Mindörökké ​várni 61 csillagozás

Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Ha azt hiszed, hogy nem a tiéd, akkor is…

„A magány, amit érzett, szavakkal leírhatatlan volt. Szerencsére nem is kívánta tőle senki, hogy megfogalmazza a kínt, ami egészen apróra préselte a lényét. Ült az ezüstös csillogású, fagyba dermedt metánhullám peremén és a fekete eget bámulta.”
Böszörményi Gyuláról, a mára klasszikussá vált Gergő és az álomfogók, valamint a kirobbanóan sikeres Ambrózy báró esetei és sok más népszerű regény szerzőjéről kevesen tudják, hogy a science fiction nagy kedvelője és művelője. A szerző 2016-ban az Isȧ, por ës homou című novellájáért megkapta a hazai SF-irodalom legrangosabb kitüntetését, a Zsoldos Péter-díjat. Kiadónk ezen alkalomból jelenteti meg Böszörményi Gyula első science fiction novellagyűjteményét.
Bölcsesség, szellem, mély érzések.
Olvassa mindenki, még ha azt hiszi is, hogy nem szereti a sci-fit. Te is, kedves Olvasó! Meg fogsz lepődni.

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tartalomjegyzék

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
304 oldal · ISBN: 9789633999752 · Illusztrálta: László Maya

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Jix bácsi


Kedvencelte 6

Most olvassa 23

Várólistára tette 132

Kívánságlistára tette 171

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Naiva P
Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Még soha, semmit nem olvastam az írótól, viszont elég régóta tervezem az Ambrózy báró esetei sorozatot. Itt van nálam minden egyes része – némelyik dedikált példány – mégis mindig halasztgatom az olvasását. Akármikor ránézek, vagy a kezembe kerül, úgy döntök, majd….
Pedig szinte kivétel nélkül minden figyeltem pozitívan értékelte és szép számban rajonganak Ambrózy báróért a közeli ismerőseim/barátaim közül. Megfogadtam, nem fogok vele sokáig várni.
A sci-fi műfaja áll tőlem a legtávolobb. Hogy ezt tetézzem, a novellákért sem vagyok egészen odáig. Ezért sem hittem volna, hogy ez lesz életem első könyve, amit Böszörményi Gyulától olvasok.
Eleinte szoknom kellett, mert nagyon absztraktnak éreztem, de sikerült belerázódnom és sikerült az érzelmeimre hatni. Annak ellenére, hogy kifejezetten nyomasztónak, olykor nyersnek éreztem őket, tetszettek és magaménak tudtam őket érezni. Emellett igazán olvasmányosnak éreztem őket. Tetszett a kisebb-nagyobb mondanivalójuk. Némelyik pedig nem várt csattanóval zárult. Különösen spoiler a kutya novella. A Jó éjt, kapitány! c. novellának szerintem kimondottan disztópisztikus hangulata volt, keserédes véggel. A bolond és a Nemzedékek a könyv végére alaposan betalált. Összességében mind a 12 novella arról árulkodik, hogy egy tehetséges, sokoldalú íróról van szó, aki sokféle műfajban jártas.

>!
gesztenye63 P
Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Böszörményit olvasni mindig jó, a sci-fi zsánere is közel áll hozzám. Már csak azzal kellett barátkoznom, hogy az Ambrózy báró századfordulós kalandjait jegyző sikerszerző, az álomfogó Réti Gergőjének atyja egyszer csak tudományos-fantasztikus novellákat ír. Ráadásul, mint azt a gyűjteményes kötet kapcsán megtudtam, teszi ezt már, több mint egy évtizede. És milyen jól teszi!
Sci-fi rajongónak tartom magam, de igazi értőnek semmiképpen. Ezért nem is tudom a kötet novelláit szigorú szakértő szemekkel vizsgálni. Nem látom bennük a szocreál beütésű, spoiler naív fantasztikumot, sem az asimovi robotika utánérzéseit.
Nem kérem számon rajtuk a hard sci-fi stílusjegyeit, nem keresek bennük űropera, vagy military SF áthallásokat.

Egyszerűen élvezem a történetek tisztaságát, azt ahogyan Gyula bátyó karakterei néhány mondattal életre kelnek, ahogy a szerző néhány oldalon, varázsütésre megtölti szereplőit emberi érzésekkel és közben mesterien játszik a lélek húrjain. Akár sci-fi, akár nem, szerintem ezen novellák majd’ mindegyike egy kompakt kis mestermű, feszes szerkezettel, tűéles logikával, és a legtöbb esetben valami súlyos csattanóval a végén.
Kedvencem a Jó éjt, kapitány!, ami ráadásul jóval inkább disztópia, mint sci-fi.

Köszönöm az élményt, a kötetet jó szívvel ajánlom! :)

>!
Everglow P
Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Picit megkérdőjelezem (persze kis túlzással és iróniával) Gyula bátyó emberi mivoltát, hiszen az írásai alapján mintha egy másik világból érkezett volna és kívülállóként figyelné az őt körülvevő világot…

https://chroniclesofabookshelf.blogspot.hu/2017/08/bosz…

>!
ViraMors P
Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Bölcsesség, szellem, mély érzések. írja a fülszöveg, és abszolút egyet kell értenem ezzel a mondattal. Sokrétű válogatás, kalandot, tragédiát, humort, mély és megrázó gondolatokat találhat benn az olvasó. Függetlenül attól, hogy ha nekiállnék átlagot számolni, más jönne ki, a válogatás összességében egyértelműen ötcsillagos. Élmény volt olvasni, és akkor még egy szót sem szóltam a csodálatos, hangulatos illusztrációkról, amik simán megérdemelnek még egyszer öt csillagot. Ez a könyv egy élmény. Ajánlom minden sci-fi és/vagy Böszörményi rajongónak.

Bővebben:

Dogma
Ügyesen összerakott érdekes végkicsengésű novella. A világot nem ismerem, ezért nem tudom kontextusba helyezni, ettől függetlenül tetszett.
4,5/5

A Xonsi körzet
Végig az motoszkált bennem, hogy ez itt a tanmese, Amit a kezdő kereskedőnek kerülni illene címmel, ezért végre kaptam magam, és megkérdeztem az internetet, hogy a Káosz Galaktikát eszik-e vagy megisszák. Egyik se, játsszák, vagy inkább úgy tűnik, játszották méghozzá kártyán. Szerepjáték. Helyben vagyunk, megérzésből csillagos ötös.
Szóval kezdő kereskedő, első úttal, csinos navigátorral, még csinosabb pilótával, a lányok bájait másfél oldalanként kiemelve, rejtélyes rakománnyal, némi harccal, meg némi pénzzel, amit – no spoiler – helyből el is lehet költeni a hajó javítására… Igazából semmi kiemelkedő, de az legalább jóé van tálalva, tényleg csak az bosszantott, hogy az E/1 kereskedőnek állandóan ki kellett emelnie, milyen jól néznek ki a lányok…
Azt viszont egyre határozottabban sajnálom, hogy nem ismerem a világot…
3,75/5

Tű és Pajzs
Első pillantásra egy nem túl dicső csata újrajátszása, kicsit alaposabban meglesve viszont nagyon komolyan elgondolkodtat a felelősség kérdéséről, legyen szó a múltról vagy a jelenről.
4,5/5

A kutya
Kellemes stílusú, ellenben meglehetősen kiszámítható történet.
3,5/5

Három nappal később…
Keserű és realista. A háború mindig is mocskos dolog volt és az is marad, legyen szó ősemberről vagy űrjáróról…
5/5

Isa, por ës homou
Másodjára olvasva is van benne valami furcsa. Még úgy is megkuszáltak a nevek, hogy a sztorit magát ismertem… de a végét határozottan élveztem, az utolsó mondatokkal pedig nagyon ütős darabbá vált.
4,5/5

Jó éjt, kapitány!
Az elején még csak kerülgetett az érzés, hogy valamiféle tragédia történt a múltban, de az utolsó pillanatokig nem egyértelmű, hogy a két szereplő saját őrületéről van szó, háborúról, vagy valamilyen más katasztrofális végkimenetelű eseményről. Egyszerre gyönyörű és megrázó a kitartás, és a befejezés. Maát a novellát viszont kevésnek éreztem, mintha egy nagy egászből kiragadott pillanat lenne csupán.
4/5

Mindörökké várni
Nagyon érdekes, az egész történelmen átívelő novella, nem kifejezetten váratlan, mégis határozottan ütős befejezéssel.
5/5

Üvöltő szörnyeteg
Keserű hangvételű, sötét darab, érdekes gondolatokkal a szörnyeteg és a kívülálló témákról. Csak azt nem értem, hogy a Szörnyeteggel szemben emlegetett megoldás spoiler miért nem jutott még eszébe senkinek…?
4/5

Vörös kendővel válladon
Elvileg én ezt a novellát már olvastam. Kellett, mert a Mysterious Universe antológiát, amiben benne van, már olvastam. Voltak róla halvány gyenge emlékképeim, meg egy rémkép, hogy anno beletört a bicskám. Nos… az egy másik novella volt, ergo ebből nem emlékeztem semmire sem…
Pedig érdekes darab. Kicsit tripes, ahol folyamatos kérdés, hogy mi képzelet és mi valóság, olyan megfejtéssel, ami nem csoda, hogy valóban az spoiler a főszereplőt…
4/5

A bolond
Hátborzongatóan őszinte novella a Bolondról, aki mosolyt csal minden arcra, de őt magát senki nem veszi komolyan.
5/5

Nemzedékek
Három nézőpont: az emberi külsejű android, akit/amit a programja irányít. A kislány, aki teljes mértékben gépként, tárgyként kezeli az androidot. A nagymama, aki emberként kezeli az emberi külsejű androidot. A rövid történet remekül, helyenként megrázóan mutatja be a különbségeket és világít rá nagyon komoly morális kérdésekre. Azt viszont valahogy nem tudom elhinni, hogy ez a gyerek csak nyolcéves. És ezzel nem arra gondolok, mennyire kegyetlenül viselkedett, hanem arra, ahogy beszél és fogalmaz.
4/5

5 hozzászólás
>!
Oriente P
Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Ezek a novellák mind olyan majdnem jók, de mégsem.
A hetedik darabnál mozdult meg bennem először (és utoljára) valami: ott, a Jó éjt,kapitány!-ban valahogy a szerkezet, a tartalom és a kivitelezés nagyon egyben volt, a novellavégi kis csavar pedig szépen kipattintotta a sztorit az amúgy elhasznált tematikából.
Az ötletesebbek közül kiemelném még a Tű és pajzs-ot, és az inkább fantasy jellegű Üvöltő szörnyeteg-et, illetve kettő is van, ami nem annyira önmagáért, hanem az asszociált, korábbi olvasmányaim miatt fogott meg: a Vörös kendővel válladon határozottan felidézte egyik kedvenc regényemet, a Solarist, míg a Nemzedékek Asimov robotikai és robotetikai problémáira emlékeztetett. Néhány darabot viszont kifejezetten gyengének találtam, ilyen volt például A bolond, vagy maga a címadó Mindörökké várni.
Nem lennék egyébként ilyen kritikus, ha nem újrakiadásokról lenne szó. A novella műfajában igenis helye van a kísérletezésnek, és általában alacsonyabbak az elvárásaim. De ezek az írások, ha jól értem, egyszer már valahol megmérettettek, tehát ha egy „válogatás” kerül a kezembe, egyenletes és magas minőséget várok.

A novellák kiadási környezete egyébként sajátos. Nyilvánvaló, hogy nem ifjúsági a gyűjtemény, és amennyire meg tudom ítélni, semmi köze a Young Adult irodalomhoz. Bár a borító a „Best of Young Adult” alsorozatába pozicionálja a könyvet, szerintem se a YA-tematikához, se célzott korcsporthoz nem kötődik. A kiadói koncepciónak valószínűleg inkább ahhoz lehet köze, hogy egy már kialakult, stabil olvasótáborra épít, és elnézve a magas százalékot és az értékelések lelkes szavait, be kell látnom, hogy a koncepció eredményesnek tűnik.
Én egyszerűen csak jó sci-fi novellákat szerettem volna olvasni egy jó írótól, és nem Ambrózy báró megalkotójának egy másik oldalát kerestem. Ennek megfelelően bennem jócskán maradt hiányérzet.

7 hozzászólás
>!
pat P
Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Szoktam ugye néha emlegetni, hogy kicsit science fiction fanatikus vagyok, és amennyire szeretem a műfajt, annyira, már-már irreálisan igényes is vagyok vele szemben. Ugyanakkor, szerintem elég sokféle sci-fit szeretek, el lehet engem bűvölni trilógiával, novellával, hard SF-fel, űroperával, disztópiával, miegyébbel.
Van ugyanakkor egy olyan fajta sci-fi, amit sehogyan sem tudnak az én szájam íze szerint megírni: ez pedig a magyar sci-fi novella. Próbálkoztam én már az elmúlt évek során sokféle, többek által kiadott gyűjteménnyel, antológiával, de az eredmény mindig ugyanaz. Mintha errefelé mindenki, aki SF novellát ír, szerkeszt, vagy kiad, alapértelmezetten elfogadná (biztos valami genetikai izé lehet), hogy ez a műfaj lebutított szöveget feltételez, tilos olyan ötletet belerakni, amit 1985 előtt még nem írtak meg, egypoénosnak kell lennie, és viccelődni is kell benne, punktum. Különösen akkor látszik ez, mikor valaki olyan adja sci-fi novella írásra a fejét, aki amúgy, más műfajban akár teljesen jól ír…
No mindegy, szóval én Böszörményi Gyula regényeit egy csomót olvastam ifjabb koromban, és teljesen szerettem őket, és most csalódott vagyok. A kötet első négy novellája szerintem gyönyörűen példázza a fenti elméletemet, a Jó éjt, Kapitány! novellát olvastam már régen, emlékeztem is rá, az egy tök jó novella szerintem, a Vörös kendővel válladon címűben voltak nagyon szép villanások, csak túl hosszúnak éreztem, az Isa, por es hamu valahogy jobbnak rémlett (a Galaktika 300 mondjuk nem volt egy erős mezőny :), de most rém modorosnak éreztem, no persze nem vagyok én egy Zsoldos-zsűri, az utolsó kettő meg, a bolondos és a droidos, na azokat olvasáskor nem éreztem jónak, de így visszagondolva, valami mégis megfogott bennük.
Ambrózy báró eseteit kellett volna olvasnom inkább, éreztem én. :)

>!
buzavirág
Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Szokatlan volt sci-fit olvasni az írótól, de azt kell mondjam ebben is ügyes. A Mindörökké várni egy novellákat tartalmazó könyv, novellát olvasni nem könnyű, legalábbis nekem, mert rövidségük miatt nem tudsz elmerülni egy történetben és amikor már benne vagy vége, vagy éppen ott ér véget, ahol te még haladnál vele.
A könyv 12 novellát tartalmaz. Szinte mindegyikben volt valami ami tetszett, vagy megfogott. A legjobban a Mindörökké várni tetszett, ami röviden a várakozásról szól, hogy szeretnénk már kapni valami kézzelfoghatót, egy Istent vagy egy idegen fajt, hogy tudjuk nem vagyunk egyedül. A befejezést imádtam, nagyon eredeti és vicces az utóbbit a többi írásról is elmondhatom.
Nagyon érzelmes volt a Jó éjt, kapitány c. novella, itt egy reaktorrobbanás után magára maradt házaspárral ismerkedhetünk meg, akik meghozzák a végső döntést ebben elburjánzott növényekkel teli kihalt világban.
A legemberségesebb mondandója a Nemzedékeknek volt, nagyon tetszett a nagyi pozitív hozzáállása a robothoz, mint ahogy az android gondoltai is.
Az Üvöltő szörnyeteg és A bolond szintén elgondolkodtatott, hiszen ezek a részek is elég érzelmesekre, meghatóra sikeredtek.
Minden történet más és más, érdemesebb apránként olvasni.

>!
marcipáncica
Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Nem nagyon tudtam mire számítsak, mert Böszörményi Gyulától eddig (szégyen és gyalázat, de igyekszem ezen változtatni) csak az Ambrózy-sorozathoz volt szerencsém, emlékeim szerint magyar író tollából pedig még egyáltalán nem olvastam sci-fit. Szóval újdonság volt ez számomra sok szempontból.
Ritkán akad a kezembe olyan novelláskötet, amit végig úgy tudok élvezni, mint ezt. Hasonló kiadványoknál sokszor futottam már bele abba, hogy pár nagyon jó írás mellé keveredett pár kevésbé sikerült, vagy számomra túlságosan elvont is, viszont itt majdnem mindegyik történetet 5 csillagosnak, azt a pár kivételt pedig nem sokkal kevesebbnek éreztem, úgyhogy összességében azt mondhatom, remek írások kerültek a kötetbe.
Mindegyik történetben volt valami nagyon megkapó, némelyik a humorral, mások az erős érzelmi töltettel, volt, ami a kalanddal, és volt, ami a már-már pszicho-thrillerbe hajló elemekkel varázsolt el (na jó, konkrétan a Vörös kendővel a válladonra gondolok itt, ami számomra abszolút kedvenc lett, bár nehezen emelek ki csupán egyet). Szóval volt itt minden, mégis mindegyik történetet átszőtte a közös hangulat, illetve a kiváló írói stílus, képzelőerő és hangulatteremtés nyomán az a plusz, amitől ez a könyv igazi élménnyé válik.
Az illusztrációk is nagyon tetszettek, László Maya munkái nagyon szépek, és jól illeszkedtek a kötetbe, a lapok alját díszítő, apró kis minták pedig feldobták az egész kiadványt.
Akartam itt először szőrösszívűsködni, hogy négyésfél, de saját magamat csapnám be, ha nem adnám meg rá az 5 csillagot.

>!
BeliczaiMKata
Böszörményi Gyula: Mindörökké várni

Mondhatni, hogy a sci-fi nem az én műfajom, de ezek a novellák igazán szórakoztatóak és tanulságosak voltak. Akad olyan is, amit azért még egyszer el kellene olvasnom majd valamikor, mert gyanítom, több van mögötte. Volt olyan is, ami lassan bontakozott ki, de akadt olyan is, ami elsőre nyilvánvalóvá vált. Pozitív csalódás.
Kedvenceim:Tű és pajzs; Három nappal később…; Jó éjt, kapitány!; Üvöltő szörnyeteg; Nemzedékek


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

(…) Fiatal voltam, tele erővel és pánikkal. (…)

20. oldal, A Xonsi körzet

5 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

(…) amikor a Létezés, az Élet és az Értelem hármasa közös rendszert alkot, akkor születik meg az igazi csoda, ami mindig egyedi és megismételhetetlen.

275. oldal, Nemzedékek

>!
julicsenge I

Együtt gyerekeskedtünk. Milyen hülye kifejezés ez is, mintha közös katonaéveinket említeném. Közösen voltunk gyerekek. Így sem jó. Az idő síkján létezésünk korai szakasza térben is fedte egymást.

183. oldal (Üvöltő szörnyeteg)

>!
gesztenye63 P

Lehet, hogy tényleg túlzottan moralista vagyok? Vagy egyszerűen nem értem a háború logikáját. Valahogy nem veszi be a gyomrom.

97. oldal, Három nappal később...

>!
Linszyy

Az ember oktalan állat. És főleg gyáva. Te is észrevetted? Tömegben pedig még gyávább.

181. oldal, Üvöltő szörnyeteg

>!
BeliczaiMKata 

Az emberi agy ravasz biomechanizmus. Felfogja ugyan a borzalom képeit, ám mindjárt félre is magyarázza azokat, nehogy bármiféle fájdalmat át kelljen élnie.

101-102. oldal

>!
ViraMors P

Vár a Barlang, és vár a Szörny.
És ha a szörny a szörnnyel találkozik…

189. oldal, Üvöltő szörnyeteg

>!
BeliczaiMKata

Manapság beteg emberként kezelik azt, aki nem tör hatalomra.

97. oldal

>!
ViraMors P

A Galaktikában egyre gyakoribb a háború. Nem bizonyult igaznak a korai idealisták azon reménye, hogy ha egy civilizáció képessé teszi magát a csillagközi utazásra, akkor ezt az erkölcsi fejlődés is automatikusan követni fogja.

101. oldal, Három nappal később…

>!
Naiva P

Abban nincs profit, ha valaki gyereket csinál a nőjének.

214. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

On Sai: Esővágy
Ta-mia Sansa: Forradások
Harrison Fawcett: Best of Brett Shaw
Anthony Sheenard: A csonkolás művészete
Tépő Donát: Entrópia
Damien Forrestal: Ninive
Csepregi Tamás: Szintetikus álom
Mészáros András: A farkas álma
Pintér Zoltán: Mesterséges élet
Ifj. Veress István (szerk.): Út a csillagokig