Az ​Esthajnalcsillag felkel (Titokfölde 2.) 93% 90 csillagozás

Nincs annál rémesebb, mint egy kopasz manóval összebújni egy nyálas, csajos filmen.

Brandon Mullnak hihetetlenül színes fantáziája van, hiszen ez a rész sokkal részletesebb, akciódúsabb volt, mint az első. Pedig az is tökéletes volt.
Kendra a tündércsóknak köszönhetően izgalmasabb karakterré fejlődött, és még most sem tudjuk teljesen, hogy milyen előnyei vannak a sötétséggel szemben.
Seth még mindig eleven kalandor, aki fejjel megy a falnak, jó pár vicces pillanatot okozva nekünk, olvasóknak.
Az új szereplők érdekesek, mégis titkozatosak. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Szfinx mégis melyik oldalon állhat. Hatalma van minden és mindenki felett, így nem gondolom azt, hogy ez a végére jó is lehet…
A kedvenc szereplőim, az természetesen a két szatír: Newel és Doren, remélem, hogy ők a sorozat végéig benne lesznek, hiszen sokszor kacagok fel egy-egy párbeszédüknél.

Titokföldéről egyre többet tudunk meg, egyre több gonosz bújik elő sötét odujából, s egyre több akadályba ütköznek szereplőink, de bízom abban, hogy a jó felülkerekedik mindenek felett.

Fantáziadús világ, tele érdekes élőlényekkel, amik jobban érdekelnének mint a két idegesítő gyerek. A démonokra, szörnyekre, történetükre, tulajdonságaikra vagyok kíváncsi, és hogy mekkora is a világ a Menedékhez képest.
Sajnos a gyerekkönyvek betegsége, korlátai se engedi kibontakozni a regényt, plusz az hogy az író összecsapta, nem dolgozta ki. Ennek nem szabadna így lennie! Sok itt a lehetőség!
Lehetne nem ennyire egysíkú szereplőket írni, de ez nem megy neki. A könyv közepe egész jó volt, de a többi nagyjából már megint összevissza dobált randomitás.
Kicsiben indul, és nagyobb dolgok felé mutat, csak az a baj hogy egy hú de gonosz társaság képében ami nagyon nem működik. Főleg ha egy 12 éves kis srác és nővérkéje menti meg a világot. A felnőttek szervezetlenek, alkalmatlanok sokszor.
Kicsiknek jó, de felnőtt fejjel már nagyon kevés, aki már több könyvön túl van.

Ez a rész már egy fokkal keményebb volt, mint az előző. Nagyon sok szempontból.
Előtérbe kerültek bizonyos lények, és nem csak a tündéreket, a manókat, és a koboldokat, hanem sokkal ijesztőbb, durvább lényeket is megismerhettünk. Ebből a részből nem tudtam olyan nagyon tanulságot levonni elsőre, mint az előzőből, mert itt az izgalmon és a sok-sok egybefűződő rejtély miatt csak a cselekményre figyeltem és nem tűnt föl a szereplők fejlődése sem.
Kendra és Seth is olyan szereplők, hogy valami mindkettőjükben idegesít, mert mind a kettőjüknek vannak hibáik, de ez így jó, mert már az első könyvben is az volt a lényeg, hogy mennyire különböznek egymástól. és, hogy ez mennyire van hatással az életükre.
Jó volt, azonban sajnálom, hogy a felétől már nem volt számomra olyan érdekes, hogy egyhuzamban végig olvassam: leraktam. Furcsa volt 2 részletben elolvasni és érzem is, hogy elvett egy kicsit az élményből, de szerencsére a végére összeállt a kép és az Olvasási segédlet is segített. :)

A könyv végén található olvasási segédlet az egyik legjobb dolog, amivel eddig találkoztam. Ott van és olyan kérdéseket tesz fel, amik arra késztetnek, hogy elgondolkozz és hogy átgondold, amit olvastál, esetleg rávezet azokra a dolgokra, amikre nem figyeltél vagy nem jól figyeltél. Szerintem minden ifjúsági regénybe lennie kéne egy ilyennek!

ui.: Az első kicsit jobban tetszett, de a vége olyan nagyon jó volt, hogy most már még biztosabb, hogy folytatom a sorozatot. Nagyon-nagyon nem értem az Esthajnalcsillag társaság céljait és egyetértek Cameliával, aki szintén értékelte a könyvet: „Az Esthajnalcsillag társaság meg pukkadjon meg!” :)))

Ez. Nagyon. Jó. Volt.
Az első perctől kezdve izgalmas és letehtetlen, váratlan fordulatokkal fűszerezve. Kendrat és Sethet meg mindig imádom, a többi szereplő is jól kitalált. A történet pörög, egyik pillanatban még egy fontos megbeszélés közepén járunk, a másikban egy életveszélyes lényt kell legyőzni. Warren nekem nagyon szimpatikus, sokkal jobb mint Dale, Lena, vagy bármelyik nagyszülő. Az ereklye megszerzése nagyon tetszett, Erroltspoiler sajnáltam. És a legvége… Úgy tudtam!
Ajánlom azoknak akik szeretik az izgalmas kalandokat, az életveszélyes helyzeteket, a halálos démonokat, szatírokat, tündéreket, mágikus tárgyakat és mindent ami Titokföldén normálisnak számít.

Ezt a részt is nagyon szerettem, akárcsak az elsőt. Izgalmas volt, olvastatta magát. Kendra a tündércsók miatt sokkal izgalmasabb és érdekesebb karakter lett. A szereplőket továbbra is nagyon szeretem és sokat nevetek rajtuk. Az új szereplőknek nagyon örültem, főleg Warren-t sikerült megkedvelnem. Szegény Kendrát a végén nagyon sajnáltam, hiszen megint összebarátkozott valakivel spoiler Nekem nagyon tetszik a sorozat, tuti végig fogom olvasni! :)

„- Ez valami vicc?
– Ha az, akkor nem értem a poént.”

Huh, hát ez nagyon izgalmas és pörgős volt. Az írónak egyszerűen hihetetlen a fantáziája. ❤ Sokkal jobb volt az első résznél, pedig már azt is imádtam. Minden egyes oldala beszippantott. Annyit nevettem!

Nagyon szeretem ebben a könyvsorozatban, hogy a fejezeteknek vannak címei. Nem gyakran látok ilyet már regényekben. Annyira szórakoztató, hogy néha segítenek előre látni a történéseket, de néha éppen így vezetnek félre. Soha nem lehet tudni, hogy ki az ellenség, az áruló, és ki a barát.

Titokföldéről… erről a varázslatos virágról egyre többet tudtam meg. Egyre több különböző lény és egyre több gonosz tűnik fel. Már nem csak tündérekről, manókról, szatírokról és koboldokról, amolyan „alap teremtményekről” van szó, hanem sokkal durvább és különlegesebb egyedekről. Továbbá egyre több érdekes szereplő jelenik meg. ❤ Úgy érzem rengeteg lehetőség van még ebben a világban, a történetben. Remélem a következő könyvekben az író kihasználja azokat.

Kendra még különlegesebb karakterré fejlődött, miután megtörtént a tündércsók, és mint kiderült spoiler lett. Valamint nem tudjuk pontosan milyen új képességei vannak… épp most fedezi fel őket. A végén pedig annyira sajnáltam, hogy spoiler. Seth megint fejjel ment a falnak, de most talán egy fokkal komolyabb lett, mint az előző részben volt. A hangsúly azért még mindig az egy fokkalon van.

Mindketten követnek el hibákat, de a végén így-úgy megoldják a dolgokat. Bár nagyon tetszik a sztori azért kicsit fura, hogy mindig a gyerekek mentik meg a világot… a felnőttek pedig mindig csapdába esnek és hasznavehetetlenekké válnak. A gyerekek alig ismerik ezt a világot, akkor meg hogyan!? De persze ez a lényege, így ezt el kell fogadni. Azért jó volt megtudni azt is, hogy korábban a nagymamát ki/mi és miért változtatta tyúkká.

A szatírok, Newel és Doren, annyira viccesek voltak, és annyira „segítőkészek”. Elemeket aranyért? Nem is értem Seth hogyan gondolta, hogy nem lesz ennek következménye. Amiről még szót szeretnék ejteni, az Hugo fejlődése és a Warren albínósága körüli homály. Érdekes és lenyűgöző dolgok derültek ki. spoiler

A végkifejlett nagyon jó és izgalmas volt. Annyira tudtam! Én hiszek Vanessa-nak, remélem tényleg igazat írt és nem csak becsapni akarja Kendra-t.

Ajánlom ezt a könyvsorozatot! ❤

✔️
Pörgős, izgalmas, kalandos
Tele van fantasztikus (tényleg!) lényekkel, amikről nagyon szívesen olvastam volna részletesebben

❌
Seth továbbra is irritál, de az első részhez képest némi fejlődést azért vélek felfedezni nála.
Néha keverik a lények megnevezését, ez nem tudom, hogy fordítási baki vagy írói hanyagság off
A borító nagyon gáz, az angol verzióké sokkal jobb…Részben a randa borító miatt halogattam az olvasását a sorozatnak, pedig egy nagyon klassz ifjúsági fantasyról van szó!

Pont amilyennek egy gyerek-kalandregénynek lennie kell: varázslatos helyszín, mágikus lények és gyakorlatilag hasznavehetetlen felnőttek.

A sorozat második része is ugyanolyan izgalmas és fantáziadús, mint az első. A két testvér örök veszélyben van, a Mágikus Menedékben sincs soha egy nyugodt perc, és persze a nyamvadt Esthajnalcsillag Társaság is napi huszonnégy órában szövi a világuralmi terveit.

Ezúttal egy elrejtett ereklye megszerzése a végső cél, de addig még koboldok bukkannak fel az iskolában, emberevő varangy-démonok szabadulnak el, és lesz egy szál zsebkendőben végrehajtott mentőakció is.

Különösen a végkifejlet tetszett, gyegéim az rejtélyes helyeken leküzdendő sorozatos próbatételek, legyen szó ennek a könyvnek a lefelé fordított tornyáról, a Bölcsek Kövéhez vezető folyosóról Roxfortban, vagy a Grál templomáról az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag-ban.

… és nagyon aljas lezárás! Nem lehet nem folytatni!

Nagyon izgalmas , fordulatos . Nem csak gyerekeknek ajánlott.

Nagyon jó mint a többi. Az Esthajnalcsillagtársaság meg pukkadjon meg!