Az ​Esthajnalcsillag felkel (Titokfölde 2.) 94% 62 csillagozás

Nincs annál rémesebb, mint egy kopasz manóval összebújni egy nyálas, csajos filmen.

Brandon Mullnak hihetetlenül színes fantáziája van, hiszen ez a rész sokkal részletesebb, akciódúsabb volt, mint az első. Pedig az is tökéletes volt.
Kendra a tündércsóknak köszönhetően izgalmasabb karakterré fejlődött, és még most sem tudjuk teljesen, hogy milyen előnyei vannak a sötétséggel szemben.
Seth még mindig eleven kalandor, aki fejjel megy a falnak, jó pár vicces pillanatot okozva nekünk, olvasóknak.
Az új szereplők érdekesek, mégis titkozatosak. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Szfinx mégis melyik oldalon állhat. Hatalma van minden és mindenki felett, így nem gondolom azt, hogy ez a végére jó is lehet…
A kedvenc szereplőim, az természetesen a két szatír: Newel és Doren, remélem, hogy ők a sorozat végéig benne lesznek, hiszen sokszor kacagok fel egy-egy párbeszédüknél.

Titokföldéről egyre többet tudunk meg, egyre több gonosz bújik elő sötét odujából, s egyre több akadályba ütköznek szereplőink, de bízom abban, hogy a jó felülkerekedik mindenek felett.

Fantáziadús világ, tele érdekes élőlényekkel, amik jobban érdekelnének mint a két idegesítő gyerek. A démonokra, szörnyekre, történetükre, tulajdonságaikra vagyok kíváncsi, és hogy mekkora is a világ a Menedékhez képest.
Sajnos a gyerekkönyvek betegsége, korlátai se engedi kibontakozni a regényt, plusz az hogy az író összecsapta, nem dolgozta ki. Ennek nem szabadna így lennie! Sok itt a lehetőség!
Lehetne nem ennyire egysíkú szereplőket írni, de ez nem megy neki. A könyv közepe egész jó volt, de a többi nagyjából már megint összevissza dobált randomitás.
Kicsiben indul, és nagyobb dolgok felé mutat, csak az a baj hogy egy hú de gonosz társaság képében ami nagyon nem működik. Főleg ha egy 12 éves kis srác és nővérkéje menti meg a világot. A felnőttek szervezetlenek, alkalmatlanok sokszor.
Kicsiknek jó, de felnőtt fejjel már nagyon kevés, aki már több könyvön túl van.

Nagyon izgalmas , fordulatos . Nem csak gyerekeknek ajánlott.

Nagyon jó mint a többi. Az Esthajnalcsillagtársaság meg pukkadjon meg!

Még jobban tetszett, mint az első kötet (noha a másodikak gyakran okoznak csalódást). Kendra sokkal izgalmasabb lett tündés képességeivel, még Seth is egy hangyányit elviselhetőbb lett – de azért még van hová fejlődnie. Tetszettek a vendég-segítők is. Örülök, hogy a szatíroknak megint komoly szerepük volt. Kíváncsi leszek, Lena visszatér-e a halandók közé? (Vagy segíti a harcot, mint sellő?) Szóval várom nagyon a harmadik részt is.

Végig fogom olvasni az összes részt, mert jó pörgős és szerintem gyerekkoromban ez a könyvtípus kimaradt, (ja és mert gyerekkönyvtáros vagyok), de:
– Néhol bizony össze van csapva. Fél sorban nem lehet elintézni boldog viszontlátást, két sorban teljes mellékszálakat meg érzelmi folyamatokat, „ja és egyébként ő közben legyőzte xy-t” stb.
– Zavartak az első részre visszautaló kis beszúrások. Ha azoknak szólnak, akik a 2. résszel kezdik az olvasást, akkor túl kevés lesz a magyarázat; ha csak emlékeztetők, akkor bénák és szájbarágósak. Jó, tudom, gyerekkönyv:)

Hú ez a rész sem semmi.
Még több titokra és rejtélyre derül fény imádom az ilyen könyveket.
Titokfölde továbbra is gyönyörű és varázslatos.
A cselekmény izgalmas és fordulatos.
Szfinx figurája nekem első perctől gyanús volt jól keveri a szálakat,kíváncsi vagyok mit csinál majd a folytatásban.
Az csúcs volt ahogy Seth „átment” a démonon!
Kendra képességei nagyon jók!
Én is én is tündérrokon akarok lenni!!!

Mivel nem tudom hol kellene kezdenem, kezdem a végén. A legeslegvégén, a köszönetnyilvánítás után ugyanis található egy “olvasási segédlet”. Itt az író kiemel cselekményelemeket néhány gondolatindító mondat/kérdés kíséretében. Biztosra ment, hogy az olvasói ne csak elolvassák és elfelejtsék a lényeget. :D Pár kedvenc momentumom is említésre kerül itt. :3
Érdekes kérdések vetődnek fel a történet során, amiken érdemes elgondolkodni csöppet úgy a kicsiknek, mint a nagyoknak. Ez az egyik amiért szívesen veszem kézbe ezeket a könyveket.
A másik indokom az író elképesztő színes fantáziája. Nagyon jól kitalálta a természetfeletti lényeket és azt ahogyan az emberek világába helyezi őket. Róluk és Titokfölde működéséről, szabályairól szeretek a legjobban olvasni.
És hát muszáj megemlíteni a szereplőket is, mert hát vannak… Vannak itt gyerekek, akik sokkal kevesebbszer szemforgatósan bosszantóak, mint megmosolyogtatóak, bátrak és értelmesek, illetve vannak itt felnőttek, akik kvázi nem boldogulnának a két gyerek nélkül. Nem csoda, hogy a tanév alatt nem jutottak többre, mint pár ember mozgósítása, egy törött láb és régi naplók előtúrása. :’D Viszont! A nagyszülőknek nagy-nagy pirospont, amiért az elejétől fogva beavatták a gyerekeket mindenbe és tanítgatni kezdték őket. Így tényleg a rejtélyen volt a hangsúly meg az oda vezető kalandokon.

Így a második részre jobban össze állt a kép erről a világról, és azt kell hogy mondjam, jobban tetszett mint az első rész.Izgalmas volt, cselekménydús, és fordulatokkal teli.Annyira kattogtam a dolgokon, hogy a végén már mindenkit mindenért gyanúsnak találtam és mindenkit vádoltam, teljesen össze zavarodtam, de összességében jó kis történet volt.A szereplők továbbra sem nőttek a szívemhez, néhol kifejezetten irritálnak, de mindezt leszámítva azt hiszem kiérdemli a 4.5 csillagot.:))

Titokfölde második részében egy év elteltével térünk vissza a hőseinkhez. Újabb szereplők jönnek a történetbe, 3 mágikus képességekkel felszerelt segítőtárs, akik tanítják a gyerekeket: Vanessa, Coulter, Tanú, illetve más új szereplő is képbe kerül: Falánk Olloch, a Szfinx. Ebben a kötetben megtudunk többet Titokföldéről, illetve az összes titkos menedékről is. Ez a rész az előzőhöz képest történetileg sokkal összetettebb, mint az előző rész. Ez a történet is végig pörög, nehéz volt megint letennem a könyvet. Természetesen most i s nagyon várom a következő részt, amit nagy valószínűséggel még ma elkezdek! :)