Idegen ​bolygón született (Vénusz-trilógia 3.) 78% 13 csillagozás

Ki tudná megmondani, milyen világ rejtőzik valójában a Vénusz soha fel nem szakadó ködtakarója alatt? Mit rejt a sűrű köd, mely a Föld testvérbolygójának titkait őrzi?
Vajon volt… vagy csak születőben van ott az élet? Vagy csend honol még az élettelen tájakon?
A válaszra váró kérdések közt tévetegen botorkál ma még az író képzelete…
Ám közel a nap, amikor kéz kézre talál az óceánok fölött, amikor a holnap gyermeke elhagyja a Földjét, és csodálatos gépén teret, időt legyőzve felkeresi az idegen bolygót.
És akkor…
Akkor — úgy lehet — kiderül majd, hogy milyen gyatra és szegényes a csillagok világát, a végtelen mindenség titkait fürkésző ember képzelete…

– Sikerrel végződött a kísérlet? – érdeklődött udvariasan Abendin.
– Igen – ragyogott fel Mark arca. – A foton-tükör öntése előreláthatóan simán fog menni. – Hirtelen elkomolyodott, és töprengve folytatta: – Hacsak valamiféle váratlan komplikáció nem keletkezik, amikor ilyen óriási tömegű pantagonit egyszerre kerül majd olvadt állapotba…
Abendin némi szorongást vélt hallani Mark hangjában. „Ezzel a megjegyzéssel akaratlanul is a lehető legkedvezőbb fordulatot kapott a beszélgetés…” – gondolta a vezértitkár, és mint aki folytatásra vár, hallgatva nézte Markot. Az felhúzta, aztán leejtette a vállát, majd köpenye zsebébe gyúrt kézzel, maga elé meredve folytatta:
– Itt a laboratóriumban, de még a földhőerőmű csővezetékének gyártása közben is legfeljebb néhány tonna pantagonitot olvasztottak meg egyszerre. A tükör öntőformája azonban mintegy kétezer tonna pantagonitot fogad be… Ennek az óriási mennyiségnek egyenletesen hígnak és tökéletesen folyékonynak kell lennie, hogy a betonba ágyazott, közel hetven méter átmérőjű öntőforma minden rését, hézagát kitöltse.
– Mitől tart? Robbanástól?
– Nem, nem – tiltakozott Mark. – Ilyen veszély nincs. Robbanás nem következhet be! Mi és miért robbanna fel?
Abendinnek már a nyelve hegyén volt a válasz, de eszébe jutott, hogy okosabb lesz, ha csak később játssza ki a maga aduját… Egyelőre beszéljen csak Mark!
Azt nem kellett buzdítani, beszélt magától is. Boldog volt, hogy három napi egyedüllét után végre szót válthat valakivel.
– Olvasztási kísérletek közben több alkalommal eddig ismeretlen, rendkívüli hatóerejű sugárzást észleltünk. A keletkezett sugárzás mennyisége azonban elenyészően csekély volt, még ahhoz sem elegendő, hogy tüzetesebb vizsgálat alá vegyem.

Hátratett kézzel, merev-mozdulatlanul állt Mark Barett a kertre nyíló széles ablak előtt.

(első mondat)