Az ​Esthajnalcsillag felkel (Titokfölde 2.) 93% 48 csillagozás

Fantáziadús világ, tele érdekes élőlényekkel, amik jobban érdekelnének mint a két idegesítő gyerek. A démonokra, szörnyekre, történetükre, tulajdonságaikra vagyok kíváncsi, és hogy mekkora is a világ a Menedékhez képest.
Sajnos a gyerekkönyvek betegsége, korlátai se engedi kibontakozni a regényt, plusz az hogy az író összecsapta, nem dolgozta ki. Ennek nem szabadna így lennie! Sok itt a lehetőség!
Lehetne nem ennyire egysíkú szereplőket írni, de ez nem megy neki. A könyv közepe egész jó volt, de a többi nagyjából már megint összevissza dobált randomitás.
Kicsiben indul, és nagyobb dolgok felé mutat, csak az a baj hogy egy hú de gonosz társaság képében ami nagyon nem működik. Főleg ha egy 12 éves kis srác és nővérkéje menti meg a világot. A felnőttek szervezetlenek, alkalmatlanok sokszor.
Kicsiknek jó, de felnőtt fejjel már nagyon kevés, aki már több könyvön túl van.

Végig fogom olvasni az összes részt, mert jó pörgős és szerintem gyerekkoromban ez a könyvtípus kimaradt, (ja és mert gyerekkönyvtáros vagyok), de:
– Néhol bizony össze van csapva. Fél sorban nem lehet elintézni boldog viszontlátást, két sorban teljes mellékszálakat meg érzelmi folyamatokat, „ja és egyébként ő közben legyőzte xy-t” stb.
– Zavartak az első részre visszautaló kis beszúrások. Ha azoknak szólnak, akik a 2. résszel kezdik az olvasást, akkor túl kevés lesz a magyarázat; ha csak emlékeztetők, akkor bénák és szájbarágósak. Jó, tudom, gyerekkönyv:)

Mivel nem tudom hol kellene kezdenem, kezdem a végén. A legeslegvégén, a köszönetnyilvánítás után ugyanis található egy “olvasási segédlet”. Itt az író kiemel cselekményelemeket néhány gondolatindító mondat/kérdés kíséretében. Biztosra ment, hogy az olvasói ne csak elolvassák és elfelejtsék a lényeget. :D Pár kedvenc momentumom is említésre kerül itt. :3
Érdekes kérdések vetődnek fel a történet során, amiken érdemes elgondolkodni csöppet úgy a kicsiknek, mint a nagyoknak. Ez az egyik amiért szívesen veszem kézbe ezeket a könyveket.
A másik indokom az író elképesztő színes fantáziája. Nagyon jól kitalálta a természetfeletti lényeket és azt ahogyan az emberek világába helyezi őket. Róluk és Titokfölde működéséről, szabályairól szeretek a legjobban olvasni.
És hát muszáj megemlíteni a szereplőket is, mert hát vannak… Vannak itt gyerekek, akik sokkal kevesebbszer szemforgatósan bosszantóak, mint megmosolyogtatóak, bátrak és értelmesek, illetve vannak itt felnőttek, akik kvázi nem boldogulnának a két gyerek nélkül. Nem csoda, hogy a tanév alatt nem jutottak többre, mint pár ember mozgósítása, egy törött láb és régi naplók előtúrása. :’D Viszont! A nagyszülőknek nagy-nagy pirospont, amiért az elejétől fogva beavatták a gyerekeket mindenbe és tanítgatni kezdték őket. Így tényleg a rejtélyen volt a hangsúly meg az oda vezető kalandokon.

Nagyon izgalmas , fordulatos . Nem csak gyerekeknek ajánlott.

Nagyon jó mint a többi. Az Esthajnalcsillagtársaság meg pukkadjon meg!

Még jobban tetszett, mint az első kötet (noha a másodikak gyakran okoznak csalódást). Kendra sokkal izgalmasabb lett tündés képességeivel, még Seth is egy hangyányit elviselhetőbb lett – de azért még van hová fejlődnie. Tetszettek a vendég-segítők is. Örülök, hogy a szatíroknak megint komoly szerepük volt. Kíváncsi leszek, Lena visszatér-e a halandók közé? (Vagy segíti a harcot, mint sellő?) Szóval várom nagyon a harmadik részt is.

Hú ez a rész sem semmi.
Még több titokra és rejtélyre derül fény imádom az ilyen könyveket.
Titokfölde továbbra is gyönyörű és varázslatos.
A cselekmény izgalmas és fordulatos.
Szfinx figurája nekem első perctől gyanús volt jól keveri a szálakat,kíváncsi vagyok mit csinál majd a folytatásban.
Az csúcs volt ahogy Seth „átment” a démonon!
Kendra képességei nagyon jók!
Én is én is tündérrokon akarok lenni!!!

Titokfölde második részében egy év elteltével térünk vissza a hőseinkhez. Újabb szereplők jönnek a történetbe, 3 mágikus képességekkel felszerelt segítőtárs, akik tanítják a gyerekeket: Vanessa, Coulter, Tanú, illetve más új szereplő is képbe kerül: Falánk Olloch, a Szfinx. Ebben a kötetben megtudunk többet Titokföldéről, illetve az összes titkos menedékről is. Ez a rész az előzőhöz képest történetileg sokkal összetettebb, mint az előző rész. Ez a történet is végig pörög, nehéz volt megint letennem a könyvet. Természetesen most i s nagyon várom a következő részt, amit nagy valószínűséggel még ma elkezdek! :)

Nekem tetszett ez a könyv ugyanolyan elgondolkodtató, izgalmas volt, mint az első rész. Én biztos vagyok benne, hogy nem tudnék dönteni a könyvbeli szituációk kapcsán, szerencse, hogy nem is kell.

Hú! Azta. Én megvoltam győződve arról, hogy az első résznél nem lesz jobb a második, de kellemes csalódásban volt részem. A második könyvben ugyanaz fogadott mint az első részben. A szereplők jelentősége alig változott (amennyit változott azt csak jó irányba tette) és ezek az új szereplők csodálatos időben érkeztek. Ami miatt csak 4 csillagot adok, az pusztán amiatt van mert én kevésnek éreztem a Szfinx jelentőségét ebben a könyvben. Hangsújozom, a könyv magával ragadó. IDE A HARMADIK KÖNYVET!