Isten ​gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról 15 csillagozás

Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Brandon ​Hackett regényének hősei az emberi létezésen túlra is elmerészkednek, hogy választ találjanak a világukat övező rejtélyekre.

2028: az Ugrásnak nevezett kozmikus esemény során a Föld egy távoli vörös törpecsillag körüli pályára kerül. A bolygó egyik fele örök sötétségbe borul, a napos oldali országokat menekültek milliói árasztják el. Az emberiség a túlélésért küzd.
A pusztulásból azonban lassan új világ születik. Húsz évvel később Szófia, a genetikailag módosított budapesti lány és társai már a közelgő technológiai szingularitásra készülnek, amikor a fejlődés követhetetlenül felgyorsul, a mesterséges intelligenciák túlhaladják az emberi értelmet, és amikor az embert saját istenévé avathatja a tudása. Vagy el is pusztíthatja.
Eközben a világot titokzatos felfedezők figyelik, akik egykor maguk is emberek voltak. Arra keresik a választ, hogy miért történt meg az Ugrás. Szófia hamarosan a Föld jövőjéért folyó küzdelem középpontjában találja… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
300 oldal · ISBN: 9789634194606
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194583

Most olvassa 2

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Második olvasásra is letaglózott a regény, ennél nem is tudok jobb ajánlást írni.

Persze jó filológus módjára elővettem a 2008-as kiadást és kicsit átböngésztem a változtatások után kutatva. Az új Isten gépei sokat változott sok tekintetben. Mert sokkal feszesebb és komolyabb lett, de egyúttal tagadhatatlanul szikárabb is. spoiler A kisebb szerkezeti átalakítások hatására bizonyos kulcsinformációk most a könyv végére csoportosulnak, és ez nagyon jól fókuszálja a felfedezési élményt. Egy apró személycsere a cselekmény alakításában pedig alaposan megbolygatja Bastien és Szófia szerepét a történetben, ami szerintem nagyon klassz ok-okozati láncokat tett hitelesebbé. Érezhető a szöveg minőségi javulása is, bár bevallom erre csak a két változat utólagos összehasonlításakor figyeltem fel, emlékeim szerint én a 2008-as szöveggel is teljesen elégedett voltam amikor másfél-két évvel ezelőtt olvastam.
A nevek és cégek lecserélése, azaz aktualizálása felett leginkább csak bólogatni meg vigyorogni lehet. Érdekes lenne látni, hogy festene ilyen szempontból egy újabb átirat 2028-ban, de hát az ugye az Ugrás éve, szóval valószínűleg mással leszünk elfoglalva. ;)

A kötet első felében továbbra is van egy nekem elég zavaró, visszatérő motívum, amit az első értékelésemben hosszan ecseteltem spoiler, ezzel továbbra sem tudok mit kezdeni. Illetve ezúttal már kicsit erőltetettnek éreztem a hétköznapi párbeszédeknek álcázott kinyilatkoztatásokat meg világmodellezéseket – talán azért, mert már ismerős volt a tartalom és nem foglalt le teljesen, hogy egyik döbbenetből a másikba essek, vagyis jobban tudtam figyelni a tálalásra. Arra gondolok, hogy ami jól áll Narayannak a virtuális térben, kissé természetellenesen hat Szofi szájából a hálószobában vagy a vacsoraasztal mellett.

Viszont! Ha a regény végén remegett is kicsit a kezem a csillagozásnál, a novellák lendületből ötösbe tolták nálam a kötetet. Mind a négy nagyon tetszett, legfőképpen pedig az, hogy mindegyik nagyon más, mégis mind szervesen kapcsolódnak a regényhez: ugyanazokat a témákat járják körbe akár egymásnak ellentmondó látószögekből, finoman kiemelve egy-egy aspektusát az Isten gépei gondolatvilágának. Nagyon jó döntés volt ezeket a novellákat így összeszerkeszteni, és annak is nagyon örülök hogy maga a regény így, ebben a formában újjászülethetett. spoiler

>!
Dominik_Blasir
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Sokkal inkább éreztem egy jövőszimulációs ötletgyűjteménynek az Isten gépeit, mint valódi regénynek, és így abszolút élvezetes olvasmány is volt. Hackett ezúttal sem fukarkodik az ötletekkel, jóllehet mintha más nem is került volna ebbe a kétszáz oldalba. Cselekményről gyakorlatilag alig van értelme beszélni, karakterekről meg pláne nem: az események ugyanis szinte kivétel nélkül csupán megtörténnek a főszereplőkkel, nekik esélyük sincs semmit tenni érte vagy ellene. Haladunk előre az időben, a figurák egymás között beszélgetnek az aktuális technikai fejlesztésről, moralizálnak és gondolkodnak a lehetséges jövőutakon – meglehetősen szokatlan narratív megoldás ennyire passzív szereplőket bemutatni, ám kétségtelenül remekül érzékelteti a történelem viharában szenvedő kisembert, aki azt nem tudja megváltoztatni.
Amiért mégis lelkesen tettem le a kötetet, azok a „más történetek mesterséges intelligenciákról” – ötletes, hatásos, izgalmasan elszállt és elgondolkodtató novellák, nagy élmény volt olvasni őket (ha úgy tetszik, a négyből minimum fél csillag nekik köszönhető).
Bővebben: http://ekultura.hu/2018/12/03/brandon-hackett-isten-gep…

>!
P_A_Doorman P
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Hackett mesterművére első körben @Szentinel kritikája hívta fel a figyelmemet. Nagyon örültem, hogy a tíz évvel ezelőtti regény megújult formában újra kiadásra került. Mondanom sem kell, hogy ez a kötet minden jóérzésű magyar sci-fi rajongó polcán bérelt helyet érdemel. Az Isten gépeinek bizonyságai tíz év után is aktuálisak, ez a mű bebizonyította, hogy igenis lehet magyar szereplőkkel magyar helyszíneken jó tudományos fantasztikus történetet írni. Egy teljes egészében átgondolt, logikus felépítésű univerzumba kalauzol minket ez a remek könyv. A fő történet után négy novella és egy esszé várja az olvasót, mely mind érdekes, megkapó módon közvetíti az író mondanivalóját. Ami engem illet, ez a könyv belépőjegyem lett a többi Brandon Hackett könyvhöz. Aki csak teheti, olvassa el, örök élmény lehet ez a transzhumanista remekmű.
Részletesebb kritikámat itt találjátok: https://smokingbarrels.blog.hu/2018/12/03/konyvkritika_…

>!
spedway
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Őszintén megmondom, kissé félve vettem kezembe a könyvet (a vásárlás végső soron az újrakiadás ténye ["hisz ez akkor egy sikeres regény volt, nemigaz?"] és a rendkívül hatásos borító vitt rá), talán dolgozott bennem a magyar sci-fivel szemben előítéletem, ami nem tudom honnan fakad, de biztos részben onnan ered, hogy pl. a magyar film is csak rossz lehet (pedig nem!). Szerencsére ezen túl tudtam lépni és milyen jól tettem! Nagyon pörgős és számtalan kérdést felvető könyv, és bár az emberi (vagy szándékoltan annak ábrázolt) karakterek túlzottan nem fogtak meg, az emberi intelligenciát meghaladó omegák és ténykedésük viszont megpörgette a fantáziámat és az események zuhatagában (=gondolatzuhatagban) élvezet volt az ő ténykedésüket/motivációikat nyomon követni. Örülök, hogy a könyv nyitva hagyta a kérdéseket, ez sokkal hatásosabb, mint egy erőltetett befejetés, ami vagy tetszik az olvasónak, vagy sem.

Számomra külön meglepetés volt a könyv végi esszé, amely a regénybe körbejárt transzhumanizmus ill. technológiai szingularitás problémakörét elemzi és megmutatja, hol tart most az ezekről való gondolkodás. Pont egy ilyen utánaolvasást terveztem a témában, de itt ezt készen meg is kaptam. Nem tudom, hogy ez a szerző vagy kiadó érdeme, de ezzel – legalábbis számomra – óriási pluszt kapott ez a könyv.

Imádtam olvasni, és a legjobb szívvel tudom ajánlani annak, aki szeret elmélkedni az emberiség jövőjéről.

>!
Fókaúr
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Nagy várakozással telve láttam neki az olvasásnak, mivel mindenhol csak szuperlatívuszokban írtak róla.
Nos, a tudományosságát néhol megkérdőjelezném, főleg a téren, hogy egy kötött pályán keringő Földön egyáltalán megmaradna-e a bioszféra, de e dolgokon átlendülve inkább cselekményt és karaktereket vártam, ha már regényről van szó. De inkább egy hidegen elnarrált, nagyívű gondolatmenetet kaptam, kidolgozatlan, lelketlen, egydimenziós szereplőkkel, ami számomra messze esik a regény fogalmától, még ha egy elgondolkodásra sarkalló SCI-FI-ről van is szó. Mint ha egy (vagy több) lehetséges jövőről szóló történelmi leírást olvastam volna, itt-ott némi halovány emberi karakteres lehelettel szegényesen megspékelve. A szereplők jelentéktelenek, még csak izgulni sem tudtam értük, tökéletesen mindegy volt számomra, hogy mi történik velük. Ami szomorú, hogy a szerző is körülbelül ennyit törődik velük. Olyan, mint amikor egy színdarabban csak a díszleten van a hangsúly, a színészek pedig tökéletesen elsikkadnak, akár az unott képű takarítónő is beugorhat bármelyik jelenetre helyettesíteni.
Pedig az alapötlet remek, lehetett volna benne lehetőség egy jó regényre. De így csak egy robothangú felolvasó szoftverhez hasonlítható, amint adatokat olvas be. Kár érte.

>!
Heléna_Szilágyi I
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

A történetet elmesélője egy igen különleges nőnemű lény, akiről csak később derül ki, hogy kicsoda. A Budapesten élő Szofia életét figyeli meg, aki egy génmódosított szuper-intelligens lány (később nő), akire rendkívül kíváncsi. Ez a nézőpont érdekes választás egy férfi írótól, de nemcsak a női narratíva miatt, hanem, mert általában nagyon nehéz első szám egyes személy írott regényt mindenkivel megszerettetni. Ha az elmesélő nem szimpatikus, az a történetre is rányomja a bélyegét. Szerencsére itt ez nem teljesül és a női narratíva sem döcög, főleg annak köszönhetően, hogy egy nagyon logikusan gondolkodó, sok esetben szinte szenvtelen személyiséget kapunk a képességeiből adódóan. A megfigyelt Szofia egy ellenséges és zárkózott személyiség, akit megviseltek a Génkontroll folyamatos vizsgálatai, valamint, hogy a beavatkozás nélkül született emberek folyamatosan kiközösítették és bántalmazták őt. Csak a bátyja, Scott, illetve később a milliárdos csemete, Bastien, akik ki tudják emelni az üvegburája alól.

Egy olyan lehetséges jövőt ismerhetünk meg, ahol testekbe épített chipekkel oldanak meg mindent: a regenerációt, a kommunikációt, sőt ezek által a szereplők szinte több időt töltenek a virtuális síkon, mint a saját bőrükben. Szemtanúi lehetünk a technológia felgyorsult fejlődésének, az anyagmanipuláció térnyerésének és az emberi mohóság féktelenségének, láthatjuk, hogy ezek a változások miként módosíthatják az emberi életet, egy egész bolygó sorsát. Eljuthatunk egészen odáig, hogy feltegyük a kérdést: mikor érjük el emberségünk végét és alakulunk át valami mássá?

A történet csavaros és tragikus fordulatokat tartalmaz, több fejlődési útvonal is feltárul előttünk, így izgalomban nincs hiány. Ijesztő gondolatok kavarogtak bennem a regény befejezését követően és több síkon is átgondoltam az olvasott eseményeket, így a novelláknak csak később tudtam nekiállni. Két dolgot sajnáltam csupán, hogy a főszereplők érzései és gondolatai nem lettek jobban kifejtve, talán egyszer elolvasom éppen ezért a vágatlan, eredeti verziót, a másik pedig, hogy a Xeno olvasása után magasra tettem a mércét. Úgy éreztem, hasonló témákat boncolgat a két könyv és sok a hasonló momentum. Mondjuk ez nem baj, hiszen a szerzőjük azonos, de talán, ha fordított sorrendben olvasom őket, ez a regény még ennél is nagyobbat szólhatott volna (bennem).

Teljes ajánló: http://lenduletmagazin.hu/isten-gepei-es-mas-tortenetek…


Népszerű idézetek

>!
Oriente P

Szerintem mulatságos, amikor egy intelligenciát nála alacsonyabb rendű intelligenciák próbálnak meg felügyelni. De kérlek, ezt ne vedd sértésnek.

52. oldal, 3. fejezet - Az omegák

2 hozzászólás
>!
P_A_Doorman P

…az emberek csak azokat tudják sajnálni, akik náluk hátrányosabb helyzetben vannak. A kiemelkedő képességűekre mindig is irigykedni fognak, szenvedésüket és fájdalmukat pedig kárörvendő elégedettséggel figyelik.

31. oldal, 1. - Szófia, G. M. H (Agave Kiadó, 2018)

1 hozzászólás
>!
PéterMarkó

Tudod, mi manapság a demokrácia? – kérdezte gúnyosan Scott. … – A hülyeség és az ostobaság diktatúrája. Miből gondolod, hogy minden ember alkalmas arra, hogy globális kérdésekben, gazdaságpolitikák és ideológiák között döntsön? Szerintem az nem demokrácia, amikor a kormányok az iskolázatlan embereket igyekeznek hangzatos hazugságokkal manipulálni.

E-könyv 85. oldal, 6. Túl a kritikus ponton

>!
P_A_Doorman P

Demokrácia. Ahol boldog-boldogtalan szavazhat arról, ki irányítson, pedig a legtöbbek döntésében nincs helye az észérveknek. Nem is lehet, hiszen nem is látják át a folyamatokat. Aztán az emberek mindig rájönnek, hogy nem egy új messiás került hatalomra, hanem csak egy hozzájuk hasonló ember, aki, ha kell, hazudik, ha kell, manipulál, lop, csal, piszkos üzelmekbe keveredik. És gyakorta a legrosszabb embertípus áll politikusnak, illetve a legrosszabb embertípusból válik sikeres politikus.

213. oldal, 14. – Az utolsó nap (Agave Kiadó, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Fajirtás
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Bakti Viktor: Integrálva
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
Robert J. Sawyer: WWW 1 – Világtalan
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Föld
Dan Simmons: Hyperion
Mur Lafferty: Hat ébredés