Az ​árnyékvilág peremén (Éjangyal-trilógia 2.) 309 csillagozás

Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kylar leszámolt orgyilkos életével.
Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?

„Kylar ismerte az utcák zenéjét. A hús nyelvét beszélte, amelyet a megfélemlítés húrjain játszottak, félelmet énekelve a férfiak szívébe. Ismerte és szerette ezt a zenét. …vezérmotívuma, akármikor játszotta, a szenvedés volt, mert a fájdalmat mindenki megérti. Brutális volt – de em árnyalatok nélküli.”

„Brent Weeks megmutatta, hogy az első könyve nem csak mázli volt, a srác tényleg ilyen jó!”
– Un: Bound (Blogger)

Eredeti megjelenés éve: 2008

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
648 oldal · ISBN: 9789633732878 · Fordította: Gazdag Tímea
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
648 oldal · ISBN: 9789633732885 · Fordította: Gazdag Tímea
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
646 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632453811 · Fordította: Gazdag Tímea

3 további kiadás


Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Durzo Blint · Kylar Stern · Viridiana Sovari · Logan Gyre · Dorian · Elene · Uly · Garoth Ursuul (Istenkirály) · Ariel Wyant Sa'fastae · Feir · Gwinvere Kirena (Mama K) · Jarl · Kaldrosa Wyn


Kedvencelte 71

Most olvassa 12

Várólistára tette 137

Kívánságlistára tette 108

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

aurorakönyvmoly P>!
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Az elején bevallom kicsit lassan haladtam vele, viszont hamar belerázódtam ismét és egészen beszippantott a könyv. A történet bár lassan indul, a könyv végére felgyorsulnak az események és csak úgy faltam az utolsó oldalakat. Ahogy az első részben is, most is egyszerre több szálon fut a történet és megannyi szereplőt használ ehhez az író. Az olvasónak figyelnie kell, de az első részben már megismert karakterek még inkább kiforrnak, mint az első kötetben és az újak is megannyi titkot és izgalmat hoznak magukkal. Viszont adott egyfajta kuszaságot is, míg össze nem álltak a szálak újra.
Az író új elemeket és új helyszíneket hoz, ezzel jól tágítja a teret és a térképmániás énem megmelengette az első oldalakra rajzolt érkép.

A könyv elején Kylar próbál egyszerű életet élni, ugyanakkor pontosan tudja, hogy ez nem fog neki sikerülni. A próbálkozását őszintén értékeltem, de.. és itt jön a képbe egy máik szereplő. Elene karakterét nem tudtam szeretni… leginkább egy szóval tudnék a karakteréhez kapcsolódni: irritáló. Persze kell minden vaskos fantasy-ba valaki, aki nem szimpatikus, na de arra az első rész után nem számítottam, hogy ennyire ellenszenves lesz a karaktere. Amennyire az első könyvben sajnáltam és megértettem őt, ebben a kötetben annyira éreztem iránta ellenszenvet. Ahogy Kylar-el sokszor viselkedik, ahogy szinte kényszeríti őt… egyszerűen azt éreztem, hogy a könyv elején túl sok volt ebből a párosból és bár néha a csipkelődésük aranyos volt, Uly az egyetlen, aki számomra ezeket a részeket megmentette. Persze, értem. Jót akar Kylar-nak, de azt éreztem végig, hogy végtelenül önző is a viselkedése. Uly viszont egy eszes, végtelenül szerethető kislány, tele titokkal.
Jarl: spoiler
Mama K ugyan azt a szintet hozta, mint az első kötetben és pont ezért spoiler
Ariel Nővér életére és feladatára, útjára és jövőjére nagyon kíváncsi vagyok.
Logan szálát nagyon jól csavarja az író, a Lyuk sötét és félelmetes hely off. Ő egyértelműen az egyik olyan karakter, akire nagyon kíváncsi leszek a befejező kötetben. A börtönben töltött részek rettentő szemléletesek off és tetszett, hogy az író a szereplőket, így Logant sem kímélte.
Vi karakterét szerintem lehetetlen volt a könyv végére nem megszeretni, a karaktere határozottan érdekes és remélem még tovább csavarja azt az író. Imádom az olyan női karaktereket, akik ennyire karakán, megmondó személyiségek és közben végtelenül összetettek is az első ránézésre „egyszerűségük” mellé.
Dorian karaktere már az első könyvben is a furcsasága miatt lett kedvencem, ez kitartott ebben a könyvben is, sőt, viszont Solon karaktere mellette nagyon szép ívben alakult és fejlődött tovább.

A könyv végén a csattanónál konkrétan tátva maradt a szám… a könyv elején nem gondoltam, hogy ekkorát tud csavarni még az író. Ahogy a karakterek esetében ismét kiemelném, hogy kifejezetten tetszik: egyik karakterét sem kíméli és még izgalmasabbá és életszerűbbé teszi őket ezzel.

Bibi_️3>!
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Egyszerre volt fantasztikus és undorító!!!! *-*
Nekem egészen fura, hogy : HOGY AZ ISTENBE lehet ennyi oldalon keresztül folyamatosan fenntartani az izgalmat és…. te jó ég!!!! :)
Nem azért volt ilyen sok idő, mert nem volt jó, hanem mert 1:. költöztünk 2: valamikor meg kellett emésztenem a sok történést. Olyan érzés a könyvet olvasni, mint amikor valaki bokszol és a pofon csak jön és jön, minden oldalról. :)
Az író nekem új kedvenc lett és alig várom, hogy elkezdjem a folytatást. Fogalmam nem volt, hogy ebből még ennyi mindent ki lehet hozni és DE és DE és DE!!!
Első találkozásom a darkfantasy-val, de tutira nem az utolsó :)

1 hozzászólás
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Éjangyal-trilógia 2

Ez a rész is remek volt, nagyon tetszett.
Ebben Kylar szakítani akar a tevékenységével és normális életet akar élni Elena kedvéért, ezért elhagyják a várost.
Aztán utolérte a valóság és le kellett mondania a normális életről és a szerelméről, hogy újra az igazságosztó szerepét folytassa.
Sok borzalom volt ebben a részben, sok izgalommal, kalanddal és csatákkal.

Navi P>!
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

A könyv eleje nagyon nehezen csúszott. Alig haladtam vele. Ilyet még soha nem csináltam, de be kellett osztanom, hogy naponta mi az a kötelező mennyiség, amivel még idén végzek a könyvvel. Aztán szerencsére valahol Jarl környékén beszippantott a történet és onnan nem volt megállás. Csak addig kellett valahogy eljutni. Tetszik, ahogy Kylar fejlődik és megismeri saját magát, Vi karaktere is jó volt, sajnáltam szegényt. A Lyuk és lakói és az ő sorsuk … nagyon érdekes volt. A végén Lilly megjelenése … hát, szép búcsú volt tőle. Ha végső búcsú volt ez. A Szalagrend gyönyörű gesztus volt és így utólag nagyszerű politikai húzás, bár szerintem Logannek ez meg sem fordult a fejében.
A végére eljutottam oda, hogy kifejezetten kíváncsi vagyok a harmadik kötetre :)

Niitaa P>!
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Brent Weeks mágiát bocsátott rám, ami kötelez, hogy a harmadik részt azonnal a kezem közé vegyem.
Hát ennyi nyitott kérdést! Meg ennyi fordulatot! Fel sem bírta dolgozni az agyam sokszor, le kellett tennem a könyvet, magamban mégegyszer átrágni a dolgokat, lenyugodni és folytatni, falni a sorokat!
Kylar karaktere eddig is kedvenc volt, úgy az eddig olvasott könyveim szereplői közül. Teljesen levett a lábamról. Imádom az észjárását, a stílusát, a lelki világát, a bonyolultságát, mindenét.
Elene-t én eddig sem bírtam igazából, ebben a részben még kevésbé, nagyon szurkoltam Vi-nek, és boldog vagyok, hogyha ármánnyal is, de lett itten valami… Alig várom már, hogy megtudhassam, mégis micsoda…
Weeks egy olyan csodálatos világot tár elénk, hogy néha az olvasó követni sem tudja. Nem bonyolódik felesleges magyarázatokba, nincs felesleges ismétlés. Néha ez hátrány is volt, ami számukra természetes azt én nem tudtam hova tenni. Pl: Nővérek vagy ferali. De ahogy olvastam tovább teljesen világossá vált minden. A legapróbb részletekig felépíti az eseményeket s ösztönzi az olvasó agyát, hogy képekben vetítse ki a történetet a szeme elé. Mintha ott lennék én is érzést vált ki minden egyes sora.
Teljesen egyedi, hasonlóval sem találkoztam. Újfajta megközelítést ad a mágiának is. Elborzasztja a gyilkolás az olvasót, ugyanakkor néhol elégtételt, majdnem örömöt érez, egy egy karakter halálakor. spoiler
Imádtam ás imádtam, és ide a harmadik részt azonnal!

ViveEe P>!
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Már az első rész sem ragadott magával, de határozottan láttam benne fantáziát.
Bár régen olvastam, és nehezen vettem fel a ki kicsoda fonalát, de ettől függetlenül ez a könyv rettenetesen hosszú volt, és pont ennyire unalmas is.
Kylar teljesen kedvelhető, szerintem Vi is, de egyébként nem nagyon érdekelt mi lesz velük, vagy alapjában bármelyik karakterrel. Szimplán azért szurkoltam nekik, mert ők a jók.
A borzalom volt nagyobb arányban, mint az izgalom. A lyuk összes jelenete hátborzongató volt, ezeket éreztem a leghatásosabbnak.
Elene-t nagyon nem csíptem itt, és idegesített is, hogy mennyi oldal elment ezzel a szerencsétlenkedő szerelemmel.
Sajnos egy idézettel lelőttem magamnak a végső csattanót, de se így, se úgy nem hatott meg a dolog.
Szomorú vagyok, mert egy jó barátom kedvenc sorozata, és nekem arra sincs ingerenciám, hogy befejezzem a történetet, nem hogy valaha újraolvassam.

Leonidas>!
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Lehetett volna ez a sorozat egy kiemelkedően jó fantasy, sajnos azt kell mondjam, nem lett.
A világ nem rossz, de inkább csak a középmezőny környékére helyezném. Pár ötlet, mintha ismerős lett volna más regényekből. A világot nem igazán mutatja be az író, inkább csak a konfliktusban érintett két államot ismerjük meg, a többi országról csak pár apróságot ismertet az olvasóval.Többször megemlít dolgokat, de magyarázatot nem kapunk. Ez néha zavaró volt.
A mágia sem rossz. Weeks nem bonyolódik részletes magyarázatokba, csak annyit árul el a mágia működéséről, amit elégségesnek tart a megértéséhez. Amúgy sincs szükségem részletes magyarázatokra, csak azt várom el, hogy a mágia legyen érdekes, látványos és minél többet szerepeljen a történetben. Ne csak emlegessék, mint valami misztikus dolgot, ami ugyan létezik, de csak elvétve lehet vele találkozni.
Az író szeret az érzelmekre hatni. Ez többnyire jól is működik, kivéve a szerelmi szálat. Olyan érzésem volt, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy fiataloknak vagy felnőtteknek szeretne írni. Egyrészt a történt rendkívül véres, néha már gyomorforgató hatású. Hataloméhes szörnyetegek, profi bérgyilkosok gyilkolják halomra az embereket. Többször rémálomba illő helyeken játszódik, ahol semmit sem ér az ember élete. Másrészt rettenetesen idegesítő Kylar és Elene szerelmi szála. Rózsaszín ábrándokat kergető, szűz fiatalok fárasztó baromságai. Komolyan nem értettem, mit is szeretett volna kihozni belőle. Néha teljesen elvette a kedvem az olvasástól, egyszerűen nem lehet mindenkinek megfelelni, ez így nem működik.
Kylar karakterével se vagyok túlzottan elégedett. Egy orgyilkos, aki gyerekkora óta folyamatosan embereket gyilkol, az valószínűleg idővel lelkileg megkeményedik és részben érzéketlenné válik. Ezzel szemben Kylar állandóan nyafog akár egy 10 éves, egyáltalán nem tűnik profi orgyilkosnak.
Maga a történet többnyire izgalmas, a hibákat leszámítva, könnyedén emészthető olvasmány. A csaták látványosak, kellőképpen izgalmasak.
Nem rossz regény. Egy picit csalódott vagyok, de mindent összegezve, érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
Removed>!
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Nagyon elmaradtam ezzel a könyvvel, mentségemül csak a méretét tudom felhozni, nem éppen táskabarát (aztán mivel a vonatozást saját részről beszüntettük, igazából nem haladtam más könyvvel sem). Szóval nem akarom elvenni senki kedvét, nincs (olyan nagyon) nagy baj sem a könyvvel, sem a sorozattal, csak most valahogy időhiányosan alakul az életem…

Szóval a könyv pokolian vastag, a felét kihagyhatták volna belőle, volt bizony olyan, hogy átlapoztam egy-egy oldalt (megyek, kérek valahonnan kukoricát), viszont pozitívumként megemlíteném, hogy amikor már kezdett kiszámíthatóvá válni, kaptunk egy szájtátós meglepetést.

A történet kerekedik, a világról megtudunk újabb infókat, ez eddig rendben is van. A karakterek sokszínűek, néhol irritálóak, de ez még mindig rendben van, nem kell a cukormáz, nem is ígérték sosem. Ami viszont nem tetszett, az az, hogy túl sok volt belőlük, és a lehető legrosszabb időpontokban lett bemutatva egy-egy újabb szereplő. Tudjátok, van az, amikor hasonló esetben a falat kaparod, de mégis vigyorogsz, mert valami mazochista módon nagyon is élvezed az író efféle kínzását. Na, ez nem ez. De az aktuálisan olvasott A marsi például tök jól működik (de erről majd ott), Weeks tanulhatna Weirtől…

Vastag könyv olyan borzalmas fordítással, hogy én már sírtam miatta. Kedves fordító (és szerkesztő), ülj le, egyes. Ne erőltesd kérlek még ezt a munkát pár évig, mert nem megy, hiába éreztem a verítékes munkát a lapok közül, ez biza harmatgyenge. Borzalmas, magyartalan mondatok, sokszor rejtélyes alanyokkal… Csak tátogtam néha, kiről-miről is van szó, volt, hogy felolvastam egy-egy oldalt Embernek és ketten fejtegettük, mi is akart az lenni… Ki is dőlt hátra az erkélyen? Ja!-Denem-Mégis! Aztán eljött az a pillanat, amikor a legszívesebben a kukába dobtam volna a könyvet (csak féltem, nehogy az alattunk lakónál találjuk magunkat a nagy csattanás után…) (És erre az időhiány sem mentség…)

Ezennel átnyújtok három csillagot. Egész jó könyv lehetne, viszont apróságokon elcsúszik az egész… Sok kicsi sokra megy ugyebár…
A történet jó, izgalmas is, a karakterek érdekesek és mindent tudni akarok róluk, szép a végén a cliffhanger, érdekel a folytatás, csak lenne picit igényesebb (pláne amilyen sokat várni kell egy-egy könyvre a Könyvmolyképzőnél)…
Azért olvassátok, hátha Ti könnyebben túlteszitek magatokat rajta…

A_Nagy_Levin P>!
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Kevés és átgondolatlan.
Ez nem jó fantasy. Pontosabban szólva, az igazán jó fantasy nem ez. Az igazán jó fantasyben nincsenek deus ex machinák. Az igazán jó epikus fantasyben nem lesz hitvány csőcselék ezreiből emelkedett erkölcsiségű ember, csak mert valaki ezt kéri számon rajtuk. Az igazán jó fantasyben a karakterek hitelesen, személyiségüknek megfelelően döntenek, nem úgy, ahogy a plotvonat rángatja őket.
Az igazán jó magyar nyelvű fantasyben a beszélő nevek lefordultak (Hu Gibbet pl.), a mondatok nem maradtak nyersfordításban, sem szerkesztési törmelék nem maradt a szövegben.

Shad>!
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Noh lássuk, először is a könyv első felében legszívesebben felképeltem volna Elena-t legalább 50 alkalommal…szereti Kylar-t legalábbis azt aki az ő kis képzeletvilágában létezik. Ott van egy mestergyilkos , aki mindenkinél erősebb, az országodat leigázták, több ezer életét menthetné meg, de neeeem ő csak üldögéljen a gyógyfüvek mellett és, ha valaki szemétkedik csak beszélje le a „rosszról”. Hát komolyan létezik ilyen agyalágyult nő? aztán persze az „utószóban” leesik a lánynak a tantusz… mindegy is:)
A könyv többi része lenyűgöző , komolyan az utolsó 50 oldal felborít Mindent.. amikor Kylar végre rájön, hogy csak nem tud a babérjain ülni, míg a nép és legjobb barátja szenved beindulnak az események. Elején kicsit furcsa volt, hogy az előző részhez képest, itt legalább 5-6 szemszögből kapjuk a történéseket. Viszont annyi fordulat Dorian? Jenine? és így mi lesz Logennel? Durzo? Vi? jesszus a végén csak kapkodtam a fejem:)
Vi-nek viszont örültem, csak valamiért úgy érzem nem lesz jó vége ennek:(
Amin elgondolkodtam az, hogy most hogy a spoiler Egyetlen negatívuma a könyvnek számomra, hogy a könyv majdnem több mint fele nem Kylarról szólt. Persze kellettek ezek is a történethez, szóval talán nem is annyira negatív dolog ez:P
Minden esetre már alig várom, hogy belevessem magam az utolsó részbe. Milyen kár, hogy utána búcsúznom kell az Éjangyaltól…


Népszerű idézetek

_nalla_>!

Csak mert álom, nem jelenti azt, hogy hazugság.

129. oldal

Rika>!

– Van valami, ami miatt tudtam, hogy jössz, Kylar, valami, ami miatt kimagaslóan erős Tálentumod van. Én vagyok az apád.
– MICSODA?
– Áh, csak viccelek – nevetett Garoth Ursuul.

592. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Garoth Ursuul (Istenkirály) · Kylar Stern
Lex>!

Elene levegőért kapott és felült.
– Kylar Thaddeus Stern!
Kylar vihogott.
– Thaddeus? Ez jó. Ismertem egyszer egy Thaddeust.
– Én is. Egy részeges idiióta volt.
– Tényleg? – kérdezte Kylar a szemét forgatva. – Akit én ismertem, az híres volt a hatalmas…
– Kylar! – vágott közbe Elene Uly felé intve.
– A hatalmas mijéről? – kérdezte Uly.
– Most megcsináltad – mondta Elene. – A hatalmas mijéről, Kylar?
– Lábáról. És tudod, mit mondanak, nagy láb… – A fiú buján Elene-re kacsintott.
– Mi? – kérdezte Uly.
– Nagy cipő – felelte Kylar.

67-68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elene · Kylar Stern · Uly
Nita_Könyvgalaxis>!

Mindenki, aki belebolondul valakibe, azt hiszi, érti a szerelmet.

315. oldal

2 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!

– Nehéz utat választottál – felelte a nő.
– Nem utat, csatát. Néha az élet a mi csatamezőnk. Azt kell tennünk, amit meg kell tennünk, nem azt, amit tenni akarunk.

284. oldal

16 hozzászólás
Rika>!

Egy pocok ásott lyukat Durzo sírjának a lábánál. Durzo pipa lett volna, ha a teste körül matató pockokkal kellett volna töltenie az örökkévalóságot.

637. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Durzo Blint · Kylar Stern
SteamGirl>!

Egy farkasból talán lehet véreb, de öleb soha.

18. fejezet

aurorakönyvmoly P>!

– Szóval hidegvérrel meggyilkolnál? – kérdezte a nő.
– Nevezzük előrelátó önvédelemnek.

400. oldal

Rika>!

Ha volt valami, amit a mágusok annál is jobban gyűlöltek, ha nem értenek valamit, az volt, hogy ha nem értenek valamit, amit valaki már megértett, és célzást tett rá.

579. oldal

aurorakönyvmoly P>!

[…] egy férfinak vagy nőnek hatalma lehet élet és halál fölött, de a szeretet fölött nincs hatalma.

524. oldal


A sorozat következő kötete

Éjangyal-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Patrick Rothfuss: A szél neve
Adrian Tchaikovsky: Pókfény
Kristin Cashore: Graceling – A garabonc
Raymond E. Feist: Sethanon alkonya
Christopher Paolini: Örökség
Steven Erikson: Tremorlor kapuja
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem