Eltévedt ​mezsgyekövek 1 csillagozás

Adalékok a délvidéki magyarság történetéhez 1918–1993
Botlik József – Csorba Béla – Dudás Károly: Eltévedt mezsgyekövek

A ​történelmet, mint tudjuk, a győztesek írják. Általában ők szabják meg azt is, milyen büntetéssel sújtsák a veszteseket. 1920 nyarán néhány keménykalapos győztes azt a büntetést mérte a magyarságra, hogy eleven nemzettestébe vert mezsgyekövekkel darabokra szagatta. Tetézte a bajt, hogy az új határokon innen és túl a győztes és vesztes politikusok és történetírók ezután hosszú-hosszú évtizedeken át mákonyos kúrával csillapították a testcsonkítás kínjait: tabuvá avatván egy történelmi igazságtalanságot elzsibbasztották bennünk a fantomfájdalmat.
Az anyaországról leválasztott nemzetrészek mindegyike megjárta a maga tövisekkel teleszórt útját: a felvidéki magyarság a bűnössé nyilvánított nemzetét, az erdélyi és a kárpátaljai a teljesen elszigetelt és ázsiai nyomorba taszított kisebbségét, az emigráció a szétforgácsolt szórványmagyarságét. A legsúlyosabb következményeit azonban talán a délvidéki magyarság viselte, viseli még ma is a leválasztásnak. Előbb a királyi Jugoszlávia… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637476229

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Népszerű idézetek

Lipe>!

És nem volt hazának elég,
Mert sem erő, sem bölcsesség
nem lehet elég; hogy megójja
a házat, amelyben lakója
nem lelheti meg a helyét.
(Illyés Gyula: Nem volt elég)

205. oldal · Illyés Gyula

Botlik József – Csorba Béla – Dudás Károly: Eltévedt mezsgyekövek Adalékok a délvidéki magyarság történetéhez 1918–1993

Lipe>!

A délvidéki magyarságtól azzal az átlátszó politikai trükkel vették el a színházat, hogy az „etnikailag tiszta” színház ártalmas a kisebbség egészségére. Megrontja a magyarságot, gyengíti Jugoszlávia és Szerbia iránt érzett szeretetét, amelynek pedig pillanatnyi szünet nélkül és jól láthatóan lobognia kell, máskülönben megbántódik az „államalkotó szerb nép”. Ismerős szöveg. Az „etnikailag tiszta” – normális emberi, európai logikával: az anyanyelű – színház ugyanis még olyan szörnyűségekre is képes, hogy erősíti a magyarságtudatot, ne adj isten lassítja az asszimilációt… Szüntessük hát meg a magyar színházat, a „szeparatizmus tűzfészkét”, boronáljuk össze a magyar és a szerbhorvát társulatot, csináljunk bábeli hangzavart, amelyben elsikkad a tiszta emberi szó és gondolat. Mondták és tették.

227. oldal, Thália fogyatkozó öröksége

Botlik József – Csorba Béla – Dudás Károly: Eltévedt mezsgyekövek Adalékok a délvidéki magyarság történetéhez 1918–1993

Lipe>!

A hatóságok persze minden eszközzel igyekeztek megnehezíteni a magyar társulat munkáját. A színdarabok szövegét előzetesen be kellett mutatni a helyi rendőrkapitánynak, aki „kicenzúrázta” belőle mindazt, ami szerinte sértette a „nagyszerb” eszméket. „Így Újvidéken a Néma levente csak "Néma lovag” címmel kerülhetett előadásra, mert tiltott szó volt itt a levente 23 esztendeig. Ilyen szó volt a „Budapest”, a „pengő” és a „ huszár” is…A színészek persze igyekeztek kijátszani a tilalmakat, úgy, hogy amikor csak lehetett, Budapest helyett nem Belgrádot, de „fővárost” mondtak, száz pengő helyett nem száz dinárt, hanem, „százast” és minden néző tudta, hogy most mégis Budapesten van, igazi és örök fővárosában és csak azért is pengővel fizet.*
*Garay Béla: Magyar színjátszás a megszállt Szabadkán

130. oldal, Öntudatra ébredés (1929-1941)

Botlik József – Csorba Béla – Dudás Károly: Eltévedt mezsgyekövek Adalékok a délvidéki magyarság történetéhez 1918–1993


Hasonló könyvek címkék alapján

Baráth Katalin: A fekete zongora
Békés István: Petőfi nyomában
N. Szabó József: A Magyar Kommunista Párt kultúrpolitikája a demokrácia kiépítése idején (1945-1946)
Mák Ferenc (szerk.): Veremidő
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Bódy Gábor: Végtelen kép
Nánay István: Tanodától – egyetemig
Aczél Endre: Acélsodrony – A hetvenes évek
Aczél Endre: Acélsodrony – A hatvanas évek
Nánay István: Profán szentély