Az ​árnyak útján (Éjangyal-trilógia 1.) 480 csillagozás

Brent Weeks: Az árnyak útján

Durzo Blint számára az orgyilkosság művészet, és ő a város legelismertebb művésze.

Azoth számára kétes a túlélés. Valami olyasmi, amit senki sem garantál. Utcagyerekként nő fel a nyomornegyedben, és megtanulja gyorsan felmérni az embereket. Ahogy megtanul vállalni bizonyos kockázatokat is. Olyan kockázatokat, mint Durzo Blint tanítványának állni.

De hogy felfogadja őt, Azothnak hátat kell fordítania régi életének, és elfogadnia új személyiségét és nevét. Nem Azoth többé. Kylar Sternként meg kell tanulnia az orgyilkosok világának veszélyes politikáját és a különös varázslatokat – és kifejleszti a halálhoz való érzékét.

„Lenyűgözött elejétől a végéig. Felejthetetlen szereplők, egy összeesküvés, amely folytonos találgatásra késztetett, folyamatos akció, és olyan mély mesemondás, amely miatt imádni tudom egy szerző munkáját.”
TERRY BROOKS, New York Times bestseller író

Eredeti megjelenés éve: 2008

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
672 oldal · ISBN: 9789633732861 · Fordította: Gazdag Tímea
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
672 oldal · ISBN: 9789633732854 · Fordította: Gazdag Tímea
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
670 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632453019 · Fordította: Gazdag Tímea

2 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Durzo Blint · Kylar Stern · Solon Tofusin


Kedvencelte 129

Most olvassa 29

Várólistára tette 407

Kívánságlistára tette 260

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Lanore P>!
Brent Weeks: Az árnyak útján

Weeks ezzel hivatalosan az egyik kedvenc írómmá vált! Egyszerűen zseniális, amit a lapokon művel, a fantáziája, a csavaros stílusa teljesen magával ragadott. Sajnos nem tudtam nem összehasonlítani a másik könyvével (Fekete Prizma), ahhoz képest Durzo és Kylar története egy fél négyzetmilliméterrel kevesebb helyet foglal el a szívemben, de így is imádtam minden sorát. Nehéz volt megszokni a sok szereplőt, a helyszíneket, a mágikus dolgokat, de úgy érzem, sikerült belerázódnom. Durzo az én abszolút favoritom, az ő orgyilkos karaktere felejthetetlen. Szerettem a Kylar-rel közös jeleneteiket, az útkeresésüket, a titkaikat, mindent! Azt hiszem, hogy egy filmvászon nem is tudná igazán jól visszaadni azokat az érzelmeket, azt a részletességet, amit a könyv nyújtott, és ez nekem újdonság, még sosem éreztem úgy, hogy egy ilyen jól megírt történetből nem szívesen nézném meg a filmet. Egy biztos: hamarosan folytatom a második résszel, nagyon kíváncsi vagyok, mi történt a szereplőimmel.

11 hozzászólás
Navi P>!
Brent Weeks: Az árnyak útján

Hát, nem leszek népszerű. 8 nap, 8 napig szenvedtem egy 650 oldalas könyvvel, ami ha bejön, max 3 nap. Nem 8!!! Lassú, vontatott. Hányszor és hányszor éreztem késztetést, hogy letegyen, hagyjam a manóba. De annyi kihíváshoz kell, hogy muszáj volt. A könyv első fele egy hosszú-hosszú bevezetés. Nagyon hosszú. Szinte 0 történés, csak szószaporítás. A második fele már érdekesebb, izgalmasabb, rengeteg fordulattal, titokkal (van, ami kiderül, van, ami még várat magára). Igazából talán 3 vagy 4 szereplőt ismerünk meg, a többiekből csak egy morzsát kapunk. Solon, Dorian, Feir, Uly, őket szinte egy szóval le lehet írni. Logan, Roth, Kylar, Durzo, Jarl, Mama K. Ők már kidolgozottabbak, de még mindig hiányosak. Valakik azok is maradnak. Sokszor annyira megcsavarta a csavart a kedves írónk, hogy csak a fejemet fogtam és harmadszori elolvasásra értettem csak meg a ki mikor kit árult el kérdéskört. Maga a tálentum, Éjangyal téma érdekes lett volna, de számomra nagyon elvitte a sztorit a puccs. Túl sok volt. Nem értem az Istenkirályt, ka'karit. Mire leesett a hierarchia, hogy akkor most ki kinek dolgozik és minek hívják, hát, nagyon zavaró volt.
Összességében érdekes történet volt, ha a kezembe kerül a folytatás, valószínűleg elolvasom, de remélem, ott már nem a politika, hanem a mágia lesz a lényeg.
Ja, és hogy el ne felejtsem: mi a manó volt az utolsó 2 oldalon az a rózsaszín nyáltenger????

9 hozzászólás
Niitaa P>!
Brent Weeks: Az árnyak útján

Nem is tudom, hol kezdjem. Minden annyira zavaros bennem, egy kivételével: Imádtam!
Az első oldaltól kezdve magával ragadott, kifejezetten érthető volt az össze szál a sok név ellenére is. Mindenki, akit felsoroltattak valamit véghezvitt, mielőtt bekövetkezett a végzete, tehát nem voltak fölös karakterek!
A legjobban szerintem az fogott meg, hogy a legapróbb részleteken múlt a történet alakulása. A főbb mozgatórugók nem az előre kiszámítható nagy tettek voltak, hanem a teljesen meglepő mozzanatok.
Imádtam, hogy a szereplők tudtak hibázni és próbáltak együtt élni a tetteik következményével.
Imádtam ,hogy nincs teljes happy end a végén. Mindennek ára van.
A mágiát is egy újfajta módon hozta be a történetbe Weeks, egyáltalán nem volt klisé szerű.
A történet megírása nagyszerű, teljes 3D-s valójában ugráltak a képkockák a szemem előtt, olvasás közben. Nincsenek felesleges leírásokkal teletűzdelve. A kiragadott pillanatok Azoth Kylerré válásának éveiből hihetetlen jó húzás volt az író részéről. Pont annyit oszt meg az olvasóval, hogy értsük a folyamatot. Semmi többet, de még sincs hiányérzete az olvasónak.
Összeségében egy fordulatokkal teli egyáltalán nem szokványos történetet kaptunk, ami magával ragadja az olvasót, aki többet és még többet akar kapni ebből a világból.

Bibi_️3>!
Brent Weeks: Az árnyak útján

Na megprobalom meg egyszer az ertekelest, hatha nem dob ki az oldal, hogy nem a moly idozonajat hasznalom :D o-O (Angliabol a kezdetektol, hello)

Nos a konyvet egy draga molybaratnom @Niitaa unszolasara vettem a kezembe akirol mint sokan tudjuk, igen csak kritikus szemekkel rendelkezik ♡ ERGO…ez egy szupergyártmány :)
Elkezdtem olvasni, semmi extra….. spoiler , de ha a Ni azt mondta ra, hogy „wiiiiiii”, akkor kell lennie benne valaminek :D
Maga az olvasmany, cselekmenyes, neha gyomorforgato, de izgulos es elvezheto. Nem kicsit!!!!! Az tortent ugyanis, hogy miutan, nemi kis segitseggel, tudtam kire kell figyelni es kire nem…… a masodik felenel a konyvnek …..ohmmm hát „wiiiiiiiii”, de nagyon is :)
A szemem folyt ki, olyan faradt voltam, de akkor is elolvastam, mert remeltem, hogy a konyv vege „megveregeti a buksim” es elkuld aludni, hogy lesz folytatas, de most aludj!!!…jah….nem…. :D Azota fogtam masik konyvet, de szerintem eleg hamar ujra a trilogia masodik reszevel kerulok kapcsolatba. spoiler
A ferjem pedig csak ennyit fog mondani…ma is hajnalig olvasol?! spoiler

5 hozzászólás
Mazsidrazsi>!
Brent Weeks: Az árnyak útján

Azt a cselszövős-ármánykodós-csűrős-csavarós mindenségit neki!

Eleinte a nevekkel bajba voltam, de hát az Éhezők viadalánál is így kezdtem :D Mondanom se kell, ugyanarra a sorsra jutott: Kedvenc lett. Hogy miért?
Mert rengeteg szálon fut a dolog, és mindegyik szereplő sorsát végigkövethetjük. Ezek a sorsok mind másért, de számomra érdekesek voltak.
A főbb karakterek maximálisan ki vannak dolgozva, folyton meglepetéseket okoznak, és nem csak úgy vannak, élnek is.
Blint fantasztikus mélységeket és csúcsokat jár meg a szemünk láttára. Az egész lénye valahogy beleivódik az ember zsigereibe. És Brent, utállak miatta!!!! aki olvasta, tudja miért.
Azoth pedig… nehéz szavakba önteni a karakterét, mert annyira összetett és izgalmas. Annyi eseményen kell túlesnie,mindig lehetetlen helyzetekbe kerül, és mégis… Tényleg nehéz szavakba önteni azt, ami kialakult róla.

Imádtam a szóhasználatot, a kifejezéseket, a váltott fejezeteket, a komor hangulatát és a felépített világot. Ide a folytatással!

1 hozzászólás
Molymacska P>!
Brent Weeks: Az árnyak útján

Rettentően hosszú és sokszor feleslegesen unalmas. Röviden. Hosszan pedig nem lehet leírni, mennyire untatott, hogy azt hitték, hogy a nagy csavarok mindenkit meg fognak lepni, mikor az elején tudni lehetett, mi lesz a vége (ha a trilógia nem úgy fejeződik be, hogy visszahódítják az országot… hát talán akkor meglepődnék… de nem, a jók nem halhatnak meg ugye?) Durzót szerettem, az ő karaktere jó volt, de Kyler eléggé anyámasszonykatonája hozzá képest. Olyan semmilyen, aki nem tud meghalni, mert főszereplő… kérem, ezen már túlléphetnénk, hogy a főszereplő halhatatlan!!!!!!

24 hozzászólás
Aoimomo P>!
Brent Weeks: Az árnyak útján

Ezt a könyvet anno úgy vettem, hogy valami egészen mást kerestem, de az nem volt és hát kellett helyette valami, akármi. Orgyilkosokat ígért, úgyhogy hagytam magam meggyőzni. Mielőtt ténylegesen elolvastam volna végig, kétszer ugrottam neki és kétszer pattantam le róla teljesen érdektelenül. Akkor még nem tudtam, hogy csak a felszínt kapargatom és ez majd' 300 oldalig fog tartani. Aztán egy kihívársa S.O.S kellett fantasy, és csak olyanokban tudtam gondolkozni, akiktől még nem olvastam, ezt az egészet megfejeltem azzal, hogy beválogattam a Nagy Nyári Olvasmánylistába is, így egy egy életem, egy halálom helyzetet generálva. A listáról nem véletlenül ezzel kezdtem, nagyon tartottam tőle, hogy hetekig fogok vele kínlódni 50, majd 25 oldalas pentienciákra osztva. Mit mondhatnék, az első fele nem sietett megcáfolni…

Tehát, ez egy szuperül összerakott történet, le a kalappal, tényleg. Mindenkinek igaza volt, aki azt mondta, hogy majd kialakul, majd összeáll, hogy imádja, kedvence. Teljesen megértem, hogy miért. Minden, amit céltalan, össze-vissza elpotyogtatott információ tölteléknek éreztem, minden szál, ami látszólag az ég egy adta világon semmihez és senkihez nem kapcsolódva csak úgy lógott a levegőben, tényleg minden, de minden a helyére került, értelmet nyert, meglepetések egész sorozatát okozta. Innen, a finishből visszanézve volt értelme, még azt sem mondom, hogy másképp kellett volna, ez így jó, ahogy van.
És akkor nagyjából a felénél a sok felhalmozott szereplő, képesség, helyszín, ármány mozgásba lendül és a kép összerakja önmagát, olyan simán, hogy az ember nem győzi felapkodni az állát újra és újra. Tényleg nagyon király jelenség és hatalmas megkönnyebbülés is volt, mert akkor már tudtam, hogy ez egy gyerekjáték lesz, tapadt a kezemhez és úgy fogytak az oldalak, hogy észre sem vettem és már a végére is értem. Ami még ennél is nagyobb szó, hogy bántam, hogy várnom kell a folytatással őszig, mert érdekelt , pedig én aztán sok mindent szoktam csinálni, de sorozatokat egyvégtében ledarálni, azt nem.
A karakterekkel is olyan érdekesen vagyok, mint magával az egész könyvvel. A két fő(bb) szereplő Durzo Blint és tanítványa Kylar szinte semennyire nem került közel hozzám. Ez egész végig így is maradt. De a mellékszereplők olyan szép számmal és sokféle jellemmel képviseltetik magukat, hogy bőven lehet még a zavarosabn halászni. Meglepő módon az egyik kedvencem a gáncs nélküli lovagot idéző Logan lett spoiler. Vagy említhetném a mágus triót, de ott van spoiler Roth is, hogy az ellenpólus felől is szemezgessek.
A konfliktus nem eget verően bonyolult valami, valaki akar valamit, ami a másiknak van, földet, varázsmütyűrt, csak a szokásos, de érezni, hogy ebből valami monumentális fog kerekedni a trilógia végére.
Alig várom, hogy megtudjam mi lesz az. Brent Weeksre érdemes odafigyelni!

ViveEe P>!
Brent Weeks: Az árnyak útján

Kicsit nehéz összeszedni a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban, hiszen annyi minden történt benne, holott igazából mégsem. Nagy reményekkel álltam a könyvnek, mert a legjobb barátom kedvenc sorozata, és közben bíztam is benne, hogy lelkendezve mesélhetem majd el neki, hogy milyen jó volt. Nem lelkezdezem, de tagadhatatlanok a könyv érdemei.
Egy olyan világba, és sajnos létező valóságba csöppenünk, ami cseppet sem vidám, és nem is könnyű téma. A szegénység, erőszak, szexuális bántalmazás világából jön a főszereplőnk, és mindannyian gyerekek. A nagyobb bántja a kicsit, aki mellé nem áll senki a rettegés miatt. És itt mindig eszembe jut a könyv egyik fontos mondata: „Meglepődnél mi mindenre vagy képes azért, hogy életben maradj.”. Főszereplőnk Azoth abbéli jogos félelme miatt áll gyilkosnak, hogy többé ne kelljen félnie. Mestere, Durzó egy érdekes karakter, akit nem könnyű kedvelni. Nekem nem is sikerült. Megkeseredett, és az általa sem hitt hazugságokat szajkózza, és nem rest ezt erőszakkal betartatni. De mégis elhiszem, hogy ő valahol jó.
Mama K a kedvenc karakterem, az éleslátása és esze lenyűgöz. Logan meg a hab a tortán. Szerintem ilyen ember nincs is, pláne nem egy ilyen világban, de nagyon jó egyensúlya a sok borzalomnak.
Rengeteg szálon fut egyszerre a történet, és mégis minden összeér. Azoth felnőtt, Durzó persze nem változik, és belecsöppenünk egy hatalomátvételbe.
Mindig megdöbbent, hogy egy országot milyen gyorsan el tudnak foglalni és kiírtani minden fontos vezetőt, elpusztítani egy hadsereget. És mindezt csak pár nap alatt.
Ennél a résznél vitte be nálam a nagy találatot az író. Csak annyit mondok, Roth. Remek volt. És szerintem itt érte el Kylar karaktere fejlődésének egy mérföldkövét. Nézz szembe a félelmeddel, és győzd le!
A mágia vonal tetszik, bár azért bővebb eszmefuttatásokat is olvasnék róla.
Nem egy leányálom ez a könyv, mégis ajánlom, mert nagyon érdekes, és állítólag csak ez után jön a java!

RVivi P>!
Brent Weeks: Az árnyak útján

Csak eljutottam végre az értékelés írásáig… :D
Először féltem tőle, mert mi van, ha megveszek egy ilyen téglát és nem tetszik? Pedig tudtam, hogy tetszeni fog, már a fülszöveg és a borító is megfogott. A könyvet pedig egyszerűen imádtam!
Már az elejénél tudtam, hogy ebből kedvenc lesz. Annyira jól kezdődött és még jobban folytatódott. Imádtam Kylar és Durzo beszélgetéseit. Na meg Kylart és Durzot is imádtam. De Kylar nevéről mindig a killer jutott eszembe.
Nagyon jól van megírva, szinte minden szereplőt imádtam, ha meg nem, akkoris szimpi volt. Az elején a Durzo-Azoth-Patkány rész egy filmbe illő jelenet volt. :D
Mindenkinek ajánlom, aki nem riad vissza a sötétebb és gyilkolászós könyvektől. Kihagyhatatlan és alig várom, hogy folytathassam a második és harmadik résszel és az író egyéb könyveivel, mert nekem ő és ez a könyve is kerül a kedvencek közé.

hankman I>!
Brent Weeks: Az árnyak útján

Kezdetnek soha nem hallottam a mű írójáról, nem tudtam semmit a könyvről, mikor neten ráakadtam, de megláttam a borítót és elolvastam az ismertetőjét és mondtam nekem ez kell! Mikor megtudtam ez trilógia, akkor a többi kötet is kellett. Karácsonyi ajándéknak jobb „meglepetésem” nem is lehetett volna!

Kézbe vettem és elkezdtem olvasni. Ez egy nagyon jó választás volt! A stílusa a könyvnek nagyon jó, egy teljes, kerek világot kapunk szőröstül bőröstül. A világ mellé felejthetetlen szereplők, hihetetlen karakterek, és egy nagyon összetett, de nem kaotikus történet társul. Durzo Blint, Mama K, patkány, Kylar, Drake Gróf, Logan, és még sorolhatnám mind lenyűgöztek!

A vége önállóan egyszerre megnyugvás és borzongás. Megéri önmagában is elolvasni a könyvet, de az az ember nem is szerette ezt a történetet, aki ezek után ne akarná olvasni a trilógia többi kötetét! Én biztos fogom!

Történet mesélésből, világ teremtésből, emberi életekből csillagos ötös!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

bobo1019>!

Két ember akkor tud titkot tartani – szokta mondani Blint –, ha egyikük halott.

262. oldal

Kapcsolódó szócikkek: titoktartás
Nita_Könyvgalaxis>!

– Lefeküdtél a lányommal? – kérdezte a gróf.
[…]
– Egy ujjal sem nyúltam hozzá, uram.
– Nem is az ujjadról van szó.

277. oldal

4 hozzászólás
Shanara>!

– Az ügyvéd olyan ember, aki rosszabb dolgokat csinál a törvény nevében, mint a legtöbb csibész törvénytelenül.

4 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!

Hogyan szeretheti az ember a fényt, miközben a sötétségben él?

403. oldal

bobo1019>!

Remény. Jól van. A remény az a hazugság, amelyet a jövőről hajtogat magának az ember.

130. oldal

Rika>!

– Felvegyem a cipőt? – kérdezte Azoth. Nem szeretett cipőt hordani. Nem érezte benne, hogy milyen csúszós a talaj, és szűk is volt.
– Dehogy, majd mezítláb és egy nemesifjú ruhájában találkozol Drake gróffal – felelte Durzo.
– Igen?
– Nem.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Durzo Blint
Julian>!

– A gyilkosság művészet, uram, és én vagyok a város legkiválóbb művésze.

Kapcsolódó szócikkek: Durzo Blint
bobo1019>!

A szavaknak ereje van, ezt mondta. A szavak karddá válnak annak a kezében, aki jól bánik velük.

120. oldal

2 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

– Rossz ember vagy, Kylar?
Tétovázott. Aztán így felelt:
– Igen.
– Nem hiszek neked – mondta a lány. – Egy rossz ember hazudna.
– Talán én őszinte gazember vagyok. – Elfordult.
– Szerintem te még az a fiú vagy, aki megosztotta a kenyerét a barátaival, amikor éhezett.

316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kylar Stern
5 hozzászólás
Rika>!

A munka az munka, és nincs befejezve, amíg nincs befejezve. Blint újabb gyöngyszeme, tessék.

284. oldal


A sorozat következő kötete

Éjangyal-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék
Patrick Rothfuss: A szél neve
Adrian Tchaikovsky: Pókfény
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Czékmási Csaba: A Tűzgyermek és a szellem
Terry Goodkind: Az inkvizítor I-III.
Anthony Ryan: Az ébredő tűz
Stephanie Garber: Legendary