!

Az ​árnyak útján (Éjangyal-trilógia 1.) 352 csillagozás

Brent Weeks: Az árnyak útján
Régikönyvek.hu · 3.499 Ft –15% 2.974 Ft
Könyvtár

Durzo Blint számára az orgyilkosság művészet, és ő a város legelismertebb művésze.
Azoth számára kétes a túlélés. Valami olyasmi, amit senki sem garantál. Utcagyerekként nő fel a nyomornegyedben, és megtanulja gyorsan felmérni az embereket. Ahogy megtanul vállalni bizonyos kockázatokat is. Olyan kockázatokat, mint Durzo Blint tanítványának állni.
De hogy felfogadja őt, Azothnak hátat kell fordítania régi életének, és elfogadnia új személyiségét és nevét. Nem Azoth többé. Kylar Sternként meg kell tanulnia az orgyilkosok világának veszélyes politikáját és a különös varázslatokat – és kifejleszti a halálhoz való érzékét.

Eredeti mű: Brent Weeks: The Way of Shadows

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
670 oldal · keménytáblás · ISBN: 9879632453750 · Fordította: Gazdag Tímea
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
670 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632453019 · Fordította: Gazdag Tímea

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Durzo Blint · Kylar Stern · Solon Tofusin


Hirdetés

Kedvencelte 104

Most olvassa 39

Várólistára tette 291

Kívánságlistára tette 220

Kölcsönkérné 8

Elcserélné vagy eladná

>!
3.000 Ft ★★★★★ Eladó
Eszchan könyve Brent Weeks: Az árnyak útján
>!
2.490 Ft ★★★★☆ Eladó Elcserélhető
Kaller05 könyve Brent Weeks: Az árnyak útján
>!
2.700 Ft ★★★★★ Eladó
kubu93 könyve Brent Weeks: Az árnyak útján

Kiemelt értékelések

+
>!
Lanore P
Brent Weeks: Az árnyak útján

Weeks ezzel hivatalosan az egyik kedvenc írómmá vált! Egyszerűen zseniális, amit a lapokon művel, a fantáziája, a csavaros stílusa teljesen magával ragadott. Sajnos nem tudtam nem összehasonlítani a másik könyvével (Fekete Prizma), ahhoz képest Durzo és Kylar története egy fél négyzetmilliméterrel kevesebb helyet foglal el a szívemben, de így is imádtam minden sorát. Nehéz volt megszokni a sok szereplőt, a helyszíneket, a mágikus dolgokat, de úgy érzem, sikerült belerázódnom. Durzo az én abszolút favoritom, az ő orgyilkos karaktere felejthetetlen. Szerettem a Kylar-rel közös jeleneteiket, az útkeresésüket, a titkaikat, mindent! Azt hiszem, hogy egy filmvászon nem is tudná igazán jól visszaadni azokat az érzelmeket, azt a részletességet, amit a könyv nyújtott, és ez nekem újdonság, még sosem éreztem úgy, hogy egy ilyen jól megírt történetből nem szívesen nézném meg a filmet. Egy biztos: hamarosan folytatom a második résszel, nagyon kíváncsi vagyok, mi történt a szereplőimmel.

11 hozzászólás
+
>!
Bibi_3 P
Brent Weeks: Az árnyak útján

Na megprobalom meg egyszer az ertekelest, hatha nem dob ki az oldal, hogy nem a moly idozonajat hasznalom :D o-O (Angliabol a kezdetektol, hello)

Nos a konyvet egy draga molybaratnom @Niitaa unszolasara vettem a kezembe akirol mint sokan tudjuk, igen csak kritikus szemekkel rendelkezik ♡ ERGO…ez egy szupergyártmány :)
Elkezdtem olvasni, semmi extra….. spoiler , de ha a Ni azt mondta ra, hogy „wiiiiiii”, akkor kell lennie benne valaminek :D
Maga az olvasmany, cselekmenyes, neha gyomorforgato, de izgulos es elvezheto. Nem kicsit!!!!! Az tortent ugyanis, hogy miutan, nemi kis segitseggel, tudtam kire kell figyelni es kire nem…… a masodik felenel a konyvnek …..ohmmm hát „wiiiiiiiii”, de nagyon is :)
A szemem folyt ki, olyan faradt voltam, de akkor is elolvastam, mert remeltem, hogy a konyv vege „megveregeti a buksim” es elkuld aludni, hogy lesz folytatas, de most aludj!!!…jah….nem…. :D Azota fogtam masik konyvet, de szerintem eleg hamar ujra a trilogia masodik reszevel kerulok kapcsolatba. spoiler
A ferjem pedig csak ennyit fog mondani…ma is hajnalig olvasol?! spoiler

5 hozzászólás
+
>!
Niitaa P
Brent Weeks: Az árnyak útján

Nem is tudom, hol kezdjem. Minden annyira zavaros bennem, egy kivételével: Imádtam!
Az első oldaltól kezdve magával ragadott, kifejezetten érthető volt az össze szál a sok név ellenére is. Mindenki, akit felsoroltattak valamit véghezvitt, mielőtt bekövetkezett a végzete, tehát nem voltak fölös karakterek!
A legjobban szerintem az fogott meg, hogy a legapróbb részleteken múlt a történet alakulása. A főbb mozgatórugók nem az előre kiszámítható nagy tettek voltak, hanem a teljesen meglepő mozzanatok.
Imádtam, hogy a szereplők tudtak hibázni és próbáltak együtt élni a tetteik következményével.
Imádtam ,hogy nincs teljes happy end a végén. Mindennek ára van.
A mágiát is egy újfajta módon hozta be a történetbe Weeks, egyáltalán nem volt klisé szerű.
A történet megírása nagyszerű, teljes 3D-s valójában ugráltak a képkockák a szemem előtt, olvasás közben. Nincsenek felesleges leírásokkal teletűzdelve. A kiragadott pillanatok Azoth Kylerré válásának éveiből hihetetlen jó húzás volt az író részéről. Pont annyit oszt meg az olvasóval, hogy értsük a folyamatot. Semmi többet, de még sincs hiányérzete az olvasónak.
Összeségében egy fordulatokkal teli egyáltalán nem szokványos történetet kaptunk, ami magával ragadja az olvasót, aki többet és még többet akar kapni ebből a világból.

+
>!
Mazsidrazsi
Brent Weeks: Az árnyak útján

Azt a cselszövős-ármánykodós-csűrős-csavarós mindenségit neki!

Eleinte a nevekkel bajba voltam, de hát az Éhezők viadalánál is így kezdtem :D Mondanom se kell, ugyanarra a sorsra jutott: Kedvenc lett. Hogy miért?
Mert rengeteg szálon fut a dolog, és mindegyik szereplő sorsát végigkövethetjük. Ezek a sorsok mind másért, de számomra érdekesek voltak.
A főbb karakterek maximálisan ki vannak dolgozva, folyton meglepetéseket okoznak, és nem csak úgy vannak, élnek is.
Blint fantasztikus mélységeket és csúcsokat jár meg a szemünk láttára. Az egész lénye valahogy beleivódik az ember zsigereibe. És Brent, utállak miatta!!!! aki olvasta, tudja miért.
Azoth pedig… nehéz szavakba önteni a karakterét, mert annyira összetett és izgalmas. Annyi eseményen kell túlesnie,mindig lehetetlen helyzetekbe kerül, és mégis… Tényleg nehéz szavakba önteni azt, ami kialakult róla.

Imádtam a szóhasználatot, a kifejezéseket, a váltott fejezeteket, a komor hangulatát és a felépített világot. Ide a folytatással!

1 hozzászólás
+
>!
RVivi
Brent Weeks: Az árnyak útján

Csak eljutottam végre az értékelés írásáig… :D
Először féltem tőle, mert mi van, ha megveszek egy ilyen téglát és nem tetszik? Pedig tudtam, hogy tetszeni fog, már a fülszöveg és a borító is megfogott. A könyvet pedig egyszerűen imádtam!
Már az elejénél tudtam, hogy ebből kedvenc lesz. Annyira jól kezdődött és még jobban folytatódott. Imádtam Kylar és Durzo beszélgetéseit. Na meg Kylart és Durzot is imádtam. De Kylar nevéről mindig a killer jutott eszembe.
Nagyon jól van megírva, szinte minden szereplőt imádtam, ha meg nem, akkoris szimpi volt. Az elején a Durzo-Azoth-Patkány rész egy filmbe illő jelenet volt. :D
Mindenkinek ajánlom, aki nem riad vissza a sötétebb és gyilkolászós könyvektől. Kihagyhatatlan és alig várom, hogy folytathassam a második és harmadik résszel és az író egyéb könyveivel, mert nekem ő és ez a könyve is kerül a kedvencek közé.

+
>!
Shad
Brent Weeks: Az árnyak útján

A könyv elején nem tudtam eldönteni tetszik-e vagy nem, de ahogy haladtam a történettel egyre jobban magába szippantott a világ. Ebben a könyvben semmi humor, egy komor orgyilkos világ tele mocsokkal és mégis Azoth egy túlélő, aki képes tiszta maradni a rengeteg borzalom között. Van egy jóslatunk, varázslóink, rengeteg titkunk, nagy veszteségek és némi remény.

+
>!
ViveEe P
Brent Weeks: Az árnyak útján

Kicsit nehéz összeszedni a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban, hiszen annyi minden történt benne, holott igazából mégsem. Nagy reményekkel álltam a könyvnek, mert a legjobb barátom kedvenc sorozata, és közben bíztam is benne, hogy lelkendezve mesélhetem majd el neki, hogy milyen jó volt. Nem lelkezdezem, de tagadhatatlanok a könyv érdemei.
Egy olyan világba, és sajnos létező valóságba csöppenünk, ami cseppet sem vidám, és nem is könnyű téma. A szegénység, erőszak, szexuális bántalmazás világából jön a főszereplőnk, és mindannyian gyerekek. A nagyobb bántja a kicsit, aki mellé nem áll senki a rettegés miatt. És itt mindig eszembe jut a könyv egyik fontos mondata: „Meglepődnél mi mindenre vagy képes azért, hogy életben maradj.”. Főszereplőnk Azoth abbéli jogos félelme miatt áll gyilkosnak, hogy többé ne kelljen félnie. Mestere, Durzó egy érdekes karakter, akit nem könnyű kedvelni. Nekem nem is sikerült. Megkeseredett, és az általa sem hitt hazugságokat szajkózza, és nem rest ezt erőszakkal betartatni. De mégis elhiszem, hogy ő valahol jó.
Mama K a kedvenc karakterem, az éleslátása és esze lenyűgöz. Logan meg a hab a tortán. Szerintem ilyen ember nincs is, pláne nem egy ilyen világban, de nagyon jó egyensúlya a sok borzalomnak.
Rengeteg szálon fut egyszerre a történet, és mégis minden összeér. Azoth felnőtt, Durzó persze nem változik, és belecsöppenünk egy hatalomátvételbe.
Mindig megdöbbent, hogy egy országot milyen gyorsan el tudnak foglalni és kiírtani minden fontos vezetőt, elpusztítani egy hadsereget. És mindezt csak pár nap alatt.
Ennél a résznél vitte be nálam a nagy találatot az író. Csak annyit mondok, Roth. Remek volt. És szerintem itt érte el Kylar karaktere fejlődésének egy mérföldkövét. Nézz szembe a félelmeddel, és győzd le!
A mágia vonal tetszik, bár azért bővebb eszmefuttatásokat is olvasnék róla.
Nem egy leányálom ez a könyv, mégis ajánlom, mert nagyon érdekes, és állítólag csak ez után jön a java!

+
>!
hankman I
Brent Weeks: Az árnyak útján

Kezdetnek soha nem hallottam a mű írójáról, nem tudtam semmit a könyvről, mikor neten ráakadtam, de megláttam a borítót és elolvastam az ismertetőjét és mondtam nekem ez kell! Mikor megtudtam ez trilógia, akkor a többi kötet is kellett. Karácsonyi ajándéknak jobb „meglepetésem” nem is lehetett volna!

Kézbe vettem és elkezdtem olvasni. Ez egy nagyon jó választás volt! A stílusa a könyvnek nagyon jó, egy teljes, kerek világot kapunk szőröstül bőröstül. A világ mellé felejthetetlen szereplők, hihetetlen karakterek, és egy nagyon összetett, de nem kaotikus történet társul. Durzo Blint, Mama K, patkány, Kylar, Drake Gróf, Logan, és még sorolhatnám mind lenyűgöztek!

A vége önállóan egyszerre megnyugvás és borzongás. Megéri önmagában is elolvasni a könyvet, de az az ember nem is szerette ezt a történetet, aki ezek után ne akarná olvasni a trilógia többi kötetét! Én biztos fogom!

Történet mesélésből, világ teremtésből, emberi életekből csillagos ötös!

1 hozzászólás
+
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Brent Weeks: Az árnyak útján

Amikor kezembe vettem ezt a könyvet, fogalmam se volt, mire számítsak. Tartottam tőle, hogy ez a könyv nem nekem íródott. Szerencsére tévedtem.
Brent Weeks egy nagyon érdekes világot teremtett, amelynek csak lassan bontakoznak ki a szabályai, a felépítése, de azt rögtön megtanulod, hogy a lényeg a túlélés. Mindenki másképp teszi ezt: Azoth ki akar törni a Telep nyomorából, Durzo Blint a halál képébe nevet, és ő maga osztja azt, a többiek meg igyekeznek elkerülni Blintet. Érzelmeknek látszólag itt helye nincs, de van, amit az ember nem képes irányítani…
Kylar Stern személyében új kedvenc főhőst avattam, aki szerencsére egyáltalán nem tökéletes, több hibát is elkövet. Durzo Blintet meg szeretem és utálom egyszerre, az ő karaktere ezt váltja ki belőlem.
Az író megfelelően adagolja a humort, a mondanivalót, izgalomban meg egyáltalán nincs hiány. Amikor a mozaikdarabkák a helyükre kerültek, nem győztem csodálkozni, hogy erre meg erre hogy nem jöttem rá előbb? Weeks rendesen az orromnál fogva vezetett. Engem kilóra megvett a történetével, és alig várom, hogy a folytatásokat is kezembe vehessem.

+
>!
elge76 P
Brent Weeks: Az árnyak útján

Megmondom őszintén, kicsit féltem ettől a könyvtől. Elsőkönyves író, aki számomra teljesen ismeretlen, akarom én ezt? Aztán ahogy elolvastam a legelső fejezetet, úgy voltam vele, hogy igen, akarom!
A történet nem eredeti, egy bérgyilkos (vagyis bocsánat, Veszejtő), aki kelletlenül de kitanít egy fiatal srácot, aztán mégis szövődik közöttük valami apa-fiú kapcsolat. Vannak gyerekkori haverok is, akik később visszatérnek. Meg vannak nők is persze, akik általában vagy elrontják a férfiak játékát és meg kell őket menteni, vagy kurtizánként vannak ábrázolva.
Szokásos fantasy klisé.

Viszont Weeks olyan mesteri módon képes ábrázolni a karaktereket, és ami a legfontosabb, a karakterfejlődést, hogy nem tudok szó nélkül elmenni mellette.
Egyszerűen jó olvasni, hogy a könyv elején milyen egy karakter, min megy keresztül, és végül mi lesz belőle. Én amúgy is kedvelem az ilyen történeteket, szóval élveztem minden percét. A másik, hogy a könyv tele van csavarokkal, de tényleg, gyakorlatilag nincs olyan fejezet, ami ne csavarna egyet a történet fonalán. A fejezetek amúgy sem hosszúak, így aztán hamar meg lehet lepődni, a 6-8-10 oldalak elolvasása után.
Ráadásul a fő történet szempontjából pedig nem egy csavart kapunk, hanem legalább négyet.
És ez fantasztikus! Mert olyan hangulatot teremt, amit élmény olvasni!

Ami viszont kicsit fura volt, bár ez lehet a néhol felbukkanó magyartalan megfogalmazások miatt történt, hogy vannak olyan mondatok, amiket egyszerűen nem értettem, hogy mit akar jelenteni, vagy hogyan kapcsolódik az előtte és az utána lévő mondatokhoz. Szerencsére nem sok van, de azért akad.
Pl., 530-ik oldal: „A teste kiütötte Durzo alól a lábait, és a Veszejtő Kylar tetejében ért földet.”
Mi az, hogy „Kylar tetejében”? O.O A házaknak van teteje, az embereknek feje van. Gondolom Kylar feje mellett, vagy valami hasonló akart lenni… „Kylar tetejében”…..

A másik dolog, hogy Weeks szeret úgy mesélni, hogy elkezd beszélni valamiről, aztán vagy hirtelen elkezd másról beszélni, vagy egész egyszerűen – és szerencsére ebből van több – elengedi az egészet egy cinikus poénnal. A vicc az benne, hogy a dolog így is működik.
Nekem amúgy nagyon bejött ez a történet, és a szereplők is remekül el lettek találva. Durzo és Kylar abszolút kedvenceim lettek, mind a kettő tökéletesen hozza azt a szerepet, amit szántak nekik.

Talán mindent elmond a hangulatáról, hogy a legelső kézbevétel után magam is csodálkoztam, hogy az első 160 oldalt egy ültő helyemben végigpörgettem.
Olvastatja magát, és tényleg nem találtam benne olyan részt, ahol egyetlen pillanatra is leült volna a sztori.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
bobo1019

Két ember akkor tud titkot tartani – szokta mondani Blint –, ha egyikük halott.

262. oldal

+
>!
Nita_Könyvgalaxis P

– Lefeküdtél a lányommal? – kérdezte a gróf.
[…]
– Egy ujjal sem nyúltam hozzá, uram.
– Nem is az ujjadról van szó.

277. oldal

4 hozzászólás
+
>!
Shanara

– Az ügyvéd olyan ember, aki rosszabb dolgokat csinál a törvény nevében, mint a legtöbb csibész törvénytelenül.

4 hozzászólás
+
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Hogyan szeretheti az ember a fényt, miközben a sötétségben él?

403. oldal

+
>!
bobo1019

Remény. Jól van. A remény az a hazugság, amelyet a jövőről hajtogat magának az ember.

130. oldal

+
>!
Julian

– A gyilkosság művészet, uram, és én vagyok a város legkiválóbb művésze.

Kapcsolódó szócikkek: Durzo Blint
+
>!
Rika

– Felvegyem a cipőt? – kérdezte Azoth. Nem szeretett cipőt hordani. Nem érezte benne, hogy milyen csúszós a talaj, és szűk is volt.
– Dehogy, majd mezítláb és egy nemesifjú ruhájában találkozol Drake gróffal – felelte Durzo.
– Igen?
– Nem.

100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Durzo Blint
+
>!
bobo1019

A szavaknak ereje van, ezt mondta. A szavak karddá válnak annak a kezében, aki jól bánik velük.

120. oldal

2 hozzászólás
+
>!
Belle_Maundrell

– Rossz ember vagy, Kylar?
Tétovázott. Aztán így felelt:
– Igen.
– Nem hiszek neked – mondta a lány. – Egy rossz ember hazudna.
– Talán én őszinte gazember vagyok. – Elfordult.
– Szerintem te még az a fiú vagy, aki megosztotta a kenyerét a barátaival, amikor éhezett.

316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kylar Stern
5 hozzászólás
+
>!
Rika

A munka az munka, és nincs befejezve, amíg nincs befejezve. Blint újabb gyöngyszeme, tessék.

284. oldal


A sorozat következő kötete

Éjangyal-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Cashore: Graceling – A garabonc
J. R. R. Tolkien: A hobbit
Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona
Arwen Elys Dayton: Seeker
Mary E. Pearson: Az árulás csókja
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Naomi Novik: Rengeteg
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Roland Morgan: Mestervizsga