Isten ​gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról 127 csillagozás

Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Brandon ​Hackett regényének hősei az emberi létezésen túlra is elmerészkednek, hogy választ találjanak a világukat övező rejtélyekre.

2028: az Ugrásnak nevezett kozmikus esemény során a Föld egy távoli vörös törpecsillag körüli pályára kerül. A bolygó egyik fele örök sötétségbe borul, a napos oldali országokat menekültek milliói árasztják el. Az emberiség a túlélésért küzd.
A pusztulásból azonban lassan új világ születik. Húsz évvel később Szófia, a genetikailag módosított budapesti lány és társai már a közelgő technológiai szingularitásra készülnek, amikor a fejlődés követhetetlenül felgyorsul, a mesterséges intelligenciák túlhaladják az emberi értelmet, és amikor az embert saját istenévé avathatja a tudása. Vagy el is pusztíthatja.
Eközben a világot titokzatos felfedezők figyelik, akik egykor maguk is emberek voltak. Arra keresik a választ, hogy miért történt meg az Ugrás. Szófia hamarosan a Föld jövőjéért folyó küzdelem középpontjában találja… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
300 oldal · ISBN: 9789634194606
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194583
>!
300 oldal · ISBN: 9789634194590

Enciklopédia 6


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Oriente>!
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Második olvasásra is letaglózott a regény, ennél nem is tudok jobb ajánlást írni.

Persze jó filológus módjára elővettem a 2008-as kiadást és kicsit átböngésztem a változtatások után kutatva. Az új Isten gépei sokat változott sok tekintetben. Mert sokkal feszesebb és komolyabb lett, de egyúttal tagadhatatlanul szikárabb is. spoiler A kisebb szerkezeti átalakítások hatására bizonyos kulcsinformációk most a könyv végére csoportosulnak, és ez nagyon jól fókuszálja a felfedezési élményt. Egy apró személycsere a cselekmény alakításában pedig alaposan megbolygatja Bastien és Szófia szerepét a történetben, ami szerintem nagyon klassz ok-okozati láncokat tett hitelesebbé. Érezhető a szöveg minőségi javulása is, bár bevallom erre csak a két változat utólagos összehasonlításakor figyeltem fel, emlékeim szerint én a 2008-as szöveggel is teljesen elégedett voltam amikor másfél-két évvel ezelőtt olvastam.
A nevek és cégek lecserélése, azaz aktualizálása felett leginkább csak bólogatni meg vigyorogni lehet. Érdekes lenne látni, hogy festene ilyen szempontból egy újabb átirat 2028-ban, de hát az ugye az Ugrás éve, szóval valószínűleg mással leszünk elfoglalva. ;)

A kötet első felében továbbra is van egy nekem elég zavaró, visszatérő motívum, amit az első értékelésemben hosszan ecseteltem spoiler, ezzel továbbra sem tudok mit kezdeni. Illetve ezúttal már kicsit erőltetettnek éreztem a hétköznapi párbeszédeknek álcázott kinyilatkoztatásokat meg világmodellezéseket – talán azért, mert már ismerős volt a tartalom és nem foglalt le teljesen, hogy egyik döbbenetből a másikba essek, vagyis jobban tudtam figyelni a tálalásra. Arra gondolok, hogy ami jól áll Narayannak a virtuális térben, kissé természetellenesen hat Szofi szájából a hálószobában vagy a vacsoraasztal mellett.

Viszont! Ha a regény végén remegett is kicsit a kezem a csillagozásnál, a novellák lendületből ötösbe tolták a kötetet. Mind a négy nagyon tetszett, legfőképpen pedig az, hogy mindegyik nagyon más, mégis mind szervesen kapcsolódnak a regényhez: ugyanazokat a témákat járják körbe akár egymásnak ellentmondó látószögekből, finoman kiemelve egy-egy aspektusát az Isten gépei gondolatvilágának. Nagyon jó döntés volt ezeket a novellákat így összeszerkeszteni, és annak is nagyon örülök hogy maga a regény így, ebben a formában újjászülethetett. spoiler

Razor P>!
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

A következő fehérvári molyklub témája a mesterséges intelligenciák, aminek kapcsán rövid gondolkodás után ez a kötet jutott eszembe. Hackett életművéből már nem sok kötettel vagyok adós, ez viszont köztük volt, nem olvastam az eredeti változatot (pedig a polcon pihent egy ideje). Emiatt aztán a hasonlítgatástól eltekintenék, csak a szerzői előszóból sejthetem, mi lett meghúzva, na meg az olvasás során egyes személyek, cégek nevének felbukkanásakor elég egyértelmű volt, hogy azok aktualizálásra kerülhettek.
Az előszó szerint a regény cselekménye feszesebbre lett húzva – bár én szeretem a pörgős műveket, itt azt éreztem, hogy talán túl gyors a tempó, egyik epizódból ugrottunk a másikba, majd hirtelen véget ért a cselekmény. A felvázolt epizódokspoiler érdekesek voltak, ahogy a köztük lévő hasonlóságok és különbségek is, mennyin is múlt, hogy a fejlődés lassabb legyen, vagy épp más irányba menjen. Nem tudom mennyire lehetett volna ezeket még kifejteni a túlírtság veszélyének elkerülésével, de egy kicsit jó lett volna még elmerülni bennük. Egyébként a regény hozta a Hackettől megszokott színvonalat, szóval nem keltett csalódást.
A regény után következő novellák szintén érdekes olvasmányok voltak. Személy szerint nekem az Eldobható testek két „előzménye” (történetileg nem, csak karakterben kapcsolódik), Az MI-teremtő és Az utolsó író tetszett a legjobban, különösen utóbbi. (Volt benne macska, na, az se utolsó érv mellette.) A Homokba írt történethez volt szerencsém anno a Galaktikában, akkor nem igazán nyerte el a tetszésem, most így, a többi MI-s történet közt jobban át tudtam érezni. A Mesterséges istenek egy érdekes, bár helyenként kicsit bizarr gondolatkísérlet volt.
A kötetvégi esszé némiképp a régi Kozmosz Fantasztikus Kötetek hasonló záró írásait juttatta eszembe, itt sem éreztem feleslegesnek, nagyon jól összefoglalta a témát.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194583
Popovicsp87 P>!
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Bár tavaly lecsúsztam az Eldobható testekről, megfogadtam, hogy idén felfedezem magamnak Botond alkotásait.
Teljesen véletlenszerűen választottam ki az Isten gépeit, és bár a története nem volt rossz, nem is igazán fogott meg.

Kezdeném azzal, ami jó volt a regényben.
Az elméleti háttere nagyon jól ki van dolgozva. A transzhumanizmus, az MI-k (itt omega), a technikai környezet érdekes. Engem is foglalkoztat néha, hogy hova jut az emberiség.
Ezen sokat segít, hogy Szófia, egy génmanipulált lány előadásában látjuk az eseményeket. Ha ő nem lenne, az egész könyv piszkosul unalmas és száraz tanulmány lenne. Az Isten gépei alapból sem hosszú, de a felénél már elkezdtem vakarni a fejem rajta, és ami igazán fájt: untam.
A szereplők nem voltak érdekesek, vannak benne fordulatok, de hidegen hagytak és pár elemet feleslegesnek éreztem.

Még hátra voltak a novellák, amik viszont meglepően élvezetesek lettek, és az első kettő még kapcsolódik is egymáshoz.
A végén pedig Bécsi József esszéje található, amit mindenképpen érdemes elolvasni. Őszintén szólva sosem merültem el ebben a témában, és szerintem ez az a mélység, ameddig valaha elmerészkedek.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
300 oldal · ISBN: 9789634194606
Dominik_Blasir>!
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Sokkal inkább éreztem egy jövőszimulációs ötletgyűjteménynek az Isten gépeit, mint valódi regénynek, és így abszolút élvezetes olvasmány is volt. Hackett ezúttal sem fukarkodik az ötletekkel, jóllehet mintha más nem is került volna ebbe a kétszáz oldalba. Cselekményről gyakorlatilag alig van értelme beszélni, karakterekről meg pláne nem: az események ugyanis szinte kivétel nélkül csupán megtörténnek a főszereplőkkel, nekik esélyük sincs semmit tenni érte vagy ellene. Haladunk előre az időben, a figurák egymás között beszélgetnek az aktuális technikai fejlesztésről, moralizálnak és gondolkodnak a lehetséges jövőutakon – meglehetősen szokatlan narratív megoldás ennyire passzív szereplőket bemutatni, ám kétségtelenül remekül érzékelteti a történelem viharában szenvedő kisembert, aki azt nem tudja megváltoztatni.
Amiért mégis lelkesen tettem le a kötetet, azok a „más történetek mesterséges intelligenciákról” – ötletes, hatásos, izgalmasan elszállt és elgondolkodtató novellák, nagy élmény volt olvasni őket (ha úgy tetszik, a négyből minimum fél csillag nekik köszönhető).
Bővebben: http://ekultura.hu/2018/12/03/brandon-hackett-isten-gep…

_BenGa P>!
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Általában igyekszem az írók életműveit megjelenési sorrendben olvasni, viszont Brandon Hackettnél teljesen az ellenkezője zajlik, valamiért a „legújabbal" kezdtem, és onnan haladok visszafelé. Nemrégiben az Isten gépei 10. évfordulós kiadását vettem elő, és remek szórakozásban volt részem.

    A kötet Hackett előszavával indul, amit kifejezetten ehhez a kiadáshoz szánt, hisz elmondása szerint amit el szeretne mondani, az mindig ott van a regényeiben, előszót nem igényelnek. Ellenben itt mesél a kötet különlegességéről, az eredetileg 2008-ban megjelent mű visszajelzéseiről, valamint arról, hogy mire is számíthatunk az elkövetkezendő oldalakon. Összesen öt mű olvasható a könyvben, a címadó regény mellett négy novella, amik ilyen-olyan módon a mesterséges intelligenciákhoz kapcsolódnak.

    Az Isten gépei főbb témái a technológiai szingularitás, illetve a transzhumanizmus. Ha az előbbi fogalom ismeretlen lenne, ezen a linken link elég részletes képet kapunk róla, továbbá a könyvben is teljesen érthető formában kerül bemutatásra. Utóbbi az Eldobható testekben link is központi szerepet kapott, úgy gondolom, van annyira mély témakör, hogy több regény is e köré épüljön. Jelen történet pikantériáját az adja, hogy 2028-ban az Ugrásnak nevezett kozmikus esemény során a Föld egy teljesen új, ismeretlen helyre kerül. A bolygó egyik fele emiatt örök sötétségbe borul, a napos oldali részeket menekültek árasztják el, az emberiség a túléléséért küzd. De ahogy lenni szokott, a rosszabb időszakot egy virágzó korszak követi: húsz évvel később Szófia, a genetikailag módosított lány (aki nem mellesleg budapesti :)) és társai a közelgő szingularitásra készülnek. Közben a világot különös felfedezők követik nyomon, akik egykor maguk is emberek voltak. Arra keresik a választ, hogy mi okozta az Ugrást, illetve, hogy mi a jelentősége… A 2008-as eredetihez nem volt szerencsém, így nem tudok összehasonlítást végezni, de valószínűleg nem is kell. A cselekmény pörgős, a szereplők és az alapszituáció kellőképp érdekes, nem vágyakozunk más könyv után olvasás közben. Bár ez egy felújított verzió, mégis akadtak benne kissé bosszantó elgépelési hibák, illetve olyan részek, ahol mintha a régi szövegből maradtak volna ott szavak. Személy szerint a befejezéssel sem vagyok teljesen elégedett, nekem kicsit összecsapott érzésem maradt utána, hiába volt pozitív a kicsengése.

    A novellák stabil színvonalúak, nem véletlenül kerültek az Isten gépei mellé. Nem tudnék kiemelni egyet sem, mindegyikben volt olyan elem, ami miatt megkedveltem. Kezdésnek Az MI-teremtőben Melvin Kadek a főszereplő, érdekes volt a múltjáról egy kicsit többet megtudni; Az utolsó író már csak a benne lévő i-macskák miatt is imádnivaló, a feldolgozott téma pedig hamarosan akár időszerű is lehet. A Homokba írt történet és a Mesterséges istenek pedig igazi mind-blowing élményt adtak, egyiknél sem számítottam a történeteket lezáró fordulatokra. A kötetnek Bécsi József esszéje ad keretet, nem lógott ki a könyv írásai közül, végig érdeklődve olvastam.

    Ezek után szerintem nem is kérdés, hogy ajánlom-e olvasásra a kötetre, úgy gondolom egyetlen sci-fi rajongó polcáról sem hiányozhat. :) 4 és fél üst az ötből.

Fallen_Angel P>!
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Az Isten gépeit pont azelőtt vettem meg, hogy jött a hír az átdolgozott, jubileumi kiadásról, így inkább félretettem és megvártam az új könyvet (bár valószínűleg majd elolvasom az elsőt is, mert kíváncsi vagyok a különbségekre).
Maga a regény érdekes gondolatok halmaza a Föld lehetséges jövőjérőlspoiler, amiben az omegák voltak a legjobb szereplők, az emberek csak hozták a szokásos emberi formájukat (vagyis időnként némileg irritáltak :D).
Önmagában adtam volna négy csillagot az Isten gépeire, de aztán jöttek a novellák. Amik egyébként valahol alul szerepelnek a kedvenc műfajaim listáján, de ezek most nagyon betaláltak. Az MI-teremtő volt a kedvencem, Az utolsó író pedig macskatulajdonosként külön nagyon tetszett. A Homokba írt történet és a Mesterséges istenek pedig azért voltak jók, mert mások, mint amiket megszoktam a szerzőtől. Szóval a novellák miatt lett öt a csillagok száma.

snowwolf P>!
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Nagyon tetszett a „hard”: vonala: az anyag (tk. tömeg)-energia-információ közötti kapcsolat elevenbe vágó értelmezése. Ebben az értelemben sosem gondoltam végig. Az még megvolt, hogy a tömeg és az energia között ekvivalencia kapcsolat van, Einstein egyenlete szerint E=m*c2, viszont Tom Stonier szerint: Az energia és az információ egymásba átalakítható: https://moly.hu/idezetek/1136898. Vajon akkor a tömeg is információvá alakítható? Mi az ára és a következménye? (Az időt még nem is emeltem be az egyenletbe.)
Mire van tehát szükség az információ mennyiségének növeléséhez?

Végiggondoltam a könyv segítségével, hogy „mit ebédel” a MI, hogy „nagy legyen”: egyelőre előrecsócsált információt, bébitápot: a beletáplált programokat, a full internetet, bármilyen adatbázist, majd aztán a feltöltött emberi tudat emlékeit (technológiai szingularitás, transzhumanizmus, mint szép új világ), továbbá tömeget (anyagot), végül megoldja ő szépen magának a növekvéséhez szükséges kaját, semmi szüksége nem lesz a biológiai takony szüleire. Vagy pedig mégis lojális lesz hozzá? Be tudnak ültetni az emberek egy olyan alapprogramot egy MI-be, amely a lojalitását (hogy ne írjam: engedelmességét) biztosítja? Vagy leráz magáról minket, mint lepke a gubóját?

Ha cselekménycentrikus űroperát vársz, hősies terraformálásokat és űrcsatákat, ne ez a könyvet válaszd. Nem mintha nem lenne izgalmas a cselekmény, mert az: fogcsikorgatóan izgalmas. A szereplők pedig nagyon is emberiek: átgondoltam, milyen céllal robbantottunk eddig ki háborúkat, különös tekintettel a járulékos veszteség – és nyilván: nyereség vonatkozásában.
És mi is az ember lényege, mitől vagyunk emberek?

Van olyan, hogy információs szingularitás?

Nekem jobban tetszett, mint a Xeno (az is tetszett).
A novellák meg különösen gondolatébresztőek, a kedvencem – a humoráért: Az utolsó író, de a többi is szuper.

(A szerző szerintem titokban, amikor senki sem látja, asztrofizikát, kvantummechanikát tanul. Biztosan van egy MI tanárja, vagy direktlinken kapja az infót.)

2 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Isten gépei. Remek cím.
Ez a második könyvem, amit írótól olvastam, és megelégedve vettem tudomásul, hogy remek írás. Lekötött, lenyűgözött, kivont a valóságból.
„Szerintem mulatságos, amikor egy intelligenciát nála alacsonyabb rendű intelligenciák próbálnak meg felügyelni. De kérlek, ezt ne vedd sértésnek.”
Az Omegák nagyon odatették magukat, élveztem minden megjelenésüket, szinte emberi esendőségüket. Jövőkutatás, előrelátás, tervezés, fejlődés, technikai robbanás, de meddig? Milyen áron maradjunk életben? Nekem ez a kérdés járt végig az eszemben. Tudunk-e építeni rombolás nélkül? Nekünk embereknek mindig van egy jó készenlétben álló mondatunk a cselekedeteinkre. Mindegyik hazugság vagy mondvacsinált igazság.
Én Szófia karakterét egyedinek, de egy kicsit felszínesnek találtam. spoiler Olyan új világba csöppenünk, ami akár valósággá is válhatna, ha jobbak lennénk. Spirituálisan és fizikai formánkban is. Ha minden mögött a jóságot, a haladást keresnénk. Részegítő ötletek, sziporkák tárháza. Tele kreatív elemekkel. Élveztem.
A novellák közül viszont nem mindegyik tetszett, de ez az én problémám.

Csöre>!
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Mohó gyűjtőként mindkét változatot beszereztem, a régit nyomtatásban, az újat ekönyv formájában :) Az újat olvastam (egyelőre).
Nehéz értékelni ezt a könyvet hatalmas spoilerek nélkül, de azért megpróbálom:
Fő helyszínünk a Föld, annak az „ugrás” nevű esemény után az Univerzum egy látszólag tetszőleges pontjára csöppent példánya. Hamar kiderül, hogy spoiler. Milyen irányba fejlődik az emberiség egy merőben más helyzetben? Hogyan halad a technológiai szingularitás felé? Milyen alternatívái lehetnének? Meg lehet állítani a változásokat? Gondolom, minden olvasó más kérdéseket érez hangsúlyosnak, de ebben érzem a regény erősségét: hogy kérdéseket vet fel bennünk.
Ahogy az egyes helyszíneket összeköti a szerző, méltó a történet hátteréhez, izgalmas transzhumán vonal.

Trillian>!
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Érdekes kötet volt. Nagyon sok remek ötlet felbukkant benne. Az MI-teremtő és Az utolsó író novellákat éreztem a legjobbnak. Pont olyan rövidek és tartalmasak, izgalmasak voltak, mint amennyire kell. off A hosszabb lélegzetvételű, de legalább olyan izgalmas regény is jó volt. Voltak benne egyértelmű dolgok is, de nagyrészt fenntartotta bennem a feszültséget, és érdekelt a fejlődés. A szereplők sajnos kevésbé. A másik két novellát nem éreztem olyan erősnek. Összességében nagyon jól felépített kötet volt, remek történetekkel és témával, és biztosan olvasni fogok még a szerzőtől (ez volt az első tőle).


Népszerű idézetek

Oriente>!

Szerintem mulatságos, amikor egy intelligenciát nála alacsonyabb rendű intelligenciák próbálnak meg felügyelni. De kérlek, ezt ne vedd sértésnek.

52. oldal, 3. fejezet - Az omegák

2 hozzászólás
P_A_Doorman P>!

…az emberek csak azokat tudják sajnálni, akik náluk hátrányosabb helyzetben vannak. A kiemelkedő képességűekre mindig is irigykedni fognak, szenvedésüket és fájdalmukat pedig kárörvendő elégedettséggel figyelik.

31. oldal, 1. - Szófia, G. M. H (Agave Kiadó, 2018)

1 hozzászólás
P_A_Doorman P>!

Demokrácia. Ahol boldog-boldogtalan szavazhat arról, ki irányítson, pedig a legtöbbek döntésében nincs helye az észérveknek. Nem is lehet, hiszen nem is látják át a folyamatokat. Aztán az emberek mindig rájönnek, hogy nem egy új messiás került hatalomra, hanem csak egy hozzájuk hasonló ember, aki, ha kell, hazudik, ha kell, manipulál, lop, csal, piszkos üzelmekbe keveredik. És gyakorta a legrosszabb embertípus áll politikusnak, illetve a legrosszabb embertípusból válik sikeres politikus.

213. oldal, 14. – Az utolsó nap (Agave Kiadó, 2018)

Deidra_Nicthea I>!

Gyerekként a technológia varázserejű dzsinnjeinek képzeltem őket [az MI-ket], akik csúfot űztek a világ hatalmasságaiból.

236. oldal (Az MI-teremtő)

PéterMarkó>!

Tudod, mi manapság a demokrácia? – kérdezte gúnyosan Scott. … – A hülyeség és az ostobaság diktatúrája. Miből gondolod, hogy minden ember alkalmas arra, hogy globális kérdésekben, gazdaságpolitikák és ideológiák között döntsön? Szerintem az nem demokrácia, amikor a kormányok az iskolázatlan embereket igyekeznek hangzatos hazugságokkal manipulálni.

E-könyv 85. oldal, 6. Túl a kritikus ponton

Sancho1234>!

– Értem, hogy mit nem tudnak, de akkor mit tudnak? Hány órát dolgozik egy nap, Scott?
– Tíz-tizenkettőt.
– És ez elég? Van egyáltalán értelme a munkakörének?
– Uram – Scott feszengve Weinichre és Batchanra pillantott, aztán összepréselte az ajkát, és Bezos szemébe nézett –, amikor ön elindította az Amazon.com-ot, pontosan tudta, hogy mit csinál, és hová fog eljutni?

Viktória_Erdei P>!

Az átalakulás közben lélekben valahol mindannyian meghalunk.
Aztán újjászületünk. Néha arra gondolok, hogy esetemben az újjászületés elmaradt, és valójában már évek óta nem élek. A létezés önmagában kevés.

8. fejezet - Másik múlt, másik jövő

Melinda_Kléri >!

„Szóval, az emberiség eljutott egy magasabb szintű létezésbe, és itt megrekedt – jegyeztem meg. – Nincsenek többé célok, nincsen fejlődés.”
„Tévedés – mondta Narayan. – Az emberiség túlnyomó része mindig is csak élvezője volt a fejlődésnek, csak kevesen mozdították valóban előre az emberiséget. Most sem lesz másként. A különbség az, hogy ezúttal mindenki más élvezi az életet, senkinek nem kell szenvednie, nyomorognia, a megélhetésért küzdenie.

13. fejezet, Fázisváltás

Tydirium>!

Az én otthonom a Bárka. A neve tökéletesen jellemzi viszonyunkat is hozzá: egy hajó, amely magányosan sodródik az univerzum tengerén.

135. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Isaac Asimov: Én, a robot
Stanisław Lem: Stanisław Lem teljes science-fiction univerzuma II.
Mund Katalin (szerk.): Galaktika 373 XL
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Ugrás a jövőbe
Szentmihályi Szabó Péter: Űrkrimi / Látogató a végtelenből
Harrison Fawcett: Best of Brett Shaw
Philip K. Dick: Különvélemény
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 107.
Nemes István (szerk.): Aranypiramis
Kaszás István: A Galaktika urai