomborította a regény erkölcsi vonalát is. Aki eddig szerette az Éjangyalt, ezt is szeretni fogja, akinek pedig baja volt a sokszor szappanoperába áthajló szerelmi háromszögekkel, vagy éppen nem tudta kiheverni a mindenfelől ismerősnek tűnő elemeket, azoknak az érzelemmel túlcsorduló záró kockák sem fognak tetszeni. De egyszer mindenképpen érdemes elolvasni a trilógiát minden fantasy rajongónak.

Értékelés: 9/10
(Később blogban)

>!
Ananiila
Brent Weeks: Túl az árnyakon

Nem bírtam ráhangolódni. Annyira kesze-kusza volt a történet, hogy a végére sem állt össze nekem. Mondjuk valószínű, hogy egyszerűen csak annyira untam, hogy alig vártam a végét, és a figyelmem lankadt.
Nagyon ínséges időknek kell bekövetkeznie, hogy elolvassam a nulladik történetet ezek után.
Összességében ez nem az én sorozatom, számomra csak közepes minőségű, rengeteg innen-onnan lopott ötlettel. A romantikus szál alaposan megfeküdte a gyomromat, ennyi szüzet egy rakáson és ennyi nyavalygást én nem várnék egy férfi írótól.
Pedig az első rész még ígéretes volt, de ha egyszer nincs ötlet akkor kár erőlködni.

5 hozzászólás
>!
Fummie
Brent Weeks: Túl az árnyakon

Az elején nagyon nehezen rázódtam bele, mert régen olvastam az előző részt, azt sem tudtam, ki kicsoda, nemhogy még arra is emlékezzek, mi történt. Nagyon lassan haladtam vele, el sem akartam olvasni, közben meg elolvastam legalább öt másik könyvet. Valahol a felénél sikerült elkapni a hangulatot, és onnantól csak úgy száguldottam vele. Ha egyszer sok időm lesz, elolvasom egyben a három részt.
Egyébként hozta a szintet, ahogy az előző kötetekben is, kedvenc szereplőm még mindig Durzo, a leírás és a humor is nagyon jó, a lezárás meg nagyon tetszett.

>!
Tüncsimüncsi
Brent Weeks: Túl az árnyakon

És.. a trilógia méltó befejezésén is túl vagyok.
Jó pár meglepetés ért ebben a részben. Leginkább Kylar és Durzo párosa.
Kylar- Elen párossal viszont nem voltam kibékülve. K. mellé nem ilyen nő kell.
Dorian karaktere sokat fejlődött az előző rész óta.
Sokat megtudtam, hogy ki – mit és milyen formában képes a hatalomért feláldozni, ami befolyásolta a csata kimenetelét.
A történt a hirtelen váltásokkal nem volt teljesen összhangban, de a végére összeállt és egy izgalmas eseményekben bővelkedő regényt kaptam.


Népszerű idézetek

>!
Lex

Azért küzdj, hogy győzz, Kylar Stern, ne azért, hogy ne veszíts.

51. oldal

>!
Lex

-… és Vi Sovari, a szexi és intelligens – már annyit hallottam önről.
– Egyél szart – szólt közbe Vi.
Az asztal körül ülők felhördültek, Ariel Nővér pedig a tenyerébe temette az arcát.
– Kétségtelenül minden igaz, amit hallottam – így Solon.

607. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Solon Tofusin · Viridiana Sovari
1 hozzászólás
>!
SteamGirl

– Mi lesz most? – kérdezte.
– Még egy küldetés, aztán, hát… könyvet írok.
Kylar felvonta a szemöldökét.
– Mellre ne szívja Ogresegéd, de miről írna könyvet?
– Tudod, hogy mindig szerettem a szavakat. Írok egy könyvet a szavakról.
– Az a benyomásom, hogy a legtöbb könyv azokról szól.
– Nem szavakból álló könyvet. Olyan könyvet fogok írni, amely a nyelvünk minden szavát megmagyarázza. Szótárnak neveztem.
– Jaeri nyelven írod?
– Igen.
– Jaeri szavakat fogsz megmagyarázni?
– Pontosan.
– Tehát már tudni kell jaeriül ahhoz, hogy elolvassák?
– A te szádból hülyeségnek hangzik. – mondta Logan a homlokát ráncolva.

Kapcsolódó szócikkek: Kylar Stern · Logan Gyre
>!
Könyvmoly66

– Várj csak, azt mondod, hogy bármilyen arcot választhattál volna? És te azt a rusnya Durzo Blint-fizimiskát választottad?
– Az az igazi arcom – felelte Durzo sértődötten.
Kylarnek az arcába szökött a vér.
– Jaj, istenkém, sajnálom. Mármint, hogy ilyet mondtam, nem azt, hogy az arcod…
– Beszoptad – mondta Durzo.
Kylar csücsörített.
– Szemét.

428. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Durzo Blint · Kylar Stern
>!
Lex

-… Kelsz fel három másodpercen belül, ezzel a keksszel foglak ledöfni. – Kylar nagy nehezen kinyitotta a szemét, és a hang lassítás nélkül folytatta: – Egy, kettő, három. – Kylar szeme felpattant, és olyan erővel kapta el a levegőben repülő kekszet, hogy az morzsáira robbant.
– A francba – mondta, miközben kifésülte a hajából a darabkákat. – Ezt miért csináltad?
Durzo szája fülig ért.
– Vicces – felelte.

426. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Durzo Blint · Kylar Stern
>!
Könyvmoly66

„Miért kell mindig így megnehezíteni a dolgodat? Használj engem. Én steril vagyok.”
– Azt mondod, nem szaporodnak a kis ka'karik odakint?
Csend volt, aztán a ka'kari így szólt, minden meghatottság nélkül:
„És én még azt hittem, Durzónak nincs humorérzéke.”

214. oldal, 29. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: fekete ka'kari · Kylar Stern
>!
Cheril

– … Az újonnan felfedezett önbizalmad lenyűgözően szuicid.
Kylar hallgatott. Majd így szólt:
– Engem nem lehet megállítani.

545. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Durzo Blint · Kylar Stern
>!
Allanon

Az az eskü, amit csak akkor tartanak be, ha kényelmes, egyáltalán nem eskü.

>!
Szirmocska

– Néha könnyű szeretni, de a szeretetet elfogadni nehéz.

423. oldal

>!
bobo1019

Aki megtagadja a létezése lényegét, az elsüllyeszti a saját boldogságát.

396. oldal


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Alwyn Hamilton: A szultán foglya
Anthony Ryan: Az ébredő tűz
Kameron Hurley: A Tükörbirodalom
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Arwen Elys Dayton: Seeker
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Sara Raasch: Hó mint hamu
Erika Johansen: Tear végzete