Both Eszter (szerk.)

Egy ​zacskó cseresznye 1 csillagozás

Kortárs román költők
Both Eszter (szerk.): Egy zacskó cseresznye

Az Egy zacskó cseresznye című versantológia a kortárs román líra legjobbjait mutatja be

>!
AB-ART, Pozsony
190 oldal · ISBN: 9788080870638 · Fordította: Balázs F. Attila

Enciklopédia 12


Várólistára tette 1


Népszerű idézetek

Nazanszkij>!

VARUJAN VOSGANIAN: Zsoltár

amikor gyerek voltam
beletömködtem a meleg sarat mint tésztát
fa bárkákba
árbocnak égő gyertyákat dugtam beléjük
és hagytam úszni őket a Babilon vizein
születésem jelétől
az utolsó jelig

semmi más nem történt
amióta gyerek voltam
ködös nagy vallomásos szemekkel néztem
a világot
ez az én képességem amikor élénk vagyok vagy elalszom
ugyanazzal a magányos álommal a homlokomon
mint szarvas angyal

semmi nem történt amióta gyerek voltam
ugyanazon nyugalmat adó ikon elé jövök
csak az ajtót hagytam félig nyitva
bocsásd meg nekem, Uram
vigadj Uram,
ezúttal nem egyedül jövök imádkozni

Balázs F. Attila fordítása

169. oldal (AB-ART, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Babilon
Nazanszkij>!

DENISA COMANESCU: Kiűzetés a paradicsomból

Elegem van belőled tökig –
ordította
és ki akart söpörni sebtében
a lakásból
amelyet sosem fizettem neki
miközben
minden reggel kopogtatott az ajtón
három lány:
egy egzotikus nevű
egy okkult dolgokkal foglalkozó
a harmadik szépen és tisztán tudott élni.
De hova menjek
fiatalságom elrejtőzött a szemetes ládák mögé
amelyekben már a cigány asszonyok sem keresgélnek
a vers pedig zártnak deklarálta magát
és szigorúan betartja Malthus törvényét.
Menj a parkba, mondta
rögvest
ahogy az öreg temetőőr morgolódott
amikor kézen fogva sétáltunk
az első fiúval:
„Szerelmeskedni a parkokban kell!”

Balázs F. Attila fordítása

51. oldal, (AB-ART, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Malthus
Nazanszkij>!

CLAUDIU KOMARTIN: Versek apámról
Történet Ruszlánnak

Reggel négy óra van és apa folytonosan köhög.
Hosszú órák óta hallgatjuk, ahogy horkol, vergődik,
még egy lélegzetnyi levegőt koldulva.
Elegünk van, de nem úgy ahogy gondolod,
de senki nem szól semmit.
Reggel négy óra van és apa senkit nem hagy aludni –
teste egy húskoporsó
amelyben a kukacok elkezdték már hosszú munkájukat.
Szóval, kisasszony:
apa csak bomló sejtek váza,
egy bőrzsák, melybe
egyre inkább
befészkelődik a betegség
és az ördög egyre mélyebbre fúr, a fejtől a mellig
és a melltől a hasig
amíg egy paleozoikumból származó csont robbanása hallatszik.
Fiai ráüvöltenének hogy hallgasson már, vagy szakadjon már meg,
karót döfnének nagy és üszkösödő szívébe,
de apa hoz még egy kenyeret az asztalra és kár volna érte.
Még ha mi tudjuk is róla, hogy egy gennyel és szarral teli zsák.
De akkor, isten bizony, anyámnak el kellene mennie
Spanyolországba dolgozni, mint Mása, az unokatestvére.

Balázs F. Attila fordítása

81. oldal, (AB-ART, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Spanyolország
2 hozzászólás
Nazanszkij>!

CLAUDIU KOMARTIN: * * *

papa nem tudja mi a nihilizmus
papa nem olvasta Nietzsche-t és Gottfried Benn-t
szeme csillog a sötétben
a könnyek szétfolynak anyám tiszta arcán
vércseppek a fürdő padlóján.

Papa nem tudja mi a csábítás
papa nem olvasta Kierkegaard-ot
gyerekkorunkban
egyetlen dolog amibe biztosak lehettünk brutalitása volt
akkoriban izgatottan beszéltek róla az asszonyok
a húsért sorban állva
ma, visszhangzó köhögése elborzasztja az egész lakóházat

zöld flegmája, húgocskám, elátkozott folyó
melybe belefullad fiatalságunk.

Balázs F. Attila fordítása

83. oldal, (AB-ART, 2009)

Nazanszkij>!

VARUJAN VOSGANIAN: A madárangyal elégiája

áldott legyen ez a toll
a kék madár szárnyából
vagy az ablak sarkán várakozó angyaléból
lehullt mint a levél fájdalommentesen
mint a víz, elmúlás nélkül.
dicsértessenek az ajkak amelyek forrón tartják
számunkra a régi szavakat
dicsértessék a combod párosa
és a szavak és jelek között megemlítessék nevem
könyvmoly, igen jámbor íródeák
csigalépcsőn kapaszkodik
lebegve
amikor elcsigázott ég terül fölém
mint egyevezős bárka
mint egy madár amelynek hiányzik egy tolla
egy öreglábú és gyerekarcú madár
aki maga Rafael angyal
tolla elhullt mint egy levél, vaktában
körözött mint a víz, az idő medrében, a malomnál
ahol írtam és sírtam, ahol most vagyok
és igazi nevemet írom, amelyet még nem ismerek:
a posztumuszt

Balázs F. Attila fordítása

171. oldal (AB-ART, 2009)

Nazanszkij>!

TRAIN ȘTEF: A szíve táján

A házban egy öregasszony
Petróleummal mossa ősz haját
Egy férfi a padlóra fektetve
Fölöslegessé vált pizsamája
kigombolva a szíve táján

Nem szeretném ha leszállna az éj
Mondja nekem az öregasszony
Körülötte rafiából kötött neccek
Útra készen
A férfi hallgat és hallgatása
Azt jelzi nekem hogy későn érkeztem

Balázs F. Attila fordítása

164. oldal, (AB-ART, 2009)

Nazanszkij>!

IOAN ES. POP:
Hentesboltodban szerettem volna dolgozni

legalább egy héten egyszer, szabadnapomon,
de nem elöl, ahol árulsz és ahol
mindenki köpenyben jár és kesztyűt húz,
inkább a hátsó csarnokban, ahol dongnak a legyek
és ahol bármennyire igyekszel irtani őket,
mindenütt nyüzsögnek a patkányok.

ott, egy nagy húsdarabra heveredve egyedül lehetnék,
állat vérében könyökölve,
sírástól rázkódnék és imádkoznék.
majd egy ilyen nyolcórás imádkozás után,
tiszta és mosolygó szemmel távoznék

és hat nappal utána szelíd lennék mint egy bárány
és minden áldozatra kész,
boldog, hogy a hetedik napon visszatérhetek
a hentesboltba, a nagy húsok közé,

mert csak a hús miatt imádkozol
és minél több van belőle
az imád annál szívszaggatóbb.

Balázs F. Attila fordítása

127-128. oldal, (AB-ART, 2009)

Nazanszkij>!

DUMITRU CHIOARU:
Astra Könyvtár

A sorakozó bronzszobrok
a parkot átszelő
sétány melletti
sakkozókat figyelik
akik kőasztalok mellett
tolonganak reggeltől
estig az újságok
nyugtalanságot keltenek
és a sápadt játékosok
varjúkárogással felállnak –
a szobrok mögött kamaszléptektől
megrémült zöld sövény
azon túl nyílik
az Astra Könyvtár magas ajtaja
megsárgult régi könyvek és
színes borítójú könyvek
várnak rövidlátó kamaszok
remegő kezeire –
a könyvek ideje lassan görnyed
kazettákkal és CD-kkel teli polcok alatt
melyek a kincseknél is keresettebbek
a kor halad
a fiatal táltosok röhögésétől kísérve
egy öreg ereszkedik a könyvtár lépcsőjén
könyvvel a kezében
és elmélkedve bezárkózik egy szoborba
Egy távoli fényből
Eltakartam kezeimmel arcomat –
átlátszóak voltak
És szememet szemhéjammal –
átlátszóak voltak
bőröm is áttetsző lett mint
egy akvárium fénytől megrémült halakkal
belül én magam imádkoztam
eltakarva szívemet másokkal – átlátszók voltak
a fény viharosan áradt a fényből
egy távoli fényből
én magam kezek szemhéjak szív nélkül
földdel takaróztam
földet a földre – átlátszó volt
mint a szavakkal borított vers amely átlátszó
az első szóból született
áttetszőn áttetszőn.

Balázs F. Attila fordítása

36–37. oldal (AB-ART, 2009)

Nazanszkij>!

LIVIU IOAN STOICIU: Egy zacskó cseresznye

a zacskó cseresznye látványa, az
asztalról a padlóra ömlött, kínozza amióta
sikerült talpra állnia, a szállodai szoba
ágyán ébredve, miután
azt álmodta, hogy az anyját a temetőbe

kellett vinnie, szánkón, kopogd le fán – gyorsan, nem
értette hogy volt lehetséges, kiöntötte
a zacskó cseresznyét…

Újra hallja anyja jajveszékelését és az ablak alatt
harapnivalót
kereső kecskék rekedt
mekegését! Uram, ha
össze tudná szedni a fehér cseresznyét és
a lilára érett cseresznyét a nagy zacskóba, amelyből kiömlöttek
baljós jel…
A kecskék, a ködös alakok, amelyeket az agy organikus
betegsége szült – megették
a szemetet és tisztán tartották a járdát.
Amióta sikerült talpra állnia, a valóságra ébredve: felmetszi
hirtelen
hasát. Elönti a vér. Mit csináltál, te őrült!
Beleit ölében tartja, de lecsúsznak. Vigyázz ne taposs
rájuk! Egy aura
veszi körül maximális
pozitív érzelmi feszültségben
a zacskóból kiömlött cseresznyék gyötrik: miután,
azelőtti este, az üstökösök primitív pályáját
tanulmányozta.

Balázs F. Attila fordítása

155–156. oldal, (AB-ART, 2009)

Nazanszkij>!

ALEXANDRU MUȘINA: Nyár

Nyáron olyan meleg van, hogy néha-néha az aszfalt
elnyel egy-egy nyugdíjast: fodros ruhájú öregasszonyt,
szalmakalapos öregapót… olyan ápolt, régi divatúakat, mert haj!,
az aszfalt gyomra kényes.
Néha mi is segítünk nekik: fejükre tesszük a szandálunkat
és óvatosan az aszfaltba nyomjuk, hogy nehogy megbotoljon
valamelyikük és elessen.
Azt hiszem, hogy unalmában teszi. Akárhogy is, senki nem
veszi észre, hogy hiányoznak. Annyi nyugdíjas van a városban és
egyik olyan, mint a másik.
Különösen nyáron, amikor ilyen meleg van.

Balázs F. Attila fordítása

112. oldal, (AB-ART, 2009)


Hasonló könyvek címkék alapján

Weöres Sándor: Füves könyv
Zbigniew Herbert: Fortinbras gyászéneke
Faludy György: Emlékezés egy régi udvarházra
Szopori Nagy Lajos (szerk.): Kánon az erdőn
Dobai Péter: Ma könnyebb. Holnap messzebb
Dobai Péter: Versek egy elnémult klavírra
Dobai Péter: Belvedere
Dobai Péter: Vitorlák emléke
Dobai Péter: Voltam élni
Beck János – Szépfalusi József – Turi József: Susog a nád