Ha ​felszáll a köd… (Vénusz-trilógia 1.) 79% 13 csillagozás

Egy idealizált világtársadalomból indul hódító útjára az emberiség. Ám az emberi gyarlóság és hatalomvágy még egy ilyen szépen felépült társadalomban, a tudósok színe-javából gondosan válogatott telepesek között is megjelenik. Mély jellemrajzok nincsenek a könyvben, tulajdonképpen az első megnyilvánulásokból érezhető, ki milyen jellem, mi motiválja, mi okozza majd a konfliktusokat. Ennek ellenére a történet kellően fordulatos ahhoz, hogy a könyv szórakoztató legyen, és a tudomány sem hiányzik, időnként kapunk egy kis fizikaleckét is :) És persze mikor kiderül, hogy a Vénusz korántsem lakatlan, ámde nyersanyagforrásokban gazdag, távol a Föld figyelő szemétől kiéleződnek a konfliktusok is.

Ezt a könyvet még apukám vette meg ifjúkorában és az első sci-fik közé tartozott, amit olvastam. Nem is egyszer. Amikor nemrég előkerestem, hogy újraolvassam, jót vitatkoztunk rajta anyukámmal és az öcsémmel, hogy kié is a könyv valójában. Amúgy az enyém, az elsőszülött apai öröksége, nyilván ;)
Annak idején nem is tudtam, hogy ez egy trilógia, de most hála a molynak kiderült, úgyhogy hamarosan kiderítem, hogy a folytatások is ilyen jól sikerültek-e.

Az első felét a regénynek nem igazán szerettem. Érdekes módon ami más könyveknél nem zavart az itt nagyon mégpedig az, hogy nagyon érződik rajta a kor a por az 50-es évek. Ez az egész Vénuszra megyünk mert ott élet van és majd jól megkolonizáljuk dolog ez elején nem tetszett. Az sem ahogy és amilyen technológia megoldásokkal valósítják meg. (na jó itt voltak azért benne érdekes részek is.) Aztán megérkeznek és értelmes denevéreket találnak! Közben viszonylag hosszan taglalva megkapjuk azt az infót is, amit már óvodás koromban is tudtam, hogy a denevérek ultrahanggal tájékozódnak. Úgy általában minden még a legevidensebb dolgok is el vannak magyarázva, mert bár hőseink tudósok és mérnökök, de specializálták magukat egy-egy területre és csak ezt ismeri a többiről fogalmuk sincs. Mi a…ez?! Kérdeztem és itt majdnem abba is hagytam főleg, hogy nem tudom milyen elgondolás alapján megjelentek benne dinók is.
Aztán kaptam egy gyönyörű leírást a Vénuszi tájról vörös és fehér színekkel barlangokkal hegyekkel növényekkel virágokkal. Aztán kezdtem megszeretni dó-ré-mi-t (ez egy denevérnév). Aztán kezdett tetszeni az a konfliktus a szereplők között, ami még az elején gyermetegnek tűnt, de ami egyre komolyabbra fordult. A vége is jó volt főleg, ahogy minden erőfeszítés ellenére… de ezt inkább nem írom le. Inkább olvassátok el, mert kell ilyen könyvet is olvasni és mert magyar és mert hiába 57-ben íródott ez még mindig élvezhető.

Igaz , hogy régi , igaz hogy „kicsit” viccesek mai szemmel a technikai megoldások , az is igaz , hogy már tudjuk hogy a Vénuszon nem nagyon lehet élet , itt is előkerülnek a szokásos konfliktusok és az emberi gyarlóságok , de mégis kedvelhető regény !

Nagyon régen olvastam, akkor nagyon tetszett. Rengeteget ábrándoztam rajta, tömve van szuper ötletekkel, ugyanakkor nem lenne becsületes összevetni a közelmúltban írtakkal. Jó és kész! :(