A ​Megdicsőülés Kútja 1-2. (Ködszerzet 2.) 278 csillagozás

Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2. Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​gonosz legyőzetett – de a háború csak most kezdődik.

Mégis sikerült véghezvinni a lehetetlent: az Uralkodó – az ember, aki évezredekig istenkirályként trónolt rettenetes elnyomás alatt tengődő népe felett – semmivé lett. Ám Kelsier, az Uralkodót megdöntő lázadás szülőatyja szintén halott. Az új világ megteremtésének csodálatos feladata ifjú pártfogoltjára, Vinre – az utcagyerekből lett ködszerzetre –, és a lány kedvesére, Elend Venture-re – az idealista álmokat dédelgető fiatal nemesre – maradt.

Az istenkirály hajdani Végső Birodalma részeire hullott: a néhai fővárosból kormányzó Elendet, a Középső Uradalom királyát egy választott testület, a Nagygyűlés ellenőrzi, míg a többi részek önjelölt királyai – köztük Elend kegyetlen apjával, Straff Venture-rel – jóval kíméletlenebb módon kormányoznak. És mindannyian azt lesik, miként keríthetnék hatalmukba Luthadelt.

Szaporodnak az Elend ellen megkísérelt orgyilkossági kísérletek, és rövidesen már több hadsereg… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
1150 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890961 · Fordította: Kopócs Éva, Matolcsy Kálmán
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
702 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890978 · Fordította: Kopócs Éva, Matolcsy Kálmán
>!
Delta Vision, Budapest, 2011
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890985 · Fordította: Kopócs Éva, Matolcsy Kálmán

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Vin · Elend Venture · Sazed · Dockson · Hammond 'Ham' · Szellő · Kobold · Dorong · OreSeur · Tindwyl · Zane


Kedvencelte 55

Most olvassa 20

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Már csak az a kérdés, mennyire tudok elnéző lenni egy közel 1200 oldalas trilógia-középi darab szerzőjével, aki – akárcsak Muhammad Ali fénykorában – 10 meneten keresztül altat, eltáncol előlem, majd az utolsó két menetben megsemmisítő erejű ütéseivel többször padlóra küld, és a végén vigyorogva hallgatja a bíró döntését – technikai K. O.
Sanderson valami ilyesmit művelt velem a Ködszerzet második felvonásában. Eltelt egy év az Uralkodó letaszítása és elpusztítása óta. Beköszöntött a várható káosz időszaka, a kiskirályok, tartományurak mindannyian helyezkednek és minél nagyobb hatalomhoz, területekhez kívánnak jutni. A valódi célpont természetesen az Uralkodó rejtegetett atiumának megszerzése, hiszen azé a valós hatalom, aki az atiumot birtokolja.
Ezért minden magára valamit is adó hadúr Luthadel, a botcsinálta király, Elend Venture székesfővárosa felé közeledik. Sanderson közel 800 oldalon keresztül bezár bennünket az ostromlott városba, ahol leginkább a teljes mértékben inkompetens, középkori környezetében abszolúte testidegen liberális, demokrácia-mániás Elend király politikai taktikázásainak, valamint az ifjú király és nem kevésbé hamvas korú ködszerzete, Vin romantikus, „se veled-se nélküled” kapcsolatának lehetünk szem- és fültanúi.
Sanderson ügyesen mesél, de nem mondom, hogy alkalmanként nem kapott el a csömör érzése, a néhol erősen túltárgyalt leírások olvastán. Mivel világépítésben nem kapunk túl sokat, a szerző a karakterek jellemfejlődésével próbálja kárpótolni az olvasót, amely nagyrészt meg is állja a helyét.
Számomra a legérdekesebb és egyben legszórakoztatóbb részek a kandrák, a tudós terrisi Őrzők, a kolosszok faja és Zane, a sötét ködszerzet jeleneteiben, valamint háttértörténeteikben voltak elrejtve, amelyeket alkalmanként szó szerint ki kellett bányásznom a meglehetősen lassan csordogáló fő történetszálból.
Természetesen a szerző ebben a kötetben is parádés, vérben tocsogó és sokszoros csavarokkal „megrafinált” végkifejletet rittyent a könyv harmadik harmadában, amelyet aztán újabb kedvcsináló rejtélyek, titkok beépítésével zár.
Külön ki kell hangsúlyoznom, hogy az általam ismert írók közül érzésem szerint Sanderson az egyike azoknak, akik rendkívül ízlésesen és intelligens módon alkalmazzák a függővég eszközét.

Összességében – bár türelem szükségeltetett hozzá – feltétlenül javaslom a könyvet, hiszen szerves része egy nagyszerű fantasy trilógiának. :)

Jöhet a zárókötet!

3 hozzászólás
Amál P>!
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Nem csalódtam a Ködszerzet trilógia 2.részében sem. Sanderson zseniálisan mesél közel 1200 oldalon keresztül úgy, hogy az ember nem unja meg. Az uralkodó halála után Elend Venture lesz az új király, akinek számos problémával kell megküzdenie. De ebben természetesen vannak segítői, élükön Vinnel, a tolvajból lett ködszerzettel. Kettőjük szerelmi civakodása is nagyon jó szórakozást nyújt. Senkit ne riasszon el a regény terjedelme, mert igaz, hogy annyira most nem pörögnek az események, de unatkozni nem lehet az olvasás alatt. Brandon Sanderson remek író, aki mindig tud meglepetést okozni. Imádom az általa megalkotott fantasy világot, és a hihetetlen, sokoldalú szereplőit. Kíváncsi vagyok, hogy a befejezés milyen csavart fog tartalmazni.

2 hozzászólás
Rodwin>!
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Ez a rész is úgy hívogatott mint az előző. Éreztem, hogy most nekem ez kell és nem is csalatkoztam. Tényleg jólesett! Sanderson és a sorozat is bekerült véglegesen a kedvenceim közé!

Egy év telt el az uralkodó megdöntése óta, de a háború csak most kezdődik. Meghalt a király, Elend Venture az új király. Aki folyamatosan pilléreken egyensúlyozik, hogy megtartsa a birodalmát és Luthandert. Orgyilkosok seregével, belső viszályokkal és a birodalmát fenyegető erőkkel is meg kell küzdenie. Még szerencse, hogy az oldalán tudja Vin-t, aki az egyik legjobb Ködszerzet az Uradalomban és a megmaradt társakat is.
Vin tényleg egy jól eltalált hősnő, és bátor dolog volt az írótól a női főszereplő. De borzasztóan idegesített a ripacskodása, hogy ő se tudja mit akar, biztos voltam benne, hogy ebből nem lesz öt csillag, se kedvenc, tévedtem..
Bőven lehetett volna pár száz oldallal rövidebb, mert a közepe fele el volt nyújtva, mint a rétes tészta.
De a vége mindenért kárpótolt, annyi történés volt benne, hogy én még ilyet könyvben nem láttam. Káprázatos jeleneteknek lehettünk a szemtanúi. Ezért megérte átrágni az egészet! Egyik pillanatban csak mélázgattunk, a másikban már egy véres szemű ködszerzetet lobogó köpönyegét látjuk, ahogy harcra készen leugrik, és forrasszal felerősített testével, acéllal taszít el mindent.
És a befejezés, hova tudja még csavarni Sanderson, hamarosan el kell olvasnom a befejező kötetet is. :)
Kedvenc továbbra is Sazed, és Oreseur is nagyon a szívemhez nőtt. Utóbbi hihetetlen karakter volt, az író az orrunknál fogva vezetett vele.
Jár az öt csillag, persze megértem a fanyalgókat is, hogy náluk miért nem lett annyi.
És persze kedvenc is lett. :)

>!
Delta Vision, Budapest, 2011
1150 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890961 · Fordította: Kopócs Éva, Matolcsy Kálmán
5 hozzászólás
vicomte P>!
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Az első rész kisebb hibái ellenére teljes mértékben meggyőző olvasmány volt, ami miatt tavaly nyáron, szinte azonnal bele is vágtam a folytatásba.
… hogy aztán 150-200 oldal után nagy lendülettel félre is tegyem, és három másik könyv elolvasását követően fejezzem be. Nem azért, mintha pocsék lett volna, de a jobb részeinél egyszerűen hidegen hagyott, máshol pedig kimondottan bosszantott a szereplők tehetetlensége, naivitása. Ráadásul túl tankönyv ízűnek, és ezért marhára unalmasnak találtam az anarchia ábrázolását, ami ellen küzdöttek.

Sokan írták az értékelésekben, hogy ez a kötet bizony nagyon lassan indult, és nem én leszek, aki vitába fog velük szállni. Tényleg nagyon lassan bontakozott ki a történet, és ami a könyv feléig zajlik az nagyjából érdektelen – most, hogy már befejeztem a trilógiát, ezt már bizton állíthatom.

Sanderson nem rossz író, de nem is az a fajta történetmesélő, akinek az olvasók csüggenek a szavain, ezért nagyon veszélyes dolgot művel akkor, amikor – talán részben kiadói nyomásra – ennyire felpumpál karakterszámra egy sorozatot.
Semmi kétségem sem volt afelől, hogy nagyon is jól tudta, hogy melyik szereplőjét hová akarja eljuttatni, és milyen információkat akar megosztani az olvasóival. Valójában még azt is mondhatjuk, hogy korrektül elő is készíti a könyv végének fordulatait. Ahol is egy újabb, természetesen még az előző rész nagy összecsapásánál is epikusabb csatában, a főhőseink ismét egy vereséggel felérő diadalt érnek el, ami szépen illeszkedik a trilógiáknál elvárt történeti ívbe.

De mire eljutunk odáig…
Addig sajnos túl sok, igazi drámai konfliktus nélküli apró-cseprő esemény, és nem csak lényegtelennek tűnő, hanem tényleg lényegtelen információ is keresztbe fekszik az olvasó előtt, aki kicsit nyögvenyelősen halad az úton, amelynek a végén valóban megkapja a jutalmát: egy remek, valós erkölcsi dilemmákat felvető drámai szituációt, amelyben a főhős választásától szó szerint a világ sorsa függ.

1 hozzászólás
Lisie87>!
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Huh, több, mint 1000 oldal!! Azért nem semmi, mármint megírni… és elolvasni! :D Valahogy mostanában az ilyen hosszabb lélegzetű könyvek nem vonzanak, de nagyon kíváncsi voltam a történetre, persze kisebb megszakításokkal és a két kötet közötti szünettel olvastam.
Ha utólag végiggondolom a történteket, nem igazán történt annyira sok minden, a legtöbb izgalmat a végére hagyta az író, akkor aztán felpörögtek az események. Vin és Elend szála spoiler . Mást nagyon nem akarok kiemelni, a stílus és a hangulat még mindig nagyon tetszik, tényleg csak a hossza rémisztett el. Szeretném a közeljövőben sorra keríteni a harmadik részt is, mert a vége nagyon sok kérdést és izgalmat vet fel!

smetalin>!
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Ez a borító!!! Még mindig fáj ránézni, pedig milyen beltartalma van ennek a sorozatnak kérem! Jó, most ezt egy kicsit elhúzta az író, kicsit sok lett nekem az önmarcangolásból, hogy elég jó vagyok e én a királyhoz…………bla-bla-bla, és elég jó király vagyok e…….bla.
Az biztos, hogy az utolsó egy harmadnál azért rendesen felpörgött, ránk ömlesztett mindent, ki az áruló…stb. na rákaptam erre a hárombetűsre, bocsi….:) Mindjárt beteszek egy másik fémelmét.
No a lényeg az, hogy olvassátok és ne ítéljetek a borító által, ez egy qrva jó sorozat!!!!!! Mentem én is folytatni……..

Szilárd_Berke IP>!
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Az első kötetem, amelyet – bár megvan papír formátumban – telefonon olvastam végig. Vegyesek az érzéseim, mert „belső monológos” érzelmekből jóval többet kaptam, mint amit szívesen fogadok, harci jelenetekből viszont számottevően kevesebbet. Nem lehet persze panasz a dramaturgiára, mert Sanderson remek író, és tartogat fordulatokat, morális dilemmákat boncolgat hozzáértőn, párkapcsolati „válságot” mutat be reálisan (és érzéseim szerint elnyújtottan), elismerésre méltóan tálal sötét hangulatú epizódokat (pl. Sazed útja az inkvizítor társaságában, a falu, vagy általában véve a 4. kötet utolsó harmada úgy komplett), valahogy mégsem az igazi… számomra. Szoros hasonlóságot vélek felfedezni Brent Weeks elbeszéléseivel, ami a megvalósítási technikákat/stílust illeti, de most a 3-4-es Ködszerzet köteteket nálam beelőzi fogyaszthatóságban A Fekete Prizma. A folytatásokat is előveszem, de úgy érzem, majd ősszel. (És főként Sazed és Marsh miatt.) Most szükségem van valami pörgősebbre. :)

Snow_White P>!
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Nos, hirtelen nem is tudom mit írjak, épp most fejeztem be a könyvet és még kavarognak bennem az érzések és a gondolatok. Mindenesetre ez sem volt egy egyszerű menet a maga 1150 oldalával, de minden perc megérte, amit az olvasására fordítottam.
Ismét egy nagyon-nagyon hosszú felvezetést kaptunk a nagy finálé előtt, de valahogy ez a felvezetés most sokkal jobban csúszott, mint az első kötetben. Ennek oka valószínűleg az, hogy már egy ismerős világba csöppentem bele, így sokkal hamarabb fel tudtam venni az események fonalát. Még a regény első részében zajló politikai csatározásokat sem éreztem unalmasnak, bár Vin szerelmi vívódása kissé idegesítő volt. A befejezés pedig szokás szerint ütős lett. Már az első részben sejtettem, hogy spoiler, csak azt nem tudtam hogyan jutunk el odáig, és őszintén szólva ebben kicsit csalódtam. Valahogy olyan könnyű megoldásnak tűnt, hogy Vin spoiler Na mindegy, majd meglátjuk mi sül ki ebből. Amúgy szerintem a legjobb rész az volt, amikor a banda eldöntötte, hogy spoiler Az annyira felemelő pillanat volt, hogy még egy-két könnycseppet is elmorzsoltam.
Fontos megjegyeznem, hogy ebben a részben a kedvenc szereplőmmé egyértelműen és visszavonhatatlanul OreSeurspoiler lépett elő. Olyan cuki az a kandra, remélem még visszatér a későbbiekben. A maga pszichopata módján én Zane-t is kedveltem, spoiler A banda tagjait pedig továbbra is imádtam, és vérzett a szívem spoiler
Alig várom, hogy végre a kezembe vehessem a folytatást, mert még nagyon sok kérdést hagyott függőben ez a kötet. És bár egyrészt várom a befejezést, mert biztosan az is fantasztikus lesz, másrészt viszont már előre szomorú vagyok, hogy el kell búcsúznom ettől a világtól és a karakterektől.

miluminal P>!
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Nem is tudom, hogy hogyan állok úgy igazán ezzel a folytatással. Kicsit inkább azokkal értek egyet, akik szerint túlzottan el volt húzva, indokolatlanul hosszú volt, miközben túl sok eseményt nem tartalmaz ez az 1100 oldal. Bizony, itt-ott küzködtem vele és finoman szólva sem csüngtem minden szaván.
A világot és a szereplőket továbbra is kedvelem, az inkvizítorok talán a legizgalmasabb szereplők számomra – a hideg is kiráz tőlük, és Sazed és Marsh vonalát tartottam talán a legérdekesebbnek. Az ostrom mikéntje is valamilyen szinten meghökkentett, de Elend naivsága és a politikai vonal inkább csak bosszantott.
Sajnos Vin vagy Elend sem vált igazán kedvenc karakterré. Nincs velük komolyabb gondom, a tipródásaik igazán emberivé teszi őket, de valahogy nem találják a szívemhez az utat. off Lehet, hogy az is a baj, hogy Sanderson nem fektetett túl sok hangsúlyt arra, hogy az ő romantikus szálukat bemutassa.

Nem volt rossz, de alapvetően többre / jobbra számítottam az első rész után.

ursus>!
Brandon Sanderson: A Megdicsőülés Kútja 1-2.

Nos, tehát azt kell mondanom: azannya…!

Az első rész után úgy álltam neki, hogy eleinte csak figyelek. Szemem előtt lebegett @Shanara (és mások) értékelése, tehát számítottam rá, hogy lassan indul, később aztán felpördül. Úgy a hatszázadik oldal táján elkezdtem kicsit sokallani, hogy ez még mindig az „eleje”. Olybá tűnt, ez egy tipikus második rész, ami kizárólag a harmadik kedvéért íródott, sokkal inkább erőgyűjtés, mint valódi történet. Őszintén szólva túlzottnak tartottam az erre a részre megsokasodott és göngyölítésre váró szálat, Vin vívódását erőltetettnek éreztem, a két terrisi kutatásait parttalan agymenésnek, a politikai vonalat műfajidegennek, ugyanakkor naivnak. Ha nincs a két új szereplő, az ígéretes – bár kevésbé meggyőző – Zane és a kitűnően megformált OreSeur, belefulladtam volna a szóözönbe.

És éppen amikor feladtam volna – beindult. Nagyjából olyan váratlan hevességgel, mint ahogy Vin bír beindulni, amikor istenesen rátaszít egy adag acélra, és a szemben álló fél süvítve hasító nyílvesszőnek nézi.

Innentől kéretik óvatosnak lenni, mert ettől a pillanattól fogva infarktusgyanús fordulatok száguldanak végig a félálomból riadt olvasó agyán, lelkén, zsigerein, és olyan gyönyörűen, tisztán és logikusan helyére kerül minden, miközben új titkok születnek (ahogy a Túlélő ígérte), hogy az ember legszívesebben azonnal újraolvasná az „elejét”, az addiginál figyelmesebben kutatva elrejtett utalások után.

Még mindig nem Tolkien, de már nem is hiányzik, mestermű így is. Nem tudom, mikor jön ki a harmadik kötet, de nagyon várom, és az sem érdekel, ha az „elején” az is lassú lesz.

Mert történt valami fontos velem: már bízom az íróban.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Rodwin>!

– Drága barátom! – jegyezte meg Szellő. – Amikor azt mondtad,
el kell menned összeszedni néhány szakkönyvet, szólhattál volna,
hogy két egész órát szándékozol távol tölteni.
– Igen…nos hát…Kissé elvesztettem az időérzékemet –
szabadkozott Elend.
– No de ennyire?
Az ifjú király szégyenlősen bólintott. – Hiszen könyvekről van szó…

214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elend Venture · Szellő
5 hozzászólás
Shanara>!

Első pillantásra a kulcs és a zár talán különbözőnek tűnhet. […] Különbözik az alakjuk, a rendeltetésük, és a kinézetük. Aki anélkül néz rájuk, hogy ismerné igazi természetüket, össze nem illőnek gondolhatja őket. Mivel az egyiknek a nyitás, a másiknak a zárva tartás a feladata. Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk őket, látható, hogy az egyik a másik nélkül hasznavehetetlen. És akkor a bölcs rájön, hogy a kulcsot is és a zárat is ugyanarra a feladatra készítették.

IV. kötet, 146. oldal (Delta Vision, 2011.)

5 hozzászólás
gesztenye63 P>!

[…] nem gondolta, hogy az elmebaj mentség lehet az ésszerűtlen viselkedésre. Van, aki megvakul, és van, akinek nehéz a természete, mások pedig hangokat hallanak. Végül is egyre megy. Nem a hiányosságaink határoznak meg minket, hanem az, ahogyan felülkerekedünk rajtuk.

gesztenye63 P>!

[…] Mikor választanod kell a szabadság és a biztonság között, melyik mellett döntesz, fiam?

4 hozzászólás
gesztenye63 P>!

– Mások befolyásolása olyan jól működik egyéni szinten. Nem értem, miért ne működne ugyanilyen jól a politikai életben is.
– Igazából a legtöbb uralkodó ezt teszi – mélázott a martalóc. – Végül is a kormány csupán az intézményesített formája annak, amikor másokkal végeztetjük el a saját munkánkat.

Kapcsolódó szócikkek: Elend Venture · Hammond 'Ham' · Szellő
Annie_Miller>!

– A jó emberekből nem válik legenda – válaszolta a fiatal férfi halkan.
– A jó embereknek nem kell, hogy legendává váljanak. Csak teszik, ami helyes.

III. kötet, 92. oldal (Delta Vision, 2011.)

mazsolafa>!

Ez a szép a könyvekben és a jegyzetekben. Bármikor vissza lehet térni hozzájuk.

bolyhoska>!

…mind a ketten túl sokat törik a fejüket azon, hogy hogyan kellene történnie a dolgoknak, ahelyett, hogy élveznék, ami van.
Elend megállt, és a terrisi tudósra nézett.
– Ez mit jelent pontosan?
– Ez azt jelenti, hogy megítélésem szerint önök tökéletesen illenek egymáshoz – hangzott a kinyilatkoztatás. – Nem tisztem ilyen ítéleteket hozni, és valóban nem is más ez, mint egy olyan ember véleménye, aki nem igen találkozott az elmúlt hónapokban sem a kisasszonnyal, sem önnel, uram, de úgy hiszem, igazat beszélek.
– És a köztünk lévő különbségek?
– Első pillantásra a kulcs és a zár talán különbözőnek tűnhet – magyarázta Sazed. – Különbözik az alakjuk, a rendeltetésük, a kinézetük. Aki anélkül néz rá, hogy ismerné igazi természetüket, össze nem illőnek gondolhatja őket. Mivel az egyiknek a nyitás, a másiknak a zárva tartás a feladata. Ugyanakkor, ha közelebbről megvizsgáljuk őket, látható, hogy az egyik a másik nélkül hasznavehetetlen. És akkor a bölcs rájön, hogy a kulcsot és a zárat ugyanarra a feladatra készítették.

Kapcsolódó szócikkek: Elend Venture · Sazed
Annie_Miller>!

– Bármikor felfalhatom valamelyiküket, ha úgy kívánja, kisasszony! – ajánlkozott a lény. – Azzal talán felgyorsulnának az események.
Vin szóhoz sem jutott.
A kutya ajkán azonban furcsa, alig látható mosoly bujkált.
– Kandra humor, kisasszony. Elnézését kérem! Néha hátborzongatóak tudunk lenni.
A ködszerzet újra mosolygott.
– Valószínűleg egyébként sem lennének túl finom falat. Ham túlságosan rágós. És jobb, ha nem is tudod, Szellő miket eszik…
– Pedig – folytatta a gondolatmenetet OreSeur –, a Ham név egyértelműen utal rá, milyen finom falat az illető. Ami pedig a másikat illeti – A pohár bor felé biccentett Szellő kezében. – Úgy tűnik, szereti pácolni magát.

III. kötet, 487. oldal (Delta Vision, 2011)

Mary_J>!

Nem a hiányosságaink határoznak meg minket, hanem az, ahogyan felülkerekedünk rajtuk.

219. oldal


A sorozat következő kötete

Ködszerzet sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Ryan: Az ébredő tűz
Renée Ahdieh: Harag & hajnal
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Robin Hobb: Bolond kötelesség I-II.
Brian McClellan: Őszi köztársaság
R. A. Salvatore: Otthon
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítványa
Stephanie Garber: Legendary
Mark Lawrence: Az Osheimi Kerék