Lúzer ​Rádió, Budapest! II. (Lúzer Rádió II.) 96% 77 csillagozás

A humoros beszólásai most is bejöttek. Nagyon!
Volt itt foglazító csata,
talpraesett hugica,
mesevárás, Zömmer „nagyi” védőszolgálata,
hallgatóság segítő szándéka.

Ez zseniális volt!!! Rég (jó, igazából még soha nem) olvastam ilyen humoros könyvet. Szétröhögtem magam rajta, a csengős résznél kedves családtagjaim már megkérdezték, hogy jól vagyok-e, annyira nevettem. Egyébként az a csengős rész nagyon szuper volt, és baromi vicces. A történet is tetszett, jó volt a Cápa iránti nyomozás spoiler, meg a mesemészáros története is. Szóval nagyon jó volt, engem teljesen megnyert magának, imádtam a Kukec család és barátai mindennapjait olvasni, és még mindig nagyon klassznak találom Mark rádiózását. Szóval nagyon tetszett, Böszörményi Gyula fantasztikus író volt.

Sokkal jobban gördült ez a sztori, mint az első! Már megszoktam Mark furcsa vakerálását, így nem volt annyira zavaró ez a sok Nyócker szleng :)
Pet és Tircsi a két kedvencem jelenleg, borzasztóan eszesek, a legszebb az iskolai forradalom volt; valamint Uncsitesó Tomi feltűnése. Imádom a srác választékos beszédét, tiszta felüdülés a sok „haggyámá” után.

Történetileg is izgalmas volt, tetszett Cápa felbukkanása és egymás kergetése, csak nem kaptunk választ arra, hogy miért is utálja ennyire az adást… egyébként legjobban azon döbbentem le, amikor spoiler

Viszont egyszerre tömény nagyon Marcell és a sok vaker, így szerintem csak jövőre folytatom a sorozatot… De folytatom!

Élvezettel olvastam tovább Mark és a többiek kalandjait. Jópofák nagyon a szereplők, tetszik az író stílusa, ahogyan visszaadja a gyerekek szövegét. Monyót és Pet-et imádom, aranyosak, pedig Monyó nagyon fura figura. A szülők is aranyosak, bár néha olyan mintha nem is a földön járnának. Olga mami haláli.

Kétélű irónia a javából: szórakoztató, mégis egyben egy komoly tartalmú kötet.
Az új szereplők megnyerték a tetszésem, a régebbiek pedig még több betekintést adnak az életükbe, Mark szövegelését élvezet hallani… olvasni.
Jómagam ezt a kötetet is kortalan írásnak tekintem, bárkinek bármikor bármilyen célból ajánlani tudom.
Persze, mivel olvastam a harmadik részt, nem rágtam a körmöm a Cápa kilétét illetően, de így is volt elég jelenet, ami meghökkentett. (Szóval, az élvezeti faktor kicsit sem csökkent a botlásom ellenére sem.)
Egy biztos: folytatni fogom a sorozatot. :)

Őszintén szólva olyan retek időszakban álltam neki ennek a könyvnek, amikor pont annyira voltam kíváncsi egy képzeletbeli nyóckeres/vidékrőlgyütt 13 éves kölyök vakerjára, mint eszkimó a téli félévben a fürdőruhaügynök kiselőadására (bocs, most jobb hasonlatra nem futja), de ehhez képest olyan szinten élveztem végül a cuccot, hogy még. Nem szégyellem kimondani, helyenként hangosan röhögtem rajta (kösz, Gyuszi mester, a metrón már mindenki hülyének néz), és általában is rendben volt. Azt hiszem, az első rész a beetetés, izé, alapozás volt, de igazán itt szabadul el írónk mesélőkedve és humora. Egyes pillanatai olyanok, akárha Rejtő Jenő ifjúsági regényt írt volna, más helyeken az Égigérő fű, a Szeleburdi család és a Gyerekrablás a Palánk utcában 21. századi verziójának is beillene, és ez nekem így pont megfelel. Baromi jól szórakoztam, és mondom, rendkívül rossz időszakban volt képes ezt elérni nálam, és ha ez nem valami, akkor nem tudom, mi az.
Bővebben: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2013-05…

Ha az első részben a cselekményt hiányoltam, az itt beindult, és nagyon tetszett. A Cápa-ellenes akció és a mesés szál szépen haladt egymás mellett.
A végén sokáig úgy éreztem, hogy az egyik olyan kurta-furcsa lezárást kapott, de Böszörményinek szerencsére volt még egy kártyája, és esze ágában sem volt ott és úgy lezárni a kalandokat.

Imádtam *-* Ez a rész talán még jobban tetszett, mint az első. A duma nagyon ott volt, és voltak részek, amin hangosan nevettem, szóval a vonaton nagy valószínűséggel elkönyveltek félcédulásnak. A cselekménye életszerű, és ettől még jobban élveztem. Nagyon örülök, hogy végül barátaim rábeszéltek erre a sorozatra, és alig várom, hogy olvashassam a kövi részt ;)

Aranyos könyv volt ez is, tartotta az első rész színvonalát, stílusát is. Jó volt benne a vaker, szerethetők, és hitelesek a szereplők is. Ugyanakkor most valahogy úgy éreztem, hogy jelenlegi lelkiállapotomban öreg vagyok ehhez. Bevallom idegesített a sok majré, meg a sok kiscsákó. Nagyon jó sorozat, de felnőttként már hangulat kell hozzá. és amilyen hangulatban vagyok, most Monyó tetszett a legjobban, az ő sorsa érdekelt talán, meg Csumpit is bírom, de a srácok kavarásától megfájdult a fejem. Átmentem Olgi nénibe, remélem, a következő rész olvasásakor már a megfelelő hangulatban találkozhatok újra a szereplőkkel .

Szevasztok drága nem-olvasóim itt a ti hőn szeretett, elképesztően szép (mivel ezt nem láthatjátok, igy el kell, hogy hidjétek) és nem utolsó sorban nagyon szerény blogger Petrátok, aki most megmondja nektek a frankót!

Az a nagy büdös harci helyzet van surmókáim, hogy ezt a sorozatot én egyszerűen imádom!!!

Ez az a sorozat, amely visszarepít a gyerekkoromba és onnan sosem akar elengedni, édes, de mégsem sziruposan ragacsos, őrülten dilinyós és persze hajmeresztően merész, elég erős, mégis burkolt társadalom kritikával azért néha-néha kikacsingat saját magából és megmondja a tuti, de mivel leginkább gyermekeknek íródott, azért ez sem olyan nagy számban hangozhatja.

Szerintem egyik legjobb kikapcsolódás, én könnyes röhögtem magam tőle és még az oldalam is megfájdult, majd kimentem az ősökhöz, hogy ők se maradjanak ki a buliból. Egy szóval fergeteges és most lépek, hogy folytatódjanak a kalandok!

Kedvenc idézetem a könyvből:

“– Láttam egy szőrös hörcsögöt! Éppen szörpöt szörcsögött. Ám ha a hörcsög szörpöt szörcsög, rátörnek a hörcsöggörcsök.” (Na jó, bevallom ezeken a sorokon könnyesig röhögtem magam.).