The ​Blood Mirror (Lightbringer 4.) 9 csillagozás

Brent Weeks: The Blood Mirror

Stripped of both magical and political power, the people he once ruled told he's dead, and now imprisoned in his own magical dungeon, former Emperor Gavin Guile has no prospect of escape. But the world faces a calamity greater than the Seven Satrapies has ever seen… and only he can save it.

As the armies of the White King defeat the Chromeria and old gods are born anew, the fate of worlds will come down to one question: Who is the Lightbringer?

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Orbit, London, 2017
650 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780356504636
>!
Orbit, London, 2016
702 oldal · ASIN: B01FG1HHDU
>!
Orbit, London, 2016
682 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780356504612

1 további kiadás


Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Noro>!
Brent Weeks: The Blood Mirror

Brent Weeks bemutatja, hogyan kell hazavágni egy jobb sorsra érdemes fantasy sorozatot. A Fényhozó-ciklus páros sorszámú köteteiről általában annyit lehet elmondani, hogy folytatják a páratlan részeket, de a negyediknek sikerült még ennél is alább adnia. Ezen a 650 oldalon ugyanis semmi sem történik. Minden főszereplő helyben jár, nyűglődik, tépelődik, vacillál, várakozik, vagy csak simán húzza az időt, hogy meglegyen a karakterszám, és végre eljussunk a befejező regényhez. A Vértükör nagyjából egyetlen dologgal járult hozzá érdemben a sorozathoz: kiderült, hogy mit jelentett az első rész címe! (Taps) Itt ütött vissza, hogy a szerző az előző kötetben megpróbált behozni egy rakás fölösleges, extra elemet az addig még meglehetősen jól működő világba: ugyanis szemlátomást fogalma sincs róla, hogy mihez kezdjen velük. Kár érte, kiváló ügynök volt.

3 hozzászólás
Kaosmagier>!
Brent Weeks: The Blood Mirror

Kicsit ez a könyv olyan volt, mint a trilógiák második kötete, sok minden történik benne, de igazából nem történik benne semmi kimondottan érdekes: Egyrészt hiányzik belőle az önálló történetszál, amit végigvisz az elejétől a végső tetőpontig, katarzisig. Itt nem volt ilyen: az összes történetszál az előző könyvek történetét folytatják, és habár sok minden történik a könyvben, egyik sem olyan kiemelkedő, hogy külön említésre méltónak tekintsem ennek a kötetnek a vonzatában, egyiknek sincs olyan igazi tetőpontja, és a befejezésük is olyasmi, hogy „to be continued”, de csak a következő könyvben…
Egyszóval nagyon várom már a következő részt, mert ez a könyv csak felcsigázott, de nem igazán elégítette ki a történet iránti elvárásaimat :D

Amit még érdemes megemlíteni ebben a kötetben az a világépítés, ugyanis itt nagyon sok új dolgot ismerünk meg, nagyon sok titokra és világ mechanikára fény derül. spoilerAmi nagyon tetszett, hogy a legtöbb téma már fel-felmerült az eddigi könyvekben, de a homályos utalások mellett sokszor dezinformációt is kaptunk (nem szabad minden szereplőnek hinni még a könyvben sem, még az se biztos, hogy az író mindig a leghozzáértőbbet kérdezte vagy, hogy mindig mindenki őszinte), így most már minden információ mellé egy egészséges adag kételkedés is párosul.
Ami kicsit aggaszt az az istenek bevonása, ezzel nagyon el lehet rontani az ilyen típusú világokat, de azért ez a könyv még az isteni hatalom mellett is megtartotta az emberközpontú hatalmi harcokat, szóval optimista vagyok.

Ami még nagyon tetszett az a karakterek voltak: Sok-sok karakternek ebben a kötetben megismerhettük egy-egy eddig ismeretlen (jó vagy rossz) oldalát. Sok esetben azzal hogy kiderült, hogy ki mit miért csinált, teljesen más fénybe került az adott személy megítélése.

Összesítve nagyon fordulatos, izgalmas a történet, minden oldalát élvezet volt olvasni, de egyszer csak váratlanul a végére értem és nem értettem: hogyhogy máris vége? és hol a folytatás?

1 hozzászólás
Ayamenohana >!
Brent Weeks: The Blood Mirror

Ez a kötet nem igazán vitte előrébb a történéseket. Fény derült ugyan egy-két titokra, de Kip fejezetein kívül a többi nagyjából semmiről sem szólt. És ahogy az lenni szokott, némi mozgás és előrehaladás csak az utolsó fejezetekben történt – legalábbis, ami Teia vagy Gavin fejezeteit illeti. Remélem, a következő kötet pörgősebb lesz.

obietero>!
Brent Weeks: The Blood Mirror

Alapvetően szeretem a fordulatos történeteket, a nem várt csavarokat, de egy negyedik kötetnél már nem igazán vágyok arra, hogy a világépítésbe új, mindent felforgató elemeket szőjünk bele a semmiből. Ráadásul úgy, hogy a korábbi 3x7-800 oldalban nem sok jel utalt rájuk. Ez nálam egy olcsó írói húzás a kifáradt történet életben tartására. spoiler
Továbbá azt sem értékelem, mikor nevezett 4. könyvben derül ki, hogy az egész első kamu volt… Kicsit mintha hülyének néznének, és nem feldob, hogy micsoda hihetetlen megvilágosodás, hogy az egész nem is úgy volt, hanem… hanem dühös leszek, hogy miért nem lehet normálisan elmesélni egy történetet?! Valószínűleg azért ez a reakció, mert túl hosszú köteteken kellett magam ehhez átküzdeni, ami mint kiderült, hiába… hiszen nem is úgy volt… Nem kétkedve fogok innentől olvasni, hanem egyszerűen nem tudom komolyan venni az írót, és utálom az ilyen provokációt.
Sajnos ebben a maratoni hosszúságú történetben kezdenek kifulladni a szálak, kellene már nagyon a véghajrá.
Kip számomra tök random módon, ismeretlen motivációtól vezérelve tekereg a nagyvilágban és szabadságharcososat játszik a játszópajtásaival, de az egésznek nem igazán érződik a tétje, mintha amúgy semmi nem múlna rajta, nincs súlya a történetszálának.
Karrisban nulla a lendület és a hatalom, hiába próbál az író ennek az ellenkezőjéről meggyőzni.
Teia sokkal inkább csak az árral sodródik, mint eddig valaha, semmi jelentősége, csak hogy betekintést adjon oda, ahol épp van.
Gavin szegény parkolópályára került. Bár elvileg nagy megvilágosodások és hűhák szála az övé, de lásd 2. bekezdés.
Liv… volt benne Liv? Pedig milyen fontos lenne a szemszöge.
Andross Guile az egyetlen mozgatórugó, de mintha ő is rozsdásodna…

Igazából alig volt értékelhető cselekmény ebben a 600+ oldalban, vagy csak átaludtam? Persze a végén megint előre van vetítve a nagy hű meg ha, hogy alig várjuk a következő ugyanilyen lagymatag kötetet. Vagy az már a záró lesz? Hát ideje lenne, zárjuk le ezt a túlnyújtott rétestésztát.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Noro>!

Any idea that starts with the words ‘one last time’ is a bad idea.

Chapter 19

Noro>!

Once a man is convinced to believe the impossible, it’s impossible to make him disbelieve it.

Chapter 64

Noro>!

“Sometimes the quickest way to make friends is to make the right enemies.”

Chapter 66

Noro>!

“I figure a good friend gets one free chance to tell you you’re being an asshole in your life. And if he’s right, he gets one more.”

Chapter 74

Noro>!

“First thing we need to do,” Kip said, “is divide the loot.”
“Loot? The flour?” Big Leo asked.
“When you’re hungry in the forest and someone gives you gold to snack on, I want you to think about that tone,” Tisis said.

Chapter 37

Noro>!

Time is the only prison from which prison frees us.

Chapter 10

Noro>!

“Greetings,” Kip said. “We’ve come to fight.”
That came out wrong.
“Not to fight you, obviously,” he added. “I mean, we hope not? You wouldn’t happen to be fighting for the White King, are you? That would be awkward.”

Chapter 23

Noro>!

With soldiers, if you spoke bureaucratese, they’d assume you’d been assigned to do it. All the bullshit orders come dressed in jargon. If you just said what you wanted, they knew it was your own idea.

Chapter 12

keiivile>!

The most important part of seeking victory is defining it first.

437. oldal


A sorozat következő kötete

Lightbringer sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: A Storm of Swords
Brian McClellan: The Crimson Campaign
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames
Leigh Bardugo: Crooked Kingdom
Holly Black: The Wicked King
Brian Staveley: The Last Mortal Bond
Marie Rutkoski: The Winner's Crime
Soman Chainani: The School for Good and Evil
Andrzej Sapkowski: Baptism of Fire