A ​vakító kés (A Fényhozó 2.) 66 csillagozás

Brent Weeks: A vakító kés

Gavin Guile haldoklik. Azt hitte, még van öt éve, hogy megvalósítsa kitűzött céljait, de már elveszítette az uralmát az egyik színe fölött. Felélednek az ősi istenek, a mágia elszabadul a világban, a vadság és a téboly Gavin hatalmas háborús ellenfelét erősíti és segíti. Gavinnek ötvenezer menekültről kell gondoskodnia, miközben a háta mögött összeesküvést szőnek ellene; fattyú kamaszfiára még nem számíthat; elhagyott jegyese sötét titkokat őriz. A Prizma halála pusztulást hozna a Hét Szatrapiára és káoszba taszítaná a világot. A megoldás a másik Prizma lehet, akit Gavin tizenhat éve a kék börtönbe zárt.

Eredeti mű: Brent Weeks: The Blinding Knife

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
840 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633991435 · Fordította: Seress József
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2015
840 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633993101 · Fordította: Seress József

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Gavin Guile (A Prizma) · Kip Guile · Fehértölgy Karris · Vasököl parancsnok · Omnikróm nagyúr


Kedvencelte 13

Most olvassa 5

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 61


Kiemelt értékelések

>!
Lanore P
Brent Weeks: A vakító kés

Naggggyon hosszú könyv volt, de minden oldala megérte – még azok is, amiket egy picit vontatottnak éreztem a hosszúsága miatt. Elképesztően részletes ez a fantáziavilág, melyben a színmágusok élnek, hihetetlen agya van az írónak (és a fordítás is nagyon jó)!
Kip fejlődik, változik, néha jó irányba, néha nem, de még mindig az egyik kedvenc szereplőm, annak ellenére, hogy nem képes befogni a száját, és különleges érzékkel választja a legrosszabb időpontokat erre. A Gavin / Dazen részekbe párszor belebonyolódtam, a nevek miatt néha elvesztettem a fonalat, de így is követhető és érthető volt minden, bár a szál lezárásával nem vagyok igazán elégedett, másra számítottam, több izgalomra, fordulatra e téren… az oldalszám ellenére még tudtam volna olvasni, kíváncsian várom a folytatást!

>!
B_Petra
Brent Weeks: A vakító kés

A recept jó, de a puding még sem sikerült. Nem a legfelkapottab fantasy sorozat, én végig végig azt éreztem, hogy túl szimpadias lett, és itt – ott eltúlzott, és emiatt nem hiteles, és persze túl hosszú, sok felesleggel.
A történet csordogál, a hőseink haladnak végzetük felé sorrendben, fejezetenként.
Minden adott ami a jó fantasyhoz kell, ikrek, pasi, szerelem, árva gyerek, varázsló iskola, mágia, feltámadó istenek, jövendőmondó, háború, titkos társaság, orgyilkosok, fénymágia, elég jó világ épités, de mégsem jött össze.
Először lássuk a Chromeriát.
Persze nem fontossági sorrendben, de itt egy jó pasi, aki jó harcos, ő a prizma, gazdag, és szinte természetfeletti képességei vannak az amúgy is elég mágikus világukban, talán őt hittem el legikább, mert nem tökéletes, esendő, és nem sikerül neki mindig minden. A nője, Karris nos az kész csőd, az ilyen se veled se nélküled kapcsolatok tökéletes példája, a köztük feszülő kémiát pedig nem sikerült elkapni, csak langyos viz jött össze, ez nagy fekete pont.
A „varázsló iskola” ahová Kip bekerül mérhetetlenül untatott, és a sok belső monológ, arról hogy sikerül-e, elég jó-e, megérdemli-e, arra késztetett, hogy lapozzak.
A vének, Andross és a Fehér még mindig érdekesebbek voltak mint Kip fejezetei, jobban leköt egy kis politikai csetepaté vagy a birodalmuk és társadalmuk leirása, érdekes a szinekre épülő vallás, vagy épp tudomány. Ez a legütősebb ötlet a könyvben, a fény energiává alakitása, vagy akár tárgyakká formálása, és ez akár a mindennapi élet szintjén.
Tiszta felesleg volt az igazi Gavin storyja, semmit nem ad hozzá a történethez, csak plusz oldalakat, vagy a Kékre pazarolt sorok, vagy sorolhatám, én kiirtam volna Kipet, Karrist a sorozatból talán még Danavist is, és azt kell irjam R. R. Martin okosabb, hogy könyvenként kinyir egy- egy főszereplőt, fenntartja a feszültséget. Nem szeretem, ha mindig mindenki túléli.
A gonosz, a Szines Herceg és az ő felszabaditó háborúja, értelmesebb célnak tűnik, mint egy kasztokra szabdalt és rabszolgaságon alapuló társadalom megmentése, én legalább annyira szurkolok nekik is.
Bár a cim félrevezető végül mégis csak kiderül mire való a Kés, de csak a végén. Elég nehéz elhinni, hogy egy ilyen kegytárgy, eltűnik, és feledésbe merül, hogy mit tud. Ha kijavitotta volna a logikai hibáka, vagy kivágja a felesleget, egy jobb sorozatot is olvashatnánk, mert maga az alapötlet zseniális.

>!
NewL P
Brent Weeks: A vakító kés

Nehezen tudom megfogalmazni, hogy mit is mondjak erről a részről. Egyik oldalról egyre több szereplő került közelebb hozzám, és egyre több politikai csavarása van a történetnek. Varázslatos, ahogy az író összefűzi az intrikákat, belekeveri a szereplőket, és ezzel egyre élettelibbé teszi is őket. A mágiarendszer és hitvilág egyre jobban kibontásra került, így érthetőbb is az, hogy mi miért történik. A főszereplőkről viszont egyre kevésbé tudom eldönteni, hogy szeretem-e, vagy utálom őket. Az biztos, hogy kíváncsi vagyok, mi fog még történni, de az világosan kiderült, hogy ebben a világban semmi sem tisztán jó, vagy tisztán rossz, ahogy ez a valódi életben is van. Az olvasás közben csak a túl rövid fejezetek zavartak.

>!
Vhrai P
Brent Weeks: A vakító kés

Végre sikerült belerázódnom a sorozatba. :) Szerintem Weeks ismét nagyot alkotott. Az egyik legkidolgozottabb fantasy, amit az utóbbi években olvastam.

Bővebben: http://libellum.blog.hu/2017/05/11/brent_weeks_a_vakito…

>!
jehuka P
Brent Weeks: A vakító kés

Imádtam :)
Nagyon tetszett ez a rész is, szinte észre sem vettem és már el is fogyott a több, mint 800 oldal. Továbbra is mozgalmas, fordulatokban gazdag a történet, olvasmányos a stílus, és ami miatt számomra kiemelkedő: nagyon jól eltalált, árnyalt, közel sem hibátlan/tökéletes, de fejlődőképes és igazán szerethető karakterekkel dolgozik. Még sok a tisztázatlan kérdés, ráadásul igencsak izgalmas részeknél szakadt meg a cselekmény szinte valamennyi szála, így nagyon remélem mihamarabb megjelenik, és kezembe vehetem a folytatást :)

>!
Luna_Dephensis
Brent Weeks: A vakító kés

Brent Weeks, te kurafi!

Már megint! Megnyertél, megtévesztettél, megvezettél, megnevettettél, megbotránkoztattál… megvettél, kilóra.

És igen, megbeszéltük.

1 hozzászólás
>!
Nyra
Brent Weeks: A vakító kés

A regény elején még kicsit csodálkoztam, hogyhogy én az első részt kedvencnek jelöltem be? Aztán csak azt vettem észre, hogy nem tudom letenni, csak úgy elhussant 3-4-600 oldal, hogy észre sem vettem. Imádom Gavint spoiler, most már Kip is kedvenccé vált. A szerelmi szál pedig egyszerűen csodás volt, pont ahogy elvártam! :)

>!
Zsoofia 
Brent Weeks: A vakító kés

Nem hibátlan és nem ragadott annyira magával, mint az első kötet, pedig most sokkal jobban eloszlott a történés és az elmélkedés.

A fantasyk között ez az, ami a leginkább polkorrekt a nemi egyenjogúság tekintetében, és ezt végtelen csillaggal szeretném honorálni. A mágiarendszer is még mindig lenyűgöző, és elég jól terjeszkedett. Andross Guile és a Kilenc Kártya játék is kellemes bővítése volt a megismert karakter és kultúra-palettára. Kip megfelelő irányba karakterfejlődött, a Fekete Gárda kiképzőfejezeteire sincsen panaszom. Weeks minden, az alaptörténettől továbbgondolt lépése tehát bőven hozta azt, amit elvártam tőle, és maximális megelégedettséggel dícsértem a fejemben az írót.

A fél csillagos levonást a szappanopera-jelleg erősödése okozta (komolyan nem hiszem el hogy itt mindenki valakinek a valakije és a másik valakinek a szeretője), illetve a Vakító Kés minimumszerepe. Mindenki, még mi is tudjuk, mire képes, csak a főszereplők nem. Gratulálok.

>!
BoSziKa78
Brent Weeks: A vakító kés

Nehezen lendültem bele, mivel az első részt már régebben olvastam, de aztán egyre jobban belemelegedtem. Szeretem az ilyen könyveket, és minél hosszabbak, annál jobb. Itt ebből nem is volt hiba. Több mint 800 oldal, tele fordulatokkal, eseményekkel, színmágusok, istenek, hősök és persze egy kis szerelem is. De azt nem bocsátom meg az írónak, hogy a végén otthagyott lógva.

>!
Diaval
Brent Weeks: A vakító kés

Így kell jó fantasyt írni.
Bár utálom, ha az írót elkapja a gépszíj és többezer oldalban mesél el egy faék egyszerűségű történetet, érdekes módon ez Weeksnél egyáltalán nem zavar, sőt.

5/5


Népszerű idézetek

>!
jehuka P

– Az idealisták lassan érnek be. Ha nem tudják kinőni az idealizmusukat, képmutatókká válnak, vagy vakká.

662. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gavin Guile (A Prizma)
>!
jehuka P

A hatalom nem teremt jogot. A hatalom a valóságot teremti meg.

443. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Omnikróm nagyúr
>!
jehuka P

Hogyan képes elérni egy nő, hogy egy férfi egyszerre akarja belehajítani a tengerbe és csókolni lélegzetfogytig?

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fehértölgy Karris · Gavin Guile (A Prizma)
>!
jehuka P

Ezért fogunk elveszni, azt hiszem – mondta Vasököl. – Miénk minden hatalom a világon, de a hitünk halott. Ha nem hiszünk annak az értékében, amit csinálunk, akkor csak azért csináljuk, hogy fenntartsuk a hatalmunkat. És azt hiszem néhányan túl jók vagyunk ahhoz, hogy további életeket áldozzunk csak azért, hogy etessük a fenevadat.

648. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vasököl parancsnok
>!
jehuka P

Az, hogy mi nem vagyunk tökéletesek, nem mond semmit az ellenségeinkről, Kip. Semmit. De , mint kiderült, ők többnyire rosszak. Elég rosszak, hogy az uralmuk katasztrófához vezessen. Ám ez nem jelenti azt, hogy semmiben sincs igazuk minket illetően. És nem jelenti, hogy mindenki bolond, aki nekik dolgozik, gonosz. De meg kell állítani őket. Megölni, ha szükséges. Ilyen élet az, amelybe éppen beléptek, Kip.

662. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gavin Guile (A Prizma) · Kip Guile
>!
jehuka P

A kísértés lassú és finom mozgású kígyó.

372. oldal

>!
Luna_Dephensis

A szerelem nem szeszély. A szerelem nem virág, ami elhervad néhány röpke év alatt. A szerelem cselekvéssel párosult választás, férjuram, és én téged választottalak, és választalak mindennap az életem végéig.

726. oldal

>!
Luna_Dephensis

Te nagy ember vagy, de csak kellő távolságból nézve.

311. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fehértölgy Karris · Gavin Guile (A Prizma)
>!
Ninácska P

Egyszerű dolgokra gondolni nem a nagy ész bizonyítéka, éppen az ellenkezője.

319. oldal


A sorozat következő kötete

A Fényhozó sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Erika Johansen: Tear ostroma
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Sara Raasch: Hó mint hamu
Cinda Williams Chima: Lángvető
Terry Brooks: Shannara – Az első király
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus