Belső ​utazás 86% 32 csillagozás

Milyen csodálatos is lenne, ha a gyerekekhez hasonlóan mi felnőttek is valamennyien eltudnánk hinni, hogy a múlt elengedése könnyű, sőt még élvezetes is!

106

Az érzelmek önmagukban egészségesek. Érezni tudna egészséges és természetes dolog, emberi mivoltunk része. Ami nem természetes: hallgatni ahogy elménk elemzi az érzelmet, azzal kapcsolatban ezt-azt hibáztatja, és történeteket fabrikál róla.

157. oldal

Úgy mondják, hogy amikor megszületünk, mindannyian tiszta, hibátlan gyémántként jövünk világra. Aztán az életünk során sok-sok „szemetet” szórunk erre a drágakőre, amely eltompítja annak szépségét és természetes ragyogását. Amikor felnőtté válunk, ezt az egész szeméthalmot fényesen csillogó lakkal festjük be, hogy elfogadható legyen. Csak annyit tettünk, hogy a szeméthalmot talmi csillogással vontuk be, de midőn a külvilág felé fordulunk és bemutatkozunk, hogy: „íme, ez vagyok én”, csodálkozunk, hogy miért nem talál minket senki lenyűgözőnek.
Ám ha különösen szerencsések vagyunk, valamiféle kegyelem vagy sorsfordító tanfolyam, könyv, krízishelyzet vagy betegség révén az élet megajándékoz bennünket a lehetőséggel, hogy keresztültörjük ezt a lakkozott burkot. Ekkor úgy tűnik, hogy egy ideig csak a szemétdombot lapátoljuk. De végül a sok hulladék és kacat alatt feltárul a fölbecsülhetetlen értékű drágakő, ami mindig is ott szikrázott a maga tiszta, hibátlan szépségében.

Mélyen hiszem, hogy ha igazi énünk – lelkünk – valódi kifejeződéseként élünk, akkor nem kell betegségeket létrehoznunk.

106. oldal

Ösztönösen éreztem, hogy a gyógyulásom útját az jelenti, ha tökéletesen nyitott maradok és BIZAKODOM.

16. oldal

[…] újra és újra azért fohászkodtam, hogy bármi legyen is az, amivel szembe kell néznem, legyen bátorságom megtenni.

25. oldal

Furcsa módon az elmém végre elhallgatott. Nem volt már több ítélete és kritikája a számomra. A tény, hogy tudatos gondolkodásom segítsége nélkül is minden tökéletesen működött, olyan nyilvánvaló volt, hogy a torkára forrt a szó. Így pihentem a mindent átható béke szigetén, és olyan ártatlannak éreztem magam, mint egy gyermek. Nem akartam többé mindenáron megérteni, hogy mi is történik velem belül. Valamiféle mindenben jelen lévő, tökéletes elfogadás vett körül. Bensőmben a szervezetem, a testem intelligenciája a saját csodáján dolgozott, s az én feladatom csupán annyi volt, hogy átengedem magam a hála érzésének.

30. oldal

Megértettem, hogy a gyógyuláshoz vezető út mindenki számára egyedi és megismételhetetlen, s hogy mindenkinek magának kell azt megtalálnia és végigjárnia, s azt az utat senki sem teheti meg helyette. A spirituális fejlődés belső utazást jelent. Ez a lélek tanulásának az útja, amelynek során a múltat el kell engedni. Ezt pedig magunknak kell megtapasztanunk.

35. oldal

Most ki kell pihennie a fáradtságot, és meg kell gyógyulnia! Hogyan akar másoknak hasznára lenni, ha nem hajlandó önmagára figyelni és önmagának segíteni? Ha most nem áll meg önként, akkor majd a teste fogja megállásra kényszeríteni!

58. oldal

"A legnagyobb félelmünk nem az, hogy képességeink szerények. A legnagyobb félelmünk az, hogy mérhetetlenül erősek vagyunk. Fényünk, s nem pedig sötétségünk az, amelytől leginkább rettegünk. Azt kérdezzük magunktól: „Ki vagyok én, hogy ilyen nagyszerű, ilyen tehetséges, ilyen fantasztikus és csodálatos legyek?”
Nos, ki vagy te, hogy ne legyél az?
Isten gyermeke vagy. Azzal, hogy a jelentéktelent játszod, nem használsz a világnak. Semmi megvilágosodottság sincs abban, ha összehúzod magad, csak hogy a körülötted élők ne érezzék magukat kicsinek. Arra születtünk, hogy ragyogjunk, ahogy a gyerekek ragyognak. Arra születtünk, hogy élő bizonyítékai legyünk Isten nagyságának. Ez a nagyság nem csupán egy-két emberben él: ott van mindenkiben. Ha hagyjuk, hogy fényünk ragyogjon, önkéntelenül másoknak is engedélyt adunk, hogy ugyanezt tegyék. Ahogy megszabadulunk a félelmeinktől, jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat."

116. oldal