Az ​időutazás tegnapja (Az időutazás napja 2.) 130 csillagozás

Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

A ​legtöbben úgy tudják, hogy csak az első időgép működésbe lépésének pillanatáig lehet visszautazni az időben: ez a nap az időutazás napja. Csakhogy létezik egy másik időtechnológia is, amely ennél a napnál jóval korábban került a Földre egy fejlett, idegen civilizáció jóvoltából, akiknek sikerült kijutni a saját időfolyamuk összeomlásából, de ezért súlyos árat fizettek.
Az időutazás napja eseményei után másfél évtizeddel Rebeca Szatosi ennek a technológiának a segítségével elindul a múltba, hogy találkozzon édesapjával, az időben eltűnt fizikussal, és ezzel akaratlanul is olyan események láncolatát indítja el, amelyek az emberi civilizáció jelenének, jövőjének és múltjának megsemmisüléséhez vezethetnek.
Beregi Bálint, az időutazás feltalálója fiatal önmagával együtt dolgozik az időutazás természetének megértésén és az időfolyam összeomlásának megállításán, de még úgy sincs nagy reményük a sikerre, hogy összefognak egy 20. századból kiemelt tudóscsapattal, köztük… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
352 oldal · ISBN: 9786155522130
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522123

Kedvencelte 13

Most olvassa 10

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 55


Kiemelt értékelések

>!
Chivas
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Nem szoktam ilyen sokáig olvasni egy könyvet, igazából magamnak volt jelzésértékű hogy minden mást szívesebben csináltam, minthogy leüljek és olvassak. A háromnegyedéig küzdelem volt, aztán pedig kitűnő lett. :D

>!
Bíró_Júlia
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Igazából – most nézem, már az elsőt is ötcsillagoztam- ennek a kötetnek már járna a hatos.

Ennyire grandiózus, szférikushéjas végtelenszer végtelen, millió és még egy ponton emberidegen helyszíneket, szereplőket, szimultán történéseket úgy hozni, hogy felfogni és vizualizálni viszont egész egyszerű legyen (mondhatni, Hackett már megcsinálta helyetted a melót, dőlj hátra és élvezd), nem kis feladat. És nem az, hogy sikerült, hanem hogy úgy sikerült. Ezt olvasni olyan, mint balettet nézni nyolcévesen. Azt hiszed, hogy egyesek tényleg tudnak így lebegni meg pörögni, csak úgy, mert olyan kedvük van.

Na jó, kávészünet két fangirling között, tehát. Izgalmas, pörgős történet, két falatra felfalható, a tör(het)etlen lendületű fajtából. A karaktereket, noha a főhősök és a hangsúlyok generációt váltottak menet közben, megint muszáj volt nagyon szeretni, még úgy is, hogy 345 oldal idővel való versenyfutás höhö, érted közben nyilván csak a vázlatos kibontásukra meg egy-egy Indokolatlan Estélyis Jelenetre van idő. Jogosan. spoiler A Maxwell-démonok még az embertelen-emberidegen létezők iránti kóros rajongásom is megfülvakargatták egy kicsit, de ez tényleg csak mellékes információ ahhoz képest, hogy valós és nehézsúlyú ellenpontját adták egy ultraglobális küzdelemnek. A felélesztett tudósok cameói nincsenek túltolva pedig annyian írták, hogy kezdtem félni tőle, pont a helyükön vannak, a többi, épp csak megemlített névről nem is szólva. spoiler
spoiler

Főként az első résszel együtt értelmezhető, de így párban is könnyen, gyorsan fogyasztható cucc, amit a kezdő* és a haladó sci-fi függők is más-más vonulatért tudnak szeretni, ámen.

* Update és disclaimer: Értendő alatta giroszkóp jellegű technológiai szédítésre és sokszorosan relatív nézőpontok követésére/élvezetére nyitott személy. Szóval az értékelés ezen pontját – figyelembe véve, hogy anno a sci-fivel való ismerkedést sikerült pár hardcore példánnyal indítanom** –, érdemes alapfokú szkepszissel kezelni.

** A nosztalgiamétert bekapcsolta: @petamas

17 hozzászólás
>!
Serno_au_Barca
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Megérdemli az öt csillagot annak ellenére is, hogy vannak a könyvnek olyan elemei amelyek nem nyerték el feltétlenül a tetszésemet.

Egy ideje már folyik a vita a jelenlegi magyar sci-fi helyzetéről és szinvonaláról itt a molyon. Nyugodt szivvel jelenthetem ki, hogy @Hackett és időeposza világszinvonalú. Nyugodtan megállja a helyet bármelyik neves kortárs külföldi sci-fi iró mellett. Az előző értekelésben már emlitettem, hogy manapság már nem bűn ha egy iró inspirálódik más művekből. Nyiltan teszi ezt Scalzi, Brown és Simmons is. Ráadásul Hackett még rejtett utalásokat is használ mint pl. a Pellegrini név a Kvantumtolvajból.

Mitől is ilyen jó ez a történet? Elsősorban a dinamikus történetvezetés másodsorban pedig a hard sci-fi elemek amelyek élvezetessé teszik az olvasást. Olyan mintha a Vörös lázadás és a Kvantumtolvaj szerelemgyereke lenne.

Térjünk át a szereplőkre. A Beregi házaspárt rövid úton kispadra küldtek azért, hogy a fiatal generáció ki tudjon bontakozni. Tini Bálint és Rebeca nézőpontjából lehetünk az események részesei. Itt sajnos főleg a Rebeca szálnál átmegyünk YA-ba. Én megértem, hogy kellett a tinilány nézőpont a fiatalabb női olvasóközönség miatt, de ez néha már az 5. Hullámra emlékezteteően nyálas volt. Vén Bálint tudományos narrátorként van jelen. A regény gyűlölnivalóan legjobb karakterei még mindig Haugenék. Octavia Haugen akár a Tűz és jég dalában is megállná a helyét. Tulajdonképpen egy Joffrey didkókkal. Amit viszont bővebben is meg lehetett volna oldani az a 20. századi tudósok szerepeltetése. Ott van nekünk Einstein és Neumann, de csak mint diszlet szerepelnek. Kár a kihagyott ziccerekért. Közelebbről megismerhetjük a titokzatos Maxwell démonokat akiknek sikerült a saját összeomlásuk elől elmenekülni.

Családtagoknak és jóbarátoknak remek karácsonyi ajándék lesz. Akik pedig olvastuk várjuk a következő remekművet.

u.i. Bevallom én is visszamennék a 20 éves Jennifer Anistonért :3

1 hozzászólás
>!
csartak MP
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

A könyv első fele, ha nem is untatott, inkább kíváncsi voltam, hogy most miért van ez a stílus… Mert Rebeca nekem nem tűnt annyira fontosnak az események mozgatásában, mint amennyit szerepelt. Jó, ő indította el a balhét, az tény. Igazából vártam, hova fog vezetni Octavia kis játszmája vele, először öncélú unatkozó cseszegetésnek tűnt, de az jól volt megvalósítva.
Tetszett, hogy cserélődtek szereplők, előfordult, hogy aki az első könyvben fontos volt, itt csak említés szintjére került.
A közös tudat leírása, gondolata viszont nagyon tetszett nekem, erről akár egy egész könyvet olvasnék. Annyira idegen, nem megszokott emberi gondolkodást mutatott, ez bejött nekem. A Maxwell démonok világa, külseje meg egyszerűen lenyűgöző, azokon a részeken jól elcsámcsogtam, végre jó kis Hackett-féle elborulás.
Végig izgalomban tartott, kíváncsi voltam mi lesz a megoldás a végén, hogyan sikerül az emberiség megmentése.
A duológia nem lett kedvencem az írótól, maradok Isten gépei és Ember könyve fan. Kíváncsi leszek, mi lesz a téma a következő könyvében. :)

>!
pat P
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Az embert idővel megtanítja az élet (meg a biokémia-tanára), hogy az ideális (sci-fi) regény az olyan, mint az ideális puffer meg az ideális pasi: nem létezik.
Úgyhogy, minekutána (legnagyobb örömömre és büszkeségemre) volt alkalmam az elkövetővel személyesen is megosztani építő jellegű(nek szánt) kritikai megjegyzéseimet (melyek leginkább a könyv első harmadát érintették, és sűrűn tartalmazták az Y és az A betűket), itt most már örömmel szorítkozom annak taglalására, miért tetszett a könyv (utolsó kétharmada) sokkal, de sokkal jobban, mint az első rész.
Leginkább azért, mert sokkal jobban egyben volt az egész: történet és gondolat nagyon szépen támogatták egymást. Elég tempós volt ahhoz, hogy az ember ne keresgélje benne a logikai hibákat, ugyanakkor volt benne elég morfond is. Tele volt (még az előző részhez képest is) új és kreatív ötletekkel. Az Octavia-szál egészen elképesztő magasságokig nőtte ki magát, és ni, még öncélú idegentestnek sem bizonyult a történet egészét tekintve. És amikor két entitás találkozik…. arról csak hiperlatívuszokban tudnék szólni, de azért na. A vége is teljesen rendben volt, pedig szép kihívás lehetett logikus és nem erőltetett befejezést sikeríteni ennek a masszívan túlburjánzott probléma-tömkelegnek.
Egyszóval, ha a B&R anomálián sikerül magam túltenni, azt kell mondanom, hogy ez egy egészen jó regény volt. :P

>!
Dominik_Blasir
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Több oknál fogva is féltem ettől a regénytől (lásd: folytatás szükségessége, young adult főhősök, kreatív ötletek esetleges hiánya, történet szórakoztatósága etc.), és bár nem mondhatom azt, hogy minden félelmem feleslegesnek bizonyult, ráébredtem: mindez a legkevésbé sem zavar. Mert a vállalt műfaj és a vállalt stílus mindezt elnézi.
Szórakoztató irodalom a javából – és immár egyértelmű, hogy Brandon Hackett miatt van még értelme magyar science fiction irodalomról beszélni.
Bővebben is van: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-06-21+…

>!
Fallen_Angel P
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Már az első résznél is sokszor csak kapkodtam a fejemet, és elképesztett az író határtalan fantáziája. A folytatás legalább ugyanolyan jó volt. Sőt talán jobb is, mert sikerült még egyet –vagy kettőt, vagy többet – csavarnia a cselekményen, és a szereplők közül is volt, aki meg tudott lepni.
Igen, egy csomó részletet csak elfogadni tudok, sokat nem értettem belőle (avagy fogalmam sincs, hogy mennyi tudományos alapja van az egésznek), de hadd ne értsem Einsteint. Ezzel együtt is szórakoztató és izgalmas volt a könyv. És hogy mi fog eszembe jutni a duológiáról később? Az spoiler

>!
moszat
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Olyan egyszerű vagy, mint egy Brandon Hackett karakter!
avagy
Baszerájd meg felagi! Ezt elmalájkodtad!

Van nekem ez a diagnosztizált elmebetegségem, hogy a tökéletes SF regényt keresem. Biztos vagyok benne, hogy mindenki őszintén meglepődne, ha ezt egy Brandon Hackett regényben találnám meg.

De!
És a drámai hatás kedvéért még egyszer: DE!

Nem vagyok hajlandó érdemben nyilatkozni a Rebeca, Bálint, Octavia körbetartozós lelki nyomorról, ami az első felét lényegében kitölti az írásnak. De el kell, hogy mondjam, a Rebeca-Bálint szűz vagyok, de végre egymásra találunk dugunk öja szál mindenképpen On Sai díjas. Viszont mindez alig valami érdemlegeset alapoz meg, sehova sem tart, valójában idegen test. Szívem szerint az első tizenpár fejezetet összevágnám maximum kettőre.
Ha egy hazai SF bloggernek nem lenne presztízs véleménykedni az új Hackett regényről, vagy ha ugyanezt a könyvet mondjuk Disznóparéj jegyzi, az első fejezetek után leteszem…

És itt jön a de!

Az írás harmadánál-felénél minden átmenet és előzmény nélkül elkezdődik egy science-fiction regény. A karakterek az addigi egyetlen szappanopera dimenziójukat is hál' istennek elveszítik, megnyugtató papírmasévá válnak és hagyják, hogy a történet és a téma gyönyörűen kiegészítve egymást, egy izgalmas szellemi kalanddá váljon. Noha néha Rebeca és Bálint továbbra is romantikázik nyáladzik pár bekezdésnyit, de ezeket már tudtam ignorálni.
Külön gratulálok az elmeközösség leírásáért és a két kollektív tudat csatájáért. Továbbá a legjobb SF mellékszál kategóriában jelölném, a Maxwell-démonok által kiirtott életformák részletezését. A végkifejlet is egészen tetszetős számomra. Ez egy remek munka!
Az időutazás napja ciklus egy jól eltalált cucc, noha az alapokat inkább az első regény fekteti le. Az időutazás okozta azonnali, zsúfolt, SF-ötlet dömping, paradox-technológiai szingularitás, a minden bekezdésben legalább három tech-kütyü természetesen szuggesztív emlegetése, az alapvetően könnyed, pergő írásstílussal együtt, nekem egy nagyon egyedi és szórakoztató SF élménnyé áll össze. Mindebből fakad a fél-szatirikus jelleg is, – amit a szerző tagad – és amit olykor erősítenek a felvállaltan szatirikus, parodisztikus részek, de valóban gyengítenek a talán komolyan vett ponyva-dráma elemek. Ambivalens ez a ciklus, de pont ebből az ambivalenciából jön az egyedisége is.
A regény második fele számomra egészen Isten Gépei magasságokat érintett. Sőt! Bizonyos aspektusokban túl is szárnyalta azt. Ha az első könyv második felét, a sokszorozódós muff- és világmentést, illetve a második kötet első felét, a Rebeca nagyon balf@sz és Octavia qurva gonosz takonyállagú drámapaneleket kihagynánk és a két regényt összetennénk, akkor a magyar kortárs legegyedibb és legjobb SF regényét kapnánk eredményül. És ezt hajlandó volnék az éjszaka leple alatt, kapucnis pulóverben, festékszóróval még az AVANA honlapjára is felírni.

(Nyomokban spoilert tartalmaz)

12 hozzászólás
>!
girion
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Szokták mondani hogy a hard sci-fi ott ismerszik meg hogy az időutazás kérdésére azt a választ adja hogy időutazás nem létezik. Hackett ezt annyiban fejti tovább hogy időutazás nem létezik, tehát tessék akkor megmagyarázni hogy mi ez a valami amit időutazásnak hiszünk.
A színvonal egyébként legalább olyan jó mint az első kötetben, lehet hogy jobb is, szóval nemzetközi piacra termett. Előnyére válott Ádámék háttérbe szorulása, kevésbé volt kizökkentő a hozzájuk kötődő magyar díszlet. Octavia és a közös tudat eszme egy sokkal jobb antagonistát adott a történetnek, olyat akivel sokkal jobban egyet is lehet érteni. A Maxwell démonok pedig tökéletes háttér problémák szolgáltattak. Muszáj lesz csekkolnom Hackett többi művét.

>!
Noro MP
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Egy második részről mindig nehéz írni, de egy ilyen in medias res kategóriás darabról különösen… Nem lepődtem volna meg, ha az első oldalon a sorok kezdőbetűi összeolvasva valami olyasmit adtak volna ki, hogy „figyu, kezdd az első könyvvel”. A Tegnap kezdete ugyanis valami hihetetlenül tömény, és semmiféle támpontot nem nyújt a gyanútlan olvasónak. Milyen időgoblin? Másodfajú Maxwell-goblin? Vagy keverem valamivel? Aztán amikor az ember már ugrana a lexikonért, hátha megtalálja valahol a rá záporozó terminusok értelmét (tanár úr, én készültem, de ez tavalyi anyag!), a történet egy kis időre sajnos leül, és nekem speciel olyan érzésem támadt, mintha a következő pár fejezet az előző regényhez készült bónusz tartalom lenne csupán. Csak a spoiler után nyeri vissza a lendületét, és indul be igazán az új sztori. Szóval én egy kicsit egyenetlennek találtam a könyv felépítését, az első rész kiegyensúlyozottabb és könnyebben feldolgozható volt.

Ettől eltekintve Hackett még mindig nagyon jól ötvözi a modern posztkiberpunk elemeket (amelyeket mindig is természetesen és közérthetően kezelt, és ez most sincs másként) a klasszikus időutazós sztorik jellegzetes vonásaival, a befejezésben pedig túl is lép azokon. Új ötletekben sincs hiány, amelyek az első könyvben történteket új nézőpontba helyezik, vagy éppen teljesen új konfliktusokat nyitnak meg, új kérdéseket tesznek föl. Poszthumán és űroperai fronton is kaptunk egy nagyon érdekes kitérőt (bár szerintem minden időutazó poszthumán, de ez Poszthumán). Én mondjuk nem bántam volna valamivel több beszélgetős részt, mert egészében véve meglehetősen akció-központú a történet. De ez még mindig simán a magyar SF élvonala.


Népszerű idézetek

>!
Noro MP

A világvége úgy kezdődött, hogy eltöröltem a huszadik századot.

(első mondat)

>!
Tom_mester

Stan Lee (1964-től) – Az meg ki? Lehívom az adatait az időhálóból.
Képregényíró, szuperhősöket talált ki. Pókember, Vasember, X-men és hasonlók.
Nem kell.

>!
Antal_Sándor

Hánynom kell az emberektől, és attól ami rejtőzik bennük. Mindegyiküktől. Kifelé mosolyognak, szerepeket játszanak, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak, de a legtöbbjük legbelül egészen mást akar. Vagy rosszabb esetben csak nincs bennük semmi. Üresek.

>!
djvalentine

– Lehetetlen vállalkozás – mondta Einstein, amikor ezt néhány hónapja megfogalmaztuk, aztán ráharapott a pipája szárára, és csak annyit tett hozzá: – Csináljuk!

>!
Bertwad

elindulok az étterem felé kávézni, mert kávé nélkül nincs gondolat, gondolat nélkül nincs élet.

>!
kte

A város úgy változik, mint egy sokszorosára gyorsított felvétel, tornyok és emberek jelennek meg és tűnnek el, utcák helyeződnek át, vibrálnak a színek és a formák, olyan hatást keltve, mintha mindez nem is lenne valóságos.
Tulajdonképpen nem is az: az időfolyamban semmi sem valóságos, semmi sem állandó.

23. oldal, 1. Lány az időben

>!
kte

– Ti meg mit műveltek itt? – förmedt ránk Vén Balu, aki ott állt elborult tekintettel tőlünk tízméternyire.
Ösztönösen elhúzódtunk egymástól.
– Csókolóztunk – vontam vállat.
Pont most kellett megjelennie. Lehet, hogy figyelt bennünket?
Felhorkant.
– És ki engedte meg?
– Ádám azt mondta, szabad.
– Ne szórakozz velem!
– Jaj, Balu bácsi! Esküszöm, még szűz vagyok. – Így utólag ez kicsit talán durva volt.
– Rebeca! – csattant fel vöröslő fejjel Balu.
– Mit és miért is kellene megengedni? – kérdezte Bálint, és Vén Balura nézett. – Nem értem. Ha az integrálás nem tiltott dolog, akkor szerintem a csókolózás sem az.
Büszke vagyok rá, hogy ezt kimondta, főleg úgy, hogy Vén Balunak mondta. Nem néztem volna ki belőle. Ha az öreg a közelében van, néha úgy viselkedik, mint egy robot.

20-21. oldal, 1. Lány az időben

>!
Tom_mester

Sztálin sűrű bajszát nézzük, ahogy elhaladunk a hiberionja mellett.
Kizárt, hogy látnok elme lett volna.

>!
Tom_mester

Megszűnt az eddig ismert huszadik század nagy része.
Nincs már hidegháború, második világháború, nincs USA, Szovjetunió, Oroszország.

>!
Joshua182

– Felkészültél? – kérdezzük.
– Mire? Mi volt ez, mit lőttél belém?
– Magamat. Másokat. Bennünket.
Most!
Érzel?
Érzünk.
A tudatod belénk folyik. Az első elmefalat íze, a benne rejlő megannyi újdonság, rejtély, titok, mind fantasztikus.

205. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
Hannu Rajaniemi: A kauzalitás angyala
Neal Stephenson: Seveneves – A hét Éva
Dmitry Glukhovsky: Futu.re
Jacek Dukaj: Zuzanna és a világmindenség
Richard Morgan: Dühöngő fúriák
Kim Stanley Robinson: 2312
Iain M. Banks: Közelkép
Alastair Reynolds: Napok háza
Joan Slonczewski: Agypestis