Drakula 443 csillagozás

Bram Stoker: Drakula Bram Stoker: Drakula Bram Stoker: Drakula Bram Stoker: Drakula

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Drakula ​vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!” Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Bram Stoker klasszikus történetében a gróf Jonathan Harkernek, az egyik főhősnek.
A regényirodalom egyik leghíresebb bemutatkozását nemcsak az olvasók fújják bő évszázada – 1897-es angliai megjelenése óta a Drakulá-t nem győzik újranyomni –, de színpadi és filmszínészek is tucatszám. Lehetetlen úgy olvasni a semmi jót nem ígérő invitálást, hogy ne lássuk közben Lugosi Bélát, Christopher Lee-t vagy Gary Oldmant, vagy ne halljuk gondolatban egy súlyos várkapu nyikorgását. Drakula, aki beinvitál, rögtön felismerhető vékony sasorráról, „fennhéjázón öblös” homlokáról, főleg pedig „sajátságosan hegyes” fogairól, amik „kiálltak az ajkak közül, amelyeknek feltűnő pirossága ily élemedett korhoz képest megdöbbentő életerőt mutatott”. Ekkor még nem tudja szegény Harker, hogy házigazdája nem szimpla baljós mágnás, hanem igazából egy négyszáz éves vámpír.

Harker, a fiatal angol ügyvéd azért… (tovább)

Rövidített változata Drakula gróf válogatott rémtettei, illetve Drakula, a vámpír címmel jelent meg.

Eredeti mű: Bram Stoker: Dracula

Eredeti megjelenés éve: 1897

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 2017
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634056720 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Európa, Budapest, 2010
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630789448 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Európa, Budapest, 2006
390 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630781522 · Fordította: Sóvágó Katalin

1 további kiadás


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Drakula · Abraham Van Helsing · Jonathan Harker · John Seward · Lucy Westenra · Mina Harker


Kedvencelte 63

Most olvassa 29

Várólistára tette 286

Kívánságlistára tette 215

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Madama_Butterfly P
Bram Stoker: Drakula

Íme minden vámpírtörténetek őse, a vérszívók és szörnyek történeteinek alapja….
A maga letisztultságában, eredetiségében fogott meg, nem volt nehéz elhitetnie velem, hogy ez az eredeti Drakula-sztori, ez az, ami mindennek az eredője és bármi, ami ezek után született, már csak ennek a könyvnek az alapjaiból táplálkozhatott.
Stoker stílusa néha megmosolyogtatott (főleg a dagályos, Jane Austen-i romantikát idéző női naplórészleteknél), néha elgondolkodtatott (a tudományos magyarázatok és érvelések egy XIX. századi ember szemével néha több, mint érdekesek), néha pedig – főleg az útinaplóknál és helyleírásoknál- elvarázsolt.
Tetszett, hogy több szemszögből, több szereplő szemén keresztül látjuk a történéseket, naplórészletek keverednek táviratokkal, újságcikkekkel, hajónaplókkal, ám mégis egy szép, kerek egészet adnak ki a végén – olyan volt, mint amikor egy kaleidoszkópon keresztül más és más színben, megvilágításban látjuk ugyanazt a dolgot, pedig nem csinálunk mást, csak egy picit más szemszögből nézzük…
Jó volt ez a kis kirándulás az időben, ajánlom mindenkinek aki nem csak az Alkonyat-ciklusból szeretne vámpír-sztorit kapni, hanem egy vérbeli és eredeti történettel is megismerkedne…

6 hozzászólás
>!
KillerCat
Bram Stoker: Drakula

Minden vámpírtörténet atyja,az etalon, a number one. Ettől eredetibb,borzongatóbb ebben a témában nincs.

2 hozzászólás
>!
eme P
Bram Stoker: Drakula

Eléggé udvariatlanság a részemről, hogy közeli szomszédként, sőt honfitársként csak most kerítettem sort a Drakula gróffal való megismerkedésre. De most, hogy már túl vagyok az izgalmakon, nyugodtan kijelenthetem: nekem mindenképp megérte várakozni. Neki meg amúgy sem számítanak az évek, évszázadok. Sikerült halhatatlanságát megőriznie, akár tetszik ez Mináéknak, akár nem. Sőt, úgy tűnik egyre sikeresebbek éjszakai kiruccanásai, egyre inkább használatba veszi a modern technika adta lehetőségeket, mert már nem csak Anglia partjaira hajózott be, hanem elárasztotta vámpírocskákkal az egész világot. Gondolom nagyokat vigyoroghat magában. Nyugalom, az én fogaim még egyelőre nem hegyesednek, bár, bevallom, némi vérszegénységet már észleltek nálam…
Na de térjünk a regényre. Először is: a felépítés mestermunka. Nagyon telibe talált a napló-levél-újságcikk-távirat sorozatra való építkezés, a különböző szempontok, stílusok, a feszültségkeltés különböző technikáinak alkalmazása. Remekül érvényesíti a közhelyet: a kevés néha több. Nem akciódus, nem csöpög a vértől és nem horrojelenetekkel borzolja az idegeinket, mégis izgalmas tud lenni. A sok szálon vezetett történet bevonja az olvasót a nyomozásba, akinek ki kell bogoznia az összefüggéseket, helyükre kell illesztenie a mozaikdarabokat, közben meg néha, a naplót vagy levelet írónál már többet tudva, vissza kell fojtania késztetését, hogy gyorsan ne táviratozzon neki: Vigyázz!!! Ott van…
Néha azért, nem tagadom, meg is mosolyogtatott, főként az itt-ott romantikus pátosztól túlfűtött levelek vagy naplórészletek miatt. Az erdélyi vadregényes táj pedig olykor annyira mesés fantáziafölddé változott, hogy a kezdeti csodálkozást egyféle kedélyesen szórakozó beletörődés váltotta fel. Mert igaza van az elbeszélőnek. Mindig neki van igaza. Miért is csodálkozom én a sok furcsaságon: magyarok eredetén, Drakula székelységén, a sok csehen és szlovákon vagy a Bürger balladát németül idéző egyszerű utastárson és egyéb képtelenségen, ha elfogadom Drakula vámpírsztoriját. Na ugye?
Bármilyen hihetetlen, de Stoker sose járt Kelet-Európában… – olvasom az előszóban. Hihetetlen? A fenti példák alapján?
Azért mégis gyanakszom. Furcsa, hogy annyira jól ismeri a közlekedési viszonyokat. Nemcsak a régieket, a maiakat is. Járhatatlan, javítatlan utak, állandóan késő vonatok… Ha nem is járt errefelé, erről-arról eléggé jól értesült. Talán… Nem, nem, jobb ebbe nem belegondolni. De legalább most már tudom, miért olyanok az utak, amilyenek: nehogy már az ellenség, ha netán betörne, gyorsan elfoglalhassa az országot. Törjön ki a lova lába. Izé… Szakadjon le a tank lánctalpa.
Jobb, ha befejezem, picit elgurult a gyógyszerem. :)
Azért a könyvet olvassátok!

5 hozzászólás
>!
pwz ISP
Bram Stoker: Drakula

Mivé lett az eltelt több mint 100 év folyamán az eredeti vámpíros történet, Drakula gróf története? Na, erről van fogalmam, legyen szó filmekről, könyvekről, de az eredeti történetet – eddig – még nem olvastam. Először is tetszik a megvalósítás, a levélregény. Ez abban az időben (1897) már bevett műfaj volt az íróknak, ami jól átadta a feszültséget. Természetesen a ma megszokottnál jóval lassabb így a történetvezetés, de az olvasónak meghagyott sejtések végig fenn tudják tartani a feszültséget – már ha vevő valaki erre a „régimódi” stílusra! :D
A mai olvasóknak nyilvánvaló, elsősorban Erdélyhez köthető írói tévedésektől eltekintve látszik, hogy megdolgozott Stoker a sikerért. Ezt a vámpíros klasszikust nem hagyhattam ki! ;)

>!
Európa, Budapest, 2010
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630789448 · Fordította: Sóvágó Katalin
4 hozzászólás
>!
Katara_Phoenix P
Bram Stoker: Drakula

A rövidített verzióját (Drakula gróf válogatott rémtetteit) már olvastam korábban, azt is nagyon szerettem,és muszáj volt sort kerítenem a történetre kicsit bővebben is.
Ugyanannyira (sőt, még jobban) szerettem. Igazi alapmű.
Viszont Már megint, csak úgy, mint korábban akárhányszor szó volt a grófról, folyamatosan Leslie Nielsen (Drakula halott,de élvezi cimű film) ugrott be.

1 hozzászólás
>!
Gudmundur
Bram Stoker: Drakula

Ó, minden vámpírok atyja, Drakula gróf! Megennéd te tízóraira az összes mai vegetáriánus, szerelmes, érzelgős, picsogó, 'wannabe' kultúrvámpírt. Kinek kell a sok ócska, nyámnyila utánzat, amíg te velünk vagy!
Pont olyan volt a Drakulát olvasni, mint megnézni egy jó kis kalandfilmet: nem a horror-elemeket éreztem erősnek benne, hanem a fordulatos, a feszültséget folyamatosan fenntartó cselekményt, amely tényleg sok hasonlóságot mutatott a mai kalandfilmek világával. Időnként úgy izgultam, mint gyerek a bábszínházban: szerettem volna rákiáltani a hőseinkre, amikor nem vették észre a hátuk mögött ólálkodó ördögöt. :-) Az pedig kifejezetten tetszett, hogy szereplőinek ábrázolásánál Stoker túllépett a sztereotípiákon: alkalomadtán – nem is ritkán – a legendásan hidegvérű angol gentlemen-ek könnye is eleredt, és súlyos hibának bizonyult a „gyönge” nőt kíméletből félreállítani.
Átéreztem a jelentőségét, hogy mi innen keletről olyan mételyt szabadítottunk rá a világra, amelynek megfékezéséhez több nyugati ország hős fiának is össze kellett fognia. A viktoriánus kor emberének érdeklődését és félelmeit bizonyára híven tükrözik az elbeszélés egyéb elemei is – én például nem tudtam nem a hisztériára asszociálni a vámpír által megtámadott nők tüneteiről. Az egész regénynek volt amúgy valamilyen felajzott, túlhúzott, rejtett feszültségektől vibráló atmoszférája, amit persze lehet, hogy pusztán az írói feszültségkeltés szándéka hozott létre, de talán egy végletekig konformizált, és ezért fojtogató társadalom tükreként is értelmezhető.
Nagyon érdekes volt, hogy az író mennyi, a korszakban modernnek számító eszközt és technológiát vonultat fel a regényben, s bár ezek egyike-másika ma már megmosolyogtató – mint a vérátömlesztés vagy a hipnózis leírása – a Kodak-fényképezőgép említésén én először igencsak meghökkentem. Ezek a bájos avíttságok egyébként szerintem inkább fokozzák a könyv varázsát, és ami a korabeli olvasóközönséget az újszerűségével, korszerűségével nyűgözhette le, az a mai olvasók számára klasszikussá avatja a történetet. Ha Drakula ne is, Bram Stoker regénye éljen mindörökké!

5 hozzászólás
>!
gybarbii
Bram Stoker: Drakula

Érdekes volt megismerkedni Drakula gróf történetével, be kell vallanom, még a filmeket sem láttam, így minden teljesen az újdonság erejével hatott rám. A regény felépítése, az hogy különböző naplórészletekből, újságcikkekből, levelekből és táviratokból épül fel a történet, nagyon tetszett. Ezáltal végigkövethettük az egyes szereplők gondolatait, félelmeit, változásait. Annak ellenére, hogy nem sok vér szerepelt a könyvben, eléggé megborzongatott, éjszákara sosem szoktam lehúzni a redőnyt, hogy felébredjek, ha világosodik, de mostanában elnyomhatatlan késztetést érzek arra, hogy kizárjam az esetleges denevéreket… Sosem lehet tudni!
De azt is el kell ismernem, hogy felüdülés volt egy ilyen igazi vámpírral találkozni, aki menekül a szentelt ostya, kereszt és foghagyma elől, aki pihen, és felkészül az éjszakai tivornyákra… Ezektől a napfényben csillogó cukipofiktól teljesen kész voltam! Igaz, (mint már említettem,) korábban nem ismertem a történetet, de azért éreztem, hogy egy vámpír nem ilyen.
spoiler

2 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell
Bram Stoker: Drakula

Drakula gonosz, lelketlen és nem jár iskolába, a tökéletes vámpír. Úgy értem, igazi vámpír, a sötét, körmondatos rémtörténetek korából, amikor a vámpírok még igazi vámpírok voltak, és nem kidolgozott habtestű, érzelmes szépfiúk. Hiányoznak az ilyen vámpírok, az élőhalott vérszívók és csábító démonok. Remélem, hogy egyszer (Van Helsing szavaival élve) „Isten segedelmével” az írók is rájönnek, hogy milyen kár, hogy ha ma kimondjuk a vámpír szót és sokat szóismétlünk, akkor nem érezzük a borzongást, mint régen, és nem látunk lelki szemeink előtt lopakodó árnyakat, hosszú szemfogakat és vérvörös szemeket. Amikor kicsi voltam, ezek a teremtmények még tényleg rémesek voltak, nem is mertem megnézni a filmet, vagy elolvasni a könyvet, amikor először elolvastam a Drakulát, már bejött az Alkonyat, de még borzongtam a vámpíroktól. Sajnos már csak legyintek, ha megjelenik róluk egy könyv, mert tudom, milyen lesz általában. Kár, mert Drakula és menyasszonyai sokkal hatásosabbak. Szóval még mindig azt mondom, hogy ez A Vámpírkönyv. Minél többször olvasom, annál jobban tetszik. Bár bevallom, hogy korábban a a rövidebb változatot olvastam, szóval még újdonságot is nyújtott. És talán mindig is fog, mert Drakula örök. :)

7 hozzászólás
>!
dagikám
Bram Stoker: Drakula

Annak ellenére,hogy az ilyen témájú könyvek néha milyen véresek szoktak lenni,ez nem volt olyan borzasztó. Ennek ellenére nagyon tetszett a stílusa, és az,hogy a történetet különböző szereplők naplóbejegyzéseiből ismerhettük meg. Különösen szimpatikus volt a professzor személye,intelligenciája,ahogy kezelte a felmerülő problémákat. A végén azt hittem kicsit több sort szentelnek Drakula kézre kerítésével, de így is lekötött teljesen.

>!
Ikarosz
Bram Stoker: Drakula

Drakula gróf története már annyi feldolgozást és egyebet megélt már az idők folyamán, hogy azt híhetnénk, hogy mindenki ismeri. Hát töredelmesen be kell vallanom, hogy bár hallottam már róla, de így direktségében először kerültem kapcsolatba a sztorival (nem láttam egyik Drakula filmet sem).
Már-már kicsit megmosolyogtatónak tűnik ez a kimérten udvarias, öltönyös-nyakkendős gentleman vámpírvadászat, de történetmesélés stílusa (naplóbejegyzések, levelek, újságcikk) mégis lebilincselővé és és érdekfeszítővé teszi, még az olyan részeknél is, ahol olyan dolgokat kerülgetnek a szereplők, amit az olvasó már ismer. Külön dicséretes, hogy ezt egy 120 éves szöveg tudja.
Ha valamire rá lehet mondani azt, hogy olvasmányélmény, akkor szerintem ez kiérdemeli ezt a címkét.
Nekem a 2017-es kiadás van meg, abban van egy előszó, amit én sokkal inkább utószónak mondanék, mert teljesen abban a hitben íródott, hogy az olvasó már ismeri a történetet, szóval a hozzám hasonló „Drakula-újoncok” inkább a regény után olvassák az előszót.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Úgy veszem észre, minél keletebbre jutok, annál pontatlanabbak a vonatok. Hogy közlekedhetnek Kínában?

18. oldal

>!
hajnalikod

– Drakula vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!

31. oldal

>!
Belle_Maundrell

Az ember akkor érti meg, mi az iszonyat, ha szembe találja magát vele.

28. oldal, 1. fejezet

>!
Panda

Azt hiszem, ez az emberi természet sajátja, hogy bár tudjuk, mi az igazság, azt hitetjük el magunkkal, amit szeretnénk.

XXV. fejezet, Dr. Seward naplója (Sóvágó Katalin fordítása)

>!
Belle_Maundrell

Hittük halottnak álmában,
Láttuk alvónak holtában.

172. oldal

>!
Panda

… a tébolyultak mindig logikusak a saját határaikon belül.

VI. fejezet, Dr. Seward naplója (Sóvágó Katalin fordítása)

>!
Frank_Spielmann I

Ah, ez a tudományunk hibája, hogy mindent meg akar magyarázni; és ha nem magyarázza, akkor azt mondja, nincs mit megmagyarázni.

>!
csillagka P

Ah, ifjú uram, a székelyek – és a Drakulák, kik szívök vére, eszük és kardjuk valának –, oly hőstettekkel dicsekedhetnek, amelyekre holmi Habsburg és Romanov nyúltelepek sohasem lesznek képesek.

44. oldal

>!
Frank_Spielmann I

Az ember nem szereti, ha azt az igazságot bizonyítják be neki, amitől a legjobban iszonyodik.

>!
Frank_Spielmann I

Ó, mi férfiak és nők olyanok vagyunk, mint a kötelek, amelyeket mindenféle irányba húzogat a feszültség. És ha jönnek a könnyek, az olyan, min a csiga, amely meghúzza a köteleket, és ha végül túl nagy lesz a feszültség, elpattanunk. De Kacaj Király úgy jön, mint a napsugár, és ismét ellazítja a feszültséget; és így tudjuk folytatni a nehéz munkát, akármi is legyen.

XIII. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Abraham Van Helsing
20 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Amerikai istenek
M. R. Carey: Kiéhezettek
Stephen King: A ragyogás
George R. R. Martin: Lázálom
Justin Cronin: A szabadulás
Dan Simmons: Terror
Stephen King: Borzalmak városa
Madeleine Roux: Sanctum – A rejtélyes társulat
Stephen King: Carrie
Dan Wells: Nem akarlak megölni