Az ​álarcosbál (de Warenne-dinasztia 7.) 86% 123 csillagozás

Hatalmas bajban vagyok, mert volt olyan erős és jó a történet, hogy megérdemelje az 5 csillagot, két dolog engem mégis az őrületbe kergetett – az egyik Anna viselkedése, a másik pedig Lizzie titkolózása.
Anna, Anna, Anna… te szívtelen liba! Nem akarok és nem is tudok mentséget keresni arra, ahogy ez a nő viselkedett. Egyrészt az én szememben már azzal elásta magát, hogy annak ellenére, hogy tisztában volt Lizzie érzéseivel, spoiler, aztán meg mint aki jól végezte dolgát, spoiler, és férjhez ment álmai szerelméhez. Ilyen egy ostoba, érzéketlen, önző nőt a világ nem hordott a hátán!
És Lizzie meg a titkolózása… annyira bíztam benne, hogy nem húzza ki a végéig! Teljesen felesleges volt ez a hatalmas körítés spoiler. Én a helyében már abban a pillanatban beavattam volna Tyrellt a titokba, amint egy fedél alatt laktak, megspórolva ezzel azt a jó pár hónapot, amit külön töltött a kisfiútól és a férfitől.
A Georgie-Rory mellékszál viszont nagyon tetszett, és a karácsonyi bevonulása után egyre inkább kíváncsi lettem Cliffre is. Arról nem is beszélve, hogy ahogy látom, Blanche kisasszony a későbbiek során még feltűnik Rex oldalán…

Régóta érdekelt már ez a történet és pár napja szembe jött velem. Na jó,akkor olvassuk el. :)
A történelmi romantikusok a kedvenceim,ezt szerintem sok figyelőm tudja mindig elmondom,hogy szeretem,ha azt olvasok :D
Az írónőtől ez volt az első könyvem és tetszett,bár a végén már nagyon nem néztem jó szemmel ezt a, Tyrell szavaival élve “húzd meg,ereszd meg” játék. Lizzie számomra túlságosan is önfeláldozó volt és Anna egy erkölcstelen némber,aki azt se érdemli meg a szememben,hogy nőnek spoiler nevezzem. Roryt imádtam. Annyira jó ember és tényleg hittem abban,hogy majd Lizzie és Ő…,de a végén rájöttem,hogy az a sors amit végül az írónő neki szánt,teljesen tökéletes. :)
Georgie nagyszerű testvére Lizzienek. Nem is értem Anna,hogy a fenébe lett ennyire elcseszett,de hát minden családba kell egy fekete bárány. Kicsit sajnálom,hogy nem kapott valami büntetést az élettől. Sok helyzetben csapkodtam a könyvet és sokszor idegesítettek drága szereplőinek,de ha ezektől eltekintve figyelem a történetet,kifejezetten tetszett. Talán a többit is elolvasom valamikor. :)

Az előző két olvasmányom is az írónő műve volt. Az olvasásuk közben kedvet kaptam, hogy elővegyem és újra olvassam a kedvenc könyvemet tőle… ki tudja hanyadik alkalommal. :)
Konkrétan hajnali háromig olvastam, de megérte, mert egyszerűen megint magával ragadott ez a történet.
Nagyon szeretem ezt a könyvet, már megint végig picsogtam rajta, mint egy kisgyerek.
Lizzie csak tizenhat éves, majd tizennyolc amikor a történet játszódik, de mégis egy erős, kitartó, hűséges fiatal lány. Annyi szívfájdalom és szenvedés éri, csak azért mert van egy önző, hiú nővére, aki nagyon is tisztában van az ő érzéseivel, de mégis, mert ő Anna, ő a legszebb testvér a családban, a körülrajongott hölgy… őt nem utasíthatja vissza senki, ő a „gyönyörű lány”. Persze a hibái következményeit sem meri vállalni, mert nehogy már az ő fényes jövője veszélybe kerüljön… Nagyon önző nőszemély, végig haragudtam rá! Lizzie a testvére árulása ellenére is segít neki kikerülni a csávából, feláldozza magát, egy szép jövő esélyét, mert tényleg erős és bátor.
Tyrell egyszerűn tökéletes férfi, bár haragból és hirtelen felindultságból, néha rossz döntéseket hoz.. Kicsit én is belehabarodtam olvasás közben már megint ;).
Szerencsére a könyv végére minden a helyére kerül…

Maga a történet tetszett, attól függetlenül, h a két főhős totál sótlan, szürke, felejthető karakter volt.
A humort pl nagyon hiányoltam belőle. Legalább egy lehelletnyi elfért volna.
Ami gáz pl Rory, és Morgó, a nagynéni vitték a vállukon a sztorit, mint szerethető családtag.
Nem volt rossz, de azért lehetett volna jobb is.

Nekem Tyrell de Warenne karaktere sokkal szimpatikusabb volt az előző kötetben, mint a saját könyvében. A történet megfogott, mert nagyon érdekelt, hogyan oldja meg a dolgokat a szerző. Könnyed kis limonádé.

Számomra ez a regény kicsit túl bonyolult, kicsit túl limonádé. Kicsit nagyon rózsaszín, Lizzie nem lehet ennyire önfeláldozó. Szórakoztató mese, de nem igazán érdekes. A karakterek nem elég izgalmasak, Lizzie naiv, Tyrell pedig egy idióta.

Imadom Brenda Joyce könyveit es ezt a sorozatot is. Az igaz, hogy az elsö resze a de Warenne sorozatnak (vagyis a Valtsagdij) jobban tetszett, mint ez a resz, de megigertem magamnak,hogy nem fogom összehasonlitani massal, hanem különallonak fogom tekinteni, es igy ez a resz is nagyon tetszett nekem.
Lizzi egy nagyon szimpatikus karakter, mig szegeny Tyrell-röl ezt nem mondhatom el igazan, viszont a regeny vegere egyre szimpatikusabb lett. Anna egy cseppet sem volt szimpatikus a szamomra, mar az elejetöl kezdve, es ugy vartam mar, hogy eltünjön a szinröl es megkönnyebbültem, amikor ez megtörtent vegre valahara.
A regeny cselekmenye magaval ragadott. Egyik resz sem volt unalmas a szamomra. Mindig izgatottan vartam, hogy mi is lesz ennek a bonyodalomnak a megoldasa, de mire az megoldodott mar jött is a masik. Szamomra ezek a regenyek a jok. :-)
Csak ajanlani tudom mindenkinek. :)

Szerethető történet. Lizzie a legfiatalabb, aki kiskora óta szerelemes. megbocsájt a testvérének, fel akar nevelni egy gyermeket, és a későbbiekben a szerelem és a szeretett miatt kerül bajba. Tyrell bár vőlegény, nem tud ellenállni, vagyis nem akar ellenállni Lizzie-nek. Blanche apja csak egy ponton volt unszimpatikus: levélmegsemmisítő művelete nagyon nem tetszett, bár meg lehet érteni, hisz a lányának akart jót, de mégis…
Nagyon bátor döntés volt, hogy Tyrell , szembemegy az akkori szokásokkal, spoiler.Az, hogy az apja majdnem a legvégéig a Blanche-val való házassághoz ragaszkodott a pénz miatt, csak bepillantást engedett abba a korba: nem a szerelem volt a házasság legfontosabb alapja, hanem a pénz.

Hű. Ez bonyolult de mégis gyönyörű. Amit Lizzie tett… elképesztő. Amit Anna az is, de a nagyon rossz értelemben. Lizzie csodálatos teremtés minden tiszteletem az övé. Tyrell óriási seggfej. Nem, nem tudtam együtt érezni vele, se sajnálni. Szinte végig egy érzéketlen féreg volt. A történet maga tetszett. Sok titok, és talán ebben volt a legtöbb izgalom.

Nos ha úgy nézzük a könyvet, hogy ez nem az a Brenda Joyce aki megteremtette minden idők második legjobb férfikarakterét, Hartot (akit érdekel: Barrons az első), akkor jónak nevezhető a könyv. Sajnos én nem tudom úgy nézni. Próbáltam nem nagy elvárásokkal lenni a könyvvel szemben, de Tyrell sajnos az egyik legunalmasabb, legérdektelenebb férfi főszereplő volt, akiről mostanában olvastam. Már az elején éreztem, hogy baj lesz vele, aztán volt egy pillanat, amikor azt hittem majd Rory lesz Lizzie párja, persze pár oldal után kiderült, hogy tévedek. Sajnos ezen kívül az elejét még élveztem a könyvnek, de aztán a végén már csak szenvedtem. Lizzie aranyos, és kedves, de hajamat tudtam volna tépni az önfeláldozásától, Francesca sokkal humorosabb, életrevalóbb nála. Az az igazság, hogy egyáltalán nem mérhető a Deadly sorozathoz, valószínű nem is kellene összehasonlítani őket, mert ez teljesen más hangvételű könyv. Komolyabb próbál lenni, de egy idő után inkább unalmas, hiányzik belőle a pörgés, az életre való karakterek és úgy valami plusz.
Nem akarom senki kedvét elvenni az olvasástól, mert tényleg nem rossz könyv, csak nekem a Deadly sorozat nagy kedvencem, így ezt most nem igazán tudtam élvezni.