Bátran ​a vadonban 76% 33 csillagozás

A saját kihívásom kapcsán kölcsönöztem ki a könyvtárból ezt a választást, és milyen jól tettem, hogy csak könyvtári. Ugyanis nekem ez nem igazán jött be. Voltak benne jó gondolatok, sodró lendületű volt az olvasás, de nekem olyan tipikus amerikai. Baromi sokat akart mondani, ezért sokszor közhelyeket puffogtatott, és ha már bővebben kifejtett volna valamit hirtelen abbahagyta és jött egy új fejezet. Bár azt is be kell valljam, hogy teljesen másra számítottam, nem egy pszichológiai eszmefuttatásra, ami néhol önigazolásba hajlik. De hát nem lehet mindig jól választani, és a legmegnyugtatóbb, hogy könyvtári és nem vettem meg :D.

A könyv borítója és a cím nagyon figyelemfelkeltő, emiatt került a kezembe a könyv. Egyik barátnőmmel közösen olvastuk és beszéltük át a könyvet, mindketten hasonló érzésekkel végeztünk a könyvvel.

Én nagyon sok önismereti/pszichológiai témájú könyvet olvastam/olvasok és ez a könyv nem adta azt, amit vártam. Úgy éreztem, hogy sok benne a spoiler, ami miatt elveszett a lényege. A vadon szó nagyon sokszor leírásra került, de úgy igazán nem volt kifejtve, hogy mit jelent. Néhol azt éreztem, hogy valahol egy életrajzi könyv, de közben mégsem. Számomra zavaró volt, hogy a személyes példák nem igazán fonódtak össze a valódi mondanivalóval?! Új kifejezés a valódi összetartozás, nekem ez nagyon erőltetett volt.

Pozitívum volt, hogy írt az elszemélytelenítésről, ami minden korszakban jelen van és nagyon figyelnünk kell arra, hogy ne hódítson teret. Sajnos a politikai beszédben előszeretettel használják, ami nem helyes egyik társadalmi csoporttal szemben sem.

Sokkal kézenfekvőbb dolgokat vártam, de túl sok lett a spoiler.

Egy előfizetés mellé megkaptam az írónő egy korábbi művét „Bátraké a boldogság” címűt, nem jött be, így meg is váltam tőle. Ez a mostani nem volt rossz. Igaz volt benne politika, nem is kevés, hiszen nehezen volt érthető a 2016-os választás eredménye, így azt megmagyarázni szükségeltetik/ tetett különböző orgánumokon, mint pl. itt is. De ettől függetlenül jó dolgokra hívja fel a figyelmünket. És igen, a szeretet a legfontosabb, és hogy önmagunk legyünk mindig és mindenütt. ☺️ Ha nem ajánlja Witherspoon könyvklubja és nincs a kihívás, akkor nem olvastam volna el, de jó, hogy nem így történt. Köszönöm.

Ez a könyv annyira összetett, hogy nem is nagyon tudok kiemelni belőle gondolatokat, amik megragadtak, azon kívül persze, ami Brene Brown alapgondolata, hogy ahol sebezhető vagy és felvállalod magad, ott történik a csoda.
Egyébként nagyon ráhangolódtam Brenére, talán mert imádtam a HP-es és SW-os hivatkozásait (és szerintem ez tök vagány, hogy egy kutatásról szóló könyvben ilyen példákat is lehet hozni. Mondjuk kb pont erről is szól.), pláne, hogy Jen Hatmaker a barátja (nem mintha olvastam volna tőle valaha bármit is, de ő Sarah Bessey és Rachel Held Evans baráti társaságában van, ami nekem garancia, hogy őt is bírnám).
Ami megfogott az az, hogy az összetartozás érzéséhez fontos megtartani az integritásunk, mindenekelőtt önmagunkhoz tartozni. És lehet, hogy nem mindenki fog szeretni (de nem vagyunk nutella, hogy mindenki szeressen), de ez rendben van. Másrészt pedig, hogy mennyire fontos átélni a közösségi örömet vagy a közösségi fájdalmat, mert ettől vagyunk igazán emberek.

Nem a legjobb pszichológia, személyiségfejlesztő könyv, de azért volt pár értékes gondolat benne. Mivel a témában azért már számos könyvet olvastam, így sok újat nem adott csak esetleg más szemszögből mutatta meg.

Gyors, velős könyv viszont nem nekem való. Jó gondolatokat vet fel, de önismereti könyvek terén én olvastam jobbat is. De volt egy olyan érzésem, mintha túl sokat akart volna bele sűríteni ebbe a hosszúságú kötetbe. Sok benne a politikai tényező, emiatt kicsit távol maradt tőlem. A borító és a cím is eléggé figyelemfelkeltő. Másra számítottam, mint amit kaptam végül.

Talán ez volt a legkevésbé tetsző könyv az olvasott Reese Witherspoon ajánlások közt. Sokszor azt éreztem, hogy túl sok okosat akar mondani. Mire egy gondolatmenetet elkezdett kibontani, úgy éreztem, hogy már a következőt is befejezte. Vagy hosszabb kellene, hogy legyen, vagy kevesebb info kellett volna. Tudom, hogy a tengerentúlon nagy a sikere, valószínű csak engem nem ragadott magával.

Ez most nagyon jól esett!
Emlékszem, hogy annak idején az írónő összes könyvét (kettőt) kikölcsönöztem, mert tetszett a borító, a cím és jónak tűnt a téma is, de sosem jutottam el odáig, hogy valóban el is olvassam őket, így mindig visszavándoroltak a könyvtárba. Így év végén ez a vékonyka könyv viszont megérett arra, hogy elolvassam. Tetszett a mondanivaló, és az ahogyan mondja, úgyhogy mindenképpen elő fogom venni az írónő könyveit megint, és most már el is olvasom őket.
Mert nyíltan ír olyan témákról amikről érdemes olvasni és meglehetősen jól emészthető formában ír.

Sajnos ezt a könyvet nem nekem írták. Adott egy egyetemi tanár az USÁban, aki ott népszerű, sorra írja a „füzeteket” (oldalszám-idézetek/mások gondolatainak kifejtése-lábjegyzet). A kutatási területe szerteágazó (ott még O.N. is népszerű lenne), de itthon a NL Psziché is többet ad. Túl sok benne a politika, ebből is érződik, hogy hazai piacra alkotott. Talált egy jó kis gondolatot a bátorság-bizalom-vadon szavak kontextusában és hopp, itt egy könyv. Ha középosztálybeli, havi könyvklubot tartó, htb lennék, talán még el is gondolkodnék, hogy kellene egy adománygyűjtés a hátrányos helyzetűeknek … Azt hittem, hogy jó kis befelé figyelős, karantén könyv lesz, nem lett. Reese Witherspoon kihívás miatt olvastam el, de ezt most nem találta el.

Nekem ez nagyon tömény volt. Persze az ilyen fajta könyvek nem tipikus nyári olvasmányok, nem is számítottam ilyesmire. :) De az elején túl sok volt a szakirodalom és a filozofálgatás és kevesebb a személyes élmény vagy beszámolók. Az egyik fejezet viszont pont jókor jött, egy borzalmas aznapi élményemet segített feldolgozni (a leszállásjelző gomb és a vasárnap este nőkkel kiabálni akaró buszsofőr esete) vagy legalábbis ésszerűsíteni az egész helyzetet (nem volt az). És volt egy-két igazán szívhez szóló, mélyen megragadós rész is, ilyenekre várok a hasonló tematikájú írásoknál. :)