Talán úgy 8 éves lehettem, amikor az első német nyelvű szuperhős képregény a kezembe került* ami teljesen lenyűgözött, főleg mivel nyelvismeret híján a történeteket is teljesen én találtam ki hozzájuk – amelyek, mint később kiderült, néha még az eredetinél is csavarosabbak voltak. ;)
Azóta gyűjtöm a képregényeket és érdekel minden, ami ezzel a zsánerrel kapcsolatos, de mostanra a klasszikusok mellett elsősorban azokat a történeteket élvezem, amelyekben van valami meglepő csavar.
Mikor először hallottam Sanderson regényéről, már akkor megbirizgálta a képzeletemet a dolog, így aztán most, hogy @ftamas könyve ideiglenesen nálam táborozik, gondoltam, beleolvasok.
A szikrára, hát nem benne is ragadtam?
Ha megpróbáljuk zsánerbe sorolni, akkor a szuperhős témába oltott YA disztópia lenne az, amit leginkább illik rá. A YA disztópia kifejezéssel engem (és, gondolom, sok más olvasót is) igen messzire lehetne kergetni, de itt működött a dolog, az író tehetségének köszönhetően.
Sanderson nem tör szépírói babérokra; nála nem olyan intenzív a stílus, mint Hobb-nál vagy Le Guinnél, és a karakterek sem olyan árnyaltak, de hihetetlenül logikusan gondolja végig és építi fel a történeteit és a hátteret, amire az egész konfliktust felfűzi.
És ezt a regényt ez a hozzáállás abszolút működőképessé tette.
A karakterek pont annyira árnyaltak, hogy a sztorit elvigyék a hátukon, és működik köztük az interakció. A történet pont olyan hosszú, amennyire kell, nincs az a fájdalmas rétestészta hatás, ami miatt a Ködszerzet trilógia fárasztóvá vált a számomra.
Sanderson pontosan adagolja az információkat, és nála is minden apró momentumnak jelentősége van, így azok a dolgok, fordulatok amelyek a könyv elején amolyan olcsó írói fogásnak tűntek, a végére tökéletesen logikus magyarázatot kapnak.
Számomra külön öröm, hogy ráadásul ez a könyv végre másik fordítót kapott, mint a korábbiak, és így a magyartalan szószerkezetek miatt sem kellett bosszankodnom.
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretnének a mainstream képregények által erőltetett csihi-puhiknál érdekesebb konfliktusokkal találkozni (megjegyzem, már maga az alapfelállás is sajátos, még ha nem is teljesen példa nélkül való: itt minden szuperképességű ember gonosz, arrogáns és hatalommániás) vagy szeretne végre egy olyan YA disztópiát olvasni, ami nem olvasztja le az ember agyát a logikátlanságaival és az erőltetettségével.
* Debrecenben nyomtatták a Condor Verlag Marvel képregényeit, így aztán nem meglepő módon viszonylag könnyen hozzájuk lehetett jutni.