Lúzer ​Rádió, Budapest! (Lúzer Rádió I.) 93% 84 csillagozás

Ezt én imádtam! :)
Szerencse, hogy adott egy padlás, egy bőrfotel, egy rövidhullámlovas, s az ő agyaskodó, de irtóra kedvelhető stílusa, amivel elkápráztatja olvasóit, akarom mondani nem-hallgatóit. Sziporkázó, szókimondó stílusa és humora, mely szivárványszínt kapott szívünkbe ficcen, igen meggyőzött. Az sem zavart, hogy a mélyen tisztelt nem-hallgatóságot néha lesurmózta, lecsipagyárosozta. Ez egy hűdehúúú volt! Kifejező illusztrációi nyerőek.
Jöhet a folytatás is. Lényeg a lényeg: ajánlom mindenkinek!

Bár célcsoporton bőven túli vagyok nagyszerűen szórakoztam, nagyon szeretem ha egy könyv Budapesten játszódik. Aranyos, szerethető,"szeleburdis" családtagok, a kedvenceim a két kecskepapagáj: Áglaki Izofandrusz és Áglakiné Zseraldina voltak. Ha majd megnő az unokaöcsém tutira a kezébe nyomom, addig meg néhányszor elolvasgatom. Tetszettek a rajzok!

Nem tudom, hogy Böszörményi eddig miért maradt ki az életemből, de azt hiszem, sürgősen el kell kezdenem bepótolni a lemaradásomat. :)
Annak ellenére, hogy egyáltalán nem én vagyok a megcélzott korosztály, nagyon tetszett ez a könyv. Egyetlen egy gondja volt, ami miatt a fél csillagos levonást kapta, hogy nem tudott maradéktalanul lekötni. Ami igazából annyira nem meglepő, már nem a 13 évesek szemével látom a világot. :)
Viszont a stílus! Na, az verhetetlen volt. Ha tudom, hogy ilyen szórakoztatóan ír Böszörményi, akkor tuti, hogy előbb veszem kezembe egy könyvét. Amellett, hogy rendkívül szórakoztató, az tetszik még nagyon, hogy követi a mai világot: használja a mai szlengeket. (Tegyük hozzá, már van olyan, hogy nem értem, a 17 éves húgom mit mond. 24 vagyok. :D) Egy idősebb olvasónak ez lehet, hogy kellemetlen és zavaró lehetett, de én nagyon jókat vigyorogtam. :)
Valamikor biztosan folytatni fogom a sorozatot. :)

Tisztázzuk: ez nekem már olyan tinédzseri (modern) magasságokat ütött meg egy-két helyen, hogy félnék tini lenni Pesten. Komolyan. Jó, persze, most ha a „jelenlegi” tiniket nézem, akik egyike topmodellnek készül inkább hallgatok.
Tehát: Ez itt a Rókavár adása, üdv mindenkinek!
– Először is a platform, az ötlet zseniális! Nagyon jó, hogy egy hirtelen közegváltás (kisvárosból Pestre? Jézusom!) megadja azt a löketet, ahonnan főhősünk felfedező útra indulhat, és bár nem hagyjuk el annyira Józsefvárost, mégis… olyan kalandokba keveredünk, mint annak a rendje.
– A stílus! Tetszett ez a kissé ákom-bákom betűstílus, hűen átadta, hogy egy 13 éves gyerek meséli a történetet. Viszont a Comic San MS-t szeretném az agyamből egy életre kitörölni… komolyan. Gusztustalanul rossz a a betűtípus.
– Na, és a csodás szereplők! A kedvenc egyelőre az emokorszakos nővér, valamint a szegény kutya.
– Illetve szeretném kiemelni a rajzokat! Hát én nem is tudtam, hogy ez illusztrált! HÁT KÉREM! Annyira jókat derültem egy-egy jeleneten, sokkal közelebb hozta az egészet.
– A levonás pedig arra szól, hogy ez nekem kicsit túl „szeleburdi” volt már. Meg hát túl gyerek nekem, de azért szívesen olvasom tovább a Kukec család történetét :)

Annyira tipikusan Böszörményi :) csűri-csavarja a szavakat. Amúgy kicsit Szeleburdi család, kicsit Emil és a detektívrk, kicsit a ’80-as évek ifjúsági tévésorozatai. Egyszerűen nagyszerűen szórakoztató és teljesen kikapcsol. De még mindig nem tiszta előttem, hogy hogyan is hívják a főszereplőt. Mark, Marcell, Marci, Marcsi?? :) Talán egyszer megvilágosodom. A rajzok plusz pobt lenne. Olthatatlan vágy fogott el, hogy kiszínezzem őket. Lényeg a lényeg: imádtam.

Tetszett a történet. Marcel aranyos, barátságos kisfiú. Szimpatikus a családja, főleg a nővérét csípem Edward miatt. :-) Jópofa kis kalandba keveredett. Tetszett, ahogy utána járt a templomnak, majd barátságot kötött. Tényleg hasonlít a Szeleburdi családra, ami nagy kedvencem. Imádtam az apuka 10 perces gyógyítását.

Egy nagyon izgalmas kalandba csöppentem. Attól függetlenül, hogy valószínűleg túlkoros vagyok a történethez, nagyon tetszett és imádtam az ötletet, hogy rádión keresztül meséli el Marcel a napjait. spoiler
Sokáig nem tudtam kivenni a könyvtárból, mert mikor odatévedtem, mindig ki volt kölcsönözve, szóval sokan olvashatják :D deee végre sikerült! Gyorsabb voltam :D Viszont meg kell vennem, mert ha valami csoda folytán, egyszer lesz egy kisterroristám, akkor el fogom vele olvastatni. Tudnia kell, mi is az a rádió és milyen izgalmas dolgokat lehet elkövetni a virtuális téren kívül.
Az egészet olyan hangulatúnak játszottam le a fejemben, mint amilyenek a régi magyar filmek voltak (pl. az Utánam srácok, Égigérő fű és a többi remekmű.)
spoiler
Lelkes nem-hallgatója lettem a Lúzer Rádió, Budapest!-nek :D

Most annyira sajnálom, hogy már nem vagyok tizenéves és a tanuláson kívül semmi más dolgom nincsen, csak olvasni és baráti kapcsolatokat építeni.
Szerettem olvasni, szerettem Marcelt és az egész családját, szerettem Böszörményi öniróniáját.
Kötelezővé teszem a csajaimnak.

Hogy én mennyi ideig kerestem a könyvet! Könyvtárban,mindenhol,sehol sem találtam. Aztán amint beléptem az új könyvek részre,azonnal megláttam,két nap alatt kiolvastam,kedvenc könyv lett (:

Szórakoztató, feldobta az estéim. :D
Semmi hiányt nem szenved, azon kívül, hogy a folytatásokat fel kell kutatnom.
Bármilyen korosztálynak tudom ajánlani, aki ki akar kapcsolódni.
Röviden tömören, lényeg a lényeg, Böszörményi Gyula ismét nem okozott csalódást.
Ha elkészül a teljes blogposzt hozzá, ott részletesebben beszámolok a könyvről.