53. legjobb fantasy könyv a molyok értékelése alapján

Tündöklő ​szavak I–II. (Viharfény krónika 2.) 113 csillagozás

Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II. Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Brandon ​Sanderson, a New York Times bestsellerszerzőjének könyve, a Tündöklő szavak folytatja azt a lenyűgöző és epikus sorozatot, amely A királyok útjával kezdődött.

Ellenségei minden igyekezete ellenére Kaladin nem halt kínhalált, hanem ő lett a királyi testőrség parancsnoka – és alacsony rangú „sötétszeműt” még sosem részesítettek ilyen kegyben. Így most neki kell megvédenie a királyt és Dalinart a rájuk leselkedő veszélyektől, míg igyekszik kiismerni újdonsült hatalmát, melynek köze van becsületszprenjéhez, Sylhez.

A Fehér Gyilkos, Szeth újra munkához látott: megdöbbentő hatalma segítségével már Roshar számos uralkodójával végzett. Egyik legfontosabb célpontja Dalinar főherceg, akit sokan az alethi trón mögött álló valódi hatalomnak tartanak. A háborúban betöltött vezető szerepe épp elég indíték lenne egy merényletre, a Fehér Gyilkos gazdája azonban ennél sokkal erősebb motivációval bír.

A zseniális, ám nyughatatlan Shallan… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
1658 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953433Ö · Fordította: Sárpátki Ádám · Illusztrálta: Isaac Stewart, Ben McSweeny, Dan dos Santos
>!
Delta Vision, Budapest, 2020
904 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953419 · Fordította: Sárpátki Ádám · Illusztrálta: Isaac Stewart, Ben McSweeny, Dan dos Santos
>!
Delta Vision, Budapest, 2020
754 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953426 · Fordította: Sárpátki Ádám · Illusztrálta: Isaac Stewart, Ben McSweeny, Dan dos Santos

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Kaladin · Adolin Kholin · Dalinar Kholin · Shallan Davar · Jasnah Kholin · Elmés · Rysn


Kedvencelte 31

Most olvassa 17

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Én még abban a korban jártam középiskolába, amikor még a dialektikus materializmusnak az a tételmondata, miszerint a „mennyiségi változások minőségi változásokba csapnak át” élénken élt a közbeszédben. S habár Marx és Engels Hegel dialektikájából indult ki, és erős osztályharcos ideológiát társítottak ehhez a mondathoz, de ha jól belegondolunk, ez nem más, mint a jó öreg, „gyakorlat teszi a mestert” mondás körmönfont verziója.
Nekem pedig miközben ezt a regényt olvastam, számtalanszor eszembe jutott, hogy Sanderson az élő manifesztuma e fenti két tételmondatnak.
Már a bemutatkozó regénye, az Elantris is kiemelkedő volt, ami a történetszövést és a világépítést illette, de ott még a karakterek kidolgozottsága és a motivációik épp csak megütötték az elvárt minimum szintet, de ahogy egyre újabb és újabb regényei jelentek meg, úgy kezdett el fejlődni szereplőinek megformálása terén is. Szó, ami szó, így sem beszélhetünk nála olyan kidolgozottságú és mélységű karakterekről, mint Hobbnál, vagy Martinnál, de ebben a regénysorozatában már minden fontos szereplőjének van olyan mély és árnyalt jelleme, múltja, motivációja, hogy már ilyen szempontból is messze kiemelkedik a zsánerirodalom átlagos szintjéből. A világépítésben és különösen a mágiarendszer és a világ összefonásában pedig olyan magasra teszi a mércét, aminek rajta kívül alig néhányan felelnének meg.
Sanderson ugyanis hihetetlen munkabírással és elszántsággal formálja immár több mint egy évtizede a Kozmerum ciklust, amelyhez már eddig is számos, gyökeresen eltérő hangulatú és mágikus hátterű világot alkotott.
Ezek közül Roshar, amelyen ez a regény is játszódik, talán a legalaposabban kidolgozott, mind népeit és kultúráit, mind pedig mágikus hátterét, történelmét, legendáit és politikai viszonyait tekintve. Az író egyik legfőbb erénye, hogy mindezeket egy olyan elejétől végéig átgondolt és logikus keretbe rendezi, hogy az epikus fantasyre nyitott olvasó, jómagamat is beleértve ebbe a táborba, nagyon gyorsan bevonódik a történetbe, amely számtalan mellékszálat is mozgatva és bemutatva, mégis egy gleccser kérlelhetetlen elszántságával viszi előre a történetet egy gigászi, világ sorsát formáló összecsapás irányába.
Ebben a kötetben a parshendik ellen vívott csaták okaiba és következményeibe már mindkét oldal vezéreinek szemén keresztül bepillanthatunk. A udvari intrikák, árulások, a kémek és titkos összeesküvő társaságok játszmái is egyre magasabbra emelik a tétet. De a legfontosabb események és változások a főhősökhöz és a társukká szegődött szprenekhez – szellemlényekhez – köthetők. A köztük lévő kapcsolat átalakulása nem csak a Sanderson védjegyének számító kvázi-szuperhős képeségekkel ruházza fel a szereplőket, de egyre jobban körvonalazódik, hogy ez a szimbiotikus kapcsolat miért is alakulhatott ki közöttük, s hogy mi az a világ pusztulásával fenyegető veszély, amely még az ilyen emberfeletti képességekkel rendelkező hősök is elsöpri az útból.

Ahogy az előző résznél is írtam, az egyetlen kifogás, ami a sorozat ellen felmerülhet, hát az bizony a terjedelme, mert bár korántsem lehet olyan felesleges szócséplés miatti túlírtsággal vádolni, mint annak idején a Ködszerzet trilógiát, de azért ennyi betű még engem is türelmetlenné tett, mire a regény háromnegyedéig értem. off

Ettől az egy momentumtól eltekintve úgy gondolom, hogy ez a sorozat egyértelműen a legfrappánsabb válasz arra, hogy kell és lehet-e minden ízében modern, a mai olvasói igényeknek megfelelő epikus fantasyt írni a XXI. században.

manami P>!
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Még egyszer, most magyarul! Ne is kerülgessük tovább a forró kását; ez egy fergeteges könyv.

A karakterek (egy kivételével) pazarul kidolgozottak. Kaladin és Adolin hatalmas kedvencek, imádtam a fejezeteik minden egyes sorát!

Kaladin és Adolin… valahol teljes ellentétei egymásnak, mégis, olyan nagyon egyformák. Egyikük sem tökéletes, tanulnak, fejlődnek; tele vannak előítéletekkel, rettentő makacsok, túl büszkék (ostobaságig)… De erre megvan az okuk. Az alapvető természetük, és a környezetük által beléjük nevelt / vert viselkedési normák mellett, ott van az a sötétség… ami annyira emberivé teszi őket. Ők ketten egyszerűen zseniálisak egymás mellett, elképzelhetetlenül jó a karakterek közti „kémia”, az ember szinte kézzel foghatóan érzi a feszültséget.

De mellettük Dalinar, Navani, és a kisebb mellékszereplők is, mind-mind magukkal ragadtak, még Sadeas is. spoiler

A történet továbbra is bonyolult, de már sokkal többet tudunk a nagy egészről. A cselekmény ismét rengeteg helyen elakasztotta a lélegzetem, izgultam – ha nem lett volna hajnal, fel is kiáltok. Nem tudom miképp lehet, de túlságosan is sok érzelmet váltanak ki belőlem a karalterek és az események. Az 56-57. fejezet…te jó ég, nekem a két könyvet összevetve is a történet legjobbjai voltak. Ugyan egy-két dologra hamarabb rájöttem, mint kellett volna (tényleg azért lehet, mert egyre több Sandersont olvasok) pl. spoiler, spoiler, vagy spoiler, sikerült egy-két helyen nagyon meglepődnöm. Mikor elolvastam a 88. fejezet utolsó mondatát, leesett az állam! Nagyon örülök, hogy kézbe vettem a Warbreakert a The Way of Kings és a Words of Radiance között. Érdekesség csupán, mégis… hű!

Nehezen mondanék többet a könyvnek erről a részéről, mert imádtam szinte mindent.

Essék hát szó most arról is, amit nem kedveltem!

Bár tudom, hogy a legtöbben nagyon szeretik (és milyen jó is nekik!), de szerintem a történet gyengéje Shallan szála. Mikor a többi karakter mellett szerepel, remek katalizátora a cselekménynek, mozgásban tartja a jeleneteket, és a feszültséget pompásan fokozza. De önmagában (főleg a könyv első felében / harmadában) nekem se nem elég erős, se nem elég érdekes nem volt. Az első részben nagyon kedveltem, de itt bármit csinált, olyan könnyen „megoldott mindent” (pontosabban az író), hogy az már lassan a lehetetlenség határát súrolta… Mármint komolyan?

1. A spoiler után spoiler, csak mert felsőbbrendű hangon beszél. Persze, a hirtelen r*hadt becsületes spoiler megteszik amit kér, kérdés nélkül.
2. Kb. azonnal spoiler,
3. A szökevényeket spoiler.
4. Azonnal talál valakit, aki spoiler,
5. aki pontosan tud spoiler részletekbe menően,
6. ráadásul ez a valaki a lehető legjobb pozícióba helyezi… spoiler
7. és pont spoiler, amire Shallan kíváncsi.
8. Megérkezése után spoiler, annak ellenére, hogy SOHA nem volt hasonlóban része, és beismeri azt is, hogy Jasnah jegyzetei elavultak.
9. Ráveszi az egyik spoiler, hogy spoiler.
10. Segítség spoiler , majd spoiler.

Jaj, a kedvencem az, hogy az út alatt spoiler, aztán mikor spoiler. Persze, hiszen ez a kényelmes a cselekmény szempontjából.

És akkor ez a könyvnek csupán a negyede…

Első olvasáskor még kedveltem a karaktert – a visszaemlékezéseit (még ha igazából kevés újat adtak ahhoz, amit az első részben megtudtunk / amit az adott infók alapján ki lehetett következtetni) is egész érdekesnek találtam, de főleg Balat, és a család miatt is. Mondjuk a végkifejlet rettentő túlzó volt, mintha az író licitált volna, hogy megszerezze a lehető legdrámaibb eseményt. spoiler

Összességében, Shallan ellenére (hiszen egyetlen szereplőről beszélünk a karakterek tengerében), talán még az első kötetnél is sokkal jobb történetet kaptunk. Hatalmas kedvenc!

9 hozzászólás
zamil>!
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Tökéletes folytatás, és szokás szerint nem éreztem, hogy hosszú lenne, pedig szép téglákról van szó. Talán már túl nagyokról is néha, kellemetlen volt kézben tartani.
Szépen sodródik a cselekmény, szépen lassan minden kezd a helyére állni, persze emellett egyre több újabb kérdés is felmerül. Szeretem azokat az írókat, akik nem dédelgetik a szereplőket, akik könnyedén kiírják a szereplőket, és ezzel élet szerűbbe teszik a történetet. Szeretem azt, amikor egy „ajándék”, egy képesség elvész és gondot okoz.
Nagyon várom a következő részt, fájó szívvel raktam le a könyvet. Tényleg vissza kéne térnem ahhoz a régebbi szokásomhoz, hogy csak teljes sorozattokat olvasok.

4 hozzászólás
Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Brandon Sanderson írt és írt 1600 + oldalon keresztül csűrte csavarta a sztorit.
A terjedelme ellenére nem volt üres járat, persze volt 1-2 rész ami kevésbé érdekelt vagy inkább kevésbé volt érdekes, ilyen volt számomra Shallan szála, de többiekkel nem volt problémám..
A történet nem egyszerű,sok mindent tudunk már de gondolom ez csak a felszín .
szóval kérem a következőt .

Dominik_Blasir>!
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Brutális ez a sorozat – már csak a hosszra értve is. Eltelt újabb ezerhatszáz oldal, más ez alatt egy trilógiát lezár, világot felépítve és megválaszolva mindenestől, Sanderonnál meg… választ kapunk három kérdésre a háromszázból? Persze sarkítok, de talán most először éreztem azt, hogy kicsit nehezebben húz be a szöveg, el kell telnie párszáz oldalnak(!), hogy igazán elkapjon a tempó és újra közel érezzem magam ezekhez a figurákhoz.
Onnantól persze megint jó, megint a szokott minőség – pár egészen emlékezetes jelenettel és újfent azzal az érzéssel zárva, hogy szeretnék órákat eltölteni a releváns teóriagyártó és információs oldalak spoiler-rengetegében (számomra most villant fel először igazán, micsoda világ teremtődik itt éppen; egészen felvillanyozott, ahogy egy pillanatra kitisztult, milyen óriási történet bontakozik ki a szemünk előtt). Úgyhogy jöhet a következő ezerötszáz oldal!
Bővebben: http://ekultura.hu/2020/08/19/brandon-sanderson-tundokl…

Nevox>!
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Sanderson simán képes volt majdnem tökéletes folytatást írni. Közelebb kerültünk a háttérben zajló eseményekhez, de mégis olyan sok titkot mutatott meg, ami arra enged következtetni, hogy valami elképesztően monumentális sztori van a háttérben.
Több nézőpont karakter is felbukkan, de alapvetően Kaladin, Adolin története ez, és persze Shallané.
Kaladin kedvenc karakteremmé lépett elő, valami elképesztő amilyen utat bejár, igazi, hőssé nemesedik, mégis megmarad embernek, akivel könnyű azonosulni.
Adolin valahol az ellentéte, mégis sokban hasonlítanak, kettejük dinamikája külön ízt ad az eseményeknek, öröm közös jeleneteiket olvasni. Shallan kissé valóban túl egyszerűen és gyorsan old meg mindent, és olyan gördülékenyen veszi az akadélyokat, ami talán nem életszerű, de ezzel együtt érdekes és szimpatikus figura, ahogy a mellékszereplők is, mind, Dalinar,Navani, és persza a személyes kedvencem Szeth.
Bár elképesztően hosszú, de egy percig nem unalmas, valami eszméletlen módon gyúrta egybe a szálakat Sanderson. Már az első kötetnél nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Sanderson kicsit olyan epikus high fantasy-t írt, amit a nyolcvanas években, évekig volt divat, elterjedt de a mai kor gyermekeinek. Nem tagadhatja le az Idő Kereke hatását, néha már vártam mikor bukkannak fel az aes sedai-ok valahol. A közjátékok is érdekesek, nem lógnak a levegőbe, hanem beépülnek a történetbe és a világba. A világépítés meg ámulatbaejtő. Még a fű is más, mint ahogy megszoktuk. Nem egy megszokott fantasy világ, teljesen egyedi kihívásokkal, időjárással, és mindehhez alkalmazkodó, fejlődő élővilággal, népekkel. A mágiarendszer pedig a legösszetettebb amit Sanderson eddig megalkotott. Kaladin és a becsületszprenje kapcsolata pedig megmutatja mennyire jelentőségteljes, hogy egy becsületszprentől szerzi a mágiáját. Nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni folyamatosan erről a könyvről, de nekem az Idő Kereke sorozaton kívül évtizedek óta nem volt ilyen high fantasy élményem.
Az a körülmény, hogy szerintem Elmés bronzot, és vörösrezet éget, olyan távlatokat nyit meg, ami egy monumentális történet ígéretét festi fel.
Már most olvasnám a folytatást, és remélem az sem lesz rövidebb 1700 oldalnál. :)

Yizri36 P>!
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Ez a történet lenyűgöző!
Ebben a kötetben, bár Kaladin sorsa jobbra fordult, mégis továbbra is küzd önmagával. Még mindig nem tudja, hogy mit gondoljon helyesnek. A helyzet csak rosszabbodik, amikor felbukkan spoiler. Ő egy becsületes karakter, de itt azért láthajuk, hogy benne is bujkál valami sötét, ami kibbillentheti őt. Kapcsolata Syl-el egészen különleges. Szerettem a szóváltásait Shallannal spoiler. Adolinnal pedig egyfajta egészséges riválisok. Bár ez megváltozik, amikor spoiler. Szerintem ez a hármas elég üde színfoltja a történetnek, ha humorról van szó, mert az is volt bőven benne spoiler.XD
Dalinar pedig továbbra is próbálja mind Elhokart, mind a főhercegeket megregulázni. Ami nagyon nehéz, miközben spoiler folyton áskálódik ellene. Ráadásul még az idő is sürgeti hiszen spoiler. A látomásaiból sok mindent megtudhattunk már erről a világról és a történelméről. Ő valóban egy olyan személy, aki tényleg csak azt szeretné, hogy az országa jobb legyen.
Számomra viszont az egész kötet legjobb karaktere Elmés volt. Akárhányszor felbukkan, már várom a válogatott sértéseket. Titokzatos, nem sokat, sőt szinte semmit sem tudni róla, de az egyik legjobb karakter.
A történet és maga a világ továbbra is nagyon kidolgozott. A cselekmény jó ütemben haladt és izgalmas volt. Bár ez a rész talán még hosszabb, mint az első, viszont sokkal izgalmasabb és kidolgozottabb is.
Aki még nem olvasott Sanderson-t, ne habozzon. Légibeteg síkságiak! XD XD

3 hozzászólás
Lynella>!
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Számomra mindig olyan érzés Sanderson könyveit olvasni, mintha egy filmet néznék. A Tündöklő szavak ezen túlmenően inkább olyan volt, mintha egy 10 évados sorozatot néztem volna végig, a képernyőre tapasztott szemekkel, törökülésben megfeszült pózban.

Ez a rész zseniális lett.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak olyan részek, amik kevésbé kötöttek le, -ekkora terjedelemnél nem csoda- de azután mindig úgy felpörögtek az események, vagy olyan izgalmakba sodródtak a szereplők, hogy egyáltalán nem zavart.

A szereplők…. tulajdonképpen rengetegen vannak. Viszont mindannyiukra szükség van, mindannyiuknak megvolt a jogos szerepe. Főszereplőinkről egyre többet megtudunk, egyre jobban megérthetjük és félthetjük őket.

Tökéletesen vegyíti a humoros és drámai jeleneteket, nagyon sokszor nevettem hangosan, hogy utána könnyes szemmel olvassam tovább a sorokat.
Például vannak, akik egy gigászi csata közben, orkán erejű szél mellett, miközben mindenki az életéért küzd, egy ponyva alatt képesek gyümölcsöt falatozni és könyvet olvasni. Ez a pár sor annyira jól esett akkor és ott a lelkemnek, hogy vissza kellett olvasnom. :'D

A végén lévő katarzisnál azon tűnődtem, hogy ezután hova tovább? Hogyan lehet ezt majd fokozni a harmadik kötetben? Aztán persze Sanderson ezt is gyönyörűen megoldotta. És még jól meg is lepett!!

Drazsi>!
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Fantasztikus volt. Sandersoni igényesség, világépítés tovább fokozva, a karakterek csodálatosan kidolgozva. Elvileg minden tökéletes, ugyanakkor az ember egy idő után óhatatlanul belefárad ebbe a dagályosságba. A csavarokról már nem is mondok semmit. Az ember gyártja magában a hipotéziseit, aztán minden borul egy 437 oldallal korábban foghegyről elejtett megjegyzés miatt. Teljesen megértem, hogy fontosak az írónak ezek a dolgok, nekem viszont az olvasmányélményt rontották.
Nem volt rossz könyv, viszont a kevesebb több lett volna.

BBetti86 >!
Brandon Sanderson: Tündöklő szavak I–II.

Ki se akarom számolni, hány oldal volt a két kötet együtt, de nem is fontos. Falni lehet az oldalakat, annyira kalandos a történet. Nagyon kevés az olyan rész benne, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni.

A fő szál ott folytatódik, ahol az előző kötetben abbamaradt. Fontos is ismerni az előzményeket, mert Sanderson tovább bővíti a Tündöklők mitológiáját, és nem lehet érteni, ha már alapból nem vagyunk tisztában az olyan fogalmakkal, mint a szprenek.
A történet izgalmas, és még a mellékszálakon is le bírtam rágni a körmeim. Nagyon szerettem Adolin párbajait, az utolsó különösen parádésra sikeredett. Sanderson nagyon tud harci jeleneteket írni.

Adolin különben is a kötet nagy és kellemes meglepetése számomra. Szeretem a humorát, a magabiztosságát, ahogy kiáll a családjáért és azt, hogy azért ő sem az a makulátlan lovag, amilyennek az apja gondolja. Jó páros lettek Shallannal, bár van némi félelmem egy esetleges szerelmi háromszög miatt – de az eddig olvasott Sanderson kötetek miatt remélem, hogy nem ebbe az irányba akar elmenni a szerző.

Kaladin alakja is tovább fejlődik, és most egy különösen nagy lépést kell tennie, hogy az a Hős lehessen, akinek Dalinar reméli. Miközben izgalmas, ahogy az erejét tanulja használni, ahogy a testőrséget felállítja és védi Dalinart a családjával, komoly belső dilemmái vannak. Nagyon nem könnyű a lecke, ami rá vár. spoiler

Közben meg epikus is, mert közeledik egy nagy vihar és az egész világuk a sorsa a tét. Mindenki egy nagyobb cél felé halad, és imádtam, ahogy összeállnak a kis részletek. Felsorakoznak a kis ás nagy ellenfelek, szövetségeket kovácsolnak, meg a nagyobb erők is működésbe lépnek. Fokozatosan gyorsul a tempó és nagy végjátékot kapunk, olyan ponton abbahagyva a történetet, hogy már olvasnám is tovább.

Sanderson szórakoztatóan és filmszerűen ír. Szeretem, ahogy az embereket, a csatákat, vagy éppen a helyszíneket mutatja be. Láttatja velem – az különösen nagy dicséret, hogy szeretem a csatajeleneteit is. Sok szerzőnél ez a gyenge pont, de nála ez is a helyén.

Tényleg csak annyi a bajom, hogy vannak közjátékok, olyan szereplőkkel és történésekkel, amelyekkel nem tudok mit kezdeni. Egyszer biztos a helyére kerülnek azok a jelenetek is, én még nem tartok ott.

Várom a következő köteteket, továbbra is szeretem e sorozatot.


Népszerű idézetek

Mara_olvas >!

Tudom, hogy körbe kéne lötykölni a bort, kicsit beleszürcsölni, meg ilyenek — suttogta —, de sosem magyarázták el, hogy mit kell olyankor keresni.
– Talán benne úszó bogarakat?

Mara_olvas >!

– Azt hiszi, olyan hülye vagyok, mint
az a bot.
Ne sértegesd a botomat!

Mara_olvas >!

Kaphatok egy percet, uram? — kérdezte halkan Sigzil.
– Ha szeretnéd.
– Megígérted, hogy felmérhetném egy bizonyos… képességedet.
– Megígértem? — kérdezte Kaladin. — Ígéretre nem emlékszem.
– Felhorkantál.

MidnightWolf P>!

– Mit keres ő itt? – kérdezte Kaladin.
– Felteszem, azért jött, hogy engem lásson – felelte a herceg. – Általában úgy kell elkergetnem őket.
– Őket?
– Hát, tudod. A lányokat, akik bámulni akarnak, míg harcolok. Nem bánnám a jelenlétüket, de ha megengednénk, minden alkalommal elözönlenék a gyakorlóteret, amikor eljövök ide. Lehetetlen lenne gyakorolni.
Kaladin felvonta a szemöldökét.
– Mi az? – tudakolta Adolin. – Téged nem néznek harc közben a nők, hidászfiú?

Kapcsolódó szócikkek: Adolin Kholin · Kaladin
MidnightWolf P>!

– A tömlöc remekül hangzik! – jegyezte meg Shallan. – Ott legalább nem leszel a szemem előtt, te idióta!
– Csak egy kis ideig. Aztán jönnék, hogy kihallgassalak.
– Tessék? Nem választhatok valami kellemesebbet? Például a kivégzést?
– Azt hiszed, találok majd olyan hóhért, aki hajlandó lesz elviselni az ostoba locsogásodat az akasztásodig?
– Hát, ha meg akarsz ölni, akkor nyugodtan bízd a leheletedre a feladatot!
Kaladin elvörösödött, néhány társa pedig kuncogni kezdett. Megpróbálták visszafogni magukat, ahogy a kapitány gyilkos tekintettel rájuk meredt.
– Irigyellek – mondta Shallannak. – A leheletem csak közelről hatásos, de az arcod látványa képes lenne távolról végezni bármelyik férfival!

Artnecro IP>!

– Egyszer már minden történetet elmeséltek. Magunknak meséljük őket, ahogy azok, akik valaha éltek. És akik élni fognak. Csak a nevek változnak.

Kapcsolódó szócikkek: Elmés
MidnightWolf P>!

– Odanézz! – mondta Wikim. – Kigondolt valami eszeset. Most már ki kell mondanod, Shallan!
– Ilyesmit felesleges benntartani – bólogatott Balat.
– Ministra szerint túlságosan is nyíltan kimondom, amire gondolok. Szerinte ez nem igazán nőies tulajdonság.
Wikim felnevetett.
– Ez attól még egyetlen általam ismert nőt sem állított meg.

7 hozzászólás
BBetti86 >!

– Milyen az ellátás? – kérdezte látogatója.
– Uram? Hiszen egy világló börtönben vagyok!
Dalinar szája mosolyra húzódott.
– Én is úgy látom. Nyugodj meg, katona! Ha utasítottalak volna, hogy egy hétig őrizz egy szobát, akkor megtetted volna?
– Igen.
– Akkor vedd úgy, hogy ez a kötelességed! Őrizd ezt a szobát!
– Gondoskodom róla, hogy illetéktelenek ne lophassák el az éjjeliedényt, uram!

234. oldal - II. kötet

klaudia_kozak P>!

Jasnah elhúzta a száját a gondolatra. Shallan mindig meglepődött, amikor érzelmeket látott az arcán. Az érzelmek emberiek voltak, és a lány gyakran szinte istenségként gondolt Kholinra. Persze mindig eszébe ötlött, hogy különös dolog így vélekedni egy megátalkodott istentagadóról.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jasnah Kholin · Shallan Davar

A sorozat következő kötete

Viharfény krónika sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Michael J. Sullivan: A háború kora
Brian McClellan: Vérrel írt ígéretek
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Sarah J. Maas: A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara
Peter V. Brett: A Sivatag Lándzsája
Brian McClellan: A birodalom vére
John Gwynne: Az istenek árnyéka
Jenn Lyons: Lelkek emlékezete
Steven Erikson: A Hold kertjei I–II.
Anthony Ryan: A láng légiója