Az ​ösztönélet Csáth Géza novelláiban 2 csillagozás

„Desiré, ​vigyázz, támad az idő” — hivatkozhatunk a Csáth Gézát idéző. Esterházy Péterre. Csáth és az Idő — főként erről az életrontó kapcsolatról és a Don Ouijote-i küzdelmet követő feledésről szól Brassai Zoltán tanulmánya. „S különösen manapság merül föl ez a kérdés elementáris erővel; amikor az embereket az idő gondolata jobban elfoglalja, mint valaha.” — írja Csáth A sebész című novellájában. Szomorúsági tébolynak nevezi azt a szellemi állapotot, amelytől még a huszadik század lótás-futása sem szabadítja az embert. „Súlyos dolog ez? — folytatja. — Az időnek a mérge beleette magát a filozófiánkba, a művészetünkbe, a napi beszédbe.” Talán egy sebészi beavatkozás segíthetne rajtunk. A „homo novus” megszületéséig azonban egyetlen kiút maradt: a pótszer.
Brassai Zoltán azt vizsgálja, hogyan veszítik ez Csáth korának ködlovag-művészei időérzéküket, hogyan szenvednek a darabokra tört világban, hogyan adják fel az egyetemesség igényét. A világképüket megőrző művészek teljességre… (tovább)

„Desiré, ​vigyázz, támad az idő” — hivatkozhatunk a Csáth Gézát idéző. Esterházy Péterre. Csáth és az Idő — főként erről az életrontó kapcsolatról és a Don Ouijote-i küzdelmet követő feledésről szól Brassai Zoltán tanulmánya. „S különösen manapság merül föl ez a kérdés elementáris erővel; amikor az embereket az idő gondolata jobban elfoglalja, mint valaha.” — írja Csáth A sebész című novellájában. Szomorúsági tébolynak nevezi azt a szellemi állapotot, amelytől még a huszadik század lótás-futása sem szabadítja az embert. „Súlyos dolog ez? — folytatja. — Az időnek a mérge beleette magát a filozófiánkba, a művészetünkbe, a napi beszédbe.” Talán egy sebészi beavatkozás segíthetne rajtunk. A „homo novus” megszületéséig azonban egyetlen kiút maradt: a pótszer.
Brassai Zoltán azt vizsgálja, hogyan veszítik ez Csáth korának ködlovag-művészei időérzéküket, hogyan szenvednek a darabokra tört világban, hogyan adják fel az egyetemesség igényét. A világképüket megőrző művészek teljességre és harmóniára vágynak, miként később Ottlik Géza, Weöres Sándor és társaik. Csáth és korának művészei a rilkei gondolathoz híven fordulnak belső világuk felé, viaskodnak a rájuk nehezedő múlttal, sőt a kelet-európai írók prófétikus szelleme is szembetűnő.