Ha ​felszáll a köd… (Vénusz-trilógia 1.) 13 csillagozás

Botond-Bolics György: Ha felszáll a köd…

A sötét égbolton napsugarak fényében tündöklik a Vénusz. Mintha a Mindenség egy játékos óriása fehér felhőkből gyúrt labdát hajított volna a csillagok milliárdjai közé, száll, repül a könnyű gombolyag, járja az Utat, melynek kezdetét és végét öröktől való törvények jelölték ki.
Repül a labda, felragyogó fénye hajnalt vagy alkonyt hirdet a Föld emberének. Néha közel jön hozzánk, ránk csillan mosolyogva, azután továbbsuhan és ismét eltűnik a végtelen messzeségben.
Mi lehet a Vénusz felhői mögött? Mit takar a sűrű köd, mely testvérbolygónk titkát rejtegeti? Megszületett-e már ott is a diadalmas éle, vagy örök csend honol még a halott tájakon?
Nem tudjuk. Hiába kutatnak a csillagászok égnek szegezett távcsövei egyetlen áruló parányi rést a fátyolon, az ember fürkésző szeme elől mindent eltakar a köd…

Eredeti megjelenés éve: 1957

>!
Móra, Budapest, 1957
322 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Toncz Tibor

Enciklopédia 7


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Wish>!
Botond-Bolics György: Ha felszáll a köd…

Egy idealizált világtársadalomból indul hódító útjára az emberiség. Ám az emberi gyarlóság és hatalomvágy még egy ilyen szépen felépült társadalomban, a tudósok színe-javából gondosan válogatott telepesek között is megjelenik. Mély jellemrajzok nincsenek a könyvben, tulajdonképpen az első megnyilvánulásokból érezhető, ki milyen jellem, mi motiválja, mi okozza majd a konfliktusokat. Ennek ellenére a történet kellően fordulatos ahhoz, hogy a könyv szórakoztató legyen, és a tudomány sem hiányzik, időnként kapunk egy kis fizikaleckét is :) És persze mikor kiderül, hogy a Vénusz korántsem lakatlan, ámde nyersanyagforrásokban gazdag, távol a Föld figyelő szemétől kiéleződnek a konfliktusok is.

Ezt a könyvet még apukám vette meg ifjúkorában és az első sci-fik közé tartozott, amit olvastam. Nem is egyszer. Amikor nemrég előkerestem, hogy újraolvassam, jót vitatkoztunk rajta anyukámmal és az öcsémmel, hogy kié is a könyv valójában. Amúgy az enyém, az elsőszülött apai öröksége, nyilván ;)
Annak idején nem is tudtam, hogy ez egy trilógia, de most hála a molynak kiderült, úgyhogy hamarosan kiderítem, hogy a folytatások is ilyen jól sikerültek-e.

Zsola>!
Botond-Bolics György: Ha felszáll a köd…

Az első felét a regénynek nem igazán szerettem. Érdekes módon ami más könyveknél nem zavart az itt nagyon mégpedig az, hogy nagyon érződik rajta a kor a por az 50-es évek. Ez az egész Vénuszra megyünk mert ott élet van és majd jól megkolonizáljuk dolog ez elején nem tetszett. Az sem ahogy és amilyen technológia megoldásokkal valósítják meg. (na jó itt voltak azért benne érdekes részek is.) Aztán megérkeznek és értelmes denevéreket találnak! Közben viszonylag hosszan taglalva megkapjuk azt az infót is, amit már óvodás koromban is tudtam, hogy a denevérek ultrahanggal tájékozódnak. Úgy általában minden még a legevidensebb dolgok is el vannak magyarázva, mert bár hőseink tudósok és mérnökök, de specializálták magukat egy-egy területre és csak ezt ismeri a többiről fogalmuk sincs. Mi a…ez?! Kérdeztem és itt majdnem abba is hagytam főleg, hogy nem tudom milyen elgondolás alapján megjelentek benne dinók is.
Aztán kaptam egy gyönyörű leírást a Vénuszi tájról vörös és fehér színekkel barlangokkal hegyekkel növényekkel virágokkal. Aztán kezdtem megszeretni dó-ré-mi-t (ez egy denevérnév). Aztán kezdett tetszeni az a konfliktus a szereplők között, ami még az elején gyermetegnek tűnt, de ami egyre komolyabbra fordult. A vége is jó volt főleg, ahogy minden erőfeszítés ellenére… de ezt inkább nem írom le. Inkább olvassátok el, mert kell ilyen könyvet is olvasni és mert magyar és mert hiába 57-ben íródott ez még mindig élvezhető.

Busmen>!
Botond-Bolics György: Ha felszáll a köd…

Igaz , hogy régi , igaz hogy „kicsit” viccesek mai szemmel a technikai megoldások , az is igaz , hogy már tudjuk hogy a Vénuszon nem nagyon lehet élet , itt is előkerülnek a szokásos konfliktusok és az emberi gyarlóságok , de mégis kedvelhető regény !

Posti>!
Botond-Bolics György: Ha felszáll a köd…

Nagyon régen olvastam, akkor nagyon tetszett. Rengeteget ábrándoztam rajta, tömve van szuper ötletekkel, ugyanakkor nem lenne becsületes összevetni a közelmúltban írtakkal. Jó és kész! :(


Népszerű idézetek

csartak P>!

– A holdrakéták maximális hatósugara négyszázezer kilométer lesz. A Föld körül keringő mesterséges holdak radarállomásai fogják őket irányítani.
– Ha csak négyszázezer kilométer a hatósugaruk, akkor hogyan jutnak el a rakéták akár csak a legközelebbi bolygóig is?
– Más a holdrakéta és más az űrhajó! Az előbbit folyékony robbanóanyag hajtja: etilalkohol és oxigén keveréke. Az etilalkohol felrobban az égéstérben, és az óriási sebességgel kiáramló gázok lökik előre a rakétát. Ezzel szemben a Holdról kilőtt űrhajó egy atomrakéta lesz, amelyben az atomenergia először hővé, majd elektromos árammá alakul át. Ennek segítségével mintegy ezerhatszáz kilométer másodpercenkénti sebességgel nitrogéngázt dobunk ki a rakéta fúvókáin, ez az erő azután a földi viszonyok között elképzelhetetlen sebességgel hajtja maga előtt a bolygóközi rakétát.
– Miért indítják a Holdról az űrhajót? Miért nem lehet a Földről útnak indítani?
– Ennek két oka is van! Egyrészt a Hold tömege és átmérője sokszorosan kisebb, mint Földünké, így természetesen kisebb a vonzóereje is. Mindössze egy hatoda a Föld vonzóerejének. De majdnem ugyanilyen jelentősége van számunkra annak is, hogy a Holdnak nincs számottevő légköre. A világűrbe kilépő űrhajót tehát nem fékezi a levegő ellenállása és a motoroknak is sokkal kisebb nehézségi erőt kell majd leküzdeniük a startnál.

Kapcsolódó szócikkek: Föld · Hold · levegő · rakéta · űrhajó · világűr
csartak P>!

– Azt bizonyára tudja, hogy az űrállomás egy hatalmas pörgettyű, amelyik gyors, egyenletes mozgással forog a tengelye körül. A gravitációt a centrifugális erő pótolja benne. Persze, ez a pótlás nem egészen tökéletes, nem pontosan ugyanazokat a hatásokat eredményezi, mint a Föld tömegvonzása. De amint látja, mégiscsak elviselhető itt az élet.
– Amit eddig elmondott, az még nem magyarázza a végtelen teherbírást – vágott közbe Karren.
– Türelem, türelem. Miután űrállomásunkon már csak műszerekkel kimutatható mértékben uralkodik nehézségi erő, a Hold vonzása viszont még elenyészően csekély, földi értelemben vett súly itt nem létezik. Csupán a centrifugális erő növekszik annak arányában, ahogyan űrállomásunkon belül a főtengelytől távolodunk. Magába a főtengelybe épített raktárakat akár ólommal is megtölthetnénk, attól a mesterséges hold vígan száguldana tovább megszabott pályáján.

Kapcsolódó szócikkek: Föld · gravitáció · Hold
csartak P>!

A dallamos, kissé ütemesnek tűnő füttyjel, ami most felharsant, lágy visszhangot verve hömpölygött végig a völgyön. Még nem halt el a hegyoldalak közt hullámzó, gyorsan halkuló dallam, amikor egy óriási termetű, fejétől talpáig vörösre mázolt antroptera jelent meg a sziklatömb tetején. Nyomott arcát öregesen mély ráncok barázdálták, mellén valamilyen pikkelyes állat bőréből készült, rikítóan sárga pajzsot viselt. Ugyanilyen bőrből volt a keskeny pánt is, amely szabadon hagyva homlokát két karcsú, hegyes szarvban végződött a kidülledt szemek fölött. A kiterjesztett szárnyak gerincén arasznyi, sörtés szőrtaréj húzódott végig, szabadon hagyva a szárnykönyökből kinyúló, sárgára festett ujjakat.

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Vénusz-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Raana Raas: Hazatérők
Markovics Botond: Felfalt kozmosz
Brandon Hackett: Xeno
Zsoldos Péter: A Viking visszatér
Szemán Zoltán: Idegen istenek
Ekker Éva: Vad virágok
Dragon György: Űrcsilliárdos
Brandon Hackett: A poszthumán döntés
Brandon Hackett: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról