Words ​of Radiance (The Stormlight Archive 2.) 29 csillagozás

Brandon Sanderson: Words of Radiance Brandon Sanderson: Words of Radiance Brandon Sanderson: Words of Radiance Brandon Sanderson: Words of Radiance Brandon Sanderson: Words of Radiance Brandon Sanderson: Words of Radiance Brandon Sanderson: Words of Radiance Brandon Sanderson: Words of Radiance Brandon Sanderson: Words of Radiance

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

The Knights Radiant must stand again.
The ancient oaths have at last been spoken; the spren return. Men seek that which was lost. I fear the struggle will destroy them.
It is the nature of the magic. A broken soul has cracks into which something else can be fit. Surgebindings, the powers of creation themselves. They can brace a broken soul; but they can also widen its fissures.
The Windrunner, lost in a shattered land, balanced upon the boundary between vengeance and honor. The Lightweaver, slowly being consumed by her past, searching for the lie that she must become. The Bondsmith, born in blood and death, striving to rebuild what was destroyed. The Explorer, straddling the fates of two peoples, forced to choose between slow death and a terrible betrayal of all she believes.
It is past time for them to awaken, for the Everstorm looms.
And the Assassin has arrived.

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Gollancz, London, United Kingdom, 2022
672 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781473233300
>!
Gollancz, London, United Kingdom, 2022
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781473233317
>!
Gollancz, London, United Kingdom, 2015
656 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780575093317

11 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Kaladin · Dalinar Kholin · Shallan Davar · Adolin Kholin · Jasnah Kholin · Lopen · Navani Kholin · Pattern · Rock (Numuhukumakiaki'aialunamor) · Szeth-son-son-Vallano · Torol Sadeas · Wit


Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Noro>!
Brandon Sanderson: Words of Radiance

Ez jó mulatság, női munka volt!
(Roshar kontinensén ugyanis az írás-olvasás, és általában a legtöbb szellemi munka a nők privilégiuma. :P)
Ebben a könyvben sokat nőtt mind a főhősök, mind a történet badass-faktora. Bár a cselekmény még mindig meglehetős lassúsággal bonyolódik, de végre kezd kialakulni, miről is szól ez a sorozat valójában. Érthetővé válik nem csak a Viharfény-mágia lényege, de az is, hogyan ágyazódik bele a világ történelmébe és mítoszaiba. Ezen kívül az is jót tett a regénynek, hogy Kaladin a paladin helyett a csavarosabb észjárású és bonyolultabb hátterű Shallan karaktere kap nagyobb hangsúlyt a fő nézőpont-szereplők közül.

Az első résznél leírtam, milyen ötletes maga a világ, a Viharokhoz alkalmazkodott állat- és növényvilágával spoiler. Most ezt kiegészíthetem a mágiarendszer dicséretével. A varázslás itt nem más, mint egy halandó (ember vagy parshendi) és egy szellemlény (a számtalan különféle spren egyike) közötti szimbiózis. Roshar afféle platonikus-animisztikus világ, ahol a természeti erőknek lelke és időnként akarata is van. Ebből talán már ki is lehet következtetni, hogy ez a mágia szoros kapcsolatban áll a világ nem egészen szokványos fizikájával. Használatának azonban elég komoly követelményei vannak, a különböző szellemek ugyanis mind mást várnak el szövetségeseiktől. Cserébe pedig a mágiájuk is teljesen különböző lehet. A Kaladin által képviselt Szélfutárok például némiképp a Ködszerzetekre emlékeztető harcművészek, Shallan, mint Fényszövő ellenben összetett, kreativitást igénylő varázslatokkal dolgozik. Az emberszerű parshendik mágiája pedig még bonyolultabb kérdés, de ezt nem áll szándékomban elspoilerezni.

A történet lényegében a Way of Kings közvetlen folytatása, bár én szívesebben fogalmazok úgy, hogy a Way of Kings a Words of Radiance túlontúl hosszú prológusa. Itt, a második könyvben indulnak be ugyanis igazán az események. Fény derül végre a parshendik ellen vívott háború valódi értelmére, felfedik magukat az első Lovagok (azaz a régi eltűntnek hitt mágiahasználók), és a regény végén már láthatóvá válik, hogy valóban nagyívű és epikus történetfolyamba kezdtünk bele. Még mindig soknak érzem a politikai piszmogást – az intrikus fantasy nem Sanderson erőssége. Azt sem egészen értem, hogy miért kellett ennyire egy helyszínre összpontosítani a fejezetek elsöprő többségét. A másutt játszódó, más főhősökkel dolgozó részek – hivatalosan “intermezzók” – ugyanis igazán remek ötleteket rejtenek. Szerencsésebb lett volna, ha ezek is teljes értékű cselekményszálakként jelentek volna meg, míg a sziklamezőkön játszódó főszálból nyugodtan lehetett volna húzni. Sokat, mert ez még mindig nagyon hosszú volt. De az Way of Kingssel ellentétben ezt mégis élvezettel olvastam, és úgy tettem le, hogy most már érdekel a folytatás (és nem várok vele újabb három évet). A csillagok száma is ezt tükrözi.

1 hozzászólás
manami P>!
Brandon Sanderson: Words of Radiance

Ne kerülgessük a forró kását; ez egy fergeteges könyv.

A karakterek (egy kivételével) pazarul kidolgozottak. Kaladin és Adolin hatalmas kedvencek, imádtam a fejezeteik minden egyes sorát! Hajaj, ez Hilo kategória már.

Kaladin és Adolin… valahol teljes ellentétei egymásnak, mégis, olyan nagyon egyformák. Egyikük sem tökéletes, tanulnak, fejlődnek; tele vannak előítéletekkel, rettentő makacsok, túl büszkék (ostobaságig)… De erre megvan az okuk. Az alapvető természetük, és a környezetük által beléjük nevelt / vert viselkedési normák mellett, ott van az a sötétség… ami annyira emberivé teszi őket. Ők ketten egyszerűen zseniálisak egymás mellett, elképzelhetetlenül jó a karakterek közti „kémia”, az ember szinte kézzel foghatóan érzi a feszültséget.

De mellettük Dalinar, Navani, és a kisebb mellékszereplők is, mind-mind magukkal ragadtak, még Sadeas is. spoiler

A történet továbbra is bonyolult, de már sokkal többet tudunk a nagy egészről. A cselekmény ismét rengeteg helyen elakasztotta a lélegzetem, izgultam – ha nem lett volna hajnal, fel is kiáltok. Nem tudom miképp lehet, de túlságosan is sok érzelmet váltanak ki belőlem a karalterek és az események. Az 56-57. fejezet…te jó ég, nekem a két könyvet összevetve is a történet legjobbjai voltak. Ugyan egy-két dologra hamarabb rájöttem, mint kellett volna (tényleg azért lehet, mert egyre több Sandersont olvasok) pl. spoiler, spoiler, vagy spoiler, sikerült egy-két helyen nagyon meglepődnöm. Mikor elolvastam a 88. fejezet utolsó mondatát, leesett az állam! Nagyon örülök, hogy kézbe vettem a Warbreakert a The Way of Kings és a Words of Radiance között. Érdekesség csupán, mégis… hű!

A történet egyetlen gyengéje (szerintem) Shallan szála. Mikor a többi karakter mellett szerepel, remek katalizátora a cselekménynek, mozgásban tartja a jeleneteket, és a feszültséget pompásan fokozza. De önmagában (a könyv első felében / harmadában) nekem se nem elég erős, se nem elég érdekes nem volt. Semmi bajom magával a karakterrel, sőt, kedvelem nagyon. De ebben a részben bármit csinált, olyan könnyen „megoldott mindent” (pontosabban az író), hogy az már lassan a lehetetlenség határát súrolja… Mármint komolyan?

1. A spoiler után egyből spoiler, csak mert felsőbbrendű hangon beszél. Persze, a hirtelen r*hadt becsületes spoiler megteszik amit kér, kérdés nélkül.
2. Kb. azonnal rájön spoiler,
3. A szökevényeket spoiler.
4. Azonnal talál valakit, aki ismét a spoiler,
5. aki pontosan tud mindent spoiler részletekbe menően,
6. ráadásul ez a valaki a lehető legjobb pozícióba helyezi… spoiler
7. és pont annak a spoiler, amire Shallan kíváncsi.
8. Megérkezése után két perc alatt spoiler, annak ellenére, hogy SOHA nem volt hasonlóban része, és beismeri azt is, hogy Jasnah jegyzetei elavultak.
9. Ráveszi az egyik spoiler, hogy spoiler.
10. Segítség nélkül spoiler , majd spoiler.

És akkor ez a könyvnek csupán a negyede…

De! Mint mondtam, alapvetően szeretem a karaktert – a visszaemlékezéseit külön kedveltem, főleg Balat, de úgy egészében a család miatt is. spoiler A helyzet pedig, ami miatta fog kialakulni spoiler, már most szorongást ébreszt bennem… spoiler Fájni fog, tudom előre.

Összességében, Shallan ellenére (mert azért csak egy szereplő, egy oldaláról beszélünk, a karakterek tengerében), talán még az első kötetnél is sokkal jobb történetet kaptunk. Hatalmas kedvenc!

hpatrik97>!
Brandon Sanderson: Words of Radiance

Még annál is jobban imádtam, mint az első részt! Csodálatos világfelépítés, szerethető karakterek, felfoghatatlanul epikus cselekmény. Ez a regény, minden, amit egy fantasy-tól elvárok!

Eszti_TDA>!
Brandon Sanderson: Words of Radiance

Mégis mit mondhatnék erről a könyvről, ami már nem hangzott el előttem?
Milyen szóval nem dicsérte, istenítette a többi olvasó korábban?

Igazi mestermű.
Hatalmas off, komplex, érzelmes, humoros, fájdalmas, epikus, izgalmas.
Minden, amit akárcsak egy kicsit is hiányoltam, vagy amire „hibaként” tekintettem az előző részben, az itt nagyon szépen ellensúlyozva lett.

Gyönyörű történetszálaknak lehettem tanúja, Shallan és Adolin spoiler itt szerettette meg magát velem véglegesen, a kis triójuk Kaladinnal pedig… háááát az már valami egészen más. :D
Továbbra is Kaladin a kedvencem. Nagyon élvezem, ahogy Brandon megjeleníti a belső vívódását, és érezteti, hogy spoiler. Pirospont jár azért, hogy annak ellenére, hogy maximálisan Shallan és Kaladin dominálta a könyvet spoiler, mégis Shallan emelkedett ki jobban, és nem csak azért, mert ő volt a flashback szereplőnk. Az események alakulásában is nagyon fontos szerep jutott neki, spoiler.
Akit hiányoltam, az Dalinar volt, de tudom, hogy a következő részben meg belőle kapom majd valószínűleg a legtöbbet, szóval nem panaszkodom.

Örök hála, BrandoSando!

ujhelyiz P>!
Brandon Sanderson: Words of Radiance

A féltégla méretű kötetekből álló sorozatok visszatérő elemei az epikus high fantasy regényeknek, hiszen bőven kell idő arra, hogy a világot felépítsük, beleértve a kultúrát, birodalmakat, mágiarendszert és még sok minden mást. Brandon Sanderson ebből a szempontból még egy szintet lépett off, hiszen a legtöbb fantasy sorozata még egy közös univerzumban is játszódik – ehhez képest minden világának egyedi, és a történet szempontjából központi szerepe is van.

A sorozat első részében még csak ugyancsak felületesen lehetett érteni, hogy mi is a központi ötlete a mágiának, hiszen csak egy rövid ezer oldalas felvezetőről beszélhettünk, de a második könyv ebből a szempontból elkezdte a rejtélyeket feloldani, hőseink egyre többet értenek meg abból, hogy mekkora őrültekháza is van ebben a világban, hiszen nem kevés szereplő érzi úgy, hogy ideje összefogni az emberiséget, és megvédeni a következő katasztrófától.

Emellé kapunk még nem kevés filozófiai fejtegetést is a becsületről, ígéretekről és fogaldalmakról a megértésről, az elvárásoknak való megfelelésről, vagy éppen az ellenkező irányból: a rangban lemaradók semmibe vételéből – a rabszolgaság, mint téma újra és újra felmerült, de magasabb szinteken sem sokkal jobb a helyzet. És becsülöm, hogy annak ellenére, hogy ezekbe a témákba nem megy bele a szerző nagyon mélyen, a rengeteg példa és beszélgetés, ami előhozza ezeket az eseteket szemlélteti, és ezekből a szempontokból nem igazán fekete-fehér karakterek jönnek ki – például attól, hogy valaki elfogadja és kihasználja a rabszolgaság rendszerét, becsület szempontjából az egyik példamutató karakter a regényben, és erre még sok példát lehetne hozni.

A történet oldaláról nézve ugyanakkor érezhető, hogy a fontos karaktereknek a nekik adott különleges hatalmon kívül még igen durva plot armorjuk is van: mind Kaladin, mind Shallan esetén többször is éreztem, hogy nem kellett volna ennyire olcsón megúszni az amúgy nyilvánvalónak tűnő hibákat, csak mindig volt valaki, aki kellő hatalommal rendelkezve elsimította a problémákat. Ugyanakkor mindenképpen szórakoztatók voltak a cinikus kommentárjaik az eseményekről, a találkozásaik meg egyszerűen folyamatos mosolyt váltottak ki belőlem, valahogy nagyon jól működtek együtt (már ha a cél a szórakozásunk).

Az elég hosszú könyv nagy részét az Alethi táboron belüli intrika teszi ki, de ez jó lehetőséget kínál a rendszer titkainak fokozatos megismerésére is: hőseink egyszerre értik meg az aktuális eseményeket, az új képességeik titkait (amit valamilyen szellemekkel együttműködve szereznek meg – de a szellemek más-más viselkedést várnak el cserébe), valamint a főbb szereplőket, így annak ellenére nem unalmas a könyv, hogy tulajdonképpen nagyjából tíz mondatban összefoglalható lenne a cselekmény – rendesen ki van töltve az ezer oldal.

Abszolút elégedetten fejeztem be az olvasást, úgyhogy nem is kérdés, hogy a sorozat folytatására kíváncsi vagyok – elvégre az időnkénti kiugrások egyéb eseményekre igencsak felkeltették az érdeklődést a világ rejtélyei iránt.

Sárkánybaby>!
Brandon Sanderson: Words of Radiance

Úgy érzem magam, mint egy serdülő kislány, aki szerelmeslevelet kap élete nagy szerelmétől.

Tetszik, hogy a karakterek nem állnak meg a fejlődésben, ha egyszer megtanultak valamit, mindig van helye újdonságnak. Kaladin, és a négyes számú vágóhíd az eddig rájuk nehezedő nyomás nélkül tudnak nagyon szórakoztatóak maradni, előbbit pedig, ha egy kicsit békén hagyják, akkor a humora is visszaszáll. Olyannyira, hogy Shallan szópárbajában Kaladin az egyetlen, aki képes helyt állni. Bár a könyv igencsak meg tudja kínozni a karaktereit, azért sűrűn meg is nevetteti az embert.

Fordulatokban sincs hiány, spoiler és végre, végre összeérnek a szálak, kibontakozik és elkezdődik a történet, amit az első rész csak sejtetett.

A Way of Kings Kaladin múltját tárta az olvasó elé, a Word of Radiance pedig Shallan történetét meséli el. spoiler
A lényeges karakterek találkozásukkor nem esnek egyből egymás nyakába, hogy jaj, téged kerestelek az egész első kötetben!, hanem megdolgoznak a másik bizalmáért és tiszteletéért. Nem futunk rá sz.r klisékre, ahol például A azt hiszi B-ről, hogy egy szemétláda, így lerombolja a kettejük addig felépített barátságát. Komplikáltak az emberi kapcsolatok, de nem klisések.

Kaladin továbbra is az abszolút favorit nálam, reméljük a további részekben többet mosolyog, mert jól áll neki. (Köhm spoiler) Shallan, bár morálisan a jó oldalra tehető, egy bizonytalan tényező, ami egyszerre nyit meg lehetőségeket előtte (és rajta keresztül a Lovagok előtt), és ad okot aggodalomra. Valami azt súgja, fogunk még a nő lelki üdvéért küzdeni. De ne legyen igazam.
Dalinar „Papamaci” Kholin is kezd feljönni a kedvencek közé. Adolin az a fajta karakter, akit zsigerből tudnék utálni más helyen, de itt szerencsére ennek az ellenkezője van érvényben. Renarinból többet is elbírt volna a könyv, és remélem, hogy a következő kötetben Elhokar is fakít valamit. spoiler

Tekintve, hogy az Oathbringer Dalinar kötete lesz, bízom benne, hogy a teljes Kholin klán több figyelmet kap ezáltal.

A végén pedig azt hittem, hogy nyerítve körbeugrálom az asztalt, amikor spoiler
Meg aztán az sem egy gyenge dolog, hogy spoiler. Persze, ami késik az nem múlik. spoiler

Az egyetlen dolog, ami nagyon rosszul érint, az a terjedelem. Nem az egyes kötetek hossza, hanem azok megjelenése. Oké, novemberben jön a harmadik rész, de a negyediket 2020-ra datálják, és ezeken kívül még 6 kötet lesz (összesen 10). Szálanként fogom kitépni a hajam addig.

11 hozzászólás
Kaosmagier>!
Brandon Sanderson: Words of Radiance

Erre a kötetre rendesen felpörögtek az események, most már nem kell félni, hogy útközben megunom ezt a sorozatot!
A világépítés is elkezdett alakulni, jó sok új elemmel megismerkedtünk (a radiantok képességei, a parshmenek, meg minden egyéb szisztémán kívüli lények, akiknek még meg kell találni a helyét), nagyon érdekel hova vezet ez az egész.
Kedvenc sztoriszálam Shallan kalandjai voltak, a kiscsaj nagyot fejlődött a könyv folyamán, és ennek a résznek ő volt a fő mozgatórugója (jobban mint Kaladin az előzőnek)
spoiler

farkas_medve>!
Brandon Sanderson: Words of Radiance

Fuh brr tyű azta meg a mindenit és még sorolhatnám. Ez egy uram atyám de jó könyv!

Lecsós_Kivi>!
Brandon Sanderson: Words of Radiance

Egy kevésbé összetett, de még mindig nagyon-nagyon jó és összetett rész.
Shallan itt lett a kedvenc szereplőm a sorozatban. :)


Népszerű idézetek

RVivi P>!

Question for you! What did the one-armed Herdazian do to the man who stuck him to the wall?”
Kaladin frowned. “I… I don’t know.”
“Nothing,” Lopen said. “The Herdazian was ’armless.” The slender man burst into laughter.

Kapcsolódó szócikkek: Kaladin · Lopen
Noro>!

“I ain’t grouchy,” Teft snapped. “I just have a low threshold for stupidity.”

Chapter 44: One Form of Justice

gcsecsey>!

I don't want to study, I want to be dead.

1063. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szeth-son-son-Vallano
Sárkánybaby>!

“Be careful, girl. You wouldn’t want to accidentally insult a man.”
"The last thing I’d want to do is accidentally insult you, Vathah,” Shallan said. “To think that I couldn’t manage it on purpose if I wanted!”

cassiesdream>!

“You’re starting to sound a lot like my mother.”
“Captivating?” Syl said. “Amazing, witty, meaningful?”
“Repetitive.”
“Captivating?” Syl said. “Amazing, witty, meaningful?”

Part Two, Chapter 25.

manami P>!

Stupid! Quick, say something witty. „Um. Your hair is nice.”

521. oldal

manami P>!

„I hate them,” Sebarial said. „But I try to hate everyone. That way, I don't risk leaving out anyone who is particularly deserving.”

547. oldal

manami P>!

„Humans don't makes sense.”
„If you're only now learning that,” Kaladin said, „then you haven't been paying attention.”

276. oldal

manami P>!

If you want to understand the a people, learn their weapons. The way men kill one another says far more about the culture than any scholar's ethnoghraphy.

749. oldal

manami P>!

„Someone needs to teach the pair of you how to have a good time now and then.”
„I know fully well how to have a good time.”
„Is that so?”
„Yes. It involves being anywhere you aren't.”

765. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Kaladin · Wit

A sorozat következő kötete

The Stormlight Archive sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brian McClellan: Promise of Blood
Brian McClellan: Sins of Empire
Michael J. Sullivan: Age of Myth
Sarah J. Maas: Empire of Storms
George R. R. Martin: A Game of Thrones
Patrick Rothfuss: The Wise Man's Fear
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames
Anthony Ryan: The Waking Fire
Raymond E. Feist: A Darkness at Sethanon
Victoria Aveyard: King’s Cage