Lúzer ​Rádió, Budapest! (Lúzer Rádió I.) 93% 135 csillagozás

Ezt én imádtam! :)
Szerencse, hogy adott egy padlás, egy bőrfotel, egy rövidhullámlovas, s az ő agyaskodó, de irtóra kedvelhető stílusa, amivel elkápráztatja olvasóit, akarom mondani nem-hallgatóit. Sziporkázó, szókimondó stílusa és humora, mely szivárványszínt kapott szívünkbe ficcen, igen meggyőzött. Az sem zavart, hogy a mélyen tisztelt nem-hallgatóságot néha lesurmózta, lecsipagyárosozta. Ez egy hűdehúúú volt! Kifejező illusztrációi nyerőek.
Jöhet a folytatás is. Lényeg a lényeg: ajánlom mindenkinek!

Bár célcsoporton bőven túli vagyok nagyszerűen szórakoztam, nagyon szeretem ha egy könyv Budapesten játszódik. Aranyos, szerethető,"szeleburdis" családtagok, a kedvenceim a két kecskepapagáj: Áglaki Izofandrusz és Áglakiné Zseraldina voltak. Ha majd megnő az unokaöcsém tutira a kezébe nyomom, addig meg néhányszor elolvasgatom. Tetszettek a rajzok!

So-so történet. Abszolút nem érzem magam a célcsoportba tartozónak, de mégis élmény volt olvasni ezt a „havermentési eksönt”. Érdekes stílusban íródott, de nagyon jópofák a benne szereplő hasonlatok és szófordulatok. Könnyed olvasmány, elég szórakoztató, és iszonyatosan olvastatja magát a regény.

Értékelés bővebben…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/09/bgy-luzer…

A színházi musicalről röviden…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/10/volt-egys…

Nem tudom, hogy Böszörményi eddig miért maradt ki az életemből, de azt hiszem, sürgősen el kell kezdenem bepótolni a lemaradásomat. :)
Annak ellenére, hogy egyáltalán nem én vagyok a megcélzott korosztály, nagyon tetszett ez a könyv. Egyetlen egy gondja volt, ami miatt a fél csillagos levonást kapta, hogy nem tudott maradéktalanul lekötni. Ami igazából annyira nem meglepő, már nem a 13 évesek szemével látom a világot. :)
Viszont a stílus! Na, az verhetetlen volt. Ha tudom, hogy ilyen szórakoztatóan ír Böszörményi, akkor tuti, hogy előbb veszem kezembe egy könyvét. Amellett, hogy rendkívül szórakoztató, az tetszik még nagyon, hogy követi a mai világot: használja a mai szlengeket. (Tegyük hozzá, már van olyan, hogy nem értem, a 17 éves húgom mit mond. 24 vagyok. :D) Egy idősebb olvasónak ez lehet, hogy kellemetlen és zavaró lehetett, de én nagyon jókat vigyorogtam. :)
Valamikor biztosan folytatni fogom a sorozatot. :)

Ezt egy kihívás miatt kezdtem olvasni, aminek nagyon örülök, mert egyébként sosem vettem volna a kezembe. Illetve a cím alapján semmiképp, az író miatt azért lehet, hogy mégis. Nagyon jól tettem, hogy elolvastam, és még jobb, hogy a folytatásait is kihoztam a könyvtárból. Nekem egy kicsit a Szeleburdi családot juttatta az eszembe, de annál sokkal modernebb, humorosabb. Kalandos, jól felépített, élvezhető stílusban megírt igazi ifjúsági könyv.

Azért van annak valami hangulata, ha az ember dedikált példányban olvassa a könyvet, ráadásul úgy, hogy a tanítványától kapta kölcsön! Éljenek a béren kívüli juttatások! És a helyzet az, hogy teljesen megértem fent nevezett tanítvány ajánlását, mert tényleg nekik való. A szlenget (bár szerintem ez a fajtája inkább a 90-es években volt nyerő) könnyen olvassák, a sztori jól követhető, a szereplők szimpik, és tele van teljesen agyament bemondásokkal és hasonlatokkal, amelyek akár megtanulásra is érdemesek, hogy az ember menőbbnek tűnjön a haverok előtt. Teljesen egyetértek a fülszöveggel: tényleg hasonlít a régi klasszikus ifjúsági regényekre! De sajnos engem azokra a gyerekkönyvekre emlékeztet, amiket valamikor nagyon szerettem, aztán később fájdalommal vettem tudomásul, hogy valahogy kinőttem őket. Ettől még nem bántam meg hogy elolvastam, jó párszor én is felröhögtem, (például mekkora ötlet, hogy az egyik helyen beemeli az író egy mondat elejéig egy másik könyvét, és szembealázza…!) de számomra már a karakterek kicsit túl szélsőségesnek és soknak tűntek, és a korábbi könyveknél, amiket a szerzőtől olvastam, túl magasra került a mérce. Vártam a rengeteg fordulatot és meglepetést, amiből itt kevesebb jutott. No de nem is én vagyok a célcsoport, és akiknek szól, azok szeretik. Azt még hozzá kell tennem, hogy a rajzok mindenképpen zseniálisak! Annyi humort és hangulatot adnak a könyvhöz, hogy mindenképpen érdemes kiemelni őket. Úgyhogy röviden: ne hagyjátok ki! Ha éppen felsősök vagytok, semmiképpen! Én pedig azért beemelem a könyvet az ajánlott olvasmányaim közé, mert biztosan a többi tanítványom is szívesen olvassa majd.

Tisztázzuk: ez nekem már olyan tinédzseri (modern) magasságokat ütött meg egy-két helyen, hogy félnék tini lenni Pesten. Komolyan. Jó, persze, most ha a „jelenlegi” tiniket nézem, akik egyike topmodellnek készül inkább hallgatok.
Tehát: Ez itt a Rókavár adása, üdv mindenkinek!
– Először is a platform, az ötlet zseniális! Nagyon jó, hogy egy hirtelen közegváltás (kisvárosból Pestre? Jézusom!) megadja azt a löketet, ahonnan főhősünk felfedező útra indulhat, és bár nem hagyjuk el annyira Józsefvárost, mégis… olyan kalandokba keveredünk, mint annak a rendje.
– A stílus! Tetszett ez a kissé ákom-bákom betűstílus, hűen átadta, hogy egy 13 éves gyerek meséli a történetet. Viszont a Comic San MS-t szeretném az agyamből egy életre kitörölni… komolyan. Gusztustalanul rossz a a betűtípus.
– Na, és a csodás szereplők! A kedvenc egyelőre az emokorszakos nővér, valamint a szegény kutya.
– Illetve szeretném kiemelni a rajzokat! Hát én nem is tudtam, hogy ez illusztrált! HÁT KÉREM! Annyira jókat derültem egy-egy jeleneten, sokkal közelebb hozta az egészet.
– A levonás pedig arra szól, hogy ez nekem kicsit túl „szeleburdi” volt már. Meg hát túl gyerek nekem, de azért szívesen olvasom tovább a Kukec család történetét :)

Egy nagyon izgalmas kalandba csöppentem. Attól függetlenül, hogy valószínűleg túlkoros vagyok a történethez, nagyon tetszett és imádtam az ötletet, hogy rádión keresztül meséli el Marcel a napjait. spoiler
Sokáig nem tudtam kivenni a könyvtárból, mert mikor odatévedtem, mindig ki volt kölcsönözve, szóval sokan olvashatják :D deee végre sikerült! Gyorsabb voltam :D Viszont meg kell vennem, mert ha valami csoda folytán, egyszer lesz egy kisterroristám, akkor el fogom vele olvastatni. Tudnia kell, mi is az a rádió és milyen izgalmas dolgokat lehet elkövetni a virtuális téren kívül.
Az egészet olyan hangulatúnak játszottam le a fejemben, mint amilyenek a régi magyar filmek voltak (pl. az Utánam srácok, Égigérő fű és a többi remekmű.)
spoiler
Lelkes nem-hallgatója lettem a Lúzer Rádió, Budapest!-nek :D

Annyira tipikusan Böszörményi :) csűri-csavarja a szavakat. Amúgy kicsit Szeleburdi család, kicsit Emil és a detektívrk, kicsit a ’80-as évek ifjúsági tévésorozatai. Egyszerűen nagyszerűen szórakoztató és teljesen kikapcsol. De még mindig nem tiszta előttem, hogy hogyan is hívják a főszereplőt. Mark, Marcell, Marci, Marcsi?? :) Talán egyszer megvilágosodom. A rajzok plusz pobt lenne. Olthatatlan vágy fogott el, hogy kiszínezzem őket. Lényeg a lényeg: imádtam.

Tetszett a történet. Marcel aranyos, barátságos kisfiú. Szimpatikus a családja, főleg a nővérét csípem Edward miatt. :-) Jópofa kis kalandba keveredett. Tetszett, ahogy utána járt a templomnak, majd barátságot kötött. Tényleg hasonlít a Szeleburdi családra, ami nagy kedvencem. Imádtam az apuka 10 perces gyógyítását.