Lúzer ​Rádió, Budapest! (Lúzer Rádió I.) 93% 76 csillagozás

Ezt én imádtam! :)
Szerencse, hogy adott egy padlás, egy bőrfotel, egy rövidhullámlovas, s az ő agyaskodó, de irtóra kedvelhető stílusa, amivel elkápráztatja olvasóit, akarom mondani nem-hallgatóit. Sziporkázó, szókimondó stílusa és humora, mely szivárványszínt kapott szívünkbe ficcen, igen meggyőzött. Az sem zavart, hogy a mélyen tisztelt nem-hallgatóságot néha lesurmózta, lecsipagyárosozta. Ez egy hűdehúúú volt! Kifejező illusztrációi nyerőek.
Jöhet a folytatás is. Lényeg a lényeg: ajánlom mindenkinek!

Bár célcsoporton bőven túli vagyok nagyszerűen szórakoztam, nagyon szeretem ha egy könyv Budapesten játszódik. Aranyos, szerethető,"szeleburdis" családtagok, a kedvenceim a két kecskepapagáj: Áglaki Izofandrusz és Áglakiné Zseraldina voltak. Ha majd megnő az unokaöcsém tutira a kezébe nyomom, addig meg néhányszor elolvasgatom. Tetszettek a rajzok!

Nem tudom, hogy Böszörményi eddig miért maradt ki az életemből, de azt hiszem, sürgősen el kell kezdenem bepótolni a lemaradásomat. :)
Annak ellenére, hogy egyáltalán nem én vagyok a megcélzott korosztály, nagyon tetszett ez a könyv. Egyetlen egy gondja volt, ami miatt a fél csillagos levonást kapta, hogy nem tudott maradéktalanul lekötni. Ami igazából annyira nem meglepő, már nem a 13 évesek szemével látom a világot. :)
Viszont a stílus! Na, az verhetetlen volt. Ha tudom, hogy ilyen szórakoztatóan ír Böszörményi, akkor tuti, hogy előbb veszem kezembe egy könyvét. Amellett, hogy rendkívül szórakoztató, az tetszik még nagyon, hogy követi a mai világot: használja a mai szlengeket. (Tegyük hozzá, már van olyan, hogy nem értem, a 17 éves húgom mit mond. 24 vagyok. :D) Egy idősebb olvasónak ez lehet, hogy kellemetlen és zavaró lehetett, de én nagyon jókat vigyorogtam. :)
Valamikor biztosan folytatni fogom a sorozatot. :)

Annyira tipikusan Böszörményi :) csűri-csavarja a szavakat. Amúgy kicsit Szeleburdi család, kicsit Emil és a detektívrk, kicsit a ’80-as évek ifjúsági tévésorozatai. Egyszerűen nagyszerűen szórakoztató és teljesen kikapcsol. De még mindig nem tiszta előttem, hogy hogyan is hívják a főszereplőt. Mark, Marcell, Marci, Marcsi?? :) Talán egyszer megvilágosodom. A rajzok plusz pobt lenne. Olthatatlan vágy fogott el, hogy kiszínezzem őket. Lényeg a lényeg: imádtam.

Tetszett a történet. Marcel aranyos, barátságos kisfiú. Szimpatikus a családja, főleg a nővérét csípem Edward miatt. :-) Jópofa kis kalandba keveredett. Tetszett, ahogy utána járt a templomnak, majd barátságot kötött. Tényleg hasonlít a Szeleburdi családra, ami nagy kedvencem. Imádtam az apuka 10 perces gyógyítását.

Egy nagyon izgalmas kalandba csöppentem. Attól függetlenül, hogy valószínűleg túlkoros vagyok a történethez, nagyon tetszett és imádtam az ötletet, hogy rádión keresztül meséli el Marcel a napjait. spoiler
Sokáig nem tudtam kivenni a könyvtárból, mert mikor odatévedtem, mindig ki volt kölcsönözve, szóval sokan olvashatják :D deee végre sikerült! Gyorsabb voltam :D Viszont meg kell vennem, mert ha valami csoda folytán, egyszer lesz egy kisterroristám, akkor el fogom vele olvastatni. Tudnia kell, mi is az a rádió és milyen izgalmas dolgokat lehet elkövetni a virtuális téren kívül.
Az egészet olyan hangulatúnak játszottam le a fejemben, mint amilyenek a régi magyar filmek voltak (pl. az Utánam srácok, Égigérő fű és a többi remekmű.)
spoiler
Lelkes nem-hallgatója lettem a Lúzer Rádió, Budapest!-nek :D

Most annyira sajnálom, hogy már nem vagyok tizenéves és a tanuláson kívül semmi más dolgom nincsen, csak olvasni és baráti kapcsolatokat építeni.
Szerettem olvasni, szerettem Marcelt és az egész családját, szerettem Böszörményi öniróniáját.
Kötelezővé teszem a csajaimnak.

Hogy én mennyi ideig kerestem a könyvet! Könyvtárban,mindenhol,sehol sem találtam. Aztán amint beléptem az új könyvek részre,azonnal megláttam,két nap alatt kiolvastam,kedvenc könyv lett (:

Bár nem az én korosztályomnak íródott, ennek ellenére nagyon élveztem a könyvet.
Gyermekkorom nagy kedvence volt a Szeleburdi család, szerintem én kölcsönöztem ki legtöbbször a falusi könyvtárunkból. Ez a regény sok tekintetben hasonlít rá. Itt is egy kicsit zűrös, három gyermekes család életébe csöppenünk, akik vidékről kerülnek Budapestre. Az új otthont, környezetet, a megváltozott körülményeket mindnyájuknak meg kell szoknia. A középső gyerek, Marcel rádiós közvetítésén keresztül ismerjük meg a családtagokat, a lakókat, s ezen keresztül leszünk részesei a Béla-írtó hadműveletnek.
Pörgős, nagyon jó humorú könyv, amin felnőtt fejjel is sokat nevettem.
Különösen tetszett az elhagyatott templom története. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki a könyv hatására utánanézett az interneten és megdöbbent, hogy valóban létező hely.

Szórakoztató, feldobta az estéim. :D
Semmi hiányt nem szenved, azon kívül, hogy a folytatásokat fel kell kutatnom.
Bármilyen korosztálynak tudom ajánlani, aki ki akar kapcsolódni.
Röviden tömören, lényeg a lényeg, Böszörményi Gyula ismét nem okozott csalódást.
Ha elkészül a teljes blogposzt hozzá, ott részletesebben beszámolok a könyvről.