2084 19 csillagozás

A világ vége
Boualem Sansal: 2084

Az ​idő: valahol a jövőben, ahol 2084 már csak bizonytalan szóbeszéd: rejtélyes szám, ősrégi dátum, talán égi jel. Abisztán hatalmas birodalmában egy az Isten: Yölah, és Abi az ő Küldötte. Tilos az önálló gondolat, bűn az egyéni érzés, Yölah népe pedig üdvözülten éli múlt és jövő nélküli változatlanságba dermedt mindennapjait.
Lehetséges-e, érdemes-e vajon kételkedni, bármit keresni ebben a világban, ahol kérdések már rég nincsenek, s ahol mindenre megvan a válasz? A regény csetlő-botló, ám céltudatos főhőse mégis útnak indul, hogy kérdésekre s újabb kérdéseket hozó válaszokra leljen.
Boualem Sansal a kortárs francia nyelvű irodalom egyik meghatározó hangja. Hol ironikus, hol pedig profetikusan komor vagy éppen filozofikusan elemző látomása egy régi-új veszedelem, a szélsőséges vallási radikalizmus lehetséges következményeit viszi el a néhol már szinte abszurd végletekig.
Akárcsak Orwell regénye, Sansal műve is szenvedélyes figyelmeztetés: olyan disztópia,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Európa, Budapest, 2017
312 oldal · ISBN: 9789634056959 · Fordította: Vargyas Zoltán

Most olvassa 3

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 37


Kiemelt értékelések

>!
Bori_L MP
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Sansal keresve sem találhatott volna jobb módszert arra, hogy lovat adjon a habzó szájú, internetes hírportálokról tájékozódó iszlámellenesek alá bár a többségük valószínűleg nem fogja elolvasni ezt a könyvet. Sansal elővette az 1984 világát, és újragondolta száz évvel később, a Szent Háború utánra, amikor már nem maradt más, csak az Egy Vallás, Yölah, és a halhatatlan Abi, az Ő küldötte.

Szokásos tévedés, hogy akié a tudás, azé a jövő. Egy tökéletes világban nincs jövő, csak a múlt, már ahogy a legendás keletkezéstörténetek jelenítik meg, nincs fejlődés, nincs tudomány; csak az Igazság van, az egy és örök Igazság, s a Minden-Hatóság, mely őrködik felette.

Abisztánban nincs változás. Senki nem tudja, hányadik évet írnak, mert nem fontos. Az egyetlen fontos dolog, az, hogy az ember Yölah kedvére éljen, tisztességesen elvégezze a napi imákat, csak abilangul beszéljen, jelentse Yölah és a Rendszer ellenségeit, tudja fejből a Gkabult, esetleg zarándokoljon el egy szent helyre életében, és ne gondolkodjon túl sokat. Érezni és kérdezni bűn, amiért stadionban való megkövezés a büntetés. A történelem megfagyott: nincsen jövő, és a múltból is csak az létezik, amit a Rendszer állít. Sőt, a jelenből is csak az létezik, és a Rendszer nagyon körmönfont: még ellenségeket is gyárt magának, hogy működőképes maradjon. Vagy valóban létezik Ellenség, csak igyekeznek olyan látszatot kelteni, mintha saját kreálmány lenne? Ki tudná megmondani?

Ahhoz, hogy az emberek kétségbeesetten ragaszkodjanak a hitükhöz, háború kell, igazi háború, amelyben ezrével hullanak el az emberek, s amely sosem ér véget, no meg ellenség, amelyik mindenütt ott van, bár senki sem látja.

Nincs menekvés, mert a Szent Háború után nem marad más, mint Abisztán, amelyet teljesen átfon a Rendszer működése. A Rendszer egy idő után már magától is működik, mert az embereknek eszükbe sem jut megkérdőjelezni a működését. És ezzel bezárul a kör, nincs jövő, igazából múlt sincs, csak a poros, forró jelen van, fásult lakosok, szigorú ellenőrzések, és a napi imádságok. Ez már tényleg a világ vége: nincs tovább, nincs fejlődés, senki nem tud semmit, áll a gépezet. És mégis, előfordulhat, hogy egy rejtett kis fogaskerék véletlenül elindul. Mi lesz a sorsa? Hagyják, hadd járjon üresen, homokszemet dobnak közéjük, hogy újra megálljon, vagy egyszerűen csak kihajítják?

Ha magad vagy önmagad ellensége, akkor mindig tiéd a győzelem.” Hát nem igaz?

>!
Dominik_Blasir
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Akármennyire is díjaztam egyes ötleteit, akármennyire is érdekes a bemutatott diktatúra, túl kevés ponton tudjuk átérezni ennek a szörnyűségét. Érdemi történet vagy szereplőgárda hiányában pedig nem tehetünk mást, mint hagyjuk magunkat elborítani ezzel a mindenek felett álló rendszerrel és a sajátos prózával, közben pedig reménykedni, hogy a végére tanulunk valamit a szélsőséges irányba elvitt vallások természetéről. Így aztán hiába tűnik jelen korunk egyik legfontosabb művének Boualem Sansal regénye, megvalósításának köszönhetően szerintem mégsem lesz igazán kiemelkedő élmény.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-05-16+…

11 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Újabb tétel az idei, spontán alakuló varjús sorozathoz. spoiler Oda is egy kövérebb és feketébb darab.
Szóval addig még rendben van, hogy egy áradó, sokfelé kalandozó és saját súlyánál fogva elsöprő gondolatfolyam egy elképzelt totális-diktatórikus államról, még inkább a benne zajló élet végtelen abszurditásáról. Az idő megállt, a térképzet zavaros spoiler , amúgy is minek az embernek bármit is tudni az őt körülvevő világról, ha egyszer csak Istennek Yölahnak tetsző életet kell élni, ahhoz pedig minél kevesebbet kötözködni kérdezni gondolkozni, és minél többet imádkozni. Természetesen a helyesen élt életnél már csak az fontosabb, hogy az egyszeri hívő folyamatosan meggyőződjön arról, hogy nem csak ő maga él helyesen, de a családtagok, rokonok, ismerősök és az idegenek is – és persze, hogy jelentse, ha valahol a hitetlenség csíráját véli észlelni. Mindeközben folyamatosan zajlik spoiler a Szent Háború spoiler , az állami szervek rendszeresen vizsgálják a lakosság hitének tisztaságát és elkötelezettségét, jutalmakat és büntetést osztanak, az egyén életének bizonytalansága a rendszer teljes mozdulatlanságával párosul. Ati, a főhős is csak betegsége miatt, életteréből átmenetileg kiszakadva kezd el idegen szemmel tekinteni minderre, és hazatérve az élet mind több aspektusát kérdőjelezi meg, végeredményben pedig, hogy valóban csak annyi-e a világ, amennyit az állam Apparátusa az abisztáni lakosoknak látni enged.
Nem annyira a cselekményen van itt a hangsúly, mint a mindenkori vallási diktatúrák életidegen és abszurd voltáról – egyfelől arról, hogyan teszi embertelenné az embert, másfelől, hogy a mindennapok valódi, élő embere itt vagy ott óhatatlanul ellenáll. Humorral, egy-egy kiskapuval, szélsőséges esetben szervezkedéssel ha már a világ mozdulatlan, álljak a tetején én, hát nem? de.. Ilyenformán Abi és Koa életveszélyes látogatásának vagy Nasz felfedezésének mindösszesen annyi jelentősége van, hogy Abisztán működésének minél többféle aspektusával találkozni lehessen. Működik is, köszönjük, az viszont már baj, hogy a regény minden állításának rendszeresen ellentmond. spoiler És mielőtt még vérengző szörnyetegnek titulálnánk a kekec olvasót, ne feledjük: egy olyan rendszerről van szó, ami – mint az a regény kétharmada körül világossá válik – spoiler Szóval stratégiai pontokon éreztem úgy, hogy a rendíthetetlennek és kijátszhatatlannak mondott rendszert igenis meg lehet kerülni okosba', a hatalom orra előtt büntetlenül lehet jó darabig osonkodni és csúnyákat gondolni, és egyáltalán, egyet nem érteni. Ami nem lenne baj, ha nem kiáltja ki magát a narratíva spoiler. Ettől egy hangyányit még kevésbé látszik működőnek az epilógus, ahol spoiler

A tudomány mai állása szerint körbekölcsönzöm még iszlámszakértőbb ismerősöknek, erőst kíváncsi vagyok az ő véleményükre is, legfőképpen arra, hogy amit én elnagyoltnak vagy vázlatosnak látok, abban látnak-e ők valami húsbavágóan pontosat és életszerűt, mert nem kizárt, hogy csak a spoiler gondolkodásom kér számon olyasmit, ami tulajdonképpen ott van vagy máshogy van.

4 hozzászólás
>!
mandris P
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Ha gonosz akarnék lenni, azt írnám, hogy ez az a disztópia, amely mellett még az Éhezők viadala is jól átgondolt, eredeti munkának tűnik.

Leírtam, mert gonosz akartam lenni, de ha van egy kis türelmetek, mindjárt még jobban kifejtem.

Kezdjük azzal, hogy álltam hozzá az olvasáshoz: Azt vártam, hogy majd a XXI. század egyik meghatározó disztópiáját fogom olvasni, úgyhogy nagyon vártam már, hogy elolvashassam. Mondjuk, az értékelések bimodális eloszlásából (2,5 és 5 lokális maximumokkal) egyértelmű volt, hogy egy elég megosztó könyvről van szó, de ekkor még reménykedtem, hogy én majd az 5-ös csoportba tartozom. Tévedtem.

A regény egyébként inkább az 1984 adaptációja, mintsem kellően eredeti munka, és ezt nem is próbálja titkolni, ugyanis lépten nyomon hivatkozik a nagy elődre. Túl sokat is. Akinek nem esett le a címből, hogy mire utal, annak ott a fülszöveg annak úgy is mindegy, mert feltehetően nem olvasta Orwell regényét. Mindenesetre nem kell szájba rágni… nem ez az első könyvem… Ráadásul, ha nem tolná az ember arcába, még esetleg adódna olvasó, aki nem úgy olvassa a regényt, mint az 1984 világának minél teljesebb adaptációját a jövő kvázi-muszlim világállamára. A színvonalát ráadásul meg sem közelíti. Nem tudom, hogy például a régiségbolt szerepeltetését és az udvari jelenetet a ruhákat teregető átlagasszonnyal kikacsintásnak szánta vagy az eredetiség teljes hiányára utal, mindenesetre nekem nem jött be.
De sajnos, azt kell mondjam, hogy az 1984 majmolása még nem is a legnagyobb hiba. Ami ugyanis nem direkt átvétel, az még annyira sem átgondolt. A fő problémám a karakterekkel volt. Egész egyszerűen nem értettem, miért tesznek egyes dolgokat, akár a főszereplők is. Sokszor úgy érzem, hogy nem derül fény arra, milyen indítékok mozgatják például Atit. Egyszer csak leesnek neki dolgok, és nem látom, hogyan. Ráadásul sokszor nem fér össze az a szintű önreflexió és tudatosság a világgal, amelyben él. Az volt az érzésem, hogy ha az a társadalom, amelyben él, valóban olyan, amilyennek lefesti, akkor neki nem lenne szabad, hogy ilyen gondolatai legyenek. Megérzései, oké, de Ati túlságosan is reflektál önmagára, gondolataira és a világra ahhoz, hogy az adott körülmények között hitelesnek érezzem. És, mint írtam, az önreflexió ellenére sokszor nem világosak az indítékai. Atiban megérlelődik a lázadás gondolata, mert Winston is lázadt különben még ennyi cselekmény sem lenne a regényben mert csak … tényleg… miért is?
Ráadásul azt sem tartottam jó húzásnak, hogy a szerző egyszer csak áttér Ati nézőpontjáról egy mindentudó narrátor nézőpontjára, hogy bemutassa a regény világát.
Miért érzem, hogy Sansal legszívesebben úgy írta volna meg a regényt, hogy abban egy fia szereplő nem lett volna, sem pedig semmi, ami akár csak nyomokban is tartalmaz cselekményt? Én nem szeretném kétségbe vonni, hogy Sansal fejében összeállt egy kép erről a disztópikus társadalomról. Csak azt állítom, hogy ezt a képet nem volt képes az irodalom eszközeivel az olvasóknak közvetíteni. Ha kiváltott is valamilyen hatást néhány olvasóból, hamarabb hiszem el, hogy a tényleges szöveg ellenére váltott ki ilyen hatást.

Pedig, és ez viszi be a kegyelemdöfést, akadtak benne jó ötletek. Csak pont ezeket valahogy elmulasztotta kibontani a szerző, és így csak ígéretek maradtak, és ha valamilyen hatásuk van, csak tovább növelik a regénnyel kapcsolatban már eleve gyűlő frusztrációnkat. És így lesz szép kerek az olvasmányélmény. Könyvmollyá válásomban elévülhetetlen érdeme volt az 1984-nek, a Szép új világnak, és még néhány más disztópiának. Most kicsit úgy érzem, hogy Sansal meggyalázta a (viszonylag) ifjúságomat.

>!
Gyöngyi69
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Megszenvedtem vele. Ezen a könyvön Sansal még dolgozhatott volna, mert az ötlet akár „jó” is lehetne, de ahhoz kellett volna minimum egy normális történet, szereplők, akikről megtudhatunk valamit.
Azt sem értettem, hogy a főszereplőből – aki addig csak Ati volt – hogyan lett egyszer csak a könyv harmada táján a „barátunk”?
A diktatórikus állam leírásában voltak érdekes dolgok, de szerintem voltak ismétlődések, szájbarágás – ezek kimaradhattak volna.
Ami legjobban felbosszantott, az a cím, amiből a gyanútlan olvasó tévesen azt hiheti, hogy egy Orwell könyvéhez hasonló mű akadt a kezébe. Na, hát attól fényévekre van Sansal regénye.

>!
LuPuS_007 P
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Abisztán az álmok országa. Álmodozni lehet, gondolkodni nem. Az idő pont most, hogy pontosan mikor is van a most, az nem érdekes. Az aktualitását nézve a vallási őrületnek Yölah gondoskodik mindenről, vagyis a hozzá felépített állami tisztviselők* hadigépezete.
Folyamatos ördögi kerék forog, amelyet a megfásult tömeg meg sem kérdőjelez.
Aktuálisan van felvezetve minden ami az 1984-re épül(t) a Nagy Testvér már múlt, mert szerves része lett Abisztán-nak és Yölah-nak. Szépen taglaljal a felébredő egyén lázadását és zöldhályog szemről való leugrásának folyamatát. Ám nagyon lassan bontja ki és ellentmondásba is keveredik a végére. Nincs vége, nincs nagy leleplezés. Nincs boldog vég csak egy boldog véghez vezető út van.

Konklúzió:az ÖT NAGY**-hoz nem ér fel, de mindenképpen olvasandó mindenkinek, mert az új hullámos disztrópia regényekkel ellentétben, maradandóbb

* ehhez képest, a kínai 70 millió fős párt kutyaf@sza
**
https://moly.hu/konyvek/jevgenyij-zamjatyin-mi
https://moly.hu/konyvek/ray-bradbury-fahrenheit-451
https://moly.hu/konyvek/aldous-huxley-szep-uj-vilag
https://moly.hu/konyvek/anthony-burgess-gepnarancs
https://moly.hu/konyvek/george-orwell-1984

>!
Jacket
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Többé-kevésbé azt vártam ettől a kötettől, mint amit végül nyújtott. A címe és a borítója miatt egyaránt az 1984 muszlim vallási diktatúraként való újragondolását vártam és azt is kaptam, de számomra nem ér fel a nagyra becsült elődhöz. Nem konzisztens számomra ez a szöveg. Egyrészt nem világos, hogy miért kell váltogatni az elbeszélő személyét. Ha végig Ati mesélné a történetet, valószínűleg sokkal nehezebben, kisebb információmorzsákból kellene összerakni a képet, hiszen ő maga is csak nagyon korlátozott tudással rendelkezik. A mindentudó, kissé cinikus narrátor megjelentetése viszont túlmagyarázottá teszi a szöveget és leértékeli azt az öntudatra ébredési folyamatot, amin a főhős keresztülmegy. Másrészt nem következetes a totalitárius diktatúra felépítése sem. Mindenki a folyamatos megfigyeléstől és besúgástól tart, de a két főszereplőnek mégis sikerült számtalan tiltott területen átkalandoznia anélkül, hogy felfedődnének vagy bárki keresni kezdené őket. A totális egyeduralomról is kiderül, hogy egyfajta törzsi berendezkedés működik a felszín alatt, ahol kellő információ, megfelelő származás és vagyon birtokában változtatásokat lehet elérni. Utóbbi ráadásul szabadon szerezhető is, tehát létezik társadalmi mobilitás, noha korlátozott módon. Ráadásul léteznek egymástól független médiumok, amelyek egymástól eltérő, egymással vitába szálló véleményeket is megjelentetnek. Hát mégis milyen totalitárius vallási diktatúra az, ahol az igazságnak többféle variációja létezhet? Összességében nem annyira nyomasztó ez a társadalomkép, mint az 1984-ben ábrázolt.
Feltéve persze, ha eltekintünk attól, hogy a fent vázolt lehetőségek a nők számára egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Érdekes és valahol beszédes az is, hogy a szerző a háromszáz oldal alatt alig említ női szereplőket. Összesen öt női szereplő van a teljes regényben, ebből háromnak nincs neve, csak azt tudjuk róluk, hogy kilenc évesen feleségül vette egyiküket egy öregember, a másikuk tizenöt évesen öt gyermekes anya, a harmadik pedig egyszerű bölcsődalt énekel pelenkák teregetése közben, miközben egyetlen funkciója a regényben az, hogy szerepeltetése által még inkább hasonlítson a mű az eredetire, ha ez a kapcsolat valakinek a címből nem lenne eléggé egyértelmű. A két névvel is rendelkező nő mindössze tárgya egy összeesküvésnek, de önálló szerepet nem kapnak, aktív cselekvőként nem találkozunk velük, voltaképpen meg sem szólalnak.
Számos érdekes ötletet felvonultat ez a regény, ügyesen szövi bele a vallási alapú elnyomás jellemzőit az eredeti mű elgondolásaiba, de az eredetihez képest vontatott, nem kellően kidolgozott és a valahogy kevésbé zsigeri élmény. Az 1984-től meghűl az ereimben a vér, ez viszont inkább csak kellemetlen, koszos és viszolyogtató, de azért nem fogok tőle rosszul aludni.

>!
Batus
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Sansal hihetetlen pontossággal és fegyelemmel építi fel a világot, ami a regény alapját adja. Tökéletesen megismerünk egy rendszert, aminek működése felháborító, mégsem éreztem igazán dühöt olvasás közben. Pedig a düh jó. A düh azt jelentené, hogy azonosulni tudok a szereplőkkel, hogy én is velük akarok harcolni, mert másképp elviselhetetlen lenne az élet abban a disztópiában. De ennél a könyvnél semmit sem éreztem. A szerző akkora energiát fektetett abba, hogy ezt a világot minél részletesebben megismertesse az olvasóval, hogy egyszerűen nem maradt hely élettel megtölteni azt. Főszereplőnk inkább csak sodródik az eseményekkel, ha volt is valamiféle személyisége, nekem nem tűnt fel.
Kár, hogy ennyire hiányzik belőle az átélhetőség, mert tényleg becsülendő munka van ebben a könyvben. Boualem Sansal pedig egy tünemény élőben.

>!
szeptember99
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Pár szó arról, hogy került hozzám a könyv. A könyvet a 2017-es Könyvfesztiválon vettem. Az 1984-re utaló 2084 cím felkeltette az érdeklődésem, de végül azért vettem meg a könyvet, mert az író helyszínen dedikált. Megvettem gyorsan a könyvet, és odaküldtem a férjem, hogy váltson pár szót vele arabul, és dedikáltassa magának. Elhatározta, hogy majd ő is elolvassa arabul vagy angolul :D
Abban, hogy nekikezdjek végre a könyv olvasásának, a Disztópiás január című kihívás motivált.
Bevallom, nagy elvárásokkal közelítettem a könyvhöz, már csak az 1984 miatt is, és kicsit csalódtam. Ha nem szeretnénk hasonlítgatni a két könyvet, sem folytatásnak tekinteni őket, akkor sokkal értékesebb szerintem a 2084.
A könyv közepén kezdtem ráhangolódni a vázolt világra, ahol a vallási fanatizmus és a totalitárius állam áll a központban. A legérdekesebb mozzanat az, miképpen kezd el a főszereplő, Ati gondolkozni, kérdéseket feltenni – hiszen ezt szeretné legkevésbé a rendszer.
Az elgondolás egy harmadik világháború utáni kép lefestésére szerintem zseniális, talán a cselekmény szövése és a leírások szegényesek.

>!
Andras_Kanai
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

A fantasztikus zsáner egyik erőssége a metaforikusság. Az a képesség, hogy egy, a felszínén szórakoztatóan és stílusosan megírt történet többről szól, mint amit a sztori, az egyes jelenetek állítanak. Ez nem csupán a tanulság, ez jóval több: annak az ígérete, hogy a mélyben ott egy másik történet, amely nagyon is a mi világunkról szól, amit pontosan értünk. Ez egy szerződés író és olvasó között, előbbi játékra, felfedezőútra hív, az utóbbi pedig Indiana Jonesként átvágja magát a történet indáin és a történet végén megtalálja az elrejtett kincset, azt a bizonyos másik történetet.
De néha nincs lacafaca, sem púder, sem metafora. Ilyen regény az algériai arab szerző, Boualem Sansal nem szokványos könyve, a 2084. Már a címmel kijelöli az utat, amelyen végig kell mennünk, és az első lapoktól kezdve nem hagy kétséget afelől, hogy a radikális iszlám, mint totális rendszer kritikáját fogja bemutatni – éppúgy, ahogy neves elődje, Orwell tette azt a másik totális rendszerrel, a kommunizmussal.
“Egy a kinyilatkoztatás, egységes és egyetemes, nem szorul kiegészítésre és vizsgálatra, nem szólít hitre, szeretetre vagy bírálatra. Csakis Elfogadásra és Alázatra.”
(Abi könyvének 1. része 2. fejezetének 12. strófája.)
Teljes ismertetőm az SFmagon olvasható: http://sfmag.hu/2017/06/19/teljes-behodolas-boualem-san…


Népszerű idézetek

>!
Bori_L MP

Ha magad vagy önmagad ellensége, akkor mindig tiéd a győzelem.

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

>!
Batus

Egy államügyet csakis a tanúk eltüntetésével lehet megnyugtatóan lezárni.

37. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

>!
Batus

Szokásos tévedés, hogy akié a tudás, azé a jövő. Egy tökéletes világban nincs jövő, csak a múlt, már ahogy a legendás keletkezéstörténetek jelenítik meg, nincs fejlődés, nincs tudomány; csak az Igazság van, az egy és örök Igazság, s a Minden-Hatóság, mely őrködik felette.

39. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

>!
Batus

Reménnyel és csodával lehet legjobban megkötni a népet a hiedelmeiben, mert aki hisz, az fél, s aki fél, az vakon hisz.

26. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

>!
Batus

Minél jobban keresi magát az ember, annál inkább elveszik.

55. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

>!
Batus

„Ami írva vagyon, az írva vagyon”, vagyon megírva Abi, a Küldött Könyvében.

266. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

>!
LuPuS_007 P

Az élet nemcsak elfolyt, hanem keresett, kapaszkodott, ravaszkodott, megannyi kihívással nézett szembe és akárhányszor csak emberileg lehetséges volt, mindig újra- és újrakezdődött.

117. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

1 hozzászólás
>!
LuPuS_007 P

Azt mondta, cigaretta meg dohány, meg hogy ez az ő kis bocsánatos bűne. Rettenetesen hangzott ez egy olyan világban, ahol minden bűn halálos.

185. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

>!
Batus

(…) nincs az az elnyomás, nincs az az ellenőrzés, ami megakadályozhatná, hogy egy álom formát öltsön, majd elszabaduljon (…)

111. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

>!
Batus

Ezen a nyelven íródott a Gkabul előtti szent könyv… nagyon szép, gazdag, szuggesztív nyelv… Mivel költői és szép hangzású, száműzték Abisztánból, az abilang-ot választották helyette, mert az kötelességre és feltétlen engedelmességre szorít. Az ötletet az Angszocbeli újbeszél adta. Amikor elfoglaltuk azt az országot, korabeli vezetőink rájöttek, hogy rendkívüli politikai rendszere nemcsak a fegyvereken, hanem a nyelv, az újbeszél fenomenális erején alapul; ez a laboratóriumban kikísérletezett nyelv arról nevezetes, hogy használójából kiöli az akaratot meg a kíváncsiságot. Akkori vezetőink filozófiai alapvetésnek azt a három elvet választották, amire az Angszoc politikai rendszere is épült: „A háború: béke”, „A szabadság: szolgaság”, „A tudatlanság: erő”, és hozzávettek három saját gyártmányú alapelvet: „Az élet: halál”, „A hazugság: igazság”, „A logika: abszurdum”. Ez Abisztán, kész őrület.

292-293. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége


Hasonló könyvek címkék alapján

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés
Orhan Pamuk: Hó
Benoît Duteurtre: A kislány és a cigaretta
Wm. Paul Young: A viskó
Nnedi Okorafor: A halálmegvető
Horváth László Imre: Lett este és lett reggel
Daryl Gregory: Afterparty
Tullio Avoledo: Az ég gyökerei
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG