Elantris (Elantris 1.) 232 csillagozás

Brandon Sanderson: Elantris Brandon Sanderson: Elantris Brandon Sanderson: Elantris

Elantris ​gyönyörű… volt. Az istenek városának, a hatalom, a ragyogás, a mágia lakhelyének nevezték. Aki ott járt, állítja, építőkövei is valamiféle belső fénnyel izzottak, s a város csodálatos és kiismerhetetlen varázslatok otthona volt. Éjjel ezüstös láng­oszlopként már messziről láthatóan világított.
Ám bármennyire fényűző volt is Elant­ris, lakói túlszárnyalták: hajuk csillogóan fehér, bőrük már-már fémesen fénylő ezüst – úgy ragyogtak, akár a város maga. A legendák szerint halhatatlanok vagy szinte azok voltak: gyorsan gyógyultak, s óriási erővel, szellemi és testi fürgeséggel áldották meg őket. Kezük egyetlen intésével varázslatot idéztek, s Opé­lon minden részéből zarándokoltak az emberek Elant­ris­ba, hogy gyógyulást, élelmet vagy éppen bölcsességet kérjenek a helyiektől. Istenségek voltak.
És bárki ilyenné válhatott.
Saód­nak nevezték, átalakulásnak. Váratlanul és véletlenül következett be – általában éjjel, azokban a titokzatos órákban, amikor az élet… (tovább)

Eredeti mű: Brandon Sanderson: Elantris (angol)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Delta Vision, Budapest, 2018
836 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952450 · Fordította: Tamás Gábor, Horváth Árpád, Sárpátki Ádám
>!
Delta Vision, Budapest, 2018
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952436 · Fordította: Tamás Gábor
>!
Delta Vision, Budapest, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952443 · Fordította: Tamás Gábor, Horváth Árpád, Sárpátki Ádám

1 további kiadás


Kedvencelte 60

Most olvassa 11

Várólistára tette 237

Kívánságlistára tette 162

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Brandon Sanderson: Elantris

Ha ez volt Sanderson első könyve, akkor minden elismerésem. Ötletes világfelépítés, érdekes cselekmény és különleges szereplők. A lassú kezdés ellenére is végig lekötött, semmi kifogásom az intrikák és udvari spekulációk ellen, jó pár remekművet olvastam már. A történet mindjárt belevág a közepébe, a csodás Elantris immár tíz éve nem létezik, városát az elátkozottak lakják. Az ország trónját egy ostoba kereskedő-király foglalta el, akinek fiához érkezik jegyese, a szomszédos ország hercegnője. A hölgy azonban nagyot koppan. Ő volt egyébként az egyik kedvenc szereplőm. Igazi szókimondó és erélyes hölgyemény, aki nem ijed meg semmitől, még az elátkozott várostól sem. Az intrika mellé jutott egy kis vallási fanatizmus is, amit általában véve utálok, de az író a derethi gjorn személyében egy nagyon jó ellenfelet kreált. És akkor még semmit sem szóltam Szellemről, aki az igazi hőse a történetnek.
Jól felépített, izgalmas fantasy, csak ajánlani tudom.

9 hozzászólás
>!
Rodwin
Brandon Sanderson: Elantris

Nos ez az epikusabbnál is epikusabbra sikeredett fantasy regény, ami nem feltétlen baj.
Az első pár oldal után nem kicsit megijedtem, annyi idegen kifejezést zúdított rám az író. Azt gondoltam ebből csak pár csillag lesz, de bíztam Sanderson zsenijében, már a Ködszerzettel a hátam mögött. Mert aki egy olyan trilógiát tud írni, annak a bemutatkozó könyve se lehet rossz, csak kissé gyengébb.
Így a csodás Elantrissal a hátam mögött azt mondanám, hogy ez is majdnem van olyan jó, de egy kicsit azért más,
Elantris csodás városának a lenyugvó napjaiba csöppentünk, mert az egykor gyönyörű város csak árnyéka önmagának. Mára csak egy szellemváros lett, amit a számkivetettek laknak.
Ide került a könyv egyik főhőse Raóden herceg, hogy akaratán kívül is, de reményt adhat az elantrisiaknak, és talán az egész birodalomnak. Igazán szerethető figura volt, talán nekem is, mint sokaknak Ő volt a kedvencem.
Tele van érdekesebbnél, érdekesebb karakterekkel a könyv, de ehhez Sanderson is nagyon ért, a másik amiben ugye zseni, az a világalkotás.
Raóden mellett több nagyszerű szereplőt alkotott az író. Dilaf személyében megteremtette a megfelelő gonoszt, Galladon világi cimborája lesz, a legnagyobb szuléja Raódennek.
Hrathen gjorn, aki személyében szintén egy eredendően gonosz karaktert tisztelhetünk, akinek nagyon élveztem olvasni a belső vívódásait.
Persze Saréné-t nem hagyhatom ki a sorból, a talpraesett főhősnőt. Aki mind tetteivel, és személyiségével egy nagyon szimpatikus karakter volt egész végig. Asé-vel az oldalán folyton Link és Navi párosa jutott eszembe, az Ocarina of time-ból. Meggyőződésem, hogy Sandersonnak volt anno otthon egy Nintendo 64-e, és innen merítette a Szeónokat. :) Ugyanis Hyrlue világában is ilyen tündérlények repkednek, mint itt Arélonban és környékén.
A könyv borítóján is láthatjuk őket, ami nem mellesleg csodálatosan szép!
A három szálon futó cselekmény, szép lassan bontakozik ki, a végére pedig összeér. De az odavezető út valami fantasztikus volt! Zseniális koponya Sanderson, hogy egy ilyet tudott alkotni, így első regényének! A vége pedig eszméletlenül jóra, és pörgősre sikerült.

Könyvünk tele van politikai cselszövéssel, intrikával, kalanddal, és lenyűgözően látványos mágiával. A Dór segítségével, és több jel használatával a szemünk előtt elevenedik meg a mágia szövése. Továbbá remek párbeszédek is találkozhatunk.
Kitartónak kell lenni, mert én is miután túllendültem a könyv negyedén, onnantól elvarázsolt, és alig tudtam letenni.
Csodás, szép kerek történet! A kiadó pedig kicsit nagyobb lendülettel adhatná ki Sanderson könyveit. Persze mindig van mit olvasnom, de a Királyok útja biztos első helyre kerülne, a megjelenés után. :)
Köszönöm Mr. Sanderson az újabb élményt!

>!
Delta Vision, Budapest, 2007
538 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639679337 · Fordította: Tamás Gábor
8 hozzászólás
>!
TiaManta
Brandon Sanderson: Elantris

Nagyon jól felépített világ, szereplők, történet.
Azt hiszem pont az én ízlésemre szabták ezt a könyvet. Szívesen olvastam a sorait. Tényleg érdekes volt a mágia részleteibe bele menni. Más regényekben néha hiányolom. Így olykor sokkal könnyebb elképzelni, ha vannak szabályai, korlátai. Nem volt rész ami unalmas lett volna.
Saréné néha kicsit fura volt, de ezt nem tudom felróni hibának, mert ez a személyiségégnek, körülményinek tudható be. A leginkább érdekes szereplő Hrathen volt, aki kellően utálható és ugyanakkor megérthető figura. Ami nekem fontos a szereplőknél, legfőképpen a negatívaknál. Raóden meg a született vezető akit minden népnek kívánnék. Továbbá Galladon és a többiek nélkül se lett volna az igazi.
Volt még egy dolog amit nehezen tudok elviselni egy könyvben, és ez a vallási fanatizmus. De itt ez sem zavart, mert – Dilaf aki ezt képviselte – csak kellő mértékkel használták. Mert hiába használják fel indokként a hitüket, az indokok inkább személyesek, vagy pusztán a hatalom éhség vezérli őket.

2 hozzászólás
>!
Dawnofmyth P
Brandon Sanderson: Elantris

Amikor befejeztem, nem tudtam elhinni, hogy nincs folytatása. Miért nincs? Imádtam. Lenne ebben a világban még mit kiaknázni. Sajnáltam, hogy vége lett, mert egyre jobban magába szippatott Elantris. Én még szeretnék folytatást olvasni :( Igaz, hogy lassan indul be a történet, de minél inkább haladunk előre, annál jobban behálóz a történet, az udvari intrikák. Kár, hogy a vége olyan gyorsan le lett zavarva, minden olyan hirtelen volt. Csalódtam volna ha Dilaf nem valami ilyen jellegű karakter lesz a végén, Szellem és Hrathen szemszögeit vártam mindig a legjobban, mert kíváncsi voltam, miből fakad Dilaf gyűlölete.

>!
vicomte P
Brandon Sanderson: Elantris

Egy részleteiben ismerős fantasy világ, ahol a mágia forrása egyszer csak elapadt, s ezért a korábban a mágiának köszönhetően félisteni szintre emelkedett elantrisiek soha nem szűnő, és egyre elviselhetetlenebbé váló kínokkal teli zombiszerű létbe kényszerülnek.

Sanderson láthatóan alaposan végiggondolta a világának mozgatórugóit és alapvetéseit, még akkor is, ha a részletek kidolgozás során már előszeretettel nyúl néha kimondottan ismerős motívumokhoz.
Ennek az alaposságnak köszönhető, hogy bár a könyv tökéletesen lezárt egység, de annyi érdekes mellékmotívumra derül fény, hogy az szinte ordít egy újabb történetért.
Az kitalált környezet egyik nagy erőssége a teljesen egyedi mágiarendszer, ami rúnamágia és a szimpatikus mágia egyedi keverékeként ragadható meg leginkább.
A másik, hogy Sanderson mindezt egy olyan szituációba tudta helyezni, ami alaposan felpiszkálta a kíváncsiságomat. Hosszú idő óta ez volt az első fantasy, amely a cselekményével és a kulcsmotívumával – a mágia elapadásának oka iránti kutatással – fogott meg. Ez igazán izgalmas volt és az író itt csillogtatja meg leginkább a tehetségét.
A feszültség és az információ adagolás remekül időzített, a három főszereplő fejezetei mindig izgalmas cliffhangerekkel érnek véget, s ezért hiába a féltégla méret az olvasó nem szívesen hagyja félbe a könyvet.

Más pontokon azonban még lehet érezni azt, hogy ez egy kezdő író könyve.
Ezek egyike a jellemek megformálása. Szerencsére nem tucat fantasy hősöket kapunk, viszont azt sem lehetne mondani, hogy Martin vagy Gemmell szereplőihez mérhetően egyedi, drámai potenciált hordozó jellemeket kaptunk volna.
A három nézőpont karakter elég alaposan kidolgozott, ám ennek ellenére is többször éreztem azt, hogy a szerző inkább a kényelmes megoldásokat részesítette előnybe a jellemek megformálása során. Raóden herceg, (de Saréné is) túlságosan is idealizált és XXI. századi jellem lett az én ízlésemhez mérten.

A másik dolog, amin Sandersonnak még lett volna mit csiszolnia, az a cselekmény egyes fordulatai.
A fő cselekményvonal izgalmas és következetes is, de akadt pár olyan történetvezetési megoldás, amelyek nem volt kellőképpen előkészítve sem az előzmények által, s nekem nem következett a szereplők jelleméből sem.

A kisebb kifogásaim ellenére Sanderson nagyon ötletes író és ez a könyve teljes mértékben meggyőzött arról, hogy érdemes a többi könyvét is elolvasni.

19 hozzászólás
>!
ViveEe P
Brandon Sanderson: Elantris

Nem lett kedvenc, mert nagyon meg kellett küzdenem a történettel. De ismét azt kell mondjam: Sanderson úr, le a kalappal! Sajnos a könyv az első jó néhány száz oldalon nem kötött le. Kicsit sem. Nem is haladtam vele gyorsan. Már úgy voltam vele, szerencse, hogy nem ezt a könyvét olvastam először, mert nem lenne kedvenc író.
De aztán jött a java! Remek világ, szerethető szereplők, remek megoldások, izgalom. Minden, amit elvárok ettől az írótól.
Maga a világ annyira nem új, a harcok, az ármánykodás, az összeesküvés, de még a vallási vonal sem emeli ki a könyvet. Viszont a szereplők, a varázslat egészen szuper. Van egy erős női karakterünk, egy végtelenül kedves, jószívű és kitartó hercegünk, és egy szereplő, aki soha sem az, aminek látszik. Megalapozta a Ködszerzet vonalat. :) Tényleg ért hozzá a jóuram, hogy ugyanazt új köntösben még nagyobb sikerrel adja el. :)
Elantris érdekes hely, tele szomorú sorsokkal, amelyet egy remek ember kitartása és alázata ment meg. Naaagyon tetszett a vége.
A gjorn végig bosszantott, de utálni nem tudtam, csak az zavart, hogy ravasznak gondolta magát, pedig egyáltalán nem az szerintem. De azért a végén bedobta magát. Pacsi!
Csak jussatok túl a nehezén, utána nem lesz megállás! Még mindig egy remek íróhoz van szerencsém. :)

>!
Szécsi_Balázs
Brandon Sanderson: Elantris

Elantris varázslatos városában maguk az istenek uralkodtak – legalább is az országuk népe szerint. Egy napon aztán hatalmuk semmivé enyészett, ők pedig borzalmas mód megváltoztak. Ennek immár tíz éve, azonban a város még mindig áll – borzongató emlékeztetőjeként egykorvolt hatalmuknak. A titokzatosan, rendszer nélkül lecsapó áldás, mely átváltoztatta az egyszerű embereket elantrisivá – a sáód – szintén működik, azonban mára szörnyű átokká változott. Immár nem csodás emberfeletti lénnyé változtatja Arélon lakóit, hanem páriává, kiket a saját népük zár be a romba dőlt városba.

Ebben az időben lesz az átok áldozata a trónörökös, Raóden herceg. Mivel egy értelmes, gondolkodó, az emberek problémáira nyitott fiatalember, ezért a városba kerülve egyből jó nemesként viselkedik, és minden erejével megpróbál segíteni az ott élőkön. Ebben nagy segítségére van a rabsága első napján megismert Galladon. Néha vonakodva bár, de minden erejével segíti a herceget, hol a várost uraló vezérek ellen, hol az átok okainak kutatásában.
A történet másik szálán megismerhetjük Sarénét, Teód hercegnőjét, aki a Raódennel tartandó esküvőjére érkezik az országba. Itt azonban szembesül a ténnyel, hogy kedvese halott, ő azonban nem mentesül a házasság köteléke alól. Így továbbra is az országban marad, és kreativitását nemsokára nagyban leköti a Fjordell birodalomból érkező Hrathen gjorn (főpap) térítése elleni küzdelem.
A harmadik szál magáé a gjorné, akinek a vürn (egyházának vezetője) parancsa értelmében pár hónapja van megtéríteni egész Arélont. Ebben segítségére van Dilaf, a helyi szerzetes, aki fanatikusan gyűlöli az elantrisiakat, és minden alkalmat megragad, hogy ártson nekik.

Nagyon élvezetes volt elmerülni a könyv világában. Eleinte zavartak az ismeretlen megnevezések, de számítottam rá, hogy előbb-utóbb összeáll a kép. És nem is kellett csalódnom. Amikor az ember számára elég információ kerül megemlítésre, óhatatlanul rájön az összefüggésekre. Onnantól kezdve pedig még inkább olvastatja magát a könyv. A politikai csatározásoktól kezdve, Raóden kutatásán át az átok és a mágia mibenléte iránt, majd a gjorn belső vívódásával bezárólag minden nagyszerűen volt tálalva. A karakterek nagyon alaposan ki lettek dolgozva, bár erősen idealizáltak. Ott van ugye az erény képzeletbeli fehér lován vágtázó herceg, a vonakodó szárnysegéd, a némiképp önbizalom hiányos, de elképesztően éles eszű hercegnő, az inkompetens uralkodó, és végül az önnön hatalmában és hitében eleinte magabiztos főpap. Azt kell mondjam, hogy a történet második felét Hrathen bőven elvitte a hátán. A belső vívódásait olvasva egyre közelebb került, a jellemfejlődése gyakorlatilag tökéletes volt.

Hasonlóan ügyesen és átgondoltan volt felépítve a mágiarendszer. Az elantrisiak egy különleges energiát – a Dórt – használtak a varázslataikhoz, amit a jeleikkel öntöttek formába. Ezen kívül aki igazán elmerült a tudományban, az gyakorlatilag a létrejövő hatást minden ízében tudta befolyásolni. A gyógyításnál például nem az egész testet vette “célba”, hanem csak a sérült testrészt, illetve szervet, ezáltal drasztikusan növelve a hatékonyságot. És ez csak egy példa a sok közül. Raóden kutatásai során részletesen megismerhettük a mágia működését, és végül eltűnésének okát is. spoiler

Összességében véve kaptam egy részletesen bemutatott világot annak minden jellegzetességével együtt, kedvelhető karaktereket, és egy kiváló történetet. Egyedül azt sajnálom, hogy nem készült folytatás.

3 hozzászólás
>!
Zsoofia
Brandon Sanderson: Elantris

Kérlek, mondjátok, hogy Brandon Sanderson minimum ilyen jó karaktereket ír mindig, mint Saréné meg Hrathen.

Naggggyon lassan kerültem egy hullámhosszra ezzel a könyvvel. Vártam a letaglózó mágiarendszert, és ahhoz képest, amihez szokva vagyok (Fényhozó, Démon-ciklus, Királygyilkos), sokkal később került be a történetbe és még akkor is csak morzsányi információkat kaptunk róla. Úgy éreztem, becsaptak, és hiába volt izgalmas a kötet politikai része, ha nem ilyen elvárásaim voltak.

Saréné az egyik legjobb női karakter, akivel valaha találkoztam, period. Hrathen pedig letaglózott, hogy milyen sokrétegű volt, annak ellenére, hogy általában a papok a renitens mindentudó okostojások, vagy akik feláldozzák a hitük oltárán a világot. Igazából meglepően rendben volt a történet vallásos szinten.

A vége eléggé összeszedetlen, Raóden nagy megvilágosulását visszaolvasva se értettem meg, a nagy deus ex machinák is kicsit későn kerültek bemutatásra ahhoz hogy kellően megrázzanak, némi foreshadowingot elviseltem volna még. Letudom elsőszerzős bénázásnak. De szeretném, ha minden szerző ennyire „béna” első könyvet rakna le az asztalra…

De! Ezennel jelentem, hogy énis felültem a Sanderson-vonatra, és még pár kötetig biztos, hogy nem szállok le.

>!
Lisie87 P
Brandon Sanderson: Elantris

Hosszú menet volt, bevallom. Az eleje nagyon döcögősen indult, sok idő volt, mire mindenkit megjegyeztem, hogy ki-kicsoda, milyen nép-vallás…stb.. Egy időre le is tettem és mást olvastam közben, néha-néha haladtam vele egy kicsit. Majd a vége felé elterveztem, hogy akkor nekiveselkedem, és szerencsére beindult rendesen!!!
Ezért is kapott egy plusz fél csillagot, mert amúgy négyet akartam adni.
Az alap elgondolás jó, de valahogy még a stílus és a történetvezetés nem az igazi…de a végén elkapta a szálakat rendesen! :)
A vallás és a politikai rendszer nagyon jól ki volt dolgozva, intrikát, cselszövést is kaptunk rendesen, de sokszor hiányzott a történet lelke, ami miatt az ember izgulna és tovább olvasná, magával ragadná…
A szereplőket is szerettem, szerencsére nem volt egyik sem idegesítő, bár Saréné néha már súrolta a határt… Azért lett egy pár kedvenc. :) A gjorn a végén jól meglepett… :D

>!
Lahara ISP
Brandon Sanderson: Elantris

(Erős öt csillag, de csak azéert, mert hatot nem lehet.) Egyszer már elkezdtem tavaly, de valami miatt nem sikerült elkapnom a hangulatot, most viszont letenni nem tudtam.
Kissé más volt, mint sok fantasy, amit korábban olvastam, talán ezért tartottam nagyon érdekesnek. Avilág felépítése, működése, az aónok, a hatalom iránti vágyak és királyellenes összejövetelek. És, hát… tulajonképpen zombik.


Népszerű idézetek

>!
Lobo P

Raóden, Arélon hercege aznap reggel korán ébredt, mit sem tudva arról, hogy egészen az örökkévalóságig el van átkozva.

(első mondat)

>!
Fainthoar

– Halottak vagyunk, szule. Miféle más célunk lehet a szenvedésen kívül?
– Épp ez a gond. Mindenki meggyőződéssel állítja, hogy az életének vége, csak azért, mert többé nem dobog a szíve.
– Az esetek nagy részében ez eléggé világos jelzés, szule – jegyezte meg a dula.

112. oldal

>!
Lex

– Könyvek! – kiáltott lelkesen Raóden.
– Nem lett volna szabad idehoznom téged – motyogta Galladon. – Soha többé nem szabadulok tőled.

53. oldal

>!
Rodwin

– Nálunk az a szép, ami kerek. Nem mindenki akarja, hogy az asszonya éhező
iskolásnak nézzen ki.

335. oldal

>!
otaksa

– Mi másnak, mint a nagy számnak köszönhetem, hogy bajba kerültem veled. Ha csendben maradtam volna, még mindig ott üldögélhetnék a lépcsőn és múlatnám az időt, ahelyett hogy a város egyik legveszélyesebb embere után kémkedjek.
– Meglehet, de feleennyire sem szórakoznál jól. Gúzsba kötne az unalom.
– Micsoda boldogság, hogy kiszabadítottál, szule.
– Kérlek szépen.

>!
Fainthoar

– Ne kezdd már megint! Ha sajnálni fogod magad, összezárlak Galladonnal egy órára, hogy megtudd, milyen az igazi pesszimizmus.

389. oldal

>!
Leara

Egy nép irányításához vezető út első lépése, arteth, a legegyszerűbb. Keresünk valakit, akit utálhatnak.

70. oldal (Delta Vision, 2007)

>!
TiaManta

Mindennek fejlődnie kell, a fejlődés pedig nem minden esetben jelent állandó emelkedést. Előfordul, hogy zuhannunk kell, mert csakis így tanulhatjuk meg, hogy egymásra kell támaszkodnunk. Aki áldott, annak kiváltsága segíteni azokat, akiknek élete nem olyan könnyű.

>!
Fainthoar

– Hát, tudod, ahhoz képest, milyen nagyra nőtt, az ember azt gondolná, hogy hozzászokott a magassághoz – morogta Kaíszé.

98. oldal

4 hozzászólás
>!
Sárkánybaby

Az a gond azzal, ha az ember okos, hogy mindenki azt hiszi, egyfolytában tervez valamit.

330. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Weis – Tracy Hickman: Az őszi alkony sárkányai
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Greg Keyes: Hangakirály
Andrew Lucas McIlroy: Árnyból az angyal
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara
Brian McClellan: Karmazsin hadjárat
Anthony Ryan: A hamu birodalma
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus