A ​lélek árnyai (Wax és Wayne 2.) 23 csillagozás

Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Brandon ​Sanderson a Ködszerzet-trilógia és A törvény ötvözete után újra visszatér Scadrialra, az első vasútvonalak, az elektromos világítás és az első acélvázas felhőkarcolók világába.

Árverésre invitálják Elendel alvilágának legfontosabb alakjait, az esemény azonban katasztrófába fullad, amikor egy ismeretlen támadó meggyilkolja a résztvevőket. Wax és Wayne, a két ikerszerzet a vad és veszélyekkel teli Végekről, valamint a fiatal, gyönyörű és éles eszű Marasi, aki immár a rendőrségnél dolgozik, azonnal nyomozni kezd az ügyben.

Az összes nyom egy kandrára utal – egy titokzatos, szinte már mítoszi lényre, aki az árnyak közül mozgatja a szálakat. Véreztetőnek nevezik, és a kormányzó a következő célpontja. Meg kell fékezni őt, és fel kell számolni a gyilkosságok mögött álló összeesküvést, mielőtt a városon eluralkodna a káosz, és egész Scadrial fejlődése megtorpanna.

A lélek árnyai, ez a hihetetlenül izgalmas, intrikával teli… (tovább)

Eredeti mű: Brandon Sanderson: Shadows of Self

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Delta Vision, 2018
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952283 · Fordította: Horváth Árpád

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Wayne · Waxillium Ladrian


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 19

Kívánságlistára tette 44

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
vicomte P
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Vannak olyan kedvenc íróim a zsáneren belül, akik soha nem okoznak komoly csalódást, de még náluk is többre tudom értékelni azokat, akik annyival felülmúlják az elvárásaimat, mint amennyivel most Sanderson tette.

Ez a regénye ugyanis nem csak minden szempontból jobban teljesített, mint bármelyik korábbi írása, de olyan erényeket is megcsillogtatott, amelyeknek korábban legfeljebb a hiányát emlegettem fel a könyvei kapcsán.
Ami a legfontosabb, és számomra a legüdítőbb, hogy ez a könyv abszolút nincs túlírva – ennél sokkal feszesebbre csak a történetszövés vagy a karakterábrázolás rovására lehetett volna húzni a szöveget. A másik nagy erény, hogy Sanderson végre ráérzett arra, hogy hogyan kell mélységet adni a karaktereknek. Persze, még nem ér fel Gemmell vagy Hobb szintjéig, de a saját korábbi önmagát spoiler könnyed fütyörészés mellett, elegáns szaltóval ugorja át.
Már az előző részt olvasva is megállapítottam, hogy fokozatokkal hitelesebbek és szórakoztatóbbak a karakterei, mint korábban bármikor, de ebben a részben sikerült tovább emelni a lécet, és érzékelhető mélységet is adni nekik. Aki kissé flúgosnak tűnik – mint Wayne és Steris – azokról egyre inkább kiderül, hogy miért is azok. Maresi, mint frissen kinevezett nyomozónő is hitelesen küzd a környezetének előítéleteivel és a saját érzéseivel. Wax karakterének is jót tett, hogy a kemény, mindenen átgázolunk céltudatosságát és önmarcangolását néha lazasággal, néha pedig érzékenységgel ellensúlyozta, sőt, azt is látjuk, hogy mi minden történt vele, amitől ilyenné alakult, úgy, hogy mindeközben nem ellenmondásos lesz a személyisége, hanem hitelesen árnyalódik.
Persze a legizgalmasabban a kötet antagonistájának ábrázolása sikerült: fokozatosan fény derül a nem csak látszólag őrült tetteinek motivációja és indokai mellett arra a bonyolult viszonyra is, ami a főszereplőkhöz fűzi. S ez egy olyan végső összecsapásba torkollik, amelyhez vezető út nem csak Sandersonhoz illően logikusan felépített spoiler hanem tényleg megrendítő erejű az, amikor felfedi magát, és kiderül, hogy pontosan miért is viselkedik úgy, ahogy.

A sztori maga egyébként egy steampunk, nyomozós urban fantasy, amiben az elvárható szintű társadalomkritika (Sanderson kiváló eredménnyel végezte el a közgazdasági és politológiai gyorstalpalót, és nem is túl szájbarágós módon tudja mindezt beleszőni a könyvébe) mellett egyre nagyobb szerepet játszik a világ alapjait jelentő mágia, és azok a mágikus teremtmények is, amelyek az előzmény trilógiából ismerősek. spoiler

Ebben a részben ráadásul – ahogy várható is volt – az epikus ívben is szintet lép a sztori, és egyre biztosabb vagyok benne, hogy ismét az egész világ sorsát és alapvetéseit gyökeresen átformáló események zajlanak a lapokon, és én igencsak kíváncsian várom, hogy mire fog kifutni ez az egész.

>!
Rodwin
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Ez volt az az újdonság, aminek a megjelenése után nem halogathattam a beszerzését, és az olvasását sem. Mivel Sanderson Ködszerzet trilógiája nagy kedvencem, és az előző részt is nagyon szerettem. Könyvek terén a memóriám hagy némi kívánnivalót, az alap trilógiára jobban emlékszem, mint Wax és Wayne első kalandjára. Lehet nem ártott volna egy újraolvasás.

Jó volt visszatérni ebbe a komor világba, a hamulepte Luthandel már csak a könyvekben létezik. A régi hősöket pedig szinte istenekként tisztelik. Elendel világa teljesen elgépiesedett, puskapor, és benzingőz szagú. De az író zsenijének köszönhetően, megelevenedik előttünk az egész város.
Wax és Wayne továbbra is két ütős főszereplő. Wax sokszor a nyugalom szobra, inkább az eszére hallgat, ellenben Wayne egy őrült, de roppant szórakoztató. A párbeszédei, és a gondolatai sokszor zseniálisan elborultak.
A könyv nagy részében mi is nyomozhatunk, a két főhőssel, és a roppant megnyerő, és eszes Marasi-vel. Nem lesz hiány intrikából, és remek puskaporos jelenetekből. Véreztető pedig egy remek gonosz, akinek a bukásáért nyugodt szívvel lehet drukkolni.
Nagy összeesküvés alakul a háttérben, ahogy haladunk előre, úgy tisztul a kép.
Harmónia személyében pedig egy kis mosoly ült ki a számon, hogy üdvözölhettünk egy régi ismerőst, és nem ő lesz az egyetlen.
Az újságkivágások továbbra is roppant ötletesek, nagy műgonddal tanulmányoztam ezeket az oldalakat.
Egy fél aranytallért levontam összességében, talán lehetett volna még epikusabb és szerteágazóbb történet. De ettől független élveztem, és nagyon várom a folytatást.

Sanderson utolsó mondatát a köszönetnyilvánításban pedig jót mosolyogtam, hogy a gyerekei nem értik, hogy a pap könyveiben, miért csak betűk vannak.
Talán ideje lenne Tolkienhez hasonlóan, neki is mesekönyvet írni, a lurkóknak.

>!
Delta Vision, 2018
472 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952283 · Fordította: Horváth Árpád
2 hozzászólás
>!
ViveEe P
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Sanderson még mindig nagyon jól ír, de szerintem ez a rész most nem lett annyira ütős. Vagy csak én voltam kevésbé befogadó állapotban.
Örülök, hogy még mindig ebben a világban kalandozunk, továbbra is nagyon csípem az ikerszerzet dolgot. Wax és Wayne nagyon jó páros, Wax az igazi megfontolt, és elhivatott nyomozó, míg Wayne viszi bele a lazaságot, a mosolyokat. Én imádtam a megoldásait, és ki is derült, hogy a sok látszólagos bohóckodása milyen hasznos tudással ruházza fel.
Maga a rejtély, és annak felgöngyölítése nem hozott lázba eléggé.
Egy polgárháború megakadályozása, miközben meg kell védeni a vezetőt egy nagyon különleges gyilkostól. Aki bárhol lehet, bárki lehet. Mondjuk a végén nem ér akkora meglepetés, hogy hogyan is férkőzik be.
Ellenben a Waxet érintő csavar azért nagyon durva, nagyon érdekel mi lesz ebből.
Remélem a következő egy izgalmasabb, akciósabb rész lesz.

2 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Lényegesen komolyabb hangvételt éreztem A lélek árnyaiban, mint amire esetleg számítottam volna. Wayne poénjai és sziporkázó személyisége, a Wax és Wayne közötti dinamika, az elképesztően látványos harci jelenetek persze a régiek – még azzal együtt is, hogy ezúttal nem annyira a western-időszak, mint inkább az autók elterjedésének, a városi gengszterek felemelkedésének ideje van fókuszban. De közben annyira meghatározóvá válik Wax múltja, a főellenség kandra célja (és az ezzel járó filozófiai-vallási alapprobléma), a szereplők érzelmei, hogy már nem csupán végigizguljuk a cselekményt.
Talán még sosem volt a kezemben olyan Sanderson-regény, amit lehetett ennyire „lassan” olvasni, de nagyon örülök ennek a változásnak – szerintem egy olyan plusz réteget kap ezáltal a kötet, aminek hatására emlékezetesebb, hatásosabb lehet.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2018-06…

>!
Hanaiwa
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Wax és Wayne az utóbbi évek egyik legjobb párosa a műfajban. Sanderson remekül felépítette a jellemüket és ügyesen egyensúlyoz az erősségeik és a hiányosságaik között. És bizony nem rest kihasználni ezeket a vonásaikat.
A Törvény ötvözete gördülékenyebb, megkockáztatom szórakoztatóbb volt, de a Lélek árnyai viszont mélyebb és személyesebb.
Kicsit „ködszerzetesebb” a hangulata és ez nem vált kárára, sőt a visszautalások fokozták az élményt. Még mindig nem merném a kedvenc polcra rakni Sanderson-t mint írót, de kétségtelenül ott van a jobbak között a mai mezőnyben.

3 hozzászólás
>!
RZednik
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Tipikusan az a könyv, amelyiknél már a prológus elolvasását követően tudod, hogy a végén öt csillagot fogsz ráadni. Sanderson most sem hazudtolta meg önmagát, egyszerűen k***a jó világot teremtett, amit ez a történet szintén csak erősít, Wax és Wayne pedig baromi jó és összetett karakterek, élményszámba megy olvasni a ténykedésükről!

>!
kvzs P
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Meg kell állapítanom, hogy Sanderson határozottan fejlődik a világépítésben, a jellemábrázolásban és a történetei mélységét tekintve is. Az előző nagyon szóraztató rész után kaptunk egy ugyanolyan szórakoztatót, amelybe azonban elég sok sötét árnyalat is vegyült. Egyrészt a szereplők múltából is sok fájdalmas emlék bukkan fel, másrészt történetben feszegetett társadalmi kérdések -szegények kizsákmányolása, korrupció, elnyomás stb.- sem a vidámabbak közé tartoznak.
A harcjelenetek és főszereplőink párbeszédei még mindig pörgősek, és élvezet őket olvasni, a mellékszereplők kellően élőek, és a konflikusaik is hitelesek. Úgy érzem, hogy a „múlt” felbukkanása epikus történetet vetít elő a következő kötetre, és lehetőséget teremt majd Wax és Wayne számára, hogy megcsillogtassák a tudásukat.

>!
Bori_L P
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Minden egyes alkalommal lenyűgöz, hogy Brandon Sanderson szövegei mennyire működnek nálam, pedig látom, hogy milyen mértani precizitással van összerakva az egész, mennyire kiszámított, és sokszor mennyire klisés. Nyilván nem ártott volna újraolvasni legalább a sorozat első részét, de akár a Ködszerzet-trilógiát is, de azért így is sok minden visszajött olvasás közben.

Amiben ez a könyv emlékeim szerint magasan felülmúlja a többi tőle olvasott írást, hogy egyértelműen árnyaltabbak lettek a szereplők. Megjelennek a fekete és fehér közti árnyalatok, összetettebb személyiségek és múltak bontakoznak ki, és egy kicsit mélyebb betekintést nyerhetünk Wax lelkivilágába, meg az őrült(?) ellenfelének az indítékai között is kicsit körülnézhetünk. Sanderson a vonatkozó közgazdasági-társadalomtudományi ismeretekből is kiművelte magát, szerintem meglehetősen hitelesen ábrázolva az ipari forradalom társadalomra gyakorolt hatását. Sajnos mindezek némileg a nyomozós szál rovására mennek, és mivel jó előre rájöttem az ellenfél kilétére, a vége már sajnos kevésbé ütött nagyot, mint kellett volna. Viszont legnagyobb örömömre eléggé úgy néz ki, hogy az események egyre csak eszkalálódnak, és hamarosan lehet, hogy megint az egész világ sorsa lesz a tét. Izgatottan várom a folytatást ami előtt tuti elolvasom még az előzményeket, hogy ne csak félvakon tapogatózzak a történetben.

2 hozzászólás
>!
Szabolcs_Holló
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Óriási lelkesedéssel kezdtem bele A lélek árnyaiba, nagyon régen jelent meg az első rész…Az tény, hogy nem igazán emlékeztem az első részre, de érdekes módon sokkal inkább épített a Ködszerzet trilógiára Sanderson. A westerni toposzok után most a huszadik század eleji világban játszódik a történet, tele gengszterekkel, bankokkal, automobilokkal.Hihetetlenül hangulatos volt elmerülni a ködlepte éjszakában, ismerős világ, mégis más. A főszereplők szimpatikusak, szerethetőek, bár Wayne kissé kevesebb szerepet kapott ezúttal, sokkal inkább fontosabb lett Marasi, aki a cselekmény egyik legfontosabb szeletét viszi véghez. Érdekes, hogy maga Sanderson írta le a köszönetnyilvánításban, hogy a könyv első harmada és a másik két harmada mennyire eltérő időben, hangulatban született és ez meg is látszik. Az elején könnyed, humoros aztán sokkal de sokkal komorabb hangszínre vált, de ez az nem megy a cselekmény rovására, az sztori végig izgalmas, a nyomozás szálai ismét a múltba vezetnek, melyet az olvasó is ismer valamennyire, hiszem itt Vin, Kelsier és az Őrző mitologikus lények, egyházak épültek rájuk. Harmónia, a kandrák és persze a Végső Birodalom utózöngéi borzongató élmény így olvasni róluk.
Külön kiemelem az újságkivágásokat, melyek különösen elősegítették a katarzíst. Jó tempóban zajlanak az események, gyilkosságok, politikai machinációk, összecsapások, nyomozás és mindez a múlt század elejének toposzai előtt, sztrájkok, növekvő elszegényedés, urbanizáció megöntve egy félelmetesen jól kidolgozott mágiarendszerrel. Hiányérzet talán azért maradt bennem, mert a történet nem eléggé epikus, valahogy nem olyan szerteágazó, ugyanakkor ez a trilógia talán nem is akar többet nyújtani, mind remekül szórakoztatni.
Talán még senki nem hozott fel egy párhuzamost, de nekem mindvégig Batmanen járt az eszem. Egy kétségbeesett polgármester, egy veszedelmes bűnöző, aki tetteivel fojtogatja a várost, ami legalább annyira élő és lélegző, mint egy valódi város. Wax,az előkelő igazságosztó nemes, aki ugyanakkor próbál vagyonával is tenni a közösségért, és felad mindent az elveiért. Nem is beszélve, hogy éjszaka háztetőkön ugrálva közlekedik, nagyon emlékeztet ez valakire.. :)Személyes történet ez, ami egyúttal olyan kérdéseket feszeget a vallással és Harmóniával kapcsolatban ami túlmutat ezen a köteten.

>!
ftamas
Brandon Sanderson: A lélek árnyai

Alapvetően az első részre nem annyira emlékszek. Ami érdekes, az az, hogy nem is éreztem annyira a hiányát. Sokkal inkább azt éreztem, hogy a Ködszerzet trilógia az előzmény.
A történet hasonló a ködszerzethez, csak itt vannak lőfegyverek. A ködszerzethez hasonlóan ez is egy városban játszódik, ami már már zavaró, mert nem tudom, hogy Sanderson nem tud, vagy nem akar a világból egy nagyobb részt kidolgozni. Igaz ezeket az elvárásokat Sandersonnal szemben támasztom, mivel a ködszerzet és az Elantris után azt várnám, hogy a világról is egyre többet tudok meg.
Maga a történet egy pörgős akcióregény némi drámával, érdekes szereplőkkel és pár meglepetéssel, valamint nem utolsó sorban egy elég érdekes felvezetéssel a következő részhez. Kellemes szórakoztató olvasmány.


Népszerű idézetek

>!
Rodwin

Egyszer mindenki meghal. Mindig is furcsának találta, hogy olyan sokan
halnak meg öregkorukban, pedig logikusan azt gondolná az ember, hogy
eddigre már elég nagy gyakorlatuk van abban, hogy hogyan ne
haljanak meg.

91. -92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wayne
8 hozzászólás
>!
Rodwin

– Amíg nem vagy biztos az ellenkezőjében, bánj úgy minden nővel,
mintha lenne egy nálad erőseb bátyja?
– Nem…Várj, ezt tényleg én mondtam?
– Igen – felelte Wax, és visszafordult a jegyzeteihez. -Egy különösen
lovagias pillanatodban.

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Waxillium Ladrian · Wayne
1 hozzászólás
>!
Rodwin

– Wax, befejezted a magadban beszélgetést? – kérdezte.
– Igen… befejeztem.
– Tudod, egyszer én is hallottam hangokat a fejemben.
– Csakugyan?
– Ja. A frász tört ki tőle. Addig vertem a fejemet a falba,
míg el nem ájultam. Soha nem hallottam őket többet. Ha!
Jól megmutattam nekik, azt elhiheted.

159. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Waxillium Ladrian · Wayne
2 hozzászólás
>!
Rodwin

– Egyszer azt mondta nekem az apám: „Fiam, soha ne veszítsd el a fejed”.
Így ha egyszer elromlanak a dolgok, lesz mit beleverned a falba, amíg
vérezni nem kezd, és máris jobban leszel. Nekem bevált. Legalábbis
asszem. Nem emlékszem biztosan, a túl sok fejsérülés miatt.

447. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Wayne
>!
Shanara

Egy jó henyéléshez társaság is kell. Ha egy ember heverészik, az csak semmittevés, de ha kettő, az már szieszta.

93. oldal (Delta Vision, 2018.)

>!
ppayter

Wayne bekapott egyet – egy dió köré tekert karamellás bacont.
– Az milyen? – kérdezte Wax.
– Mint a vattacukor – felelte Wayne a falatkát ízlelgetve –, csecsemőből.

326. oldal, második rész - 17. fejezet

>!
Shanara

A társadalmi elvárások ismerete nem egyenlő azzal, hogy alá is veti nekik magát az ember.

177. oldal (Delta Vision, 2018.)

>!
Habók P

– Hintó? – csodálkozott Wayne. Wax általában a „röpködjünk keresztül-kasul a városon, mint egy rozsdaverte keselyű” üzemmódot kedvelte. Minek neki a hintó?

331. oldal


A sorozat következő kötete

Wax és Wayne sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: A Setét Torony – Susannah dala
Cassandra Clare: A hercegnő
Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve
Gail Carriger: Szívtelen
China Miéville: Armada I-II.
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Joe Hill: Locke & Key luxuskiadás 1.
Karen Chance: Holdvadász