Eldobható ​testek 56 csillagozás

Brandon Hackett: Eldobható testek

2338-ban ​a Föld már csak egy emlék. A világ Melvin Kadeknek, a Naprendszer leggazdagabb emberének és az emberi civilizáció megmentőjének jövőjét követi. A Naptevékenység drasztikus megváltozásának fenyegetése miatt a milliárdos technológiai befektető még évszázadokkal korábban meghirdette az Exodust, azt az elképesztő léptékű űrprojektet, amelynek révén az emberiség a Jupiter és a Szaturnusz lakhatóvá tett holdjaira, valamint több ezer aszteroida belsejébe tervezett mesterséges életterekbe költözött.
Vireni Orlando ügyésznő azonban arra készül, hogy letartóztassa a mindenki által hősként ünnepelt Kadeket, mert szerinte köze van a Földet felperzselő és lakhatatlanná tevő szupernapkitörésekhez, ami a bolygón maradt milliárdnyi ember halálához is vezetett. Az áldozatok egy része ráadásul digitalizált, újhumán tudatként most visszatért, élükön egy rendkívüli vezetővel, aki eldobható testek formájában egy olyan, újfajta technológiát terjeszt el a világban, amely lehetővé teszi,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2020

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197546
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
480 oldal · ISBN: 9789634197553

Kedvencelte 4

Most olvassa 18

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 193

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Brandon Hackett: Eldobható testek

„Megcsinálta… Ez az őrült kurafi megcsinálta!” mondja Ian Malcolm a Jurassic Parkban, amikor meglátják a Brachiosaurus-t. No, hasonló véleményem volt Hackett legújabb könyvéről. Kíváncsi voltam, hogy a Xeno idegenkavalkádja után mennyire fog működni egy csak a Naprendszerre, az emberiségre fókuszáló mű. Nos nagyon, a történet pikk-pakk berántott. Pár szóban erre kitérnék. Semmi olyasmi nem lesz itt, ami spoileres lenne és Hackett cikkekben ne nyilatkozott volna róla, de aki biztosra akar menni, az ugorjon egy bekezdést.

Szóval, a fülszöveg által leírtak java ezúttal nem a könyv elejét takarják, hanem a konkrét kiindulási pontot, Kadek letartóztatását. A regény egy akciódús jelenettel indít, majd kicsit elcsitulnak a hullámok, ugrunk a Szellemek perére. A Nap utolsó, a Földet felperzselő kitörését digitális elmelenyomat formájában túlélőket nevezik Szellemnek. Sokáig mit sem tudott róluk az emberiség, majd egyszer csak váratlanul felbukkantak, és jogot követeltek maguknak. Erről szól e pereskedés, amikor Marion Cheng az aktuális tárgyaláson ledobja a bombát: bemutatja a nyomtatható testet, mely pár perc alatt elkészül és a digitálisan lementett tudat könnyedén beletöltődhet és bármikor el is hagyhatja azt. Az emberiségre egy új kor hajnala virradt. A kérdés, hogy ennek milyen következményei lesznek?

Az olvasás során úgy éreztem, hogy a regény nagyon jól adagolja a feszültséget. A pörgős indítás után picit lassít, bemutatja jobban a világot, a regény előtti kronológiát jobban kifejti, ugyanakkor érezhető, ahogy valami a háttérben egyre inkább mozgolódik és kirobbanni készül. Onnét aztán nincs megállás, a könyv majdnem a végéig szinte maximumon pörög. Ez az akciódúsabb cselekményvezetés nem biztos, hogy mindenki tetszését elnyeri – főleg aki inkább a Xeno-féle lassabb, felfedezős történeteket kedveli –, de engem nagyon elkapott, ráadásul Hackett továbbra is nagyon jó a leírásokban, filmszerűen láttam magam előtt a cselekmény. Nem egy helyen a spoiler jelent meg lelki szemeim előtt. Szerencsére a feszültséget olykor egy-egy jól bedobott poén csökkenti, de azért Scalzi vagy Kloos-szintű állandó humorbombákat senki ne várjon.
Ahogy azt Hackett műveinél megszoktuk, az izgalmas cselekmény mögött mindig van mondanivaló. Az Eldobható testek központi témája a transzhumanizmus, illetve az emberi test maga, lényegében a gender. Mennyire tartozik hozzánk a testünk? Az tesz minket azzá, akik vagyunk, vagy csupán az elménk, a személyiségünk? Ha élünk a technika adta lehetőséggel, utána továbbra is azok leszünk, akik voltunk? Ki garantálja, hogy az elménk ugyanaz lesz, mint korábban és nem befolyásolja senki? Na és rákényszeríthetjük-e ezt az új életmódot másokra is? Számtalan elgondolkodtató kérdést teszt fel a regény, ami ott marad velünk az olvasás után is.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197546
2 hozzászólás
Niitaa P>!
Brandon Hackett: Eldobható testek

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2020/10/brandon-hackett…

"Szeretem az új kategóriában rejlő lehetőségeket. Mivel sci-fi műfajban igencsak tapasztalatlan vagyok még, így számomra Brandon Hackett könyve olyan volt, mint mikor a gyermek először kóstolja meg a csokoládé fagylaltot. Egyszerre meglepő és finom, benyomásokban gazdag, amiből csak többet és többet kíván. Én is csak olvastam a könyvet és elmerültem ebbe a furcsa világba, ahol az emberek immáron szimpla adatfolyammá is válhatnak. Egyszerre vonzott és borzasztott el a világkép. Az agyamban folyamatosan pislákolt a vészvillogó, miszerint lehet, hogy ez a történet kitaláció, csupán a képzelet szüleménye, de ugyanakkor még az is lehet, hogy előrevetíti az emberiség sorsát. Ki tudja, lehet egyszer tényleg elérjük ezt a típusú fejlődési szintet.
A történet túlnyomó többségében pörgött, folytonos mozgásban tartotta a karaktereket. Számomra meghatározó volt, hogy a jó és rossz szerepe nem különíthető el élesen egymástól. Mind a két oldalnak megvolt a maga nemes célja, amiért rettenetes áldozatok meghozatalára kényszerültek. Az eszmény volt az, ami éltetett és nyomorba döntött. S mindemellett ott van az igazság, a Libra, aki ingatag lábakon egyensúlyozva próbálja a függetlenségét fenntartani a hatalmasok játszmájában. Minél többet olvastam Vireniről és az ő tiszta gondolatmeneteiről, annál inkább kívántam, hogy a saját valóságunkban is lennie kellene egy ehhez a csoportosuláshoz hasonló egységnek. A világnak szüksége lenne rá.
Bár engem főként a történetben rejlő problémakörök kötöttek le, elmondható, hogy a folyamatos meglepetésekkel és váratlan helyzetekkel tarkított történetvezetés többször is elterelte a figyelmemet a puszta kikapcsolódás irányába. Tehát összességében elmondható, hogy számomra az Eldobható testek egy gondolatébresztő és mellette szórakoztató könyv volt, mely egyszerre váltotta ki belőlem a gyermeki érdeklődés, valamint a lélekfacsaró elborzadás érzését."

3 hozzászólás
Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
Brandon Hackett: Eldobható testek

Bizonyos könyvek egyszerűen megszólítanak, olvasásuk már nem a szavak és mondatok egymásutániságából áll, hanem együtt lélegzek a szereplőkkel. Az Eldobható testek az első Hackett könyvem, és nem túlzok, öt oldal után tudtam, hogy imádni fogom. Nem kellett garancia, nem kellett az utolsó mondat ismerete, nem volt szükség ismerősök ajánlására, egyszerűen csak tudtam. Éreztem. Brandon Hackett megadta nekem azt az élményt, amikor kockáról kockára építhetek fel egy teljes világot a képzeletem univerzumának eldugott szegletében. Hiába volt nyitva a szemem, a betűk helyett film pergett a szemem előtt, folyamatosan az olvasottakhoz igazítva a vetített képeket. Rég át nem élt élményt tapasztaltam meg újra, még most is borzongok, ha eszembe jut. Ezt nem is lehet igazából leírni, csak átélni.

Az Eldobható testek az igazság különféle értelmezéseinek magva köré épül, megfejelve a tudat, mint test nélküli önálló entitás kérdésével. Mert kié az igazság és mi is egész pontosan? Objektív kellene, hogy legyen, mégis mindenkinek megvan a magáé társadalomtól, neveltetéstől függően. Talán vannak nagy, általános igazságok, de ezeket is leszögezte egyszer valahol valaki, majd hosszú évek, évszázadok alatt beépült a köztudatba, mint közerkölcs vagy hogy a lopás bűn. Azonban, ha a világ és az emberi létezés, mint olyan, gyökeresen megváltozik, akkor az igazság, ha nem is érvényét veszti, de kifordul addigi mivoltából, mert az egyik oldal igazságát is meg tudom érteni, meg a másik oldalét is. Ilyenkor mi van?

https://csakegypercre.hu/eldobhato-testek-es-mrs-igazsa…

4 hozzászólás
Morpheus>!
Brandon Hackett: Eldobható testek

Igazán izgalmas, tele akcióval, cselekménnyel, mindenki bűnös, az is, aki nem, és az sem, aki igen. Engem eléggé emlékeztetett a Térség sorozatra, ott a protomolekula, itt a transzhumánná válás módszere, valami teljesen új, ami felborítja az egyensúlyt. Plusz a mindent átható cselszövés, politika, ugye a Föld, a Mars és az Aszteroida öv polgárai, valamint a cégek, itt pedig szintén több oldal van. Azonban egy valami már a kezdetektől zavart, maga az alapállítás, hogy akiknek a tudatuk elektronikus formában létezik, és a virtualitásban gyakorlatilag bármit le tudnak modellezni, nemcsak testeket, hanem világokat is, ráadásul a tudatuk sebessége sokezerszeres lenne egy szerves tudatnál, gyakorlatilag senki nem akarna hús-vér testeket. Körülbelül olyan lenne egy elektronikusan működő tudatnak embertestben léteznie, mint egy embernek a nyálkagombáéban, nemcsak a sebesség, hanem az intellektus különbségét is érzékeltetve a példán. Ez a sci oldal. Azonban van a történetnek is egy része, ami bizony több sebből vérzik. Az egyik oldal gonoszsága logikus, jól felépített. Azonban az újhumán oldal vezetőjének semmi oka nem volt arra, hogy kegyetlenkedjenspoiler. Persze értem én, hogy mindkét oldal legyen gonosz, őrült a sztori szempontjából, így lehessen még jó néhány száz oldalt megírni és az előre eltervezett befejezéshez eljutni. Jó, tudom, a legtöbb ember nem kukacoskodik, mint én, hanem elolvassa és jól van. Bocsánat.

2 hozzászólás
pat P>!
Brandon Hackett: Eldobható testek

Szoktam én időnként arra gondolni, főleg mikor a bel- és külpolitikai híreket olvasom, hogy talán inkább ki kéne vándorolni a Holdra vagy a Marsra, és itt hagyni ezt az emberiségnek nevezett csődtömeget a francba, a hülye politikával meg hatalmi játszmákkal meg mifenékkel együtt.

Hát, köszönöm Brandon Hackettnek, hogy (ismét) megfosztott ettől a szép ábrándképtől.
Bosszúból jelzem, hogy a természetesen érdekes és jól megírt történet súlypontjai egyáltalán nem találkoztak az én preferenciáimmal.
Kevesebb gonoszság, több idealizmus!
Kevesebb politika, több technológia!
Kevesebb közgazdaságtan, több terraformálás!
Kevesebb cselekmény, több morfond!

10 hozzászólás
kvzs P>!
Brandon Hackett: Eldobható testek

„A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút korrumpál”.
Nagyon szépen, több oldalról és helyzetből körüljárja a regény a fenti idézetet, illetve azt, hogy a legjobb szándék sem segít a nehéz döntések meghozatalánál, és nem ment fel a tetteink következményei alól. Nehéz döntésekkel, és fontos eldöntendő kérdésekkel ugyanis teli van a regény. Ami nagyon tetszett, az az, hogy ezeket soha nem fekete-fehérben mutatja meg Botond, hanem rávilágít, hogy bizony a szürke a világ alapszíne. Nincs abszolút igazság, abszolút jó, hanem mindenkinek saját igazsága, és saját élete van. És bizony nem lehet mindenkinek minden egyszerre jó, szükség van áldozatokra is. Ezt pedig nem könnyű mindig elfogadni.
Emellett nagyon szépen megjelenik a történetben a mi és ők örök ellentéte, a másság, a fejlődés, vagy a fejlődéstől való félelem kérdéskörei.
A cselekmény folyamatosan pörög, néha olyan érzésem volt, mintha egy akciófilmet „néznék”. Ezt a mozgalmasságot segítik a rövid fejezetek és az egyre sorakozó dilemmák.
A befejezés után maradt egy-két kérdés még bennem, de összességében azt tudom mondani, hogy Botond megint egy, az aktualitásokra reflektáló, kiváló regény írt.

Vackor6 P>!
Brandon Hackett: Eldobható testek

Intelligens és jól átgondolt, szépen csiszolt regényt kaptunk Botondtól.
Csak úgy izzanak a lapok a pörgő és lendületes cselekménytől. Jó sok kérdés merült fel menet közben, és pazar, hogy sokra válasz is születik a lapok fogyásával. Egyszerűen remek lett. A társadalomkritika erőteljes, Botond fantáziája briliáns.
Az igazságérzetem végig tapsikolt. Mennyire szüksége lenne a világunknak egy ennyire erős és független igazságszolgáltató intézményre, aminek kellő befolyása lenne, hogy a hatalmukkal visszaélőket kordában tartsa. Emellett viszont tetszett nagyon, hogy minden oldalnak megvolt a maga igazsága.
Zseniális, nagyon fontos és aktuális gondolatokkal átszőtt regény született.

kriszet_Paulinusz P>!
Brandon Hackett: Eldobható testek

A halhatatlanság eposza, egy grandiózus mű az örökkévaló oltárán. Egyszerűen lenyűgöző. Nem akarom agyon dícsérni, de nem tehetek mást. Ami elismerésre méltó azt el kell ismerni.
Ki ne szeretne halhatatlan lenni? Elég-e egymilliószor látni a naplementét? Lehet-e megunni az erdő csendjét, a szemerkélő esőt, a viharokat, a hajnalt, a madárdalt? Lehet-e mondani, hogy többet nem szeretném az ujjaimat a kutyám bundájába fúrni? Lehet-e azt mondani, hogy ennyi az életem, köszönöm elég volt, semmi másra nem vágyom csak a békés halálra?
Ezekkel szemben a halhatatlanság a gonosz álarca. Egy eszme fénylő képmása, egy ikon amely előtt fejet kell hajtani. Az a baj, hogy innentől nincs vége, nincs tétje semminek, minden elfelejthető, átírható, elveszejthető, nem számít és nem is fontos. Mert az örökkévalóság elveszi tőlünk a legfontosabbat, az emberségünket.
Kell-e állandóan túllépni önmagunkon? Kell-e ez a fajta haladás? Túl léphetünk-e a saját civilizációnkon? Én nem hiszek ebben. Az egész eddigi múltunk, a történelmünk ellenünk vall. Nem vagyunk jók és békések. Gyűlölködő, vérszomjas horda vagyunk.
Maroin Chenget gyűlöltem, meg akartam ölni, a falhoz szorítani és az arcába üvölteni, hogy ki vagy te? Hogyan dönthetsz ilyen hatalmas dolgokról, hogyan játszhatsz Istent? Ugyanakkor Melvin Kadeknek sem tudtam megbocsájtani. Mert nem lehet. Ismertünk ilyen embereket a múltból. A saját eszményképük között bolyongó lelkek, akiknek semmi sem elég drága.
Minden félelmem és aggályom le van írva, megvalósult rémálomként kísért a lapokról. Imádtam ezt a könyvet és gyűlöltem. Irtózatosan jó könyv, rendkívül kiváló a történet és minden egyes szereplő egy remekmű. A nevek, a helyek, minden apróság logikus és a helyén van. Egyszerűen tökéletes. A halhatatlanság remekműve.

pinter_bence I>!
Brandon Hackett: Eldobható testek

„Nagyjából mindent elmondhatunk Hackett új regényéről, amit Hackett tetszőleges új regényeiről el szokás mondani. Én még úgy is élvezni szoktam ezeket, hogy mindig úgy érzem: alapvetően a sci-fi több olyan hagyományából táplálkoznak a szerző világai, amelyek engem kevésbé érdekelnek (klasszikus hard SF, Dűne, Star Wars, brit űropera).

Viszont az ismerős sci-fi ötleteknek, motívumoknak Hackett mindig tud egy sajátos ízt adni, nincs ez máshogy most sem: bár maradt pár kérdésem a testnyomtatós digitális létezés fenntarthatóságával kapcsolatban, magának az ötletnek minden lehetőségét kihasználja a szerző, és emellé egy jól átélhető Naprendszert vázol fel sok egyéb kisebb SF-motívum beolvasztásával.

A problémám nem itt van. A problémám a másik tematikai kerettel van, aminek alapvetően nincs sok köze a sci-fihez. A Xenóban is volt ilyen – az a regény László Zoltán, Moskát Anita és érintőlegesen Veres Attila elmúlt években megjelent regényeivel együtt valójában mind a 2015-ös menekültválságra, illetve az azóta is tartó migránsparanoiára, xenofóbiára reagált a fantasztikum eszközeivel.

Az Eldobható testekben egy jóval absztraktabb témát, illetve ennek kapcsán főhőst emel ki Hackett: az igazságot, illetve az igazságszolgáltatást és egy ügyészt. Nem rossz téma ez. Miért bízunk az igazságszolgáltatásban? Mi az alapja a hatalmának? Hogy viszonyul egyáltalán a hatalomhoz az igazságszolgáltatás, a jogállamiság, ilyesmi? Hogy néz ki az igazságszolgáltatás majd 300 év múlva?

A gond az, hogy ha alaposabban végiggondolom, akkor ezekről a témákról a regény nem sok épkézláb gondolatot fogalmaz meg valójában.”

Folytatás és részletek:

http://azonnali.hu/cikk/20201004_polt-peter-kalandjai-az-urben

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Niitaa P>!

„A Földet és a még itt élőket a közöny fogja halálra ítélni.”

40. oldal

Deidra_Nicthea IP>!

– Százados! Nyissanak a falon egy lyukat, és rendeljenek ide egy Küklopszot. Itt megyünk ki.
– A könyvekre… lehetne, hogy vigyáznak?

257. oldal

csartak P>!

A 21. század hetvenes éveiben a Nap fúziós folyamataiban aggasztó változások következtek be: felszíni hőmérséklete és fényessége folyamatosan nőni kezdett, az erősödő mágneses zavarok egyre erősebb, halálosan veszélyes szupernapkitörésekkel fenyegettek. A szimulációk azt mutatták, hogy ennek következményeként a Föld néhány évszázadon belül annyira fel fog forrósodni, hogy szinte minden életforma elpusztul a felszínén.

csartak P>!

Az igazság tartja össze a Naprendszert, gondolta Vireni Orlando, miközben a Libra Igazságügyi Szervezet korvettjében ereszkedni kezdtek a Ganümédész hold Jupiterrel átellenes vízfelszíne felé.

(első mondat)

Vackor6 P>!

… a felsôbb parancs nem mentesít a bűnösség alól.

247. oldal, IV. fejezet -A Titán-csata

BBetti86>!

Ugyanakkor a külső mindig is hamis információkat közölt a személyiségről. A szép embereket akaratlanul is pozitív tulajdonságokkal ruháztuk fel, pedig könnyen lehettek akár bűnözők, sunyik, aljasok vagy éppen toxikus személyiségek. A kevésbé szépeket viszont gyakran kevésbé tartottuk érdekesnek, noha lehet, hogy valójában sokkal különlegesebbek, mint bárki, akit addig ismertünk.

296. oldal

Vackor6 P>!

Az Űrfarkas öles szökkenésekkel elindult a folyosón, Jesse James szorosan a lába mellett ugrált, az egyheted g-n négy lábon pattogva, mint egy rajzfilmfigura.

207. oldal, III. fejezet - Ki vagy te?

Praetorianus P>!

Nem akarok egy olyan nyomasztó jövőt, ami felé éppen haladunk.

282-283. oldal

cpt_syph>!

Ki vagyok én, hogy megvádoljam a Naprendszer legbefolyásosabb emberét?

11. oldal 1. fejezet - Világméretű hazugság

cpt_syph>!

A Kadekhez hasonló, nagy hatalmú embereknek még a bukásuk pillanatában is célszerű meghagyni a méltóságuk és tekintélyük látszatát.

12. oldal 1. fejezet - Világméretű hazugság


Hasonló könyvek címkék alapján

Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Kim Stanley Robinson: 2312
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Mur Lafferty: Hat ébredés
Dennis E. Taylor: MI vagyunk az Istenek
Alastair Reynolds: Jelenések tere
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Isaac Asimov: Én, a robot
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei