The ​Way of Kings (The Stormlight Archive 1.) 30 csillagozás

Brandon Sanderson: The Way of Kings Brandon Sanderson: The Way of Kings Brandon Sanderson: The Way of Kings Brandon Sanderson: The Way of Kings Brandon Sanderson: The Way of Kings Brandon Sanderson: The Way of Kings Brandon Sanderson: The Way of Kings Brandon Sanderson: The Way of Kings

Roshar ​is a world of stone and storms. Uncanny tempests of incredible power sweep across the rocky terrain so frequently that they have shaped ecology and civilization alike. Animals hide in shells, trees pull in branches, and grass retracts into the soiless ground. Cities are built only where the topography offers shelter.

It has been centuries since the fall of the ten consecrated orders known as the Knights Radiant, but their Shardblades and Shardplate remain: mystical swords and suits of armor that transform ordinary men into near-invincible warriors. Men trade kingdoms for Shardblades. Wars were fought for them, and won by them.

One such war rages on a ruined landscape called the Shattered Plains. There, Kaladin, who traded his medical apprenticeship for a spear to protect his little brother, has been reduced to slavery. In a war that makes no sense, where ten armies fight separately against a single foe, he struggles to save his men and to fathom the leaders… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
GraphicAudio, 2016
ISBN: 9781628512441
>!
Gollancz, London, 2015
1138 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781473211513
>!
Tor Books, New York, 2014
1008 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780765376671 · ASIN: 0765376679

10 további kiadás


Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 30

Kívánságlistára tette 31


Kiemelt értékelések

Noro >!
Brandon Sanderson: The Way of Kings

Sanderson világépítése, mint mindig, most is zseniális. Egy viharok által formált kontinens, ahol még a termőföld sem marad érintetlen, a növények héjat növesztenek maguk köré, és egy gyémántszilánkba kerül egy vekni kenyér. A vihar azonban mágiát is hordoz, amelyet a mindenütt jelen levő drágakövekben fel lehet fogni, így az élet mégsem teljesen reménytelen. Igaz, az ősi mágia nagy részét elfeledték, és a ma emberei jobbára csak a régiek varázstárgyait képesek használni. A barbár, harcosok által uralt kort mi sem jellemzi jobban, hogy ezek közül a szilánkpengéket és -vérteket becsülik a legtöbbre, amelyek megállíthatatlan gyilkológéppé teszik a „lovagok” "legjobbjait". A mágia, a kultúra, és a természeti környezet mind alaposan és logikusan van kidolgozva, lenyűgöző részletességgel. Ráadásul a Sanderson könyvekben most először a világ borzalmait közvetlenül is megismerhetjük, a nézőpont-karakterek ugyanis korántsem mind kivételezett figurák – kettő közülük rabszolga, akik valóban szenvedő alanyai lesznek a szörnyűségeknek.

A történet ellenben… Brandon egy olyan stílus felé tévedt, ami egyáltalán nem áll jól neki. Ez a végtelen történetfolyam csapdája. Ez az ezer oldal ugyanis nem más, mint egy bevezető. Sanderson pedig sajnos nem egy Erikson, aki képes tetszőleges oldalszámot megtölteni izgalmas és tartalmas szöveggel. Túl sok a szereplő, és még ezek nagy részét sem használja ki: igazából csak három történetszálra összpontosít, és ezek közül is az egyikben szinte semmi érdemleges nem történik. Akad, amit háromszor is elmagyaráz teljes részletességgel, hátha elfelejtettük – annál kínosabb, hogy a kötet méretét nézve ez nem is lehetetlen…
A történet nyilvánvalóan a régi nagy varázsló-lovagok és a hozzájuk kapcsolódó erkölcsi értékrend visszatérése lenne, de gyakorlatilag csak a könyv utolsó 5%-ában kezd beindulni a sztori. Itt aztán szórja a zseniális ötleteket, amelyek a tőle megszokott módon tökéletesen illeszkednek a háttérvilág aprólékosan bemutatott mozaikjai közé, ugyanakkor mégis teljesen meglepőek. De a viharba is, tényleg nem lehetett volna ezt egyenletesebben csinálni?

7 hozzászólás
hpatrik97>!
Brandon Sanderson: The Way of Kings

Ismét le vagyok nyűgözve. Ez masszív volt és fantasztikus!

A helyzet az, hogy órákig írhatnám mit imádtam ebben a könyvben, de egyszerűbb ha kijelentem, hogy majdnem mindent! Apróbb dolgokkal volt problémám, de majd jövőbeli booktalk videóban kifejtem a csatornámon!

1 hozzászólás
Asren229>!
Brandon Sanderson: The Way of Kings

Perfect, just PERFECT! *.*
(Majd a későbbiekben valami rendesebb kritika is várható… amint túljutottam lélekben, hogy vége lett! :D )

Sárkánybaby>!
Brandon Sanderson: The Way of Kings

Édes

Isten.
A The Way of Kings, bár megjelenését tekintve viszonylag új, az alapötlet és a világ maga elsőként pattant ki Brandon Sanderson fejéből – Liblingje a könyv, na. Érződik is rajta.
Nem követi a megszokott (és oly nagyon bevált) sablont, legalább is nem teljesen. Számomra a legfurcsább az volt, hogy nincs egy központi, nagy és fontos cél. Nem kell mindenkinek azon dolgoznia, hogy megdöntsön egy uralkodót, nem kell megvédeni magunkat egy kegyetlen és hatalmas vallási szektától, nincsen egy konkrét gonosz, vagy gonosz erő, ami ellen harcolni kell, nem két nép furcsa háborúját kell megakadályozni… Roshar világa ettől sokkal, sokkal nagyobb. Hogy mi lesz a karakterek célja, az a kötet végére kezd körvonalazódni.
Hogy baj-e ez? Nem, nem feltétlenül. Eleinte fura volt, mert maga a világ, ez a monumentális világ a szokásos módon nyílik meg előttünk: minimális expozíció, mindig elég információ, sok-sok kérdés. De ennek ára van, a mindent összefogó, világos központi történet hiányában a ráhangolódás tovább tart, mint mondjuk egy Ködszerzetnél, de a leírások, a felépítés (és érdekes módon a képek) kárpótolnak.
Ebben segítségünkre vannak még a karakterek is, szám szerint három és fél főhősünk van. A könyv gerincét az ő fejlődésük adja, a komplex karaktereik, ahogy az akadályokat veszik, ahogy a környezetükhöz viszonyulnak, ahogy saját magukat vizsgálják. Talán ezért is van kissé sorozatindító szaga a dolognak (a maga pillekönnyű kb 1300 oldalával), de mégsem éreztem magam meglopva. Sanderson jó szokásához híven rendesen lezárja a könyvei végét ott, ahol kell, hogy nyitva hagyjon más ajtókat, ahol majd tovább megy. Nem hagyunk senkit sem a levegőben lógva. elégedettek lehetünk, és az awesome-o-meter is kiakadt jó pár helyen olvasás közben.

Szeretném kiemelni Kaladint, mint egyes számú főhőst. A srácról nagyon sokszor az Elantris Raóden hercege jutott az eszembe, és ez nagyon jól esett. Szeretném azt is kiemelni nagyon spoileres spoilerként, kábé Sanderson összes fantasy regényére (és erre is), hogy spoiler Szeretném kiemelni Szeth-son-son-Vallano-t is, aki az egyik legkülönlegesebb bérgyilkos, akit emberi elme megszült. Nem kifejezetten vagyok fanja a bérgyilkos kliséknek, és minél idősebb vagyok, ez az érzés annál erősebb, de Szeth nagyon szimpatikus volt. Szimpatikus és őszintén szánható, nem pedig egy szalmabáb, aminek a fejére az író kiírja: tessék, őt kell sajnálni.

Brandon Sanderson olyan, mint egy bűvész. Végig a kezét figyeltem, tudtam, hogy mit csinál, és még mindig képes a legmesszemenőbbekig lenyűgözni.

ujhelyiz P>!
Brandon Sanderson: The Way of Kings

Sanderson minden egyes univerzumára igaz, beleértve a könyvben mutatott Roshart is, hogy a világépítés és a mágiarendszer egyedi, szervesen összefügg egymással és a történettel, és egyértelműen jelzi, hogy jóval részletesebben ki van dolgozva, mint a regényeiben megjelenik. Valamint az is jellemző, hogy a szereplői nem lépnek túl a ponyvairodalomban elvárt kereteken (de szerencsére alul sem múlják), és nem árt fejben rögtön enciklopédiát építeni a tudásmorzsákból.

Az alapszituáció szerint Roshar világát egy részletesebben meg nem nevezett spoiler kataklizma pusztítja, de akik ismerték ennek a lényegét, valahogy kezelték a problémát évezredekkel ezelőtt. Mostanra viszont minden kapcsolódó tudás elveszett, és az ősök mágiájából csak egy-egy tárgy használata maradt meg, legfőképpen elképesztő pusztító hatalmat biztosító pengék és páncélok formájában, ill. kisebb részben mágikus viharokban feltöltött drágakövek képében.

A regény egy fontos témája a szabad akarat és a bűnök viszonya – a nézőpont karaktereket különböző lehetetlen választások elé állítja, és ezen keresztül kikényszeríti önmaguk megismerését; sőt egyes esetekben a konkrét filozófiai érveléseket is részletesen megismerjük. Az alap problémákat mindenesetre megismertük, de mivel ez még csak a sorozat bevezető kötete, ezért teljesen elfogadható, hogy még nincsen a gondolatkör teljesen kifejtve.

Apropó, bevezető kötet: annak ellenére, hogy a kötet 1000 oldalnál is hosszabb, tényleges eseményből nem sok történik, inkább a világ aktuális állapotát valamint a fontosabb(?) szereplőket ismerjük meg nagy részletességgel. A fő rejtély kapcsán a kötet végén elhangzik egy minden valószínűség szerint kulcsfontosságú felfedezés, de egyelőre még semmit sem kezd vele (már azon kívül, hogy meggyőz arról, hogy akarom olvasni a következő kötetet).

Mindent egybevetve, a kötet egy roppant izgalmas(nak tűnő) sorozat bevezető kötete, amely igencsak lassan mutatja be az értékeit. Ha valaki bírja a sok-sok oldalon keresztül való, köldöknéző filozofálást és tétovaságot, akkor a világ felfedezése rengeteg apró meglepetéssel tud szolgálni útközben, de türelmetlenebb olvasók számára nem ez tűnik a jó választásnak.

sepa I>!
Brandon Sanderson: The Way of Kings

Sandersonnal történik valami, ami nem annyira biztató. A prózája ugyanis elkezdett lustulni. Nem tudom, hogy miért jelentkeznek nála a tünetek (többször leír dolgokat, szegényesebb a szókincse), mindenesetre az Elantris mellett olvasva érezhetően lejjebb adott a mércéből. Vagy őt már nem is szerkesztik.

A világalkotás és a cselekmény szerencsére ugyanolyan zseniális maradt, mint ahogy azt a korábbi könyveiben már megszokhattuk, sőt, a Cosmere-kötetek néhány elemét is gyönyörűen szövi bele ebbe a kötetbe, ami ráadásul már alapból is tele van iszonyatosan jó ötletekkel. Tény, nem egy dübörgő történetű műről van szó (hiszen lesz még kilenc kötete), de ez egy olvasható, a szerzői életmű tekintetében fontos regény, csak hát nyelvileg lehetne ezt egy picit igényesebben is…

farkas_medve>!
Brandon Sanderson: The Way of Kings

Teljesen lenyűgözött és elvarázsolt. Amint azt már Brandon Sanderson-tól megtapasztaltam itt is úgy tudott írni, hogy bár minden fordulat megalapozott és felvezetett volt, mégis mindegyik teljes meglepetésként ért. És az előzőleg tőle olvasott könyvekhez hasonlatosan ez a könyv is letehetetlennek bizonyult. Egész biztos, hogy ha majd megjelenik magyarul, úgy is megveszem és elolvasom.

Kaosmagier >!
Brandon Sanderson: The Way of Kings

Nagyon kemény könyv volt, majdnem két hónapba telt átrágnom magam rajta.
Ennek ellenére egyáltalán nem volt unalmas (sőt!), csak éppen annyi információ van benne, hogy emészteni kell a könyvet rendesen. A világépítés kegyetlenül részletes, nagyon sok apró részlet adja ki a nagy egészet, zseniálisan van kidolgozva.
A történet izgalmas, nehéz megmondani melyik történetszál tetszett a legjobban, ugyanis amikor az egyik szál kicsit ellaposodott, akkor egy másikban épp valami nagyon érdekes kezdődött el. Így minden fejezet végén arra vágytam, hogy bárcsak ugyanaz a történetszál folytatódjon, mert pont egy izgi résznél hagyták abba. (persze, hogy nem ez történt)

Összességben nagyon jó olvasmány, de nem épp egy könnyed laza könyvecske :D

Lecsós_Kivi>!
Brandon Sanderson: The Way of Kings

Ritka az ilyen téglányi epic fantasy történet, amit gyorsan elolvasok, és utána még hetekig töprengek, ide-oda lapozok benne, titkos összefüggéseket keresve.
Ez egy nagyon tartalmas kaland kezdete. A sablonos lovagias-erényes felszín alatt meglepően árnyalt, kíméletlen valóság mutatkozik meg.

Ha tetszik Sanderson többi világa, akkor megéri belekezdeni, mert ez a csúcspont.
Néhány fejezetet kiszórhatott volna a szerkesztő, de a többi annyira ötletes és szépen összefűzött, hogy bőven kompenzálta.

Bónusz pont, amiért „Way of Kings Prime” néven ingyen elérhető a regény sok évvel korábbi, kiadatlan változata. Hasonló világ, hasonló szereplők, de minden kissé más – a történet pedig nagyon más. Mintha bepillantottam volna egy párhuzamos világba, igazi csemege.

ideali_zed>!
Brandon Sanderson: The Way of Kings

Kíváncsi voltam erre a sorozatra, de nem volt olyan nagy szám. Vannak benne jó pontok, karakterek és bölcsességek, de a vége kiszámítható és maga a könyv még Sandersontól is rétestészta. Ennek ellenére adok még a sorozatnak még egy esélyt. Szórakoztatott, de nem mindig, mert sokszor zavart az elnyújtottság és ez elvette a kedvemet.


Népszerű idézetek

Sárkánybaby>!

“Ignorance may reside in a man hiding from intelligence, but scholarship can seem ignorance hidden behind intelligence.”

felhőbodorító>!

He reached back across time, studying the man he had been. The man who'd still fought, and fought well.
He couldn't be that man again – he couldn't erase the scars – but he could learn from that man, as a new squadleader learned from the victorious generals of the past. Kaladin Stormblessed was dead, but Kaladin Bridgeman was of the same blood. A descendant with potential.

Sárkánybaby>!

„I can see you are a woman of discriminating taste.”
„I am,” Shallan said, voice firm though her heart fluttered. Was she destined to get into an argument with everyone she met? „I do like my meals prepared very carefully, as my palate is quite delicate.”
„Pardon. I meant that you have discriminating taste in books.
„I've never eaten one actually.”

Sárkánybaby>!

Some poets described combat as a dance. Dalinar rarely felt that way about regular combat. Two men fighting with sword and shield would go at one another in a furious rush, slamming their weapons down again and again, trying to get around their opponent’s shield. Less a dance, and more like wrestling with weapons.

Sárkánybaby>!

The owner of the voice turned out to be a scraggly-bearded man sitting on a box at the end of the alleyway. Axies didn’t recognize him, nor did he recognize the location. That wasn’t surprising, considering that he’d been beaten, robbed, and left for dead. Again.
The things I do in the name of scholarship, he thought with a sigh.

Sárkánybaby>!

I once saw a spindly man carrying a stone larger than his head upon his back, the passage went. He stumbled beneath the weight, shirtless under the sun, wearing only a loincloth. He tottered down a busy thoroughfare. People made way for him. Not because they sympathized with him, but because they feared the momentum of his steps. You dare not impede one such as this.
The monarch is like this man, stumbling along, the weight of a kingdom on his shoulders. Many give way before him, but so few are willing to step in and help carry the stone. They do not wish to attach themselves to the work, lest they condemn themselves to a life full of extra burdens.
I left my carriage that day and took up the stone, lifting it for the man. I believe my guards were embarrassed. One can ignore a poor shirtless wretch doing such labor, but none ignore a king sharing the load. Perhaps we should switch places more often. If a king is seen to assume the burden of the poorest of men, perhaps there will be those who will help him with his own load, so invisible, yet so daunting.

cassiesdream>!

And now here he was. At the end of it all. Understanding so much more, but somehow feeling no wiser.


A sorozat következő kötete

The Stormlight Archive sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Patrick Rothfuss: The Wise Man's Fear
Brian McClellan: Promise of Blood
Peter V. Brett: The Daylight War
Raymond E. Feist: A Darkness at Sethanon
Brent Weeks: The Blinding Knife
N. K. Jemisin: The Killing Moon
Margaret Weis – Tracy Hickman: Dragons of Autumn Twilight
Greg Keyes: The Born Queen
N. K. Jemisin: The Inheritance Trilogy
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash