Nagyon sajnálom, de nem sikerült megbarátkoznom a történettel. Se a világgal, se a szereplőkkel, se a mágiával (bár az utóbbival minden bizonnyal egyedül vagyok). Megértem mit szeretnek benne az olvasók (őszintén), de sajnos én magam nem tudok csatlakozni ehhez a táborhoz.
Nem tagadom, az írónak remek ötletei vannak, a történet minden elemére nézve. De… valahogy az elképzeléseinek kivitelezése (számomra!) nem igazán akar sikerülni. A szereplőket igyekszik rétegezni, próbál értető célt, motivációt adni nekik. A világot és a mágiát összehangolja, némi racionalitással valós alapot adva nekik. És mégis, az egész borzasztóan üresnek érződik, mintha mindenütt csak a felszínt kapargatná csak. (Ez persze nagy ugrást jelenthet a továbbiakban.) Emiatt pedig, és talán ez a legrosszabb az egészben, nem éreztem semmit a könyv olvasása közben. Ha leteszem a felénél, és soha se fejezem be, az se érint meg túlzottan – ez pedig a legnagyobb baj, ennél még az is jobb, ha gyűlölöm a karaktereket, vagy az egész könyvet. Akkor legalább érzek valamit.
Itt még a „csavarok” (?) se működtek számomra. Leleplezzük a könyv elején, hogy spoiler, de csak 200 oldallal később tudjuk meg, hogy ez miért is fontos, vagy mitől kellene működnie. Plusz ekkor még nem ismerjük a karaktereket, miért kellene ennek csavarnak lennie? Én azt hittem, csak egy tényt közölt, és kész, aztán olvastam tovább. De ezt minden alkalommal. :/
Továbbá gondom volt a cselekmény időzítésével. Nem tudom hogyan vitte véghez az író, de egyszerre túlzottan gyors a cselekmény, mégis túl van írva. Nem sokszor találkoztam még ezzel a képességgel, az biztos. A karakterekről elmondja, hogy ilyenek meg olyanok, de soha nem engedi megismerni őket. Egymást is kb. 2 hete ismerik csak, a cselekményre annyi idejük van reagálni (pl. most a köztük kialakuló kapcsolatokat el kéne hinnem?) mint nekünk. Nincs természetes fejlődés – bele van rágva a szánkba mit gondolnak / éreznek (érdekes, E/3-ban íródott a történet, de random bevillan pár E/1 rész, jelöletlenül, mintha senki se szerkesztette volna a szöveget). Van mögöttük logika, mert ahogy mondtam, az ötletek fenomenálisak, csak a kivitelezés nem tetszik túlzottan. :/ Amikor meg hülyeséget csinálnak hülyeség hátán, és az író próbál oda is logikát betuszkolni, hogy döcögjön tovább a cselekmény… Pl. spoiler
De ezek mellett voltak helyek, ahol nagyon élveztem a történetet! Pl. amikor még azt hittem, hogy Kip és Gavin valamiféle kapcsolatot épít majd ki. De ebből kb. nem lett semmi, csak el kéne hinnünk, hogy kialakult valami kötelék, és pont. Logikusan tudjuk, hogy ki kellene, de a cselekmény semmivel nem támasztja ezt alá. 2 hete ismerik egymást! De ez minden másra is igaz, karakterekre, cselekményre. :/ Talán jobb lett volna lassítani kicsit, megismerni egymást, hogy kibontakozhasson a szereplők kapcsolata, és a cselekmény… természetesen.
Az írásmód szintén nem lett kedvenc. Sok helyen működött, mikor ez a könnyed, néhol humoros, majdnem kedves hangnem kedvezett a karaktereknek – máskor meg bizarrá tette az egészet, mintha egy kedves nagymama jobbra-balra repkedő testrészekről kezdene mosolyogva hablatyolni.
Nem tudom. Nem volt rossz egyáltalán, az ötletek, a karakterek, az alap jó. De a kivitelezés miatt nem is tetszett igazán. Megértem, hogy mit szeretnek benne, tényleg (!). Lehet, hogy adok a második kötetnek egy esélyt (mert úgy hallottam, hogy sokat fejlődik), de egyelőre pihentetem egy picit az élményt.