2084 34 csillagozás

A világ vége
Boualem Sansal: 2084

Az ​idő: valahol a jövőben, ahol 2084 már csak bizonytalan szóbeszéd: rejtélyes szám, ősrégi dátum, talán égi jel. Abisztán hatalmas birodalmában egy az Isten: Yölah, és Abi az ő Küldötte. Tilos az önálló gondolat, bűn az egyéni érzés, Yölah népe pedig üdvözülten éli múlt és jövő nélküli változatlanságba dermedt mindennapjait.
Lehetséges-e, érdemes-e vajon kételkedni, bármit keresni ebben a világban, ahol kérdések már rég nincsenek, s ahol mindenre megvan a válasz? A regény csetlő-botló, ám céltudatos főhőse mégis útnak indul, hogy kérdésekre s újabb kérdéseket hozó válaszokra leljen.
Boualem Sansal a kortárs francia nyelvű irodalom egyik meghatározó hangja. Hol ironikus, hol pedig profetikusan komor vagy éppen filozofikusan elemző látomása egy régi-új veszedelem, a szélsőséges vallási radikalizmus lehetséges következményeit viszi el a néhol már szinte abszurd végletekig.
Akárcsak Orwell regénye, Sansal műve is szenvedélyes figyelmeztetés: olyan disztópia,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Európa, Budapest, 2017
312 oldal · ISBN: 9789634056959 · Fordította: Vargyas Zoltán

Most olvassa 2

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 42

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bori_L>!
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Sansal keresve sem találhatott volna jobb módszert arra, hogy lovat adjon a habzó szájú, internetes hírportálokról tájékozódó iszlámellenesek alá bár a többségük valószínűleg nem fogja elolvasni ezt a könyvet. Sansal elővette az 1984 világát, és újragondolta száz évvel később, a Szent Háború utánra, amikor már nem maradt más, csak az Egy Vallás, Yölah, és a halhatatlan Abi, az Ő küldötte.

Szokásos tévedés, hogy akié a tudás, azé a jövő. Egy tökéletes világban nincs jövő, csak a múlt, már ahogy a legendás keletkezéstörténetek jelenítik meg, nincs fejlődés, nincs tudomány; csak az Igazság van, az egy és örök Igazság, s a Minden-Hatóság, mely őrködik felette.

Abisztánban nincs változás. Senki nem tudja, hányadik évet írnak, mert nem fontos. Az egyetlen fontos dolog, az, hogy az ember Yölah kedvére éljen, tisztességesen elvégezze a napi imákat, csak abilangul beszéljen, jelentse Yölah és a Rendszer ellenségeit, tudja fejből a Gkabult, esetleg zarándokoljon el egy szent helyre életében, és ne gondolkodjon túl sokat. Érezni és kérdezni bűn, amiért stadionban való megkövezés a büntetés. A történelem megfagyott: nincsen jövő, és a múltból is csak az létezik, amit a Rendszer állít. Sőt, a jelenből is csak az létezik, és a Rendszer nagyon körmönfont: még ellenségeket is gyárt magának, hogy működőképes maradjon. Vagy valóban létezik Ellenség, csak igyekeznek olyan látszatot kelteni, mintha saját kreálmány lenne? Ki tudná megmondani?

Ahhoz, hogy az emberek kétségbeesetten ragaszkodjanak a hitükhöz, háború kell, igazi háború, amelyben ezrével hullanak el az emberek, s amely sosem ér véget, no meg ellenség, amelyik mindenütt ott van, bár senki sem látja.

Nincs menekvés, mert a Szent Háború után nem marad más, mint Abisztán, amelyet teljesen átfon a Rendszer működése. A Rendszer egy idő után már magától is működik, mert az embereknek eszükbe sem jut megkérdőjelezni a működését. És ezzel bezárul a kör, nincs jövő, igazából múlt sincs, csak a poros, forró jelen van, fásult lakosok, szigorú ellenőrzések, és a napi imádságok. Ez már tényleg a világ vége: nincs tovább, nincs fejlődés, senki nem tud semmit, áll a gépezet. És mégis, előfordulhat, hogy egy rejtett kis fogaskerék véletlenül elindul. Mi lesz a sorsa? Hagyják, hadd járjon üresen, homokszemet dobnak közéjük, hogy újra megálljon, vagy egyszerűen csak kihajítják?

Ha magad vagy önmagad ellensége, akkor mindig tiéd a győzelem.” Hát nem igaz?

LuPuS_007>!
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Abisztán az álmok országa. Álmodozni lehet, gondolkodni nem. Az idő pont most, hogy pontosan mikor is van a most, az nem érdekes. Az aktualitását nézve a vallási őrületnek Yölah gondoskodik mindenről, vagyis a hozzá felépített állami tisztviselők* hadigépezete.
Folyamatos ördögi kerék forog, amelyet a megfásult tömeg meg sem kérdőjelez.
Aktuálisan van felvezetve minden ami az 1984-re épül(t) a Nagy Testvér már múlt, mert szerves része lett Abisztán-nak és Yölah-nak. Szépen taglalja a felébredő egyén lázadását és zöldhályog szemről való leugrásának folyamatát. Ám nagyon lassan bontja ki és ellentmondásba is keveredik a végére. Nincs vége, nincs nagy leleplezés. Nincs boldog vég csak egy boldog véghez vezető út van.

Konklúzió:az ÖT NAGY**-hoz nem ér fel, de mindenképpen olvasandó mindenkinek, mert az új hullámos disztrópia regényekkel ellentétben, maradandóbb

* ehhez képest, a kínai 70 millió fős párt kutyaf@sza
**
https://moly.hu/konyvek/jevgenyij-zamjatyin-mi
https://moly.hu/konyvek/ray-bradbury-fahrenheit-451
https://moly.hu/konyvek/aldous-huxley-szep-uj-vilag
https://moly.hu/konyvek/anthony-burgess-gepnarancs
https://moly.hu/konyvek/george-orwell-1984

Batus>!
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Sansal hihetetlen pontossággal és fegyelemmel építi fel a világot, ami a regény alapját adja. Tökéletesen megismerünk egy rendszert, aminek működése felháborító, mégsem éreztem igazán dühöt olvasás közben. Pedig a düh jó. A düh azt jelentené, hogy azonosulni tudok a szereplőkkel, hogy én is velük akarok harcolni, mert másképp elviselhetetlen lenne az élet abban a disztópiában. De ennél a könyvnél semmit sem éreztem. A szerző akkora energiát fektetett abba, hogy ezt a világot minél részletesebben megismertesse az olvasóval, hogy egyszerűen nem maradt hely élettel megtölteni azt. Főszereplőnk inkább csak sodródik az eseményekkel, ha volt is valamiféle személyisége, nekem nem tűnt fel.
Kár, hogy ennyire hiányzik belőle az átélhetőség, mert tényleg becsülendő munka van ebben a könyvben. Boualem Sansal pedig egy tünemény élőben.

Jacket>!
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Többé-kevésbé azt vártam ettől a kötettől, mint amit végül nyújtott. A címe és a borítója miatt egyaránt az 1984 muszlim vallási diktatúraként való újragondolását vártam és azt is kaptam, de számomra nem ér fel a nagyra becsült elődhöz. Nem konzisztens számomra ez a szöveg. Egyrészt nem világos, hogy miért kell váltogatni az elbeszélő személyét. Ha végig Ati mesélné a történetet, valószínűleg sokkal nehezebben, kisebb információmorzsákból kellene összerakni a képet, hiszen ő maga is csak nagyon korlátozott tudással rendelkezik. A mindentudó, kissé cinikus narrátor megjelentetése viszont túlmagyarázottá teszi a szöveget és leértékeli azt az öntudatra ébredési folyamatot, amin a főhős keresztülmegy. Másrészt nem következetes a totalitárius diktatúra felépítése sem. Mindenki a folyamatos megfigyeléstől és besúgástól tart, de a két főszereplőnek mégis sikerült számtalan tiltott területen átkalandoznia anélkül, hogy felfedődnének vagy bárki keresni kezdené őket. A totális egyeduralomról is kiderül, hogy egyfajta törzsi berendezkedés működik a felszín alatt, ahol kellő információ, megfelelő származás és vagyon birtokában változtatásokat lehet elérni. Utóbbi ráadásul szabadon szerezhető is, tehát létezik társadalmi mobilitás, noha korlátozott módon. Ráadásul léteznek egymástól független médiumok, amelyek egymástól eltérő, egymással vitába szálló véleményeket is megjelentetnek. Hát mégis milyen totalitárius vallási diktatúra az, ahol az igazságnak többféle variációja létezhet? Összességében nem annyira nyomasztó ez a társadalomkép, mint az 1984-ben ábrázolt.
Feltéve persze, ha eltekintünk attól, hogy a fent vázolt lehetőségek a nők számára egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Érdekes és valahol beszédes az is, hogy a szerző a háromszáz oldal alatt alig említ női szereplőket. Összesen öt női szereplő van a teljes regényben, ebből háromnak nincs neve, csak azt tudjuk róluk, hogy kilenc évesen feleségül vette egyiküket egy öregember, a másikuk tizenöt évesen öt gyermekes anya, a harmadik pedig egyszerű bölcsődalt énekel pelenkák teregetése közben, miközben egyetlen funkciója a regényben az, hogy szerepeltetése által még inkább hasonlítson a mű az eredetire, ha ez a kapcsolat valakinek a címből nem lenne eléggé egyértelmű. A két névvel is rendelkező nő mindössze tárgya egy összeesküvésnek, de önálló szerepet nem kapnak, aktív cselekvőként nem találkozunk velük, voltaképpen meg sem szólalnak.
Számos érdekes ötletet felvonultat ez a regény, ügyesen szövi bele a vallási alapú elnyomás jellemzőit az eredeti mű elgondolásaiba, de az eredetihez képest vontatott, nem kellően kidolgozott és a valahogy kevésbé zsigeri élmény. Az 1984-től meghűl az ereimben a vér, ez viszont inkább csak kellemetlen, koszos és viszolyogtató, de azért nem fogok tőle rosszul aludni.

Estocada>!
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

A sok negatív értékelés ellenére állítom, jó kis könyv ez. Szerintem sokan azért értik félre, mert össze akarják hasonlítani Orwell 1984-ével, ahol nyilván nem állja meg a helyét. De őszintén, az 1984-el való megmérettetésen lehet, hogy maga az Állatfarm is elbukna, annyira magas a mérce. Mindenesetre ez a könyv számos kikacsintást tartalmaz az ötletadó 1984-re, kapcsolódási pontokat is felvonultatva, ugyanakkor önálló ötleteket és karaktereket is tartalmaz. A történet maga olvasmányos, a sztori érdekes, a fejlemények izgalmasak, noha azért előre könnyen kitalálhatóak. Van benne némi következetlenség, kicsit sok a filozofálgatás, a nézőpontbéli váltások is furcsák kissé (ezért a négy csillag), de tisztességes munka, ami kellemes olvasási élménnyel ajándékozza meg az olvasót. A legtöbb félreértést a könyv körül az okozza szerintem, hogy mindenki az 1984-et keresi benne. El kell fogadni, hogy ez nem az, ez a 2084.

>!
Európa, Budapest, 2017
312 oldal · ISBN: 9789634056959 · Fordította: Vargyas Zoltán
szeptember99>!
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Pár szó arról, hogy került hozzám a könyv. A könyvet a 2017-es Könyvfesztiválon vettem. Az 1984-re utaló 2084 cím felkeltette az érdeklődésem, de végül azért vettem meg a könyvet, mert az író helyszínen dedikált. Megvettem gyorsan a könyvet, és odaküldtem a férjem, hogy váltson pár szót vele arabul, és dedikáltassa magának. Elhatározta, hogy majd ő is elolvassa arabul vagy angolul :D
Abban, hogy nekikezdjek végre a könyv olvasásának, a Disztópiás január című kihívás motivált.
Bevallom, nagy elvárásokkal közelítettem a könyvhöz, már csak az 1984 miatt is, és kicsit csalódtam. Ha nem szeretnénk hasonlítgatni a két könyvet, sem folytatásnak tekinteni őket, akkor sokkal értékesebb szerintem a 2084.
A könyv közepén kezdtem ráhangolódni a vázolt világra, ahol a vallási fanatizmus és a totalitárius állam áll a központban. A legérdekesebb mozzanat az, miképpen kezd el a főszereplő, Ati gondolkozni, kérdéseket feltenni – hiszen ezt szeretné legkevésbé a rendszer.
Az elgondolás egy harmadik világháború utáni kép lefestésére szerintem zseniális, talán a cselekmény szövése és a leírások szegényesek.

Andras_Kanai>!
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

A fantasztikus zsáner egyik erőssége a metaforikusság. Az a képesség, hogy egy, a felszínén szórakoztatóan és stílusosan megírt történet többről szól, mint amit a sztori, az egyes jelenetek állítanak. Ez nem csupán a tanulság, ez jóval több: annak az ígérete, hogy a mélyben ott egy másik történet, amely nagyon is a mi világunkról szól, amit pontosan értünk. Ez egy szerződés író és olvasó között, előbbi játékra, felfedezőútra hív, az utóbbi pedig Indiana Jonesként átvágja magát a történet indáin és a történet végén megtalálja az elrejtett kincset, azt a bizonyos másik történetet.
De néha nincs lacafaca, sem púder, sem metafora. Ilyen regény az algériai arab szerző, Boualem Sansal nem szokványos könyve, a 2084. Már a címmel kijelöli az utat, amelyen végig kell mennünk, és az első lapoktól kezdve nem hagy kétséget afelől, hogy a radikális iszlám, mint totális rendszer kritikáját fogja bemutatni – éppúgy, ahogy neves elődje, Orwell tette azt a másik totális rendszerrel, a kommunizmussal.
“Egy a kinyilatkoztatás, egységes és egyetemes, nem szorul kiegészítésre és vizsgálatra, nem szólít hitre, szeretetre vagy bírálatra. Csakis Elfogadásra és Alázatra.”
(Abi könyvének 1. része 2. fejezetének 12. strófája.)
Teljes ismertetőm az SFmagon olvasható: http://sfmag.hu/2017/06/19/teljes-behodolas-boualem-san…

GedyPapa>!
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Többet reméltem a könyvtől..Egy orwelli jelenkor bemutatására számítottam, azonban így is sok érdekesség rejlik a kötetben, amelyet minden további nélkül rá lehet húzni a jelenkorunkra, hiszen ilyen jellegű problémákkal ma is küzdeni kell és rövid időn belül akár valósággá válhat Abisztán képe..

Nicole_Kinney I>!
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Ez a könyv most valahogy nem tudott igazán magába szippantani, pedig nagyon jó az alapötlete, jól is van megírva, tetszett a párhuzam Orwell regényével… Azt hiszem, a hangulat nem volt meg hozzá, sokszor elkalandoztam közben.
Jó lett volna, ha a főszereplőt nem Atinak hívják, ha már a küldött Abi, mert így kevertem őket, a szereplők egyébként sem keltek életre a fejemben, menet közben többször elfelejtettem és összekevertem, hogy ki, kicsoda. (Most, hogy így írom az értékelést, látom már, mi volt a bajom a regénnyel: a valláskritika része tökéletesen átjött, de a cselekmény nem kötött le annyira, a szereplőket meg nem tudta annyira közel hozni, hogy érzelmeket váltson ki belőlem a sorsuk, nem tudtam "drukkolni"). Jobbra számítottam, de így is erős négy csillagos, érdemes elolvasni.

o_rita P>!
Boualem Sansal: 2084

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Egy olyan disztópia, mely nem is annyira elrugaszkodott. Hisz az első részekben, szinte Észak-koreai diktatúrára ismertem rá, bár ott pont vallás nélkül működik, vagyis üldözik a vallást. Két ez előtt olvasott disztópia a Szolgálólány meséje, és a Kazohinia jobban tetszett, mert az elrugaszkodottab volt, és mégis tanulságosabb is.


Népszerű idézetek

Bori_L>!

Ha magad vagy önmagad ellensége, akkor mindig tiéd a győzelem.

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Batus>!

Egy államügyet csakis a tanúk eltüntetésével lehet megnyugtatóan lezárni.

37. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Batus>!

Szokásos tévedés, hogy akié a tudás, azé a jövő. Egy tökéletes világban nincs jövő, csak a múlt, már ahogy a legendás keletkezéstörténetek jelenítik meg, nincs fejlődés, nincs tudomány; csak az Igazság van, az egy és örök Igazság, s a Minden-Hatóság, mely őrködik felette.

39. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Batus>!

Reménnyel és csodával lehet legjobban megkötni a népet a hiedelmeiben, mert aki hisz, az fél, s aki fél, az vakon hisz.

26. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Batus>!

Minél jobban keresi magát az ember, annál inkább elveszik.

55. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Aniko385>!

Aludjatok nyugodtan, jól emberek, ez itt mind nem igaz, a helyzetet pedig ellenőrzés alatt tartjuk.

7. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Batus>!

„Ami írva vagyon, az írva vagyon”, vagyon megírva Abi, a Küldött Könyvében.

266. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

LuPuS_007>!

Az élet nemcsak elfolyt, hanem keresett, kapaszkodott, ravaszkodott, megannyi kihívással nézett szembe és akárhányszor csak emberileg lehetséges volt, mindig újra- és újrakezdődött.

117. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

1 hozzászólás
LuPuS_007>!

Azt mondta, cigaretta meg dohány, meg hogy ez az ő kis bocsánatos bűne. Rettenetesen hangzott ez egy olyan világban, ahol minden bűn halálos.

185. oldal

Boualem Sansal: 2084 A világ vége

Nadír P>!

[…] a tudatlanság uralkodik a világ fölött, s már annyira megerősödött, hogy mindent tud, mindenre képes, és mindent akar.

235. oldal NEGYEDIK KÖNYV

Boualem Sansal: 2084 A világ vége


Hasonló könyvek címkék alapján

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
On Sai: Lucy
Raana Raas: Kiszakadtak
Margaret Atwood: Testamentumok
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma
Octavia E. Butler: A talentumok példázata
Ben Counter: Lángoló galaxis
Tatyjana Tolsztaja: A macskány
Naomi Alderman: A hatalom