Tranzit ​glória (Bozai-trilógia 1.) 84% 23 csillagozás

[…] katarzis, az orgazmus szellemi megfelelője […]

A Parnasszusra nem jár lift.

A kutya lábemelgetéséhez hasonló fényképezési ingertől vezérelve ősz hajú, kövér nők és megroggyant gerincű pocakos férfiak álltak a gipszszobor elé bájaikat megörökítendő.

[…] nem lesz abból igazi irodalmár, aki túlságosan szereti a szöveget, nem tudja felülről nézni, kivesézni, úgy viselkedik vele, mint gyászoló a halott hozzátartozóval: viszolyog a gondolattól is, hogy felboncolják, az egészet szereti, a sértetlent, az ízeire nem szedettet.

Minek világgá kürtölni, hogy a háziasszonyok jó része nem főz mindig egészségesen, és nem eszik-iszik kizárólag „megfelelő" termékeket, mivel még nem szakadt rájuk a nemzeti bank, vannak olyan ruhadarabjaik, amiken rajta van az a bizonyos folt, s nincs az a mosópor, ami kivenné, avagy bármennyire barátságos a jó nevű mosogatószer, nem barátkoznak meg a napi romeltakarítással. S hogy ragozzuk: a lakásuk sem mindig steril, jól elvannak egy-két baktériummal és porszemmel, ha nem akarnak egész hétvégén subickolni.

9

Sörhasa volt. Külseje egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő. Az elmebetegek, meglátván őt, nemhogy feloldódtak volna, inkább szorongani kezdhettek. Kicsiny, agresszív, úgynevezett disznószemei voltak. A jobb emberismerők észrevehetik benne az öntörvényű szadizmusát fennkölt hivatásába szublimáló, köztiszteletre sóvárgó érdemtelent.

132

…és kérte Doktor Lévayt, hogy ha tényleg van túlvilág, és ha a lelkek oda utaznak, ahova akarnak, és nem túl drága az effajta közlekedés, nézzen utána a gyereknek, mit csinál a világ túlsó felén, s ha nem okoz túl nagy anyagi megterhelést, szerződtessen mellé egy őrangyalt, nem valami bébiszittert, egy normálist, akivel az megbeszélheti, persze csak diszkréten, lehetőleg tudat alatt, lelkének nyűgeit.

298

Az első szünetben özvegy Lévayné telefonálási szándékkal belépett a titkárságra. Marika, fejét a titkársági asztalra hajtva, fájdalomcsillapítóért nyöszörgött. A szolgálati tabletta az elsősegélyládában, a szekrénykulcs pedig Marika íróasztalának fiókjában volt. A tanárnő a titkárnő hasa előtt benyúlt ebbe a fiókba, annak rendje és módja szerint elővette a gyógyszert, kinyomott egyet a fóliás műanyag csomagolásból, a csaphoz ment, cseppre pontosan engedett egy pohárnyi vizet, Marikához lépett és bevetette vele a szert. Marika savanyú szagot érzett, azt hitte, hánynia kell, az ingert legyűrendő gyorsabban nyelt, nagyokat lélegzett, majd pihenésképpen ismét az asztalra hajtotta a fejét. Becsengettek, Özvegy Lévaynénak mennie kellett. A második szünetben hallotta,hogy Marikát, a botrányt elkerülendő, taxival kellett hazavinni. Arról pletykáltak, hogy részegen jött be dolgozni.
….. Özvegy Lévayné este fürödni akart. Megfelelő mennyiségű vizet eresztett a kádba, szisztematikusan, hat percig meleget, két percig hideget, csak keveset, nem órákig ülni a kádban, csak éppen tisztálkodni akart. Gyorsan levetette ruháit és a vízbe lépett. Csak mikor már benne ült, vette észre, hogy valami marja a bőrét. Erős, fűszeres, aranyszínű bor volt. Özvegy Lévayné nem kísérletezett mosdással. Kikászálódott, megtörülközött, tapadós bőrére hálóinget húzott, és a konyhába ment, hogy csipkebogyóból főzött teával nyugtassa magát. A teavíz is borrá változott. Szükségében forralt boros teát ivott és részvéttel gondolt Marikára.

184-185. oldal

Egyik ilyen óra után keserűen újságolta a kollégáknak, hogy nem is egy olyan szépreményű harmadikos gimnazista akadt, akiknek legkedvesebb olvasmánya holmi nőknek szóló ponyvaregény, vagy krimi. Belőlük lesz a jövő értelmisége.

Manyikám, ez itt a magyarok istenének büntetése, amiért ilyen hazafiatlan ételt főztetek. Az évfordulóra való tekintettel Jókai-bablevest és Kossuth-kenyeret kellett volna adnotok.

242. oldal