1. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján
3. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Nász ​és téboly (Ambrózy báró esetei IV.) 857 csillagozás

Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.

1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?

Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.

A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572626
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572626
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
494 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634572633

Kapcsolódó zóna

!

Ambrózy báró esetei

443 tag · 266 karc · Utolsó karc: 2018. szeptember 23., 08:55 · Bővebben


Enciklopédia 53

Szereplők népszerűség szerint

Báró Ambrózy Richárd · Hangay Emília (Mili) · Mück Mári · Monyorókeréki és Monoszlói Erdődy Agáta Mária Gobertina · Hangay Emma · Erdős Renée · Tarján Vilmos · Suha István (Isti) · Csurár Fecska · Hangay Árpád · Kaméleonka · Mihály Terka · Pilisy Róza · Rudnay Béla · Vén Bódis Gáspár · Detrich Károly · Krúdy Gyula · Henri de Toulouse-Lautrec · Zsarnay Győző · Pásztory Rózsa Anna · Ambrózy Teréz · Gróf Erdődy István · Gróf Sédeni Ambrózy István Gobert · Piszk Albert · Salgó Jakab · Somssich Iván · Teufel Jakab · Trittner Anna

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 236

Most olvassa 56

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 229

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Nymeria96 
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

A kedvenc sorozatom befejező része is kellőképpen izgalmas és jóformán letehetetlen lett.
Bár egy kicsit nehezen rázódtam vissza a világába, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy túl hamar kezdtem el olvasni azután, hogy befejeztem egy másik olvasmányomat.
Nagyon vártam már, hogy megismerhessem Richárd múltját, eleinte mégis nehezen haladtam az ő fejezeteivel. Kicsit túlírtnak éreztem a spoiler kapcsolatos részeket, ám miután sikeresen spoiler sokkal szívesebben olvastam róla. A legjobban mégis az utolsó két fejezet tetszett az ő szemszögéből, amik szerintem fantasztikusak lettek.
Mili továbbra is a kedvenc szereplőm. Lenyűgöző, hogy milyen karakterfejlődésen ment keresztül az első rész óta. Már egyáltalán nem az a nagyszájú kislány, akit a Leányrablás Budapestenben megismertünk. Az ő történetszála sokkal jobban lekötött és nagyobb érdeklődéssel olvastam, de szerintem ez nagyrészt a nyomozás miatt volt így.
Vili és Renée ebben a részben is szerethetőek voltak, Márika hozta a szokásos formáját, Emma viszont nagyon keveset szerepelt.
Összességében szerettem ezt a könyvet is, de számomra nem múlta felül A Rudnay-gyilkosságokat.
Az epilógus pedig szerintem nagyon szép lett.

>!
beatrix_0823 P
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Hát ez… fenomenális volt!
Mielőtt elkezdeném az értékelésemet, muszáj említést tennem arról, hogy nem tudok belenyugodni abba, hogy ez a korszak véget ért. A bájos és nagyszájú Mili és a morc és zárkózott Richárd olyannyira a szívemhez nőttek, hogy nem tudom még elengedni őket. És mivel élőben valószínűleg nem merek majd odaállni elé (de ha mégis, akkor belémfagy a szó), ezúton is szeretném megköszönni Böszörményi Gyulának az élményt, amit a négy regény és két spin-off kötet alatt élhettem át, szóval ezt el sem lehet mondani! És ha tán egyszer mégis folytatásra szánná el magát…

Kedves Böszörményi Gyula ismét felkavarta az álló vizet, és valami elképesztő lezárást alkotott! Megnyugtatok mindenkit, ama dolog, ami miatt jó párezren egy éve a kis buksinkat törjük, és mindenféle elméleteket gyártunk, körülbelül a 10. oldalig lesz fontos, ugyanis Milinek és morc bárónknak ebben a kötetben a legnagyobb ügyüket kell megoldaniuk – ami természetesen Richárd múltjával lesz összefüggésben.
És ha már a múlt: maga az író is elmondta, hogy ebben a részben megismerhetjük kőszívű Richárd megszületésének okait, így ezzel talán nem árulok el én sem túl sokat: mindenesetre nagyon furcsa, de szívmelengető élmény volt olvasni a fiatal, szabadabb, lazább és spoiler Richárdról, aki most igazán közel került a szívemhez, és persze meg is szakadt érte. Ezzel a történettel az eddigi kötetekben felmerült minden kérdést megválaszol Böszörményi Gyula, nem marad nyitva semmilyen ajtó.
Sajnos többet nem nagyon árulhatok el, mivel azzal lelőném valamelyik poént a sok közül, azt azért megállapítottam a könyv végére – miközben a hajamat téptem –, hogy Böszörményi Gyula nem szeret romantikát – legalábbis a könyveiben. Ez az epilógus, ójajj(!) – persze nagyon is rávall, nade azért mégiscsak, ennél lehetett volna egy picinykét bővebben is kifejteni a dolgokat! :D
Mindent összevetve méltó lezárása volt ez a sorozatnak (az epilógust kivéve!), Miliék utolsó ügye, Richárd múltja, mind-mind nagyon jól klappoltak, Böszörményi Gyula szuperül csavarta az eseményeket, néhol jól fejbe kólintva az olvasót, aztán persze minden a helyére került, a végén pedig… nos azt persze nem árulhatom el!
PS: Mindenki legyen szépen türelmes, és ne a könyv végével kezdje az olvasást, higgyétek el, megéri!
Teljes értékelés: http://tejszinhabzsolo.blogspot.hu/2017/12/boszormenyi-…

44 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Egyik szemem sír, a másik meg nevet… Sír, mert egy zseniálisan megírt és felépített sorozatnak immáron vége, de nevet is, mert kis hazánkban ILYEN fantasztikus könyvek kerülnek ki magyar író tollából.
Ez nagyszerű és egyszerűen tökéletes volt! Pörgős, fordulatokkal teli és méltó lezárása nemcsak egy sorozatnak, hanem egy korszaknak is. Krimi, történelem, humor és egy cseppnyi romantika, mindez hibátlanul, korhű köntösbe bújtatva és rendkívül olvasmányosan tálalva.
Ezennel létrehozom az ”Ambrózy bárót a kötelező olvasmányok közé!” kezdeményezést, méltó rá, nem is vitás!

>!
Everglow P
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

„A mi fenséges és grandiózus anyanyelvünk a legnagyobb kincs, amivel rendelkezhetünk. Az emberiség legnemesebb, legfennköltebb gondolatai nyernek formát ezekben a tüneményesen sokszínű, mesésen gazdag, dallamosan csengő alakzatokban.” –

Mintha minden szó és mondat vigyázzba vágta volna magát, amikor Gyula bátyó elkezdte őket fogalmazni. Csodálatos, egyedülálló a kultúránk, a nyelvünk, és ez akkor tűnik fel igazán, amikor egy ízig – vérig Magyar írja a sorokat.

Ez a könyv tökéletes. Kiváló. Kitűnő. Kifogástalan. Hibátlan.
Ráadásul meg is bőgetett.

Értékelés kis extrával – http://chroniclesofabookshelf.blogspot.hu/2017/12/s-bol… (Spoilermentes móka az első betű óta. ^^)

https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

>!
vikcs P
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

"Nem hiszem el, hogy vége. Nincs több makacs Mili, nincs több furfangos, néha jóságos atyai pofont érdemlő Richárd, nincs több imádnivaló, habókos Márika. De közben mégis vannak, itt belül a szívemben legalábbis, örökké belevésték magukat, valamint a polcról is sokszor is le lesznek még véve a kötetek.

Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy Gyula bácsi milyen fantasztikus tehetség. Ez a hangulat, ez a korhű stílus és leírások, ahogyan szépségesen visszaadja az 1900-as évek Budapestjét, a csodálatos, szinte élő, szeretnivaló karakterei. Mennyi munka van egy-egy kötettel, mégis ilyenkor látszik meg, hogy igenis megéri.

Ismét kaptunk egy rettentő izgalmas krimi szálat, amit élvezet volt a szereplőkkel kibogozni.
Valamint ki ne hagyjam a fő cselekményt, ami ugyanis a drága bárónk múltja, és karjának története. Azt hiszem, minden rajongó erre volt a legkíváncsibb már nagyon régóta. Nem csalódtam, és most még jobban szeretem és tisztelem Richárdunkat. :)

És a vége… Mi ez, kérem szépen?! Ugyanakkor egyszerűen zseniális. Ilyet is csak Böszörményi Gyula tud. De tudjátok mit? Én boldog vagyok. Ez a befejezés így volt tökéletes, hiszen azóta is bárgyú vigyor ül az arcomon. A szívem picit fáj a búcsú miatt, viszont aligha kívánhatnék jobb befejezést.

Egy aprócska dolog szúrja itt a szememet, ami nem más, mint Emmácska. Hát vele most akkor mi a csuda is van? Őt elfeledtük hirtelen a sok izgalom közepette. :) Bár remélem, hogy direkt volt ő elfeledve, és kap még egy picike novellát… ugye?! Ugye?

Köszönöm @Gyula_Böszörményi! Áldom a nevét, és kívánok még ezernyi ilyen csodálatos, egyedi sikerkötetet!

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2018/01/boszormenyi-g…

1 hozzászólás
>!
pveronika 
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Hajnali két óra van. Nem tudok aludni, és csak Mili és a mi bárónk (mert hát tetszik vagy sem, már az én báróm is :)) jár a fejemben, kiknek feledhetetlen történetét alig pár órája fejeztem be. Most olyan ürességet érzek, és annyira nehéz elengedni ezt a sorozatot, amit alig egy hét alatt szabályszerűen befaltam, hogy nem is tudom, hogy hogyan tudnék ezután egy új történetbe kezdeni.

Már az indító kötet, a Leányrablás Budapesten is nagyon tetszett, és biztos voltam benne, hogy majd egyszer folytatni akarom a történetet, de furcsa módon annál a könyvnél még nem éreztem azt a függőséget, amit a sorozat többi része tudott előcsalogatni kis könyvmoly énemből. A Rudnay-gyilkosságok (ami egyébként azóta is a kedvenc részem a sorozatból) viszont egyértelműen fordulatot hozott ebben, és néhány oldal után már olyannyira nem tudtam letenni a történetet, hogy késő esténként, mikor már tényleg nem tudtam tovább nyitva tartani a szemem, szabályszerűen kiesett a kezemből a könyv, mert magamtól sehogy sem akaródzott letenni. Ilyen szempontból nagyon örülök, hogy a sorozat minden része megjelent már mire eljutottam az olvasásáig, mert nem tudom, hogy bírtam volna várni a kötetek között.

Az egész történet hihetetlen mélységig átgondolt, szövevényes, fordulatos és izgalmas volt. Minden pillanatban izgultam a szereplőkért, hol a szívükért, hol a testi épségükért, és mondanom sem kell, hogy végig imádtam az egész történetet minden szereplővel és mellékszereplővel együtt. Azt ismét meg kell jegyeznem, hogy döbbenetes az a kutatómunka, ami a regény mögött áll. A szereplők és a helyszínek nagy része ugyanis valóságból merített, és erről mindről olvashatunk is a könyvekben. Miután kiolvastam minden kötetet, úgy érzem, hogy most kellene visszamennem, és végigolvasni azt a több mint ezer lábjegyzetet, ami a könyvekben szerepelt. Bevallom, én ezeknek nagyjából a tizedét olvastam el, mivel úgy éreztem, hogy túlságosan megakasztja az olvasási élményt, de így is lenyűgöző, amit a szerző véghezvitt.

*spoileres vélemény a következő bekezdésben*

Ami miatt viszont egy kicsit hiányérzetem van, az a történet lezárása. Egy molyos karcban olvastam a szerző állásfoglalását ezzel kapcsolatban, de sajnos romantikus lelkem így is csalódott egy picit. Úgy érzem, hogy több ezer oldal hideg-meleg játék után a szereplők többet érdemeltek volna, mint 1,5 kikényszerített csók, és egy két szóból álló epilógus. És azzal sem értek egyet, hogy egy esetleges epilógus, amiben Richárd megmutatná, hogy van szíve, rontaná a róla alkotott összképet. Én úgy gondolom, hogy ezzel pontosan komplexebbé válhatott volna a karakter, arról nem is beszélve, hogy az utolsó kötet múltbeli fejezetei pontosan azt mutatták meg, hogy egykor volt egy romantikus énje, és úgy gondolom, hogy Mili ugyanúgy megérdemelte volna, hogy bepillantást nyerhessen ebbe. A másik fájdalmam, hogy Emma bár százszor megjárta a poklok poklát, nem kapta meg a „happy end”-jét, pedig ő az, aki a legjobban megérdemelte volna. És nem mondom, hogy egy „10 év múlva” epilógusra vágytam volna, de akár egy szépen összerakott kórházi jelenet, amelyben van egy kis szurka-piszka, egy-két szerelmes pillantás és megjegyzés, és amiben feltűnik Emma is, aki mondjuk megemlíti, hogy visszamegy Pozsonyba (ezzel elhintve, hogy esetleg a jövőben újra találkozik a tisztjével) számomra bőven elegendő lett volna. (Ha pedig a többi szereplővel kapcsolatban is kaptunk volna egy-két kis porszemnyi utalást, amit mindenki úgy fejez be gondolatban, ahogy akar, az pedig már tényleg minden kívánságomat felülmúlta volna.) De ez csupán az én véleményem, és ki kell hangsúlyoznom, hogy még ez sem vett el az összélményből.

Összességében nem tudok mást mondani, minthogy ez a sorozat tényleg egy feledhetetlen élmény volt, amit őszintén köszönök! Máris hiányoznak az izgalmas rejtélyek, a talányok és érdekességek, a feledhetetlen szereplők és főleg persze egy marosvásárhelyi könyvkereskedő felvágott nyelvű, makacs lánya, és az én morc, különc báróm. :)

http://veronikasreaderfeeder.com/egy-feledhetetlen-soro…

10 hozzászólás
>!
gabiica P
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Rég halogattam már a zárókötet olvasását, titkon talán azért akartam húzni, hogy minél később mondhassam azt, na, ennek is vége.
Én úgy gondolom, hogy méltó lezárást kapott a sorozat. Hihetetlenül izgalmas volt, a vége felé teljesen azt éreztem, hogy nem tudom letenni, mindenképp tudni akarom, hogy mi fog történni.
Nagyon tetszett, hogy megismerhettük Richárd múltját. Bár számomra teljesen furcsa volt a viselkedése, hiszen nem ezt szokhattuk meg tőle, de hamar ráéreztem az ízére.
Zseniális és izgalmas volt ez a zsarolós nyomozás. Bár egész hamar elkezdtem sejteni, hogy mi is áll a háttérben, akkor is lenyűgöző volt, hihetetlenül csavaros.
Akartam volna még belőle. A vége után még olvastam volna tovább, szomorúan konstatáltam, hogy ezt mégsem tehetem. Hiányozni fog Ambrózy báró és Mili, a furfangosságuk, a nyomozásuk, az egész Böszörményi-világ. Imádtam, hogy a kor hírességei fel-felbukkannak a könyvben, különös színt vittek a történetbe.
Hiányoltam viszont, hogy Emma nagyobb szerepet kapjon a könyvben, noha tudom, hogy itt ténylegesen Richárd és Mili álltak a középpontban, szerintem az előző kötetek után igazán többet érdemelt volna – ezen kívül azonban más negatívumot nem tudok kiemelni.
Imádtam, sajnálom, hogy vége!

>!
Chivas
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

:D kivételesen hosszú értékeléssel készültem olvasás közben, aztán jött az epilógus. És azóta csak mosolygok… Nos ha így, akkor így. :)

>!
Xoxoribizli P
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Nem éppen erre számítottam.
Mikor nekikezdtem a befejező résznek, biztosra vettem, hogy éppen azt kapom majd vissza a lapokról, amilyen kerek történet már összeállt az én fejemben.
Ebből persze semmi nem jött össze, és az első kb. 50 oldal számomra teljes csalódottságot, és letargiát okozott. Sajnáltam Milit, a bárót meg le tudtam volna fejelni.
Az elvetemült zsarolónkat meg egyáltalán nem tudtam hova tenni. Csak arra tudtam gondolni, hogy NEM! NEM! ÉN EZT NEM ÍGY ÁLMODTAM MEG!☹ ☹ ☹

Aztán, ahogy egyre mélyebbre ástunk Richárd múltjában már láttam, hogy annak ellenére én mit vártam ettől a könyvtől mégiscsak kapni fogok tőle egy katarzist, legyen az akármilyen.
Az utolsó 80 oldal pedig pont ezt a katarzist hozta el, benne pedig az utolsó 20 oldal pont azt amit én ettől az egész könyvtől vártam. Sírva tudtam volna fakadni, hogy Drága Szerzőnk mégsem hagyott engem cserben. Bár én teljesen máshogy képzeltem el ezt, a végén be kellett látnom, hogy ennek pont így kellet végződnie, mert a „Mi morc bárónktól” ugye nem is lehetett mást várni. :D
Az a két szó pedig a könyv végén két okból melengette meg nagyon a szívemet.
        1. Mert valahol mégiscsak rám lett bízva Mili és Richárd jövője.
        2. Sajnos szörnyen türelmetlen személyiség vagyok, és mindig mikor hátralapoztam, hogy megnézzem hány oldalas pontosan a könyv, és megtudjam mennyi lapom van még hátra addig, hogy megtudjak mindent, akkor sajnos nem tagadhatom, hogy minden alkalommal eltévedt a szemem. Igen, minden alkalommal elolvastam az utolsó két szót, és hatalmas köszönetet szeretnék mondani érte, hogy nem A LÉNYEG volt az utolsó oldalon! Így persze nem értettem, sőt rendesen dühös lettem, hogy „ez mégis milyen befejezés?!”. Na, de most csak áldást tudok érte mondani! :D

Végezetül azzal zárnám ezt a kis értékelést, hogy ennek a fenomenális könyvsorozatnak a befejezése éppen olyan tökéletes volt, mint amilyen izgalmas volt az összes rész!
Bár sajnálom, hogy véget ért, de valahogy ezzel a befejező résszel mégis könnyebben el tudtam fogadni, mint más sorozatoknál, mert Tényleg Tökéletesre és Kerekre sikerült.

Ami mégis egy picit rossz szájízt hagyott bennem, hogy Kaméleonka további sorsáról semmit nem tudtunk meg. Engedtessék meg a kérdés, spoiler?!

>!
Navi
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Richárd, akinek volt és van szíve :) Hát, nem semmi volt a sztori. Kiderült, mi történt a bárónk karjával és felgöngyölítettek egy gyilkosságsorozatot. Imádtam Mück Márit, hatalmas szövege van :) Most érdekesebbnek találtam a visszaemlékezést, mint a jelent, de így volt tökéletes. Az a templomi csók … Szegény Richárd … Az epilógus viszont mindent vitt :)
Ki a manó az a Herrix?? Remélem, lesz folytatása :)
Mili és Richárd tényleg tökéletes páros, kíváncsi lennék egy olyan sztorira, ahol már nem kell titkolni semmit :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
beatrix_0823 P

– Statisztikai tény, hogy a hisztéria leginkább azon nőkön üt ki, akik túl sok romantikus regényt olvasnak.
– Miként az is, hogy az ilyen művek rajongóinak életében nyomokban sem mutatható ki valódi romantika – fejem félrebillentve, számat elhúzva néztem rá. – Ezek szerint könnyen lehet, hogy a női elmebaj igazi kiváltója nem a túlzásba vitt olvasás, inkább a rideg, megkérgesedett és öntelt férfiszív, mely felsőbbrendűsége tudatában már-már dobogni is elfelejt. Mit gondol erről, báró úr?

111. oldal

19 hozzászólás
>!
CsN

Úgy ült a leány az ablakmélyedésbe állított, kacskaringós lábú karszéken, mint aki kész az első bántó szóra, zajra, történésre felugrani és kirohanni a világból.

319. oldal

3 hozzászólás
>!
CsN

– Maga igazán pocsékul fest, kedves Vilmos.
– Nagyon köszönöm, Milike – küldött felém halovány mosolyt a puha párnákon heverő, bepólyált fejű, ragtapaszokkal és fapálcikákkal kipányvázott orrú bűnügyi riporter.

420. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hangay Emília (Mili) · Tarján Vilmos
2 hozzászólás
>!
Csi P

Mili kisasszony maga a bajkeverés, így én csak annyit tehetek, hogy a nyomában járva igyekszem enyhíteni a károkat.

53. oldal

3 hozzászólás
>!
Csi P

Milike neked az a sápkóros, monoklitól bandzsa, rizsporparókás kékvérű ángyikád!

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hangay Emília (Mili)
2 hozzászólás
>!
Kukuucs P

Újra leült közénk a csend, ám én ezt cseppet sem bántam, mert az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy Richárddal együtt hallgatni, némán létezni is jó.

112. oldal

>!
beatrix_0823 P

– Úgy véled, Győző bátyám, hogy egy báróból sosem válhat igazi nyomozó?
– Dehogynem, fiam – nevetett keserűen Zsarnay Győző. – Majd ha szoknyás detektívekről ír az újság, akkor biztosan.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Báró Ambrózy Richárd · Zsarnay Győző
3 hozzászólás
>!
CsN

– Maga az ürdüng vackolt belé, nékem elhiheted – morogta Berke Tódor, tömpe ujjaival jómódról árulkodó, borostás tokáját vakargatva.

(első mondat)

7 hozzászólás
>!
Vikiwi

– Maga húszéves, gyermekem! Húsz esztendő, az a férfikor kapuja! Hangozzék bármilyen kegyetlenül, az apja épp akkor távozott az életéből, mikor magának így is, úgy is a saját lábára kell állnia.
– Azon állok – emelte fel a hangját Richárd.
– Én úgy látom, inkább csak ténfereg, sőt, tántorog.

17. oldal

14 hozzászólás
>!
Kukuucs P

– (…) Mondja, gyermekem, szereti maga az én fiamat?
– Természetesen igen.
– Úgy érti, szerelemmel szereti?
– A válaszom erre is igen – mondtam, sietve hozzátéve: – Bár ha őszinte akarok lenni, még soha életemben nem éreztem ilyesmit senki iránt, így akár tévedhetek is.

95-96. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Tengerbe veszett könnyek
Móra Ferenc: Rab ember fiai
Renée Holler: Nyomozás a Nílus partján
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Hegedüs Géza: Az erdőntúli veszedelem
Terry Deary: A királynő hírnöke
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Terry Pratchett: Cseles
Dénes Zsófia: Zrínyi Ilona
Markus Zusak: A könyvtolvaj