Az ​időutazás tegnapja (Időutazás-duológia 2.) 208 csillagozás

Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

A ​legtöbben úgy tudják, hogy csak az első időgép működésbe lépésének pillanatáig lehet visszautazni az időben: ez a nap az időutazás napja. Csakhogy létezik egy másik időtechnológia is, amely ennél a napnál jóval korábban került a Földre egy fejlett, idegen civilizáció jóvoltából, akiknek sikerült kijutni a saját időfolyamuk összeomlásából, de ezért súlyos árat fizettek.
Az időutazás napja eseményei után másfél évtizeddel Rebeca Szatosi ennek a technológiának a segítségével elindul a múltba, hogy találkozzon édesapjával, az időben eltűnt fizikussal, és ezzel akaratlanul is olyan események láncolatát indítja el, amelyek az emberi civilizáció jelenének, jövőjének és múltjának megsemmisüléséhez vezethetnek.
Beregi Bálint, az időutazás feltalálója fiatal önmagával együtt dolgozik az időutazás természetének megértésén és az időfolyam összeomlásának megállításán, de még úgy sincs nagy reményük a sikerre, hogy összefognak egy 20. századból kiemelt tudóscsapattal, köztük… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
352 oldal · ISBN: 9786155522130
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2015
346 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155522123

Enciklopédia 3


Kedvencelte 21

Most olvassa 10

Várólistára tette 85

Kívánságlistára tette 66

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Chivas>!
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Nem szoktam ilyen sokáig olvasni egy könyvet, igazából magamnak volt jelzésértékű hogy minden mást szívesebben csináltam, minthogy leüljek és olvassak. A háromnegyedéig küzdelem volt, aztán pedig kitűnő lett. :D

Bíró_Júlia>!
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Igazából – most nézem, már az elsőt is ötcsillagoztam- ennek a kötetnek már járna a hatos.

Ennyire grandiózus, szférikushéjas végtelenszer végtelen, millió és még egy ponton emberidegen helyszíneket, szereplőket, szimultán történéseket úgy hozni, hogy felfogni és vizualizálni viszont egész egyszerű legyen (mondhatni, Hackett már megcsinálta helyetted a melót, dőlj hátra és élvezd), nem kis feladat. És nem az, hogy sikerült, hanem hogy úgy sikerült. Ezt olvasni olyan, mint balettet nézni nyolcévesen. Azt hiszed, hogy egyesek tényleg tudnak így lebegni meg pörögni, csak úgy, mert olyan kedvük van.

Na jó, kávészünet két fangirling között, tehát. Izgalmas, pörgős történet, két falatra felfalható, a tör(het)etlen lendületű fajtából. A karaktereket, noha a főhősök és a hangsúlyok generációt váltottak menet közben, megint muszáj volt nagyon szeretni, még úgy is, hogy 345 oldal idővel való versenyfutás höhö, érted közben nyilván csak a vázlatos kibontásukra meg egy-egy Indokolatlan Estélyis Jelenetre van idő. Jogosan. spoiler A Maxwell-démonok még az embertelen-emberidegen létezők iránti kóros rajongásom is megfülvakargatták egy kicsit, de ez tényleg csak mellékes információ ahhoz képest, hogy valós és nehézsúlyú ellenpontját adták egy ultraglobális küzdelemnek. A felélesztett tudósok cameói nincsenek túltolva pedig annyian írták, hogy kezdtem félni tőle, pont a helyükön vannak, a többi, épp csak megemlített névről nem is szólva. spoiler
spoiler

Főként az első résszel együtt értelmezhető, de így párban is könnyen, gyorsan fogyasztható cucc, amit a kezdő* és a haladó sci-fi függők is más-más vonulatért tudnak szeretni, ámen.

* Update és disclaimer: Értendő alatta giroszkóp jellegű technológiai szédítésre és sokszorosan relatív nézőpontok követésére/élvezetére nyitott személy. Szóval az értékelés ezen pontját – figyelembe véve, hogy anno a sci-fivel való ismerkedést sikerült pár hardcore példánnyal indítanom** –, érdemes alapfokú szkepszissel kezelni.

** A nosztalgiamétert bekapcsolta: @petamas

17 hozzászólás
Qedrák P>!
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de amikor befejeztem a könyvet, akkor az jutott eszembe, hogy ez miért kettő? Miért nem egy? Persze nyilván megvannak erre az objektív válaszok, az Agave nem nagyon szokott fejest ugrani a vastag könyvekbe, változnak az elbeszélők, más dimenziót és tétet kap a történet, de mégis… Bennem ott bujkál a kisördög, hogy ez bizony egyetlen történet, csak sztorin kívüli szempontok miatt kétfelé lett szedve.
Ezt az érzést amúgy erősíti az, hogy semmilyen ismétlést nem kapunk az első kötetből, szóval ha valaki nagyobb időkülönbséggel olvassa a két részt, akkor inkább ismételjen egy kicsit az elsőből, hogy megértse a másodikat.
Főleg azért javaslom ezt, mert egészen mások narrálják ezt a könyvet, mint az előzőt. Három tizenéves, aki a nagy világmegmentés közepette próbálnak valamiféle normalitást elérni a saját személyes közegükben, ami miatt amúgy kétségtelenül kap az egész regény egy young adult ízt, de mielőtt még valaki félrehajítaná a könyvet, megnyugtatom, nem ez uralja a cselekményt. Ami, leszámítva egy-két lassítást, mint például az első oldalakat, szélsebesen száguld végig, olyannyira, hogy a könyv második felében lehetett volna feszesebb is, mert túl gyakran támadt az a benyomásom, hogy egy nagyon váratlan problémára a semmiből húzunk elő egy megoldást. Majd megint. Majd megint. Ehhez képest a történet lekerekítése korrekt, megadja az olvasónak a „ha akarod, elhiszed” típusú élményt.
Három tizenévest írtam, de valójában Octavia történetszála egészen más jelleget ölt, mint a másik kettő. Bevallom, én ezt az ötletet találtam a legszórakoztatóbbnak, még ha eleinte untatott az önimádata. Viszont utólag ez magyarázatot nyert, ráadásul számomra talán ez a legeredetibb része a történetnek, hiszen ilyen típusú sci-fi szálat még nem olvastam korábban. És általa kapjuk a legtöbb szórakoztató popkulturális utalást is. Éppen ezért sajnáltam egy kicsit, hogy a történetnek ez a fonala a végén kicsit szétfoszlott.
Érdekes látni egyébként, hogy a szerző más műveiben jobban kifejtett motívumok (pl. az idegenekkel való kommunikáció) megjelenik ebben a könyvben is. Mintha ezek egyébként átszőnék az összes történetet, csak az egyikben ez, a másikban egy másik motívum köré rendeződne a többi. (Igen, vannak japánok is, bár japán útikönyvet azért nem hiszem, hogy írni fog a szerző).
Összességében szívesen olvastam a könyvet, a fentebb általam megemlített apróságokkal szemben. Az első kötet valamivel jobban tetszett, de ez nem jelenti azt, hogy a másodikat ki kellene hagyni).

1 hozzászólás
Lisie87 P>!
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Jött az ötlet, hogy ideje lenne ezt a sorozatot is befejezni, szóval lekaptam a könyvet a polcról és nekikezdtem. Olyan régen olvastam az első részt, hogy tényleg csak halvány fogalmam volt a tartalmáról…Szóval kicsit hátrányból indultunk, és ez a elején meg is érződött, mivel húztam a szám, hogy eh…Aztán egy idő után átkapcsolt a történet, képbe kerültem és elkezdtem élvezni. Az írónak nagyon jó ötletei voltak és izgalmasan lett kifejtve. Igazi versenyfutás volt az idővel ( hehe). Nálam még mindig a Xeno a favorit tőle, de azért ez sem volt rossz. :)

Fallen_Angel P>!
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Már az első résznél is sokszor csak kapkodtam a fejemet, és elképesztett az író határtalan fantáziája. A folytatás legalább ugyanolyan jó volt. Sőt talán jobb is, mert sikerült még egyet –vagy kettőt, vagy többet – csavarnia a cselekményen, és a szereplők közül is volt, aki meg tudott lepni.
Igen, egy csomó részletet csak elfogadni tudok, sokat nem értettem belőle (avagy fogalmam sincs, hogy mennyi tudományos alapja van az egésznek), de hadd ne értsem Einsteint. Ezzel együtt is szórakoztató és izgalmas volt a könyv. És hogy mi fog eszembe jutni a duológiáról később? Az spoiler

Papírra_vetett_gondolataim>!
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Nagyon örülök, hogy ez a kötet a kezembe került,mert azok a személyek akikből egy kicsit kevesebbet kaptuk az első részben, azok itt pont főszerepbe kerültek. Régi barátként fogadtam a már eddig is szeretett szereplőket, mint például Bálintot és Rebecát. De behódoltam olyan erős és veszedelmes karakternek is, mint Octavia, aki szerintem a legérdekesebb és legizgalmasabb szereplő volt az egész kötetben. Egyszóval igazán megszerettem őket és most egy kicsit fáj a búcsú, mert tudom,hogy nincs több kötet róluk. Ha lehetne egy ilyen kívánságom, akkor most tuti azt kívánnám az írótól, hogy írjon egy egész kötetet Octaviaról, mert ezt a nőt egyszerűen imádtam, és mindent is tudni akarok róla és az életéről !

A cselekményszál megint nagyon fordulatos és izgalmas lett, itt sokkal nagyobb meglepetésekkel kellett szembesülnöm. Nem egyszer lesett az állam egy-egy nem várt eseménynél. Sokszor úgy éreztem magam, mintha én is egy időutazógépbe ülnék, ami éppen fénysebességgel halad.

Igazán tetszett és szerettem Brandon Hackettnek ezt a két kötetét, és az biztos, hogy fogok még tőle olvasni, mert megerősítette bennem azt az érzést, hogy igenis a sci-fi nekem is való !

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/12/a…

pat P>!
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Az embert idővel megtanítja az élet (meg a biokémia-tanára), hogy az ideális (sci-fi) regény az olyan, mint az ideális puffer meg az ideális pasi: nem létezik.
Úgyhogy, minekutána (legnagyobb örömömre és büszkeségemre) volt alkalmam az elkövetővel személyesen is megosztani építő jellegű(nek szánt) kritikai megjegyzéseimet (melyek leginkább a könyv első harmadát érintették, és sűrűn tartalmazták az Y és az A betűket), itt most már örömmel szorítkozom annak taglalására, miért tetszett a könyv (utolsó kétharmada) sokkal, de sokkal jobban, mint az első rész.
Leginkább azért, mert sokkal jobban egyben volt az egész: történet és gondolat nagyon szépen támogatták egymást. Elég tempós volt ahhoz, hogy az ember ne keresgélje benne a logikai hibákat, ugyanakkor volt benne elég morfond is. Tele volt (még az előző részhez képest is) új és kreatív ötletekkel. Az Octavia-szál egészen elképesztő magasságokig nőtte ki magát, és ni, még öncélú idegentestnek sem bizonyult a történet egészét tekintve. És amikor két entitás találkozik…. arról csak hiperlatívuszokban tudnék szólni, de azért na. A vége is teljesen rendben volt, pedig szép kihívás lehetett logikus és nem erőltetett befejezést sikeríteni ennek a masszívan túlburjánzott probléma-tömkelegnek.
Egyszóval, ha a B&R anomálián sikerül magam túltenni, azt kell mondanom, hogy ez egy egészen jó regény volt. :P

Dominik_Blasir>!
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

Több oknál fogva is féltem ettől a regénytől (lásd: folytatás szükségessége, young adult főhősök, kreatív ötletek esetleges hiánya, történet szórakoztatósága etc.), és bár nem mondhatom azt, hogy minden félelmem feleslegesnek bizonyult, ráébredtem: mindez a legkevésbé sem zavar. Mert a vállalt műfaj és a vállalt stílus mindezt elnézi.
Szórakoztató irodalom a javából – és immár egyértelmű, hogy Brandon Hackett miatt van még értelme magyar science fiction irodalomról beszélni.
Bővebben is van: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2015-06-21+…

csartak P>!
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

A könyv első fele, ha nem is untatott, inkább kíváncsi voltam, hogy most miért van ez a stílus… Mert Rebeca nekem nem tűnt annyira fontosnak az események mozgatásában, mint amennyit szerepelt. Jó, ő indította el a balhét, az tény. Igazából vártam, hova fog vezetni Octavia kis játszmája vele, először öncélú unatkozó cseszegetésnek tűnt, de az jól volt megvalósítva.
Tetszett, hogy cserélődtek szereplők, előfordult, hogy aki az első könyvben fontos volt, itt csak említés szintjére került.
A közös tudat leírása, gondolata viszont nagyon tetszett nekem, erről akár egy egész könyvet olvasnék. Annyira idegen, nem megszokott emberi gondolkodást mutatott, ez bejött nekem. A Maxwell démonok világa, külseje meg egyszerűen lenyűgöző, azokon a részeken jól elcsámcsogtam, végre jó kis Hackett-féle elborulás.
Végig izgalomban tartott, kíváncsi voltam mi lesz a megoldás a végén, hogyan sikerül az emberiség megmentése.
A duológia nem lett kedvencem az írótól, maradok Isten gépei és Ember könyve fan. Kíváncsi leszek, mi lesz a téma a következő könyvében. :)

fekiyeti79 P>!
Brandon Hackett: Az időutazás tegnapja

„A természet csak az oroszlán farát mutatta meg nekünk. De semmi kétségem afelől, hogy ott van az oroszlán is, még ha nem is lehet egyszerre látni az egészet.”
            Albert Einstein

Szeretném azt mondani, hogy ez a rész is annyira tetszett, mint az első, de sajnos nem így van. Elég sokat gondolkodtam a csillagozáson is, mégpedig az Octavia-Rebeca szál miatt, ami szerintem egy kicsit sok volt. Igaz, hogy a végére értelmet nyer kettejük kapcsolata/kálváriája, viszont kevesebbel is beértem volna. Így, ebben a formában, miattuk egy kicsit akadozott a cselekmény.
Ezt leszámítva azért van pörgés, akció meg csavar bőven, úgyhogy összességében nagyon jó folytatást/lezárást olvashattam. A két kötet együtt pedig ismét bizonyította, hogy Brandon Hackett a legkiválóbb sci-fi íróink egyike.

Ami végül is hozzájárult ahhoz a plusz fél csillaghoz, az két apróság:

Az egyik a fenti idézet, amit szinte egy az egyben „elismétel” Einstein, a történet folyamán. Nekem ez tetszett.

A másik pedig, hogy említés szintjén szóba kerül egy letűnt, idegen faj, akik „holdjuk magenergiájának felhasználásával az egész holdat egyetlen hatalmas űrjárművé változtatták.” És bár egyáltalán nem is hasonlítottak a whainelli/erdőholdi wanctenekre, magmahajtóművük őket juttatta eszembe. :)

Stephen Hawking szerint az időutazás: „…Ha megvalósulhatna, akkor mostanra már elözönlöttek volna bennünket a jövőből érkezett turisták.”
És lőn! Brandon Hackett elhozta nekünk ezt a kort! :)
Olvassátok a duológiát, megéri!


Népszerű idézetek

Noro>!

A világvége úgy kezdődött, hogy eltöröltem a huszadik századot.

(első mondat)

Qedrák P>!

J. R. R. Tolkien (1958-ból) – Ő az a sok keresztneves, varázsvilágos szerző. Viszont semmi szükségünk sárkányokra, varázslókra és nagy, szőrős lábú manókra.

50. oldal

4 hozzászólás
TauCeti>!

– Lehetetlen vállalkozás – mondta Einstein, amikor ezt néhány hónapja megfogalmaztuk, aztán ráharapott a pipája szárára, és csak annyit tett hozzá: – Csináljuk!

kte P>!

A város úgy változik, mint egy sokszorosára gyorsított felvétel, tornyok és emberek jelennek meg és tűnnek el, utcák helyeződnek át, vibrálnak a színek és a formák, olyan hatást keltve, mintha mindez nem is lenne valóságos.
Tulajdonképpen nem is az: az időfolyamban semmi sem valóságos, semmi sem állandó.

23. oldal, 1. Lány az időben

Tom_mester>!

Stan Lee (1964-től) – Az meg ki? Lehívom az adatait az időhálóból.
Képregényíró, szuperhősöket talált ki. Pókember, Vasember, X-men és hasonlók.
Nem kell.

Antal_Sándor>!

Hánynom kell az emberektől, és attól ami rejtőzik bennük. Mindegyiküktől. Kifelé mosolyognak, szerepeket játszanak, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak, de a legtöbbjük legbelül egészen mást akar. Vagy rosszabb esetben csak nincs bennük semmi. Üresek.

Bertwad>!

elindulok az étterem felé kávézni, mert kávé nélkül nincs gondolat, gondolat nélkül nincs élet.

Tom_mester>!

Sztálin sűrű bajszát nézzük, ahogy elhaladunk a hiberionja mellett.
Kizárt, hogy látnok elme lett volna.

Tom_mester>!

Megszűnt az eddig ismert huszadik század nagy része.
Nincs már hidegháború, második világháború, nincs USA, Szovjetunió, Oroszország.

Citrompor P>!

Nézem, ahogy Richard Feynman beleszív a cigarettájába, és elmélázva kifújja a füstöt, ez a mozdulat maga a nagybetűs időutazás.

243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cigaretta · dohányzás · Richard Feynman

Hasonló könyvek címkék alapján

Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István: A körző titka
Dan Simmons: Hyperion bukása
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Marie Lu: Legend – Legenda
Dmitry Glukhovsky: Metró 2034
Gabriel Wolf: Odalent
Harrison Fawcett: A Katedrális harcosai
Gabriel Wolf: A halhatatlanság hullámhosszán
Gabriel Wolf: Gépisten
Pierrot – Gábor Endre: Magister M