Faltól ​falig Amerika 18 csillagozás

Braun Róbert: Faltól falig Amerika

Két ​apa, négy lány, egy lakóbusz, Amerika. Braun Róbert doku-pikareszkje apák és lányaik Amerikán keresztüli utazását formálja személyes útinaplóvá, kiegészítve az út-gondolat megszületésének és az addig tartó életútnak a történetével.

A könyv ötvözi az életrajz és a road-regény elemeit, kalandos személyes elbeszélés az első pesti McDonald's-tól a Golden Gate híd lábánál lévő Bauhaus térig. Az útinapló egyszersmind személyes állásfoglalás is az amerikai politikáról, társadalomról, annak jelenéről és jövőjéről, benne találkozásokkal, a horogkeresztes kamionossal Texasban és Martin Luther King harcostársával Alabamában, közös pillanatok felidézése férfiakkal a New York-i metrón vagy testes hölgyekkel a Smith Lake-nél, Alabamában.

Lendületes elbeszélés: Amerika, a végtelen út és a magas házak történetei, benne egy harminc éves barátság, mese különféle apaságokról, lányokról és az ő világukról, de főként szabadságról és demokráciáról, amelyet az elképzelt és a… (tovább)

>!
XXI. Század, Budapest, 2019
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155955587
>!
XXI. Század, Budapest, 2019
304 oldal · ISBN: 9786155955594

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Braun Róbert: Faltól falig Amerika

Cross-country, ez a neve. Adott egy lakóautó. Megy New Yorkból San Franciscóba, útba ejtve New Orleanst és Las Vegast. Többek között. Benne hat ember: két férfi és négy lányuk, igazságos elosztásban. Úgy fest, nincs könyv, amit egyszerűbben lehetne összefoglalni.

Azért akadnak furcsaságok. Hiányosságok – biztos akad, aki így mondaná. Például némi csodálkozással vettem észre, hogy a lányok korát csak úgy az utolsó harmadban sikerült belőnöm, mégpedig azért, mert oly kevés szó esik róluk. De ez egy ilyen könyv, nem a szűk térbe zárt emberek kapcsolatai strukturálják (bár esik arról is szó, mi tagadás), hanem a külső élmények. Hogy ez itt Amerika. Basszus, Amerika! – és ezt valahogy úgy kell elrebegni, mint ahogy az rebegte volna, aki a kádári szürke puhaságban (mi az, ami szürke és puha? igen, a spoiler) először bont Coca Colát, és hallja, ahogy felszisszen az üveg. És nem arról van itt szó, kérem szépen, hogy megállunk a Grand Canyonnál, és az elbeszélő elmagyarázza, hány méter mély, és melyik földtörténeti korban alakult ki, mert ez a kutyát nem érdekli, vagy akit igen, annak ott a Wikipédia. Hanem hogy mit érzünk. És hogy egyáltalán miért jöttünk el ide. Mert az is fontos: nem csak az út, hanem hogy minek keltünk útra. Milyen vágy hajszolt el idáig. És ezért is történhet, hogy a könyv felénél még le sem értünk New Yorkból Washingtonba – mert a szöveg dinamikáját nem a kilométerek egymásutánisága adja, hanem az élményszerűség, ami szubjektív valami, és bizony-bizony a szigorú szerkesztettség ellen dolgozik. Csapong, mert az egyik látványról, érzésről eszébe jut valami, úgyhogy vargabetűt tesz, aztán megint egy vargabetűt, és ez aztán jól orrba is veri a linearitást. De ez így van jól. Ettől lesz személyes. Egyfelől Braun szövege, és másfelől Amerika szövege: a dinereké, a benzinkutaké a semmi közepén, a hot dogoké, a pillanaté, ahogy a lakóautó leparkol, és az ablakából látszik az óceán. És a kettő együtt azért működik, mert Braun szereti Amerikát. (Nem kritikátlanul, mert az igazi szeretet sosem kritikátlan – ami kritikátlan, az a rajongás.) Ő abban, hogy 25 méter hosszan terpeszkedik a hűtőpult az élelmiszerboltban, és mind a 25 méter tömve van különböző üdítőkkel, a szabadságot látja. A választás szabadságát. Persze, az ember szájában megkeseredik a nyál – Brauné is, de még mennyire! – , amikor a választás szabadsága oda vezet, hogy egy idiótát választanak elnöknek, és Wichita Falls strandján a szikár fehér ember büszkén mutogatja a mellére tetovált horogkeresztet. Mert ők szabadon ezt választották. De ebben a szabadságban az is benne van, hogy Rosa Parks nem adja át a helyét egy fehér bőrű utasnak a buszon. És Rosa Parks döntését épp az teszi értékessé, az teszi igazán bátorrá, hogy szabadott volna máshogy is döntenie. És Braun hiszi, hogy – mindennek ellenére – igazán jó döntéseket csak szabadon lehet meghozni.

Ui.: Észrevettem, hogy értékelés közben T/3-ból átcsúsztam T/1-be. Nem „útra kelnek”, hanem „útra kelünk”. Ez, gondolom, annak a jele, hogy működik a kötet személyessége. Nem hibátlan amúgy, néha kevésbé érdekelt, mint érdemelte volna – de ez a személyesség nagy értéke.

4 hozzászólás
Greta_Green>!
Braun Róbert: Faltól falig Amerika

Néha érdektelen volt, néha untam, de néha felállt a hátamon a szőr, annyira átéreztem, hogy miről van itt szó.
Félig-meddig nem árul zsákbamacskát a fülszöveg; ez nem egy regény, hanem egy létező ember megtörtént utazása. De messze nem (sőt, főleg nem) csak az utazásról és Amerikáról szól. Sőt, többször is szól olyan dolgokról, amik az író olyannyira személyes megjegyzései, hogy szerintem rajta, a családján és a barátain kívül senkinek sem lehet érdekes.
Ugyanakkor voltak azok a szőrfelállító, hidegrázós pillanatok, amikor nagyon ott voltam velük, amikor nagyon értettem és átéreztem a leírtakat, úgyhogy bár távolról sem tudnám azt mondani, hogy ez egy nagyon jó könyv, mégis azt kell mondjam, hogy abszolút megérte elolvasni.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma>!

Francia barátom mondta, hogy az első mondat, amit Magyarországon megtanult: „neem leheet”.

288. oldal

1 hozzászólás
MeeCee>!

A Saab. Nincs értelme, olyan, mint a zsebkendő a zsebben az olasz autópályán vagy a selyemsál Rugova nyakában; meleg a szív körül, szépérzés: bakelit szivargyújtó, műanyag az ülésfelhajtón, hátsó fények az oldalsó falban, apró tükörmozgatók, fémpénztartó a sebváltó mellett; nem a kényelem vagy a biztonság, hanem a hajlítások, a fém- és fabetétek, a kézhez álló tér; a minden mindig működik, az ellenkező irányba nyíló motorháztető, a forma ünnepe, az örökkévalóság kísértése.

47. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fábián Janka: Julie Könyvkuckója
Szaszkó Gabriella: Engedj el
Erica Anthony: Válassz engem
Ruby Saw: Fordulj a Nap felé!
K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű Vadon
K. M. Holmes: Dario
Marilyn Miller: Szíria szülötte
Kristin Hannah: Repülj messzire!
Tracey Garvis Graves: Kötelék
Anita Boza: Elsikkasztott szerelem