Tündöklő ​szavak I–II. (Viharfény krónika 2.) 5 csillagozás

Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II. Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Brandon ​Sanderson, a New York Times bestsellerszerzőjének könyve, a Tündöklő szavak folytatja azt a lenyűgöző és epikus sorozatot, amely A királyok útjával kezdődött.

Ellenségei minden igyekezete ellenére Kaladin nem halt kínhalált, hanem ő lett a királyi testőrség parancsnoka – és alacsony rangú „sötétszeműt” még sosem részesítettek ilyen kegyben. Így most neki kell megvédenie a királyt és Dalinart a rájuk leselkedő veszélyektől, míg igyekszik kiismerni újdonsült hatalmát, melynek köze van becsületszprenjéhez, Sylhez.

A Fehér Gyilkos, Szeth újra munkához látott: megdöbbentő hatalma segítségével már Roshar számos uralkodójával végzett. Egyik legfontosabb célpontja Dalinar főherceg, akit sokan az alethi trón mögött álló valódi hatalomnak tartanak. A háborúban betöltött vezető szerepe épp elég indíték lenne egy merényletre, a Fehér Gyilkos gazdája azonban ennél sokkal erősebb motivációval bír.

A zseniális, ám nyughatatlan Shallan rettenetes terhet hordoz a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
1660 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953433Ö · Fordította: Sárpataki Ádám · Illusztrálta: Isaac Stewart, Ben McSweeny, Dan dos Santos
>!
Delta Vision, Budapest, 2020
904 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953419 · Fordította: Sárpátki Ádám
>!
Delta Vision, Budapest, 2020
756 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953426 · Fordította: Sárpátki Ádám

Most olvassa 15

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 32


Kiemelt értékelések

>!
manami
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Még egyszer, most magyarul! Ne is kerülgessük tovább a forró kását; ez egy fergeteges könyv.

A karakterek (egy kivételével) pazarul kidolgozottak. Kaladin és Adolin hatalmas kedvencek, imádtam a fejezeteik minden egyes sorát!

Kaladin és Adolin… valahol teljes ellentétei egymásnak, mégis, olyan nagyon egyformák. Egyikük sem tökéletes, tanulnak, fejlődnek; tele vannak előítéletekkel, rettentő makacsok, túl büszkék (ostobaságig)… De erre megvan az okuk. Az alapvető természetük, és a környezetük által beléjük nevelt / vert viselkedési normák mellett, ott van az a sötétség… ami annyira emberivé teszi őket. Ők ketten egyszerűen zseniálisak egymás mellett, elképzelhetetlenül jó a karakterek közti „kémia”, az ember szinte kézzel foghatóan érzi a feszültséget.

De mellettük Dalinar, Navani, és a kisebb mellékszereplők is, mind-mind magukkal ragadtak, még Sadeas is. spoiler

A történet továbbra is bonyolult, de már sokkal többet tudunk a nagy egészről. A cselekmény ismét rengeteg helyen elakasztotta a lélegzetem, izgultam – ha nem lett volna hajnal, fel is kiáltok. Nem tudom miképp lehet, de túlságosan is sok érzelmet váltanak ki belőlem a karalterek és az események. Az 56-57. fejezet…te jó ég, nekem a két könyvet összevetve is a történet legjobbjai voltak. Ugyan egy-két dologra hamarabb rájöttem, mint kellett volna (tényleg azért lehet, mert egyre több Sandersont olvasok) pl. spoiler, spoiler, vagy spoiler, sikerült egy-két helyen nagyon meglepődnöm. Mikor elolvastam a 88. fejezet utolsó mondatát, leesett az állam! Nagyon örülök, hogy kézbe vettem a Warbreakert a The Way of Kings és a Words of Radiance között. Érdekesség csupán, mégis… hű!

Nehezen mondanék többet a könyvnek erről a részéről, mert imádtam szinte mindent. Essék szó most arról is, amit nem kedveltem!

Bár tudom, hogy a legtöbben nagyon szeretik (és milyen jó is nekik!), de szerintem a történet gyengéje Shallan szála. Mikor a többi karakter mellett szerepel, remek katalizátora a cselekménynek, mozgásban tartja a jeleneteket, és a feszültséget pompásan fokozza. De önmagában (főleg a könyv első felében / harmadában) nekem se nem elég erős, se nem elég érdekes nem volt. Az első részben nagyon kedveltem, de itt bármit csinált, olyan könnyen „megoldott mindent” (pontosabban az író), hogy az már lassan a lehetetlenség határát súrolta… Mármint komolyan?

1. A spoiler után spoiler, csak mert felsőbbrendű hangon beszél. Persze, a hirtelen r*hadt becsületes spoiler megteszik amit kér, kérdés nélkül.
2. Kb. azonnal spoiler,
3. A szökevényeket spoiler.
4. Azonnal talál valakit, aki spoiler,
5. aki pontosan tud spoiler részletekbe menően,
6. ráadásul ez a valaki a lehető legjobb pozícióba helyezi… spoiler
7. és pont spoiler, amire Shallan kíváncsi.
8. Megérkezése után spoiler, annak ellenére, hogy SOHA nem volt hasonlóban része, és beismeri azt is, hogy Jasnah jegyzetei elavultak.
9. Ráveszi az egyik spoiler, hogy spoiler.
10. Segítség spoiler , majd spoiler.

Jaj, a kedvencem az, hogy az út alatt spoiler, aztán mikor spoiler. :'(

És akkor ez a könyvnek csupán a negyede…

Első olvasáskor még kedveltem a karaktert – a visszaemlékezéseit (még ha igazából kevés újat adtak ahhoz, amit az első részben megtudtunk / amit az adott infók alapján ki lehetett következtetni) is egész érdekesnek találtam, de főleg Balat, és a család miatt is. Mondjuk a végkifejlet rettentő túlzó volt, mintha az író licitált volna, hogy megszerezze a lehető legdrámaibb eseményt. spoiler

Összességében, Shallan ellenére (hiszen egyetlen szereplőről beszélünk a karakterek tengerében), talán még az első kötetnél is sokkal jobb történetet kaptunk. Hatalmas kedvenc!


Népszerű idézetek

>!
James_Grey I

– Egyszer már minden történetet elmeséltek. Magunknak meséljük őket, ahogy azok, akik valaha éltek. És akik élni fognak. Csak a nevek változnak.


A sorozat következő kötete

Viharfény krónika sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Greg Keyes: Született Királynő
Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Brian McClellan: Őszi köztársaság
Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin – Szárnyak és pusztulás udvara
David Farland: Rúnalovagok
Peter V. Brett: Napháború
Django Wexler: Az Árnyéktrón