Az ​időutazás napja (Időutazás-duológia 1.) 353 csillagozás

Brandon Hackett: Az időutazás napja

2021. ​november. Amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Az időutazás napját ünneplik, az első pillanatot, ameddig vissza lehet utazni a jövőből.

Az esemény eltörli az ismert világot: megszűnik a pénz, működésképtelenné válnak a kormányok, bárki számára hozzáférhető lesz minden jövőbeli technológia, köztük az időutazás. Tetszőleges jövőbeli évbe utazhatunk, egészen az időfolyam végéig. Ennek azonban hatalmas ára van, ugyanis az idő veszélyes játékszer.

Beregi Ádám él-hal a családjáért, ám az időutazás napján valaki a jövőből elrabolja a kisfiát és a feleségét, Enikőt. Ádám a kaotikus és folyton változó időfolyamban, őrült technológiák, valamint mesterséges mikrouniverzumok birodalmában próbálja megtalálni őket.

Az időgép feltalálója, Neil Jarrison különös, magának való ember. Bár 2612-ben kivégzik, mégis sokan szeretnének a nyomára bukkanni, mert olyan tudás birtokosa, amely megmentheti a világot. Vagy el is… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tartalomjegyzék

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
250 oldal · ISBN: 9786155442483
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2014
308 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155442476

Enciklopédia 4


Kedvencelte 30

Most olvassa 18

Várólistára tette 258

Kívánságlistára tette 188

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Chivas>!
Brandon Hackett: Az időutazás napja

Az eleje döcögősen indult, akkor még nem hittem hogy szeretni fogom a könyvet, aztán beindult. :) A végére izgalmas és érthető lett. :))) Jó kis sztori volt ez! :)

Qedrák P>!
Brandon Hackett: Az időutazás napja

Anno úgy jutottam el ehhez a könyvhöz még bőven a molyos korszakom előtt, hogy szerettem az időutazós történeteket, és valahogy elém került a szerző időutazással kapcsolatos előadása a Youtube-on. link
Végül a sors úgy hozta, hogy viszonylag későn jutottam hozzá a könyvhöz, köszönhetően az Agave karanténos e-book akciójának meg az idővel kapcsolatos budapesti Molyklubnak. Nem is baj, hogy így alakult, mert olvasás után úgy gondolom, hogy a Xeno vagy az Ember könyve jobban tetszettek ennél, legalábbis azoknál úgy éreztem, hogy erősebb koncepció húzódott meg mögöttük. Erről egy kicsit részletesebben később.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes elolvasni a könyvet. (A lassú olvasásom a monitoros olvasás iránti tartózkodásomnak köszönhető). A legsikerültebb részének azt tartom, hogy bevonja az embert az eseményekbe, és ez elsősorban a kissé fogalmatlan édesapa alakján keresztül sikerült, aki huszadik századi „szőrös vademberként” kell átélnie azt, hogy a világát darabokra szaggatja körülötte az időutazás megszületése. A tapasztalása, vagy úgymond a sejtjei számára ez a néhány nap vagy hét több életre elegendő felfordulást okoz, és ennek a leképeződését a kapcsolataiban vagy az érzéseiben remekül viszont látjuk.
Magának a regénynek a hangulata amúgy egy kicsit azon japán mangák világát idézi fel, ahol a szabályszerűségeket a szereplők kezdetektől fogva elfogadják, és csak későbbi részleteken keresztül nyerünk bebocsátást a triviális ismeretekbe. A világ feladványait pedig még később kezdik el megoldani. Ez itt most remekül működött. Az a néhol követhetetlen karneváli kavalkád, ami a regény lapjain megelevenedik, nehezen visszaadható szavakkal.
Az elméleti keretezésbe szintén nehéz lenne belekötni, alaposan végiggondolt lehetőségeket veszünk számba az időutazás problémáival kapcsolatban, legyenek azok technológiaiak vagy épp emberiek. A fentebb linkelt előadás által tárgyalt problémák is jól visszatükröződnek az egész könyvben, szóval koncepcionális szinten alaposan végig lett gondolva.

Fentebb mégis azt írtam, hogy a másik két könyv, amit olvastam, e téren erősebb volt. Miért? Az Ember könyvében például az a feltett kérdés, hogy mi határozza meg az embert, és ezt járja körül a történet. A Xenóban a hangsúly az idegenséggel kapcsolatos emberi viszonyok kerülnek górcső alá. Mindegyik történetben van egy családi dráma, de nekem az a benyomásom, hogy itt az időutazással kapcsolatos koncepciót teljes egészében nem lehetett ebbe a keretbe szuszakolni. Talán ennek köszönhető az, hogy a kurta-furcsa lezárás, ami nem is valódi vég, hanem egy következő történet felvezetése. Ez nem igazán találkozott a tetszésemmel, persze nem jelenti azt, hogy ne kezdenék bele a folytatásba.

Még egy olyan apró személyes élmény jutott az eszembe, hogy a karanténidőszak alatt terveztem egy tréfás „Így írtok ti magyar fantasztikumot” sorozatot, ahol magyar fantasztikus szerzők fiktív műveiről írtam volna „értő” molyos értékeléseket. Az egészből persze végül nem lett semmi, de annak örülök, hogy az ehhez felfedezett motívumok jelentős részével most is találkozhattam. (Tudtátok például, hogy alig van Brandon Hackett-történet japán női szereplő nélkül? :P).

5 hozzászólás
fekiyeti79 P>!
Brandon Hackett: Az időutazás napja

„Az idő korántsem olyan, amilyennek látszik. Nemcsak egy irányban halad, hanem egyszerre létezik benne a jövő a múlttal.”
    Albert Einstein

Apám, ezt a káoszt!
Hihetetlen.
Teljesen elvarázsolt a történet, pedig legalább az egyharmadában foggggalmam sem volt, miről van szó!
Egyből bele a közepébe, azt' majd lesz valami.
A Vissza a jövőbe óta szeretem az időutazásos történeteket. Még ha nem is értem az időparadoxonokat, meg a mindenféle szakzsagront, akkor is. (Amúgy méltatlanul keveset olvastam még a témában, de igyekszem pótolni :)) Itt meg aztán van minden, ami szem-szájnak ingere; sajátos „időszleng”, rengeteg kütyü, mikrouniverzumok, lebegő házak, keszekusza jövőkép meg egyéb nyalánkságok. Teljesen logikusan felépített világot kapunk, ahol bármi lehetséges az „időtechnológia” jóvoltából, kivéve az időutazás napja (amikor is beindítják az első(?) időgépet) előtti korokba utazni. Elméletileg…

Nem is tudom, mit lehetne írni erről a könyvről, amellett, hogy pörgős és akciódús. Hackett nagy fába vágta a fejszéjét, mert időutazásos történetet – gondolom – nehéz írni, főleg úgy, hogy se klisés, se logikátlan ne legyen, de mindenki értse, még az is, aki nem szereti a sci-fit, ráadásul unalmas magyarázkodásba se forduljon az egész. Úgy érzem, ha nem is maradéktalanul, de sikeresen vette az akadályokat. Volt némi hiányérzetem, nem is értettem mindent, de az összértékből ez nem von le.
Nekem nagyon tetszett.
A folytatás után visszatérek, teljes képet úgyis csak azután fogok tudni alkotni… :)

11 hozzászólás
zamil>!
Brandon Hackett: Az időutazás napja

Vártam ezt a könyvet, és erre az évre be is tábláztam egy kihívás miatt, hogy biztos sorra kerüljön.
Azt kell mondjam tetszett, bár nehezen hangolódtam rá. Az eleje nekem kicsit csapongó volt, eltelt jó pár oldal mire egymásra találtunk. Úgy éreztem magam, mintha én is ott lennék a Blahán és velem történne az időutazás csak bámultam, hogy mi lesz ebből. Aztán ahogy az lenni szokott, beszippantott, elindult a cselekmény, kezdett összeállni a kép, és pörögtek az oldalak.
A könyv tele van jobbnál jobb ötletekkel, a karakterek is jók a maguk hétköznapi mivoltukkal, tetszett az időfolyamtól távol levő mikrouniverzum. Talán a jövőben játszódó részeket jobban ki lehetett volna dolgozni, bár ez a minimális bemutatás lehet hihetőbbé teszi az időugrásokat.
Egy biztos jól szórakoztam, és várom a folytatást., maradtak kérdőjelek amikre szeretném megtudni a választ.

csartak P>!
Brandon Hackett: Az időutazás napja

Felkészültem egy jó kis „ember könyvés” testnedvekben tocsógós, elengedett fantáziájú extrémitásra, de itt nem volt ilyen, bár vannak érdekes ötletek most is. ("Jack" bevitele a sztoriba elég poén) Tulajdonképpen az végigszáguldottam a történeten, és nem maradt sok mondanivalóm. Csak figyeltem gondolkodtam, hogy én milyen szituban lehetnék épp, amikor elkapna egy időutazás-hullám, és hoppá, benne lennék a közepében. De tényleg, az élet minden pozitívum ellenére néha elgondolkodom, milyen lenne, ha valaki megnyomná a gombot. Milyen lenne rendszer nélkül élni, újrajátszani, újraélni, eltűnni, kiíródni.
Jó kis történet, megfelelő mennyiségű tudományos elmélettel. Jó volt az időzítésem is, mert hamarosan megjelenik a következő rész, nem kell sokat várnom rá. De a kedvencem nekem továbbra is az Isten gépei… hm meg Az ember könyve is.
(De mi ez az orral kapcsolatos fixációja a tudósemberünknek? Karvalyorr, pöttömorr, sasorr,"belelátok az orrába","sűrű az orrszőre" stb. Lehet majd kiderül, honnan ered. :)

2 hozzászólás
Gerof>!
Brandon Hackett: Az időutazás napja

Nálam alapvetés, hogy az időutazós történeknél mindig fáj a fejem az erőlködéstől, hogy megkeressem és valahogy feloldani próbáljam az időutazásból fakadó paradoxonokat, kibogozzam a hurkokat. Javára legyen szólva a könyvnek, hogy itt kevéssé lüktetett a homloklebenyem. És pedig azért, mert egyrészt a szerző mindenképp igyekezett emészthető magyarázatokat adni, amelyek elég ügyesre sikerültek, másrészt a történet is elég sebes és jó volt, hogy ne sokat morfondírozzak a fenti problémákon.
Ez volt az első sci-fi-m, ahol hangsúlyosan magyar környezet és magyar szereplők voltak jelen, és hoppá, természetesen hatott. Ez nagy érdem!
Elkeserítő volt viszont látni (nem írói hiba), hogy a jövő nemzedékei még inkább nem tudnak mit kezdeni magukkal. Úgy értem életcél az, hogy valaki szőrös kengurulánnyá váljék?!!!
Mindenképpen elolvasom a második kötetet, meg majd Hackett egyéb könyveire is lecsapok.
Örömteli látni, hogy van egy tehetséges magyar scifi szerzőnk. Természetesen másokat sem akarok kirekeszteni ebből a körből, de még óriási restanciáim vannak.

Noro>!
Brandon Hackett: Az időutazás napja

Az andersoni hagyományokat követve Hackett regénye egy korlátlanul átalakítható időfolyamban játszódik. Ebben a történetben azonban az időutazás nem úgy jelenik meg, mint általában: egyszeri kalandként vagy titkos fegyverként, hanem globális tényezőként, ami egyszer és mindenkorra felfordítja a világot. A könyv elején mindjárt az „idősokk” – az időutazás által az átlagemberben okozott kultúrsokk – kerül a fókuszba: az alkalmazkodás egy új életformához, tulajdonképpen a transzhumanitás egy új formájához (mert ha valaki gyomrában egy kibervezérelt időgép ketyeg, az szerintem már igen messze van az embertől, és idővel óhatatlanul megváltoztatja a gondolkodásmódját is).

Később inkább az időfizika kap nagy hangsúlyt, ami valljuk be, néha a logika legvégső határán egyensúlyozik (különösen az „időn kívüliség” nevű plot device-ra gondolok), de bőven szórakoztató tud maradni. Én a magam részéről örömmel láttam a Reynolds és Hamilton űroperákra emlékeztető posztkiberpunk kütyük özönét – szerintem ezek ma épp olyan alapelemek, mint 50-60 éve az „atomerő” volt: a jó könyv nélkülük is lehet jó, de a hangulaton sokat dobnak. Igaz, a történet végül kissé elszáll a kalandos-verekedős irányba, de számomra sokat adtak hozzá azok a részek, ahol a főhősben tudatosul, milyen messze is sodródott a normális emberi élettől (Ádámra gondolok, mert a prof már eléggé kiégett figura, ami sztem nem volt igazán szerencsés választás).

Mindent egybevéve kreatív ötlet, modern megvalósítás, inkább pörgős cselekmény, de néhány komolyabb gondolat is jellemzi a regényt. A magyar szerzők toplistám élén a helyzet változatlan :)

Papírra_vetett_gondolataim>!
Brandon Hackett: Az időutazás napja

Nagyon örülök annak, hogy ez a kötet a kezembe került, kár lett volna kihagynom, de milyen kár ! Az időutazás számomra hihetőnek és valóságosnak tűnt a könyv lapjain, de azért lehet már nem is szeretném annyira, hogy legyen a világon valóban egy időutazógép. A szereplők számomra érdekesek és szerethetőek voltak, szívesen olvastam róluk. A cselekményszál végig nagyon izgalmas volt és fenntartotta az érdeklődésemet, teli volt nem várt fordulatokkal. Úgy gondolom ez a kötet nem csak a sci-fi műfaj kedvelőinek lehet jó kikapcsolódás, hanem mindenkinek aki szeret olvasni, vagy szereti az időutazós témákat.

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/11/i…

Dawnofmyth P>!
Brandon Hackett: Az időutazás napja

Izgalmas, fordulatos, igaz voltak részek amikben elvesztem. Helyenként elég kaotikus volt nekem, de ez végre nem teketóriázik, az elejétől sodró lendületű a történet. Az időutazás feldolgozása szerintem egyedi volt, gyakorlatilag bármi lehetséges ebben a világban, de csak az időutazás első napjáig lehet visszautazni. Az elején azért kellett figyelni, mert egyből az események közepébe kerülünk, és hirtelen annyi minden történik. A karaktereket nem kedveltem meg, ettől függetlenül tetszett :) És ahogy véget ért…

Lisie87 P>!
Brandon Hackett: Az időutazás napja

Tetszett, bár az időutazásos könyveknél mindig kalkulálok, hogy akkor most hogy is jön ki ez, ha ide megy, akkor mi lesz a jövőben-múltban…stb. Itt minden jól ki volt dolgozva. Izgalmas volt és kíváncsivá tett a folytatásra. Egyedül a szereplőkkel nem tudtam megbarátkozni. Bálint és Ádám nekem végig önfejű és ellenszenves volt. Csak ezért a fél csillag levonás! :)


Népszerű idézetek

Noro >!

Olyan alakkal, aki nem tud integrálni, ha nem muszáj, nem beszélgetek.

4. Az időn kívül (98. oldal)

1 hozzászólás
Khadris>!

A hülyeség mindig is túltengett a Földön, főleg onnantól kezdve, hogy a 21. századba lépve a világ csúcsra járatta a népbutítást. Tévé, internet, okostelefon, okostévé, okosautó, okosszemüveg, okosminden, buta ember.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: okostelefon
Noro>!

– A világ soha nem lesz már olyan, mint fél órával ezelőtt volt.

3. Temporális szingularitás (57.oldal)

imma P>!

Én csak a tudásnak vagyok hajlandó behódolni, a zsiráfoknak nem.

85. oldal

1 hozzászólás
Khadris>!

– Minden egyes időutazás megváltoztat valamit az időfolyamban, ami a későbbi években, évszázadokban egyre komolyabb következményekkel jár. Akaratunkon kívül is mértéktelenül szennyezzük az időfolyamot. De ezt tettük mindig is: szennyeztük a levegőt, az óceánokat, kizsigereltük a Földet, és most, hogy lehetőség nyílt rá, megtesszük az idővel is.

60. oldal

Buzánszky_Vírus_Dávid>!

Sokakat nem érdekel már semmi, nő az analfabéták száma, elharapódzik a brutalitás, és egyes helyeke újra megjelenik vagy továbbra is fennmarad a mások felett való fizikai uralkodás igénye is.
Azok az emberek – a kisebbség –, akik gondolkodnak, akik használják az agyukat, ugyanekkor önmegvalósításba kezdenek: művészek, tudósok, irodalmárok, filozófusok próbálják nemesíteni a világot, és gondolatokat, érzelmeket kelteni másokban. Bár nem hiszem, hogy ez számít bármit is.
A hülyeség mindig is túltengett a Földön, főleg onnantól kezdve, hogy a 21. századba lépve a világ csúcsra járatta a népbutítást. Tévé, internet, okostelefon, okostévé, okosautó, okosszemüveg, okosminden, buta ember.

103. oldal

Kapcsolódó szócikkek: okostelefon
Scat>!

Mi az idő? Egy vers, amit lassan elfelednek. Egy labirintus, ahonnan hiába keressük a kiutat. Egy öntudat nélküli lény, ami hamarosan agyonnyom mindannyiunkat. Az idő az ellenségünk.

Tizenharamdik fejezet: Ezer Ádám


A sorozat következő kötete

Időutazás-duológia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Brown: Eredet
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István: A körző titka
Ransom Riggs: Lelkek könyvtára
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Michael Crichton: Az elveszett világ
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Raana Raas: Elágazó utak
Kemese Fanni: A napszemű Pippa Kenn
Robin O'Wrightly: Város a föld alatt
Cathrin Smith: Eredet