Isten ​gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról 47 csillagozás

Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Brandon ​Hackett regényének hősei az emberi létezésen túlra is elmerészkednek, hogy választ találjanak a világukat övező rejtélyekre.

2028: az Ugrásnak nevezett kozmikus esemény során a Föld egy távoli vörös törpecsillag körüli pályára kerül. A bolygó egyik fele örök sötétségbe borul, a napos oldali országokat menekültek milliói árasztják el. Az emberiség a túlélésért küzd.
A pusztulásból azonban lassan új világ születik. Húsz évvel később Szófia, a genetikailag módosított budapesti lány és társai már a közelgő technológiai szingularitásra készülnek, amikor a fejlődés követhetetlenül felgyorsul, a mesterséges intelligenciák túlhaladják az emberi értelmet, és amikor az embert saját istenévé avathatja a tudása. Vagy el is pusztíthatja.
Eközben a világot titokzatos felfedezők figyelik, akik egykor maguk is emberek voltak. Arra keresik a választ, hogy miért történt meg az Ugrás. Szófia hamarosan a Föld jövőjéért folyó küzdelem középpontjában találja… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
300 oldal · ISBN: 9789634194606
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2018
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194583

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Oriente
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Második olvasásra is letaglózott a regény, ennél nem is tudok jobb ajánlást írni.

Persze jó filológus módjára elővettem a 2008-as kiadást és kicsit átböngésztem a változtatások után kutatva. Az új Isten gépei sokat változott sok tekintetben. Mert sokkal feszesebb és komolyabb lett, de egyúttal tagadhatatlanul szikárabb is. spoiler A kisebb szerkezeti átalakítások hatására bizonyos kulcsinformációk most a könyv végére csoportosulnak, és ez nagyon jól fókuszálja a felfedezési élményt. Egy apró személycsere a cselekmény alakításában pedig alaposan megbolygatja Bastien és Szófia szerepét a történetben, ami szerintem nagyon klassz ok-okozati láncokat tett hitelesebbé. Érezhető a szöveg minőségi javulása is, bár bevallom erre csak a két változat utólagos összehasonlításakor figyeltem fel, emlékeim szerint én a 2008-as szöveggel is teljesen elégedett voltam amikor másfél-két évvel ezelőtt olvastam.
A nevek és cégek lecserélése, azaz aktualizálása felett leginkább csak bólogatni meg vigyorogni lehet. Érdekes lenne látni, hogy festene ilyen szempontból egy újabb átirat 2028-ban, de hát az ugye az Ugrás éve, szóval valószínűleg mással leszünk elfoglalva. ;)

A kötet első felében továbbra is van egy nekem elég zavaró, visszatérő motívum, amit az első értékelésemben hosszan ecseteltem spoiler, ezzel továbbra sem tudok mit kezdeni. Illetve ezúttal már kicsit erőltetettnek éreztem a hétköznapi párbeszédeknek álcázott kinyilatkoztatásokat meg világmodellezéseket – talán azért, mert már ismerős volt a tartalom és nem foglalt le teljesen, hogy egyik döbbenetből a másikba essek, vagyis jobban tudtam figyelni a tálalásra. Arra gondolok, hogy ami jól áll Narayannak a virtuális térben, kissé természetellenesen hat Szofi szájából a hálószobában vagy a vacsoraasztal mellett.

Viszont! Ha a regény végén remegett is kicsit a kezem a csillagozásnál, a novellák lendületből ötösbe tolták a kötetet. Mind a négy nagyon tetszett, legfőképpen pedig az, hogy mindegyik nagyon más, mégis mind szervesen kapcsolódnak a regényhez: ugyanazokat a témákat járják körbe akár egymásnak ellentmondó látószögekből, finoman kiemelve egy-egy aspektusát az Isten gépei gondolatvilágának. Nagyon jó döntés volt ezeket a novellákat így összeszerkeszteni, és annak is nagyon örülök hogy maga a regény így, ebben a formában újjászülethetett. spoiler

>!
Dominik_Blasir 
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Sokkal inkább éreztem egy jövőszimulációs ötletgyűjteménynek az Isten gépeit, mint valódi regénynek, és így abszolút élvezetes olvasmány is volt. Hackett ezúttal sem fukarkodik az ötletekkel, jóllehet mintha más nem is került volna ebbe a kétszáz oldalba. Cselekményről gyakorlatilag alig van értelme beszélni, karakterekről meg pláne nem: az események ugyanis szinte kivétel nélkül csupán megtörténnek a főszereplőkkel, nekik esélyük sincs semmit tenni érte vagy ellene. Haladunk előre az időben, a figurák egymás között beszélgetnek az aktuális technikai fejlesztésről, moralizálnak és gondolkodnak a lehetséges jövőutakon – meglehetősen szokatlan narratív megoldás ennyire passzív szereplőket bemutatni, ám kétségtelenül remekül érzékelteti a történelem viharában szenvedő kisembert, aki azt nem tudja megváltoztatni.
Amiért mégis lelkesen tettem le a kötetet, azok a „más történetek mesterséges intelligenciákról” – ötletes, hatásos, izgalmasan elszállt és elgondolkodtató novellák, nagy élmény volt olvasni őket (ha úgy tetszik, a négyből minimum fél csillag nekik köszönhető).
Bővebben: http://ekultura.hu/2018/12/03/brandon-hackett-isten-gep…

>!
Fallen_Angel P
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Az Isten gépeit pont azelőtt vettem meg, hogy jött a hír az átdolgozott, jubileumi kiadásról, így inkább félretettem és megvártam az új könyvet (bár valószínűleg majd elolvasom az elsőt is, mert kíváncsi vagyok a különbségekre).
Maga a regény érdekes gondolatok halmaza a Föld lehetséges jövőjérőlspoiler, amiben az omegák voltak a legjobb szereplők, az emberek csak hozták a szokásos emberi formájukat (vagyis időnként némileg irritáltak :D).
Önmagában adtam volna négy csillagot az Isten gépeire, de aztán jöttek a novellák. Amik egyébként valahol alul szerepelnek a kedvenc műfajaim listáján, de ezek most nagyon betaláltak. Az MI-teremtő volt a kedvencem, Az utolsó író pedig macskatulajdonosként külön nagyon tetszett. A Homokba írt történet és a Mesterséges istenek pedig azért voltak jók, mert mások, mint amiket megszoktam a szerzőtől. Szóval a novellák miatt lett öt a csillagok száma.

>!
dwistvan P
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Érdekes megközelítés a technológia várható jövőjéről, az ember és mesterséges intelligencia előttünk álló sorsáról. Nekem vernei jövőbelátás jutott eszembe erről, mert bár egy merész írói gondolatmenetnek tűnik, de néhány eleme a technológia jelenlegi fejlődését látva, lehet, hogy idővel valóság lesz. Ezért fontosak a könyvben érezhető filozófiai gondolatok, az elképzelt történet keretében körbejárt haszon és veszély. Lehet, hogy a jelenlegi fejlődési irányunk és ütemünk a jólétet és a kényelmet célozza, de benne van a pusztulásunk ígérete is. Izgalmasak a novellák is, egy-egy elemét megragadva az alapproblémának. Szívesen olvastam a könyv végén az esszét is.

>!
bodr
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Életem első sci-fi regénye volt, amit eszem ágában nem lett volna kezembe venni, ha nincs egy olyan kihívás, ami arra buzdít, hogy a tőlem legtávolabb álló műfajba belekóstoljak. Ez az eset is beigazolta, hogy érdemes nyitottnak lenni. Korántsem állíthatom, hogy ettől megszerettem a sci-fit, de már klasszisokkal pozitívabban vélekedek róla, mint egy héttel ezelőtt. Sőt, mondhatni eddig baromságnak tartottam a sci-fit (látatlanul, szégyenszemre), most azonban azt gondolom róla, hogy ez egy okos műfaj, ami akár arra is alkalmas, hogy valós tudást és új nézőpontokat adjon át… legalábbis az Isten gépei és a mögé felsorakozó novellák alapján. Persze biztosan vannak sokkal bóvlibban összetákolt sci-fik is, úgy tűnik, elég jó húzás volt részemről ez a könyv. Amúgy a műfaji távolságtartásom ellenére a fogalom- és gondolatkör abszolút nem volt idegen számomra, egyfelől mert a regényhez szükséges fizikai alaptudásom ismeretterjesztő könyvekből már megvolt, másfelől a mesterséges intelligencia és az űrutazás egyaránt kb. heti beszédtéma a családi tűzhelyünk mellett, sanszosan ez az otthonosságérzet is rásegített a mű fogyasztására. Egyébként már ki is néztem magamnak a következő sci-fimet az itteni értékelések alapján, hehe… igaz, nem fogom azon nyomban rávetni magam, de azért ez bizonyítja, hogy Brandon Hackett megnyitott egy poros, gazos mellékvágányt nálam.

3 hozzászólás
>!
P_A_Doorman P
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Hackett mesterművére első körben @Szentinel kritikája hívta fel a figyelmemet. Nagyon örültem, hogy a tíz évvel ezelőtti regény megújult formában újra kiadásra került. Mondanom sem kell, hogy ez a kötet minden jóérzésű magyar sci-fi rajongó polcán bérelt helyet érdemel. Az Isten gépeinek bizonyságai tíz év után is aktuálisak, ez a mű bebizonyította, hogy igenis lehet magyar szereplőkkel magyar helyszíneken jó tudományos fantasztikus történetet írni. Egy teljes egészében átgondolt, logikus felépítésű univerzumba kalauzol minket ez a remek könyv. A fő történet után négy novella és egy esszé várja az olvasót, mely mind érdekes, megkapó módon közvetíti az író mondanivalóját. Ami engem illet, ez a könyv belépőjegyem lett a többi Brandon Hackett könyvhöz. Aki csak teheti, olvassa el, örök élmény lehet ez a transzhumanista remekmű.
Részletesebb kritikámat itt találjátok: https://smokingbarrels.blog.hu/2018/12/03/konyvkritika_…

>!
Fabian
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

A novellákkal kezdtem. Egy kicsit bántam, mert szerintem színvonalban egy árnyalatnyival a regény fölött voltak, viszont szerencsére nem kapcsolódnak szorosan hozzá (ettől azért féltem kicsit, hogy nem fogom érteni őket a regény nélkül), ellenben egymással erős kohéziót alkotnak. Szerkezetileg egyébként a „novellás rész” (így, egységben tekintve) nagyon hasonlít a regényhez: epizódok egy fejlődéstörténetben.
A kedvencem egyértelműen Az utolsó író. Az i-macska ötlet egyszerűen zseniális és nagyon szórakoztató volt. Bár én kicsit szkeptikus vagyok azt illetően, hogy képesek lennénk-e önmagunkon túlmutató intelligenciát létrehozni (ennek utána kellene olvasnom alaposabban). Hiszen egy IQ-teszt is csak annyira tud IQ-t mérni, amennyire magas a készítőjének az IQ-ja… bár lehet, hogy nem a legmegfelelőbb analógia, meg természetesen kicsit mást értünk az emberi és mást a mesterséges intelligencia alatt.
Ezek az elgondolások kicsit Gödel nemteljességi tételeit feszegetik, és önmagukban is elgondolkodtató kérdéseket tesznek fel, a rájuk adott válasz(lehetőség) pedig még ennél is elgondolkodtatóbb.
Amennyiben az MI-k viselkedése pesszimista következtetést mutat, bár nem is kell messzire menni, hiszen az általuk megfogalmazott problémák már most, a jelenben is léteznek. Bár sajnálom, hogy csak a menekülést látták mint megoldás, ez lehet, hogy a szerző véleményének tükröződése is volt, nem tudom megítélni.

A regényen kicsit azt éreztem, hogy lehetett volna csiszolni rajta. Volt néhány tárgyi/lexikális/mineknevezzem tévedés, ami zavart. Az egyik a nyelvek kérdése. Azt gondolom, hogy a nyelv nem csak szavakból áll, sőt tulajdonképpen azok csak a díszek a karácsonyfán. A fenyő pedig a nyelvtan. Épp ezért nem lehet összeverni mondjuk a csehet meg a japánt mondjuk a portugállal, mert ugyanazt teljesen más nyelvtani szerkezettel fejeznék ki, így ez a bábeli ötlet kidolgozatlannak tűnt. Mindamellett semmi funkciója nem volt, csupán „díszítő” elemként volt jelen, ezért teljesen felesleges bonyolításnak tűnt. (Ha például adódott volna abból bonyodalom, hogy egy egyik nyelven kétértelmű szót használ az egyik szereplő, akkor lehetett volna ennek is funkciója. Viszont örülök, hogy ilyenre amúgy nem került sor, mert a regény – szerencsére – túlmutat az ilyen kicsinyes kérdéseken.)
A másik kifogásom a Coriolis-erő. Oké, egyszer kerül szóba a hiánya, de egy kötött tengelyforgású égitest nem azt jelenti, hogy nem forog, és mivel forog, ha minimálisan, de jelen van a Coriolis-erő is. Mondjuk biztosan elhanyagolható, mert maga a forgás is elég lassú lenne, de egy ilyen intelligens környezetben elvárnám a precíz megfogalmazását a problémának. :D

Erősen érződött, hogy Hackett végzettsége közgazdász. Részleteibe menő gazdasági elemzéseket kaptunk a Földekről a technológia fejlődések tükrében. Lehet, hogy velem van a baj, de ez viszont kicsit untatott… Persze, fontos kérdéseket feszeget, mint pl. a fekete doboz gazdaság, a hiperinfláció, stb., de ez picit tömény volt nekem.

Természetesen kaptunk egy jó adag klasszikus sci-fi toposzt, mint az alternatív valóságok/dimenziók, űrutazás, teleportáció… de szerencsére nem sablonosan építkezett belőle a regény, és kellő újítást, kreativitást tartalmazott.

Nekem problémát okozott a mű nyitott „lezárása”. Az, hogy a szerző nem ad választ, pontosabban nem avat be a saját álláspontjába. Igen, megadja az olvasónak a gondolati szabadságot, hogy a maga elképzelése szerint alakítsa a „befejezést”, ám ez engem most zavart. Zavart, mivel nem tudok állást foglalni, sem a pozitív, sem a negatív kicsengés mellett, kevésnek érzem magam hozzá, így pedig csak „lóg a levegőben”, ami sajnos az élvezeti értéket csökkentette számomra. :( Jól esett volna egy epilógus.
Viszont pont ez a mozzanat az, ami kicsit kiemeli a szórakoztató irodalomból. Nem akarok hülyeséget mondani (és a Google most nem a barátom), de gimis irodalomórai emlékeim szerint Csehov fogalmazott úgy, hogy a művészet a kérdésfelvetésben rejlik. Na, ha valahol, akkor itt rengeteg kérdést kapunk (és vajmi kevés választ).

Egy kicsit furcsa volt nekem a kiadvány végén szerepeltetett esszé. Nem tudom hova tenni. Fogalmam sincs, ki az a Bécsi József, nem tudom elhelyezni az „irodalomszakmában” sem, így nem értem, miért releváns az ő esszéje (azon kívül, hogy Hackett regényét elemezgeti némi kitekintéssel). A Google első oldalának találatai mind egy már elhunyt operatőrt mutatnak… Nem, nem esett jól ez az esszé, nem érzem, hogy több lettem volna tőle, irodalomórai elemzés utóíze volt. Lehet, hogy más jobban tudja értékelni, de nekem a Wikipédia mint forrásmű igencsak illúzióromboló volt.

Végezetül egy idézetet emelnék ki: Szerintem az nem demokrácia, amikor a kormányok az iskolázatlan embereket igyekeznek hangzatos hazugságokkal manipulálni.
Ma aktuálisabb, mint 2008-ban volt…

1 hozzászólás
>!
Bolondkandúr
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Nagyon impozáns külsővel adta ki az Agave az Isten gépei jubileumi kiadását. Már régóta terveztem, hogy elolvasom Hackett valamelyik regényét, így egyértelmű volt, melyik lesz az első. Nagyon érdekes olvasmány, szédítőek az ötletek és a távlatok, amelyekkel az író bemutatta a lehetséges jövőket. Valamilyen szinten persze mesés is, hiszen ha így folytatjuk, az emberiségnek semmilyen jövője nem lesz. Az egyetlen gondom a két főszereplővel volt, elég kidolgozatlanok maradtak, inkább voltak virtuális narrátorok, mint valódi emberek.
A bónusz anyagok közül a kedvencem Az utolsó író volt (ezt már korábban is olvastam), az írószoftverek által tömeggyártott „regények” már eleve nagyon jó ötlet, de mindennek a csúcsa természetesen a laza és cinikus i-macska.

>!
Csike_The_Techmarine
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Nem lehet nem 5 csillagot adni a könyvre.
Lebilincselő, izgalmas, a végletekig kidolgozott könyv ami magával ragadja a transzhumanizmus rajongóit, de talán még azokat is akiket annyira nem vonz ez a téma.
A karakterekről kár lenne beszélni, mert hatalmas szárnyféklap lenne. De legyen elég annyi, hogy emberekről beszélünk akiket nem egy lista alapján hoztak létre.Semmi indokolatlanság, semmi feleslegesség, csupán „egyszerű” emberek.
Akármennyire is bosszankodtam a befejezésen ( még olvastam volna többet), akármennyit gondolkodtam rajta rá kellett jöjjek ,hogy így lett közel zseniális az egész.
(Azért olvastam volna még a további eseményekről)
Ami külön plusz pont legalábbis az én szememben az az,hogy a könyv végén levő novellák univerzumot képeznek (Lásd még: Veres Attila), amit imádok.
Várom, hogy olvashassam a következő Hackettet.

>!
mojo68 
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról

Nem ütött akkorát mint 10 éve (hiába öregszem :)), de még mindig kedvenc.
Az aktualizálás jót tett neki, és a novellák is tetszettek. Az esszé a végén meg kimondottan jól összefoglalta a lényeget (legalábbis nekem mint aki témában laikus.)


Népszerű idézetek

>!
Oriente

Szerintem mulatságos, amikor egy intelligenciát nála alacsonyabb rendű intelligenciák próbálnak meg felügyelni. De kérlek, ezt ne vedd sértésnek.

52. oldal, 3. fejezet - Az omegák

2 hozzászólás
>!
P_A_Doorman P

…az emberek csak azokat tudják sajnálni, akik náluk hátrányosabb helyzetben vannak. A kiemelkedő képességűekre mindig is irigykedni fognak, szenvedésüket és fájdalmukat pedig kárörvendő elégedettséggel figyelik.

31. oldal, 1. - Szófia, G. M. H (Agave Kiadó, 2018)

1 hozzászólás
>!
Deidra_Nicthea IP

Gyerekként a technológia varázserejű dzsinnjeinek képzeltem őket [az MI-ket], akik csúfot űztek a világ hatalmasságaiból.

236. oldal (Az MI-teremtő)

>!
P_A_Doorman P

Demokrácia. Ahol boldog-boldogtalan szavazhat arról, ki irányítson, pedig a legtöbbek döntésében nincs helye az észérveknek. Nem is lehet, hiszen nem is látják át a folyamatokat. Aztán az emberek mindig rájönnek, hogy nem egy új messiás került hatalomra, hanem csak egy hozzájuk hasonló ember, aki, ha kell, hazudik, ha kell, manipulál, lop, csal, piszkos üzelmekbe keveredik. És gyakorta a legrosszabb embertípus áll politikusnak, illetve a legrosszabb embertípusból válik sikeres politikus.

213. oldal, 14. – Az utolsó nap (Agave Kiadó, 2018)

>!
PéterMarkó

Tudod, mi manapság a demokrácia? – kérdezte gúnyosan Scott. … – A hülyeség és az ostobaság diktatúrája. Miből gondolod, hogy minden ember alkalmas arra, hogy globális kérdésekben, gazdaságpolitikák és ideológiák között döntsön? Szerintem az nem demokrácia, amikor a kormányok az iskolázatlan embereket igyekeznek hangzatos hazugságokkal manipulálni.

E-könyv 85. oldal, 6. Túl a kritikus ponton

>!
Sancho1234

– Értem, hogy mit nem tudnak, de akkor mit tudnak? Hány órát dolgozik egy nap, Scott?
– Tíz-tizenkettőt.
– És ez elég? Van egyáltalán értelme a munkakörének?
– Uram – Scott feszengve Weinichre és Batchanra pillantott, aztán összepréselte az ajkát, és Bezos szemébe nézett –, amikor ön elindította az Amazon.com-ot, pontosan tudta, hogy mit csinál, és hová fog eljutni?

>!
NewL P

Eközben a világ sötétbe borult felén megindult a Nagy Menetelés; Ázsiából sosem látott emberáradat menekült a sötétség és a fagyhalál elől. Pakisztániak, indiaiak, arabok és kínai családok tömege özönlötte el Európát, legfőképp a Balkán-félszigetet. Semmilyen kerítés és határvédelem nem volt képes útjukat állni.


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Fajirtás
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Bakti Viktor: Integrálva
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
Robert J. Sawyer: WWW 1 – Világtalan
Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Föld
Dan Simmons: Hyperion
Mur Lafferty: Hat ébredés