Nem is igazán tudom, hogy mit vártam.
Próbálok napirendre térni a tény fölött, hogy a képregény mindössze 140 oldal volt egy olyan történetre, ami írásban ennek 5-10-szerese is lehetne. Éppen emiatt érződik az egész kapkodósnak, nagyon rövid idő alatt kell nagyon sok mindent és mindenkit bemutatni. Nem volt idő karakterfejlesztésre, vagy egyszerűen a tisztességes bemutatásukra.
Grafikai oldalról a karakterdesign nekem kicsit fura volt, de a dologhoz hozzátartozik, hogy mangákon szocializálódtam, így a nyugati képregényvilág valamelyest színpadias stílusát soha nem fogom tudni megszokni. A színek viszont nagyon határozottan bejöttek, az aprólékos munkával gyönyörűen felépítették Taldain napfényes oldalát.
És ha már a világnál tartunk. Bár a karaktereket csúnyán megfosztotta a tündökléstől a képregény rövidsége, a világ még így is szép. A megszokott „indítsuk három különböző helyről” narratíva finoman adagolja az országok közötti kulturális, vallási és politikai különbségeket, ellentéteket, mindezt a lehető legkevesebb expozícióval. Ilyen rövid terjedelem alatt sikerült beszippantania, alig várom a következő kötetet.
–
A napokban volt szerencsém hozzájutni a White Sand regény verziójához. Hát nem óriási, amikor az író körbeküldi a levelezőlistáján a ki nem adott könyveit? Méretben (12-es betűtípus, szimpla sorköz, A5-ös lapok) alulról 450 oldal, szóval a tippem, miszerint a 140 oldalas képregény könyv formátumban milyen hosszú lehetne, kicsit túlságosan is optimista volt. Meg nem is.
A képregényre 3,5 csillag ment, de a regény… a regény megkapná az 5 csillagot. Persze, voltak problémák, például hogy egy nagy csattanót rögtön a könyv elején vágtam, a kershtiai nyelv, Lossand városainak a neve, meg általában, sok minden olyan volt, mintha egy random fantasy névgenerátor köpte volna… Ezek miatt ment a vajjúdás, hogy egy, vagy fél csillagot vonnék le, de aztán ott van Delious, aki fél kézzel felrántotta az egészet ötre, csillagos pirospontra. Rendesen megtapsoltam a karakterét.
Na de mi a különbség a képregény és a könyv között? Nos az, amire vártam. A karaktereknek van rendesen jellemük, Kenton céljai és eszközei megérthetők, Khriss Shallan (Stormlight Archive) és Vivenna (Warbreaker) különös ötvözete, mégis önálló ezektől. Ais férfi volt, Aarik neve Eric, Kersthia, nem Kerzta és ez az egész baromság, hogy „az apámtól kaptam valahogy az erőm” teljes egészében kimaradt. A könyv betöm egy csomó lyukat. Khriss mit keres Dayside-on? Hogyan került oda? Kicsoda is egyáltalán ő? Hogyan épül fel Lossand politikai elitje? (Ohh, Delious…) Miért is fontos ez? Miért korrupt a velejéig a Diem, miért utálja őket mindenki? Milyen hely lehet Darkside? spoiler
Egész végig dolgozott bennem a tudat, hogy olyan nagyon sok minden buktatót kell venni hőseinknek, úristen, sikerülni fog-e ilyen rövid terjedelem idő alatt?
Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy érezhetően egy elsőrészes regény lehetett ez fogantatásának idején, és majdnem esélytelen, hogy bármit is kapjunk ezek után. Például spoiler Persze a regény le van zárva, de a szokásos módon ott vannak nyitva azok a kapuk, amiken tovább lehetne menni.
Sanderson-t ismerve nem lepne meg a dolog, ha egyszer újra előkapná a sztorit, hogy folytassa, hisz végülis az Elantrisnak is lesz még két része.
Én bizakodok.