Az ​árnyékvilág peremén (Éjangyal-trilógia 2.) 230 csillagozás

Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kylar leszámolt orgyilkos életével.
Az Istenkirály hatalomátvétele után a mestere, Durzo, és legjobb barátja, Logan halottak. Kylar új életet kezd: egy új városban, új barátokkal, új hivatással. Új életével új titkok kerülnek napvilágra és régi ismerősök keresik fel Kylart. A sok új rejtély közül csak egy, hogy Logan talán életben van. Kylart fájdalmas választások elé állítják: örökre kilép az árnyak közül, és békében él új családjával, vagy kockára tesz mindent, hogy végrehajtson egy utolsó, nagy megbízatást?

„Kylar ismerte az utcák zenéjét. A hús nyelvét beszélte, amelyet a megfélemlítés húrjain játszottak, félelmet énekelve a férfiak szívébe. Ismerte és szerette ezt a zenét. …vezérmotívuma, akármikor játszotta, a szenvedés volt, mert a fájdalmat mindenki megérti. Brutális volt – de em árnyalatok nélküli.”

„Brent Weeks megmutatta, hogy az első könyve nem csak mázli volt, a srác tényleg ilyen jó!”
– Un: Bound (Blogger)

Eredeti mű: Brent Weeks: Shadow's Edge

Eredeti megjelenés éve: 2008

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
646 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632453811 · Fordította: Gazdag Tíme
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
646 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632453002 · Fordította: Gazdag Tímea
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2011
646 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632453811 · Fordította: Gazdag Tímea

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Durzo Blint · Kylar Stern · Viridiana Sovari · Logan Gyre · Elene · Uly · Garoth Ursuul (Istenkirály) · Ariel Wyant Sa'fastae · Dorian · Feir · Jarl


Kedvencelte 63

Most olvassa 17

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 115


Kiemelt értékelések

>!
Bibi_3
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Egyszerre volt fantasztikus és undorító!!!! *-*
Nekem egészen fura, hogy : HOGY AZ ISTENBE lehet ennyi oldalon keresztül folyamatosan fenntartani az izgalmat és…. te jó ég!!!! :)
Nem azért volt ilyen sok idő, mert nem volt jó, hanem mert 1:. költöztünk 2: valamikor meg kellett emésztenem a sok történést. Olyan érzés a könyvet olvasni, mint amikor valaki bokszol és a pofon csak jön és jön, minden oldalról. :)
Az író nekem új kedvenc lett és alig várom, hogy elkezdjem a folytatást. Fogalmam nem volt, hogy ebből még ennyi mindent ki lehet hozni és DE és DE és DE!!!
Első találkozásom a darkfantasy-val, de tutira nem az utolsó :)

1 hozzászólás
>!
ViveEe P
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Már az első rész sem ragadott magával, de határozottan láttam benne fantáziát.
Bár régen olvastam, és nehezen vettem fel a ki kicsoda fonalát, de ettől függetlenül ez a könyv rettenetesen hosszú volt, és pont ennyire unalmas is.
Kylar teljesen kedvelhető, szerintem Vi is, de egyébként nem nagyon érdekelt mi lesz velük, vagy alapjában bármelyik karakterrel. Szimplán azért szurkoltam nekik, mert ők a jók.
A borzalom volt nagyobb arányban, mint az izgalom. A lyuk összes jelenete hátborzongató volt, ezeket éreztem a leghatásosabbnak.
Elene-t nagyon nem csíptem itt, és idegesített is, hogy mennyi oldal elment ezzel a szerencsétlenkedő szerelemmel.
Sajnos egy idézettel lelőttem magamnak a végső csattanót, de se így, se úgy nem hatott meg a dolog.
Szomorú vagyok, mert egy jó barátom kedvenc sorozata, és nekem arra sincs ingerenciám, hogy befejezzem a történetet, nem hogy valaha újraolvassam.

>!
Niitaa P
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Brent Weeks mágiát bocsátott rám, ami kötelez, hogy a harmadik részt azonnal a kezem közé vegyem.
Hát ennyi nyitott kérdést! Meg ennyi fordulatot! Fel sem bírta dolgozni az agyam sokszor, le kellett tennem a könyvet, magamban mégegyszer átrágni a dolgokat, lenyugodni és folytatni, falni a sorokat!
Kylar karaktere eddig is kedvenc volt, úgy az eddig olvasott könyveim szereplői közül. Teljesen levett a lábamról. Imádom az észjárását, a stílusát, a lelki világát, a bonyolultságát, mindenét.
Elene-t én eddig sem bírtam igazából, ebben a részben még kevésbé, nagyon szurkoltam Vi-nek, és boldog vagyok, hogyha ármánnyal is, de lett itten valami… Alig várom már, hogy megtudhassam, mégis micsoda…
Weeks egy olyan csodálatos világot tár elénk, hogy néha az olvasó követni sem tudja. Nem bonyolódik felesleges magyarázatokba, nincs felesleges ismétlés. Néha ez hátrány is volt, ami számukra természetes azt én nem tudtam hova tenni. Pl: Nővérek vagy ferali. De ahogy olvastam tovább teljesen világossá vált minden. A legapróbb részletekig felépíti az eseményeket s ösztönzi az olvasó agyát, hogy képekben vetítse ki a történetet a szeme elé. Mintha ott lennék én is érzést vált ki minden egyes sora.
Teljesen egyedi, hasonlóval sem találkoztam. Újfajta megközelítést ad a mágiának is. Elborzasztja a gyilkolás az olvasót, ugyanakkor néhol elégtételt, majdnem örömöt érez, egy egy karakter halálakor. spoiler
Imádtam ás imádtam, és ide a harmadik részt azonnal!

>!
Leonidas
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Lehetett volna ez a sorozat egy kiemelkedően jó fantasy, sajnos azt kell mondjam, nem lett.
A világ nem rossz, de inkább csak a középmezőny környékére helyezném. Pár ötlet, mintha ismerős lett volna más regényekből. A világot nem igazán mutatja be az író, inkább csak a konfliktusban érintett két államot ismerjük meg, a többi országról csak pár apróságot ismertet az olvasóval.Többször megemlít dolgokat, de magyarázatot nem kapunk. Ez néha zavaró volt.
A mágia sem rossz. Weeks nem bonyolódik részletes magyarázatokba, csak annyit árul el a mágia működéséről, amit elégségesnek tart a megértéséhez. Amúgy sincs szükségem részletes magyarázatokra, csak azt várom el, hogy a mágia legyen érdekes, látványos és minél többet szerepeljen a történetben. Ne csak emlegessék, mint valami misztikus dolgot, ami ugyan létezik, de csak elvétve lehet vele találkozni.
Az író szeret az érzelmekre hatni. Ez többnyire jól is működik, kivéve a szerelmi szálat. Olyan érzésem volt, mintha nem tudta volna eldönteni, hogy fiataloknak vagy felnőtteknek szeretne írni. Egyrészt a történt rendkívül véres, néha már gyomorforgató hatású. Hataloméhes szörnyetegek, profi bérgyilkosok gyilkolják halomra az embereket. Többször rémálomba illő helyeken játszódik, ahol semmit sem ér az ember élete. Másrészt rettenetesen idegesítő Kylar és Elene szerelmi szála. Rózsaszín ábrándokat kergető, szűz fiatalok fárasztó baromságai. Komolyan nem értettem, mit is szeretett volna kihozni belőle. Néha teljesen elvette a kedvem az olvasástól, egyszerűen nem lehet mindenkinek megfelelni, ez így nem működik.
Kylar karakterével se vagyok túlzottan elégedett. Egy orgyilkos, aki gyerekkora óta folyamatosan embereket gyilkol, az valószínűleg idővel lelkileg megkeményedik és részben érzéketlenné válik. Ezzel szemben Kylar állandóan nyafog akár egy 10 éves, egyáltalán nem tűnik profi orgyilkosnak.
Maga a történet többnyire izgalmas, a hibákat leszámítva, könnyedén emészthető olvasmány. A csaták látványosak, kellőképpen izgalmasak.
Nem rossz regény. Egy picit csalódott vagyok, de mindent összegezve, érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
>!
meacska
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Nagyon elmaradtam ezzel a könyvvel, mentségemül csak a méretét tudom felhozni, nem éppen táskabarát (aztán mivel a vonatozást saját részről beszüntettük, igazából nem haladtam más könyvvel sem). Szóval nem akarom elvenni senki kedvét, nincs (olyan nagyon) nagy baj sem a könyvvel, sem a sorozattal, csak most valahogy időhiányosan alakul az életem…

Szóval a könyv pokolian vastag, a felét kihagyhatták volna belőle, volt bizony olyan, hogy átlapoztam egy-egy oldalt (megyek, kérek valahonnan kukoricát), viszont pozitívumként megemlíteném, hogy amikor már kezdett kiszámíthatóvá válni, kaptunk egy szájtátós meglepetést.

A történet kerekedik, a világról megtudunk újabb infókat, ez eddig rendben is van. A karakterek sokszínűek, néhol irritálóak, de ez még mindig rendben van, nem kell a cukormáz, nem is ígérték sosem. Ami viszont nem tetszett, az az, hogy túl sok volt belőlük, és a lehető legrosszabb időpontokban lett bemutatva egy-egy újabb szereplő. Tudjátok, van az, amikor hasonló esetben a falat kaparod, de mégis vigyorogsz, mert valami mazochista módon nagyon is élvezed az író efféle kínzását. Na, ez nem ez. De az aktuálisan olvasott A marsi például tök jól működik (de erről majd ott), Weeks tanulhatna Weirtől…

Vastag könyv olyan borzalmas fordítással, hogy én már sírtam miatta. Kedves fordító (és szerkesztő), ülj le, egyes. Ne erőltesd kérlek még ezt a munkát pár évig, mert nem megy, hiába éreztem a verítékes munkát a lapok közül, ez biza harmatgyenge. Borzalmas, magyartalan mondatok, sokszor rejtélyes alanyokkal… Csak tátogtam néha, kiről-miről is van szó, volt, hogy felolvastam egy-egy oldalt Embernek és ketten fejtegettük, mi is akart az lenni… Ki is dőlt hátra az erkélyen? Ja!-Denem-Mégis! Aztán eljött az a pillanat, amikor a legszívesebben a kukába dobtam volna a könyvet (csak féltem, nehogy az alattunk lakónál találjuk magunkat a nagy csattanás után…) (És erre az időhiány sem mentség…)

Ezennel átnyújtok három csillagot. Egész jó könyv lehetne, viszont apróságokon elcsúszik az egész… Sok kicsi sokra megy ugyebár…
A történet jó, izgalmas is, a karakterek érdekesek és mindent tudni akarok róluk, szép a végén a cliffhanger, érdekel a folytatás, csak lenne picit igényesebb (pláne amilyen sokat várni kell egy-egy könyvre a Könyvmolyképzőnél)…
Azért olvassátok, hátha Ti könnyebben túlteszitek magatokat rajta…

>!
Shad
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Noh lássuk, először is a könyv első felében legszívesebben felképeltem volna Elena-t legalább 50 alkalommal…szereti Kylar-t legalábbis azt aki az ő kis képzeletvilágában létezik. Ott van egy mestergyilkos , aki mindenkinél erősebb, az országodat leigázták, több ezer életét menthetné meg, de neeeem ő csak üldögéljen a gyógyfüvek mellett és, ha valaki szemétkedik csak beszélje le a „rosszról”. Hát komolyan létezik ilyen agyalágyult nő? aztán persze az „utószóban” leesik a lánynak a tantusz… mindegy is:)
A könyv többi része lenyűgöző , komolyan az utolsó 50 oldal felborít Mindent.. amikor Kylar végre rájön, hogy csak nem tud a babérjain ülni, míg a nép és legjobb barátja szenved beindulnak az események. Elején kicsit furcsa volt, hogy az előző részhez képest, itt legalább 5-6 szemszögből kapjuk a történéseket. Viszont annyi fordulat Dorian? Jenine? és így mi lesz Logennel? Durzo? Vi? jesszus a végén csak kapkodtam a fejem:)
Vi-nek viszont örültem, csak valamiért úgy érzem nem lesz jó vége ennek:(
Amin elgondolkodtam az, hogy most hogy a spoiler Egyetlen negatívuma a könyvnek számomra, hogy a könyv majdnem több mint fele nem Kylarról szólt. Persze kellettek ezek is a történethez, szóval talán nem is annyira negatív dolog ez:P
Minden esetre már alig várom, hogy belevessem magam az utolsó részbe. Milyen kár, hogy utána búcsúznom kell az Éjangyaltól…

>!
borostyan P
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Az író nem kímélte a szereplőket. Hullanak, mint a legyek Chemotox támadás idején.
Kb. a könyv felénél már kissé besokalltam a sok hullától. Azt mondtam magamnak, ha még valaki meghal sikítok. És eljött a pillanat, amikor velőtrázó sikoly ébresztette fel kerületünk minden lakóját….
De utána már tényleg beindulnak a dolgok, valami jó is történik végre, és a vége…. Istenem A VÉGE!!!
Na, az mindent visz. Az utolsó sor után gyorsan összecsaptam a könyvet és néztem magam elé… és nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Inkább nevettem :))

Ide gyorsan a harmadik résszel!

2 hozzászólás
>!
elge76 P
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Az első pár oldalt nem találtam különösebben érdekesnek. Aztán jött a következő cirka 150 oldal, ahol megkaptuk a kiábrándult ifjú sztereotípiáját, aki feladta a régi életét, hogy jó emberré válhasson és a családjával élhessen.
A maga nemében unalmasak lettek volna ezek a részek, de szerencsére másokról is szól a történet, így kellő figyelmet kapnak azok is, akiknek később lesz majd jelentősége.
Mert hőseinkkel nem történik más, csak csupa olyasmi, amik egyensúlyba próbálják hozni a társadalomba beilleszkedni vágyó fiatal pár sorsát.
És ugyebár, ahogy az lenni szokott, csupa jótett és nemes dolog szövi át ilyenkor a lapokat, ami általában azért jó, mert később alaposan szét lehet zúzni ezeket az eszményi álmokat.
Mindez persze várható volt, hiszen az első rész is így ért véget.
Természetesen, műfajából kifolyólag, ezt ostobaság lett volna így folytatni. Szerencsére nem is ez történt.
Nem sokkal később máris elkezdenek beszivárogni azok az apró jelek és utalások, amelyek szép lassan felvázolták az első ecsetvonásokat a történet hátralévő oldalaira.
Aztán beindul az akció, a dráma, de hogy mindezek után így elkezdjen felpörögni a történet, és ennyi minden történjen egyszerre, mindezt úgy, hogy az egész kivitelezése nem válik kaotikussá… na erre nem voltam felkészülve!
Elképesztő, amit Weeks művel a lapokon.
És akkor a leges legutolsó mondat. Menj mááár!!! :D

Amit viszont sajnálok, és igazából nem ezt szoktam meg a Könyvmolyképzőtől, de itt is találtam 1 mondaton belüli szóismétlést. Illetve ezen felül, vagy 20-25 helyesírási hiba biztos, hogy maradt benne. I:

>!
Fummie
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Baaaa… Hát akkorát káromkodtam a könyv végén, hogy a fél utca hallotta. De utálom, ha ezt csinálják.
A függővéget leszámítva minden ott volt, ahol kellett. Ez az író még mindig zseni, ami működött az első részben, az működik most is. Nagyon jó a leírás, imádtam a világot és pár karaktert (úgy mint Kylar, Logan, Vi, Uly, Elene). Amellett megvan a humor is a kemény téma ellenére.
Szóval tényleg nagyon jó ez a könyv. Ide nekem a harmadik részt, de sürgősen!

>!
Irasalgor
Brent Weeks: Az árnyékvilág peremén

Brent tehát érezhetően fejlődött az előző regényhez képest, mind karakterábrázolást, mind pedig történetszövést tekintve, viszont túlságosan élesen akart szakítani a realista zsánerrel, melynek következtében a regény vége inkább hasonlít egy anderseni mesére, amelyet a Conan-féle célközönség is ujjongva olvasna, mint a jól megismert weeks-i világra, amelyben a történet komolyságával párhuzamos áldozatok is dukálnak. Ettől függetlenül a regény még mindig remekül szórakoztat, és teljesen ki tud kapcsolni, nem beszélve arról, hogy a fejezetek szerkesztésének és a sokszálú történetvezetésnek köszönhetően még a hibák ellenére se tesszük le a regényt egykönnyen, és együtt izgulunk Cenaria lakosságával, hogy kiűzzék az Istenkirályt a hazájukból.

Értékelés: 8.5/10
(Később blogban)


Népszerű idézetek

>!
_nalla_

Csak mert álom, nem jelenti azt, hogy hazugság.

129. oldal

>!
Rika

– Van valami, ami miatt tudtam, hogy jössz, Kylar, valami, ami miatt kimagaslóan erős Tálentumod van. Én vagyok az apád.
– MICSODA?
– Áh, csak viccelek – nevetett Garoth Ursuul.

592. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Garoth Ursuul (Istenkirály) · Kylar Stern
>!
Nita_Könyvgalaxis

Mindenki, aki belebolondul valakibe, azt hiszi, érti a szerelmet.

315. oldal

2 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis

– Nehéz utat választottál – felelte a nő.
– Nem utat, csatát. Néha az élet a mi csatamezőnk. Azt kell tennünk, amit meg kell tennünk, nem azt, amit tenni akarunk.

284. oldal

16 hozzászólás
>!
Lex

Elene levegőért kapott és felült.
– Kylar Thaddeus Stern!
Kylar vihogott.
– Thaddeus? Ez jó. Ismertem egyszer egy Thaddeust.
– Én is. Egy részeges idiióta volt.
– Tényleg? – kérdezte Kylar a szemét forgatva. – Akit én ismertem, az híres volt a hatalmas…
– Kylar! – vágott közbe Elene Uly felé intve.
– A hatalmas mijéről? – kérdezte Uly.
– Most megcsináltad – mondta Elene. – A hatalmas mijéről, Kylar?
– Lábáról. És tudod, mit mondanak, nagy láb… – A fiú buján Elene-re kacsintott.
– Mi? – kérdezte Uly.
– Nagy cipő – felelte Kylar.

67-68. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elene · Kylar Stern · Uly
>!
Rika

Egy pocok ásott lyukat Durzo sírjának a lábánál. Durzo pipa lett volna, ha a teste körül matató pockokkal kellett volna töltenie az örökkévalóságot.

637. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Durzo Blint · Kylar Stern
>!
SteamGirl

Egy farkasból talán lehet véreb, de öleb soha.

18. fejezet

>!
Rika

Ha volt valami, amit a mágusok annál is jobban gyűlöltek, ha nem értenek valamit, az volt, hogy ha nem értenek valamit, amit valaki már megértett, és célzást tett rá.

579. oldal

>!
Belle_Maundrell

Néha az élet a mi csatamezőnk. Azt kell tennünk, amit meg kell tennünk, nem azt, amit tenni akarunk.

284. oldal

>!
Belle_Maundrell

Az én szememben a világnak csak két rejtélye van. Az első a gonosz, a második a szeretet. Láttam a szeretetet kihasználni, saját maga kigyúnyolásává eltúlozni, meggyalázni, színlelni, elárulni. A szeretet törékeny, megrontható dolog. És mégis láttam furcsa erőt tanúsítani.

551. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet

A sorozat következő kötete

Éjangyal-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Cashore: Graceling – A garabonc
Patrick Rothfuss: A szél neve
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Anthony Ryan: Az ébredő tűz
J. R. R. Tolkien: A babó
Alwyn Hamilton: A homok leánya
Timár Krisztina: A látszat mesterei
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége