A ​lélek árnyai (Wax és Wayne 2.) 64 csillagozás

Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Brandon ​Sanderson a Ködszerzet-trilógia és A törvény ötvözete után újra visszatér Scadrialra, az első vasútvonalak, az elektromos világítás és az első acélvázas felhőkarcolók világába.

Árverésre invitálják Elendel alvilágának legfontosabb alakjait, az esemény azonban katasztrófába fullad, amikor egy ismeretlen támadó meggyilkolja a résztvevőket. Wax és Wayne, a két ikerszerzet a vad és veszélyekkel teli Végekről, valamint a fiatal, gyönyörű és éles eszű Marasi, aki immár a rendőrségnél dolgozik, azonnal nyomozni kezd az ügyben.

Az összes nyom egy kandrára utal – egy titokzatos, szinte már mítoszi lényre, aki az árnyak közül mozgatja a szálakat. Véreztetőnek nevezik, és a kormányzó a következő célpontja. Meg kell fékezni őt, és fel kell számolni a gyilkosságok mögött álló összeesküvést, mielőtt a városon eluralkodna a káosz, és egész Scadrial fejlődése megtorpanna.

A lélek árnyai, ez a hihetetlenül izgalmas, intrikával teli… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Delta Vision, 2018
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952283 · Fordította: Horváth Árpád

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Wayne · Waxillium Ladrian · Marasi Colms


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

@Shanara megígérte… S ahogy a „színvonalas” reklám mondja, „úgy is lett”. Megkaptam a kandráimat, kedvemre élvezkedhettem az Arctalan Örökkévalók rejtélyes közelségében. Érdekesen változó, politikai cselszövésekkel és helyezkedéssel teli, társadalmi forrongásokkal spékelt színes tabló előtt fordította a szerző új feladatuk felé Waxet, a békebírót és hű spoiler barátját, Wayne-t, a Végek vagányát, nem sajnálva tőlük és a történettől a titokzatos kandrákat.
S mindezekkel együtt Sanderson is kezd végre újra „megérkezni a játékba”. A szerzőnek soha nem volt erőssége, hogy szűk keretek között igazi mélységet adjon a karaktereinek. Így, a második kötet kellemes meglepetéseként találkoztam most ezzel a jelenséggel. Miszerint Wayne, a sajátos morális iránytűvel felszerelt fenegyerek, valamint Steris kisasszony jellemábrázolása egyre árnyaltabb, egyre összetettebb lett. S valljuk be, a zsánerirodalom sikerének egyik legfontosabb eszköze a karakterek spoiler közel kerülése az olvasóhoz. Wax kétdimenziós figurája persze még finomításra szorul, de az irány határozottan biztató. Ebben pedig szerintem nagy segítségére vannak a szerzőnek a hemalurgia, a „sötét művészet” gyakorlói, kedvenc kandráim.
Rajtuk, az ő történetükön keresztül számos múltbéli esemény hátteréről libben fel a fátyol, amelyek mind hozzátesznek Wax darabos figurájának csiszolódásához, emberközelibbé, élettel telibbé tételéhez. S az elmaradhatatlan izgalmas akciók során olyan helyszínek villannak fel a regényben, mint az Őshaza, Hathsin Bugyrai, vagy maga a Megdicsőülés Kútja. S miközben kedves ikerszerzetünk élet-halál harcot vív a város megmentéséért és egyben önmaga felfedezéséért, előbukkannak a Ködből olyan nagy „szellemek”, mint a Túlélő, az Utolsó Császár, vagy maga Harmónia. Mindezek együtt egy varázslatos nosztalgia-trippé tették számomra ezt a kötetet, amit egyébiránt Sanderson, a maga jól ismert és kiválóan alkalmazott többszörös csavarjaival már amúgy is a végletekig feszített.
A steampunkos, urban fantasy vonulattal még mindig nehezen barátkozom, de ez feltételezhetően a Ködszerzet-trilógia többezer oldalas becsípődésének tudható be.
Végül meg kell, hogy említsem, egyre jobban érdekel, hogy „ki vagy mi volt Trell?”… Talán a harmadik kötet választ ad erre is.

A „Ködszerzet” világát már ismerő és szerető olvasóknak a könyv kötelező darab, mindenki másnak csak ajánlott. A kiváló szórakozás azonban vitán felül garantált.

7 hozzászólás
vicomte P>!
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Vannak olyan kedvenc íróim a zsáneren belül, akik soha nem okoznak komoly csalódást, de még náluk is többre tudom értékelni azokat, akik annyival felülmúlják az elvárásaimat, mint amennyivel most Sanderson tette.

Ez a regénye ugyanis nem csak minden szempontból jobban teljesített, mint bármelyik korábbi írása, de olyan erényeket is megcsillogtatott, amelyeknek korábban legfeljebb a hiányát emlegettem fel a könyvei kapcsán.
Ami a legfontosabb, és számomra a legüdítőbb, hogy ez a könyv abszolút nincs túlírva – ennél sokkal feszesebbre csak a történetszövés vagy a karakterábrázolás rovására lehetett volna húzni a szöveget. A másik nagy erény, hogy Sanderson végre ráérzett arra, hogy hogyan kell mélységet adni a karaktereknek. Persze, még nem ér fel Gemmell vagy Hobb szintjéig, de a saját korábbi önmagát spoiler könnyed fütyörészés mellett, elegáns szaltóval ugorja át.
Már az előző részt olvasva is megállapítottam, hogy fokozatokkal hitelesebbek és szórakoztatóbbak a karakterei, mint korábban bármikor, de ebben a részben sikerült tovább emelni a lécet, és érzékelhető mélységet is adni nekik. Aki kissé flúgosnak tűnik – mint Wayne és Steris – azokról egyre inkább kiderül, hogy miért is azok. Maresi, mint frissen kinevezett nyomozónő is hitelesen küzd a környezetének előítéleteivel és a saját érzéseivel. Wax karakterének is jót tett, hogy a kemény, mindenen átgázolunk céltudatosságát és önmarcangolását néha lazasággal, néha pedig érzékenységgel ellensúlyozta, sőt, azt is látjuk, hogy mi minden történt vele, amitől ilyenné alakult, úgy, hogy mindeközben nem ellenmondásos lesz a személyisége, hanem hitelesen árnyalódik.
Persze a legizgalmasabban a kötet antagonistájának ábrázolása sikerült: fokozatosan fény derül a nem csak látszólag őrült tetteinek motivációja és indokai mellett arra a bonyolult viszonyra is, ami a főszereplőkhöz fűzi. S ez egy olyan végső összecsapásba torkollik, amelyhez vezető út nem csak Sandersonhoz illően logikusan felépített spoiler hanem tényleg megrendítő erejű az, amikor felfedi magát, és kiderül, hogy pontosan miért is viselkedik úgy, ahogy.

A sztori maga egyébként egy steampunk, nyomozós urban fantasy, amiben az elvárható szintű társadalomkritika (Sanderson kiváló eredménnyel végezte el a közgazdasági és politológiai gyorstalpalót, és nem is túl szájbarágós módon tudja mindezt beleszőni a könyvébe) mellett egyre nagyobb szerepet játszik a világ alapjait jelentő mágia, és azok a mágikus teremtmények is, amelyek az előzmény trilógiából ismerősek. spoiler

Ebben a részben ráadásul – ahogy várható is volt – az epikus ívben is szintet lép a sztori, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy ismét az egész világ sorsát és alapvetéseit gyökeresen átformáló események zajlanak a lapokon, és én igencsak kíváncsian várom, hogy mire fog kifutni ez az egész.

Rodwin>!
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Ez volt az az újdonság, aminek a megjelenése után nem halogathattam a beszerzését, és az olvasását sem. Mivel Sanderson Ködszerzet trilógiája nagy kedvencem, és az előző részt is nagyon szerettem. Könyvek terén a memóriám hagy némi kívánnivalót, az alap trilógiára jobban emlékszem, mint Wax és Wayne első kalandjára. Lehet nem ártott volna egy újraolvasás.

Jó volt visszatérni ebbe a komor világba, a hamulepte Luthandel már csak a könyvekben létezik. A régi hősöket pedig szinte istenekként tisztelik. Elendel világa teljesen elgépiesedett, puskapor, és benzingőz szagú. De az író zsenijének köszönhetően, megelevenedik előttünk az egész város.
Wax és Wayne továbbra is két ütős főszereplő. Wax sokszor a nyugalom szobra, inkább az eszére hallgat, ellenben Wayne egy őrült, de roppant szórakoztató. A párbeszédei, és a gondolatai sokszor zseniálisan elborultak.
A könyv nagy részében mi is nyomozhatunk, a két főhőssel, és a roppant megnyerő, és eszes Marasi-vel. Nem lesz hiány intrikából, és remek puskaporos jelenetekből. Véreztető pedig egy remek gonosz, akinek a bukásáért nyugodt szívvel lehet drukkolni.
Nagy összeesküvés alakul a háttérben, ahogy haladunk előre, úgy tisztul a kép.
Harmónia személyében pedig egy kis mosoly ült ki a számon, hogy üdvözölhettünk egy régi ismerőst, és nem ő lesz az egyetlen.
Az újságkivágások továbbra is roppant ötletesek, nagy műgonddal tanulmányoztam ezeket az oldalakat.
Egy fél aranytallért levontam összességében, talán lehetett volna még epikusabb és szerteágazóbb történet. De ettől független élveztem, és nagyon várom a folytatást.

Sanderson utolsó mondatát a köszönetnyilvánításban pedig jót mosolyogtam, hogy a gyerekei nem értik, hogy a pap könyveiben, miért csak betűk vannak.
Talán ideje lenne Tolkienhez hasonlóan, neki is mesekönyvet írni, a lurkóknak.

>!
Delta Vision, 2018
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952283 · Fordította: Horváth Árpád
2 hozzászólás
ViveEe P>!
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Sanderson még mindig nagyon jól ír, de szerintem ez a rész most nem lett annyira ütős. Vagy csak én voltam kevésbé befogadó állapotban.
Örülök, hogy még mindig ebben a világban kalandozunk, továbbra is nagyon csípem az ikerszerzet dolgot. Wax és Wayne nagyon jó páros, Wax az igazi megfontolt, és elhivatott nyomozó, míg Wayne viszi bele a lazaságot, a mosolyokat. Én imádtam a megoldásait, és ki is derült, hogy a sok látszólagos bohóckodása milyen hasznos tudással ruházza fel.
Maga a rejtély, és annak felgöngyölítése nem hozott lázba eléggé.
Egy polgárháború megakadályozása, miközben meg kell védeni a vezetőt egy nagyon különleges gyilkostól. Aki bárhol lehet, bárki lehet. Mondjuk a végén nem ér akkora meglepetés, hogy hogyan is férkőzik be.
Ellenben a Waxet érintő csavar azért nagyon durva, nagyon érdekel mi lesz ebből.
Remélem a következő egy izgalmasabb, akciósabb rész lesz.

2 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Általában a második részek szoktak gyengébbre sikerülni, de ebben az esetben szerencsére nem ez történt, az első részhez képest igazi forgószelet kaptunk. Wax és Wayne folyamatosan mozgásban van, hogy egy őrült gyilkost elkapjanak, aki rendkívüli képességekkel rendelkezik. Marasi is komoly szerepet kap, nekem amúgy is egyre szimpatikusabb a fiatal rendőrnő. Egyre inkább kíváncsi vagyok az előzménykötetekre, a rengeteg utalás miatt hasznos lett volna ismerni már előtte, de nem vont le sz élvezetből az sem, hogy nem olvastam.

Dominik_Blasir>!
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Lényegesen komolyabb hangvételt éreztem A lélek árnyaiban, mint amire esetleg számítottam volna. Wayne poénjai és sziporkázó személyisége, a Wax és Wayne közötti dinamika, az elképesztően látványos harci jelenetek persze a régiek – még azzal együtt is, hogy ezúttal nem annyira a western-időszak, mint inkább az autók elterjedésének, a városi gengszterek felemelkedésének ideje van fókuszban. De közben annyira meghatározóvá válik Wax múltja, a főellenség kandra célja (és az ezzel járó filozófiai-vallási alapprobléma), a szereplők érzelmei, hogy már nem csupán végigizguljuk a cselekményt.
Talán még sosem volt a kezemben olyan Sanderson-regény, amit lehetett ennyire „lassan” olvasni, de nagyon örülök ennek a változásnak – szerintem egy olyan plusz réteget kap ezáltal a kötet, aminek hatására emlékezetesebb, hatásosabb lehet.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-06…

smetalin>!
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Vártam, hogy beinduljanak az események……és vártam…és vártam. Utolsó pár oldalon történt is valami, na jó, az tényleg Valami volt, de sajnos addig csak egy helyben toporgás volt. Az előző résznél ugye, megismertük a szereplőket és gondoltam majd most, lesz sűrű cselekmény, hát Brandon nem erre gondolt. Most pihi, de azért befejezem a sorozatot, mert néha azért vissza-vissza tért egy-két szereplő a Ködszerzetből.

Hanaiwa>!
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Wax és Wayne az utóbbi évek egyik legjobb párosa a műfajban. Sanderson remekül felépítette a jellemüket és ügyesen egyensúlyoz az erősségeik és a hiányosságaik között. És bizony nem rest kihasználni ezeket a vonásaikat.
A Törvény ötvözete gördülékenyebb, megkockáztatom szórakoztatóbb volt, de a Lélek árnyai viszont mélyebb és személyesebb.
Kicsit „ködszerzetesebb” a hangulata és ez nem vált kárára, sőt a visszautalások fokozták az élményt. Még mindig nem merném a kedvenc polcra rakni Sanderson-t mint írót, de kétségtelenül ott van a jobbak között a mai mezőnyben.

3 hozzászólás
RZednik>!
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Tipikusan az a könyv, amelyiknél már a prológus elolvasását követően tudod, hogy a végén öt csillagot fogsz ráadni. Sanderson most sem hazudtolta meg önmagát, egyszerűen k***a jó világot teremtett, amit ez a történet szintén csak erősít, Wax és Wayne pedig baromi jó és összetett karakterek, élményszámba megy olvasni a ténykedésükről!

kvzs P>!
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Meg kell állapítanom, hogy Sanderson határozottan fejlődik a világépítésben, a jellemábrázolásban és a történetei mélységét tekintve is. Az előző nagyon szóraztató rész után kaptunk egy ugyanolyan szórakoztatót, amelybe azonban elég sok sötét árnyalat is vegyült. Egyrészt a szereplők múltából is sok fájdalmas emlék bukkan fel, másrészt történetben feszegetett társadalmi kérdések -szegények kizsákmányolása, korrupció, elnyomás stb.- sem a vidámabbak közé tartoznak.
A harcjelenetek és főszereplőink párbeszédei még mindig pörgősek, és élvezet őket olvasni, a mellékszereplők kellően élőek, és a konflikusaik is hitelesek. Úgy érzem, hogy a „múlt” felbukkanása epikus történetet vetít elő a következő kötetre, és lehetőséget teremt majd Wax és Wayne számára, hogy megcsillogtassák a tudásukat.


Népszerű idézetek

Rodwin>!

Egyszer mindenki meghal. Mindig is furcsának találta, hogy olyan sokan halnak meg öregkorukban, pedig logikusan azt gondolná az ember, hogy eddigre már elég nagy gyakorlatuk van abban, hogy hogyan ne haljanak meg.

91. -92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wayne
8 hozzászólás
gesztenye63 P>!

Kiderült, hogy az emberek sokkal gyakrabban végeztek jó munkát, ha bevonták őket – ha úgy érezték, az övék is az, amiért dolgoznak és jelentősége van a munkájuknak.

139. oldal

Rodwin>!

– Amíg nem vagy biztos az ellenkezőjében, bánj úgy minden nővel,
mintha lenne egy nálad erőseb bátyja?
– Nem…Várj, ezt tényleg én mondtam?
– Igen – felelte Wax, és visszafordult a jegyzeteihez. – Egy különösen
lovagias pillanatodban.

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Waxillium Ladrian · Wayne
1 hozzászólás
gesztenye63 P>!

A politikus mocsadékok nem olyanok, mint a másféle mocsadékok.

84. oldal

Rodwin>!

– Wax, befejezted a magadban beszélgetést? – kérdezte.
– Igen… befejeztem.
– Tudod, egyszer én is hallottam hangokat a fejemben.
– Csakugyan?
– Ja. A frász tört ki tőle. Addig vertem a fejemet a falba, míg el nem ájultam. Soha nem hallottam őket többet. Ha! Jól megmutattam nekik, azt elhiheted.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Waxillium Ladrian · Wayne
2 hozzászólás
gesztenye63 P>!

Ez fura. A legtöbb nap szeretek én lenni. Ma nem.

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wayne
gesztenye63 P>!

A kapzsiság ritkán szült lázadást, a csalódottság és remény-vesztettség annál gyakrabban.

140. oldal

Kapcsolódó szócikkek: forradalom · lázadás
Rodwin>!

– Egyszer azt mondta nekem az apám: „Fiam, soha ne veszítsd el a fejed”.
Így ha egyszer elromlanak a dolgok, lesz mit beleverned a falba, amíg
vérezni nem kezd, és máris jobban leszel. Nekem bevált. Legalábbis
asszem. Nem emlékszem biztosan, a túl sok fejsérülés miatt.

447. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wayne
gesztenye63 P>!

Hogy is hallhatnád meg a méh döngését egy orkán közepén?

448. oldal

Shanara>!

Egy jó henyéléshez társaság is kell. Ha egy ember heverészik, az csak semmittevés, de ha kettő, az már szieszta.

93. oldal (Delta Vision, 2018.)


A sorozat következő kötete

Wax és Wayne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Max Gladstone: Nagyrészt halott
Gail Carriger: Szívtelen
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
J. D. Robb: Halálos híresség
Rachel Vincent: Rogue – Latrok
Ilona Andrews: Magic Bites – Pusztító mágia
Darynda Jones: Második sírhant
Karen Marie Moning: Keserű ébredés
Amanda Stevens: A próféta