Drakula 729 csillagozás

Bram Stoker: Drakula Bram Stoker: Drakula Bram Stoker: Drakula Bram Stoker: Drakula Bram Stoker: Drakula Bram Stoker: Drakula

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Drakula ​vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!” Ezekkel a szavakkal mutatkozik be Bram Stoker klasszikus történetében a gróf Jonathan Harkernek, az egyik főhősnek.
A regényirodalom egyik leghíresebb bemutatkozását nemcsak az olvasók fújják bő évszázada – 1897-es angliai megjelenése óta a Drakulá-t nem győzik újranyomni –, de színpadi és filmszínészek is tucatszám. Lehetetlen úgy olvasni a semmi jót nem ígérő invitálást, hogy ne lássuk közben Lugosi Bélát, Christopher Lee-t vagy Gary Oldmant, vagy ne halljuk gondolatban egy súlyos várkapu nyikorgását. Drakula, aki beinvitál, rögtön felismerhető vékony sasorráról, „fennhéjázón öblös” homlokáról, főleg pedig „sajátságosan hegyes” fogairól, amik „kiálltak az ajkak közül, amelyeknek feltűnő pirossága ily élemedett korhoz képest megdöbbentő életerőt mutatott”. Ekkor még nem tudja szegény Harker, hogy házigazdája nem szimpla baljós mágnás, hanem igazából egy négyszáz éves vámpír.

Harker, a fiatal angol ügyvéd azért… (tovább)

Rövidített változata Drakula gróf válogatott rémtettei, illetve Drakula, a vámpír címmel jelent meg.

Bram Stoker: Dracula

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 1897

Tartalomjegyzék

>!
Helikon, Budapest, 2021
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794264 · Fordította: Bartók Imre
>!
Európa, Debrecen, 2018
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634056720 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Európa, Budapest, 2017
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634056720 · Fordította: Sóvágó Katalin

4 további kiadás


Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Drakula · Abraham Van Helsing · Mina Harker · John Seward · Jonathan Harker · Arthur Holmwood · Lucy Westenra · Quincey Morris

Helyszínek népszerűség szerint

Budapest · Anglia · Erdély · Duna · temető


Kedvencelte 103

Most olvassa 48

Várólistára tette 446

Kívánságlistára tette 387

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Madama_Butterfly>!
Bram Stoker: Drakula

Íme minden vámpírtörténetek őse, a vérszívók és szörnyek történeteinek alapja….
A maga letisztultságában, eredetiségében fogott meg, nem volt nehéz elhitetnie velem, hogy ez az eredeti Drakula-sztori, ez az, ami mindennek az eredője és bármi, ami ezek után született, már csak ennek a könyvnek az alapjaiból táplálkozhatott.
Stoker stílusa néha megmosolyogtatott (főleg a dagályos, Jane Austen-i romantikát idéző női naplórészleteknél), néha elgondolkodtatott (a tudományos magyarázatok és érvelések egy XIX. századi ember szemével néha több, mint érdekesek), néha pedig – főleg az útinaplóknál és helyleírásoknál- elvarázsolt.
Tetszett, hogy több szemszögből, több szereplő szemén keresztül látjuk a történéseket, naplórészletek keverednek táviratokkal, újságcikkekkel, hajónaplókkal, ám mégis egy szép, kerek egészet adnak ki a végén – olyan volt, mint amikor egy kaleidoszkópon keresztül más és más színben, megvilágításban látjuk ugyanazt a dolgot, pedig nem csinálunk mást, csak egy picit más szemszögből nézzük…
Jó volt ez a kis kirándulás az időben, ajánlom mindenkinek aki nem csak az Alkonyat-ciklusból szeretne vámpír-sztorit kapni, hanem egy vérbeli és eredeti történettel is megismerkedne…

6 hozzászólás
fekiyeti79 P>!
Bram Stoker: Drakula

Elérkezett ez is: végre megismerhettem ezt a klasszikust!
Persze Drakula gróf karaktere nem volt ismeretlen, szerintem kevesen lehetnek, akik ne találkoztak volna vele valamilyen formában. Viszont Bram Stoker története – minden vámpírtörténet őse – eddig kimaradt az életemből, még a könyv ihlette filmeket sem láttam.
A mondás szerint egy újszülöttnek minden vicc új, és én így is indultam neki ennek a kalandnak; emiatt a könyv előszava azonnal fel is bosszantott, ugyanis erősen spoileres.
Át is lapoztam.

Határozottan tetszett a naplóregény-formátum, ahogy a szereplők feljegyzései –, naplóbejegyzései –, levelei –, egy-két esetben újságcikkek stb. által ismerhettem meg a történetet. Sajnos ez az egyik hátulütője is a dolognak, mert szó szerint minden gondjuk-bajuk le lett jegyezve az egyes karaktereknek, amik nem mondom, hogy unalmasak voltak, viszont nem igazán mozdították előre a cselekményt.
A fogalmazásmód korhű, talán túlságosan is; a kacifántos körmondatok néha nehezen emészthetőek és a végére már kicsit fárasztóak is voltak. Különösen Van Helsing professzor tudott olyanokat szónokolni, hogy ihaj, ráadásul annyira teátrálisan adva elő mondandóját, hogy szinte láttam magam előtt egy színpadi, drámai jelenetet, ahol széles gesztusokkal, fennhangon magyaráz, hogy a hátsó sorokban is lássanak/halljanak mindent.
Ennek ellenére, összességében érdekes és izgalmas volt a történet, örülök, hogy megismerhettem Drakulát a „teljes valójában”!

Drakula örök, Drakula halhatatlan, Ő és „gyermekei” az igazi vámpírok!

>!
Európa, Budapest, 2017
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634056720 · Fordította: Sóvágó Katalin
24 hozzászólás
Navi P>!
Bram Stoker: Drakula

Elérkezett ez a pillanat is: elolvastam ezt a klasszikust.
Nagyon tetszett, jók voltak a karakterek, erősek, határozottak, Van Helsing, Quincey, Arthur, Seward, Mina és John. Egy csöppet idealizáltak, túl tökéletesek, de pont illettek ide, ebbe a korba.
Drakula nekem egy kicsit kevés volt, többet vártam volna tőle-belőle. De kifejezetten tetszett :)

Pandalány>!
Bram Stoker: Drakula

Drakula. Ez a név szerintem senki előtt nem ismeretlen, és mindenki egyből tudja, hogy egy erdélyi grófról van szó, aki nem mellesleg vámpír. Körülbelül eddig jutottam eddig és különösebben sosem tudtam, mit takar az eredeti történet, miért ennyire híres és népszerű.
Nagyon kíváncsian vártam, miről szól Bram Stoker regénye, ami ennyire ikonikussá és klasszikussá vált. A regényt 1897-ben írta, nem épp mai darab. Ezt már szinte az első oldalakon éreztem, hiszen olyan régimódi szavakat használtak, amik jelentésének utána kellett néznem, hiába segített a szövegkörnyezet megérteni.
A regény többségében levelekből, táviratokból és naplóbejegyzésekből áll. Több szereplő szemszögéből láthatjuk az eseményeket, legjobban Jonathan írásai tetszettek. A könyv végig fenntartja az olvasó figyelmét és nagyon lebilincselő. Engem valószínűleg a kiszámíthatatlansága miatt ösztökélt arra, hogy olvassam. Semmit nem tudtam az eredeti történetről, és emiatt nem tudtam, mire számítsak, mi fog történni, és vajon mi lesz a végkifejlet. Egyedül talán az utolsó száz oldalon belül volt kb. 20-30 oldal, ahol azt éreztem, hogy a szereplők egy helyben toporognak és nem lépnek semerre ahelyett, hogy döntenének és tennének valamit. Aztán hál istennek visszatért a történet lendülete és a végkifejlet nagyon mozgalmas lett.
Bővebben itt: https://pandalanyolvas.blogspot.com/2019/01/bram-stoker…

KillerCat>!
Bram Stoker: Drakula

Minden vámpírtörténet atyja,az etalon, a number one. Ettől eredetibb,borzongatóbb ebben a témában nincs.

2 hozzászólás
Zsoofia>!
Bram Stoker: Drakula

Annak ellenére, hogy nem számítottam sokra a könyvtől, mondván a történetet már ezerszer hallottam, meglepő módon pont a könyvformátum adott hozzá sokat. A viktoriánus kellemes borzongás, az információ visszatartása kellemes suspense horrort alakított ki. Maga az, hogy Drakula ennyire a háttérben munkálkodik, és nem az ő karaktere van effektíve főszerepben, talán meglepő lehet, de én értékeltem.

A Fausttal ellentétben itt szembetűnően megjelent, mi ment át ebből a könyvből a vámpír-loreba általánosan és mi nem (pl a farkassá alakulás, farkasok irányítása, ködidézés, meg hogy ha virágot teszel a sírra, akkor nem kel fel a vámpír??? ezt hogy nem vette át a romantikus vámpírirodalom? kihagyott ziccer).

Mina Harker a legmenőbb karakter, pont.

Niki P>!
Bram Stoker: Drakula

Egy igazi klasszikus vámpírtörténet :)
Szépen lassan kibontakozó cselekmény, mégsem unalmas. Leköti az olvasót, legalábbis engem simán :)
Nagyon rég szerettem volna elolvasni, és úgy érzem, hogy újraolvasásos lesz.
Tetszett, hogy napló formájában, több szereplő szemszögéből ismerhettük meg a történetet.

sztinus>!
Bram Stoker: Drakula

Igazi klasszikus, nagyon élvezetes történet. Nagyon jó a felépítése, végig izgalmas volt. Mivel közelèben sem voltam eddig Drakulához, maximum a régi dal cseng a fülemben róla az Első emelettől, a vègèn számomra bármi megeshetett volna.
De így nyugodtabban alszom.
Mindenképpen sort kerítek rá, hogy megnézzem a filmet-filmeket róla.

SDániel P>!
Bram Stoker: Drakula

Drakula!
Egy név, amely mára ikonná, fogalommá vált az elmúlt 120 év alatt. Ami azóta szerves részét képezi mind az irodalom, mind a filmművészet területén; születtek hol jobb, hol gyengébb feldolgozások – komoly vagy éppen humoros, parodisztikus értelmezésben, sőt, a rajzfilmek világában is helyet kapott. Hasonlóan a másik horror ikonhoz, Frankensteinhez.
A számos megszemélyesítő közül három akad, akinek sikerült igazán emlékezetessé tenni a vámpír alakját: Lugosi Béla, Christopher Lee és Gary Oldman – mind tudásuk legjavát nyújtották, emlékezetes, ha nem kitörölhetetlen nyomot hagytak.
Drakula élt, él és élni is fog – igazán stílszerű megállapítás egy halhatatlan rémmel kapcsolatban.

A könyvről annyit: igazán tetszett. Az elbeszélésmódja csak erősíti a borzongató hatást; magát a grófot nem ismerjük meg saját szemén keresztül, sem saját gondolatait – éppen ettől működik igazán. Amit nem ismerünk teljesen (vagy egyáltalán nem), sokkalta ijesztőbb annál, mint amit az ember arcába tolnak. Keveset szerepel ugyan, de jelenléte végig érezhető a levegőben. A kastélyában játszodó pillanatok fokozatosan építik ki a közelgő iszonyat és téboly labirintusát – melyből aztán néhány bátor, elszánt ember segítségével végül sikeresen kijutnuk. De nem kevés áldozattal…
Nekem legjobban Van Helsing és Seward doktor figurája tetszett, és elég erős jelenlétük van a történetben. Mina és Lucy szála nem igazán kötött le, ilyenkor mindig vártam a fent említett két úriember eszmecseréjét, bölcselkedését – azok nem is okoztak csalódást.
Szerencsére elmondhatom, hogy a vérszívó gróf történetével egy újabb élménnyel (egy meglehetősen borzongató élménnyel) lettem gazdagabb. Igaz, előbb ismertem a filmeket, mint az eredeti regényt, de utóbbi azért sokkal többet nyújtott.
„Legyetek üdvözölve, kedves olvasók!”

eme P>!
Bram Stoker: Drakula

Eléggé udvariatlanság a részemről, hogy közeli szomszédként, sőt honfitársként csak most kerítettem sort a Drakula gróffal való megismerkedésre. De most, hogy már túl vagyok az izgalmakon, nyugodtan kijelenthetem: nekem mindenképp megérte várakozni. Neki meg amúgy sem számítanak az évek, évszázadok. Sikerült halhatatlanságát megőriznie, akár tetszik ez Mináéknak, akár nem. Sőt, úgy tűnik egyre sikeresebbek éjszakai kiruccanásai, egyre inkább használatba veszi a modern technika adta lehetőségeket, mert már nem csak Anglia partjaira hajózott be, hanem elárasztotta vámpírocskákkal az egész világot. Gondolom nagyokat vigyoroghat magában. Nyugalom, az én fogaim még egyelőre nem hegyesednek, bár, bevallom, némi vérszegénységet már észleltek nálam…
Na de térjünk a regényre. Először is: a felépítés mestermunka. Nagyon telibe talált a napló-levél-újságcikk-távirat sorozatra való építkezés, a különböző szempontok, stílusok, a feszültségkeltés különböző technikáinak alkalmazása. Remekül érvényesíti a közhelyet: a kevés néha több. Nem akciódus, nem csöpög a vértől és nem horrojelenetekkel borzolja az idegeinket, mégis izgalmas tud lenni. A sok szálon vezetett történet bevonja az olvasót a nyomozásba, akinek ki kell bogoznia az összefüggéseket, helyükre kell illesztenie a mozaikdarabokat, közben meg néha, a naplót vagy levelet írónál már többet tudva, vissza kell fojtania késztetését, hogy gyorsan ne táviratozzon neki: Vigyázz!!! Ott van…
Néha azért, nem tagadom, meg is mosolyogtatott, főként az itt-ott romantikus pátosztól túlfűtött levelek vagy naplórészletek miatt. Az erdélyi vadregényes táj pedig olykor annyira mesés fantáziafölddé változott, hogy a kezdeti csodálkozást egyféle kedélyesen szórakozó beletörődés váltotta fel. Mert igaza van az elbeszélőnek. Mindig neki van igaza. Miért is csodálkozom én a sok furcsaságon: magyarok eredetén, Drakula székelységén, a sok csehen és szlovákon vagy a Bürger balladát németül idéző egyszerű utastárson és egyéb képtelenségen, ha elfogadom Drakula vámpírsztoriját. Na ugye?
Bármilyen hihetetlen, de Stoker sose járt Kelet-Európában… – olvasom az előszóban. Hihetetlen? A fenti példák alapján?
Azért mégis gyanakszom. Furcsa, hogy annyira jól ismeri a közlekedési viszonyokat. Nemcsak a régieket, a maiakat is. Járhatatlan, javítatlan utak, állandóan késő vonatok… Ha nem is járt errefelé, erről-arról eléggé jól értesült. Talán… Nem, nem, jobb ebbe nem belegondolni. De legalább most már tudom, miért olyanok az utak, amilyenek: nehogy már az ellenség, ha netán betörne, gyorsan elfoglalhassa az országot. Törjön ki a lova lába. Izé… Szakadjon le a tank lánctalpa.
Jobb, ha befejezem, picit elgurult a gyógyszerem. :)
Azért a könyvet olvassátok!

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

Úgy veszem észre, minél keletebbre jutok, annál pontatlanabbak a vonatok. Hogy közlekedhetnek Kínában?

18. oldal

Belle_Maundrell>!

Az ember akkor érti meg, mi az iszonyat, ha szembe találja magát vele.

28. oldal, 1. fejezet

hajnalikod>!

– Drakula vagyok; legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!

31. oldal

Panda>!

Azt hiszem, ez az emberi természet sajátja, hogy bár tudjuk, mi az igazság, azt hitetjük el magunkkal, amit szeretnénk.

XXV. fejezet, Dr. Seward naplója (Sóvágó Katalin fordítása)

Scarlett0722 P>!

…szeretem a hűvöst és az árnyakat és egyedül szeretek lenni a gondolataimmal, amikor kedvem tartja.

6 hozzászólás
FurcsaLány>!

„Denn die Todten reiten schnell”
("Mert a holtak gyorsan járnak.")

25. oldal, I. fejezet (Európa, 2018)

2 hozzászólás
Panda>!

… a tébolyultak mindig logikusak a saját határaikon belül.

VI. fejezet, Dr. Seward naplója (Sóvágó Katalin fordítása)

Belle_Maundrell>!

Hittük halottnak álmában,
Láttuk alvónak holtában.

172. oldal

Frank_Spielmann I>!

Ah, ez a tudományunk hibája, hogy mindent meg akar magyarázni; és ha nem magyarázza, akkor azt mondja, nincs mit megmagyarázni.

Scarlett0722 P>!

…van valami a szélben, a levegőben, a ködben, aminek az íze és színe, a formája halált hozó. A levegőben van…


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Shelley: Frankenstein
Anne Rice: Interjú a vámpírral
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
H. G. Wells: Szörnyetegek szigetén
Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek
Stephen King: Borzalmak városa
Shirley Jackson: Hill House szelleme
Stephen King: A ragyogás
Stephen King: A boszorkánylány
Stephen King: Carrie