Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Drakula 1145 csillagozás
Jonathan Harker, az ifjú londoni ügyvédbojtár az erdélyi Kárpátokba utazik a dúsgazdag Drakula gróf kastélyába, hogy egy angliai ingatlan megvásárlásában a várúr segítségére legyen. Nem is sejti, valójában minek köszönheti a meghívását, hogy mit tervez Drakula, és hogy pokoli tervével milyen szörnyűségeket készül a világra szabadítani.
Csikordul a várkapu, a házigazda szívélyesen köszön:
– Drakula vagyok, legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!
Hány éves lehet ez a hegyes fogú, fura várúr: hetven?, nyolcvan?, száz?
Mire Harker rájön, hogy négyszáz, már szinte késő, csak egyvalaki segíthet: a vampirológia holland szakértője, dr. Abraham van Helsing. Vele szövetkezve igyekszik Jonathan „megmenteni a világot”, hiszen abba – emberi számítás szerint – ő maga is beletartozik menyasszonyostul. Van Helsing mindent tud: hogy Drakula irtózik a napfénytől, a fokhagymától és a kereszt jelétől, és hogy a vámpírokat csak a szívükbe vert karóval lehet… (tovább)
Rövidített változata Drakula gróf válogatott rémtettei, illetve Drakula, a vámpír címmel jelent meg.
Eredeti megjelenés éve: 1897
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kapszula Könyvtár Európa
Enciklopédia 31
Szereplők népszerűség szerint
Drakula · Abraham Van Helsing · Mina Harker · Jonathan Harker · John Seward · Lucy Westenra · Arthur Holmwood · Quincey Morris
Helyszínek népszerűség szerint
Budapest · Anglia · temető · Erdély · Duna · Kárpátok · Kelet
Kedvencelte 145
Most olvassa 64
Várólistára tette 554
Kívánságlistára tette 414
Kölcsönkérné 7
Kiemelt értékelések
Valamikor régen már olvastam Drakula gróf történetét és amikor megtudtam, hogy a Helikon kiadónál újra megjelenik ilyen gyönyörű borítóval, nem volt kétség, hogy kell belőle egy saját példány. Nem csalódtam a világirodalom talán leghíresebb vámpírjának történetében. Most is ugyanúgy megborzongatott , mint évekkel ezelőtt. Jonathan Harker egy mesés üzlet reményében utazik a baljóslatú Kárpátokba és nem is sejti, hogy milyen szörnyeteget szabadít majd a világra. Nagyon tetszett, hogy napló- és levélregény formájában van elmesélve a történet. Számomra mindig ez a mű marad az igazi HORROR, a maga misztikus, sejtelmes hangulatával.
Két év után újraolvasva is marad számomra a horror klasszikusa, az örök favorit.
Teljesen véletlen talált rám Drakula története, nem terveztem olvasni, de mikor megláttam @Kitabu_hu-nál, úgy éreztem ezt muszáj beiktatnom most rögtön. Innen is mégegyszer köszönöm az ajánlást, egy nagyon jó könyvvel lettem gazdagabb. :)
Bram Stoker naplókon és levelezéseken keresztül vezeti végig a történetet, nem a megszokott forma, de nekem pont ezért is tetszett. Az egész könyvet körülöleli egy gótikus, misztikus, ködös hangulat, amit egyszerűen imádtam.
Az egész Drakula várat és annak környezetét olyan tűpontosan tárja az olvasó elé, hogy ha nem akarja is ott érzi magát és érzi azt a sejtelmes félelmet. Imádtam, ahogy lassan fokozatosan kibontakozik Drakula évszázados története, egészen a gyökereitől minden fajta tulajdonságán és hatalmán keresztül.
Az egyik legjobb könyv volt, amit a hónapban olvastam, és még milyen jól passzolt a Halloweeni hangulatomhoz is :)
Íme minden vámpírtörténetek őse, a vérszívók és szörnyek történeteinek alapja….
A maga letisztultságában, eredetiségében fogott meg, nem volt nehéz elhitetnie velem, hogy ez az eredeti Drakula-sztori, ez az, ami mindennek az eredője és bármi, ami ezek után született, már csak ennek a könyvnek az alapjaiból táplálkozhatott.
Stoker stílusa néha megmosolyogtatott (főleg a dagályos, Jane Austen-i romantikát idéző női naplórészleteknél), néha elgondolkodtatott (a tudományos magyarázatok és érvelések egy XIX. századi ember szemével néha több, mint érdekesek), néha pedig – főleg az útinaplóknál és helyleírásoknál- elvarázsolt.
Tetszett, hogy több szemszögből, több szereplő szemén keresztül látjuk a történéseket, naplórészletek keverednek táviratokkal, újságcikkekkel, hajónaplókkal, ám mégis egy szép, kerek egészet adnak ki a végén – olyan volt, mint amikor egy kaleidoszkópon keresztül más és más színben, megvilágításban látjuk ugyanazt a dolgot, pedig nem csinálunk mást, csak egy picit más szemszögből nézzük…
Jó volt ez a kis kirándulás az időben, ajánlom mindenkinek aki nem csak az Alkonyat-ciklusból szeretne vámpír-sztorit kapni, hanem egy vérbeli és eredeti történettel is megismerkedne…
A vámpírtörténetek távol állnak tőlem, de ez a könyv nagyon jó volt! Talán azért is, mert lágyabb “ vérszívó “ jelenetek voltak, mint amire számítottam.
A formai szerkezet is magával ragadott, a levelezések és a naplóleírások emészthetőbbé tették számomra Drakula megismerését.
Szerettem a leírásokat, különösen az erdélyi részleteket.
Mindvégig izgalmas volt, sejtelmes borzongás és várakozás töltött el olvasás közben.
Megkellene látogatni Drakula gróf várát!?:)
Eléggé udvariatlanság a részemről, hogy közeli szomszédként, sőt honfitársként csak most kerítettem sort a Drakula gróffal való megismerkedésre. De most, hogy már túl vagyok az izgalmakon, nyugodtan kijelenthetem: nekem mindenképp megérte várakozni. Neki meg amúgy sem számítanak az évek, évszázadok. Sikerült halhatatlanságát megőriznie, akár tetszik ez Mináéknak, akár nem. Sőt, úgy tűnik egyre sikeresebbek éjszakai kiruccanásai, egyre inkább használatba veszi a modern technika adta lehetőségeket, mert már nem csak Anglia partjaira hajózott be, hanem elárasztotta vámpírocskákkal az egész világot. Gondolom nagyokat vigyoroghat magában. Nyugalom, az én fogaim még egyelőre nem hegyesednek, bár, bevallom, némi vérszegénységet már észleltek nálam…
Na de térjünk a regényre. Először is: a felépítés mestermunka. Nagyon telibe talált a napló-levél-újságcikk-távirat sorozatra való építkezés, a különböző szempontok, stílusok, a feszültségkeltés különböző technikáinak alkalmazása. Remekül érvényesíti a közhelyet: a kevés néha több. Nem akciódús, nem csöpög a vértől, és nem horrojelenetekkel borzolja az idegeinket, mégis izgalmas tud lenni. A sok szálon vezetett történet bevonja az olvasót a nyomozásba, akinek ki kell bogoznia az összefüggéseket, helyükre kell illesztenie a mozaikdarabokat, közben meg néha, a naplót vagy levelet írónál már többet tudva, vissza kell fojtania késztetését, hogy gyorsan ne táviratozzon neki: Vigyázz!!! Ott van…
Néha azért, nem tagadom, meg is mosolyogtatott, főként az itt-ott romantikus pátosztól túlfűtött levelek vagy naplórészletek miatt. Az erdélyi vadregényes táj pedig olykor annyira mesés fantáziafölddé változott, hogy a kezdeti csodálkozást egyféle kedélyesen szórakozó beletörődés váltotta fel. Mert igaza van az elbeszélőnek. Mindig neki van igaza. Miért is csodálkozom én a sok furcsaságon: magyarok eredetén, Drakula székelységén, a sok csehen és szlovákon vagy a Bürger-balladát németül idéző egyszerű utastárson és egyéb képtelenségen, ha elfogadom Drakula vámpírsztoriját. Na ugye?
Bármilyen hihetetlen, de Stoker sose járt Kelet-Európában… – olvasom az előszóban. Hihetetlen? A fenti példák alapján?
Azért mégis gyanakszom. Furcsa, hogy annyira jól ismeri a közlekedési viszonyokat. Nemcsak a régieket, a maiakat is. Járhatatlan, javítatlan utak, állandóan késő vonatok… Ha nem is járt errefelé, erről-arról eléggé jól értesült. Talán… Nem, nem, jobb ebbe nem belegondolni. De legalább most már tudom, miért olyanok az utak, amilyenek: nehogy már az ellenség, ha netán betörne, gyorsan elfoglalhassa az országot. Törjön ki a lova lába. Izé… Szakadjon le a tank lánctalpa.
Jobb, ha befejezem, picit elgurult a gyógyszerem. :)
Azért a könyvet olvassátok!
Noha már olvastam több továbbgondolt vámpírtörténetet, az eredetire csak most került sor. Csakúgy, mint a klasszikus művek nagy része, ezen a művön sem érezni az idők múlását, pedig már 125 éves. A naplókból és levelekből jól szerkesztett egysége végig hatásos: az olvasót feszültségben és bizonytalanságban hagyja, abból a szempontból is, hogy vajon az írója életben marad-e, vagy megszakad az írása. spoiler Van Helsing professzor tudása megnyugtató, bár a szerző kicsit sokat utaztatta ide-oda…
Olvastam már számtalan vámpírtörténetet, de az eredeti Drakula valahogy még nem került a kezembe, csak most, egy kihívásnak köszönhetően.
És milyen jó, hogy elolvastam, mert teljesen lenyűgözött a hangulata, és az erdélyi csodavilág!
Az egésznek adott egy nagyon finom különlegességet, hogy napló-levél-újságcikk formátumú a könyv.
Sejtelmes, izgalmas, borzongató, de nem azért, mert csöpög a vértől.
Remek volt.
Egy történet, ami 125 évvel a megjelenése után még mindig szórakoztató!
Egy nagyon régi adósságomat törlesztettem a klasszikusok felé, és kellően ösztönözött az is, hogy részt vegyek a theroyalreedingroom által szervezett Dacre Stoker előadáson, már úgy hogy olvastam a könyvet.
Meglepett a történet hossza (és 101 oldalt kihúztak belőle!!!), az alaposság és az elbeszélés stílusa. Az eleje emiatt kicsit lassabban ment, de aztán annyira beszippantott a történet, hogy csak úgy faltam a sorokat, vagy mondjam úgy hogy csak úgy szívtam a betűket …
Meglepett, ugyanakkor örültem is neki, hogy az egyik főszereplő Mina, és jelentős szerepe van a történetben, nem csak egy szép és törékeny hölgy.
Úgy érzem más szerkesztéssel és egy hosszabb végkifejlettel, ez a történet ma is nagyot ütne. Aztán a Zoom előadáson derült fény arra, hogy a végül megjelent változat elég sokat változott az eredetihez képest, viszont az izlandi kiadás közelebb áll Bram eredeti elképzeléséhez, így végül lefordították angolra az 1980-as években.
Zseniális regény, és a sok kutatómunka, alaposság miatt nagyon hihetőnek tűnik még most is, pláne 125 évvel ezelőtt milyen hátborzongató lehetett.
Elérkezett ez is: végre megismerhettem ezt a klasszikust!
Persze Drakula gróf karaktere nem volt ismeretlen, szerintem kevesen lehetnek, akik ne találkoztak volna vele valamilyen formában. Viszont Bram Stoker története – minden vámpírtörténet őse – eddig kimaradt az életemből, még a könyv ihlette filmeket sem láttam.
A mondás szerint egy újszülöttnek minden vicc új, és én így is indultam neki ennek a kalandnak; emiatt a könyv előszava azonnal fel is bosszantott, ugyanis erősen spoileres. Át is lapoztam. Határozottan tetszett a naplóregény-formátum, ahogy a szereplők feljegyzései –, naplóbejegyzései –, levelei –, egy-két esetben újságcikkek stb. által ismerhettem meg a történetet. Sajnos ez az egyik hátulütője is a dolognak, mert szó szerint minden gondjuk-bajuk le lett jegyezve az egyes karaktereknek, amik nem mondom, hogy unalmasak voltak, viszont nem igazán mozdították előre a cselekményt.
A fogalmazásmód korhű, talán túlságosan is; a kacifántos körmondatok néha nehezen emészthetőek és a végére már kicsit fárasztóak is voltak. Különösen Van Helsing professzor tudott olyanokat szónokolni, hogy ihaj, ráadásul annyira teátrálisan adva elő mondandóját, hogy szinte láttam magam előtt egy színpadi, drámai jelenetet, ahol széles gesztusokkal, fennhangon magyaráz, hogy a hátsó sorokban is lássanak/halljanak mindent.
Ennek ellenére, összességében érdekes és izgalmas volt a történet, örülök, hogy megismerhettem Drakulát a „teljes valójában”!
Drakula örök, Drakula halhatatlan, Ő és „gyermekei” az igazi vámpírok!
Elérkezett ez a pillanat is: elolvastam ezt a klasszikust.
Nagyon tetszett, jók voltak a karakterek, erősek, határozottak, Van Helsing, Quincey, Arthur, Seward, Mina és John. Egy csöppet idealizáltak, túl tökéletesek, de pont illettek ide, ebbe a korba.
Drakula nekem egy kicsit kevés volt, többet vártam volna tőle-belőle. De kifejezetten tetszett :)
Népszerű idézetek
Úgy veszem észre, minél keletebbre jutok, annál pontatlanabbak a vonatok. Hogy közlekedhetnek Kínában?
18. oldal
Az ember akkor érti meg, mi az iszonyat, ha szembe találja magát vele.
28. oldal, 1. fejezet
…szeretem a hűvöst és az árnyakat és egyedül szeretek lenni a gondolataimmal, amikor kedvem tartja.
„Denn die Todten reiten schnell”
("Mert a holtak gyorsan járnak.")
25. oldal, I. fejezet (Európa, 2018)
Ah, ez a tudományunk hibája, hogy mindent meg akar magyarázni; és ha nem magyarázza, akkor azt mondja, nincs mit megmagyarázni.
– Isten vele, drágám! Imádkozom, hogy soha többé ne kelljen látnom az ön édes arcát.
245. oldal
Ezt a könyvet itt említik
- A vámpírok története
- Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
- Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan – Maureen Johnson – Kelly Link – Robin Wasserman: Az árnypiac kísértetei
- Charlaine Harris: Vörös telihold
- China Miéville: Kraken
- Christopher Moore: Totál szívás
- Christopher Moore: Vérszívó démonok
- Félix J. Palma: Az idő térképe
- Hernád Péter: Hollóember
- J. D. Salinger: Franny és Zooey
- Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
- Jeanette Winterson: Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?
- Jo Nesbø: Szomjúság
- Joe Hill: NOS4A2
- John Dickson Carr: A három koporsó
- Joseph O'Connor: Árnyjáték
- Karl Ove Knausgård: Halál
- Katherine Webb: Ha eljő az éj
- Melissa de la Cruz: Rettegés
- Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről
- Nina George: Déli fények
- Otsuichi: Goth (regény)
- Ray Bradbury: Az illusztrált ember
- Ray Bradbury: Októberi vidék
- Richard Matheson: Legenda vagyok
- Stephen King: Borzalmak városa
- Stephen King: Tündérmese
- Steve Berry: Királyi fortély
- Szécsi Noémi: Finnugor vámpír
- Szerb Antal: Utas és holdvilág
- Viv Croot – Jane Moseley – Owen Sherwood: Dracula gróf: Egy vámpír naplója
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anne Rice: Interjú a vámpírral 85% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Éjszakai műszak 88% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Álom doktor 89% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Borzalmak városa 86% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Kedvencek temetője 90% ·
Összehasonlítás - Mary Shelley – Percy Bysshe Shelley: Frankenstein / Válogatott versek 71% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Állattemető 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Cujo 85% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A boszorkánylány 84% ·
Összehasonlítás - Shirley Jackson: Hill House szelleme 71% ·
Összehasonlítás