1. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján
1. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján
1. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Nász ​és téboly (Ambrózy báró esetei IV.) 689 csillagozás

Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak.

1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel?

Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen – ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.

A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme záró kötetében végre kilépnek a fényre.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
494 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634572633
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572626

Kapcsolódó zóna

!

Ambrózy báró esetei

389 tag · 205 karc · Utolsó karc: 2018. május 21., 19:55 · Bővebben


Enciklopédia 45

Szereplők népszerűség szerint

Báró Ambrózy Richárd · Hangay Emília (Mili) · Mück Mári · Monyorókeréki és Monoszlói Erdődy Agáta Mária Gobertina · Hangay Emma · Erdős Renée · Tarján Vilmos · Suha István (Isti) · Hangay Árpád · Mihály Terka · Pilisy Róza · Rudnay Béla · Vén Bódis Gáspár · Detrich Károly · Krúdy Gyula · Henri de Toulouse-Lautrec · Zsarnay Győző · Piszk Albert · Ambrózy Teréz · Gróf Erdődy István · Pásztory Rózsa Anna · Salgó Jakab · Somssich Iván · Teufel Jakab

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 200

Most olvassa 57

Várólistára tette 159

Kívánságlistára tette 228

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Nymeria96
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

A kedvenc sorozatom befejező része is kellőképpen izgalmas és jóformán letehetetlen lett.
Bár egy kicsit nehezen rázódtam vissza a világába, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy túl hamar kezdtem el olvasni azután, hogy befejeztem egy másik olvasmányomat.
Nagyon vártam már, hogy megismerhessem Richárd múltját, eleinte mégis nehezen haladtam az ő fejezeteivel. Kicsit túlírtnak éreztem a spoiler kapcsolatos részeket, ám miután sikeresen spoiler sokkal szívesebben olvastam róla. A legjobban mégis az utolsó két fejezet tetszett az ő szemszögéből, amik szerintem fantasztikusak lettek.
Mili továbbra is a kedvenc szereplőm. Lenyűgöző, hogy milyen karakterfejlődésen ment keresztül az első rész óta. Már egyáltalán nem az a nagyszájú kislány, akit a Leányrablás Budapestenben megismertünk. Az ő történetszála sokkal jobban lekötött és nagyobb érdeklődéssel olvastam, de szerintem ez nagyrészt a nyomozás miatt volt így.
Vili és Renée ebben a részben is szerethetőek voltak, Márika hozta a szokásos formáját, Emma viszont nagyon keveset szerepelt.
Összességében szerettem ezt a könyvet is, de számomra nem múlta felül A Rudnay-gyilkosságokat.
Az epilógus pedig szerintem nagyon szép lett.

>!
beatrix_0823 P
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Hát ez… fenomenális volt!
Mielőtt elkezdeném az értékelésemet, muszáj említést tennem arról, hogy nem tudok belenyugodni abba, hogy ez a korszak véget ért. A bájos és nagyszájú Mili és a morc és zárkózott Richárd olyannyira a szívemhez nőttek, hogy nem tudom még elengedni őket. És mivel élőben valószínűleg nem merek majd odaállni elé (de ha mégis, akkor belémfagy a szó), ezúton is szeretném megköszönni Böszörményi Gyulának az élményt, amit a négy regény és két spin-off kötet alatt élhettem át, szóval ezt el sem lehet mondani! És ha tán egyszer mégis folytatásra szánná el magát…

Kedves Böszörményi Gyula ismét felkavarta az álló vizet, és valami elképesztő lezárást alkotott! Megnyugtatok mindenkit, ama dolog, ami miatt jó párezren egy éve a kis buksinkat törjük, és mindenféle elméleteket gyártunk, körülbelül a 10. oldalig lesz fontos, ugyanis Milinek és morc bárónknak ebben a kötetben a legnagyobb ügyüket kell megoldaniuk – ami természetesen Richárd múltjával lesz összefüggésben.
És ha már a múlt: maga az író is elmondta, hogy ebben a részben megismerhetjük kőszívű Richárd megszületésének okait, így ezzel talán nem árulok el én sem túl sokat: mindenesetre nagyon furcsa, de szívmelengető élmény volt olvasni a fiatal, szabadabb, lazább és spoiler Richárdról, aki most igazán közel került a szívemhez, és persze meg is szakadt érte. Ezzel a történettel az eddigi kötetekben felmerült minden kérdést megválaszol Böszörményi Gyula, nem marad nyitva semmilyen ajtó.
Sajnos többet nem nagyon árulhatok el, mivel azzal lelőném valamelyik poént a sok közül, azt azért megállapítottam a könyv végére – miközben a hajamat téptem –, hogy Böszörményi Gyula nem szeret romantikát – legalábbis a könyveiben. Ez az epilógus, ójajj(!) – persze nagyon is rávall, nade azért mégiscsak, ennél lehetett volna egy picinykét bővebben is kifejteni a dolgokat! :D
Mindent összevetve méltó lezárása volt ez a sorozatnak (az epilógust kivéve!), Miliék utolsó ügye, Richárd múltja, mind-mind nagyon jól klappoltak, Böszörményi Gyula szuperül csavarta az eseményeket, néhol jól fejbe kólintva az olvasót, aztán persze minden a helyére került, a végén pedig… nos azt persze nem árulhatom el!
PS: Mindenki legyen szépen türelmes, és ne a könyv végével kezdje az olvasást, higgyétek el, megéri!
Teljes értékelés: http://tejszinhabzsolo.blogspot.hu/2017/12/boszormenyi-…

44 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Egyik szemem sír, a másik meg nevet… Sír, mert egy zseniálisan megírt és felépített sorozatnak immáron vége, de nevet is, mert kis hazánkban ILYEN fantasztikus könyvek kerülnek ki magyar író tollából.
Ez nagyszerű és egyszerűen tökéletes volt! Pörgős, fordulatokkal teli és méltó lezárása nemcsak egy sorozatnak, hanem egy korszaknak is. Krimi, történelem, humor és egy cseppnyi romantika, mindez hibátlanul, korhű köntösbe bújtatva és rendkívül olvasmányosan tálalva.
Ezennel létrehozom az ”Ambrózy bárót a kötelező olvasmányok közé!” kezdeményezést, méltó rá, nem is vitás!

>!
Everglow P
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

„A mi fenséges és grandiózus anyanyelvünk a legnagyobb kincs, amivel rendelkezhetünk. Az emberiség legnemesebb, legfennköltebb gondolatai nyernek formát ezekben a tüneményesen sokszínű, mesésen gazdag, dallamosan csengő alakzatokban.” –

Mintha minden szó és mondat vigyázzba vágta volna magát, amikor Gyula bátyó elkezdte őket fogalmazni. Csodálatos, egyedülálló a kultúránk, a nyelvünk, és ez akkor tűnik fel igazán, amikor egy ízig – vérig Magyar írja a sorokat.

Ez a könyv tökéletes. Kiváló. Kitűnő. Kifogástalan. Hibátlan.
Ráadásul meg is bőgetett.

Értékelés kis extrával – http://chroniclesofabookshelf.blogspot.hu/2017/12/s-bol… (Spoilermentes móka az első betű óta. ^^)

https://www.youtube.com/watch…
https://www.youtube.com/watch…

>!
Chivas
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

:D kivételesen hosszú értékeléssel készültem olvasás közben, aztán jött az epilógus. És azóta csak mosolygok… Nos ha így, akkor így. :)

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

„S íme, egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, hiszen elérkeztünk egy nagyszerű történet befejezéséhez, és hiányozni fognak azok a várakozással töltött napok, amiket két kötet megjelenése között éreztem, és a késztetés, hogy letegyem bármilyen éppen aktuális olvasmányom, a következő kötet kedvéért. De egyben mosolyog is, mert annyi vidám percet tartogatott számomra, és olyan felejthetetlen karaktereket vonultatott fel benne, amitől az ember szíve átmelegedett, még ha éppen egy lehetetlen megpróbáltatás előtt is álltam, akkor is volt miért nevetnem, ha valamelyik rész a kezemben volt.”
További értékelésem itt olvashatod:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2018/02/boszormenyi-gyula-n…

>!
vikcs P
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

"Nem hiszem el, hogy vége. Nincs több makacs Mili, nincs több furfangos, néha jóságos atyai pofont érdemlő Richárd, nincs több imádnivaló, habókos Márika. De közben mégis vannak, itt belül a szívemben legalábbis, örökké belevésték magukat, valamint a polcról is sokszor is le lesznek még véve a kötetek.

Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy Gyula bácsi milyen fantasztikus tehetség. Ez a hangulat, ez a korhű stílus és leírások, ahogyan szépségesen visszaadja az 1900-as évek Budapestjét, a csodálatos, szinte élő, szeretnivaló karakterei. Mennyi munka van egy-egy kötettel, mégis ilyenkor látszik meg, hogy igenis megéri.

Ismét kaptunk egy rettentő izgalmas krimi szálat, amit élvezet volt a szereplőkkel kibogozni.
Valamint ki ne hagyjam a fő cselekményt, ami ugyanis a drága bárónk múltja, és karjának története. Azt hiszem, minden rajongó erre volt a legkíváncsibb már nagyon régóta. Nem csalódtam, és most még jobban szeretem és tisztelem Richárdunkat. :)

És a vége… Mi ez, kérem szépen?! Ugyanakkor egyszerűen zseniális. Ilyet is csak Böszörményi Gyula tud. De tudjátok mit? Én boldog vagyok. Ez a befejezés így volt tökéletes, hiszen azóta is bárgyú vigyor ül az arcomon. A szívem picit fáj a búcsú miatt, viszont aligha kívánhatnék jobb befejezést.

Egy aprócska dolog szúrja itt a szememet, ami nem más, mint Emmácska. Hát vele most akkor mi a csuda is van? Őt elfeledtük hirtelen a sok izgalom közepette. :) Bár remélem, hogy direkt volt ő elfeledve, és kap még egy picike novellát… ugye?! Ugye?

Köszönöm @Gyula_Böszörményi! Áldom a nevét, és kívánok még ezernyi ilyen csodálatos, egyedi sikerkötetet!

Bővebben a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.hu/2018/01/boszormenyi-g…

>!
Xoxoribizli
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Nem éppen erre számítottam.
Mikor nekikezdtem a befejező résznek, biztosra vettem, hogy éppen azt kapom majd vissza a lapokról, amilyen kerek történet már összeállt az én fejemben.
Ebből persze semmi nem jött össze, és az első kb. 50 oldal számomra teljes csalódottságot, és letargiát okozott. Sajnáltam Milit, a bárót meg le tudtam volna fejelni.
Az elvetemült zsarolónkat meg egyáltalán nem tudtam hova tenni. Csak arra tudtam gondolni, hogy NEM! NEM! ÉN EZT NEM ÍGY ÁLMODTAM MEG!☹ ☹ ☹

Aztán, ahogy egyre mélyebbre ástunk Richárd múltjában már láttam, hogy annak ellenére én mit vártam ettől a könyvtől mégiscsak kapni fogok tőle egy katarzist, legyen az akármilyen.
Az utolsó 80 oldal pedig pont ezt a katarzist hozta el, benne pedig az utolsó 20 oldal pont azt amit én ettől az egész könyvtől vártam. Sírva tudtam volna fakadni, hogy Drága Szerzőnk mégsem hagyott engem cserben. Bár én teljesen máshogy képzeltem el ezt, a végén be kellett látnom, hogy ennek pont így kellet végződnie, mert a „Mi morc bárónktól” ugye nem is lehetett mást várni. :D
Az a két szó pedig a könyv végén két okból melengette meg nagyon a szívemet.
        1. Mert valahol mégiscsak rám lett bízva Mili és Richárd jövője.
        2. Sajnos szörnyen türelmetlen személyiség vagyok, és mindig mikor hátralapoztam, hogy megnézzem hány oldalas pontosan a könyv, és megtudjam mennyi lapom van még hátra addig, hogy megtudjak mindent, akkor sajnos nem tagadhatom, hogy minden alkalommal eltévedt a szemem. Igen, minden alkalommal elolvastam az utolsó két szót, és hatalmas köszönetet szeretnék mondani érte, hogy nem A LÉNYEG volt az utolsó oldalon! Így persze nem értettem, sőt rendesen dühös lettem, hogy „ez mégis milyen befejezés?!”. Na, de most csak áldást tudok érte mondani! :D

Végezetül azzal zárnám ezt a kis értékelést, hogy ennek a fenomenális könyvsorozatnak a befejezése éppen olyan tökéletes volt, mint amilyen izgalmas volt az összes rész!
Bár sajnálom, hogy véget ért, de valahogy ezzel a befejező résszel mégis könnyebben el tudtam fogadni, mint más sorozatoknál, mert Tényleg Tökéletesre és Kerekre sikerült.

Ami mégis egy picit rossz szájízt hagyott bennem, hogy Kaméleonka további sorsáról semmit nem tudtunk meg. Engedtessék meg a kérdés, spoiler?!

>!
Navi
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Richárd, akinek volt és van szíve :) Hát, nem semmi volt a sztori. Kiderült, mi történt a bárónk karjával és felgöngyölítettek egy gyilkosságsorozatot. Imádtam Mück Márit, hatalmas szövege van :) Most érdekesebbnek találtam a visszaemlékezést, mint a jelent, de így volt tökéletes. Az a templomi csók … Szegény Richárd … Az epilógus viszont mindent vitt :)
Ki a manó az a Herrix?? Remélem, lesz folytatása :)
Mili és Richárd tényleg tökéletes páros, kíváncsi lennék egy olyan sztorira, ahol már nem kell titkolni semmit :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
beatrix_0823 P

– Statisztikai tény, hogy a hisztéria leginkább azon nőkön üt ki, akik túl sok romantikus regényt olvasnak.
– Miként az is, hogy az ilyen művek rajongóinak életében nyomokban sem mutatható ki valódi romantika – fejem félrebillentve, számat elhúzva néztem rá. – Ezek szerint könnyen lehet, hogy a női elmebaj igazi kiváltója nem a túlzásba vitt olvasás, inkább a rideg, megkérgesedett és öntelt férfiszív, mely felsőbbrendűsége tudatában már-már dobogni is elfelejt. Mit gondol erről, báró úr?

111. oldal

19 hozzászólás
>!
CsN

Úgy ült a leány az ablakmélyedésbe állított, kacskaringós lábú karszéken, mint aki kész az első bántó szóra, zajra, történésre felugrani és kirohanni a világból.

319. oldal

3 hozzászólás
>!
CsN

– Maga igazán pocsékul fest, kedves Vilmos.
– Nagyon köszönöm, Milike – küldött felém halovány mosolyt a puha párnákon heverő, bepólyált fejű, ragtapaszokkal és fapálcikákkal kipányvázott orrú bűnügyi riporter.

420. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hangay Emília (Mili) · Tarján Vilmos
2 hozzászólás
>!
beatrix_0823 P

– Úgy véled, Győző bátyám, hogy egy báróból sosem válhat igazi nyomozó?
– Dehogynem, fiam – nevetett keserűen Zsarnay Győző. – Majd ha szoknyás detektívekről ír az újság, akkor biztosan.

149. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Báró Ambrózy Richárd · Zsarnay Győző
3 hozzászólás
>!
Csi P

Mili kisasszony maga a bajkeverés, így én csak annyit tehetek, hogy a nyomában járva igyekszem enyhíteni a károkat.

53. oldal

3 hozzászólás
>!
Kukuucs P

Újra leült közénk a csend, ám én ezt cseppet sem bántam, mert az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy Richárddal együtt hallgatni, némán létezni is jó.

112. oldal

>!
Csi P

Milike neked az a sápkóros, monoklitól bandzsa, rizsporparókás kékvérű ángyikád!

32. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hangay Emília (Mili)
2 hozzászólás
>!
CsN

– Maga az ürdüng vackolt belé, nékem elhiheted – morogta Berke Tódor, tömpe ujjaival jómódról árulkodó, borostás tokáját vakargatva.

(első mondat)

7 hozzászólás
>!
Vikiwi

– Maga húszéves, gyermekem! Húsz esztendő, az a férfikor kapuja! Hangozzék bármilyen kegyetlenül, az apja épp akkor távozott az életéből, mikor magának így is, úgy is a saját lábára kell állnia.
– Azon állok – emelte fel a hangját Richárd.
– Én úgy látom, inkább csak ténfereg, sőt, tántorog.

17. oldal

14 hozzászólás
>!
Perly

– Muszáj ezt, édes mama? Biztos benne, hogy ez az Úr valódi akarata?
– Azt nem tudom, mivel az Úr fejébe én be nem láthatok – felelte a grófnő fagyos hangon.

18. oldal, 1. fejezet - Gyász (Könyvmolyképző, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

Philippa Gregory: A Sötétség Rendje
Fekete István: A koppányi aga testamentuma
Dániel Anna: Erzsébet királyné
Robin LaFevers: Halandó szív
Hegedüs Géza: Az erdőntúli veszedelem
Terry Deary: A királynő hírnöke
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Renée Holler: Nyomozás a Nílus partján
Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony
Terry Pratchett: Cseles