A ​törvény ötvözete (Wax és Wayne 1.) 106 csillagozás

Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Brandon ​Sanderson, az ünnepelt Ködszerzet-trilógia után most ismét visszatér abba az epikus világba, amely megalapozta helyét a világ elsőszámú fantasy írói között.

A Ködszerzetben megismert események óta eltelt háromszáz évben Scadrial átalakult. Soha nem látott magasságú tornyok törnek az ég felé, vasút- és csatornahálózat szeli át a tájat. Ám ez a világ még mindig a mágia otthona.

Kelsier, Vin, Elend, Sazed, Kobold és a többiek már bekerültek a történelem – vagy a vallás – nagy alakjai közé, de az allo­mancia és ferukímia ősi mesterségeinek még a tudomány megújulása ellenére is van hely ebben az újjászületett világban. A városokon túl húzódó, gyéren lakott Végeken a mágia alapvető eszköz a rendet és igazságszolgáltatást fenntartó bátor férfiak és nők kezében.

Közéjük való Waxillium Ladrian is, a ritka ikerszerzet, aki mívesként fémekre taszít, viszont ferukimistaként csökkenteni vagy növelni tudja a testsúlyát. A Végeken eltöltött húsz esztendő után Wax… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Delta Vision, 2014
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633950111 · Fordította: Kopócs Éva, Matolcsy Kálmán

Kapcsolódó zóna

!

Brandon Sanderson

8 tag · 1 karc · Utolsó karc: 2020. július 7., 21:18 · Bővebben


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Wayne · Waxillium Ladrian · Marasi Colms · Steris Harms


Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 92

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Vonzás és taszítás, allomancia és ferukímia, fémek égetése és fémelmékbe gyűjtött erők szabadjára engedése… Na és persze mágikus száguldás és lenyűgöző küzdelmek a Ködben… Miközben a történet sorról sorra fejti fel hőseink és népük sorsát, származását, cselekedeteik eredőjét, világuk ezeréves múltját, és jelenük könyörtelen determináltságát…
És végül ne feledjük a mesteri történetszövést, az epikus történetívet, a csipetnyi ízléses heroizmust és az események szigorú logika mentén gördülő harmóniáját…
Mindezek az attribútumok, és még számtalan egyéb apróság tették, hogy a Ködszerzet-regények nem csak szerelemmé, hanem ikonikus etalonná váltak számomra, Sanderson és rosszmagam kapcsolatában. Ha valakit hosszú időn keresztül kényeztetnek a francia konyha kifinomult kulináris tökélyével, azt jó előre figyelmeztetni illik, ha egyszer csak csülkös-velős-pacal kerül a kockás abroszra. …merthogy finom ám az is, csak az ízlelőbimbókat kell kissé átállítani.

Így jártam én A törvény ötvözetével. Az elgondolás kiváló, hiszen ha egy világ 3000+ oldalon lenyűgözi az olvasók százezreit szerte a Földön, akkor nyilván el kell férjen ebben a csodás mesében a háromszáz évvel későbbi utódok kalandos története is, mívesekkel, kolosszvérű mutánsokkal és a különböző adottságokat ötvöző ikerszerzetekkel együtt. Persze mindez modernizált környezetben, égbenyúló városok falai között, vagy a város föld alatti alagútrendszerében, és a távoli Végek Vadnyugatot idéző hangulatának árnyékában. A kalandos történet ebben a kötetben is professzionálisan burjánzik egyre több irányba, nyúlik vissza a misztikus, Ködbe vesző múltba és az alapsztori kérdéseinek komótos megválaszolása mellett párhuzamosan gyártja Wax és Wayne történetének újabb, válaszra váró kérdéseit. Mindezt a Sandersontól már megszokott precíz, pontos világépítéssel, tökéletes szerkesztéssel, az akciójelenetek lenyűgöző tálalásával.
Amivel azonban személy szerint gondom akadt, az a karakterépítés kulcsfontosságú kérdése. Nehezen tudtam Wax, a békebíró (Clint Eastwood) és Wayne, a fenegyerek (Terence Hill) ábrázolásmódját komolyan venni, és erősen zavart Marasi és főhősünk mesterkélt, románcba hajló kapcsolatának túlságosan érzékletes, aprólékos bemutatása. Mindezt csak megfejelte, hogy ez a kapcsolat óhatatlanul is minden rezdülésében visszautal az Előszóban láttatott eseményekre, amelyek ábrázolásmódja viszont csúnyán sematikus, erősen félresikerült, nem alkalmas az egyébként izgalmas, érdekes történet kellő megágyazására. Valljuk meg, Sandersonnak egyébként sem erőssége a karakterek szűk keretek között történő komplex kibontása. Azonban adjunk esélyt kedves szerzőnknek a további részekben…
Az már csak keserű bonbon a saját tortám ambivalens ízvilágán, hogy kezdetben nehezen tudtam elképzelni Elendel világát flintlock környezetben és ezzel az érzettel sokat kellett küzdenem olvasás közben. Persze azért a kötet végére összerendeződött a kép – még bennem is.

Természetesen mindezek mellett (vagy éppen ellenére) a kötet igazán színvonalas, szép alkotás, csupán nekem ment kissé nyögvenyelősen az alkalmazkodás az új környezethez. Most már csak arra vágyom, hogy a következő kötetben – @Shanara biztató ígérete szerint – visszakapjam a szívemnek oly kedves kandráimat és jöjjön végre a hemalurgia ősi tudománya is.

10 hozzászólás
vicomte P>!
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Mivel egyike voltam azoknak, akik érdemei elismerése mellett sem rajongtak túlságosan a Ködszerzet trilógiáért, ezért kissé szkeptikus voltam, amikor az első hírek megérkeztek, hogy jön egy új sorozat, ami szinten ezen a világon fog játszódni.
Szerencsére kiderült, hogy nem egy újabb bőr lenyúzásáról van szó, hanem egy gyökeresen más korban játszódó, sokkal dinamikusabb és feszesebb történetről, ami teljes mértékben szórakoztató, és elkerüli azokat a csapdákat, amibe a Ködszerzet sorozat folyton beleesett.

A törvény ötvözete 300 évvel a Ködszerzet után játszódik és egy merőben átalakult és gőzerővel fejlődő világba enged bepillantást: itt nem egy itt-ott horrorba hajló epikus fantasyt olvashatunk, amiben az egész világ sorsa nyugszik a főhősök vállán, hanem egy erősen westernes és steampunkos beütésű urban fantasyt, amiben – egyelőre legalábbis – sokkal kisebb a tét, viszont ettől még korántsem kevésbé izgalmas a történet.
A főhős, Wax(illium) egy nemesi család ikerszerzet* sarja, aki közel 20 évnyi békebírói ténykedést követően tér vissza a zord és totálisan vadnyugati hangulatú határvidékről a világ leghatalmasabb városába, hogy szinte azonnal belekeveredjen egy nagyszabású bűnügybe, amelynek szálai sokkal gubancosabbak, mint ahogy azt ő a kezdet kezdetén sejteni véli…
Wax és a szintén a határvidékről a fővárosba érkező egykori társa, a sajátos humor- és erkölcsi érzékkel megáldott átváltozóművész Wayne nyomozni kezdenek a Láthatatlanok néven elhíresült rejtélyes bűnbanda után, egy ragyogó tehetségű, de meglehetősen pirulékony, büntetőjogásznak tanuló ifjú hölgy társaságában.
Az egyébként is gyorsan pörgő események ekkor még nagyobb fordulatszámra kapcsolnak és ahogy egy jó heist sztorihoz illik egyik csavaros trükk követi a másikat, és átverésbe épített átverések sorozatával sikerül ugyan végül lépre csalni a bandát, de még ekkor sem egyértelmű, hogy a banda mögött álló erőknek mi is volt a valódi szándéka… spoiler

A történet nagyon pörög, üresjárat gyakorlatilag nincs benne, sőt, talán kicsit sok is az akció, de érzésem szerint ebből sincs volt olyan sok és hosszan elnyújtott, mint ami miatt a Ködszerzet csatái kissé unalmassá váltak.
A szereplőkről nekem hol a képregények, hol a spagetti westernek, hol pedig a klasszikus detektívtörténetek figurái ugrottak be: Wax maga Batman, Sherlock Holmes és Wyatt Earp keverékének tűnik, de Wayne-nek szerencsére sokkal több szerepe van, mint a hős melletti vicces sidekick. Úgy tűnik, hogy bár Sanderson még mindig nem mestere karakterábrázolásnak, de azért határozottan fejlődik ebben is, és sikerült néhány olyan jellemvonással és tulajdonsággal árnyalni a karaktereket, amelyektől a főhősök, minden szuperhősszerű attribútumuk ellenére is, abszolút kedvelhetővé váltak.
A regénybeli fő ellenlábasuk, bár ő is hozza a legyőzhetetlen és zseniális megszállott figuráját, mégis érthetőek a motivációi és az is világos, hogy miért is vált olyanná, amilyen lett.

Összességében kellemes szórakozás volt ez a könyv, ami minden szempontból jobban működött nálam, mint az előzmény, elsősorban a feszesebb cselekménynek és a jobban megírt karaktereknek köszönhetően.

* Egyszerre vannak allomanta és ferukimista képességei is.

1 hozzászólás
Rodwin>!
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Ugyan Sandersontól én még csak a Ködszerzet világában játszódó regényeit olvastam, de amit eddig alkotott, az fantasztikus. Mind világépítésben, mind karakterekben, és történet vezetésben.
Tartottam kicsit ettől a könyvtől, mert nagyon szerettem a Ködszerzet alap trilógiáját, és nem tudtam elképzelni, milyen lehet a régi hősök nélkül, egy modernizált atmoszférával, és az urban fantasy se annyira a zsánerem.
De ez valami hihetetlenül szórakoztató volt számomra, Sanderson nem csak féltéglákat tud írni. Itt a tempó jóval feszesebb, és pörgősebb, minden oldalon szinte történik valami.
A ködös Luthandel, Vin, Shazed már csak a régmúlt emlékei. Mára az elgépesedett Elendelben járunk, minden nagyon felgyorsult. Sokszor puskaporos a hangulat, mert a nézeteltéréseket itt már pisztolyokkal és karabélyokkal rendezik, mintha egy western filmbe csöppennénk.
A jól megszokott mágia még mindig jelen van, allomanták, és ferukemisták járják a világot.
Szereplőink most is nagyon jól sikerültek, ugye Wayne szinte mindenkinek a kedvence. Nagyon jó a humora, sokszor megmosolyogtam a ténykedéseit. Wax karaktere is remekül megformált, bár ő kicsit komorabb. Miles személyében pedig egy roppant összetett gonoszt kaptunk. Az utolsó oldalak itt is nagyon akciódúsra sikerültek, élmény volt olvasni.
Egyszóval mindenkinek ajánlom aki szerette az alap trilógiát, de önmagában is olvasható az előzmények nélkül.
És nagyon remélem, hogy a Delta betartja az ígéretét, és idén jön a folytatása.

3 hozzászólás
Leonidas>!
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Valahol éreztem, hogy nekem ez a regény nagyon tetszeni fog. Pedig volt bennem némi bizonytalanság a világot illetően, mivel nem igazán kedvelem az urban fantasy műfajt.
A világ óriási változásokon ment keresztül. Az emberek modern városokban élnek, vonatokon utaznak és lőfegyvereket használnak. Mégis a legnagyobb változás az, hogy nem születnek ködszerzetek. Már a Ködszerzet trilógiában is csak elvétve akadt belőlük egy-kettő. Sanderson szépen megindokolta a ködszerzetek fogyatkozásának okát. Egyértelmű volt, hogy háromszáz év múlva valószínűleg egyetlen ködszerzet sem fog élni. Viszont vannak helyettük ikerszerzetek. Ezek az emberek egyszerre alomanták és ferukimisták. Elsőre talán visszalépésnek hangzik, de távolról sem ez az igazság, mert rendkívüli képességekkel megáldott emberek ők. A szerzőnek ismét sikerült valami újat kitalálnia, ami tovább növelte a regény amúgy is magas élvezhetőségét.
Hihetetlenül látványos, rendkívül izgalmas és remek hangulatú történet. Ikerszerzetek, petákosok, ingások és martalócok harcolnak egymás ellen, vagy speciális, alomanták hatástalanítására használatos lőfegyverekkel felszerelt, egyszerű emberek ellen. Rendkívül látványos és szórakoztató pillanatai ezek a történetnek.Talán a nyomozós rész nem annyira jól sikerült, de a látvány és a cselekmény elviszi a hátán a regényt.
A karakterek jól kidolgozottak és kedvelhetőek. Wax picit mogorva természetű, de kétségtelenül érdekes figura. A szereplők terén, egyértelműen Wayne a csúcs. Ő legszórakoztatóbb karaktere a regénynek, rengeteget nevettem a kissé furcsa szokásain és jobbnál jobb beszólásain.
Nem kell ezer oldalas regényt írni, elég ha van egy jó ötlet, amit az írónak sikerül pár száz oldalon bomba jól megírni. Sanderson ezzel a regényével, ezt számomra be is bizonyította. Már most nagyon várom a folytatást.

1 hozzászólás
ViveEe P>!
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Allomanta Sherlock történet! Imádtam! Mondjuk efelől nem volt kétségem, hogy így lesz. :)
Kelsierék után több száz évvel járunk, ahol virágzik a társadalom, vasút, villamos áram, rendfenntartók és rengeteg lőfegyver van.
Főszereplőnk a fővárostól elvonult nemesi származású ember, aki a bűnözők elfogására tette fel életét. De a családban történt halálesetek miatt haza kell mennie, hogy visszarángassa a csőd széléről a nemesi házat. És ezzel vége a bűnüldözésnek…. de csak kis időre. :)
A városban felüti a fejét egy tolvajbanda, akik allomantikus fémeket és más értékeket, végül már nőket is elrabolnak, és senki nem tudja hogy csinálják. Ezt nyilván ki kell deríteni. Nagyon jó lett!
Wax társa Wayne szórakoztató, nagyon élénk színfolt a könyvben és bekerül a csapatba egy okos leányzó. Szeretem Sanderson női karaktereit.
Nagyon jók az ötletelős részek, a felderítések, és persze a harcok. Ennyi puskaropogás egy western filmben sincs. :D
Jó volt megint allomanták párbajáról olvasni. Érdekes, hogy nincsenek ködszerzetek, hanem inkább a ferukímia és az allomancia találkozásából született ikerszerzetek vannak. Bevallom így izgalmasabb volt, hogy nagyon kellett okoskodni a képességekkel, hogy felülkerekedjenek a harcokban. És vannak új fémek! Izgalmas történet alakult ki, alig várom, hogy folytassam! <3

Dominik_Blasir>!
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Meggyőződésem, hogy Brandon Sanderson tökélyre fejlesztette a színtiszta szórakoztató regény írását, aminek minden porcikáján érződik, hogy nem akar többet, mint izgalmat, örömet, mosolygást és kalandot adni, kikapcsolni arra a néhány röpke órára, amíg átsuhanunk a lapokon. Álljon tehát itt pontokba szedve, hogy miért rajongok annyira Sanderson munkásságáért:
1. Nem fél a saját sorozataitól – tud úgy is folytatni, hogy nem akarja felülmúlni saját magát (és ez milyen jó!)
2. Bátran felvállalja saját szórakoztatóságát – félisteni hősök, látványos és izgalmas csaták, na és persze western-hangulat
3. Fejlődik a világa – ennél jobban biztosítani sem tudná az újdonság-hatást
4. Hihetetlenül szimpatikus karakterek – nagyjából a második jelenettől kezdve végig vigyorogtam
5. Buddy comedy – a Wax/Wayne összjáték valami eszméletlenül szórakoztató
6. Döbbenetesen pörgős cselekmény – ugye mindenkinek megvan, amikor már három fejezet óta mondogatjuk, hogy csak még egyet?
Nem is folytatom tovább. Olvasson mindenki Sandersont, aki szeretne jól szórakozni. Ráadásul itt is lehet kezdeni a sorozatot – én meg nem győzöm kivárni a folytatást.

Összeszedettebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2014-04-15+…

3 hozzászólás
Shanara>!
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

„Kár volt azon izgulnom, hogy nem fog tetszeni a történet, kár volt azon aggódnom, hogy csalódást fog okozni a regény, mert nem így történt, nagyon nem – ez egy határozottan jól sikerült, szórakoztató és mozgalmas elbeszélés. Könnyedén belehelyezkedtem ebbe a kicsit ismerős, kicsit új környezetbe, régi barátként üdvözöltem a már ismerős mágiát és kíváncsian tekintettem az új elemekre. A Ködszerzetre jellemző feudális berendezkedésen túllépve, a megváltozott világ új törvényeinek engedelmeskedve a technika szárba szökkent, a társadalom egy teljesen más fejlettségi szakaszba lépett. Az elején egy egészen picit furcsa volt a technika (lőfegyverek, mozdonyok, gépek) és a mágia keveredése, de hamar megszoktam, a későbbiekben pedig már egészen élveztem a keveredést, amelynek végeredménye a fantasy és a western nagyon hatásos egyvelege.”

„Az ikerszerzetek – főleg Wax személyében – pedig igazi művészt teremtett Sanderson, az akcióban bővelkedő jelenetek mutatták meg igazán, hogy az író alaposan átgondolta a mágia működését, mert a fémek taszítása, a testtömeg szabályozása, valamint a lőfegyverek és egyéb fémeszközök együttes alkalmazása látványos, nagyon élvezetes és egyben érdekes helyzeteket teremtett – szinte pezsgett a vérem és magam is szívesen kipróbáltam volna ugyanazokat a mozdulatokat. Ekkor, ezeknek a részeknek az olvasása során jöttem rá arra, hogy mennyire hiányzott ez a világ, a mindenféle furcsaságával és összetettségével együtt.”

„Élvezettel raktam össze az apró nyomokat, igyekeztem megfejteni a háttérben megbújó okokat, miközben magukkal ragadtak a fergeteges és hihetetlenül látványosra sikeredett akciójelenetek, a fémek alkalmazása és sokszínűsége, a fanyar és egyedi humor, a kalandok sora. Szórakoztató és olvasmányos, kiválóan alkalmas arra, hogy az olvasó habzsolja az oldalakat. A Ködszerzet trilógia rajongói talán annyi különbséget érezhetnek, hogy a terjedelme miatt erre a kötetre sokkal inkább a feszített történetvezetés, pörgős cselekmény a jellemző, amely azonban inkább előnynek tekinthető, mint hátránynak. A vége, a befejezés nagyon tetszett, főleg az, ahogy visszacsatolt bizonyos eseményekre és szereplőkre.”

„Ajánlom minden fantasy kedvelőnek – leginkább a trilógia olvasását követően, de a bátrak annak ismerete nélkül is megpróbálkozhatnak vele, bár úgy lényegesen nehezebb lesz értelmezni a mágikus alapokat.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/02/brandon-sanderso…

B_Petra>!
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Rozsda és Romlás! Lehet, hogy ezért a kijelentésemért a Köd is elvinne, de erre a könyvre rátennék egy halvány romantikus címkét. Lehet, hogy a fintlock, Vadnyugat elemek miatt éreztem, de ez a cifrán barokkos romantikus szálacska, pirulós hölgyekkel teli, újfent bálozós és kissé ugyan de még mindíg ruhafétises iró lejjebb vitte a rajongásfaktoromat az egészen jól kitalált allomantikus világ iránt.
Az allomancia még működik, a ferrukimía sem halt még ki, a finom utalások a régi világra még épp elegendőek, de nem szájbarágósak, a külömbőző vallások és régen elhúnyt gyüjtőjük szelleme még él, új képességek, ötvözött tehetségek is megjelennek, és a detektív szál is elmegy, még ha nem is túl bonyolúlt. Élvezhető a történet valószínűleg úgy is ha nem ismeretesek az előzmények a Ködszerzet trilógiából.
Az író stílusa számomra keveset változott, épp azok a jegyek felismerhetők amik miatt a Ködszerzetet igen nehezen és keserűen olvastam végig, bár üdítő, hogy a két főszereplő férfi, és ugyan még mindíg a nemesek halvány sznobizmusa, felsőbbrendűsége érezhető, nem annyira zavart mint a belső monológok és töprengések, amik Wax-ot kísértik mi-ki is vagyok, mivel tartozom a világnak, hogyan álljam meg a helyem és melyik is az igazi énem, ellen kell vagy akorok-e állni a társadalmi nyomásnak, beállok-e a sorba, vagy különc nobil leszek-e és hódolok-e rejtett erőszaksságomnak, vagy néhol túlbuzgó igazságérzetemnek és a Végeki egyszerűbb bűnüldözést fecsrélem-e a városi dzungel bonyolultabb, kifinomúltabb gonosztevőire? Nem nagyon volt kérdés mi lesz a végkifejlet. Van valami ami zavar az iró stílusában, de kis adagkban még elnézem neki, így valószínűleg kis kihagyás után folytatni is fogom a sorozatát.

Szécsi_Balázs>!
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

A Törvény ötvözete nekem sokkal szimpatikusabb volt, mint a ködszerzet-sorozat. Köszönhetően valószínűleg annak, hogy az alapokat már megismertem Vin kalandjai közben.

Így hogy az embernek van rálátása mind a ferukímiára, mind az allomanciára, már jelentősen pörgősebb a történet. Nem kell magyarázni oldalakon keresztül, hogy miért jó ha valaki martalóc, petákos, vagy ingás. Ezek ugyanis már mind ismert képességek. Viszont ami tetszett, hogy Sanderson megint vitt egy csavart a rendszerbe azáltal, hogy létrehozta az ikerszerzeteket. Ők egyszerre ferukímisták és allomanták, ezáltal ismét kiélhette a kombinálós-variálós fétisét az író.

A főszereplő Wax Ladrian kénytelen visszatérni a fővárosba, miután apja elhalálozik. A családi ügyek átvétele elég nehezen megy, hisz a Végeken ő volt az egyik legismertebb rendfenntartó. Nem is bír megülni a babérjain, ehelyett belebonyolódik a főváros intrikáiba. A történet egy nyomozás köré összpontosul, miközben elejtett megjegyzésekből megismerjük a ködszerzet-könyvek utáni események egy kis részét is. De ez a regény nem történelemlecke, hanem egy igazi pörgős nyomozó-történet, a főszerepben két (Wax régi társa, Wayne is csatlakozik a mókához) western-stílusú sheriffel.

Sanderson ismét nagyot alkotott, mert nem esett abba a hibába, hogy mindent a régi kerékvágásban folytasson, hanem megint tudott újat mutatni. Ezen kívül a történet is nagyon jó lett, szerintem még jobb is, mint az első trilógiája. A karakterek – fő- és mellékszereplők egyaránt – szokás szerint érdekesek és kidolgozottak, ráadásul itt még a főellenfelet is nagyon eltalálta.

Egy szó mint száz, jöhet a következő rész. :)

Hanaiwa>!
Brandon Sanderson: A törvény ötvözete

Sanderson meglepett. Nem kicsit!
Gördülékeny sztori, remek párbeszédek és színvonalas, kimondottan élvezhető, szellemes humor. Ez utóbbi végképp meglepett, mert ugye a Ködszerzeten azért nem röhögtük halálra magunkat (és ott így is volt helyes), de örültem hogy ilyet is tud…
Remek kis könyv, max csillag!


Népszerű idézetek

Rodwin>!

Miért akarja minden nő lelőni, akivel csak találkozik? Csak azért, mert
be tudja gyógyítani a sebeit? Ez olyan, mint azért meginni egy másik
ember sörét, mert az úgyis tud rendelni magának másikat.

325. oldal

Shanara>!

Nem arról ismerszik meg az ember, hogyan élt; nem arról, mennyire ijedt meg egy hangtól, vagy hogy milyen könnyen mutatja ki az érzéseit. Az a legfőbb mérce, hogy mennyit hasznosít valaki abból, amit az élet tanított neki.

312. oldal (Delta Vision, 2014.)

Sastojci>!

– A tetű. Akkor jövök neked egy ötössel.
– Húszban fogadtunk.
– Igen, de tartozol nekem tizenöttel.
– Tényleg?
– Persze. Fogadtunk, hogy segítesz nekem a Láthatatlanok-ügyben.
Az ikerszerzet összevonta a szemöldökét. – Nem emlékszem ilyen fogadásra.
– Te nem voltál ott, amikor fogadtunk.
– Nem voltam ott?
– Nem biza.
– Wayne, nem fogadhatsz emberekkel, akik nincsenek ott.
– Dehogynem. – A kalapos bedugta a könyvet a zsebébe, és felállt. – Ha ott kellett volna lenniük. És neked ott kellett volna lenned, Wax.

408-409. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Waxillium Ladrian · Wayne
otaksa>!

– Egyszer tévedésből ellőttem egy kutya farkát – felelte az ikerszerzet félvállról. – Vicces történet…
– A kutyalövészet aligha illő vacsoratéma – tiltakozott az asszony.
– Tudom. Főleg mivel a golyójára céloztam.
Marasi nehezen állta meg, hogy ki ne köpje a levest az asztalra.
– Ladrian úr! – kiáltott fel Steris. Az apja úgy tűnt, jól szórakozik.
– Azt hittem, már nem tudom megbotránkoztatni – szabadkozott az asszonynak. – Csak a hipotézisét ellenőriztem, kedvesem.
(…)
– Ladrian úr, hallottam, hogy egyszer megdobott valakit a saját késével és pont a szemén találta el. Igaz ez?
– Igazából Wayne kése volt – vallotta be a férfi. Tétovázott. – És a szemen dobás a véletlennek köszönhető. Igazából a fickónak is a golyójára céloztam.
– Na de Ladrian úr! – kiáltotta Steris hamuszürke arccal.
– Tudom. Eléggé célt tévesztettem. Nem nagyon értek a késekhez.

Kapcsolódó szócikkek: Marasi Colms · Steris Harms · Waxillium Ladrian · Wayne
Shanara>!

Vajon a többi ember is felismerte, hogy a beszédhangja olyan, mint egy élőlény? Ha máshová ültetünk egy növényt, az megváltozik és alkalmazkodik az új környezetéhez. Ha áthelyezünk egy embert, a beszédmódja átalakul, adaptálódik, fejlődik.

247-248. oldal (Delta Vision, 2014.)

Bori_L P>!

– Wayne-en nem fog a logika.
– Egy vándor jövendőmondótól vettem ellene amulettet – magyarázta a kalapos.

392. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wayne
mezei P>!

– Én megmondtam…. – nyögte. – Mindig felrobban körülötted valaki, Wax.
– De ezúttal megmaradtak az ujjaid.
– Nagyszerű! Akkor megfojthatlak!

Sastojci>!

– Wax – vágott közbe Wayne –, hol is van az a fickó, aki elvitte a kalapomat?
– Mondtam neked, hogy elmenekült, miután meglőttem.
– Reméltem, hogy valahol útközben eldobta. Ha meglőnek valakit, az általában eldobja, amit szorongat.
Waxillium felsóhajtott. – Attól tartok, amikor meglógott, még a fején láttam.
A végeki nekifogott szitkozódni.
– Wayne – csatlakozott Marasi is –, az csak egy kalap.
– Csak egy kalap? – kérdezte rémülten a porkabátos.
– Wayne nagyon ragaszkodik a kalapjához – magyarázta a barátja. – Úgy hiszi, szerencsét hoz neki.
– Szerencsét is hoz! Még egyszer sem haltam meg úgy, hogy a fejemen csücsült.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Waxillium Ladrian · Wayne
otaksa>!

A Túlélő Egyháza azt tanította, hogy a köd Kelsiertől, a Köd Urától ered. A Túlélő rendszerint azokon az éjszakákon jelent meg, amikor a köd igazán vastagon belepett mindent; Kelsier ilyenkor osztotta áldását az önállóan gondolkodókra. Mindegy, hogy tolvaj, tudós, ellenálló vagy a földjét művelő paraszt. Bárkit megáldott, aki a saját erejéből boldogult – vagy aki a maga útját járta. Ezek az emberek mind a Túlélőt követték, akár tudtak róla, akár nem.

Kapcsolódó szócikkek: Kelsier
otaksa>!

– Oltári, akár Oltalom – válaszolt Wayne, majd megfordult és a hátát Waxilliuménak vetette. – Tudni akarod, igazából miért jöttem utánad a városba?
– Miért?
– Elképzeltem, amint boldogan fekszel egy kényelmes ágyban, pihengetsz, és életed hátralévő részében teát kortyolgatsz és újságot olvasol, miközben a szolgák ételt hoznak neked, a szobalányok pedig masszírozzák a lábujjadat, meg ilyesmi.
– És?
– És nem hagyhattam, hogy ilyen sorsra juss. – A békebíró megborzongott. – Túl jó barátod vagyok ahhoz, hogy hagyjalak így meghalni.
– Kényelemben?
– Nem. Unalomban! – Újra belereszketett.
Waxillium elmosolyodott, aztán hüvelykujját a kakasra tette és felhúzta a revolvereket. Amikor fiatalon a Végeken kötött ki, pont olyan helyre került, ahol szükség volt rá. Talán újra ez történik.
– Gyerünk! – kiáltotta, és előrenyújtotta a két pisztolyt.

Kapcsolódó szócikkek: Waxillium Ladrian · Wayne

A sorozat következő kötete

Wax és Wayne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Megan E. O'Keefe: Lopd el az eget!
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
Sabaa Tahir: Szunnyadó parázs
Robin Hobb: Bolond kötelesség I-II.
Robin Hobb: A végzet hajója I-II.
Terry Goodkind: A könnyek köve I-III.
Raymond E. Feist – Janny Wurts: A birodalom úrnője I-II.
Raymond E. Feist: Az érzőszívű mágus
Robin Hobb: A király orgyilkosa